Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Carl Gustav Brändström

Kedd Dec. 17, 2019 1:52 pm
Quintus C. Dolabella

Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström

Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Quintus C. Dolabella

Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am
Jonah Benjamin Swanson

Kedd Szept. 06, 2016 10:21 pm
Maya Brändström

Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra

Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Mammon

Csüt. Márc. 31, 2016 10:52 pm
Norah Sommers

Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova

Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Megosztás

 Dyson és Victoria




Tárgy: Dyson és Victoria   Vas. Szept. 21, 2014 11:22 am



Dyson & Victoria




Elérkezett végre ez a nap is. Szinte el se hiszem, hogy néhány óra múlva már Dysonnal együtt Bora Borán leszünk. Minden simán ment, semmi akadékoskodás se történt a szüleim felől, amikor átjött hozzánk és megkérdezte, hogy elvihet-e magával. Természetesen távozása után akadtak bőven kérdések, hogy miért pont engem választott, hogy mire fel ez az egész, mikor lettünk mi ketten ennyire jóban, hogy egy ilyen helyre elvigyen és állja minden költségemet. Őszintén szólva én se tudom, kezdek némileg összezavarodni, már ami a nemzetségfőt illeti, de úgy érzem, hogy szépen lassan egyre fontosabbá válik nekem. Már napokkal ezelőtt elkezdtem a készülődést, beszereztem mindent, amire szükségem lehet, így jelen pillanatban már több bőrönddel állok a nappaliban, várva a férfi érkezését. Tudom-tudom, tipikus nő vagyok, mert ahány cucc itt van, az több, mint két hétre elegendő lehet, de inkább nem bízok semmit se a véletlenre.
- Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra, Victoria. – simítja végig arcomat édesanyám, mire én csak lehunyom szemeimet, majd hálásan pillantok fel rá. Megölelem őt, ez minden válasznál többet jelent, majd egy puszit nyomok az arcára és ez után kékségeim a hozzám oly hasonló arcú nőére tekintenek.
- Ez csak természetes, nem kell aggódnod értem. – és apám is természetesen a képbe kerül, ki édesanyám vállaira teszi erős kezeit, majd egy csókot lehel puha arcára, úgy tekint hol rá, hol pedig én rám.
- Ne aggódj édesem, Dr. Dreyfus vigyázni fog rá. – bíznak Dysonban, de még mennyire és természetesen szimpatizálnak is vele, de érzem, hogy belül eszükbe jut az is, hogyha mi ketten esetleg közelebb kerülnénk egymáshoz… De mégse vetik fel, tudják, hogy a nemzetségfő tisztában van saját erejével, saját létével, így nem fognak feleslegesen problémázni. Még pár perc, majd a hatalmas ablakon kitekintve megpillantom a mágus érkezését, így szemeim felragyognak és rögtön pillangók kezdenek el repkedni gyomromban. Gyors puszi, ölelések, és már ki is pakolászunk, hogy mire Dys leparkol, ne kelljen várnia rám. A szüleim üdvözlik, ahogy azt ilyenkor szokás, de apám nem tagadja le önmagát, hiába beszél nemzetségfővel, azért figyelmezteti arra, hogy vigyázzon a lányára, én pedig csak fejet csóválva köszönök el addig anyámtól, majd végül lépek oda Dysonhoz, aki két puszit kap tőlem.
- Szia! Felkészültél az útra? – máris pörgök, nincs mese, én már csak ilyen vagyok. Egyébként nem öltöztem túl, ott úgyis meleg lesz, így egy hófehér rövidnaci található rajtam, fehér topánkával és ugyanilyen színű, rövid ujjú blúzzal, mely csak minimális betekintést enged dekoltázsomhoz. Hajam kibontva, most némileg hullámosan omlik végig vállaimon, szemeim körül pedig csak kevéske smink van. Minden készen áll az útra, tehát egy utolsó családi ölelés, majd ez után pattanok be az anyósülésre, mivel vár ránk a repülőtér, ideje tehát elindulni, nem kéne lekésni a járatot.
- Úgy izgulok… - szólalok meg úgy fél perccel később, miután elhagyjuk a házunkat és kis kezeimet ölemben kezdem el tördelni, miközben lassan a másikra nézek. Egy ideje nem láttam, hiszen neki is el kellett intéznie a dolgait, de érzem, hogy hiányzott nekem, ahogy azt is, hogy valamiért egyre helyesebbnek látom. Eddig is tetszett a külseje, de nem tudom, most valahogy… Mi a fene történik velem? Miért örülök ennyire, hogy két hétig csak egymással fogunk remélhetőleg foglalkozni? Picit azért félek, de mégis úgy hiszem, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami történhet velem a nyáron, biztosra veszem, hogy csodálatosan fogjuk majd érezni magunkat.



Victoria Blake
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

Victoria Blake
animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Hétf. Szept. 29, 2014 8:20 pm




