Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/




Tárgy: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Pént. Aug. 01, 2014 5:30 pm

A természetet sokan nevezik anyánknak, és a gondolat szentimentális szépségét nem is tagadom, azonban nem értek egyet a kijelentéssel. A természet inkább olyan mint Kronosz, az apa aki felfalta gyermekeit, hiszen a túlélésért nekünk kell megdolgozni, ellenben a természet lesz oly szíves eltenni minket láb alól. Számomra viszont ez több szépséget ad, mintha valami szelíd anyácska lenne. Eddigi hosszú életemben nem kevés időt töltöttem már lombjai, bércei, völgyei között az állam erdeinek, sőt, még arra az időre is emlékszem, amikor mi, nyugati emberek először telepedtünk meg itt. A vadon, amiben most vagyunk, még inkább emlékeztet azokra az időkre s a táborhely a tó partján olyan hely, melyet már azoktól az időktől ismerek és olykor látogatok is. Most azonban nem egyedül tettem ezt, hanem tanítványommal, Victoriával kerestem fel ezt a szép erdei tavat. Beígértem neki egy ilyen kirándulást, most pedig elérkezett az idő, hogy beváltsam szavaimat. Ez most még az első szakasz, a könnyed erdei séta kezdte, amivel ide a tó partjára eljöttünk, most pár napig itt fogunk ketten táborozni, innen indulunk majd a közeli csúcsok felé, amiken fel fogunk majd kapaszkodni, sőt, még némi sziklamászást is tervezek, bár ezek a kiruccanások nem lesznek teljes napot kitöltők, hiszen tanítványom mágikus képességeinek gyakorlására, fejlesztésére is legalább ennyi időt kívánok szánni, most rengeteg időnk és lehetőségünk van, ezt ki szeretném használni mindenképp. Több időt leszünk itt, együtt minimum egy hétig, de én még tovább is, legalább egy hónapot. Nem régen fejeztem be a tábor felállítását: tűzhelyet készítettem, felvertem a sátrunkat, addig pedig elküldtem a lányt a közeli forráshoz némi vízért, most egyenlő munka megosztás van, nem kímélem az ilyen feladatoktól, de persze az igazán nehéz dolgokat én végzem, mint most a tüzelő fa felhasogatását is a tűzrakóhely előtt, melynek gödrét én ástam és készítettem el kövekkel. Meleg van, így felsőmet levettem, egy közeli fára akasztottam s csak vastag és strapabíró katonai nadrágban és bakancsban dolgozom, baltával a kezemben, de így is izzadok az árnyat adó lombok alatt. Nem erőltet meg a munka igazán, még ha picit el is szoktam tőle. ~Elpuhultam kicsit, kellett már ez a kiruccanás~ Egy kicsit abbahagyom a munkát és megtörlöm homlokom anyag zsebkendőmmel, közben pedig elnézek a forrás irányába, hogy tanítványom mikor bukkan fel, lassan ideje lenne...


muzsika

avatar

animae scrinium est servitus

Play-by : Andrew Cooper
Vonal1 :
Faj : mágus
Posztok : 1883
Kor : 334 év
Lakhely : Bellevue
Rang : boszorkánymester-tanács tag
User neve : G
Vonal2 :
Különleges képesség : mágus vagyok....
Foglalkozás : jelenleg történelem-latin szakos tanár
Felöltött alak : ember
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Szomb. Aug. 02, 2014 3:07 pm



Victoria és Carl




Minden egyes porcikám várta, hogy végre elérkezzen az indulás napja. Már hetek óta beszéljük, tervezgetjük Carl-al a dolgokat, de most végre sor kerül rá. Nyár van, így hát egyetem sincs, a szüleim pedig mesteremmel bárhova, bármikor elengednek és szerintem még örülni is fognak annak, hogy most egy hétig legalább nem vagyok a közelükbe, sőt, ha úgy alakul, akkor több hétig is, majd minden elválik időben. Nem gondolok semmit se túl, hiszen tanítani visz oda és persze kikapcsolni is, de tudom, hogy hol a helyem az ő életében, így próbálok nem elrontani mindent azzal, hogy túl őszinte leszek vagy valami hülyeséget követek el, csak magamat adom, ahogy mindig, és abból probléma se lesz.
A kocsi leparkolása után némi séta következett, mostanra pedig már ha minden igaz, a táborhelyünk is nagyjából el van készítve. Én nekem persze más programot szánt a tanító úr, így a víz beszerzése most rám hárul. Nem probléma, szerencsére könnyen feltalálom magam és bár nem vagyok fizikálisan túl erős, a mágia arra van, hogy segítsen nekem. Végtére is, a gyakorlás miatt is vagyok itt, így Carl se nézhet rám csúnyán azért, mert a két teli vödör vizet nem a kezeimben cipelem, hanem mágia segítségével lebegtetem magam előtt. Sűrűn használom a telekinetikus erőmet, ezért úgy érzem, hogy eléggé tökélyre van már fejlesztve, így némi játékot is megengedek magamnak, tehát amikor mesterem kiszúr, azt láthatja, hogy a két vödör teli víz körbe-körbe járja testemet, én pedig vigyorogva integetek felé. Mivel tényleg meleg van és hát túrázni vagyunk itt, így rajtam se a szokásos viselet van, ahogy Carl-on, úgy az én lábaimon is túrabakancs található, fekete, rövidnaci és egy világoskék színű felső. Hajam szoros lófarokba van fogva, hogy ne zavarjon semmit se, ékszer pedig természetesen most nincs rajtam, ahogy smink se, csak természetesen, hiszen itt nem a szépítkezés a lényeg, ez a férfi pedig már mindenféle állapotban látott engem…
- Megjöttem! Na, hogy állsz? – a sátor közelébe szépen lehelyezem a két vödröt, majd ez után indulok meg mesterem felé, hogy megnézhessem, vajon mennyi fát sikerült már eddig feldarabolnia. Ahogy nézem, a sátor az már kész van, ez jó hír, de a tüzelőanyag is fontos, mivel valahogy fényhez kell jutnunk, na meg ennivalót csinálni. Hű, izgulok, egyelőre még izgatottan várom, hogy milyen lesz ez az egész, de szerintem nem fogunk csalódni és megbánni se azt, hogy eljöttünk egymással. Azért ahogy közelebb sétálok, némileg megnézem a másik felső testét, hiszen lehetetlenség lenne ezt kihagyni, majd gonosz mosollyal arcomon csípem meg oldalát.
- Csak nem elpuhultál? Sokkal több fát vártam, mire visszaérek. – persze csak játszom vele, mivel szerintem nagyon is jól halad a dolgokkal, így most csak lazán dobom le magam az egyik rönkre és onnan várom, hogy folytassa. Jó is azt nézni, ahogy egy férfi dolgozik, de néhány perc után mégis csak a gyönyörű, kristálytiszta tó vize felé tekintek el.
- Tudod, én imádom a tűzmágiát, de egyszer úgy kipróbálnám, hogy milyen lehet a vizet uralni. Kár, hogy soha se lehetek erre képes. – nézek vissza mesteremre. Nem vagyok elégedetlen az életemmel, egyáltalán, de mégis, vannak olyan dolgok, amelyek elérhetetlenek, én pedig mégis megpróbálnám elérni őket. De hát ezt próbálgathatnám, a víz nem fog megmozdulni az akaratomra.


avatar
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 :
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Vas. Aug. 03, 2014 11:47 pm

