Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Az elrejtett szobák mélye //21+//




Tárgy: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Kedd Júl. 29, 2014 7:01 pm

Egy olyan helyen, ami nem a föld felszínén helyezkedik el, sokkal inkább tűnik önálló épületek és folyosók sorának a föld alatt, labirintus szerűen, az idő másképp működik. Nincs nappal és éjszaka olyan feltűnően, rugalmasabban telik az idő, és néha egy vagy száz év között sem tűnik fel a különbség az idősebb vagy/és jelentéktelenebbek számára. Nekem ellenben nem tetszik túl gyakran ez a rendszer, az életvitelt itt sokszor csak Lucifer parancsai szabályozzák, amelyeket minden feltétel nélkül és önként tartok be, közben pedig belefolyok mindenbe, ami számomra fontosnak tűnik. Például a pletykák áradatába és azon utáni következtetésekbe, amelyeknek hála nem kell túl gyakran úgy tennem, mintha nem tudnám, miről van szó még akkor is, ha éppen nem vagyok a dologban érintett. Márpedig a démonok megszokták, hogy elég kevés dolog van, amiből a fejesek engem ki tudnak vonni, és ezek is általában önkéntes alapon történnek meg, hiszen nekem sem esik nehezemre távol maradni Barbelotol, amikor rossz kedve van például. Ugyanez a rossz kedv másnál már nem rémít meg, Belial utolsó tombolása még a szokottnál is jobb eredménnyel végződött számomra annak ellenére is, hogy sokan fogadni mertek volna, ha én egyszer oda beteszem a lábamat, élve nem jutok ki. Micsoda kezdő banda, nem hiszem el, hogy ennyire nem tudják még, mi mindenre vagyok képes, ha el akarok valamit érni igazából. Hiába az engedelmesség az egyik merész, a pimasz, merész jelenlétem időnként sokkal több eredményt hoz a konyhára, mint a szende kislány a sarokban reszketéssel. Például rendszeres, vérben és izzadságban úszó találkozásokat olyasvalakivel, akiről nagyon kevesen tudják, hogy hajlamos az ilyen fétisek élvezetére. Bár, ez rólam sem éppen nyílt és ismert információ, nem szeretem, ha azt hiszik, több vagyok a szőke libánál, akinek egyszer nagy szerencséje volt az életében és azóta is azt aknázza ki. Hiába, a pokolnak is megvannak a maga kettős mércéi, engem pedig valahogy belesorolnak mindig.
Soha nem esett nehezemre úgy kinézni, mint egy gyereklány, de azt sem merte még nekem mondani senki, hogy nem vagyok felnőtt, ha az akarok lenni. Lucyból több mint elég van, és ezek közül ő az egyik kedvencem. Sötét, magabiztos, bátor és nem fél semmitől, de ilyennek is kell lennie ahhoz, amit eltervez minden alkalommal. Itt nem csak simogatás van, nem az egyszerű szexuális játék egy-két seggre pacsival és piros folttal, hanem a komoly helyzet, ahol a belülről tüskés bilincsek, bőrszíjak és fenyítő eszközök majdnem 500 éves tapasztalattal kiválogatott leghasznosabb részei bukkannak fel egyetlen elrejtett szobában, valahol a pokol mélyén.
Szokás szerint korán érkezem, szeretek mindent saját kezűleg ellenőrizni itt is. A berendezés biztosan rendben van, de annak nyomait keresem, hogy bárki más járt-e volna itt. Mert azt nem tudnám megbocsátani. Ide meghívásra jöhet bárki is be rajtam kívül, és ritka rosszul tűröm, ha ezt a szabályt nem tudják betartani. Eddig nem volt túl sok áldozata a dolognak, de ők emlékezetessé váltak eléggé ahhoz, hogy elfogadják, kicsi a felségterületem, de jobb nem ott cicázni velem. Itt teljesen úgy nézek ki, mintha ide tartoznék, a hajam elég magasan felkötve a fejem tetején és onnan apró fonatok lógnak le egészen a hátam közepéig, éppen elrejtve a fekete fűző felső részét, amit viselek. Elég szép darab, fényes, bőr, és melltől csípőig mindent lefed, miközben csatlakozik egy apró szoknyához és a majdnem combközépig érő sötétlila, ezüst sarkú csizmáimhoz. Igen, tudok ide illően kinézni még akkor is, ha a smink soha nem lesz a kedvencem, halvány, vékony fekete tus és egy vérvörös rúzs van csak rajtam, valamint lilára festett körmök. Vöröset csak rúzsban tűrök el és természetesen vérként a testemen, nem kizárt, hogy ma még mindkettővel fogok találkozni. Bár igazából, itt nem is bánom őket...


A hozzászólást Lucretia Mantova összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 06, 2014 3:14 pm-kor.