Victoria & Dyson

A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
-Merlinre, Dyson, ha még egyszer kipakolod azt a bőröndöt, meg fogom kérdőjelezni a saját szülőanyámat abban, hogy valóban a bátyámat hozta-e a világra, és nem nővérem álcázza magát pasasnak! A végén menstruálni kezdesz, annyit problémázol a ruhatáradon, holott nyaralni mész egy csajjal, nagyjából végig meztelenek lesztek!
Kendra hangja gunyoros és türelmetlen, de érzem benne az izgatottságot. Már sokadjára adja tudtomra mennyire unja a pakolászást, holott gyakorlatilag csak eszik és iszik egyfolytában, na és persze megjegyzéseket tesz mindenre. Csak megforgatom a szemeim, és már visszavágnék, mikor megcsörren a mobilom az ismerős dallamon, így előhalászva a zsebemből a kijelzőre meredek. Anya az, megint, ma már vagy huszadszor. Drága, kedves, szépséges kishúgom épp egy zacskó gumicukrot próbál elpusztítani, és átvetve a lábait a fotel karfáján engem bámul sötétre sminkelt szemeivel. Haja lófarokba kötve, rövidnadrágja alól kikandikál barnára szoláriumozott lába.
-Jól van, Kim Kardashian, ne szóljál be. –mondom, és zsebemből előráncigálva felkapom a csörgő telefont. Miközben bele lehelek egy türelmes „Helló,Anya!Újraaaaa!”-t, felkapom a bőröndből az immáron hatodjára kiválogatott és átvariált ruhahalmot. A szekrény felé igyekszek, és az egyik pólót menet közben Kendra fejére dobom, hogy jól betakarja az arcát, aki méltatlankodva vágja a hátamhoz. Egy szál rövidnadrágban flangálok már reggel óta, és olyan izgatott vagyok, mint egy tinifiú az első randija előtt. Nem tudom miért van így, de mióta Victoria igent mondott, jobban vártam az utazást, mint előtte bármikor. Kendra kicsit meg is sértődött, hogy nem zuhantam magamba, amiért lemondta, de végül szeszélyes húgocskám megbékélt, és az utazás előtti estére átjött hozzám aludni és hogy segítsen. Persze ő még egy zoknit sem rakott arrébb, de nem baj, már a társaságáért hálás vagyok. kevésbé engedi előtörni belőlem a pánikot, bár időnként kifejezetten bosszantó.
-Anyaaaa, Dyson lassan átmegy csajbaaaa! – kiabálja bele a telefonbeszélgetésbe, én pedig mérgesen-derűsen pillantok rá.
-Hééé, kisasszony, ne szemtelenedj el, mert megjárod. –morgom, mire ő grimaszt vág, és vigyorogva egy újabb gumicukrot töm a szájába. Egy pillanat erejéig megkapaszkodok az egyik polcban, mert anyám eszementebbnél eszementebb dolgokat talál ki, miután visszaraktam a ruhahalmot. Ok, nem szépen, és nem is oda, ahová kéne, de hát férfi vagyok, ez nem az én világom igazán, és bármikor máskor szíves örömest elpakolok magam után, de most…nincs rá időm. Anyám, az a drága asszony közben újabb sopánkodásba kezd. Minden utazásom előtt az őrületbe kerget, de most, hogy egy lánnyal, vagyis fiatal nővel megyek, akit ő nem ismer, egyenesen kiborít, pedig amúgy egy igazán csendes, kedves asszony.
-Nem, Anya, esküszöm mindenre ami szent, hogy nem titokban akarok megházasodni, és nem azért, mert Victoria máris terhes. Mi csak…barátok vagyunk. – hadarom a telefonba, és újabb ruhákat halmozok a kezemre. Megindulok a bőrönd felé, és egy pillanatra megállok, és szétnézek az amúgy mindig tiszta és rendezett nappalin. Kétségbeesetten sóhajtok, és előre látom, hogy a házvezetőnőmnek valami nagyon drága, és nagyon szép ajándékkal kell majd kedveskednem, ha ki akarom engesztelni amiatt, ami az elindulásom után vár rá. Mindenhol –és ez alatt azt értem, hogy MINDENHOL- ruhák és egyéb dolgok hevernek. Prospektusok hada, programajánlók, az íróasztalon a munkáim, amiket még nyaralás előtt gyorsan befejeztem, a szobainason a tegnapi öltönyöm, a kanapén, a fotelokban, az asztalon ruhák sokasága, pedig igyekeztem a nagyját visszagyömöszölni a szekrénybe.
-Igen, Anya, ígérem, azonnal szólok, amint igába hajtottam a fejem, és esküszöm, születendő gyermekeimet sem fogom hét lakat alatt tartani vagy eltitkolni előled. Sőt, arra is vetemedek majd, hogy ha lesz végre egy olyan nő, aki elvisel, és képes együtt élni az életvitelemmel, elárulom legalább a keresztnevét neked. –vigyorgok, mert amúgy édes, hogy így aggodalmaskodik. Régóta vagyok egyedül, és így harminc évesen már anyám szerint ideje lenne megállapodnom, unokákat gyártanom, és rendes emberként természetesen feleséggel rendelkeznem. Kissé konzervatív, de azért én szeretem. Apámat hallom a háttérből ahogy rászól anyámra, hogy ne kotnyeleskedjen már, és hagyjon végre lélegzethez jutni, mert „Addig nyúzod a fiamat,amíg a végén haza sem jön arról a szigetről…”
Nevetve rázom meg a fejem, és Kendrára kacsintok, majd vicces grimaszt vágok, mire ő röhögni kezd visongva, és lábaival kalimpálva hátradől a fotelba, hosszú, fekete haja a szőnyeget söpri.
-Jól van Anyukám, akkor én most leteszem, és könyörgök, megint, hogy ne hívj újra! Majd a reptérről hívlak!.... Jól van, én is szeretlek. Szia. –mondom még a telefonba, és bontva a vonalat visszasüllyesztem a zsebembe.
-Azért nem lehet semmi a csaj, ha ennyit fáradozol miatta…-jegyzi meg és felém fordul. Kék szeme villan, sanda mosoly terül el az arcán. –És az, hogy még a BMW-t s odaígérted neki…Ki vagy te, és mit tettél a bátyámmal?-mosolyog. Azt hiszem túl sok mindent osztok meg a húgommal…
-Először is…-emelem fel a mutatóujjam, és egy pillanatra elakad a lélegzetem. Nem, a mondat első felével nem tudok vitába szállni. Victoria valóban nem mindennapi teremtés. Mióta megismertem, szép lassan fenekestül felforgatta a világomat. Egyre közelebb érzem magamhoz, és bár minden ésszerű gondolatom azt súgja, nem szabadna ilyen dolgokat éreznem, nem vágyhatok rá és nem engedhetem túl közel, mert baja eshet….még sem tudok távol maradni tőle. Ha bajom van, ha bánatos vagyok, vagy valami nagy öröm ért…még ha nem is mondom el neki, hisz a titoktartás legtöbb esetben kötelez, egyszerűen a hangja hallatára visszatér belém az élet, ezért muszáj rendszeresen legalább felhívnom.
-Igazad van, valóban nem mindennapi…-mondom, és elmerengve akaratlanul mosoly kúszik az ajkaimra. Szívem hevesen dobban egyet, és zavartan nyúlok a ruhák és egyéb dolgok után, hogy végre a végleges összeállítást a bőröndbe tuszkoljam. –Amúgy a BMW-t pedig nem adom neki, csak megengedem, hogy vezesse. Csak, hogy tudd. Hisz mi csak barátok vagyunk, már mondtam. –teszem hozzá teljes meggyőződéssel, mire Kendra arcára gonosz mosoly ül.
-Ó, valóban? Akkor amíg távol vagy, vezethetem én a kocsid?-kérdi, és fürkészve az arcom, felkönyököl. Hangja kíváncsi és pimasz, tudom mire megy ki nála a játék, de annyira fel vagyok dobva, és olyan feszült vagyok, hogy nem figyelek fel a kis cselre.
-Természetesen….NEM!-vágom oda, és felpattanok, hogy ráülve a fém színű hatalmas kofferra, be tudjam lakatolni azt. Nehéz ügy, de nem baj, megoldom. Sikerrel is járok, és elégedetten ugrok le róla, majd szépen a fürdő felé indulok. Kendra gyanúsan hallgat és mérget, de nem igazán foglalkozom vele. –Megyek, és megborotválkozok, addig esetleg megtennéd, hogy kicsit összerámolsz?-kérdezem, és a lenti fürdőszoba felé veszem az irányt. Persze tudom, hogy semmit nem fog csinálni, igazán meglepne vele, de ugye a remény hal meg utoljára…
A fürdőbe megyek, és borotvahabot kenek a képemre, majd fütyörészve valami buta dallamot megkísérlem a majdnem három hetes szőrt levadászni az arcomról. Általában hagyom a fenébe, állítólag ettől olyan „sármőr” leszek, de azért nem szeretném, ha két hét alatt mindenhol csokibarnára sülnék, a szakáll és a bajusz alatt meg virítana a fehér bőröm.
-Szóval nekem, a húgodnak nem adod oda a kocsidat, még úgy sem, ha mellettem ülsz, de jön ez a csaj, és alig pár hét múlva magánórákat adsz neki BMWológiából? Ahhaaaa, szerintem is csaaaak barátok vagytok! –kiabál be hozzám, mire én felkapom a fejem, és úgy ahogy vagyok, vállamra dobott törölközővel, és félig megborotvált arccal kilépek a nappaliba. –Igen…csak barátok! Most miért nem lehet elhinni?-kérdezem, bár tudom én is, hogy átlát rajtam, mint a frissen mosott ablaküvegen. Túl jól ismer, és azt hiszem túl sokat áradoztam az „édes, kedves, bűbájos és viccesen cuki” Victoriáról.
-Aha, ja. Barátok. Extrákkal…-vonja fel a szemöldökét, és pimaszul állja rosszalló tekintetem, mikor számat összehúzva rávillantom íriszeim. –Inkább menj és szolizz még egy kicsit. A végén még kitagadnak a kolumbiaiak a köreikből. –vágok vissza, és a felém repülő párna elől gyorsan visszaugrok a fürdőszobába röhögve.
Aztán levetkőzök, majd beállok a zuhany alá, és letusolom magamról a feszültséget az izzadtsággal együtt, hogy aztán végre elkezdhessek bepakolni és elindulhassak Bellevue-be, ahogy megbeszéltük, és ahogy a szüleinek is ígértem, mikor elkértem őt…
……
A kocsiban hangosan szól a Nickelbacktől a Gotta be somebody, én pedig vidáman éneklem, ahogy az autópályán száguldok a megbeszélt időre a takaros kis házhoz. A dallam a fülemen át a lelkemre is hat, és igyekszem nem túlzottan beleélni a szövegbe, de nem nagyon megy, minden esetre feldob. Napszemüvegemen át nézem az utat, fejem ütemesen jár, hangosan énekelek a lehúzott ablakok mellett. Ha most valamelyik ismerős rám nézne, talán meg sem ismerne. Hisz eltűnt arcomról az ismerős borosta, most fiatalabbnak látszom a valódi koromnál néhány évvel. Öltöny helyett farmer térdnadrág van rajtam, egyszerű, világoskék pólóval és sportcipővel. Sehol egy aggodalmas ránc, sehol egy kifürkészhetetlen tekintet, csak a szabadság részegítő illata, a felszabadultság és a Victoriával eltölthető csodálatos két hét ígérete…
Kis idő múlva bekanyarodok az utcába, és hamar elérem a takaros kis házat, aminek fel is hajtok a felhajtójára. Így kényelmesebb pakolni, és a lány édesapja amúgy is engedélyt adott rá nekem múltkor. Visszagondolok a beszélgetésre, amit mi férfiak folytattunk a teraszon. Rosszabbra számítottam, azt hittem majd nagy dorgálás és figyelmeztetés lesz, hogy nehogy „megrontsam” egyetlen gyermeküket, de ehelyett csak elmesélte Victoria gyermekkorának számára oly fontos pillanatait, és megkért rá, hogy vigyázzak rá. Mondania sem kellett, de ezt ő is tudta jól, hisz eddig is vigyáztam, még ha ő nem is tudott róla.
Leparkolok, leállítom a kocsit, és felpillantva már meg is látom, hogy a szép szőkeség és a tetemes mennyiségű csomagja a teraszra pakolva várnak, a szüleivel egyetemben. Ajkaimra azonnal boldog mosoly húzódik, és ahogy Vicre nézek, szívem kicsit hevesebben kezd el verni újra. A légzésem is begyorsul, és a gyomromban apró pillangók kezdenek bolondos táncba. Napszemüvegemet gyorsan a fejem tetejére tolom, majd az anyósülés felé fordulok, és felkapom az oda helyezett apró ajándékokat. Kipattanok az autómból, és néhány lépéssel felszaladok a teraszra, egy hangos „Szép jó napot, Blake-ék!” felkiáltással és integetéssel. Üdvözlöm a szüleit, édesapja barátságos kézfogást kap egy üveg jó minőségű bor mellé, mire megveregeti a vállam mosolyogva és elégedetten csettint a nyelvével. Azt hiszem jó választás volt. Édesanyja is kap egy puszit, persze egy csokor rózsaszín tulipán mellett. Sosem mulasztok el egy lehetőséget, ha virágot hozhatok egy hölgynek, mert szerintem szép gesztus és én nagyon szeretek kedveskedni. Vic apja még dörmögve sorolja a figyelmeztetéseit, aztán végre elbúcsúzik, és rám figyel.
-Szia! Én igen, izgatottan várom! És te?-kérdezem tőle mosolyogva, miután láthatóan feldobva és felpörögve köszönt és megpuszil két oldalról, amit én is viszonozok természetesen. Victoria amúgy nagyon csinos, a szemem alig bírom levenni róla, és csak az illem tart vissza, hogy ne vizslassam tetőtől talpig pofátlanul végig. Nagyon tetszik ez a visszafogottan szexis stílusa, és ahogy a dekoltázsára téved a tekintetem, kicsit elpirulva fordítom el a fejem, és elmélyülten kezdem el tanulmányozni a csomagjait. Szerencsére senkinek nem tűnik fel, így hamarosan az apukájával be is dobáljuk Vic kofferjait a csomagtartóba, és néhány perccel később ki is tolathatok az útra, hogy a szőkeséget az anyósülésen szállítsam a reptérig. Még egy utolsó integetés mosolyogva, majd a figyelmem az útra szegezem, és kicsit újra felhangosítom az imént már meghallgatott dalt. Az izgatottsága szembetűnő, és rám is átragad. Be kell valljam, irtó édes, ahogy megszeppenve ül. Olyan sokszor kérdezte meg, hogy valóban őt akarom-e vinni az útra, mikor telefonáltunk, hogy a végén már szinte könyörögnöm kellett, hogy ne kételkedjen a választásomban. A szülei ki akarták fizetni a részét, de természetesen nem engedtem, hisz az alku úgy szólt, hogy elviszem és állom minden költségét. Én ezt az összeget meg sem érzem, de meg sem mertem mondani az apjának őszintén, mennyibe kerül nekem ez az utazás, mert lehet, hogy büszkeségből nem engedték volna el. Nem baj, majd utólag bocsánatot kérek a kis cselért.
Hangja édes melódiaként kúszik a fülembe, és picit elmosolyodok a kijelentésén. Rátérek az autópályára, és mikor egyenesbe állok, oldalra pillantok, őt nézem. Kezét idegesen tördeli, én pedig biztatóan simítom összekulcsolt kezeire a jobb tenyerem. Kicsi, puha kezei elvesznek férfias mancsomban.
-Nyugi, minden rendben lesz, és egy percre sem hagylak magadra, ne félj! –mosolygok rá, majd elengedem a kacsóit. Zavartan pillantok újra előre, és próbálom elterelni a figyelmem a bőre puhaságának emlékéről, mert az érintésre azonnal az első éjszakánk reggele jut eszembe, ahogy összekulcsolt kézzel aludtunk…
-Az út hosszú lesz, de kényelmes lesz a gép, akár aludni is tudunk majd. Átszállni pedig csak háromszor kell, egyszer elrepülünk Seattle-ből Los Angelesbe, onnan indul a gépünk Tahitire, és Tahitiről Bora-Borára egy katamarán fog szállítani minket, úgyhogy mire észbe kapunk, már ott is vagyunk a szigeten, röpke tizenöt órás lesz az út...aztán jöhet a pihenés, vagy amit csak szeretnél csinálni. –mondom, és nagyon remélem, hogy jól fogja érezni magát. Az, hogy igazából én is nyaralok, már rég háttérbe szorult, és átvette a helyét észrevétlenül a késztetés, hogy ezt a csupa tűz, csupa élet, csupa szeretet szőkeséget életre szóló élménnyel ajándékozzam meg.






Dr. Dyson Martin Dreyfus
IV. Nemzetségfõ
Magic is in my blood

Dr. Dyson Martin Dreyfus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Doki
Gif vagy kép : Dyson és Victoria GIF%2BJohnWasNotTheOnlyOne%2Blilybop
Play-by : Adam Lambert
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Mágus -Tűzmágus - Fény
Posztok : 71
Kor : 30
Lakhely : Seattle
Rang : Nemzetségfő
User neve : L
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Victoria, szívem kírálynője...
Különleges képesség : Tűzlabdák, tűzostor alkotása, irányítása - Tűzzé válás - illanás(tűzoszloppá válva eltűnni valahonnan) - Tűzelementálok idézése (12 fő) - Nagy kiterjedésű tüzek (pl. erdőtűz) támasztása-elsorvasztása - Égető érintés (parázsló érintéstől, végtagok lángra lobbantásán keresztül, egészen valaki elégetéséig) - Szerelmi mágia: bájital, kötés, szétválasztás - Víziókeltés - Lelket sorvaszt (letargiába, mély depresszióba taszít, mely akár öngyilkosságig is fajulhat) - Gyógyító fény: (súlyos, életveszélyes sebek, betegségek, csonttörések kezelése gyógyító fénnyel) - Mentális pajzs kiterjesztése 2-5 főig - Tenyérjóslás: illető egész életére kiterjed (sorsfordító mozzanatok, halál pillanatának látása) - Múltba tekintés: látja valaki múltját születésének pillanatától az adott pillanatig - Állati beszéd: megérti az állatok nyelvét, gondolati úton kommunikál velük - Telekinézis: tárgyak mozgatása gondolatátvitellel - Telepátia: kommunikáció gondolatátvitellel - Idéző mágia: jó vagy rossz szellemek idézése - Ráolvasás: akaratátvitel, mentális parancsok sugárzása - Illúziókeltés: saját külső megváltoztatása

Foglalkozás : sebész szakorvos / brókercég tulajdonos
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Vas. Okt. 05, 2014 2:21 pm



