Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Elisabeth- Castor




Tárgy: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:42 pm

Eli&Castor

Ha azt mondom, hogy ideges vagyok, akkor enyhén fogalmazok. Általánosságban nem szoktam Marcust keresni, szinte soha, csak ha bajban vagyok, vagy már eltelt egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú idő, és elkezd hiányozni. Akkor miért kerestem most ennyire vehemensen? Mert kellemetlen érzések támadtak bennem vele kapcsolatban. A köztünk lévő kapocs, természetesen még mindig fent állt, ezért is tudta mindig, hogy mikor kerülök komoly bajba. Ami azt illeti még sosem voltam ennyire tanácstalan a hollétét illetően, és fogalmam sem volt, hogy jól van-e ami még inkább zavart. Többszöri próbálkozás után sem tudtam elérni, szóval elkezdtem nyomozni. Nem is olyan rossz dolog ez a nyomozgatás, sőt kifejezetten szórakoztató, talán legközelebb ez leszek, nyomozó. Milyen szépen is nézne ki egy ajtón: ELISABETH FRANCO MAGÁNNYOMOZÓ, DETEKTÍV. Háh!
De térjünk vissza a témához, szóval mint megtudtam Marcust itt látták utoljára, ami két okból kifolyólag is különös, a jelenléte egy ilyen helyen két kérdést is felvet. Az egyik: Mi a jó büdös francot keresett itt Marcus mikor legutoljára (ami azért nem is volt olyan régen) Londonban találkoztunk, na jó a találkozásnál kicsit többről szólt, de nem is ez a lényeg. A másik kérdés pedig, hogy mióta szereti ő az ilyen helyeket? Sosem volt az a szórakozóhelyre járós típus, általában zavarta a túl hangos zene, meg ilyesmi, öreg róka volt már, s nem csak az évek tekintetében, hanem azt hiszem kicsit lélekben is. Ő inkább amolyan jazz bárba meg hasonlókba járt, olyan helyekre ahol nosztalgiázhatott.
Belépve a szórakozó helyre egyértelművé vált, hogy ez nem Marcus fölösleges idejének eltöltésére alkalmas helyiség. Talán nem is volt semmi baja, csak azért volt zaklatott és azért éreztem némi zavart felőle, mert betéved valami indíttatásból ide, és hamar felhúzta magát...
Na ja... a remény hal meg utoljára. Abban viszont biztos voltam, hogy kinyírom, felnégyelem, persze előtte jól megkínzom azt aki bántotta. Már ha bántotta valaki. Persze felmerül a kérdés, hogy aki eltudott bánni Marcussal azzal még is én hogyan fogok? Majd megoldom, sosem voltak ilyen problémáim, én sokkal, de sokkal gátlástalanabb vagyok, mint ő.
Én viszont élveztem az ilyen helyeket, s egy pillanatra bizony el is kapott a táncolási kedv, ahogyan az izzadt testek között átpréseltem magamat a bárpultig. Nincs más dolgom mint megkeresni a főnököt, nem gyanúsítom én semmivel, áh dehogy! De ha vaj van a füle mögött akkor azt kiszedem belőle, de minimum a videokamerák felvételei kellenek, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ilyen helyen ne legyenek.
Idegesen doboltam az ujjaimmal, miközben vártam, hogy a pultos felém pillantson. Persze amikor meglátott azonnal széles vigyor terült szét az arcán.
Sóhajtva ráfeküdtem a pultra, formás kebleimet mutogatva. Mert hát most sem öltöztem szolidan, hiszen szórakozó helyre jöttem az istenért. Bőrnadrágom vékony combjaimra feszült, s fekete hátul fűzős felsőm, mély belátást engedett a domborulataimba, és szépen kiemelte karcsú alakomat. A cipőm körülbelül tíz centis volt, nem olyan magas, és könnyen lerúgható ha esetleg arra kerülne sor. Szőke fürtjeim kiegyenesítve lógtak a vállamra.
- A főnököt keresem! Jah és egy vodkát kérek! Kösz!- Olyan határozottsággal mondtam, hogy biztos voltam benne megteszi amit kérek. Hívja a főnököt, elvégre itt egy csini csaj, laza, semmi veszélyes nincsen benne, talán prosti... höh taláááán.

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:44 pm

Elisabeth & Castor


Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy Elisabeth el fog jönni hozzám, csak azt nem tudtam, hogy mikor jön el ez a pillanat. Ő ugyan nem tud rólam semmit, de én róla annál többet, hála Marcusnak. A hely, ahova betévedt a vámpír nő egy gyönyörű, előkelő klub, drága bútorokkal, italokkal és normálisabb vendégekkel, mert akárkit azért nem engedünk be ide. Igen, nagyrészt vámpírok vannak idebent, de a kis kedvenceiket is fel lehet itt lelni, hiszen táplálkozni mindenkinek kell és úgy igazi a buli, hogyha van kit megcsapolni. Én viszont már nem vagyok éhes, jól laktam, így tökéletes az időzítése.
Sötét tekintetemmel lassan végigkísérem útját, egészen a bejárattól a bárpultig, miközben lassan nézek végig rajta. Tényleg gyönyörű, ahogy azt Marcus is megmondta, már értem, hogy miért változtatta át, akár csak én a gyermekeimet, akiket sajnos továbbra se tartok oly közel magamhoz, mint ahogy azt ők szeretnék. Na de most nem ők a lényeg, hanem csakis ez a fiatal nő, aki ahogy kimondja szavait, hogy kit keres, azonnal meg is érezheti hátán jéghideg kezemet, ahogy gerince mentén simítok végig finoman, de mégis érezhetően és kellemes parfümöm illata is eljuthat orráig.
- Miben lehetek a szolgálatodra? – kérdezem halkan, de mégis jól érthetően, miközben nem távolodom el tőle, továbbra is mögötte állok, de ha megfordulna vagy hátrapillantana, akkor megengedem neki, hogy meglásson. Sötétbarna szemek, melyek már szinte feketének mondhatók, vállig érő, kissé göndör tincsek és elegáns ruházat… fekete cuccok vannak rajtam természetesen, mint szinte mindig, tehát egy rövid ujjú ing, drága nadrág és csizma. Az egyik kedvenc lábbelim, ugyanis orránál némi ezüst is található, de ez jelen pillanatban nem fenyegetés a nőre nézve, nem akarom őt bántani, már csak Marcus miatt sem. Viszont nem is közlöm vele, hogy tudom ki ő, ahogy azt se, hogy miért van itt, küzdjön csak meg az információkért, én pedig majd eldöntöm, hogy segítek-e neki. Lassan végül mellé sétálok és végig is nézek rajta, megfigyelve csinos arcát és ruházatát. Elég sokat mutat magából, de mégis, kedvemre való, legalább egy kis szórakozásra. Igen, lerí róla, hogy mi volt egykoron és úgy hiszem, hogy a mai napig rossz kislány maradt.
- Szeretnél négyszemközt beszélni velem vagy maradjunk a pultnál? – tudom, hogy amit mondani szeretne… vagy pontosabban kérdezni, az nem tartozik másokra, itt pedig elég jó füle van szinte mindenkinek, de azért megadom neki még egyelőre a választás jogát, továbbra is tudatlannak tettetve magam. Tényleg unatkozom mostanában, ennyi belefér és egyelőre még ő se tűnik túl feszültnek. Vajon mit gondol, mi történt Marcussal? Olyan butuskák néha ezek a gyermekek, azt hiszik, hogy minden lépésünket az orrukra kötjük… nem is értem mit képzelnek magukról.
 