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Szer. Júl. 30, 2014 2:28 pm

- Áh, ahogy nézem, itt az ideje, hogy induljak.- szélesen elvigyorodott, miközben felkelt a foteljából. Legtöbb alkalommal ilyenkor valami elegánsba bújna, de ez most kivételes helyzet. Jelenleg inkább kevesebbet vesz fel. Egy farmert, és csak egy szürke pólót. Még cipő se kell, nem fogja a lenti kavics felsérteni a talpát, ebben biztos. Ma valami más miatt fog a vére serkenni… remélhetőleg.
Lassan sétált az alagutakban, ujját végighúzva a falon. A legtöbb démon, akivel találkozott, hamar elhúzódott az útjából. Ha nem az lenne, aki, akkor esélyes, hogy egy nagyobbacska csapat, már provokálta is volna. De erre nem nagyon kerülhet sor, nagyjából soha.
- Vajon milyen ruhát fog felvenni? Remélem minél kevesebbet, de az legyen vadító.- csak úgy magának mondta, miközben egyre közeledett a kívánt helyre, a kívánt démonhoz. Ezt nem tekinti megcsalásnak, mivel azzal a hölggyel nem fogadtak egymásnak semmit, legalábbis még ilyesmiről szó se volt. Így Mammon értelmezése szerint, szabad a vásár. Mindkettejük részéről. Ám ha valami mégis alakulna, azt nem árt, ha majd titkolja. Nem szívesen venné, ha fel akarnák használni ellene Őt. Főleg azért, mert nem az a zsarolható alkat Mammon, így bizony esélyes, hogy Ő bizony megsérülne, esetleg meg is halna. Kellemetlen ebbe belegondolni, de mint egy lord, nem engedheti meg magának, hogy ilyen gyengéi legyenek.
- Nah, végre megérkeztem.- szélesen, és kajánul elvigyorodott. Már előre kellemes borzongás szaladt végig a testén. Kifújta a tüdejében lévő levegőt, majd belépet a helyiségbe. Ahol azt látta, amire számított, bár leginkább Lucyt vette szemügyre.
- Látom az alkalomhoz öltöztél… Úrnőm.- kicsit fura volt ezt kimondania, de jelenleg, ebben a szobában Mammon lesz az alárendelt, és a másik démon pedig a vezér. Kedvét leli az ilyen szórakozásban, nagyon is kedvét.
- Hol kezdjük, kezdjem, Úrnő?- bár ha nagyon elkapja a hév, akkor lehet nem fogja érdekelni Mammont, hogy ki kicsoda, birtokba veszi majd Lucy testét. De addig is élvezni fogja azt, ami várja.

avatar
III. Démonlord
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Kapzsi
Play-by : Ryan Reynolds
Vonal1 :
Faj : Bukott.
Posztok : 90
Kor : 4000 éves.
Lakhely : Pokol
Rang : Démon lord,
Vonal2 :
Családi állapot : Talán a többi bukott.
Különleges képesség : Bukott vagyok, és a legfőbb kapzsi, akad egy pár.
Foglalkozás : Kapzsiságoskodás.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Szer. Júl. 30, 2014 4:14 pm

Az utolsó pár lánc és kapocs ellenőrzésénél tartok, cseppet sem feltűnően egyensúylozva a magas sarkú cipőimben a levegőben, amikor meghallom a jellegzetes lépteket az ajtó túloldaláról. Nem sietem el a munkámat, nem lenne vicces, ha a legjobb pillanatban adná meg magát valami, így csak magamban mosolyogva várom, hogy belépjen éselőre tudom, hogy kopogni nem fog. De nem is baj ez, a szobában alá rendeli magát az akaratomnak, a terveimnek és a vágyaimnak, amelyek egyben őt is tükrözik, de attól még ő marad a lord és én a fiatal démon lány a pakliban. Ahogy annak lennie kell. Szóval csak könnyedén fejezem be a feladatomat és levitálom vissza magamat a padlóra, miközben az ajtó csapódás zaja megüti a fülemet. Még nem nézek oda, előbb az utolsó láncot rángatom meg újra, még erősebben, hogy az új kapcsolat ellenőrizzem. Nem is olyan régen lett készen a szoba tetején egy csigás emelő szerkezet, elegendő erővel ahhoz, hogy akár több felnőtt férfi súlyát is elbírja, és nekem feltett szándékom oda kiakasztani valakit a közeljövőben. Nem biztos, hogy pont Mammont, és nem azért, mert őt kímélni akarom, inkább pusztán kényelemből, hiszen aki legalább 180 centi, azt még tűsarkúban sem könnyen érem fel, akkor az álványról lógva még inkább nehéz dolgom lesz vele. Márpedig sem a holdjáró, sem a létra nem túl nőies, én pedig nem vagyok hajlandó egyiket sem használni ilyen helyen. Szóval azt majd esetleg akkor avatom fel, ha nekem támad mazochista kedvem, de esélyesebb, hogy ma este csak díszítési célzattal marad itt. Még egyszer azért búcsúzólag végig nézek rajta, mielőtt semleges, hideg pillantással fordulnék a férfi felé. Ez is a játék része, ha már a szememben ott a vágy, onnantól nincs megállás, szabad utat kap, azt tesz, amit csak szeretne, de addig én játszom.
- Térdelj le a párnára! - mutatok rá az egyik viszonylag egyszerű fekete anyagra a szoba fala mellett, miközben a kötelek felé fordulok. A vöröset ebből sem tartom, de feketét, lilát, méreg zöldet igen, színtől függően különböző erősségben, márpedig most egy tartós fog kelleni nekem ahhoz, amit kitaláltam. Könnyedén tekerek le egy sötét szürke, érdes tapintásút, miközben nem nézek a bukott felé. Itt még nem aggódom az ellenkezésen, ha nem mondom meg előre, mit találtam ki, a kíváncsiság elég erőssé válik ahhoz, hogy vielkedjen. Egyébként is, a fájdalom hamarosan elkezdődik, az a párna elég vékony, alatta pedig egy fém tálca helyezkedik el két kis bemélyedéssel, egy bizonyos egyhe terpeszbe kényszerítve azt, aki használni akarja még a nap folyamán a térdeit. - Kezeket hátra! - suttogom a fülébe hátulról, miután megtalálta a helyét és így nem esett nehezemre hozzá hajolni. Igen, magamra is gondolok, démon vagyok, senki nem kövez meg érte. De én máris kötözik, töbsször áthúzva a hurkokat a két csuklója között, körül, majd a biztonság kedvéért még egyszer a dereka körül is megtekerve a kötelet, hogy biztosan egy magasságban maradjon és akkor kezdjen el bevágni, ha megpróbálja a kezeit megmondítani. Gyorsan és pontosan dolgozom vele, egyetlen kósza mozdulatot sem teszek a teste felé, nem simulok hozzá, hogy a jelenlétem egyszerre érezhetővé és vágyottá váljon. A bőrétől alig egy centire húzom végig a kezemet a nyaka mellett, le a mellkasa és az izmos hasfala felé, majd lépek hátra, és apró kopogással jelzem, hogy eltávolodom az újabb játékért. Vagyis kettőért. Amelyek közül az első egy kendő, vékony, egészen puha tapintású, és leginkább a látás elhomályosítására jó, hacsak nem számol valaki gyertyafénnyel, mert olyankor csak árnyékok maradnak. Köztük az enyém, aki elé lépek a kendő megkötése után, és a körmeimet végig húzom az utolsó játékon. Karcos hang jelzi, hogy bőr és merev, majd egy apró kacagás, hogy nem biztos, ő is ennyire fogja szeretni először. Másodszor biztos, hogy nem lesz vele baja. - Szerintem ideje kipróbálni a legújabb szerzeményemet - érintem a nyakához az apró karikát, hogy tudja, nagyjából milyen alakú. Ha ügyes, rájön, mit szándékozom vele tenni, ha kevésbé, ki fogja tapasztalni. - Embereknél 30 percnél tovább nem ajánlott a használata, de biztos vagyok benne, hogy számodra az este végéig élvezhető marad - mosolyodom el, miközben néhányszor végig simítok találomra egy-egy testrészén, majd a nadrágja elején is. A kezem ott is ragad, ráérősen játszadozom vele, kissé erősen, az anyagon keresztül izgatom, miközben alig várom, hogy ráadhassam a péniszgyűrűt. Bár, a feje igazából akkor fog érdekelni, ha rájön, vibrációs. Igen, valamire jó a mai technika is.