Dyson & Victoria




Izgatott vagyok. Látszik rajtam, letagadni se tudnám, ha akarnám se, de ugyan miért akarnám? Ez a mai nap az egyik legszebb az életemben, mivel jó pár óra múlva olyan talajt fog érni a lábam, amelyet még csak álmomban se gondoltam volna. Annyira várom már, ahogy Dyson megérkezését is, kinek kocsija nemsokára befordulok a bejárónkra. A csomagjaim már kint várnak, ahogy pillanatok alatt az egész család is, így mire a nemzetségfő kiszáll az autójából, már szépen egymás mellett állva várjuk őt. Meglep a kedves gesztus, az, hogy ajándékot hoz a családomnak, ugyanis még senki se csinált ilyet, jó, persze ismerősökön és mesteremen kívül, így megmosolygom a dolgot, miközben őket fürkészem. Persze nem kéne ezen meglepődnöm, hiszen Dys udvarias és illemtudó, a szüleim pedig egyre inkább szívükbe fogadják. Eddig nem ismerték őt, de kezdik érteni, hogy én miért kedvelem őt annyira, így amikor végül elér hozzám, izgatottan nyomok két kedves, puha puszit csinos pofijára, amelyekről most eltűnt mindenféle szőrzet, és meg kell hagyni, így még jobban néz ki, mint eddig.
- Ne viccelj, még szép, hogy én is! Ugye tudod, hogyha magaddal viszel, akkor kell búvárkodnunk és kirándulnunk is? Még itt hagyhatsz. – piszkálom játékosan, mert az biztos, hogy nem fogok egész nap csak a tengerben pancsolni és a szálláson fetrengeni. Nem házasok vagyunk, hogy minden időt az ágyban akarjunk eltölteni egymással… Bár, már a gondolat is zavarba ejtő, így apró pír jelenik meg szép pofimon, amit remélem, hogy nem vesz észre vagy ha mégis, akkor másnak tud majd be. Dysonnal már voltam egy ágyba és igen csak kellemetlen volt, amikor úgy rámásztam, vagyis pontosabban hozzábújtam az éjszaka közepén. Jobb is, hogy elindulunk, tehát még egy gyors ölelés és puszik a családnak, majd nemsokára már az anyósülésen ülünk, a kocsi beindul, mi pedig a reptér felé vesszük az irányt. Amikor az ismerős, romantikus szám felcsendül, akkor arcom némileg rózsaszín árnyalatban kezd el pompázni és én is inkább az utat figyelem, akárcsak a férfi mellettem. Miért pont ezt a számot hallgatjuk? Ez jelenthet valamit? Bizonytalanul felé sandítok, de elég hamar kapom el róla tekintetemet. Kellemetlenül érzem magam picit, talán vannak elvárásai velem szemben Dysonnak? Talán van valami hátsó szándéka is, azért hozott magával? Ki kellene vernem a fejemből ezeket a félős gondolatokat, hiszen nincs alapjuk, a mágus nem ilyen, ezt már eddig is tapasztaltam. Amikor nála aludtam is kihasználhatta volna a helyzetet, nem kellene ezért Bora Boráig repítenie és ennyi mindent állnia, hiszen bár nem tudom a pontos árát az utunknak, mégis sejtem, hogy nem lesz ez olcsó mulatság. Kezeimre erős keze kerül, így csak érdeklődve nézek le kezeinkre, majd ismét a másikra.
- Tudod, nem sűrűn voltam még távol a szüleimtől. – csakis Carl-al, de ő ugye a tanítóm, vele teljesen más a helyzet, mint most, esetünkben. Végülis, Dyson is nemzetségfő, sokat tanulhatnék tőle, bár ő már kijelentette, hogy nem akar tanítani, ez más dolga, ő majd csak a vizsgámon fog részt venni, amitől továbbra is rettegek.
- Háromszor kell majd átszállnunk és 15 órás út lesz? Hűha… nem gondoltam volna. – akadok fenn ezen édesen, amikor Dyson mesélni kezd erről az egészről, hiszen ez nagyon sok idő. Lesz lehetőségünk bőven a beszélgetésre és pihenni se árt majd, hiszen nem hulla fáradtan kellene megérkeznünk oda. Szerencsére a reptér nincs messze, így nemsokára már a becsekkolásnál tartunk, a bőröndök a gépre kerülnek, majd pedig mi is nemsokára. Eleinte még nem alszom el, szóval Los Angelesig bizonyára beszélgetni fogunk, de amikor átszállunk a Tahiti felé tartó gépre, akkor már hamar elnyom az álom és szinte fel se tűnik, hogy szőke buksim a mágus vállára kerül. Hosszú az út, de kellemesen telik, kedves a kiszolgálás, finomak az ételek és az italok is, így a 15 órás út a végéhez ér, mi pedig Tahitin szállunk le végül, ahol várni fog ránk a katamarán, hogy elvigyen végső célunkhoz. Nagyot nyújtózok, némileg megkönnyebbülve, hogy most már csak hajókáznunk kell, így amikor arra is felszállunk, egy apró ásítás után csüccsenek le ismét egy puha ülésre.
- És mi a mai program? Elfoglaljuk a szállást és körbenézünk? – gondolok itt a sétára, mert a két hét elég hosszú, nem hiszem, hogy Dyson mindent egyszerre akarna. Ráérünk, de most a fő az, hogy jól érezzük magunkat. Alig várom, hogy lássam a szállásunkat, olyan izgatott vagyok.



Victoria Blake
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

Victoria Blake
animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Hétf. Okt. 06, 2014 9:56 pm




Victoria & Dyson

A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
Izgulok, mint egy kisgyerek, pedig harminc éves fejjel már kellene tudnom kezelni az érzéseimet. Mégis, mikor erre az utazásra készülődök, Kendra az, aki folyton felhívja a figyelmem arra, hogy ez számomra többet jelent egy kis felhőtlen kiruccanásnál, hisz máris több mindenre veszem rá magam, mint az eddig megszokott volt tőlem. Nem tehetek róla, én egyszerűen csak szeretem látni, ha boldog, vagy jól érzi magát. Vonzódom hozzá, de tartani fogom a távolságot, mert muszáj. Viszont ez nem zárja ki azt, hogy jóban legyünk, és barátkozzunk. Az nem tilos, ugye? Nem akarok ráakaszkodni Victoriára, de hosszú-hosszú évek óta ő az első, aki túl tud tekinteni azon, hogy ki és mi vagyok. Illetve épp ez az, hogy tud, csak nem akar. Hogy honnan látom? Ahogy beszél hozzám. Ahogy ugrat, és aztán szabadkozni kezd. A korlátok, amit belé nevelt a mágusok rendje: „Tiszteld a tüzet, tiszteld az erejét. Halld meg a hívó szót, ami azt súgja, gyógyíts, védd meg az ártatlanokat, de állj ellen a kísértésnek, ha pusztítani vagy rombolni késztet. Tiszteld a Mestered, Tiszteld a Nemzetségfőd, mert Ő az, aki szívén viseli a sorsod, aki elsőként indul érted a háborúba, kinek tudása és ereje csak példaértékű lehet számodra, kinek szavaiból a legtöbbet fordíthatsz épülésedre….”Etc.etc.etc. Victoria pedig a kettő közt vergődik időnként. Mert el tudja engedni magát, és olyankor huncut és édes és vicces, de néha eszébe jutnak a figyelmezető sorok, és igen, olyankor mintha egy üvegfal férkőzne kettőnk közé. De most reménykedem benne, hogy egy kicsit elfeledkezhetünk a szabályokról, elengedhetjük magunkat, és két hétig egy paradicsomi helyen szórakozhatunk mindenféle korlát nélkül. Szeretném jobban megismerni Őt, mert érdekes és okos lány, aki nagyon is megmozgatja az agyamat. Az autóúton egy számot hallgatok, és hazudnék, ha azt mondanám, a szövegét nem tudom magamra venni. Dehogynem, hisz valahol én is vágyok szeretni és szeretve lenni. De tudom, hogy nem lehet, most nem ezeket az időket éljük.
Megérkezek Victoriáék házához, és a felhajtón megállva máris megpillantom a szöszi boszorkányt, aki igézően szép most is, mint mindig. Vidáman ugrok fel a teraszukra, és nem szólok semmit, mikor meglátom, hogy több hónapra elegendő cucc sorakozik mellette. Helyette köszöntöm a szüleit, majd persze őt is, és öröm látni rajta az izgatottságot. Hát milyen édes már! Ugrat, én pedig csak megforgatom szép kék szemeim, majd elvigyorodok.
- Majd pont most foglak itt hagyni? Ne is álmodj, már nem engedlek…persze, ha nem akarsz jönniii….- mondom neki, de tudhatja, hogy én is csak viccelek vele. Hisz hetek óta tervezünk, nincs az az ég, hogy épp most mondjak le a terveinkről.
Miután elbúcsúzkodunk a szüleitől, bedobáljuk Vic apukájával a cuccait a csomagtartóba és elindulunk a reptér felé.
Az útra térve kicsit felhangosítom a zenét, de csak hogy oldjam a hangulatot, mert a szám tök vidám és aranyos, nekem nagyon tetszik. Victoria izgatottnak tűnik, és kicsit feszeng is, én pedig finoman érintem a kezét, hogy némileg megnyugtassam. Egy érintés, és újra feltörnek a megismerkedésünk emlékei. Kellemes emlékek, számomra mindenképp. Persze azóta megtudtam a mögötte zajló eseményeket, de Victoria láthatóan már jobban van, és ha gyászolja is elhunyt barátnőjét, már nem igazán mutatja. Én pedig kínosan kerülöm a témát, csak akkor beszélek róla, ha Ő akarja.
Próbálom megnyugtatni, biztosítani róla, hogy nem hagyom magára, kezem a kezén pihen, ő pedig látom, hogy lenéz rájuk. Zavartan engedem el és szorítok rá a kormányra, miközben ő beszél, és szavai után ismét rádöbbenek, milyen fiatal ez a lány. A köztünk lévő idő miatt is esélytelen az, hogy valaha többet remélhessek köztünk barátságnál.
- Megértelek, hidd el. De ott leszek, bármikor bármivel fordulhatsz hozzám. És ha haza szeretnél jönni bármikor, természetesen azonnal intézkedek és hazahozlak, nem kötelezlek semmire!- mondom neki újra, mint már annyiszor. Soha nem erőltetném rá, hogy maradjon ott, ahol nem akarna lenni. Egy festői környezet is lehet börtön, ha az ember nem szívesen van ott, vagy olyannal, akivel nem szeretne ott lenni. Szívesen vagyok Victoriával, de felkészítettem már magam arra, hogy talán a szigeten talál magának fiatalabb vagy érdekesebb társaságot szerény személyemnél. Nem bánom, az a fontos, hogy jól érezze magát. Én amúgy is feltalálom magam, csak legyen biztonságban. Márpedig ahová megyünk, nem járnak akárkik, szóval minden rendben lesz. Na és persze én sem tévesztem szem elől.
A repülőtéren lerakom a kocsit az őrzött parkolóba, és bár kicsit kapkodnunk kell a lábunkat, de még időben elérjük a gépet. Persze, mehettünk volna magángéppel is, hisz azt is a rendelkezésemre bocsájtották volna, de akkor elveszne az utazás varázsa. A gépre felszállni nem okoz nehézséget, így kényelmesen utazunk egészen Los Angelesig. Az út Victoriával pedig nagyon is kellemes, mert a lány csak csacsog és csacsog, vidáman beszélgetünk. Mesél az iskoláról, engem is kérdez, majd kicsit beszélgetünk még általános dolgokról, és a várható élményekről, és szinte egyfolytában nevetünk. Így hamar el is telik az idő, és mire újra észbe kapunk, már Tahiti felé tartunk. Eleinte még beszélgetünk, de egy idő után észreveszem, hogy a lány csendesedik. Elfáradt, és egy idő után arra leszek figyelmes, hogy Victoria kicsit rám dőlt, és elaludt. Megmosolyogtam, de nem zavart, csak kértem neki egy vékony, puha plédet, nehogy megfázzon a légkondi miatt. Jókorát aludt, és pár órát én is szundítottam, hisz én még éjjel is dolgoztam, és a szervezés utolsó simításait is el kellett még intéznem, hiszen megerősítettem a gépekre a helyünket, újra ellenőriztem a szállásunkat. Mániákus vagyok? Talán. De nem viseltem volna el a szégyent, hogy lebőgök előtte egy ilyen egyszerű dologgal, mint repjegy foglalás, vagy szállásintézés.
Mikor leszáll a gépünk Tahitin, már nagyon izgatott vagyok. Mehettünk volna Bora Bora szigetére repülővel is, de ismét úgy gondoltam, talán Victoriának tetszene egy pár órás hajókázás a gyönyörű tengeren. Mikor felszáll a kis HAJÓ fedélzetére, és lecsüccsen, csak rámosolygok. Haját lágyan borzolja a tengeri szél. Igézően szép, a szeme épp olyan kék, mint itt a mélyebb tenger, az enyémnél pár árnyalattal sötétebb csupán, izgatottságát nem igazán tudja leplezni, ha akarja sem.
- Ha nem vagy nagyon fáradt, akkor azonnal felfedező útra indulhatunk és megnézhetjük a környéket vagy a hotel területét. Mehetünk sétálva vagy biciklivel, de akár egyből úszhatunk is, hisz a bungalóból egyből kiléphetünk a sekély tengerbe. Ha éhes vagy akkor pedig vár ránk az éjjel-nappal üzemelő étterem is. Mit szeretnél először csinálni?–kérdezem tőle mosolyogva és imádom, hogy ennyire energikus. Alig várom, hogy odaérjünk.
A napsütés cirógatja a bőrünket, és én is leülök mellé a fedélzeten a puha párnázott ülésre, miközben a hajóskapitány elmondja, tökéletes angolsággal merre megyünk és mennyi ideig fog tartani az út. Míg a kapitány beszél, odafigyelek, de utána elindulunk, és egyszerűen nem bírok a fenekemen megmaradni, felpattanok, és gyönyörködök a kilátásban, a végtelen tengerben. A tüdőmbe áramló sós levegőtől úgy érzem, mázsás súlyoktól szabadulok meg, bár még mindig nagyon sok minden jár egyszerre az agyamban. Hiába nyaralok, nem tudok még száz százalékig kikapcsolni. Talán soha nem is fogok tudni. Igaz, a Tanács úgyis megtalál, ha akar, ha nem tudnának nélkülözni, a kórház is tudott helyettesítést találni, de mégis. Nem szűnök meg ÉN lenni, csak mert Bora Borán vagyok. De azért mindent megteszek, hogy ebből az útitársam semmit ne vegyen észre. Victoriának nem mondtam, hogy melyik szállást foglaltam le, és hogy melyik Hotelben. A St. Regis ugyanis a sziget legdrágább üdülőhelye, hat csillagos komfortfokozatú, és nem is a legolcsóbb szállását választottam, de nem akartam ennek a terhét ráterhelni a lelkére, nem tudom, hogy reagálna rá. Én csak szeretném, ha életre szóló élménnyel gazdagodna, és kerül amibe kerül, gondoskodni akarok a maximális kényelméről és ellátásáról.