A nyár egyik nagy előnye, hogy nekem sincs munka, nyugodtan el tudok szabadulni, na nem pihenni, illetve nem úgy pihenni, ahogy mások teszik azt. Az üdülés fogalma sokáig nem létezett abban a világban, amiben éltem, mostanra pedig számomra jelentéktelen dologgá vált, olyan aprósággá, ami a környezetem számára érdekes. Persze lehet valaki ezt is üdülésnek nevezné, amit most csinálok, holott nem az: én, a vadon és a tanítványom. A modern világ legkevesebb vívmányával jöttünk ki és ez nekem inkább nosztalgia, meg edzés is. Igen, visszavágyom a régi időkbe, amikor még én is pionír voltam az államban, vagy amikor James Cook kapitány társaságában először léptem ezekre a földekre, több, mint kétszáz éve... Már akkortól megérintett és megfogott ez a táj, nem véletlen, hogy Cook kapitányt nem kísértem akkor tovább, hanem a vidékre vettem be magam. Az erdők, hegyek-völgyek embere lettem, szívem a ritmusukra dobbant, megismertem s nem véletlenül pár évtizeddel később, amikor megindult itt a nyugati emberek élete, visszatértem már telepesként néhány mágus társammal együtt s alapoztuk meg az állam mágus társadalmát is.
Azóta évszázadok teltek el ismét és hosszú utakat jártam be, hogy ma végül itt álljak ismét, ugyan azt a mozdulatot ismételve, amit az elmúlt 334 évben már számtalanszor: fát vágok. Nem vagyok egyedül, társam a tanítványom, aki utolsó lesz az életemben, ebben biztos vagyok. Különleges lány, megérdemli ezt. A pakliban az is benne van, hogy tudom: bármikor a halál prédája lehetek már, mondjuk az is igaz, hogy amíg feladatom van, addig ez nem fog megtörténni. Márpedig van feladatom, ezt az élet is mutatja, csak szét kell nézni a civilizált világban... na én időlegesen elmenekültem a szétnézés elől és tanítványomat is kimentettem a véres özönvíz nyitányából pár napra, vagy épp hétre. Ebből többet és jobban fog épülni hitem szerint. Fizikailag biztosan erősödni fog, vagy legalábbis így gondolom, de erre most rácáfol, ahogy a vödröket lebegteti maga körül, én meg összevonom a szemöldököm.
- Azt látom. De ha kiloccsant volna, mehetnél vissza és azt tényleg kézben kéne elhoznod. A mágia nem játék, indokolt esetben érdemes használni. - ez a gyerekes játszadozás nem szolgál épülésére, ebben biztos vagyok, inkább kényelmessé teszi. Megjegyzésére még jobban ráncolom a szemöldököm. A bennem lakó háromszáz évesnek csöppet sem tetszik ez a szemtelenség, míg a másik énem szentimentálisan kedélyeskedne, most azonban azt nem teljesen engedem felszínre.
- Csinálhatod te is, ha akarod... - nyújtom felé a balta nyelét, de csak egy pillanatra, utána inkább a tönkön lévő hasábra csapok le vele, de ezt szemvillanás alatt, gyakorlottan és gyorsan teszem meg. - De ha még ingerkedsz velem, lehet neked kell majd megnyúzni a nyulakat, meg kizsigerelni! - most már elmosolyodom, sőt kicsit kuncogok is, ahogy a jelenetet elképzelem, vagy ha nem is nyúllal,mondjuk egy őzzel. A dolog azonban nem alaptalan, tényleg lesz vadhús a menün, erről én fogok gondoskodni. Így az igazi, hogy vadászom is: nyomokat figyelek, csapdát állítok, vadászpuskát is hoztam... ez tényleg komoly pionír tábor lesz a lánynak, ilyenen még nem volt velem, de most meg akarom mutatni, legalább egy árnyalatát annak, hogy miként is élt sokat a mestere.
- Mindenkinek más adatik meg, Victoria kedves. Nekünk a tűz az osztályrészünk. És szép a víz, meg csábító, én is szeretem, de a tüzet nem adnám semmiért. Annyi tó és víz volt a Svéd Birodalomban, ahol felnőttem, hogy csak na, jó úszó is voltam, de a tűz mindig hasznosabban bizonyult az életben. Most lennél olyan kedves és a vizes vödröket letennéd a sátor mögött? - mosolygok a lányra és kezei felé intek, hogy jobb lenne, ha ezen a pár méteren inkább vinné. Kérésem azonban inkább utasítás volt, így remélem eleget tesz neki, én pedig újabb hasábot hasíthatok addig, az utolsókat. Miután kettővel megvagyok, felnézek, hogy tanítványom felé mélázzak. Szeretem nézni valamiért, nem tehetek róla. A sátor mögé lép be épp, amikor fura, ám ismerőszajra figyelek fel s a zaj után a forrását is megpillantom. Egy medve közelít nem épp lassan, olyan középtempóban Victoria felé.
- Victoria vigyázz, a hátad mögött! - Kiáltok fel önkéntelenül, a medve pedig bömböl a maga módján erre. Megindulok előre, de nem gyorsan, hagyok időt a tanítványomnak lépni először. Nem fogok közbeavatkozni, amíg nincs tényleg életveszélyben. Meg kell tudnia védeni magát, elég régóta tanul, elég idős és azért vagyunk itt, hogy fejlődjön. Kegyetlenség vagy nem, de én egyelőre csak figyelek, hogy mi lesz, be kell-e avatkoznom, vagyis szakadni fog-e minden kötél...

avatar

animae scrinium est servitus

Play-by : Andrew Cooper
Vonal1 :
Faj : mágus
Posztok : 1883
Kor : 334 év
Lakhely : Bellevue
Rang : boszorkánymester-tanács tag
User neve : G
Vonal2 :
Különleges képesség : mágus vagyok....
Foglalkozás : jelenleg történelem-latin szakos tanár
Felöltött alak : ember
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Hétf. Aug. 04, 2014 12:06 pm