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Szer. Júl. 30, 2014 5:42 pm

Mosolyogva nézi, ahogy Lucy foglalatoskodik a láncokkal. Talán azok is játszani fognak ma, talán nem, de biztos abban, hogy sok kellemes kínban lesz része a mai nap folyamán. Miközben játszani fogja az alárendelt szerepet. Lord, de kedveli azt, ha egy nő néha uralkodik felette, és a hírek szerint, Lucyban ehhez partnert is talált. Csoda, hogy nem kéjből van ez a démonlány, ki tudja, hogy akkor mire lenne még képes?
- Igen is, Úrnőm.- hamar letérdelt, és majdnem meg is járta, ha kicsit gyorsabb lett volna, akkor istenesen beverte volna a térdét, de sikerült normálisan elhelyezkednie. Vágytól csillogó szemekkel nézi Lucyt, ahogy válogat a kötelek közt. Apró remegés kúszott végig Mammon egész testén, amikor látta, hogy melyiket választotta ki Lucy, és mikor a démonlány felé nézett, gyorsan lesütötte a szemeit, és a padlót bámulta. Engedelmesen tette hátra a karjait, és várta a kötözést. Meg is kapta, és nem is gyengén, és nem csak a csuklójára, még a derekára is. Ez már érdekesnek ígérkezik. Tartani fogja magát a szolga szerepéhez, ameddig csak bírja, utána pedig… hát talán Lucyka nem fog tudni másnap felkelni, de járni se nagyon. Ám most még nem, most csak megpróbált Lucy után kapni az ajkával, ám észbekapott, hogy mit is csinált, és lesütötte a tekintetét.
- Bocsánat Úrnőm, türelmetlen voltam.- tényleg bocsánatkérően beszélt. Na, tudja, játszani a szerepét. Ám még mindig nem kezdték el, kicsit türelmetlenül várta, hogy mi következik, látni szerette volna. De ez nem jött össze, hiszen a szeme elé került egy vékony kendő. A látás kilőve. A karcos hang pedig… idegen a számára, nem tudja, hogy mi is lehet az.
- Igen Úrnőm… használd rajtam, a szolgádon.- lihegte a szavakat, és apró remegés hatolt végig az egész testén, amikor megérezte azt a valamit a nyakán. - Addig használom, még Úrnőm akarja.- mindegy mi is az, csak nem lehet annyira fájdalmas, bár a mérete alapján nem lehet valami hatalmas dolog. Hangosan felnyögött, amikor megérezte magán Lucy érintését, de csak akkor lett igazán hangos, amikor a farkánál is érzett valami. Hamar keményedni kezdett a férfiassága. Nem csoda, ez a kiszolgáltatott szerep nagyon is izgató. Jelzi is a pénisze, ami már igen csak kemény lett, és dudorodik a nadrágjában.
- Úrnőmnek csodás a keze…- nyögte a szavakat, és a légzése is egy kicsit gyorsabb lett.

avatar
III. Démonlord
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Kapzsi
Play-by : Ryan Reynolds
Vonal1 :
Faj : Bukott.
Posztok : 90
Kor : 4000 éves.
Lakhely : Pokol
Rang : Démon lord,
Vonal2 :
Családi állapot : Talán a többi bukott.
Különleges képesség : Bukott vagyok, és a legfőbb kapzsi, akad egy pár.
Foglalkozás : Kapzsiságoskodás.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Szer. Júl. 30, 2014 5:48 pm