Dr. Dyson Martin Dreyfus
IV. Nemzetségfõ
Magic is in my blood

Dr. Dyson Martin Dreyfus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Doki
Gif vagy kép : Dyson és Victoria GIF%2BJohnWasNotTheOnlyOne%2Blilybop
Play-by : Adam Lambert
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Mágus -Tűzmágus - Fény
Posztok : 71
Kor : 30
Lakhely : Seattle
Rang : Nemzetségfő
User neve : L
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Victoria, szívem kírálynője...
Különleges képesség : Tűzlabdák, tűzostor alkotása, irányítása - Tűzzé válás - illanás(tűzoszloppá válva eltűnni valahonnan) - Tűzelementálok idézése (12 fő) - Nagy kiterjedésű tüzek (pl. erdőtűz) támasztása-elsorvasztása - Égető érintés (parázsló érintéstől, végtagok lángra lobbantásán keresztül, egészen valaki elégetéséig) - Szerelmi mágia: bájital, kötés, szétválasztás - Víziókeltés - Lelket sorvaszt (letargiába, mély depresszióba taszít, mely akár öngyilkosságig is fajulhat) - Gyógyító fény: (súlyos, életveszélyes sebek, betegségek, csonttörések kezelése gyógyító fénnyel) - Mentális pajzs kiterjesztése 2-5 főig - Tenyérjóslás: illető egész életére kiterjed (sorsfordító mozzanatok, halál pillanatának látása) - Múltba tekintés: látja valaki múltját születésének pillanatától az adott pillanatig - Állati beszéd: megérti az állatok nyelvét, gondolati úton kommunikál velük - Telekinézis: tárgyak mozgatása gondolatátvitellel - Telepátia: kommunikáció gondolatátvitellel - Idéző mágia: jó vagy rossz szellemek idézése - Ráolvasás: akaratátvitel, mentális parancsok sugárzása - Illúziókeltés: saját külső megváltoztatása

Foglalkozás : sebész szakorvos / brókercég tulajdonos
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Pént. Okt. 31, 2014 8:56 pm



Dyson & Victoria




IDyson nagyon jól érzi, én magam se tudom még pontosan, hogy miként is kellene hozzá állnom, hiszen ő a tűzmágusok nemzetségfője, olyan erő birtokosa, amelyet elképzelni is nehezemre esik, és én ezért nagyon is tisztelem őt, de egyben… nem tudom elfelejteni azt az estét, amit nála töltöttem, a reggeli ébredést, a sok-sok telefonbeszélgetést, ahogy azt a közös ebédet sem. Semmi se történik véletlenül, mindennek oka van, így Kendra útlemondásának is, én pedig… hát rábólintottam, hogy vele tartok, mivel minden egyes porcikám erre vágyik. Csak vele, két héten át! Csodálatos lesz, ezt már előre látom és bár eleinte biztosan furcsa lesz mind a kettőnk számára, én bízom benne, hogy még jobban megismerhetem, még többet megtudhatok majd róla.
- Őszintén szólva reméltem is, hogy most már nem hagynál itt. – kuncogok fel jókedvűen, de ez azonnal abba is marad, amikor a férfi tovább beszél és mintha némi aggódás suhanna át pofimon. – Dehogynem! Én… én nagyon szeretnék veled menni. – ez az őszinte igazság. Annyira készültem már rá, most pedig… nem, most nem hagyhat itt. Én is csak hülyültem, de érzem ám, hogy milyen rossz tréfa is volt most, hogy visszakapom. A szüleimtől hamar elköszönünk, majd megkezdjük utunkat a reptér felé. A zene felhangzik, majd jön ez az édes érintés, mely azonnal zavarba ejt. Nem tudok mit tenni, hatással van rám, úgy, mint Carl is volt annak idején, de Dyson még távolabb áll tőlem, ő még inkább megközelíthetetlen a számomra, mégis, jól esik, amikor megérint, amikor megérzem testének melegét, bőrét a bőrömön, így a pirulást most még egy mosoly is kibővíti. A zenét át tudom természetesen érezni, már hogy ne tudnám… de nem tudom, hogy célzás-e, hogy miért szól most pont ez a zene, de nem is mernék reménykedni.
- Nem, ilyesmi nem fog megtörténni, hogy haza akarjak jönni. Nagyon szeretném ezt a kirándulást és… örülök, hogy elhívtál magaddal és veled lehetek ott. – pillantok rá picit félénken, beismerve, hogy valóban vágyom erre a dologra és picit se érint rosszul, hogy ő lesz ott velem és nem más. Ő elhívott, érzem, hogy számítok neki és végre ő is pihenhet. Most nem a munkájára fog koncentrálni, hanem arra, hogy jól érezze magát, kipihenje az év fáradalmait… bár, fogalmam sincs, hogy mikor volt utoljára nyaralni.
- Te minden évben elmész valahova? – jut is eszembe a kérdés, amit remélem, hogy nem fog rossz néven venni, de őszintén érdekel. A repülőre is nemsokára felmegyünk, ahol tovább folytatjuk a beszélgetést, amíg el nem fáradok annyira, hogy elnyomjon az álom. Jól esik Dyson figyelmessége, hogy még plédet is kért nekem, így minden rendben telik, esélyem sincs megfázni mellette és amikor a gép leszáll, teljesen kipihenten, izgatottan, teli energiával hagyom el azt, majd miután a csomagokat is megszereztük, irány a hajó. Gyönyörű és egyszerűen hihetetlen, hogy én itt lehetek, a víz oly tiszta és kék és minden… annyira különleges.
- Hű, minden nagyon jól hangzik, nem is tudom… Talán a séta és az úszás lenne elsőre a nyerő, na meg persze a hely felderítése és a szállás elfoglalása. Kereshetnénk valami remek kis helyet, ahol csobbanhatnánk majd, mit szólsz? És persze este is kell ám fürdenünk. – bököm meg édesen oldalát, felhívva a figyelmét arra, hogy nem lesz ám nagyon lustizás mellettem. Na nem mintha Dyson mindig aludna, ezt nehezen tudom elképzelni róla, tudom, hogy mennyit dolgozik. A kapitány beszédét egymás mellett ülve hallgatjuk végig, majd miután magunkra hagy és a férfi is úgy dönt, hogy inkább a korláthoz sétál, kérdés nélkül pattanok fel és lépek oda mellé, majd jókedvűen karolok belé, miközben picit neki is dőlök.
- Min merengsz? Ugye nincs semmi baj? – aggódó pillantással nézek rá, majd végül egy hirtelen puszit nyomok csinos arcára, ez után pedig eleresztem és már a hajó másik oldalán lévő korláthoz is szaladok, mintha semmi se történt volna és egy huncut, játékos mosollyal nézek vissza rá.
- Gyönyörű ez a hely, nem tudok betelni vele! – már szívem szerint ott lennék, de a hajóút is élvezetes, hogy ne lenne az? Még egy kicsit izgek-mozgok, bejárom a hajó minden egyes aprócska szegletét, majd ez után lépek újból Dysonhoz. Nem akarok messze lenni tőle, hiszen vele vagyok itt és ez most kezd egyre jobban tudatosulni benne. Itt vagyunk, csak mi ketten… Tudom, hogy nincs hátsó szándéka az úttal, de… talán mégis hihetetlen, hogy engem hozott el. Ugye nem fogok csalódást okozni neki a társaságommal?
- Este lesz egy meglepetésem a számodra, amit szeretném, ha elfogadnál. Nyugi, nem került semmibe se. – még mielőtt esetleg azzal jönne, hogy nem akarja, hogy költsek rá vagy nem szeretne ajándékot. Van valami, amivel úgy érzem, hogy tudnék kedveskedni neki, már ha elfogadja, de hogy mi az, majd este meglátja. Hová siessünk? Legyen egy picit ő is kíváncsi.



Victoria Blake
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

Victoria Blake
animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Csüt. Nov. 13, 2014 10:58 pm




Victoria & Dyson

A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
Mi tetszik nekem olyan nagyon Victoriában és a barátságunkban? Számtalan dolgot tudnék felsorolni. Kezdhetném a kedves megnyilvánulásaival, vagy a csipkelődéseinkkel, amikkel húzzuk egymást. Hogy időnként jó látni, hogy átlendül a tényen, hogy én vagyok én, és csak lazán, kötetlenül beszélget velem, igaz, ez leginkább a telefonban érződik jobban. Hogy a jelenlétében mindig kicsit esetlen nyakigláb tininek érzem magam, hogy valójában nem vallanám be, de sokkal fontosabbak nekem ezek az apróságok, mint ahogy azt beismerem. Igen, Victoria hatással van rám az első pillanattól kezdve, és fokozatosan varázsol el. S bár tagadom, minden erőmmel próbálom elhessegetni a gondolatot, de fontos nekem. Ez pedig megerősítést nyert az alatt az idő alatt, amíg ennek az útnak a részleteit beszéltük meg, hiába tagadtam Kendrának lelkesen.

A szüleitől eljönni nem nehéz, mert azt hiszem kedvelnek engem, és megértették, hogy semmi hátsó szándékom nincs a lányukkal kapcsolatban. Igaz, Victoria megpróbál kicsit megviccelni, de hamar ízelítőt kaphat egy igazi diplomata erősségéből, ugyanis ellene fordítom a saját fegyverét. Vicces, ahogy reagál. Édesen jön zavarba és bár tudom az igazságot, hisz számtalanszor elmondta mennyire várja az utazást, ahogy én is, azért még kicsit eljátszom, hogy akár egyedül is mehetek. Persze nem mennék, de a viccelődés így kerek és igazságos. Szerintem.

Aztán természetesen Victoriáék házát már a szőkeséggel együtt hagyom el, és kellemesen izgatottan érjük el a repteret is. Becsekkolunk, és nagyon jól elbeszélgetünk, ekkor érdeklődik a lány afelől is, hogy el szoktam-e menni minden évben nyaralni.