Victoria és Carl




Egy ideig azért eltart, amíg eleget teszek Carl akaratának, tehát megtöltöm a vödröket a forrásnál, de ez után már minden gyorsan megy, csak némi séta és már vissza is térhetek mesteremhez, ki láthatja is játékos bohóckodásomat. Jó-jó tudom, a mágia nem azért van, hogy megkönnyítse az életünket, de néha mégis jól esik bevetni, főleg akkor, ha tudom, hogy nagyon hosszú lett volna az út, hogy két kézzel cipelem ide a vödröket, ha egyszerre, ha külön-külön, szóval mindenhogy. Carl-nak persze nem tetszik az, amit csinálok, így durcás képet vágok, de persze aranyosan, miközben a vödröket le is engedem a földre, csak szépen, óvatosan.
- Én se játszottam, hanem hasznosítottam! Egyébként pedig nem volt rá sok esély, hogy kiöntsem, mivel elég gyakorlott vagyok a telekinézisben. – büszkén kihúzom magam, és ebből már mesterem is sejtheti, hogy bizony nem egyszer használtam már ezt az erőt, ha szükség volt rá komolyan, ha nem. Ha már boszorkány vagyok és mindez megadatott nekem, miért ne élnék vele? Miért vonnám meg magamtól ezt a fajta hatalmat? Na de lassan a másikhoz sétálok, és némi csípés után hallhatja játékos megjegyzésemet. Persze mindez tényleg csak játék, nem gondolom komolyan szavaimat, ő pedig ismerhet már eléggé ahhoz, hogy tudja is mindezt, de mégis, mintha magára venné. Nocsak…
- Rendben van! – nyúlok is a balta felé, de ő elhúzza tőlem, így vonom fel szemöldökömet kissé. – Hé, én tényleg megpróbálnám, most miért nem hagyod? – nem tűnik valami ördöngősségnek, szóval ki akarom próbálni a favágást, ellentétben az állatok megnyúzásával, így rögtön nyelek is egy aprót és rázom meg határozottan a fejemet.
- Nem-nem, nem bántanék egy állatot se, főleg nem egy cuki nyuszit, szóval ezt most felejtsd el. Inkább éhezek! – kezeimet tiltakozóan összefonom magam előtt, mivel tényleg nem vagyok hajlandó ilyesmit tenni. Minden másban benne vagyok, de ebbe nem. Tetszik a környezet, hiszen imádom a természetes, én is fénymágus vagyok, ez velem született adottság, ahogy az állatokat is, így nem áll módomban bántani egyet se, még Carl kérésére se, ha megharagszik rám ezért, ha nem. Ahogy viszont elbambulok a víz felé, úgy jut eszembe a vízmágia, amelynek erejét soha se ismerhetem meg, pedig milyen csodálatos is lenne, ha képes lennék azt is irányítani, idomítani…
- Egyetértek veled, hogy a tűz a nekünk való elem, de ez attól még ábránd marad. Jamest irigylem ez miatt. – bukik ki belőlem a név, mely bizonyára ismerős lesz mesteremnek, így nemsokára folytatom is egy aprócska toldással. – Találkoztam vele nem is olyan régen, kedves férfi és khm… mintha tetszettem volna neki. – ezt csak úgy halkan jegyzem meg, hiszen érzékeltem, miként nézett rám, hogyan igyekezett megérinteni, és bár ki nem mondom, Carl bizonyára érteni fogja, hogy róla is volt szó, hogy tudom, hogy őt is tanította egykoron. Nem kell mindent túlragozni.
- Szóval kézzel vigyem? Értem én… dolgoztatni akarsz és lefárasztani estére, hogy ne dumáljak annyit. Hát legyen! – megadóan tárom szét kezeimet és teszem azt, amit szeretne, ezt a pár métert úgyis kibírom, így a két vödörért nyúlok, majd lassan megindulok a sátor mögé, hogy letegyem oda őket. Ahogy leérnek a tárgyak a földre, akkor hallom meg a figyelmeztető kiáltást, így perdülök meg a tengelyem körül és találom szembe magam egy kifejlett, de annál gyönyörűbb medvével. Hű… ilyen állatot se láttam még ennyire testközelből. Vigyázzak? De hát… nem fog ártani nekem, én se ártok ő neki, így csak a medve szemeit nézem saját, nyugtató, csodálatosan kék íriszeimmel majd finoman felé nyúlok.
- Ne félj, nem akarlak bántani! – erre egy hangos üvöltés a válasz, én pedig pillanatok alatt szúrom ki sérült végtagját, hogy jobb mancsával belement valamibe, ami felsértette és most vérfoltot hagy maga után a földön. Szegény állat… biztosan az emberek csapdájába esett. Viszont dühös és közelítene szeretne hozzám, így hirtelen hozok létre egy lángot magunk között, amelynek hála mégis inkább a hátrálást választja. Azonnal meg is szüntetem a tüzet, majd közelítek hozzá.
- Csak nyugalom, bízz bennem! – továbbra se nézek másmerre, nem foglalkozom mesteremmel se, csak halkan kezdek neki egy ráolvasásnak, miközben a medve sebére koncentrálok, amelynek vérzése lassan eláll és a seb is elkezd összehúzódni. A maci is meglepően pillant gyógyult mancsára, majd mintha tekintete is hálássá válna. Még kiad valamiféle hangot, majd ez után megfordul és visszaballag az erdő sűrűje felé, én pedig mosolyogva tekintek Carl-ra
- Na, hol az a balta? – nem vicceltem, tényleg ki akarom próbálni a favágást és mivel a férfi ott hagyta a rönköknél, így én gyorsan ki is kerülöm, hogy eltulajdoníthassam, majd egy rönköt előszedve kezdem meg a célzást, hogy elsajátíthassam a favágás művészetét.



avatar
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 :
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Hétf. Szept. 22, 2014 9:11 am

Tanítványom aranyos durcás képe enyhítő körülmény számomra, ami játszadozását illeti, de így se állom meg szó nélkül, nem én lennék, ha kommentár nélkül hagynám cselekedetét, hisz tényleg nem játékra való a mágia.
- A hasznosítás önmagában kevésbé problémás, de fel nem foghatom, milyen haszna van a köröző vödröknek... az, hogy nem cipeled, hanem lebegteted, oké, de ez a fölösleges sallang! - legyintek, hiszen tudja a gondolataim, tudja az álláspontom, ismerjük egymást, mint a rossz pénzt. - Azt persze aláírom, hogy ügyes vagy, tudásod és gyakorlottságod előrehaladásához kétség sem férhet. - teszem még hozzá egy biccentés és kimért mosoly keretében, majd folytatjuk a társalgást és tanítványom csipkelődését sem hagyom tettek, avagy szavak nélkül, de eszem ágában sincs vele fát vágatni, köszönöm, elvagyok én ezzel a munkával jól. - Mindenkinek megvan a maga szerepe és a munkája. A favágás például az enyém. A nőké meg az elemózsia elkészítése! - bököm meg finoman ujjam hegyével nóziját, utalva állatos mondásomra. Hiába, ha enni akarunk, valakinek ezt is meg kell csinálnia. - De majd én elleszek a zsákmánnyal is, mert nem fogunk csak bogyókon élni. Szeretném, hogy lásd kicsit, hogyan is éltem ezelőtt mondjuk százötven-kétszáz évvel. - mert nem értelmetlen semmi amit csinálok, az ilyesmi engem nem jellemez. Tanítani és segíteni akarok a lánynak, azt szeretném, ha kicsit ő is bele tudna simulni a természetbe, meg tudna itt élni. Meg kell értenie, hogy egy-egy állat elejtése nem vétek a természet ellen, épp a természet rendjének része. Nem sportból tesszük, hanem az életben maradásért. - Ezzel sajnos sokat nem lehet kezdeni, maradnak az álmok... James azonban emlékeim szerint rendes ember, legalábbis én úgy ismertem meg. Hogy futottatok össze? - régi mágustársam említése kisebb mosolyt csal az arcomra, még a lány megjegyzése se felhősíti el a dolgot, mármint az emlékeket, amik pontosan ehhez az erdőhöz kötődnek az említett mágussal kapcsolatban. - Persze nem tudom mostanság merre fejlődött lelkiekben, szóval csak óvatosan... - nem hagytam én figyelmen kívül megjegyzését, de mást nem mondok rá, nem tudom mit mondhatnék, hiszen ez tanítványomnak olyan magánügye, amelybe kevésbé lenne ildomos belefolynom, még a végén én, a tűzmágus égetném meg magam, picit fel is idéződik bennem tavaszi beszélgetésünk vége otthonomból...
- Ügyes kislány! - nevetem el magam, ahogy kézben kezdi vinni a vizet, bár nem ennek szól a nevetés, hanem annak, amit mondott. Ugyanakkor nem hosszú idő ez, nem szoktam én röhögcsélni, most is csak egy kis kacajt engedek meg magamnak. – Ha fáradt vagy sem maradsz csendben, még álmodban is motyogsz! – igen, hallottam már, úgyhogy némi kuncogás ehhez is társul. A környezet, friss levegő és nosztalgikus érzések felszínre hozzák a vidámságot belőlem, úgy érzem. Igen, ez az élet! Sajnos most ennek a felismerésnek a kiélvezésére nincs időm, mert egy medve közelíti meg tanítványom, amire figyelmeztetem is, és készültségbe helyezem magam, de egyelőre nem avatkozom be, mert kíváncsi vagyok, mit tesz Victoria. Szerencsére időben reagál és nem is rosszul, amint megkezdi a ráolvasást, már mosolyra is húzódnak ajkaim. Ahogy a medve távozik, én tanítványomhoz baktatok.
- Ügyes voltál, járna a keksz, ha lenne. – hiába, a humorról most sem tudok lemondani. – Viccet félretéve, örülök, hogy segítettél az állaton és nem egyből rostonsültet készítettél belőle. Jó volt látni, ahogy a benned lakozó nemes lélek cselekedett. – mondom, ahogy tanítványom szemeibe nézek, majd folytatom. – Sajnos a világ nem mindig fog lehetőséget adni arra, hogy ezt érvényesítsd, az emberek nem ilyen könnyű esetek mint az állatok. De úgy érzem nem lesz gondod, mint ahogy nekem sem volt sosem. - ahogy tanítványom megindul a balta felé, még utána szólok. – Ráérsz majd holnap, mert mára van elég fa! Inkább rakjuk meg a fákat, hogy majd csak meg kelljen gyújtani. A helyet már megcsináltam! – mutatok a megfelelő irányba, majd ha minden jól megy, ketten szépen elhordjuk a felhasogatott fákat és csinos kis máglyát építünk belőle a kövekkel épített tűzrakó helyre.