A bukott minden egyes mozdulata elégedettséggel tölt el, mert a türelmetlenség jelei. Alig várja, hogy komolyan megdolgozzam, és az arcára van írva még a kötés ellenére is, hogy bármit elvisel egy bizonyos határig. Utána is, de akkor már visszakapom, nem sima szeretkezés lesz érte a jutalmam, hanem kemény dugás, minimum olyan, ami mellett holnap délig még a démonok gyógyulási képessége mellett sem fogok akarni kilépni az ágyból. Na, nem mintha érdekelne a dolog, néha igenis szükségem van rá, hogy alaposan próbára tegyenek, ez is egy emlékeztető arra, hogy érzek és hogy az enyém a hatalom. Amíg ő az áldozat, neki van joga nemet mondani, onnantól, hogy ez megszűnik, enyém lesz a kiváltság. Még akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy jó sok vérnek kell elfolynia ahhoz, hogy egyáltalán eszembe jusson az ilyesmi. Megtenni meg megint más dolog lenne...
Kezem ráérősen siklik fel és le a nadrágján, időnként dörgölve és megnyomkodva pár pontot rajta, és érzem a ténykedésem azonnali hatását is. Nem tudom, hogy a gyenge kézimunka, vagy még a kötözés az oka, de máris határozottan kezd keményedni a farka, ami nekem elég ösztökélés ahhoz, hogy könnyedén kigomboljam a nadrágját és immár a csupasz bőrét simítsam végig párszor, miközben egy határozott mozdulattal és a másik kezemmel a térdéig lerántom az anyagot. Na, így máris szebb, sokkal jobban néz ki megkötözve, vakon és félig álló farokkal előttem térdelve, de annyira, hogy kezdek tőle komolyan felizgulni és nedvesedni. Kissé össze szorítom a combjaimat egyetlen pillanatra, majd könnyedén térdelek le én is, hogy ráhúzzam a gyűrűt. Még nem merev teljesen, így nem olyan nehéz végig húzni a farkán és lassan, apró mozdulatokkal a heréi mögé csúsztatni alul a kis játékot, de épp elég ahhoz, hogy mire megbizonyosodom róla, stabilan nyugszik és a kelleténél nem sokkal jobban szorít, már kezdjen látszódni a hatása. Az oxigén mentes vért elszállító vénák a bőr közelében futnak, a gyűrű nyomása miatt lassabban pumpálva, így kissé vérrel telítődik el a pénisz és növekszik a térfogata is. Amit pár percen belül ő is érezni fog még akkor is, ha ez volt nagyjából az utolsó igazi, önzetlen és kedves mozdulat, amit ma kapott tőlem. Könnyedén emelkedem fel, biztosan állva a sarkamon végig húzom a cipőm oldalát a combja külső és belső részén is, simogatom vele, a lakkozott bőr nyersen siklik végig rajta, majd a cipőm talpa is mozgásba lendül. Csak itt hordom, így nem érdes feltűnően, inkább nyomás kifejtésre, mint sebzésre való, időnként egy-egy ponton megáll és erősebben ránehezedik, de általában simán megy tovább is, amíg a combja belső felét nem nézem ki. Ebben a helyzetben könnyedén megkapaszkodom az egyik láncban, így a csilingelés elnyomja a hangot, amely jelezné, hogy a testsúlyom kissé áthelyeződött, a következő pillanatban pedig már nem csak a talp, de a sarok is jóval erősebben próbál a bőrébe fúródni. És pár pillanaton belül biztos, hogy sikeresen is, a bőrt nem szakítja át teljesen, egyetlen apró ponton csak, de jól láthatóan elég nyomást fejtett ki a bőr alatti hajszál erekre ahhoz, hogy elrepedjenek és lassan rózsaszín duzzanat képződjön. Később majd a másik combja is sorra fog kerülni, addig azonban a további lépések valamivel kellemesebbek. Nem akarok most több sarok nyomot, mert ezt várja, így csak apró erőt fejtek ki a lábain és a csípőjén, egy fordulattal az egyik heréjén is. És ennyi elég is volt. Könnyedén engedem el a láncot, térek vissza két lábbal a talajra és sétálok el egy hátsó polc felé. Több dolog is van ott, egy ostor jó pár csomózott szállal, egy ezüstpenge, póráz és néhány lezárt doboz is. Egyelőre csak a pengét veszem fel, és lendületes léptekkel megyek a háta mögé.
- Ideje kicsomagolni téged - szólalok meg halkan, de a hangom így is feltűnően éles a teremben, miközben a penge lassan a nyakához illeszkedik és a hegyét picit megnyomva egyetlen apró foltban elvágja a bőrét is. Nem sok, utána már csak siklik a pólón, időnként hasztalanul, máskor egészen erősen, átszakítva azt és a bőrt is, így pár perc után egész szép tépésnyomok keletkeznek. Jól célzok, ismerem már Mammon minden porcikáját, így nem feltűnő elsőre, de a sebek úgy helyezkednek el, hogy feltűnően körül rajzolják a hátán lévő nyomokat. Az egykori szárnyakat ugyan levágták, de egy bukottnak sem gyógyult be maradéktalanul, és a sebekbe még nem nyúlok, de körülötte épp eleget játszadozom, hogy az érzés, bármikor oda is érhetek, meglegyen.
De ez is unalmas, félelem ébresztésre jó, de nem túl fájdalmas valójában, így néhány jól sikerült és mélyre szaladt vágással a vállaknál és az oldalán levágom róla a ruhadarabot egyben. Most már csak a térdénél felgyűrt anyagot és a szemén a kendőt viseli, de azok nem akadályoznak semmit. Például az ostort, amelynek első ütése azonnal az alhasát és a farkát éri, határozottan érezhető fájdalommal és hanggal társulva. Majd azonnal egy újabb ütés a vállaira, a lapockájára, a mellkasára, a talpára. Nem válogatok, mindenhova csapok, ahol éppen szimpatikus, vörös foltokat hagyva magam után. Gyorsan gyógyulna, ha hagynám, de elég nagy sebességgel dolgozom ahhoz, hogy a nyomok megmaradjanak, különösen az előzőleg ejtett vágások. Mikorra behegednének egy csapásnak és a csomóknak hála felszakadnak, újabb vércsíkot engedve magukból és kissé tovább áztatva a vörös nedűvel mindent alatta. Na, ezért a párna...