- Igyekszem, de nem mindig sikerül. – mondom, és rámosolygok. – Néha úgy szervezem, hogy az egész családommal menjünk, mert elég keveset tudunk találkozni. Legutóbb például Mallorcára vittem el a tesómmal a szüleimet, a házassági évfordulójuk alkalmából. Nagyon klassz volt, nagyon jókat vízi síeltünk Kendrával, a szüleim pedig nagyon élvezték, mert már rég el akartak oda jutni. Nekem Bora Bora volt az álmom.– mesélem lelkesen, miközben a reptéren haladunk. Az emlék tényleg csodás, a szüleim nagy álma volt Mallorca, de az enyém tényleg Bora Bora volt már azóta, mióta az eszemet tudom. Akkor is gondoltam rá, hogy oda viszem őket, de azt gondoltam, nem élhetik az én álmaimat, ha nekik volt sajátjuk. Így most jött el az én időm. – Régebben év közben is elutaztam hosszú hétvégékre, nem túl nagy távolságokra. De ez az utóbbi években megszűnt, régóta nem voltam sehol már. – vonom meg a vállam. Régen Amandával jártam így el, de mindig oda mentünk, ahová ő akart, főleg az utolsó, kínzóan nehéz időszakában a kapcsolatunknak. Ma már örülök, hogy végetért, kikészített volna idegileg. Talán ezért is lettem olyan tartózkodó a nőkkel kapcsolatban.

A Los Angelesi járaton még beszélgetünk, hülyéskedünk és nevetünk Victoriával, de a Tahitire tartó hosszú úton elalszik Ő is, és miután kérek neki egy plédet, én is. Kicsit összeborulunk, és jól esik ennyire közel lenni hozzá, érezni a hajának az illatát, így az alvás nagyon is pihentetően sikerül. Mikor felébredünk, energikusan hagyjuk el a repülőt, és Tahiti csodás szigetén hamar a számunkra kijelölt katamarán fedélzetén találhatjuk magunkat, ahol a kapitány tájékoztatása után máris megkezdhetjük az utazásunk utolsó szakaszát. irány Bora Bora!

A program felől érdeklődik, és örülök, hogy nem akr leragadni a nyugágyban fekvésnél meg a napozásnál, mikor annyi minden felfedezni való vár ránk.

- Nos, akkor majd ha megérkeztünk, akkor meglátjuk, mivel kezdjünk. Az úszás legyen szerintem is az első. Nem lesz nehéz dolgunk, mert a…-mondom, aztán huncutul elhallgatok. – De majd meglátod te magad is, mennyire nem. Nem mondok többet. Nem lövöm le a poént. – vigyorodok el, majd még hozzáteszem: - És mindenképp meglesz az az éjszakai fürdőzés is. – mondom, és már alig várom, hogy meglássam, a kis szőke szépség mit szól majd a lakosztályunkhoz. A bungallónak ugyanis saját stégje van, ahonnan lehet csobbanni, és éjszakára a vizet is ki lehet világítani. Igazán gyönyörű, sőt, este még a ráják és az apróbb halak is a fény körül úszkálnak, lehet őket etetni, ha kérünk nekik való eledelt. Persze ezt nem mondom Victoriának, mert így nem lenne meglepetés számára minden, amit a St. Regis nyújtani tud. A hajó elindul közben, és már tényleg rövid időn belül elérhetjük majd a szállást.

Felállok, és a katamarán korlátjához sétálok, onnan gyönyörködök a tengerben. A sós ízű szél körbetáncol, és el sem hiszem, hogy itt vagyok. Mikor Victoria mellém lép és belém karok, majd nekem dönti a kis fejét, finoman megcirógatom a kezét és lepillantva rá elmosolyogódom. Hihetetlen, hogy eljött velem. Olyan kedves lány, és annyira édes, hogy az már szinte hihetetlen. Ha nem tudnám, hogy bizony van egy sokkal veszélyesebb arca is (bár még nem mutatta meg az erejét, mikor a saját akaratából használja) azt hinném, egy földre tévedt angyal. De benne is megvan a tűzmágusokra jellemző erő, a hirtelenség, a lobbanékonyság. Épp ezért kedvelem annyira, mert olyan változatos, annyira kiszámíthatatlanul kiszámítható, és vele lenni könnyű, és örömmel tölt el mikor a közelemben van. Felráz a fásultságomból, ami évek óta az életem része.

Aggódva pillant rám, és édes, amiért azt hiszi, a hallgatásom oka valami probléma. Megrázom a fejem. – Semmi baj, csak örülök, hogy itt lehetek veled. – mondom, és felkuncogok, mikor hirtelen egy puszit nyom az arcomra. Legszívesebben viszonoznám, de nem tudom, mert a kis csacska lány elszalad mellőlem, mint a szélvész száguld át a fedélzeten, és a hajó másik feléről pillant rám kacéran, játékosan. Megzabálom, de tényleg, eszméletlen ez a lány, és észrevétlen játszik velem. Talán nincs is tudatában, mennyire gyönyörű, ahogy a hajába kap a tengeri szél, ahogy a háttérben a hullámzó óceánnal rám mosolyog. Fájdalmasan gyönyörű.

- Nem csodálom, én sem. – vigyorgok a lányra, kivillantva hófehér fogaimat, mert irtóra édes a lelkesedése, engem is felvillanyoz vele. Mosolyogva nézem, ahogy körbetáncol a fedélzeten, felfedez minden apróságot, lelkesen, izgatottan járkál fel-alá. Már nem is érdekel annyira az, hogy én itt lehetek, sokkal nagyobb örömet okoz az, hogy őt boldognak vagy legalábbis elégedettnek láthatom. A kapitánynak is láthatóan nagyon tetszik a szőke szépség, bár ezt illemből nem mutatja ki nyíltan, de én azért kicsit a fejébe kutakodok észrevétlen. Csodálja Victoria szépségét, kecsességét és kedvességét, természetességét, bár azon kicsit meglepődök, hogy azt képzeli, hogy egy pár vagyunk.
Mikor újra mellém keveredik végre, legszívesebben megölelgetném, mert egyszerűen zabálni való, a csillogó kék szemével, a kipirult, arcával, ahogy a hajt táncoltatja a szél. De nem teszem, csak állok, és érdeklődve hallgatom, ahogy azzal áll elő, hogy meglepetése van számomra.

- Meglepetés? Nekem???- csodálkozok el, kék szemem elkerekedik egy pillanatra, majd kedves, hálás mosoly jelenik meg az ajkaimon, tekintetem megtelik szelíd szeretettel. – Ez…ez igazán kedves tőled, Victoria. Köszönöm, hogy gondoltál rám. – mondom megilletődötten. Nekem nem szoktak meglepetéssel készülni, szinte soha. A családomon kívül nem igazán akad olyan, aki meg szokott lepni valamivel. De ennek most örülök, nagyon is, igazán jól esik, hogy ennyire figyelmes, bár elképzelésem sincs róla mi lehet az a titokzatos meglepetés, de egy fokkal máris jobban várom az estét.

Közben a hajóút lassan végetér, és messziről már feltűnik Bora Bora szigete. impozáns, szívbe markolóan gyönyörű látványt nyújt, ahogy megközelítjük a szigetcsoportot.

- Oda nézz, mindjárt ott vagyunk! – mutatok előre, és a lelkesedés kiül az arcomra. Nem sírok, de ahogy Victoriára nézek, és végre tudatosul bennem, hogy itt vagyok, és Vele, szinte mellbe vág a meghatottság, és kifelé nem látszik, de legbelül térdre rogyva zokogok. Még szerencse, hogy ez csak egy érzés, és nem a valóság, mert azt hiszem Victoria szemében most veszíteném el minden tiszteletem, tekintélyem, ha nekiállnék bömbölni, mint egy gyerek.

A katamarán lassan a kikötőhöz ér, és mivel a kapitány már leadta rádión a jelentést, már messziről látom, hogy várnak ránk. Elégedetten sóhajtok, ahogy kikötünk, és amint a kapitány engedélyt ad, Victoria felé nyújtom a kezem.

- Nos, drága Victoriám, megérkeztünk. Íme, Bora Bora. Remélem nagyon jól fogod itt érezni magad! – mosolygok rá, és ha kis kezét az enyémbe csúsztatja, a lépcső felé segítem, ahol már a St. Regis Hotel igazgatója nyújtja felé a kezét, hogy lesegítse, és amint a stégre lépett, máris hűvös, párás pohárban kínálják a St. Regis üdvözlő italával, az aranyló pezsgővel, hogy a koccintás és a köszöntés után megkezdjük a szállás felé az utunkat. Remélem tetszeni fog neki, és élvezni fogja az ittlétet, mert én máris élvezem minden pillanatát.




Dr. Dyson Martin Dreyfus
IV. Nemzetségfõ
Magic is in my blood

Dr. Dyson Martin Dreyfus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Doki
Gif vagy kép : Dyson és Victoria GIF%2BJohnWasNotTheOnlyOne%2Blilybop
Play-by : Adam Lambert
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Mágus -Tűzmágus - Fény
Posztok : 71
Kor : 30
Lakhely : Seattle
Rang : Nemzetségfő
User neve : L
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Victoria, szívem kírálynője...
Különleges képesség : Tűzlabdák, tűzostor alkotása, irányítása - Tűzzé válás - illanás(tűzoszloppá válva eltűnni valahonnan) - Tűzelementálok idézése (12 fő) - Nagy kiterjedésű tüzek (pl. erdőtűz) támasztása-elsorvasztása - Égető érintés (parázsló érintéstől, végtagok lángra lobbantásán keresztül, egészen valaki elégetéséig) - Szerelmi mágia: bájital, kötés, szétválasztás - Víziókeltés - Lelket sorvaszt (letargiába, mély depresszióba taszít, mely akár öngyilkosságig is fajulhat) - Gyógyító fény: (súlyos, életveszélyes sebek, betegségek, csonttörések kezelése gyógyító fénnyel) - Mentális pajzs kiterjesztése 2-5 főig - Tenyérjóslás: illető egész életére kiterjed (sorsfordító mozzanatok, halál pillanatának látása) - Múltba tekintés: látja valaki múltját születésének pillanatától az adott pillanatig - Állati beszéd: megérti az állatok nyelvét, gondolati úton kommunikál velük - Telekinézis: tárgyak mozgatása gondolatátvitellel - Telepátia: kommunikáció gondolatátvitellel - Idéző mágia: jó vagy rossz szellemek idézése - Ráolvasás: akaratátvitel, mentális parancsok sugárzása - Illúziókeltés: saját külső megváltoztatása

Foglalkozás : sebész szakorvos / brókercég tulajdonos
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Pént. Nov. 14, 2014 10:32 am