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Kyle Schmid
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 43
Kor : 2084
Lakhely : Seattle
Rang : Mester vámpír
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Telepátia
Foglalkozás : A Bloodlines klub tulajdonosa
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:50 pm

Eli&Castor

Nem ismerem a kudarc fogalmát! Elisabeth Franco sosem veszít, vagy ha még is akkor Marcus kihúzza a seggét a csávából. Csak pont, hogy akkor van baj ha nincs minden rendben vele. S most ezt érzem, vannak vitáink, nem is kevés, talán nem mindig csinálom azt amit mond, sőt szinte soha, de ettől még szeretem és nem tudnám elviselni ha valami baja lenne. Jó tudom ez rohadtul teátrálisan hangzik, de attól még így van. Nagyon kevés lény van a földön melynek a halála megérintene, de Marcus ilyen. S nem tudom, hogy az amúgy sem teljesen ép elmém, s az annál labilisabb személyiségem vajon mennyit bírna el.
Ráfekszek szinte a pultra miközben beszélek, így a derekamat kivillantva, s éppen, hogy a szavak elhagyják a számat, már meg is érzem a hideg kezeket a csupasz bőrön. Pontosabban előbb a légáramlatot amely a vámpír megelőzi, de attól még nem mondom, hogy a dolog nem ér váratlanul. Nah igen, bárkit meg lehet lepni, még egy vámpírt is. Lassan megfordulok és egy régi vágású arc néz vissza rám.
Ilyen közelről nehezen tudnám észrevétlenül végigméri a pillantásommal, majd később teszem meg, hiszen a ruházat annyira nem fontos, helyette az arcára szegezem a pillantásomat, s arcomra bájos mosoly kerül. Fogalmam sincsen, hogy ki lehet ez a fazon, de mivel vámpír és ezt a bárt vezeti, és legutóbb itt járt Marcus, feltételezem, hogy ezzel a fazonnal találkozott.
- Elisabeth Franco!- Nyújtom a kezemet, s ajkaimat dorombolva hagyja el a nevem. Sosem szoktam rögtön támadni, főleg ha tudni akarok valamit. Nem, bizony! Mert én szeretek játszadozni, nagyon is! Szeretem a képességem nélkül manipulálni az embereket, de néha az is vicces, hogyha bevetem. De az ilyen ősöreg vámpíroknál, mint amilyen ez is éppen itt ellőttem, az ember jobb ha vigyáz, és csak óvatosan adagolja a neki kell szimpátiát. Tekintve, hogy az idős vámpírok már remekül ismerik a saját érzelmeiket, testüket és a többi és a többi, ha az ember fejjel megy a falnak csak megüti a bokáját.
- Azt hiszem jobb lenne négyszemközt.- Bólintok, s elmarom a felém lökött vodkát a pultról.
Ha elindul akkor követem, jobb ötlet híján. Habár lehet nem kéne négy szem közé kerülni valakivel aki talán az ellensége Marcusnak, de ha az embernek nincsen több választása akkor megy neki a falnak. És Marcus magára vessen, ha valami bajom esik, ugyanis marha nehéz lenne felhívni engem vagy megdobni egy smsel. Bezzeg amikor nem akarom akkor meg állandóan a nyakamon liheg.
Beleszürcsölök a vodkámba.
- Jó kis hely ez!- Ismerem el a zene ritmusára ingatva a fejemet. Mint egy egyszerű kis baráti találkozó, habár végig a fejemben van, hogy innen ment el feldúltan Marcus, muszáj fesztelennek maradnom ugyan is az idegesség szinte sosem vezet jóra. Nem bizony ha az ember ideges akkor hülyeségeket csinál és ezt nagyon, de nagyon nem akarom...