avatar

animae scrinium est servitus

Play-by : Andrew Cooper
Vonal1 :
Faj : mágus
Posztok : 1883
Kor : 334 év
Lakhely : Bellevue
Rang : boszorkánymester-tanács tag
User neve : G
Vonal2 :
Különleges képesség : mágus vagyok....
Foglalkozás : jelenleg történelem-latin szakos tanár
Felöltött alak : ember
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Kedd Okt. 07, 2014 6:45 pm



Victoria és Carl




Hmm… Ezek szerint Carl számára mégse jelent akkora problémát azt, hogy bevetettem a mágiát is, mint segítséget, csupán csak az, hogy némi szórakozást is belevittem a dologba. Én vidám teremtés vagyok, szeretek élni, így nem látom értelmét annak, hogy komolyan viselkedjek. Úgy érzem, hogy mesterem is jobban érzi magát így a környezetemben, talán még ő is megfiatalodik olykor. Elfogadott már így és bár némileg mintha meg akarna változtatni olykor, nem érzem úgy, hogy ez mindenképpen célja lenne.
- Igazad van, nem kellett volna. – sóhajtok fel végül, beismerve azt, hogy úgy van, ahogy mondja, így elfogadom némileg a finom leszidást. Ez után hallhatom meg a kedveskedést, mely a fejlődésem jele, de most egy visszafogott mosolynál nem futja az előbbi után többre. Fejlődök, folyamatosan, de még mindig messze állok attól, hogy egyedül is boldoguljak, mint boszorkány, de talán azért is, mert nem akarok. Carl gyerekkorom óta mellettem van, az egyik legfontosabb ember az életemben és félek attól, hogy egyszer magamra hagy, nem akarom, ragaszkodom hozzá, jobban, mint bármi máshoz, ezért véletlenül se szeretnék jobb lenni nála vagy ügyesebb, nekem nagyon megfelel az a hely, ahol vagyok, még akkor is, hogyha néha támadnak különös gondolataim. A favágás bár nehéz munkának tűnik, mégse utasítanám el a kipróbálását, ellentétben az állatöléssel és nyúzással. Persze én is eszem húst, de nem lennék képes elvenni az életüket, ezt meg kell értenie tanítómnak is, egyszerűen képtelen vagyok rá, bármilyen szomorú is.
- Sajnálom Carl, de én… én akkor se tudnám bántani őket. Ne haragudj rám, amiért ennyi munkád van miattam. – hajtom le kissé a fejem és kezdem úgy érezni, hogy előbb-utóbb teher leszek majd a számára. Nem sok hasznomat vette eddig se, hiszen én egy másik korban nevelkedtem, de mégis, igyekszek, szeretnék, de bármit nem tudok megtenni, még nem. De hosszú még az itt töltött idő, talán alakulni fogok, nem akarom, hogy csalódjon bennem, annál rosszabb nem is lehetne. Mivel nem is olyan régen összefutottam egy régi tanítványával, így Jamest is kis időre szóba hozom, aki láthatóan azért mosolyt csal a másik arcára.
- A parkban találkoztunk és odajött hozzám. Furcsa volt, kicsit ijesztő és olyan nagyon magabiztos, de kedves férfi. – biccentek végül, de nem óhajtom elárulni Carl-nak a részleteket, hogy miként is figyelt fel rám James. Mondjuk utána beismerte, hogy mint nő, úgy keltettem fel elsődlegesen a figyelmét, tehát más esetben is megszólított volna, akkor pedig elég valószínű, hogy ugyanúgy megtudtuk volna egymásról azt, hogy egy fajhoz tartozunk. Kellemes emlék azért az a nap, remélem, hogy látom még, még úgy is, hogy nem egyszer hozott zavarba. Több gondolatot most nem kap, inkább a vizeket teszem a helyére, miközben Carl ugratását hallgatva fordítom felé vissza a fejem.
- Jó-jó, majd igyekszem befogni, mert még a végén sátoron kívül alszol. – vigyorgok én is hozzá jókedvűen, de ez után jelenik meg a maci, amely először természetesen megrémít, de hamar ura leszek a helyzetnek, amint felismerem, hogy mi történt. Megsérült, így egyértelműen morcos, de képes vagyok segíteni rajta, ebbe biztos vagyok, így miután mancsa rendbe lesz téve, ő távozik, én pedig a mellém érkező férfire tekintek.
- Keksz? – némileg feljebb szalad szemöldököm, majd durcás pofit vágva rázom meg fejem. Jó lenne, ha néha nem nézne még mindig gyereknek, de ez már kezd egyre inkább lehetetlen küldetésnek tűnni, talán fel is adom azt, hogy megváltozzanak a dolgok közöttünk, értelmetlen. Carl nem hülye, talán már régóta tisztában van az érzéseimmel, hiszen oly egyértelmű, egyszerűen nincs felőle viszonzás vagy nem engedheti meg magának, bele kéne törődnöm tényleg, fel kéne nőnöm már ennyire.
- Akármilyen hihetetlen, ez is én vagyok, a komolyabb gondolkodású fiatal nő is, nem csak egy gyermek. – nem kéne most ezt felelnem neki, de valahogy kibuknak a szavak előbbi gondolataimnak hála, így végül megköszörülöm kissé torkomat és inkább a földet kezdem el bambulni, miközben hallgatom szavait. Tudom, hogy a világ milyen kegyetlen, de most tényleg kívül esünk tőle, jól esik kicsit magunk lenni, kezdem én is egyre inkább átérezni a hely nyújtotta nyugalmat. A balta viszont most nem kerül a kezembe, inkább eleget teszek a férfi kérésének, így néhány farönkért hajolok le, amelyeket elkezdek a tűzrakó felé vinni, de a pontos pakolást meghagyom a mágusnak, mégis csak ő ért ehhez jobban, bár nem lesz nehéz lángra lobbantanunk, ebbe biztos vagyok.
- És mondd csak, hol tudok majd lefürdeni? A tóban? – pislogok felé kíváncsian, de azt én is tudom, hogy tusfürdőt mégse vihetek majd bele, ahogy azt is, hogy valószínűleg elég hűvös lesz a víz, de nem fogok hisztizni rajta, inkább csak érdekelne, hogy miként gondolta ezt. Picit azért kiizzadtam és hát nem esne rosszul egy frissítő fürdő, talán még egy kis úszás sem, így lecsüccsenek az egyik rönkre, miközben várom a választ.