Dyson & Victoria




Elérkezett hát végre ez a nap is, amikor Dyson végre eljön elém és megindulunk Bora Bora irányába. Tudom, hogy nem lesz rövid út, felkészültem már rá – legalábbis egyelőre így érzem -, és rendkívül izgatott is vagyok. Furcsa lesz két hétig vele lenni, hogy ő engem hívott el, velem tervezi ezt a kikapcsolódást azon a csodálatos helyen. Az nem munka lesz, nem tanulás, tehát ez most kívül esik attól, amik vagyunk. Bár ő a nemzetségfőm, egy remek és erős tűzmágus, mégis, egyben egy férfi is, egy tökéletes férfi, akinek a társaságában mindig jól érzem magam, bár ez már az első találkozásunkkor kiderült. Örülök, hogy akkor és ott rám talált. Utunk közben természetesen sokféle téma felvetül, sok mindenről beszélgetünk, így szóba jönnek az utazások is. Én még nem voltam igazán sok helyen, mert bár azért a szüleimmel elnéztünk erre-arra és néha Carl-al is, mégis, teljesen más lesz egy ilyen szigeten lenni, ahogy bizonyára Mallorca is egy igazi élmény volt.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy elvitted oda őket. – mosolyodom el kedvesen a történet hallatán, majd nemsokára azt is megtudhatom, hogy Bora Bora Dys álma, ki tudja, hogy mióta, most pedig el fog jutni oda, nekem pedig kötelességem tenni érte, hogy jól érezze magát. No ezt nem kell negatívan gondolni, én tenni akarok azért, hogy boldog legyen ott, ahogy én is, és tudom, hogy nem lesz probélma.
- Akkor nem fogsz csalódni. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat! – hangom határozottan cseng, mivel tényleg így gondolom, nem lesz itt semmi probléma se. Egy ideje már nem volt sehol, kell neki a pihenés, a kikapcsolódás, most pedig végre megkapja, én pedig tényleg csak remélni merem, hogy megfelelő társasága leszek ezen az úton és még jobban megismerhetem majd, hiszen mindent még nem tudok róla. Az út tényleg hosszú, sok időbe telik, amíg eljutunk a hajóhoz, de ott már úgy érzem, hogy ismét teljes energiámban pompázhatok, a fáradtságot a repülőn kihevertem némi alvással és jól esett arra ébredni időnként, hogy Dys is pihen, méghozzá nekem dőlve, közel hozzám. Valahogy megnyugtat a közelsége, ahogy talán az enyém is őt, én így érzem… és remélem, hogy nem tévesen. A hajón tehát igyekszem mindent felfedezni, na meg természetesen tervezgetni is, hiszen van mit, oly sok minden vár még ránk.
- Mert a…? – szeretném ám, ha befejezné a mondatot, így kíváncsian pillantok fel a huncut szemekbe, de mint hallom, nem kapok feleletet. Ajkam lebiggyesztem, szomorúságot mímelek, majd felkuncogok eztán. – Hát jó. De akkor a lepakolás és a szállás felmérése után csobbanunk. Jól fog esni egy fürdő! – arra is készültem ám, vásároltam több féle bikinit is, biztos, ami biztos alapon, bár előre félek, hogy mennyire zavarban leszek előtte olyan kevés öltözetben, és valahogy tetszeni szeretnék neki. Nem akarom, hogy csalódjon és ezért tényleg mindent meg is fogok tenni. Azért nem lógok egész végig a férfin, így hagyom nézelődni a hajón, de mégis, ahogy elmereng… valamiért úgy érzem, hogy talán van valami baj, így mellé lépve karolok belé és nemsokára fejem is vállára hajtom kissé, miközben őt fürkészem. Édes volnék? Meglehet… szerencsére az angyali külsőm még aranyosabbá tesz, amit bizonyára sokan észrevettek már. Egyébként nekem fel se tűnik, hogy a kapitány miként néz esetleg rám, én csakis Dys-re figyelek, más férfire egyáltalán nem.
- Annak én is. Csak tényleg úgy tűnt, mintha valami bántana, de hiszek neked, hogy nincs gond. – végül cuppan a puszi a férfi pofiján, ez után pedig már ott sem vagyok. Nem megyek el túl sokáig és túl messzire se, csak tényleg mindent megnézek, a hajót és az alattunk lévő víztömeget is minden irányból, tehát járkálok egy sort, majd végül visszatérek a nemzetségfőhöz, majd amikor vele szemben állok, már el is árulom neki, hogy este bizony meglepetés vár rá. És hogy mi lesz az? Megtudja nemsokára, hiszen már délután van, hosszú is volt az út, szóval jól fog esni neki, ebben biztos vagyok, már ha hagyni fogja.
- Majd akkor mond, hogy kedves, ha már megkaptad. Lehet, hogy nem fog tetszeni. – a költői kérdéseket pedig elengedem a fülem mellett. Hát nem is más fogja ezt kapni, furcsán is nézne ki. Nem nagy dolog, egyáltalán, csak egy kis figyelmesség, ez a legkevesebb, amit Dyson megérdemel. Na de az út már a végét járja, így hamarosan már láthatjuk is a csodálatos szigetet, amelytől szemeim is újból felragyognak, így oda sétálok, ahonnan a legjobb a kilátás, majd amikor végre a kikötőbe is megérkezünk, automatikusan karolok bele a mellettem lévő férfiba. Oké, most kéne megnyugodnom és némi komolyságot erőltetnem magamra, szóval nagyon igyekszem ám, de folyamatosan mosolygok, le se törölhető ez csinos pofimról.
- Biztosan! – fordítom fejem felé, majd mindenféle segítség nélkül pattanok le a fedélzetről, de azért Dysont nem engedve és köszöntöm az igazgatót, na meg azokat, kik most ránk várnak. A pezsgőt is elveszem, megtörténik mindenkivel a koccintás, de csak pár kortyot iszom belőle, úgy toporgok némileg a férfi mellett, akit el se eresztek, amíg nem muszáj. A csomagjainkat azonnal elviszik az erre való személyzet tagjai, minket pedig már a csodálatos szállás felé is invitálnak. Szívem majd kiugrik a helyéről, úgy dobog, én pedig finoman közelebb húzódom a másikhoz. Komolyan kéne viselkednem, nem ilyen kislányosan, mégis, lehetetlennek tűnik.
- Alig várom, hogy lássam a szállást. – vajon milyen lesz és mekkora? És most jut eszembe az is, hogy… vajon hány ágy lesz benne? Nem mintha ne aludtam volna már Dys mellett, de mégis, furcsa lenne két héten át mellette aludni… furcsa és egyben nagyon is kellemes érzés, így lopva tekintek fel rá, de remélem, hogy gondolataim, tekintetem semmit se árul el a másiknak, csak nem, kellemetlen lenne.



Victoria Blake
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

Victoria Blake
animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Pént. Nov. 14, 2014 11:28 pm




Victoria & Dyson

A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
A reptéren már újra zavar nélkül beszélgetünk, mesélek Victoriának arról, hogyan szoktam tölteni a szabadidőmet, és elmesélem azt is, amikor a szüleimmel és a húgommal Mallorcára mentünk. Szerinte kedves volt tőlem, hogy elvittem a szüleimet oda. Szerényen mosolygok rá, és nem mondom, hogy valójában ez volt részemről a minimum, hisz kicsi koromban megkeserítettem az életüket, állandóan miattam kellett költöznünk Litvániában, végül épp miattam kellett elhagynunk is az országot. Míg megtanultam uralni a bennem rejlő mágiát, nagyon sok szenvedésben volt részük, és mikor az egyetemet csináltam, vagy amikor belevágtam a brókerkedésbe, nagyon sokat segítettek, szóval a minimum az, ha lesem minden kívánságukat. Meg ha nem segítettek volna, akkor is ezt érezném azt hiszem, hisz nagyon szeretem a szüleimet. Nekik köszönhetem, hogy vagyok, és Victoria szülei ebben nagyon hasonlítanak az enyéimre, mert érzem, mennyire szeretik és féltik egyetlen lányukat.
A pihenés pedig valóban rám fér, hosszú ideje nem voltam már kikapcsolódni. A kórház, az ingázás a kórházak és a boszorkányvölgy között, és az egyre sűrűsödő problémák a mágusvilágban nem tették ezt lehetővé. De most, végre sikerült mindent úgy intézni, hogy legyen egy kis szabadidőm, és igazat adok a lánynak, mikor azt mondja, tutira jól fogjuk érezni magunkat. A lelkesedésem letörhetetlen, alig várom, hogy teljesüljön az álmom, és oda érjünk. A gépet így gond nélkül érjük el, majd a hosszú úttól elfáradva el is alszunk egy kicsit, de Tahitin már kipihenve pattanunk le a vasmadárról, és a csomagjainkat felmarkolva már lelkesen érünk el a St. Regis katamaránjáig.

A hajón meghallgatjuk a kapitányt, aki azután indul is, és én felpattanva a korláthoz megyek. Elérzékenyülve gyönyörködök a végtelen óceánban, és közben még fejben mindig dolgozom a cégemen, a népem védelmén agyalok, a kórházban maradt betegeimre gondolok. Hiába na, én csak én vagyok, senki más, egy irányító, egy vezető, egy diplomata üzletember. Azért igyekszem nem mutatni Victoriának, így mikor mellém lép, próbálom megnyugtatni. S valóban, nem hazudok, nincs baj, csupán épp próbálok kilépni a mókuskerékből. Nem könnyű, de ahogy rá nézek, a kedvesen csillanó kékségeibe pillantok, már kezdem elhinni, hogy valóban sikerülhet. Mindig hatással van rám, most is. Elámulok néha, mennyire éles szemmel néz engem, hisz hiába van ezer pókerarcom, pokolian jó színész vagyok, ő mégis, mintha nem a külsőségeket nézné, hanem egyenesen belém lát. Még soha senki nem vette észre rajtam az apró, ösztönös jeleket, és ő olyan természetességgel kezeli, mintha ezer éve a részem lenne. Mosolyogva rázom meg a fejem, majd mikor puszit nyom az arcomra, felkuncogok, és legszívesebben megölelgetném, de Ő máris tova táncol a hajón, és lelkesen járkálja körbe. Én csak figyelem, és egyfolytában csodálom, egy picit-csupán biztonsági okokból- belekukkantok a kapitány fejébe, és nem csalódom, viszont eléggé meglepődöm: ugyanis azon túl, hogy csodálja a lány szépségét, kecsességét, teljesen meg van győződve róla, hogy egy pár vagyunk. Nem szólok egy szót sem, csak magamban nevetek, és kicsit belesajdulok, mert…hát igen. Victoria és én…

Mikor a lány újra elém lép, le sem tudom venni róla a szemem, egyfolytában nézem, és csak akkor kerekedik el a szemem, mikor azt mondja, meglepetéssel készült. Bevallom, meghatódok tőle, mert nem sűrűn szoktak meglepni, de igazán jól esik a figyelmessége, bár igazából én lehetek hálás neki, amiért eljött velem. Megköszönöm, hisz valóban nagyon kedves tőle az, hogy készült, de hárít, mintha maga sem hinné, hogy örömöt okozhat. Pedig már maga a gondolat, hogy gondolt rám, megdobogtatja a szívem.

- Ha tőled kapom, biztosan tetszeni fog, lehet az akármi! – mondom meggyőződéssel, és valóban, úgy érzem, egy norvég mintás pulóvert is büszkén hordanék a negyven fokos melegben, mert tőle kaptam. Bár azt mondta, nem került semmibe, így ötletem sincs, mi lehet az a meglepetés, de izgatottan várom az estét, és valahogy örülök annak, hogy már lassan a napnyugta közeleg.

A szigetet megpillantva izgatottan szólok Victoriának, hogy hamarosan megérkezünk, és míg ő elámulva, ragyogó szemekkel pillant a sziget felé, én lopva őt nézem. Annyira boldog vagyok, hogy eljött, és rajta valódi az, hogy értékeli a természet ezen csodáját. Fénymágus ő is, mint én, így a természet hozzánk nagyon is közel áll, így nem csoda, ha mindkettőnket csodálattal tölt el a trópusi sziget. Örülök, hogy tetszik neki, érzem rajta az izgatott lelkesedést, és mikor köszöntöm Bora Borán, csillogó szemei elárulják, hogy valóban, igazán örül annak, hogy itt lehet. Belém karol, én pedig a kezére fektetem a kezem, és jól esik így összekarolva állni vele, míg kikötünk. A mosolya elragadó, és hirtelen belém hasít egy érzés: bármit megtennék, hogy így lássam még mosolyogni. A gondolatot elhessegetem, és mikor végre kikötünk a stégnél, ahol már mosolyogva vár ránk a St. Regis Hotel igazgatója, és a felelős személyzet, lesegítem a hajóról. Az igazgató nem ütközik meg, hogy a szőke szépség nem ereszt engem, és figyelmen kívül hagyja a felé nyújtott segítő kezét, nekem azonban kicsit többet mond el ez a gesztus, a tudat alatti jelzés. Victoria a jelek szerint bízik bennem, jobban, mint másban, és ez örömmel tölt el. Az igazgató hamar kapcsol, és minden sértettség nélkül kínál minket a hűvös pezsgővel, amiből a koccintás és a bemutatkozás meg a köszöntő szöveg után iszunk is pár kortyot. Finom, és tényleg igazi drága kincs ez a pezsgő, érzem rajta a kiváló minőséget, de sokkal izgatottabb vagyok, mint hogy a stégen ácsingózzak.

Victoria el nem ereszt, belém karol míg állunk, és meglepetésemre akkor sem enged el, mikor elindulunk a szállás felé, sőt, közelebb húzódik. A csomagjainkat elszállítja a hotel személyzete, és valószínűleg már rég a lakosztályunkban lesznek, mikor megérkezünk.

- Hamarosan megláthatod! Nagyon kíváncsi vagyok, mit szólsz majd hozzá. – kacsintok rá, és igazán tetszik, hogy ennyire aranyos. Az igazgató közben kedvesen mesél, magyaráz, mutogat, mit merre találhatunk majd meg, és azt is elmondja, hogy a szálláson lesznek a papírok, amiket majd ki kell töltenem, de ez csupán pár perc, és majd a személyzet elviszi, nekem nem kell foglalkoznom vele tovább. Ez pedig tetszik, nem szeretném elvenni az értékes időt Victoriától, és attól, hogy szórakoztassam, vagy a kívánságait lessem. Mert ezt fogom tenni, már előre tudom, és ezt egyáltalán nem bánom.