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:51 pm

Elisabeth & Castor

Vártam már ezt a pillanatot és úgy néz ki, hogy nem is hiába, mivel Elisabeth tényleg a klubomba tévedt. Marcust keresi, ez egyértelmű és bizonyára úgy hiszi, hogy nekem közöm van ahhoz, hogy ő elment. Végülis, csak minimálisan, mivel nem én mondtam neki, hogy induljon el, csak némi információt suttogtam a fülébe, amellyel tartoztam neki. Nem vagyunk barátok, én senkiben sem bízom, de ellenségek se, szóval ha már választani kéne, akkor az elsőt mondanám, de olyan ez a viszony kettőnk között, amelyről nem tudnak sokan, így ez a szőke hajú nő se, akinek hátát pillanatok múlva meg is érintem, így vonva magamra figyelmét. Rám tekint és egy normális férfit láthat, tehát ránézésre nem mondhatja meg azt, hogy milyen idős vagyok, fogalma se lehet a koromról, mivel nincs rám írva és itt se tudják azt, hogy pontosan mikor is születtem, csak a gyermekeim, akik közül jelenleg senki se tartózkodik a klubban. Lassan elhúzom tehát tőle a kezem és amikor ő kacsóját nyújtja, finoman megfogom azt és meg is rázom. Nincs kézcsók, nem vagyok a híve, sokan nem érdemlik meg, ahogy régen sem, szóval az ilyesmit meghagyom másoknak vagy azon kevés nőnek, aki egy picit több figyelmemet is magán érezheti.
- Castor Lucius Vestorius vagyok és úgy hallottam, hogy engem keresel, Elisabeth. – sötétbarna szemeimet szinte a nőébe fúrom, miközben tekintetét figyelem, titkon pedig gondolatait is, ugyanis nem ismerem őt személyesen, nem tudom, hogy mi minden jár a fejében és bár egy picit se tartok tőle, mindig jobb biztosra menni.
- Ez esetben kövess! – az irodám lesz a cél, mint Beth-el is, hiszen ott teljes a hangszigetelés, tehát tökéletes nyugalommal tudunk bármiről beszélgetni, nem kell attól tartania a nőnek, hogy esetleg kihallgatnak minket. Egy fekete színű ajtóig sétálok, amelyet két vámpír őriz, de ahogy meglátnak, rögtön ki is tárják azt előttem. Nem engedem magam elé a nőt, mivel én tudom, hogy az előttünk lévő folyosón pontosan melyik ajtón is nyitok be, így sétálok előre és ha ő is megteszi ezt, az ajtót becsukják mögöttünk és néhány másodperc múlva én pedig irodám előtt állok meg. Az ajtót kitárom és most előre engedem a másikat. Gyönyörű, elegáns iroda tárulhat a másik szemei elől, hatalmas dolgozóasztal, kényelmes székek, kanapé, a falakon pedig groteszk festmények. Akadnak természetesen szekrények is, de láthatóan sok időt töltök itt.
- Örülök, hogy tetszik. Foglalj helyet! – ő dönti el, hogy hova ül le, a kanapéra vagy az asztalhoz, de én mindenképpen a saját székemben foglalok helyet, tehát az íróasztalom másik oldalán, miután becsuktam magam mögött az ajtót.
- Szóval, miért is kerestél fel engem? Miben tudnék segíteni neked? – lassan ismét végignézek rajta, elidőzve női bájain, de nem túl sokáig, mivel bár nagyon is csinos, jelen pillanatban nem vagyok felingerelve és nem is kívánom őt. Nem azért, mert Marcus gyermeke, hanem mert én nem vagyok pont olyan vámpír, aki mindig, minden nőre rávetné magát. Azok az idők elmúltak, mostanra már lenyugodtam ilyen téren.

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Kyle Schmid
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 43
Kor : 2084
Lakhely : Seattle
Rang : Mester vámpír
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Telepátia
Foglalkozás : A Bloodlines klub tulajdonosa
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:53 pm

Eli&Castor


*Oldalra billentem a fejemet s így pillantok a jóképű tulajdonosra. Nos a nevéből ítélve talán ő is az itáliai szigetvilágról származik. Lehet, hogy római? Talán majd megkérdezem, habár nem azért jöttem, hogy udvarias csevegést folytassak, habár most éppen azt csináljuk, de az ember kényszerűen vált pár szót a másikkal ha akar valamit. Nem, de bár?
Követem az irodába és a vele szemben elhelyezett székbe ülök. A hatalommal bíró férfiak szexik, talán ezért bírtam olyan sokáig űzni élvezettel a mesterségemet. Azokban a férfiakban akiknek van hatalmuk (mindegy, hogy emberek felett, egy bár felett, egy ország, egy birodalom vagy egy földrész felett), van valami megnyerő. Lehet csak számomra, de van egyfajta határozottság az aurájukban ami körüllengi őket. S ugyan ezt láttam ebben a vámpírban is.
- Nem akarok kertelni, úgyhogy belecsapok rögtön a közepébe...- Keresztbe dobom a lábamat, s kényelmesen hátradőlök a székben.
- A mesteremet keresem, legutóbb ebből a bárból látták távozni, kifejezetten zaklatott állapotban. És mivel nem kedveli az efféle hangos helyeket, gondolom céllal jött ide...- Az arcát tanulmányoztam miközben beszéltem, habár sejtettem, hogy nem igen fogok róla semmit sem leolvasni. Maximum azt amit ő láttatni szeretne. Én is így voltam ezzel az évek alatt megtanultam, hogyan rejtsem el az arcom rándulásait, habár csak bizonyos szintig megy a dolog. Ha nagyon felidegesítenek, vagy kihúzzák a talajt a lábam alól, akkor hajlamos vagyok elfeledkezni az arcvonásaimról.
- Tudni szeretném, hogy merre keressem Marcust, és azt hiszem ebben segíthetnél...-Elhallgattam, figyelve hátha választ kapok. Aggódtam Marcusért habár általánosságban igyekeztem lerázni, és megfojtott az állandó féltésével. Most én aggódtam érte, már szinte megszokott volt, hogy legalább hetente felhív, hogy megtudja éppen megint mit csesztem el, de már hetek óta nem hallottam felőle. A helyzet eléggé egyértelmű volt...valami baj van, és nekem tudnom kellett, hogy mi, hogy segíthessek neki. Persze nagy kérdés, hogy mit tudok én megtenni amit Marcus nem. De mellette kell állnom akármi is történik éppen vele, mert a teremtőm s bár néha azt kívántam, hogy jobb lenne nélküle és, hogy itt lenne az ideje, hogy elengedjen, azért szeretem.
Igyekeztem nyugodtnak látszani, s valójában most ebben a pillanatban az is vagyok, csak éppen a napok legnagyobb részében nem. Mikor felcsendül bennem az érzés a kettőnk közötti kapcsolaton keresztül, hogy valami baj van. Most nincs baj, most nem érzek semmit... talán megoldotta, talán hamarosan hív, de mi van ha nem? Mi van ha komolyan van valami baja?
Belekortyoltam az italomba, s kék szemeimet a velem szemben ülő vámpíron legeltettem. Bizonyosan attól függ, hogy segít-e, hogy éppen milyen kedve van. Nálam is attól függ, hogy kinek az életét hagyom meg és kiét nem, hogy éppen milyen hangulatban vagyok...*