avatar
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 :
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Vas. Nov. 23, 2014 10:10 pm

Lassan örökösnek is nevezhetem már ezt a korholást, amiben kénytelen vagyok Victoriát részesíteni, némi komolyságot várva tőle, mert bár szerettem mindig is az aranyos, csintalan kislányt, aki volt, a jövőre és jelen idők fenyegetéseire nézve is jobb lenne a komolyság, érettség. Ennek a kirándulásnak is közvetett célja ez, hogy ebben is fejlődést, előre lépést tegyen, hiszen jó képességű boszorkány, csak a komolyság és kontroll az, amire jobban szüksége lenne szerintem, hogy még jobban előre léphessen. Ami az állatokat és elkészítésüket illeti, félig-meddig viccnek szántam, hiszen tudom, hogy ha ma egy átlag húsz éves lány kezébe nyomnék egy döglött csirkét, még annak se szedné le a tollazatát. Ma már minden mirelit és elkészített, a hentesüzlet áll még legközelebb az élethez. Ezek szerint viszont biztos, hogy az én dolgom lesz a vadhús elkészítése is.
- Nem haragszom Victoria kedves, meg tudom érteni, nekem sem szabad elfelejteni, hogy más kor szülöttei vagyunk, és nem tudok mindent átadni ilyen tekintetben, bűn is lenne erőltetni részemről. A hússal majd foglalkozom én, de az ételt elkészíteni akkor is te fogod kisasszony! Ha férjed lesz, az se maradhat éhen! – Látom, hogy picit elszontyolodott tanítványom, így kicsit meg is cirógatom szőke fürtjeit, a tőlem telhető legfinomabban. Hangom vidáman cseng, mivel a természet mondhatom, hogy feldob, most sokkal közelebb érzem magam a múltamhoz, jobban önmagam lehetek, kikapcsolhatok és nyugalomban lehetek azzal a személlyel, akit születése óta ismerek és próbálok terelgetni egy úton, szeretettel, gondoskodással. - Ha számomra létezik család és idill, akkor talán ez az. – jegyzem meg magamnak mintegy félhangosan, gondolataimat zárva, majd ráeszmélek, hogy ezt most tényleg kimondtam. Az erdő hatása, régen amikor magamban éltem itt, akkor sokat társalogtam hangosan, bár nem bolondultam meg, Assisi Szent Ferenc se volt elmebajos, pedig ő madaraknak prédikált. Ezt követően egy régi ismerősömre terelődik a szó.
-Értem. – jegyzem meg lakonikusan. –Hát, be kell látni, hogy aki közülünk sok évet megél, előbb-utóbb fura lesz. Tudod, hisz ismersz. – jegyzem meg finom mosollyal szájam szegletében, mert tudom én, hogy „bogaras vénség” vagyok bizonyos tekintetben, de őszintén szólva nincs kedvem és nagyon értelme sincs változnom. A továbbiakban is tréfálkozó modorban folytatom mondókám, kicsit ugratom még tanítványom. Szeretem látni ezekre a tréfákra adott reakcióit, végtelenül aranyos és olykor bájos tud lenni ilyenkor a hölgyemény. – Hát lenne szíved szegény szépkorú mestered a szabadba száműzni!? – tettetek némi megrökönyödéssel elegy felháborodást, de a tréfa jellegre az alliterálás is ráerősít, kígyóként „sziszegtem” végig a mondatot. Kedélyeskedésemnek azonban véget vet egy nem épp békés hangulatú medve érkezése, így készültségi állapotba helyezem magam, de nem teszek semmit, csak figyelem tanítványom. Remek helyzet lehet ez Victoria számára és én is megtudhatok így róla egyet s mást, hiszen ilyen szituációban még nem láttam.
- Igen, csokis. Tán nem szereted már? – tettem még rá egy lapáttal, de komoly méltatásom azért ellensúlyozza a humort, amire némi fullánkos feleletet kapok s ez vonásaim komorodását vonja maga után értelem szerűen. – Ez talán úgy jobban hangzott volna, ha az imént nem levitáló vizes vödrökkel játszottál volna! – kissé élesebben csendül meg a hangom. – De hamarosan lesz lehetőséged az életben is bizonyítani, hogy mennyire komoly fiatal nő is vagy, ne aggódj! – nem állhatom meg, hogy ne fűzzem még hozzá ezt is, mert bizony a kirándulás alatt van olyan nem épp kellemes újság is, amit el kell neki mondanom. Megbeszélésem a nemzetségfővel őt is érinti és bár nem most akarok erről beszélni, a célzást nem tudtam megállni, bár földet fixírzó tekintetét látva már kissé bánom is a szavaimban imént felcsendült élt, így közelebb lépek hozzá és végigsimítok vállán. Persze ez is csak egy apró pillanat, mert munka van, az élet nem állt meg, most pedig nagyon is magunkra vagyunk utalva, első a tábor szép kiépítése.
-Talált, süllyedt. Mondjuk remélem, hogy te nem fogsz... – kis csipkelődésem annak köszönhető, hogy örülök annak, tanítványom kezd ráérezni a vadvilág ízére, átlátta hamar, hogy itt a tó lesz a tisztálkodás helyszíne. – Mondjuk ha folyóvizet akarsz, a tóba torkolló patak is ott van, a vizet is annak a forrásáról hoztad. Jó is, hogy mondtad, mert lehet nem ártana felfrissítenem magam, még a végén nem engedsz be a sátorba testszagom miatt! – kacsintok a lányra, hiszen hiába vagyok félmeztelenül, akkor is leizzadtam a munkában.


avatar

animae scrinium est servitus

Play-by : Andrew Cooper
Vonal1 :
Faj : mágus
Posztok : 1883
Kor : 334 év
Lakhely : Bellevue
Rang : boszorkánymester-tanács tag
User neve : G
Vonal2 :
Különleges képesség : mágus vagyok....
Foglalkozás : jelenleg történelem-latin szakos tanár
Felöltött alak : ember
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Pént. Jan. 23, 2015 1:00 pm