S ahogy előre haladunk, a lány láthatja a főstéggel összekötött bungalókat, a cölöpökön álló hatalmas, házméretű, különálló lakásokat, amelyeknek mindegyike a nyílt óceánra, vagy a szigetre néz. Hamarosan elérjük a miénket, és egy kis stégen besétálhatunk a mi, külön kis birodalmunkba. Mosolyogva követem az igazgatót, aki bemutatja a konyhát, a nappalit, és a hatalmas ágyakkal rendelkező hálószobákat, mert ugyebár kértem külön ágyat is, hisz először Kendrával érkeztem volna ide. Na és, nem akartam, hogy Victoria esetleg félreértsen, és azt gondolja, rá akarok nyomulni, mert ugyan aludtunk már együtt, mégis, talán megbántottam volna, ha egy ágyban kényszerült volna aludni velem. De ez természetesen nem lesz így, én semmit nem erőltetek a lányra, és…nem is ezért hívtam, barátként jött velem, hisz azok vagyunk. A lakosztály amúgy nagy, tágas, hatalmas ablakok és nyílt terek jellemzik, és igazi Bora Bora hangulatban van berendezve, csupa természetes anyag vesz körül minket. A bungalóból minden irányból gyönyörű kilátás nyílik, kivéve természetesen a szomszédos bungalókra nem, de ez ránk is érvényes, senki nem láthat be ide. A fürdőszoba is tágas, hatalmas kád van beszerelve, tusoló is van, a fehér törülközők összehajtva egy polcon sorakoznak, és a St Regis emblémájával ellátott köntösök egy tartón lógnak. A ház érdekessége még, hogy néhol a fa padlót átlátszó plexivel helyettesítették, így lepillantva például a konyhaasztal alá egyenesen az alattunk kéklő, hullámzó tengerre pillanthatunk.

A csomagjaink a nappaliban sorakoznak, a papírok az asztalon várnak, és miután az igazgató végigmutogatott és elmagyarázott mindent magunkra hagy minket. Kicsit megkönnyebbülök, hogy végre itt vagyunk, és minden rendben van, néhány aláírás választ el a totális szabadságtól. Érdeklődve pillantok a szőkeségre, miközben az asztalhoz megyek, és aláfirkantom a nevem a hivatalos papírokra, és boldog mosollyal kérdezem:

- Nos, hogy tetszik, kisasszony? Most már,ettől a perctől minden figyelmem a tiéd, szóval...mit szeretnél csinálni? – mosolygok fel rá,miután végeztem, és le nem veszem róla a tekintetem, kíváncsi vagyok, mit szól a helyhez, tetszik-e neki, és elégedett-e. Mert nekem most Ő a legfontosabb! Elégedetten dőlök hátra a kanapén, és várom, hogy mit reagál, és hogy mit szeretne csinálni, hisz a hotel már értesítette minden megadott családtagunkat, hogy rendben megérkeztünk, szóval, ha nem akar egyből a szüleivel beszélni, akármit csinálhatunk, amihez kedve van.




Dr. Dyson Martin Dreyfus
IV. Nemzetségfõ
Magic is in my blood

Dr. Dyson Martin Dreyfus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Doki
Gif vagy kép : Dyson és Victoria GIF%2BJohnWasNotTheOnlyOne%2Blilybop
Play-by : Adam Lambert
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Mágus -Tűzmágus - Fény
Posztok : 71
Kor : 30
Lakhely : Seattle
Rang : Nemzetségfő
User neve : L
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Victoria, szívem kírálynője...
Különleges képesség : Tűzlabdák, tűzostor alkotása, irányítása - Tűzzé válás - illanás(tűzoszloppá válva eltűnni valahonnan) - Tűzelementálok idézése (12 fő) - Nagy kiterjedésű tüzek (pl. erdőtűz) támasztása-elsorvasztása - Égető érintés (parázsló érintéstől, végtagok lángra lobbantásán keresztül, egészen valaki elégetéséig) - Szerelmi mágia: bájital, kötés, szétválasztás - Víziókeltés - Lelket sorvaszt (letargiába, mély depresszióba taszít, mely akár öngyilkosságig is fajulhat) - Gyógyító fény: (súlyos, életveszélyes sebek, betegségek, csonttörések kezelése gyógyító fénnyel) - Mentális pajzs kiterjesztése 2-5 főig - Tenyérjóslás: illető egész életére kiterjed (sorsfordító mozzanatok, halál pillanatának látása) - Múltba tekintés: látja valaki múltját születésének pillanatától az adott pillanatig - Állati beszéd: megérti az állatok nyelvét, gondolati úton kommunikál velük - Telekinézis: tárgyak mozgatása gondolatátvitellel - Telepátia: kommunikáció gondolatátvitellel - Idéző mágia: jó vagy rossz szellemek idézése - Ráolvasás: akaratátvitel, mentális parancsok sugárzása - Illúziókeltés: saját külső megváltoztatása

Foglalkozás : sebész szakorvos / brókercég tulajdonos
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Kedd Nov. 25, 2014 5:11 pm



Dyson & Victoria




Igaz, még nem érkeztünk meg a szigetre, mégis, teljesen biztos vagyok benne, hogy remekül fogom majd érezni magam Dysonnal és igazán hálás vagyok neki azért, mert engem választott és elhívott magával. Én is szeretnék némi kedvességet adni neki, így hát egy remek kis dolgot találok ki, amit majd este meg fog kapni tőlem és remélem, hogy élvezni fogja. Nem nagy dolog, nem kerül semmibe, mégis, talán tényleg kellemesen érinti majd. Jól érzem magam a társaságába és az a gond, hogy most is, miközben kékségeim az övéibe fúrom, úgy érzem, hogy némileg kezdek zavarba jönni, hatással van rám, ehhez kétség sem fér, így finoman puha ajkamba harapok, majd szőke tincseimet is megigazítom némileg.
- Akkor nemsokára megtudod. – hangzik az ígéret, hiszen a Nap hamarosan le fog menni az égboltról, hogy helyet adjon egy másik csodának, a Holdnak, kit csillagok kísérnek majd. De ez még egyelőre odébb van, ideje kikötnünk. A sziget már a hajóról nézve magával ragad, tényleg egyszerűen csodálatos és ezt az egészet Dysonnal élhetem majd át. Kezem az övébe kerül, de egyelőre még csak karolásként, miközben ő az én mancsomra fekteti a sajátját. Mennyivel nagyobb a keze, mint az enyém, így kis időre kezeinkre nézek, de tényleg ez csak pár röpke másodperc, mert már ki is kötünk, megtörténik a köszöntés és a finom pezsgő kóstolása, melyből jobb is, ha nem iszom sokat, még a végén hatna és khm, nem biztos, hogy túl jó ötlet lenne ittas állapotban lennem a nemzetségfő mellett, bár… a kisördög a vállamon nagyon is bíztat rá, hogy engedjem el magam. Biztonságban vagyok és kijár nekem is a boldogság, ahogy ennek a férfinak is mellettem, kivel nemsokára a szállás felé haladunk. Az igazgató készségesen mesél el nekünk mindent, így tudom meg, hogy mit hol találhatunk majd és természetesen mindent használhatunk. Nézelődtem már otthon, az Interneten, hogy vajon milyen is e hely, de most így, személyesen látva… nos, a kettő nem összehasonlítható, csodálatosabb és ez a levegő, ami itt fogad minket. Imádom! Itt tényleg minden oly természetes, és bár modern is, mégis, nekem tetszik ez az összhatás, igazán el tudnék képzelni itt több időt is, mint két hét, de örül a szívem, hogy oly sokáig itt lehetek majd Dysonnal. Végül a saját kis bungalónkba is megérkezünk, így szívem hatalmasat dobban, miközben az egyre közeledő, gyönyörű helyet nézem.
- Komolyan itt fogunk lakni két hétig? – pillantok Dysonra és szavaim halkak, hogy csak ő hallhassa meg azt, amit mondok neki. Istenem… el se hiszem, hogy ez valóságos és szinte félve folytatom a lépéseket, melyek a nappaliba vezetnek és szépen lassan látom meg a gyönyörű konyhát, melynek padlója még átlátszó is, majd pedig a fürdőt és a hálószobát is. A két ágy azért feltűnik, de nem fűzök kommentárt a dologhoz, inkább megnézek mindent, így el is eresztem a férfit, hogy tényleg mindent fel tudjak fedezni, talán ő se fogja bánni. Az igazgató is nemsokára elköszön, így egy „viszlát” hangzik el tőlem, miközben tovább nézegetem jelenlegi kis otthonunkat, Dyson pedig mint látom, gyorsan elintézi a szükséges papírokat. Jobb hamar túlesni rajtuk. Ahogy viszont végez és felteszi a nagy kérdést, úgy felé pillantok, majd hirtelen ötlettől vezérelve vetem bele magam a karjaiba, most nem érdekelve, hogy az ölébe mászom és ölelem át nyakát szorosan, fejem pedig nyakicájához fúrom.
- El se hiszem, hogy itt lehetek… veled. – buknak ki belőlem a szavak, majd egy gyors puszit nyomok érzékeny nyakára, ha már ott van ajkam és ez után térek észhez, így hirtelen mászom le róla, egészen Dys mellé a kanapéra, majd kissé elpirulva pillantok rá.
- Bo… bocsánat. Elragadtattam magam, nem akartam… - kezdek bele, majd sóhajtok. – Jó, ezt már nem magyarázom ki. – törődöm bele, majd mint egy pattogós bolha, úgy kelek fel hirtelen és lépek a csomagjaimhoz, amelyekből azért akad pár, hiszen mégis csak két hétre jöttünk, fel kellett készülni mindenre.
- Szerintem gyorsan pakoljunk ki, majd jöhet a fürdős. Mit szólsz? – semminek se kellene összegyűrődnie, így jó lenne, ha a fürdés után már nem kéne pakolásznunk, így letérdelek a kanapé közepére, a csomagjaink mellé, majd az enyémek közül az egyiket nemsokára fel is nyitom és innentől kezdve jön a gyors pakolászás. Nem vagyok lassú, szóval elég hamar megtalálom mindennek a helyét és a sok ruha közül hamarosan a nappali asztalára – Dyson elé -, is kerül egy üveg, amely egy drága, édes pezsgőt rejt.
- Este gondoltam megihatnánk. – pillantok hátra. – Betennéd a hűtőbe? Nekem szerintem több cuccom van. – vigyorgok rá jókedvűen, majd ha megteszi, én azért közben folytatom a pakolászást, amihez szerintem ő is csatlakozni fog, de ahogy a hálóba érek és ott folytatom a dolgokat, hol az egyik, hol pedig a másik ágyat kezdem el fixírozni.
- Melyikben szeretnél aludni? Csak mert akkor úgy pakolok. – hogy a sajátomhoz közel pakolom meg az éjjeliszekrényt, ilyesmi. Szóval rá bízom először a választást, nekem teljesen mindegy.