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:54 pm

Elisabeth & Castor

Hát ez a találkozás is elérkezett. Nem hallottam eddig még túl sokat Elisabeth-ről, így a saját tapasztalataim alapján kell majd megismernem a nőt, de engem ez egy pillanatra se zavar, nem feszélyez, mivel így ismerhető meg a másik fél igazán, nem úgy, hogy más mit is mesél róla. Hamar megtörténik a bemutatkozás, majd ez után invitálom el egy hátsó helységbe, az irodámhoz, ahol teljes nyugalomban tudunk beszélgetni egymással. Nem szeretem azt, ha hallgatózni próbálnak, félő, hogy az illető életébe kerülne tette, de itt senkit se kell megölnöm, mivel nem hiszem, hogy a szőke vámpírnő képes lenne rám támadni, botor dolog lenne, ennyi esze pedig szerintem van, megelőlegezem neki, még így, ismeretlenül is, már csak Marcus miatt. Elhelyezkedünk az íróasztalom két oldalán, én pedig kezeimet összefűzöm magam előtt az asztalon, úgy nézek a másik szemeibe, miközben aprót biccentek arra, hogy nem fog kertelni. Nem is azt vártam, hogy jópofizzon, mondja csak ki a szemembe, hogy mit szeretne és majd meglátjuk, hogy mennyire leszek kegyes hozzá az információkat érintve. Amikor Elisabeth belekezd, ahogy azt várja, tényleg nem rezzen meg az arcom, teljes csendességben hallgatom végig rövidke monológját, majd dőlök hátra szavai végén a kényelmes bőrszékembe, amely cseppet meg is nyikordul tettemtől.
- Tudod kedves Elisabeth, én soha se fogom megérteni azt, hogy miből gondolja azt egy gyermek, hogy köze van teremtője tetteihez és hogy meg kell őt találnia. Te miért érzed ennyire a kényszert, hogy rálelj, főleg, ha ő láthatóan nem akarja? – rövidke szünetet tartok, miközben fekete szemeim a nőébe fúrom. – Ha akarta volna, hogy megtaláld, már tudtál volna róla, hogy hova megy. – ez a kérdés nem csak a nőt sújtja, én is nem egyszer tapasztaltam hasonló viselkedést a gyermekeimtől és nem örültem neki túlságosan. Azt tudom, hogy milyen ragaszkodóak tudnak lenni, de vannak dolgok, amikhez nincs közük és szerintem ezzel minden mester vámpír így van. Bár lehetünk szerelmesek, kötődhetünk a gyermekünkhöz, de mindig lesznek olyan titkok, amelyeket nem osztunk meg senkivel se, még velük se, ez garantálja számunkra a hosszú életet.
- De kegyes leszek hozzád. Információért jött el hozzám, mivel már jó ideje ismerjük egymást Marcussal, de az információ nem volt éppen pozitív a számára. A dolga viszont olyan jellegű, amelybe nem akart belekeverni, ezért nem tudsz róla. De ha elég jól ismered, akkor bizonyára sejted, hogy nem kell aggódnod érte. – lehet, hogy nem volt egyszerű a feladata, amiről tudta, hogy el kell végeznie, de én nem úgy ismerem azt a férfit, mint akit olyan könnyű eltenni láb alól, tehát Eli is feleslegesen aggodalmaskodik. Mondjuk valószínűleg jóban lenne Zilyával, ő is hasonlóan képes viselkedni, sőt, talán még durvább a ragaszkodása is, én pedig egyre kevésbé értem ezeket a nőket, mégis, a gyermekeink nélkül üresebbek lennénk, mint amilyenek most vagyunk.
- Egyébként bátor teremtés vagy, hogy így ide mertél jönni hozzám és a segítségemet kérni, amikor nem ajánlasz fel semmit se cserébe. Bíztál a jóindulatomban, pedig én már réges rég nem vagyok jó… - az utolsó szavakat már a fülébe súgom, mivel vámpírsebességemnek hála kerülök háta mögé, kezeim vékony vállain pihennek mostanra, ajkam pedig a fülénél található. Ez után karcolom meg kissé éles fogaimmal nyakát, de nem harapom meg, egyelőre csak a reakciójára vagyok kíváncsi. Viszont ha fel akarna kelni vagy mozdulni, azt nem fogom hagyni, abban az esetben kezeim rámarkolnak vállaira úgy, hogy képtelen legyen felkelni és csak rajta áll, hogy fájdalmat kell-e okoznom neki vagy sem.

avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Kyle Schmid
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 43
Kor : 2084
Lakhely : Seattle
Rang : Mester vámpír
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Telepátia
Foglalkozás : A Bloodlines klub tulajdonosa
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:55 pm