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Hétf. Aug. 04, 2014 3:34 pm

Elégedetten, és bambán vigyorog Lucy kézimunkájától. Bár sejti, hogy ez lesz a leggyengédebb élmény, amiben része lesz, de hát kell egy kis ráhangolás mindenkinek. Ezért is élvezi ki minden pillanatát annak, amit a démonlány művel a férfiasságával. Egy aprót nyögött, amikor a nadrágja is lentebbkerült, de legalább több a levegője a félkemény férfiasságának. Amin továbbra is érzi Lucy ujjacskáit, ám valami mást is. Nem tudja eldönteni hogy mi is az, legalábbis addig nem, még a heréjénél nem érzi meg. Nem gondolta volna, hogy egy gyűrűt kap, bár ha beválik, akkor lesz egy drágasááágja. De most nem volt itt az ideje a viccnek, hanem a várakozásnak. Arra várt, hogy mikor térnek át a komolyabb vizekre. S’ abból, hogy megérezte a combjánál Lucy cipőjét, sejtette, hogy hamarosan odaérnek a vadvízre. Tomboló vággyal várta már azt, ami következik. Szíve szerint letépné a láncokat, és engedne ősi ösztöneinek, ám akkor nem lenne igazán kapzsi. A türelem erénye, és most is az volt. Ám amikor a combján megérezte a sarkat, kéjes remegés futott végig a testén, ajkáról pedig fájdalmas szisszenés tört elő. Majd még egy, és még egy, viszont amikor a heréjén érezte meg a sarkat, akkor már egy igazán fájdalmas nyögés következett. Érzékeny helyre lépett a démonka. Ahogy mindig, most is jó helyre jött a vágyai kielégítése miatt. Lucy most is ügyes, és profi.
- Igen is… Úrnőm.- lihegte a szavakat, és várta a folytatást. Amint meg is kapott. Hideg penge érintése a nyakán, apró kis vérfolyam a sebből, végig a pólóján, ami hol szakad, hol nem, ahogy a bőre is. S’ a valamikor tiszta felsőjén sötét foltok jelentek meg, hála a vérének. Ám nem csak ügyes Lucy, hanem okos is. Tudja jól, hogy ha a szárnyai hegét vette volna célba, talán nem lenne ennyire kezes Mammon, talán megcserélődnének a szerepek. S’ volt felső, nincs felső. Mammon teste már nem csak a vérétől volt vörös, kiült rá a pír, ahogy egy kevés verejték is. Szája sarkába harapott, és várta a csapásokat.
- AHHH!!!- fájdalmas kiáltás szakadt ki belőle, hála a fájdalmas pontnak, amit eltalált a démonka, ám a fájdalom mellett ott volt az élvezet is. Az élvezet, amiért jött. Minden egyes csattanó hang után, a bukott fájdalom és élvezettel kevert kiáltása töltötte be a szobát. Csapások, és a gyűrű megtette a hatás, férfiassága merev árbocként nézett előre. Felsőtestén lustán folyt le a vér, le a padlóra, le a párnára. Hangosan lihegett, ám testében ott volt az élvezet is, amit szeretett volna még megkapni, még többet.

//Bocs a minőségért :/ rohadt front//

avatar
III. Démonlord
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Kapzsi
Play-by : Ryan Reynolds
Vonal1 :
Faj : Bukott.
Posztok : 90
Kor : 4000 éves.
Lakhely : Pokol
Rang : Démon lord,
Vonal2 :
Családi állapot : Talán a többi bukott.
Különleges képesség : Bukott vagyok, és a legfőbb kapzsi, akad egy pár.
Foglalkozás : Kapzsiságoskodás.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Pént. Aug. 08, 2014 4:43 pm