Victoria és Carl




Szerintem Carl abba bele se gondol, hogy mennyire komolyan is tudok én viselkedni, de egyszerűen amikor vele vagyok… annyira boldog vagyok, hogy nem szeretnék komornak és felnőttnek tűnni. Ő a felnőtt, ő az én mesterem, én pedig… én pedig a kicsi tanítványa, mert úgy érzem, hogy örökké az szeretnék maradni. Naív gondolatok, tudom jól, hiszen egyszer meghal, ezzel tisztában vagyok, én pedig akkor még mindig sokáig fogok élni, de amíg itt van, addig miért kéne másképp lennie a dolgoknak? A korholásait is megszoktam már, nem esnek rosszul, nem bántóan csinálja, bárhogy is reagálok rájuk. Az állatmegölés és annak megnyúzása viszont már túl sok, azt még Carl kedvéért se tenném meg, akármennyire is másra számít tőlem. Tudom, hogy azt hitte, majd képes leszek rá, de… de nem vagyok.
- Örülök, hogy megértesz! – mosolyodom el, amikor hallom, hogy megcsinálja ő helyettem, de ahogy a főzést rám sózza, mosolyom még szélesebbé válik. – Nagyon szívesen főzök, ugyanis akármilyen hihetetlen, de tudok és szeretek is. – öltöm ki édesen a nyelvem, mivel abba biztos lehet, hogy nem fogok hibázni. A kis cirógatása természetesen jól esik, még akkor is, hogyha csak tincseimet érinti, mégis, kékségeim lehunyom egy rövid időre, majd amikor meghallom a másik szavait, hirtelen nyílnak ki.
- Én is mindig így érzem, ha veled vagyok. – mondom halkan, majd nem tudva visszafogni magam, hirtelen ölelem meg a másikat, bújva hozzá édesen. Nem érdekel, hogy kiizzadt, ahogy én is, ez nem számít. Bár vannak szüleim, boldog családban élek, Carl mégis más a számomra és tudni akarom, hogy ezt tudja. Ő nagyon fontos nekem. Az ölelés után viszont szóba kerül egy régi ismerős is, James, akivel nem is olyan régen futottam össze, így mesélek arról a találkozásról, talán érdekli a másikat.
- De ő nem úgy volt furcsa, mint te. De mindegy is, lapozzunk! – intek, szót se érdemel már a dolog. Inkább beszéljünk magunkról, azért vagyunk itt, hogy végre kettesben töltsünk el több időt, erre van szükségünk, igen, tudom, mindkettőnknek.
- Te is tudod, hogy nem hagynám, hogy kint aludj. Akkor kihez bújnék oda a hideg éjszakán? – ahogy kimondom a kérdést, máris leesik, hogy ezt nem kellett volna, így picit zavartan sütöm le szemeimet, harapok ajkamba, de nem fordítom el a fejem. Nem tudom, hogy szavaim mit váltanak majd ki belőle, de minden bizonnyal hamar rájövök majd, Carl soha se tartja magában azt, amit gondol és ez így is van jól. Kis idővel később egy maci is a közelembe férkőzik, de mindenféle probléma nélkül oldom meg a helyzetet, nem téve kárt az állatban, hiszen… miért bántanám szegényt? Inkább meggyógyítom némi ráolvasás segítségével, majd a keksz említésére szemet forgatok és szépen válasz nélkül hagyom a dolgokat. Vagyis hát nem teljesen, mivel komoly is tudok lenni igen, ezt jobb, ha a mágus is tudja.
- Tudod, ha néha te is többet szórakoznál, nem lennél ilyen komor. – már miért ne játszadozhatnék, ha akarok? Még azért tényleg fiatal vagyok. És hogy lesz lehetőségem bizonyítani?
- Ezt hogy érted? Mire célozgatsz? – ezt tudnom kell, tudni akarom, mert nem szokott üres szavakat mondani, főleg nem ilyesmiket, így őszinte érdeklődéssel fürkészem most arcát. Ez után térek csak át arra, hogy talán fürdenünk se ártana, így miután kész van a tűzrakó hely, már szóba is hozom.
- Remélted? Miért is? – nem értem most a csipkelődést, fejtse csak ki bátran, így figyelem arcát, majd nemsokára már hallom a választ is. Halkan hümmögök, jó lesz ez így, hiszen együtt fogunk pancsolni, olyasmire rég volt már példa úgyis.
- Akkor előzzük meg, hogy tényleg kint aludjál a sátor mellett és menjünk pancsolni! – nem teketóriázok, elkapom a férfi kezét, majd jókedvűen kezdem el húzni a tó irányába, de menet közben azért eleresztem. Viszont tényleg sietek, jó lesz majd megmártózni.
- Azért remélem nem lesz jéghideg. – jegyzem meg elmélkedve, majd ahogy megérkezünk a tóhoz, kerülve Carl tekintetét dobom le magamról ruháim egy részét, így nemsokára már egy bézs színű fehérneműben ácsorgom mellette és picit félénken, lassan indulok el a tóba.
- Hideg! – állapítom meg szinte azonnal, de nem, már csak azért se használok mágiát, nem lenne helyénvaló, tudom jól. Tessék, tanultam valamit! Inkább megemberelem magam és nemsokára belegázolok a vízbe, amit azért sikerül néhány perc után megszoknom, már nem oly hideg, mint kezdetben volt.
- Na, jössz? – nézek ki a másik felé és ha ő is megszabadul némi felesleges ruházattól, akkor azért nem felejtem ám el végignézni rajta. Nem is én lennék…


avatar
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 :
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Vas. Feb. 22, 2015 10:40 pm

- Nem olyan hihetetlen Victoria kedves. - jegyzem meg és bólintok szavaira, mivel ezek szerint megvan a feladatok elosztása ebben a kérdésben is az elkövetkezendő vadregényes napokra. Az meg, hogy tanítványom emgértem természetes, hiszen e nélkül hogyan is foglalkozhatnék vele úgy, ahogy neki arra szüksége van? Oké, be kell látnom, hogy olkyor megfeledkezem a nagy generációs szakadékról, de igyekszem korrigálni, velzárkózni és up to date lenni a magam módján. - És megmondom őszintén, égek a kíváncsiságtól, hogy megkóstoljam két kacsód alkotását. - mosolygok rá, ahogy ő rózsaszín nyelvét megvillantja felém. Ennyi gyerekes szemtelenség bőven belefér, még többet is megengedhet magának, hiába ráncolnám esetleg szemöldököm. Na, most van is rá lehetőség, hogy felvonjam, ahogy megszólal, majd letámad olelésével. Nem is nagyon vettem észre, hogy az iménti gondolatot kimondtam hangosan, de ha már így alakult, ám legyen, karjaim Victoria testére fonódnak, kicsit meg is simogatom buksiját a bújásra. Jól esik közelsége, s fürtjeinek tapintása kezem alatt, közelsége, a madarak és a lombok hangja, az erdő apró neszei és a friss levegő, a meleg, mind-mind összeolvadnak egy pillanatra, hogy gondolatban elszabaduljak az aktualitástól, kicsit feloldódjak, elengedjem magam. Öleltem ilyen ingerek közt szőke nőt már, de az három évszázada volt, sőt kicsit több is... Pillanat csupán, amíg összeolvad minden, érzések, illatok, vizuális élmény jelen és múlt, már tova is illan, csak valami kis rezzenést hagy hátra bennem, valamit ami motoszkálhat elmém eldugott szegletében majd. Új téma is megtöri az eddigieket, egy régi ismerősöm említése. - Értem. Ha egyszer majd beszélni akarsz róla, meghallgatlak. - biccentek, hiszen érzem, hogy Victoria számára valamiért nem teljesen kényelmes a téma, nem szívesen emlékszik rá, vagy cska nem szívesen beszél róla.
- Parancsolsz? - nézek rá kerek szemekkel, ahogy megjegyzése elhangzik tanítványomnak.Picit visszatér az az érzésvilág, amikor legutóbb nálam a fürdőszobában voltunk. Nem is értem ezt az egészet... - Persze, nem hagynálak fázni. - Nyögöm ki, ahogy azon gondolkozom, hogy én látok olyan mellékzöngéket megjegyzésébe, amik nincsenek is ott, hiszen mire gondolt volna? Lehet, hogy csak felvette a labdát és poénkodik, vagy tényleg csak ennyiről van szó, kevésbé bírja a hideget és ezt a régi túlélő technikát alkalmazná ösztönösen. Biztos az elmém trükközik csak... nagyon nem gondolkodhatok ezen, mert megjelenik a medve, ez épp elég jelenleg. - Hé! Kikérem magmanak, szoktam szórakozni! Olvasni, zenét hallgatni, olykor megyek színházba... - na igen, én és a szrakozás. Nekem lassan az is szórakozás, ha magamban ülhetek és gondolkodhatok. - Arra, hogy olyan útra kell lépnem, amin nem biztos, hogy tudsz követni, sőt nem is lenne jó, biztonságod érdekében. - visszagondolok nemzetségfőnkkel folytatott taktikai megbeszélésünkre. - Elég régóta tanulsz már, lassan alkalmas leszel rá, önállóan is megálld a helyed. - mondom még, hiszen a renegát státuszba nem követhet tanítványom, úgy gondolom, ilyet nem kérhetek tőle, nem tehetem ki a kockázatnak. Most viszont még vidámabb, könnyebb dolgoké a szerep, ezért itt az ideje, hogy lehűtsük magunkat a munka utána tóban. - Hééé! - hagyom magam húzni, majd amikor elenged, megyek én magamtól is, bár Vic azért beelőz, gyermeki lelkesedése megmosolyogtat. - Mit vártál? Nem termálfürdő... - jegyzem meg, mikor megérzi a víz hőmérsékletét. Közben én is eltávolítom a maradék ruhát. - Megyek, megyek! - persze a fekete boxer marad, abban gázolok közömbösen a vízbe. Nekem nem érződik a hideg, északi vagyok, nekem ez nem új.- De tudod mi az igazán kellemetlen? - kérdem, arcomon hamis vigyorral, majd hajolok és kezem hirtelen mozdul a vízben, amiben térdig állunk. - Ha lefröcskölik a felhevült hasad! - és meg is teszem azonnal, széles tenyerem a kristályos, hideg cseppekkel kíméletlenül célba veszik Victoriát, akinek így felsőteste elég hamar kap nagy adag vizet minden bizonnyal. - Nem is rossz... - jegyzem meg félhangosan, önkéntelenül, ahogy kicsit megnézem. Bár, hogy mire értem, az koránt sem nyilvánvaló, még nekem sem. A hőmérsékletre, arra, ahogy a víz enyhít a forróságon és lazítja is az izmaim a favágás után. Azt hiszem napszúrást kaptam, nem szoktam én így viselkedni, de most elkapott a gépszíj.