Eli&Castor

Nem kertelek nincs rá okom. Azon felül pedig haladni akarok, haladni, hogy már a következő lépésen gondolkodjak. Meg kell találnom Marcust, persze lehet, hogy ő nem akarja. Ha akarná, hogy segítsek neki nyilván már értesített volna, de csak félt. Azért nem von bele a dologba mert "félti a csinos kis seggem", hogy idézzem egy kedves ismerősömet. De nem kell, nagyon nem, együtt erősebbek lennénk, mint ő egyedül. Persze ő ezt nem így fogja fel sokkal inkább úgy, hogyha én is ott vagyok akkor magán kívül még egy plusz embert is meg kell védeni. Hülye gondolkodás, már régen nem vagyok egy kis senki.
Kék íriszeimet az előttem ülő vámpírra szegezem kíváncsian és türelmesen várom, hogy a mondókájába kezdjem és azt kell, hogy mondjam kicsit sem azt mondja amire számítok. Arcom egy pillanatra megmerevedik, ha eddig nem is voltam benne biztos most már teljes mértékben meggyőződhettem róla, hogy bizony nem egy fiatal suhanccal van dolgom.
- Nehogy azt hidd, nem szokásom Marcus ügyeibe beleártani magam. Sőt nagy százalékban igyekszem elkerülni, ugyanis idegesít, hogy állandóan kioktat. De most bajban van... tudom, és kissé meggyengült közöttünk a kapocs. Megakarok róla győződni, hogy nincs semmi baja.- Tényleg csak akkor kerestem Marcust ha bajba kerültem, vagy ha hiányzott, de mivel gyakran kerültem bajba, így hát nagyon ritkán jutottunk el odáig, hogy hiányozzon.
- Tudod merre lehet?- Nem törődöm a szavaival melyek azzal győzködnek, hogy semmi baja és nem kell érte aggódnom. Kell, ugyanis Marcus nem egy eltűnős fajta, és főként pedig nem szokása elhanyagolni. Állandóan szemmel tart, már ha tud és folyton beleüti az orrát a dolgaimba, azt hiszi, hogy pár száz év még nem tesz felnőtt vámpírrá. nem hajlandó elengedni, talán jól teszi, talán tényleg nem vagyok normális... és igen sok esélyem volt már rá, hogy feldobjam a talpamat és ha ő nem lenne akkor lehet már én sem. Éppen ezért is olyan furcsa, hogy napok óta nem hívott, nem üzent, és aztán jött ez a különös érzés...
Felvont szemöldökkel hallgatom a szavait, s testem megrándul, ahogyan mögöttem terem. A francba! Utáltam ha egy vámpír gyorsabb nálam, de sajnos ez gyakorta előfordult... Nem számítottam rá, ellankadt a figyelmem. Pedig észre lehet venni egy vámpíron amikor elindul, ha az ember résen van akkor érzi, a levegő mozgásából, az energiák változásából, hogy a másik mozdulni fog, és akkor talán ha időben reagálunk el tudunk mi is mozdulni. Én nem figyeltem, tettem ugyan egy gyenge kísérletet a felállásra, szinte azonnal, ahogyan megéreztem a vállamon a kezét, de érezve a határozott ellenállást inkább a helyemen maradtam. Én sokszor cselekszem felelőtlenül, és nagyon gyakran vagyok hülye, de ez az ő terepe, és érezhetően erősebb nálam, belemenni egy verekedésbe felérne egy öngyilkossággal. Főként mert nem ismertem, és fogalmam sem lehetett arról, hogy éppen mire hogyan reagál, lehet zokon venné a dolgot.
Megérzem fogai karcolását a bőrömön, élesen szívom be a levegőt...
- Talán ez egy kissé meggondolatlan volt tőlem. De hát sosem a megfontoltságomról voltam híres.- Suttogtam előre a sötétségbe, majd fejemet kissé oldalra billentettem felkínálva neki a nyakamat. Már úgy is mindegy, tapasztalatból tudom, hogy amit egy vámpír akar, elvesz, ha éppen valakinek ki akarja tépni a torkát kitépi, mindegy, hogy behúzzuk-e a nyakunkat vagy sem. Én sem voltam jó... már nagyon régen nem vagyok az....
- És mond csak, mit kérsz cserébe a satnya kis információ morzsáért?- Nem mentem túl sokra azzal a hírrel, hogy Marcus információért jött ide és nem volt megelégedve azzal amit hallott. Remek és akkor most hova rohanjak ezzel a hírrel? A hollétéhez nem jutottam közelebb. Ő tisztában volt Marcus problémájával, de nem akarták velem megosztani... "Haladok"....