Mammon az egyike azon exhibicionalista férfiaknak, akik számára a fájdalom az élvezet része. Lehet, hogy nem mindenki ismeri ezt a tüzes poklot kereső rejtett énjét, de én már régen megtaláltam benne és azóta is ápolom szorgalmasan. Nem mondom, hogy a játékaink vége felé már nem övé az irányítás, de egészen a végső pillanatig, amíg bírok a vágyaimmal, őt a fájdalom kéje tartja fogságban. Márpedig én csak akkor engedem el, mikor a saját vágyaim már olyan szinten vannak, hogy pár érintéstől képes lennék elmenni. Így most sem zavar, hogy már nedves vagyok a lábaim között, minden probléma nélkül maga alá tudna gyűrni, mert a kivárás is élvezet számomra, és tudom, hogy lesz ez még jobb is, javulni fog minden ütéssel és érintésssel, amelyet számára mérek ki. Oly ritka alkalom ez, mikor egy nálam erősebb férfi a szolgám lesz, kizárólag az ágyban tudok elérni, hogy alávesse magát az akaratomnak, ilyenkor pedig minden cseppjét kiélvezem.
Az ostor szorgalmasan pörög a kezemben, az ütések okozta vörösödés és bőr irritáció miatt a korábbi vágásaim nem hegednek be, bármilyen gyorsan regenerálódik is a bukott, újabb és újabb vércsíkok indulnak meg lefelé a bőrén, amíg én azt akarom. Márpedig nem állok le, csak átveszem az ostort a bal kezembe, így kissé lelassul a tempója. Közben pedig a jobbal az egyik dobozba nyúlok, amelyet nem messze tőlem raktam le egy kisebb pultra, és előhúzok belőle egy apró jégkockát. Nem túl nagy, nem túl feltűnő, éppen illeszkedik az ujjaim közé, miközben végig siklik a bukott száján, jeges derengést és apró vízcseppeket hagyva maga után. A mai modern dolgok közül az egyik, amit nagy örömmel viselek el, az a hő/hidegtartó edény, amelynek köszönhetően a jég kibírta az időt, amíg sorra nem került. Könnyedén újra és újra átvándorol a bukott alsó ajkán, jeges derengést és zsibbadást hagyva maga után olyan szinten, hogy amikor a szájához hajolok, hogy egy csókot követeljek tőle, még csak meg sem érzi az ízét. Könnyedén, játékosan csúszik be a nyelvem a nyitott szájába, csalogatja az övét, majd húzódik el, amint belelendülne a válaszba. Kegyetlen mosolyog takarva van, miközben ismét megcsókolom, ezúttal hagyva, hogy viszonozza, majd amikor nyelve az én számba próbál átcsúszni, a fogaimmal kapom el és tartom meg, miközben a kezem egy maréknyi jéggel töltve a farkán simít végig, majd a heréire kulcsolódik. Csontig ható hideg járja át a kesztyűmet is, de nem érdekel, szorítom és tartom őt is benne, miközben egy harapással vért fakasztok a nyelvéből is. Le nem nyelem, amint a vörös nedű felbukkan, el is engedem, majd ezúttal az ostort félre téve a másik kezemmel a szájába is csúsztatok egy kis jeget.
- Szopogasd! - szólítom fel, miközben kissé elhúzódok tőle, hogy láthassam az arcát is. A nyelvén lévő seb még nem hegedt be, így megérezheti azt, amit valójában terveztem el. A jég nem sima vízből készült, sót és egy nagyon kevés szentelt vizet is tartalmazott, amelyekből legalább az egyik igencsak csípős hatással van a nyílt sebekre. Magamon is kipróbáltam, tudom, hogy nem vészes, kis mértékben, de tekintve, hogy a hátán bizony igencsak sok nyílt seb van, már nem olyan biztos, hogy neki is csak apró fájdalomban lesz része. A farkát markoló kezem még nem fáradt el, simogatja tövétől a végéig újra és újra, miközben az olvadt jeges víz immár az ujjaim között a földre folyik. De nem érdekel, ez csak víz, én pedig újabb marék jeget kapok el, és ezúttal a vállain, a nyílt sebeken húzom végig, kis mágiával meg is olvasztom, hogy patakokban follyon végig minden egyes seben, amelyet csak eddig kapott tőlem. Oh igen, tudom mit visel el, tudom, ha most nem jegelném mindkét oldalról, ennyi elég is lett volna, hogy elélvezzen, de így már nem. Így olyan, mintha egy kerítés lenne a határ előtt, amelyet még át kell ugrania. Minden maradék jeget, ami a kezemben van a vállaira helyezek, hogy lássam, amint olvadoznak, majd egyetlen újabb darabot veszek el a dobozból, mely lassan kifogyóban van. Most már le kell elé térdelnem, hogy folytathassam a műsort, de nem bánom. Óvatosan hajolok előre, gondosan felfogva a hajamat, hogy ismét fogalma sem legyen róla, mi fog történni, amíg végig nem húzom a jégkockát a farka hegyén. Csak a makkon, éppen érintve, játékosan, késztetve az ereket a beszükülésre a hideg ellen, majd mielőtt még esélye lenne reagálni, újabb simítás köetkezik, ezúttal a nyelvemmel. Nem mondom, hogy hű de jó íze van a jégnek, de ha ő nem köpte ki, akkor én sem fogom, így új játékba kezdek. Kényeztetem a pénisze hegyét, de véletlenszerű sorrendben, soha nem tudhatja, hogy hideg vagy meleg simítás fog következni, amíg meg nem érkezik.
Lassan, következetesen játszom ki a fájdalom tűrő képességét és az élvezeti faktort is, amíg a jég el nem olvad, végleg. Ekkor újra végig nyalok a farkán, amíg a hátam mögé nyúlok, hogy megkeressem a következő játékszert. Apró, fémes koppanás adja tudtomra, hogy felvettem, és miközben egyszer, fájdalmasan lassan húzom végig a nyelvemet a pénisze mentén, már látom is. Nem tudok megállni egy mosolyt, óvatosan fújok rá az előttem meredező szerszámra, hogy lenyugtassam, hiszen a hátán lévő jég is bizonyára már régen elolvadt, így csak a gyűrű szorítása maradt. Ami nekem kevés, de neki is az. Újra előre dőlök, ismét ráfújok a farkára, majd rácsúsztatom az ajkaimat, és egészében beszívom, teljes hosszában. Abban a pillanatban, hogy a torkomig ér a hegye, apró, fémes kattanás hallatszik, és a súlyokkal ellátott csipesz, ami eddig a kezemben volt, egyenesen az érzékeny bőrbe mélyed bele a heréi között. És már engedem is el, húzódom hátra, hogy végig nézhessek rajta. A bukott itt van előttem, és már igencsak kikészítettem, de igazából ezt élvezem, ettől tudnék magam is elmenni, érintés nélkül, ha elég sokáig csinálhatom.
- Ha azelőtt mész el, hogy megengedném, rakok ide még pár száz grammot - figyelmeztetem, miközben a kezeim egy pillanatra megrengetik a két apró ólom golyót, hogy érezze, nem tréfálok. A csipesz speciális, nem könnyen enged, a súly pedig egyelőre tűrhető fájdalommal jár. Annyival, ami mellett köszönetet mondhat a gyűrű vibrációjának is, mert most bekapcsolom.