avatar

animae scrinium est servitus

Play-by : Andrew Cooper
Vonal1 :
Faj : mágus
Posztok : 1883
Kor : 334 év
Lakhely : Bellevue
Rang : boszorkánymester-tanács tag
User neve : G
Vonal2 :
Különleges képesség : mágus vagyok....
Foglalkozás : jelenleg történelem-latin szakos tanár
Felöltött alak : ember
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Szer. Márc. 04, 2015 9:10 pm



Victoria és Carl




Ezek szerint Carl is tudja, hogy nem olyan meglepő az, hogy tudok főzni, kinézi hát belőle, mégse tart teljesen kislánynak. Lehetséges volna, hogy érzi már, hogy nővé érettem? Talán igen, hiszen… amikor nála voltam és meglátott a kádban, akkor is éreztem rajta, hogy nőként kezel, mennyire jó is volt az a nap, amikor hozzá bújhattam… De nem-nem, koncentráljunk inkább a jelenre.
- Hmm, akkor ha hazatértünk, átmegyek hozzád és csinálok valami meglepi vacsorát. Na, mit szólsz hozzá? – már fejben el is kezdem tervezgetni a dolgokat és megannyi étel eszembe jut, de vajon melyik legyen? Van még időm eldönteni, felesleges máris ezen gondolkodnom, de a férfi szavaira valahogy belőlem is kibuknak bizonyos szavak és képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak, meg kell őt ölelnem és eképp is teszek. Kis kezem nemsokára átölelik derekát, én pedig teljesen hozzá is bújok, mint egy édes kismacska, úgy élvezem simogatását. Szép szemeim lehunyom és számomra is idilli táj férkőzik be elmémbe, oly tökéletes most minden, bárcsak örökre így maradna. De egyszer minden jónak vége szakad, kezdem már így érezni, így el kell őt engednem, tehát elmosolyodom, majd folytatjuk tovább megkezdett beszélgetésünket. Említést teszek James-ről is, de nincs kedvem most annyira belemenni a részletekbe, hogy mindent elmondjak most, lesz rá még lehetőségünk máskor is.
- Rendben van, de ne most, majd otthon. – nem akarom ezt a helyet most azzal beárnyékolni, hiszen érdekelne, hogy miként tette azt, amit tett azon a napon, az egész lénye érdekes volt, de most mégse akarok róla beszélgetni, inkább az estét tervezgetem, azt, hogy majd ismét hozzá bújhatok. A visszakérdezésre viszont némileg elpirulok, miközben egy tincsemet is megigazítom, mintha nem állna úgy, ahogy kéne neki.
- Csak gondoltam, hátha nem bánnád, mert én örülnék neki. – ismerem be, majd amikor kijelenti, hogy nem hagyna fázni, mosolyogva biccentek, akkor azt hiszem, hogy ez eldőlt és este már nem kell messzire húzódnom. A lényeg az, hogy együtt legyünk, ténylegesen. A maci viszont szeretne csatlakozni hozzánk, de szerencsére nem történik baj, könnyedén segítek neki, ő pedig tovacammog, így rátérhetünk a szórakozásra, majd pedig egy számomra új témára, ami egy másik utat jelent Carl számára. Nem tudom, hogy mire gondolhat, így elvárom, hogy kifejtse azt, de amikor ezt megteszi, legalábbis némileg, csak durcásan nézek rá.
- Tudod, hogy bármilyen útra követlek, még akkor is, hogyha nem biztonságos! – ezt tényleg tudnia kell, mert én ragaszkodom ehhez. Mindenhova követném, a teljes bizalmamat élvezi, hiszen kiskorom óta oly fontos a számomra. De ahogy kijelenti megint, hogy már nem kéne sokáig tanítványnak maradnom, picit lejjebb eresztem vállaimat, utálom ezt a témát.
- Még sok mindent kell megtanulnom tőled és amíg nem érzem úgy, hogy készen állok, addig nem küldhetsz vizsgázni se. A tanítványod vagyok és maradok is, még nem állok készen megtenni azt a lépést, hogy külön váljunk, soha se akarom meglépni… - harapok ajkamba, beismerve, hogy én örökké ragaszkodni fogok hozzá, hiszen nála jobb tanárt keresve se találhatnék. Nem akarok egyedül lenni, nem akarom azt, hogy eldobjon magától és remélem, hogy nem fogja ezt megtenni. A fürdőzés viszont talán némileg lehűti majd ezt a furcsa hangulatot, talán jót tesz mindkettőnknek, így kapom el kezét játékosan és kezdem el húzni a víz felé. Jóízűen felnevetek, amikor méltatlankodni kezd, majd végül eleresztem és vetkőzni kezdek, így nemsokára a vízbe lépkedek, de oly hideg, brrr…
- Tudom nah, de én nem vagyok ám ehhez hozzászokva. – pillantok felé, de azért sikerül behatolnom a vízbe, így kicsit didergek, miközben Carl is nekivetkőzik, majd követni kezd. Annyira jól néz ki, hogy nehéz levenni róla tekintetem, de… miért kéne ezt tennem? Mégis, ahogy bejön, majd kérdez, sikerül rávennie, hogy szemeibe nézzek, majd felsikkantok, ahogy a hideg víz felső testemet éri.
- Gonosssz…- didergek, de elkapom ám szavait, így meglepetten pislogok felé, majd magamra, miközben vékony, formás testemről lassan csúsznak lefelé a vízcseppek.
- Nem is rossz? Csak nem tetszik, amit látsz? - kérdezek rá gonosz módon, miközben most nem adom vissza neki a vízcsapást, ahogy azt eredetileg terveztem, ennél jobb ötletem van, inkább nemsokára már a férfi nyakában landolok ismételten, jól megölelgetve őt.
- Még jó, hogy nem vagyok rossz! – nyelvet öltök felé ilyen közelről, játékosan, majd csak ez után eresztem el és most utólag megkapja azt a fröcskölést, triplán méghozzá.