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:56 pm

Elisabeth & Castor


Már vártam Elisabeth-et, biztos voltam abba, hogy el fog jönni hozzám, mivel Marcus tőlem ment el azon az éjszakán és mi ezt meg se próbáltuk eltitkolni. Szerintem még a mestere is tudta, hogy a távolléte alatt mi ketten meg fogunk ismerkedni egymással, de nem bánom, egy picikét se, mégse óhajtok nagyon segíteni a nőnek. Minimális információmorzsákat esetleg kaphat, de miért árulnám el mesterét, ha ő nem szeretné, ha Eli ott lenne? Ha akarná, hívta volna, ez pedig mindenki számára egyértelmű, mégis ez a szőke szépség úgy döntött, hogy felkeres engem, hogy megtalálja azt, aki oly nagyon hiányzik az életéből. De miért gondolja azt, hogy nélküle Marcus nem tudja megoldani a dolgait? Ezek a gyerekek olykor a sírba visznek…
- Pedig most nem úgy tűnik. – jegyzem is meg kissé ridegen, de laza szavaira most nem mondok semmit, még csak el se mosolyodom ezen. Kioktatja… hát persze, hiszen a gyermeke, akire vigyázni akar, védelmezni és még erősebbé tenni, én is így vagyok a sajátjaimmal, mégis, olykor azt hiszik, hogy ártani akarok nekik, milyen őrültség… A kapcsolat gyengülése viszont kissé komolyabb dolog, így mordulok fel cseppet, majd biccentek a következő kérdésre, mely szerint tudom-e, hogy merre lehet.
- Igen, tudom, de megkért, hogy ne áruljam el neked, semmiképpen se, mert ha utána mész, lehet, hogy nem térsz vissza többé. – nem kell szerintem lefordítanom neki azt, hogy könnyedén meghalhatna. Az a régi ismerős, akit Marcus felkeresett hatalmasabb a mesterénél, és könnyű szerrel végezhetne Elivel, ha meglátná, így a legjobb, hogy nem tudja felkeresni, ezt a dolgot rá kell bíznia, én pedig megtartom a titkot, amíg úgy érzem, hogy meg kell. Nem hiszem, hogy az a nőszemély megölné Marcust… vajon Eli tud róla? Arról, hogy mesterének milyen köze is volt ahhoz a vámpírnőhöz? Nem valószínű…
Viszont a csevegés eme formáját kezdem megunni, ezért is termek a másik mögött, hogy egy kis játékba kezdjek vele, kezeim pedig vékony, törékenynek tűnő vállaira kerülnek. Azonnal érzékelem, hogy fel akarna állni, de természetesen nincs erre lehetősége, viszont talán annyira nem is bánja, nem olyan rossz az én társaságom… Fogaim némileg bőrét kezdik el karistolni csinos, csókolni való nyakánál, miközben hallgatom feleltét, erőmmel pedig gondolataiba kezdek el kutatni, kíváncsi vagyok arra, hogy mit is váltok ki belőle. Arra viszont nem számítok, hogy ilyen könnyedén megadja magát nekem, hogy felkínálja nyakát is arra, hogy bátran beleharaphassak, pedig ez tudtom szerint a vámpírok nagy többsége között nem szokás, ellentétben én nálam. Én kifejezetten szeretek vámpírokból inni, persze csak mértékkel, így fejezem ki azt is, hogy a másik felett állok, ugyanis én nagyon, de nagyon ritkán adok a saját véremből más vámpírnak, ez a dolog egyoldalú a részemről. Nem utasítom el tehát most se az alkalmat, főleg, ha már ez a finom falat ennyire könnyedén belement, így éles fogaimat lassan, kissé talán fájón is mélyesztem a puha húsba, így kezdem el vérét venni, de amikor újból megszólal, kissé jobban ráharapok, cseppet szaggatva is a húst, miközben jobb kezem nyakát fogja át, hogy némileg ráfogjak, kissé fojtva is őt.
~ Tudd, hogy hol a helyed! ~ - jelzem is felé, de mindezt csak gondolataiban hallhatja, ugyanis ajkam még mindig a nyakán van, még mindig a vérét veszem, de nagyon ajánlom neki, hogy ne merjen így beszélni velem. Még némi vért magamhoz veszek, majd ez után húzom el fejemet, és emelkedem is fel, fejét pedig szépen hátrahúzom, így a számból vére csinos pofijára csöpög, ezzel téve még vonzóbbá az amúgy is gyönyörű arcot.
- Elárulnám neked Marcus jelenlegi tartózkodási helyét, de valahogy nem akarom, hogy ilyen hamar véget érjen az életed, ahogy ő neki is megígértem, hogy hallgatok. Nem tudsz meggyőzni arról, hogy többet mondjak, de ha a jövő héten se tér vissza hozzád vagy nem jelentkezik, keress fel újra és együtt megyünk utána! – szemeimben valami furcsa fény csillan, ebből érezheti a nő is, hogy számomra is fontos a mestere, mivel a barátomnak tartom, még akkor is, hogyha nem osztunk meg mindent egymással, még akkor is, hogyha ritkán találkozunk, de nem örülnék a halálának, tehát ha tényleg nem jelentkezik, akkor a jövő héten képes vagyok én állni mindenféle költséget és vinni magammal a szöszkét is Európába.


avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Kyle Schmid
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 43
Kor : 2084
Lakhely : Seattle
Rang : Mester vámpír
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Telepátia
Foglalkozás : A Bloodlines klub tulajdonosa
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:57 pm

Eli&Castor

Nem foglalkoztam rideg hanglejtésével, őszintén nem érdekelt a véleménye, sem rólam sem pedig arról, hogy mit csinálok. Nekem csak információra volt szükségem, amit úgy tűnik csak tőle kaphattam meg. A szálak itt, ebben a bárban vesztek el, és úgy tűnt nem nagyon tudok tovább lépni ha ő nem segít. Kifejezetten idegesítőnek tartottam ezt a helyzetet. Nem kenyerem mások jóakaratától függeni.
És pont ezért húznak fel kissé a következő szavai. Mi az, hogy Marcus megkérte, hogy ne mondja el nekem éppen merre tart?
Arcom megmerevedik.- Nos igen, Marcusnak szokása alábecsülni...- Válaszoltam szárazon, és ez tényleg így van. Sokszor úgy atyáskodott felettem, mint a tinédzser apák a lányaik szüzessége felett... Idegesítő volt az állandó intéseivel és tilalmaival, bosszantott és pont ezért menekültem el mellőle annyiszor. Az más kérdés, hogy folyton vissza is tértem mellé ha bajba kerültem...
Próbálkozásom lagymatag elég hamar megérzem, hogy fölösleges lenne most belemenni valami test-test elleni harcba. Arról nem is beszélve, hogy egy jóképű bártulajdonos társasága nem igen van ellenemre. Nem vagyok a legerősebb vámpír, tekintve, hogy nem is emberi véren élek, viszont annál manipulatívabb, kifejezetten ügyesen művelem az életben maradás művészetét. Habár még nem a legtökéletesebben ezért is van néha szükségem Marcusra. Néha kicsit elvetem a sulykot, de általában nagyon jól egyensúlyozom azon a bizonyos vonalon.
Rengeteg ember idegein táncoltam már, és mindig életben vagyok. Tudatosan billentem tehát oldalra a fejemet elismerve ezzel harc nélkül, hogy ő az erősebb. Mi vámpírok azt hiszem félig állatok vagyok, elismerjük a másik dominanciáját, és mint egy kutya amikor hasra vágja magát a másik előtt, felajánlunk egy érzékeny testrészünket vállalva a kockázatot, hogy az visszaél a helyzetével. Ugyan akkor pontosan tudva, hogy nem fog, hiszen amit akart megkapta.
Felszisszenek ahogyan fogai lassan a bőrömbe mélyednek, s ujjaim egy pillanatra megszorulnak a karfán. Nem állok jól a fájdalommal, másoknak szeretem okozni, de én elszenvedni annyira nem. Kissé talán tesztelem is következő szavaimmal, habár igazság is van benne, de szebben is megfogalmazhattam volna a kérdést. De jobb időben tudni a határokat, a határokat melyek idővel ha szükséges kibővíthetőek. Ez mindenkinél így van... a béka és a forró víz esete. Ha valaki hirtelen beledob egy békát a forró vízbe kiugrik, azonban ha szépen lassan melegítjük fel alatta a vizet akkor megfő benne. Így van ez az embereknél és a vámpíroknál is, csupán ki kell tapasztalni a határokat, aztán ehhez képest meg tudjuk mondani, hogy mi legyen az adagolás... és így szépen lassan már olyasmit is elvisel a másik melyről sosem hitte volna.
Persze az első lépések lehet fájdalmasak, ahogyan most is...
Nyögés szakad ki az ajkaim közül, s reflex szerűen elrántanám a fejemet ha nem szorulnának ujjai a nyakamra. Izmaim görcsösen megfeszülnek, persze nem kellemes érzés ha az ember nyakát tépve harapják. Ennek ellenére fejemben felhangzó szavai fontos információkkal látnak el, méghozzá a képességeit illetően. Mert ugye ha így be tud mászni a fejembe, akkor valószínűsíthetően a gondolatolvasás sem eshet nehezére.
Awh, pi*ába már...
Kényszerítem az izmaimat, hogy elernyedjenek, ezzel megszüntetve az ellenállást. Tudok én engedelmesen is viselkedni, csak éppen nem sokáig, és abban az esetben ha abból hasznom származik. Hagyom, hogy fejemet hátrahúzza, rezzenéstelen arccal tűröm, hogy a vér az arcomra csöpögjön. Vámpírként vicces lenne ha undorodnék a vértől, igazából egy kicsit sem zavar.
Szavaira szemöldököm ráncba szalad egy pillanatra.
- Mit érdekel téged, hogy élek-e vagy halok?-Kérdem kissé értetlenül, közben érzem, ahogyan a nyakamon ejtett seb, egy pillanatra viszketni kezd, majd pillantok alatt eltűnik létezni. A vér ami előtte viszont kifojt most finoman simítva végig a bőrömön elkezdett a nyakamról a vállam felé gördülni, vörös nyomot hagyva a bőrömön ott ahol elhalad.
- Legalább egy irányt adj...- Kértem, mert ha komolyan bajban van, ahogyan én azt gondolom, akkor lehet, hogy egy hét múlva már késő lesz. - És ha nem találom meg, és nem jelentkezik egy hét múlva, akkor újra megkereslek.- Sosem voltam egy könnyű eset, és nehezen mondok le arról amiért jöttem. Viszont pontos információk helyett most már beérném azzal is, hogy merre induljak tovább. Hiszen eddig is lépésről-lépésre haladta, csak a sakk tábla következő kockája kell és ennyi...