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Vas. Aug. 31, 2014 12:56 pm

Minden ütés maga a kín, és egyben maga az élvezet. Nehéz eldönteni, hogy melyik a nagyobb. A fájdalom, amit az ütések okoznak, amik feltépik a húsát, és kitépnek néhány apróbb darabot, és hiába gyógyulna, Úrnője nem engedi, újabb és újabb csapás éri a hátát. Lassan folyik végig a hátán a vére, a sebeibe pedig a verejtéke, amit a fájdalom és a kéj keveréke váltott ki. Csípi, nagyon is csípi a sós verejték a hátát, de elviseli, mert nem akar csalódást okozni Úrnőjének. Most nem ellenkezik, csak halkan nyögdécsel fájdalmában, még Mammon az alárendelt, még... S van pillanatnyi ideje fellélegezni, hisz már nem kapja az ütéseket, legalábbis pár pillanatig nem, ám újfent megéri az ostort a hátán, és kicsit lassabban, mint eddig, de még így is elég kínzó volt. Nehezen tudja tartani magát, hiszen már élvezne el, férfiassága is remeg, de a gyűrű a farkán, és az, hogy most csak egy szolga, ezek akadályozzák, szerencsére. Ám ismeretlen érzés keríti hatalmában, az ajkát a forró csók helyet, a jeges didergés támadja meg. Halkan, panaszosan nyögött fel, amikor megérezte a jeget az ajkán, de nem tesz ellene, nem akarja Úrnőjét felmérgesíteni, inkább csak tűr, tűri, még végül alig érez valamit az ajkaival. Azt se érezte meg, hogy ajkára rátalált Lucy ajka. Bágyadtan, érzéketlenül veszi tudomásul a csókot, érzi, hogy valami a szájába hatolt, és próbálná is nyelvével megízlelni, de ahogy kezdett végre érezni valamit, úgy is távoldott el tőle Úrnője. Ám talán mégis elég kegyes az úrnője, és hagyja, hogy kis szolgája ízlelhesse a finom ajkakat. Mohon kapott érte, tolakodott volna át Lucy szájába, de nem túl messzire jutott. Éles kis fogacskák kapták el. De ez a legkisebb gondja, hangosan nyögött bele a csókba, köszönhetően a hidegnek, ami körbeölelte a farkát, ami ettől megremegett. Ösztönösen húzná hátrafelé a csípőjét, hogy szabaduljon ettől az érzéstől, de nem képes rá. Remegtek a szemei a hidegtől, ami a heréit veszi körbe, és végül fájdalmasan nyögött a harapás miatt.
- I…igen is…- bágyadtan kapta be a jeget, ködös tekintettel kezdte el szopogatni, ám csak hamar kikerekedett a szeme. Nem a sótól, inkább a szenteltvíztől. Megfeszült az állkapcsa, ujjait ökölbe szorította. Most nagyobb a fájdalom, mint a kéj. Talán más helyzetben ez nem zavarná, kis jég, de hála annak, hogy igen csak ki van cakkozva a háta, most jobban átérzi a fájdalmat. Lehunyta a szemeit, és szenvedett csendesen. Talán csak a finom kis ujjak, amik a férfiasságánál dolgoznak, az tudja elterelni a figyelmét a fájdalomról, de még az se túl sokáig. Ha a nyelvénél fájt, akkor a vállánál, a hátán most kifejezetten szar volt. Fájdalmasan nyögött, izmai reflexből megfeszültek, a szájában lévő apró jégkockát kettéharapta, ajka szélén pedig lassan véres nyál csordogált. S’ ismét jött a reflex, hogy húzódna távolabb, hiszem a makkján érte a hideg, amitől még fel is szisszent. Az eddigi vágy, hogy elélvezzen hátrébb szorult, most már csak az ajkába harap, nehogy újabb hangot adjon ki magából. A végén még Úrnője tényleg csalódna benne, hogy csak ennyit bírt. De talán most egy kis nyugalmat kap, hiszen nem jég immár az, amit érez, hanem egy finom nyelvet. Kicsit szétnyílik az ajka, és egy halk sóhaj szaladt ki belőle. De tudhatta volna, hogy ez is a játék része, hol a nyelvet érezte, hol a jeget. Teste is így reagált, egyszer ellazult, utána pedig ismét megfeszült. Ám végül már nem a jeget érzi, hanem csak a finom nyelvecskét, ismét a kéj kezd előtérbe kerülni, és nem a kín. Még majdnem hálát is ad Atyjának ezért. A fújás már tényleg csak olyan apróság, és az újabb is. Lehunyt szemmel élvezi azt, amit kap. A remek szopást, amiért eléggé kedveli Lucyt. Hiába nem kéjből van, ügyesen játszik az ajkával. Viszont valami más is került a férfiasságára, pontosabban a heréjére. Kíváncsi rá hogy mi is az, egy kis időre még a figyelmét is elvonta arról, amit Lucy csinált vele. Fáj, persze hogy fáj, de koránt se annyira, mint amiket eddig kapott. Érzi, ahogy valami húzza lefelé a zacskóját, amitől az arcra grimaszba fordult át.
- Íg… ígérem, hogy nem fogok…- fogadkozik, de nem biztos benne, hogy ki is fogja ezt bírni. Felnyög, amikor a golyók mozogni kezdenek, ám hála a rezgésnek, ezt hamar elfelejti, inkább ismét becsukja a szemeit, és élvezetről árulkodó vigyorral tűri az egészet.


//bocs, hogy ilyen sokára ^^"//

avatar
III. Démonlord
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Kapzsi
Play-by : Ryan Reynolds
Vonal1 :
Faj : Bukott.
Posztok : 90
Kor : 4000 éves.
Lakhely : Pokol
Rang : Démon lord,
Vonal2 :
Családi állapot : Talán a többi bukott.
Különleges képesség : Bukott vagyok, és a legfőbb kapzsi, akad egy pár.
Foglalkozás : Kapzsiságoskodás.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   Szomb. Szept. 06, 2014 3:11 pm