avatar
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 :
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   Hétf. Márc. 09, 2015 3:36 pm

- Talán a változatosság kedvéért nem lenne rossz, ha egy nő főztjét enném és nem a magamét. - mosolyodom el megengedően. Igen, jót tenne lelkileg biztos, változatosságot, színt hozna számomra kétségtelenül, valami olyat, amiben keveset volt vagy épp van részem. Ezen viszont nem sokat agyalhatok, mert tanítványom letámad s a testi közelség szintén ritka pillanatait élhetem át. Életemből az ilyen pillanatok szintén hiányoznak gyakran, ha vennéma fáradtságot, hogy kiszámoljam az életem háromszázharmincnégy évéből hányban volt jelen valamilyen szeretettel telt testi kontaktus, bizony elszomorító eredményt kapnék, ezért nem is kísérletezek ilyesmivel, inkább a pillanat kellemességének hódolok, de hosszúra, és ezáltal kínossá, kellemetlennél válni se hagyjuk. Szóba kerül egy régi ismerősöm, akiről annyira nem akar beszélni Victoria s én megértően kezelem a témát. - Részemről oké. - bólintok, ezzel végképp lezárva a kérdést, minek olyasmit feszegetni, amiről nem szívesen beszél s ami annyira nem is lényeges. Ennek a pár napnak, amit itt töltünk a természetben, nem ez a lényege. - Nem bánom. - lakonikus tömör választ adok, mert úgy érzem vékony a jég, amin ezek a kérdések és kijelentések táncolnak, kárt pedig nem akarok okozni, jobb az, ha nem megyünk most bele ebbe az egészbe, inkább beleegyezem, egyébként se lenne humánus hagyni vacogni a kis szőkeséget. A medvét is lehet hogy érdekelné a lehetőség, de ezt már sose tudjuk meg, mivel szerencsére tanítványom ráveszi, hogy tovább álljon, amiért övé őszinte elismerésem, remekül megoldotta a helyzetet, büszke is vagyok rá. - Itt sajnos többről van szó. - komorul el arckifejezésem. - Népünket fenyegető okok miatt kénytelen leszek olyan lépéseket megtenni, ami a fénymágusok társadalma számára érthetetlen és visszás lesz. Renegáttá kell lennem és erre az útra nem kéne követned. - megható és jól eső ragaszkodása, örülök is neki, sőt, erőt is meríthetek belőle, hogy annyira mégse vagyok egyedül, mint olykor gondolom. - Ez elsősorban nemzetségfőnk véleménye, és nem tagadhatom, hogy igaza van... - teszem még hozzá, majd hallgatom érveit amellett, hogy miért is kell még tanítanom. Ismerem és tisztában vagyok tudásával, képességeivel, és utolsó szavai el is mondják azt, amik kissé cáfolják kijelentéseit: inkább érzelmi, semmint tudás alapúak ezek. - Ki kéne találnunk valami olyan megoldást, ami mindenkinek jó: te nem kerülsz veszélybe, de én se hagylak el vagy adlak át más mesternek... - ez pedig fogós és nehéz kérdés, Dysonnal is meg kell beszélnem mindenképp, hiszen ez megbeszélésünkben is kritikus pontot jelentett. Talán lehet nem most kéne ezt, egy frissítő fürdő a tóban sokkal jobb lenne és segítene is, így döntünk a pancsolás mellett, pontosabban Victoria dönt és kezd el húzni, aminek engedelmeskedem. - Eggyel több ok, hogy most hozzáedződj! - replikázok megjegyzésére, ezzel tán kicsit motiválom is, hogy jobban viselje a dolgot. Ha mágusként harcba keveredik valaki, akkor sem sétagalopp az élet, nem lehet a kényelmetlenségeken fennakadni. Ugyanakkor ez az egész pancsolósdi is emlékeket szabadít fel bennem, így előjön kicsit fiatalkori énem, akit az élet, a háború, a vallás és a szigor túl hamar vert bilincsbe, túl hamar zabolázott meg, de soha meg nem tört, így rövidesen gonoszkodni kezdek: a kristályos hideg vízzel lefröcskölöm kis tanítványom. - Valakinek azt is kell! - mármint gonosznak lenni. Ne mindig csak ő húzgálja a bajszom! Lehet túlságosan is elengedem magam, mert nem tudok teljesen uralkodni nyelvemen és olyat is kimondok, amit legfeljebb tudatom mélyén forgathatnék. De nincs mit csinálni, elhangzott, Victoria meghallotta, most már ennek tükrében kell cselekednem, még ha a borotva élén is táncolok magamban. Épp valami frappáns válasszal vágnám ki magam a helyzetből, mikor tettével megköti nyelvem, önkéntelenül kapom el és ölelem meg, már nem is tudva mit cselekszem, s az is alig tudatosul bennem, hogy ilyen közvetlenül még sose érintkeztünk, ami a bőrfelületeinket illeti. Kész, agyam tekervényei megállnak, igyekszem megtalálni újra a fonalat. - Igazi boszorkány vagy. - mormolom fülébe, hogy kicsit időt nyerjek, rendezhessem a csatasort, bár a közelség még mindig összekuszálja a dolgokat s nem segít, hogy fülébe mondtam szavaimat, majdnem érintve azt ajkaimmal, de közelsége ezt a hangerőt és közlési módot indokolja, ha nem akarok a feje mellett elbeszélni. Azonban ahogy második mondata elhagyja ajkait, hirtelen cselekszem, mintegy önelégült szavaira adott ösztönös válasszal, nem hagyom távolabb lépni. Erőnlétemből és gyakorlatomból kifolyólag könnyedén és gyorsan változtathatok helyzetünkön azzal, hogy felkapom a lányt úgy, hogy egyik karom térdei alatt, másik pedig hátán s pár gyors lépés után a már mélyebb vízben landolhat, mert bedobom szépen. Az önelégültség és hiúság jutalma a nedvesség. Vagyis inkább az, hogy hideg vízbe dobnak... Én pedig felszabadultan nevethetem végig az egészet. Gonosz lennék? Most mindenképpen. De ha el akarja valaki szabadítani a játékos énemet, akkor annak el is kell szenvednie a következményeit ugye. Lehet nem is tudja Victoria mibe nyúlt ezzel a törekvésével bele...

avatar

animae scrinium est servitus

Play-by : Andrew Cooper
Vonal1 :
Faj : mágus
Posztok : 1883
Kor : 334 év
Lakhely : Bellevue
Rang : boszorkánymester-tanács tag
User neve : G
Vonal2 :
Különleges képesség : mágus vagyok....
Foglalkozás : jelenleg történelem-latin szakos tanár
Felöltött alak : ember
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
I would rather be with trees, than in the middle of noisy streets /Victoria & Carl/
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» VICTORIA DE BELLEFLEUR
» Bobby Carl Edwardson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other places
A városon kívüli területek
 :: Valahol az államban :: WASHINGTON ERDEJE
-