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:58 pm

Elisabeth & Castor

Nincs kedvem már tovább ragozni ezt a témát, amit a szőke vámpírnő nem képes felfogni. Ha valakinek a mestere azt akarja, hogy a tanítványa nem találjon rá, akkor az szinte minden helyzetben eléri, mivel nem egyszerű a nyomunkba akadni és sokszor halál kövezi ki az ösvényt, melyre lépnie kell a fiatalabbnak. Nem szegem meg tehát az ígéretemet, melyet Marcusnak tettem, mert bár megtehetném, most egyszerűen hagyom, hogy elvégezze azt, amiért Európába utazott, és ha tényleg szükséges, akkor majd én magam viszem utána Elit, én mellettem még nagyobb biztonságban is van, mint Marcus mellett, lévén azért akad korkülönbség közöttünk is bőven.
A csevelyt megunva termek a lány mögött, majd pillanatok alatt fogom le vállainál fogva, nem durván, de azért érezhetően, majd ez után hajolok nyakához is, amit szinte azonnal felkínál nekem, így ismerve el azt, hogy ki a főnök. Okos kislány, sok mindent megtanult már, én mégse örülnék neki, hogyha az én Zilyám is így megalázkodna egy másik, nála idősebb vámpír előtt. Nem, az én gyermekem ennél a nőnél sokkal több, de bizonyára minden mester így van a saját teremtményével. Fogaim mélyen Elisabeth húsába vájnak, de a reakciója meglep… Ilyen alacsony lenne a fájdalomküszöbe? Szégyenletes! Milyen vámpír az ilyen? Mégis, amikor menekülne, teszek róla, hogy még több fájdalmat okozzak neki, de még ez is szinte semmi, meg se kéne neki kottyannia, de érzem, ahogy kezeim alatt egyre rosszabbul viseli tettemet, én viszont élvezek minden egyes kortyot, amelyet belőle szívhatok ki.
Nem tűröm, hogy úgy kezeljen, mint bármelyik haverját, mert én neki nem vagyok az, közel sem, és ha nem tanulja meg nagyon hamar, hogy miként kell velem beszélnie, sokkal rosszabbat is át fog élni, mint ez a tépő harapás… Végülis, megvédem, nem megy Marcus után, de arról nem volt szó, hogy én ne játszadozhassak el vele egy kicsikét, csak finoman, talán még ő is élvezni fogja. Lassan viszont elszakadok tőle, fejét hátrahúzom, majd úgy nézek le szemeibe és jelentem ki ismét azt a számára, amit eddig is mondtam, most pedig vagy felfogja, vagy nem, innentől kezdve nem érdekel.
- Marcus gyermeke vagy, nem akarlak holtak látni. Egyébként se vagy az ellenségem és szemrevaló külsőd is még jól jöhet. – eresztem el végül, majd lenyalom ajkamnál a nő vérét, de a nyakát már nem tisztogatom le, ennyire nem íncsiklandozó, mégis messze áll a kiválasztottaktól és nem is oly tápláló számomra, de hát ezzel jár a vámpír lét.
- Hiába mondanék neked irányt, nem tudnád, hogy milyen messze vagy éppen közel menj. De mint mondtam, belőlem nem szedsz ki semmit, tehát vagy egy hét múlva felkeresel vagy addigra Marcus már itt lesz. Nincs más ajánlatom. – elég nehéz a kicsike felfogása. Ő fél, hogy egy hét és talán mestere meghal, bele se gondolva abba, hogy minket nem olyan egyszerű megölni. De ő nem tudja azt, amit én, hogy biztosan nem fogják máris megölni, az a nő ennél többet akar, mégis, én bízom régi ismerősömben, hogy nem lesz neki semmi baja se, talán csak kikapcsol kissé, Elit pedig jelen pillanatban háttérbe szorítja.
- Akarsz még tőlem valamit, Elisabeth? – fonom össze karjaimat mellkasom előtt, miközben most lazán az ajtó melletti falnak dőlök. Nem zavar a társasága, csak a témát unom már és a gyermeteg értetlenkedést, tehát felőlem maradhat még, de ha nem állít magán, akkor kívül tágasabb.