Most már le sem tudnám tagadni, hogy élvezem ezt a helyzetet, minden egyes percet benne. Az én igazi gyengém mindig is a hatalom volt, hatalom, amelyet nőként, démonként vagy éppen asszonyként nem volt jogom megkapni és mégis megszereztem. Nem mindenben van hatalmam, de a hálószobát én uralom, ezt a lordot, aki előttem térdel, én uralom, és a vágyát is én uralom. A kezdet, a vég, a kéj, a kín és persze a kegyelem is én vagyok számára, ez pedig jobban működik a lelkem számára, mint a világ legjobb ajzószere. Izgat minden, amit itt megtehetek, amivel kényszeríthetem, hogy engedjen nekem, és a fejemben újra és újra játszódnak le a képsorok arról, hogyan használhatnám ezt a vágyat is ellene. Mert vágyom is rá, ez soha nem volt titok, de mellettem még inkább az irányítást kívánom, amit a helyzet ad. Persze ki tudna szabadulni, ha bevetné az erejét, de azzal ő kockáztatná a kis titkunk kitudódását. Mert ez a legizgalmasabb része, hogy mások előtt én vagyok a démonnő, aki engedelmeskedik a parancsainak, de csak én tudom, hogy elég a megfelelő pillantásban részesítenem, és máris visszakerül ide az emlékeiben. Mint mondtam, hatalom.
- Tudod mi jár a fejemben? - suttogom a fülébe, miközben nézem, ahogy a gyűrű dolgozik, vibrál és izgatja fel őt, mindennél jobban. Nem is kell nekem hozzáérnem, a jelenlegi kéj és a múlt fájdalma még ott remeg a testében, a hangom pedig az irány a józanság felé, a kötél, amibe kapaszkodni tud a vágyai közt. Mert ez fog neki engedélyt adni. Amíg nem kapja meg, addig pedig ez lesz a figyelme bizonyítéka is. Mögé állok, kéz kezem könnyedén siklik előre, átkarolom a vállait, szinte szerelmes érintést imitálok, miközben a bőröm a fűző felett hozzá dörzsölődik a gyógyuló sebekhez a hátán. Semmit nem szakít fel, de elkeni rajtam, a nyakamtól a dekoltázsomig a hófehér bőrön a vért, és ez a saját élvezetemet fokozza csak. A szám a füléhez kerül és folytathatom a mesémet. - Tudod milyen könnyű lenne hátra dönteni téged? Megkötött kézzel feküdnél a padlón, nem tudnál hozzám érni, én pedig könnyedén meglovagolhatnálak. Ismersz, tudod, mennyire felizgatott a jég látványa rajtad, és érzem, hogy még hideg a bőröd tőle. Könnyedén belém csúsznál, és addig űzhetnélek, amíg vörös nem leszel az erőlködéstől, hogy visszatartsd magad. El tudod képzelni? - suttogtam még egyszer, utoljára bele a bőrébe, mielőtt elengedtem volna. Véres lettem, jobban mint akartam, a ruhámon is ott a nyoma, de nem érdekel. Mammon tudja, hogy nem ő az egyetlen, aki vágyakozik, nekem pedig ez segít, hogy saját magamat fékezni tudjam. Csak addig játszhatok, amíg bírok a saját kéjemmel, utána övé lesz minden. Ezért hát kihasználom az utolsó pillanataimat is.
- Közeledsz, ugye? Már nagyon könnyen elélveznél. Mond ki a nevem, ha így van - adtam meg neki az újabb utasítást, miközben ráérősen közbe jártam. Látszik a testén, a légzésén és a rándulásain, hogy nincs messze, nekem pedig már egy ideje ez a játék az egyik kedvencem. Minél jobban merül el a vágyban, annál többször kell a nevemet ismételnie. "Lucretia". Ilyenkor nem sokat jelent, de a szobán kívül annál fontosabb. A szó képes kötni őt az emlékhez, nem is kell jelen lennem valahol, hogy foglyul ejtsem vele. Elég, ha valaki más mondja ki, és nem fog tudni menekülni. Pavlov-reflex, azt hiszem, ezt így hívják. Még egy kicsi, és teljes lesz a hatása. Hangom hagyják el a torkát nélkülem is, de addig csak éppen egy-egy simítás Mammon jutalma, amíg a nevet nem hallom. Mert abban a pillanatban készen vagyok újra megakadályozni az örömét.
- Tartsd vissza! - a parancs hideg hangvételével egy időben lendül a kezem, kulcsolódik a farkára, és az ujjaim máris a makkját kötik gúzsba. A férfiak is képesek az orgazmusra ejakuláció nélkül, én pedig párszor már sikeresen el is értem Mammonnál ezt. Kis nyomás a pénisze hegyén, és nem terít be mindent, de ráng, remeg, és nyilvánvaló, hogy nem a fájdalom száguld át a testén és rántja görcsbe az izmait. Ha látna, tudná, hogy hatalmas mosollyal nyugtázom a tudatot, ismét képes volt rá. A kezem nyomása nem enyhül, amíg kissé le nem csillapodik, hiszen most én vagyok az úrnője, és még nem engedtem meg mást. Nem adtam engedélyt a továbbiakra. Térdelve, remegve pont kézre esik, most valódi csók éri az ajkait, ez a hála, amiért jól szolgált.
- Még egyszer! - a szavakat szinte a szájába mondom, miközben a kezem lassan megindul a farkán és újra masszírozni kezdi a gyűrű rezgésével szinkronban. Nem kell sok, hogy érezzem a mozgását, az izmai feszülését, a jelét annak, hogy ismét csak a szakadék széle felé sodrom. Most élvezkedhet, de ő nem tudja, meddig fog ez a kéj tartani, így minden egyes pillanatát hagyom, hogy átvegye és magába igya. A dupla inger sokkal hatásosabb, már messze nem kell annyit várnom, hogy a rosszul artikulált nyögések közé a nevem is felkerüljön. És még sok minden más, ami akár káromkodás is lehet egy számomra idegen nyelven. - Elég! - a parancs ismét a semmiből jön, ezúttal azonban szinkronban vele a kezem is végig siklik rajta, és kikapcsolja a gyűrűt. Minden inger egyetlen pillanat alatt szakad meg, másodpercekkel azelőtt, hogy kiesne a kezemből az irányítás. Öt kellett volna csak, maximum tíz és a bukott teste megadja magát. De nem most, az egyetlen, ami még feltörhet belőle, az a frusztrált kiáltás. És ezen még én sem csodálkoznék.
Egészen eddig mellette voltam, hogy közelből lássak mindent, de most ismét felemelkedem és kopogó hangot hallatva megyek oda az egyik polchoz. Van egy játékom, amit már korábban tapasztalt, és kifejezetten kedvelte. Egy apró gyűszű, sokban hasonlít a valódiakra, ez is fémből van, de a helye nem tompa, hanem kifelé tüskék vannak rajta. Nem nagyok, éppen csak a bőrt képes átszakítani, de ha jó helyre bökik, bizony fáj is. - Kezdjük újra. Ha megérzed a szúrást, megadtam az engedélyt - szólalom meg, miközben végig húzom a tenyerén és a nyakán is a kis játékomat. Nem idegen, volt ideje felismerni, és elvonja a figyelmét arról, hogy ismét bekapcsolom a gyűrűt. Csak ezúttal maximum erősségen, hiszen most már nem akarom kínozni. Megérdemel Mammon is egy kis pihenőt. Egy percet hagyom csak magában dolgozni a játékszert, mielőtt ismét a háta mögé állva el nem kezdem simogatni a mellkasát. Innen minden mozdulatot, rándulást érzek a testén, és a megfelelő pillanatban a kis hegyek bele is fúródnak a bőrbe a mellizmánál...

avatar
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép :
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 :
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Az elrejtett szobák mélye //21+//   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Az elrejtett szobák mélye //21+//
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other places
A városon kívüli területek
 :: Pokol körei
-