avatar
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Play-by : Kyle Schmid
Vonal1 :
Faj : Vámpír
Posztok : 43
Kor : 2084
Lakhely : Seattle
Rang : Mester vámpír
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Különleges képesség : Telepátia
Foglalkozás : A Bloodlines klub tulajdonosa
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   Vas. Aug. 03, 2014 1:59 pm

Eli&Castor


Legszívesebben megmutatnám neki, hogy itt nem ő az egyetlen vámpír, s habár hatalmas nagy a szája és lehet akármennyi idős, aminek pontos számával nyilván nem vagyok tisztában, az erőm úgy is tudom használni rajta. Mert hát senki sem immúnis, ezért is kell szerintem óvatosnak lenni. Néhány öreg megfeledkezik arról, hogy vannak olyanok közöttünk akik akár egy gondolattal feltudnak robbantani másokat. Ez persze nem én vagyok, de nekem van egy olyan képességem melyekkel igen komoly fájdalmakat és zavart tudok okozni. Csak hát néha kell hozzá pár másodperc és éppen ezért sem teszek semmit. Most, még... Nem vagyok az a fajta aki az ilyen bánásmódok jól viseli, ha csak nincs miért. Jelenesetben van... Marcus miatt. Ha segíthet márpedig úgy tűnik, hogy pontos információi vannak a teremtőm tartózkodási helyéről, akkor kénytelen leszek együtt működni. Egyenlőre!
Persze, ahogyan a vámpírok nagy többsége én sem felejtek, csak meg kell várni a megfelelő pillanatot a cselekvésre. Áruló vagyok... sosem voltam más, vámpír vagyok kiszámíthatatlan és öncélú. Talán Marcus az egyetlen akiért mindent megtennék. Habár már őt is elárultam ha mással nem is azzal mindenképpen, hogy csak akkor keresem a társaságát, legalábbis legtöbbször ha szükségem van rá.
Gyengeség vagy sem, nem bírom a fájdalmat. De miért is kéne? Általában nem kapom hanem okozom. És igyekszem elkerülni azokat a helyzeteket melyek fájdalomhoz vezetnek. Kivéve az ágyban, a gyönyör érdekében vagy pillanatában a fájdalom egészen más szerepet kap. Persze nem mindegy a fokozata sem.
A célzást tudomásul vettem s igyekeztem ellazítani a testemet. Hagytam magamat a fotelbe süppedni, s egy két mély levegőt erőltettem magamra miközben behunytam a szemeimet. Ennek ellenére, ahogyan fogai néha erősebben a húsomba marnak a testem önkéntelenül is össze-összerándul. Szarul viselem a fájdalmat, de ennek nem kell állandóan hangot is adni, nem igaz?
Legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra, nem a mondandója okán hanem a stílus miatt amit felvett velem szemben.
Ahogyan elengedi az államat és a vállamat felállok, s az egyik üveges ajtajú szekrényhez lépek, melyben a gyér fényviszonyoknak köszönhetően láthatom magamat. Táskámból előveszek egy nedves törlőkendőt, s miközben válaszolt elkezdtem letisztogatni a nyakamat meg az arcomat. Héj,nekem ma még utcára is kell mennem! Mellékesen meg nem szeretek ápolatlan lenni, s az elmaszatolt vér a nyakon és néhány csepp az arcomon, nem éppen az elegancia ismérve.
Felé se fordulok csak úgy bólintok, rendben akkor van egy hetem a semmit tevésre. No persze, nem fogom feladni, akkor már utat találok, már csak azért is mert nem vagyok azaz ember aki tud egy helyben ülni sokáig, négyszáz év ide vagy oda. Az íróasztal melletti kukába hajítom a kendőt, s amikor visszafordulok Castor felé akkor már semmi sem látszik az előző kis incidensből.
Én nem tartom megalázónak ha egy nálunk nyilván valóan erősebb vámpírnak megadjuk a tiszteletet. Nekem ez nem való, csak játék, nem más, mint egy eszköz ahhoz, hogy megkapjam amit akarok. Ha nem is azonnal, de a sakktábla egy lépése. Sosem sajnáltam felajánlani a testemet, a véremet vagy akármimet azért, hogy megszerezzem amire szükségünk van. S hiába, nem volt sikertelen ez a találkozás, habár azonnal nem tudtam meg hol van Marcus, még is "szereztem" egy kísérőt magam mellé, Marcus felkutatásában. Még is csak jobb egy idősebb példánnyal, mint egyedül szórakozni.
Lassan végigvezetem rajta a pillantásomat ismét felmérve az előttem támaszkodó vámpírt.
- Nem, nem igazán.- Válaszolom, s ebből azt veszem ki, hogy ő sem kíván engem tovább itt látni. Hát rendben van akkor mára a Marcus hajkurászásból ennyi. Elindulok az ajtó felé.
- Akkor egy hét múlva Castor... - Doromboltam miközben elhaladtam mellette, mivel éppen az ajtó mellett támaszkodott, úgy mentem, hogy csupán csak pár centi válasszon el minket egymástól, de hozzá nem érve haladtam el mellette. Kék íriszeimet a szemeibe fúrtam egy pillanatra, ferde mosollyal az arcomon majd kiléptem az előtérbe.

avatar
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 :
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Elisabeth- Castor   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Elisabeth- Castor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Bárok & Klubok :: Bloodlines Klub
-