Victoria Blake
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

Victoria Blake
animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Csüt. Dec. 25, 2014 7:31 pm




Victoria & Dyson

A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
Ajándékot akar adni nekem. Nem sűrűn fordul elő, hogy ajándékot kapjak. Miért is történne? Hisz a családomon, és néhány baráton kívül nem igazán állok közel senkihez. Nemzetségfőként tevékenykedem, csinálom a cégemet és a kórházban dolgozok, időnként elhívnak előadást tartani egy-egy egyetemre, vagy más városban lévő kórházba helyettesíteni. Így pedig a kapcsolataim meglehetősen felületesek. Így nem csoda hát, ha a lány ezzel a kijelentésével igencsak meglep és zavarba is hoz, de közben izgatottan találgatok magamban pár pillanatig mit akarhat adni nekem? S amennyire nem akarom, hogy múljon az idő, annyira várom is az estét.
A sziget messziről is csodálatos, és Victoriával összekarolva még szebb, látva a mosolyát, őszinte lelkesedését pedig azt érzem, hogy bármit megtennék azért, hogy ugyanígy lássam még és még. Ettől a mosolytól érzem úgy, hogy minden fáradtságot, minden átszervezést megért az, hogy eljött velem, és így az utazás máris értékesebbé vált minden eddiginél. A hajóról csodálva is maga a tökéletesség, egy darabka az Édenkertből ez a sziget, de nem ácsoroghatunk két hétig a katamaránon, főleg mert kikötés után már vár minket a szálloda igazgatója, és a személyzet egy része. Victoriát kisegítem a hajóból, illendően elköszönünk a kapitánytól, és egy pohár pezsgő kóstolása után az igazgatóval beszélgetve indulunk el az új lakhelyünk felé. A tengeri szél simogatja a bőrömet, a nap melenget, a legédesebb lány karja pedig az enyémmel fonódik össze, s séta közben megtudjuk azt is, hogy merre van az étterem, hol tárolhatjuk a szigeten előszeretettel használt bicikliket, s hogy a hivatalos papírokat csupán alá kell írnom, és az asztalon hagynom, majd ők intézik a többit. Azt is elmondja a kedves úriember a stégen haladva, hogy természetesen értesítik a megadott elérhetőségeken a családtagjainkat, hogy rendben megérkeztünk, de ha akarjuk, a nap huszonnégy órájában rendelkezésünkre áll a telefon, nyugodtan használhatjuk, ahogy természetesen a lakosztályba elhelyezett laptopokat is. Amikor végre feltűnik a mi bungalónk, Victoria érezhetően lesz egyre izgatottabb. Az energiái szinte mellbe vernek, persze jó értelemben. Boldog vagyok, hogy itt van, és szívből remélem, hogy tényleg jól fogja magát érezni itt, ha már egyszer volt olyan kedves, és elszakadt a számára oly fontos emberektől a kedvemért.
- Bizony ám! Két hétig ez a miénk. - suttogom én is, és visszamosolygok rá. Meg kell zabálni, olyan édes! Mint egy kisgyerek! Előre engedem, hogy elsőként lépjen be a lakosztályba, így jutunk be a nappaliba. S míg én még az igazgatóval beszélek, elengedem, had nézzen körül. Még megkérdezek pár dolgot, szobaszerviz, biztonsági kérdések, programlehetőségek, házirend...aztán...már magunkra is hagynak bennünket, hisz a csomagok már bent várnak minket szépen egymás mellé rakosgatva egy kupacban. Aláírom a papírokat, és miután ezt a szörnyűségesnek nem nevezhető tevékenységet elvégeztem, máris megkérdezem a drágaságot, hogy mihez lenne leginkább kedve. Nekem teljesen mindegy, mert bármi, amihez nem kötődik jelenleg sebészszike vagy mágikus kötelesség, nekem felüdülés. Nem mintha nem szívesen csinálnám azt is, csak azt hiszem kicsit már tényleg besokalltam a rengeteg melótól, és bármennyire vagyok kötelességtudó és tudom azt is, hogy a dolgokat én rendeztem úgy, hogy ennyi mindennel foglalkozzak egyszerre, azért el kell ismernem, hogy én is csak egy ember vagyok, és néha napján szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Elégedett mosollyal dőlök hátra hát a kanapén, és várom, hogy mit reagál a szép szőkeség. Mikor rám néz, csak mosolygok rá, de egyik pillanatról a másikra hirtelen megtáltosodik, és nekifutásból ugrik az ölembe, és bújik hozzám, mint egy kiscica.
- Ó, te drága...-érzékenyülök el egy pillanatra én is. - Úgy örülök, hogy itt vagy! - sóhajtom, és megölelgetem. Karjaimmal körbefogom, hátára simítom a tenyerem, és egy pillanatra lehunyom a szemem. Ez az érzés túl jó, hogy igaz legyen. Mikor a szájár a nyakamon érzem, nyelek egy nagyot, és furcsa vibrálás fut végig rajtam. Óóó, ez nem jó, ezt nem szabad... De a lány észbe kap, és zavartan kimászik az ölemből. - Szóval nem akartad? - kérdezem mosolyogva. Nem sértődöm meg rajta, elhiszem, hogy csak hirtelen elöntötték az érzelmek. De látom, hogy zavarba jött, hisz hebeg-habog, bár tudja, hogy ezt már nem magyarázza ki sehogy. - Nincs semmi baj, ha te nem jössz, lehet, hogy én kaptalak volna ölbe. - kacsintok rá nevetve, hátha ezzel kicsit oldhatom a zavarát - és az enyémet, mert kétségtelenül rám is hatással volt ez az ölelés, a közelsége, és a csókja a nyakamon. Mit csináljak, tagadhatatlanul férfi vagyok, egészséges, Victoria pedig egy gyönyörű fiatal nő, akit ráadásul egyre közelebb érzek magamhoz. Nem feltétlenül gondolom azt, hogy ez illendő dolog a részemről, és a tudatom egy szeletkéje, a nemzetségfő, őrjöngve sikoltozik a fejemben, hogy tartsam meg azt a bizonyos két lépés távolságot. Tudom, hogy nem szabadna közelednem felé, nem szabadna engednem az éledő furcsábbnál-furcsább érzésnek. De a másik fele, az ember minden ilyen magnyilvánulásért hálaimát rebeg.
S még ki sem élveztem a pillanat komolytalanságát, máris felpattan, és mint egy forgószél, rohan a bőröndökhöz, hogy a kipakolást sürgesse, mert utána az úszást tervezi, ahogy már a hajón is elmondta nekem idefelé jövet.
- Igen, ez így klassz lesz. Pakoljunk. - mondom mosolyogva. Az ablakon keresztül pillantok ki az azúrszínű óceánra, a szikrázó napsütésre egy pillanat erejéig. Igen, az jó lesz, egy gyors kipakolászás, nekem alig öt perc, és már mehetünk is. Nem kell más, csak egy rövidnaci, amibe levéve a ruháimat, amiben jöttem, beleugorhatok. Mégis, visszapillantva a lányra, nem mozdulok. Csak gyönyörködöm benne, hogy milyen édes, ahogy ragyog a szeme, ahogy eddig érzem a belőle áradó hatalmas energiát, ami egyszer meggyújtott egy egész erdőt, most pedig némán zuborog benne, mint egy bármikor kitörni kész vulkán. Nem tudom mi ez a sok minden, ami kavarog néha bennem, ha vele vagyok, de nagyon élvezem minden pillanatát, még akkor is, ha fejben tudom, hogy ennél több sosem lehet. Amikor az üveget elém rakja, elcsodálkozva pillantok fel rá, majd emelem fel az asztalról az üveget és olvasom el a címkéjét. Jóféle pezsgő, édes, könnyed, bódító. Ismerem, és eléggé kedvelem is, bár igen ritkán iszom pezsgőt, csak jeles alkalmakkor.
- Wow, Victoria, te nagyon kis meglepetésekkel teli vagy ma! -nevetek fel. - Nagyon jó ötlet, azt hiszem van mire koccintanunk. Máris beteszem a hűtőbe. - bólogatok lelkesen, és elképedve pislogok. Hát milyen meglepetésekkel áll még elő nekem ez a lány? Kezdek valóban izgatott lenni, mit tartogat nekem még estére.
Felpattanok, és a konyhába megyek, és elhelyezem a hűtőbe, a boros rekeszbe, majd beállítom a megfelelő hőmérsékletre, hisz nem mindegy, hogy egy pezsgőt milyen hőmérsékletre hűtjük le. Egy vörösbort például optimálisan 14-18 fokig kell lehűteni, míg egy fehérbor íze leginkább a 10-12 fokon jön ki, s az igazi pezsgőt még ennél is hidegebb hőmérsékletre kell lehűteni, hogy az íze, az aromája a legjobban élvezhető legyen. Nem vagyok egy nagy borász, de ennyit tudok, így kicsit elpiszmogok a hűtővel, majd visszamegyek a csomagjaimért én is. Victoria már a hálószoba felé vette az irányt, hallom, ahogy motoszkál. Utána megyek, egy kézben cipelve a táskákat, az orvosi táskámat, a másikban pedig a bőröndöt húzva.
- Nekem bármelyik megfelel. De látom már, hogy választanom kell, szóval akkor legyen mondjuk ez, ha neked jó. - mutatok az ajtóhoz közelebbi ágyra. Így Victoria két oldalról is a tengerben gyönyörködhet, én pedig közelebb vagyok a széfhez, és az ajtóhoz, ha például az éjszaka közepén megszomjazik, vagy valaki keresne. Tudom, bolondság, hisz az ágyak között alig van egy méternyi távolság, de...mit csináljak, csak szeretném, ha számára a tőlem telhető legszebb élményt kapná, és ebbe bele tartozik az első reggeli ébredése, amikor kipillantva egyenesen a tengerre láthat, vagy az, hogy az ágy végéről lepillantva egy plexiüvegen át láthatja a vizet, ami az én ágyam végében nincs, hiszen ez csak egy pótágy, kisebb is kicsivel, mint az övé. Ha neki megfelel így, akkor pedig elkezdek én is kipakolászni a szekrényekbe, elsőként elzárva a széfbe az orvosi táskámat, és az irataimat. Nem mintha attól tartanék, hogy itt bárki is elvenne bárki, de...az orvosi táskámban van az életem, és ott olyan szerek találhatók, amik nem megfelelően használva akár életeket vehetnek el. Na és mert előírás kötelez rá.
- Ideadnád kérlek az irataidat? Elzárnám a széfbe őket, és ha van valami, amit szeretnél még lakat alatt tartani, akkor azt is ideadhatod. - mondom neki, hisz az ő értékei, vagy számára értékes dolgai sem kevésbé fontosak, mint az enyémek, a hivatalos okmányokról nem is beszélve. Aztán szépen az ágyra dobálom a bőröndöket, a táskákat, és elkezdem sorban kiszedni a ruháimat és a dolgaimat, majd mikor a nagyját már elpakoltam, épp csak pár dolog van vissza, megszólalok.
- Egyébként nem is igazán értem minek hoztam magammal ennyi ruhát. - mondom neki jókedvűen mosolyogva, miközben a kinyitott szekrény előtt állok, ahová a ruháimat pakoltam be. - Hisz tulajdonképpen alig leszek ruhában. - csóválom meg a fejem, majd észbe kapok, és most én jövök iszonyatosan zavarba hisz felismerem mennyire kétértelműen fogalmaztam. Így megfordulok, és hatalmasra tágult kék szemeimmel pislogok rá, és tátogok párat, mint valami partra vetett csuka, és szabadkozni kezdek zavartan, fülig vörösödve. - Mármint..úgy értem...hiszen ez egy sziget, jórészt fürdeni fogunk...a többi programhoz meg talán elég lett volna három póló és néhány rövidnadrág...szóval ne értsd félre...én nem úgy...értettem...- mondom, és zavartan a hajamba túrok. A francba, a végén még tényleg azt hiszi, hogy azért hoztam, hogy meg tudjam dönteni. Na, nem mintha egészen Bora Boráig repítenék valakit egyetlen numeráért, de akkor is...bakker, mekkora égés. - Ezt...kiviszem...a fürdőbe. És átöltözök. Mindjárt jövök. - mondom, és felkapva a tisztálkodási szereimet és a rövidnadrágot az ágyról, kisétálok a nagy, tágas fürdőszobába, magam mögött hagyva Victoriát, és minden maradék méltóságomat. Ott pedig a tükör elé állok, és mélyeket sóhajtok, miközben a nyakig vörösödött képemet bámulom, s szidom magam, de nagyon. Dyson, te címeres hatökör, hát te nem vagy ép! Nesze neked, diplomaták gyöngye! Megharcoltál már az árnymágusok nemzetségfőivel, leváltott, tisztségüktől megfosztott, okoskodó, beképzelt tanácstagokkal, akik azt hiszik, ha lejárt a mandátumuk és már csak tanácstagok, nélkülük megáll az élet. Szembe szálltál vámpír seriffekkel, megműtöttél egy vérfarkast, egy kiválasztottat és kezeltél a kórház tetején egy pegazust anélkül, hogy erről bárkinek akár csak sejtése lehetett volna, lazán, egyetlen gondolattal sikerült visszájára fordítanod egy balul elsült üzleti fogást a tőzsdén, és...ÉS ZAVARBA HOZ EGY LÁNY!!! Meredek magamra, és megcsóválom a fejem. Hát ilyen a mesébe sincs, ezt komolyan mondom, hát a saját anyám, a húgom, és az összes nőm nem tudott ilyen hatást kiváltani belőlem, beleértve Amanda legdurvább hisztirohamait is, erre...bahhh...kész katasztrófa vagyok! De már nem tudok mit csinálni, kimondtam, és nem tudom visszaszívni, szóval majd még kínosabban ügyelek arra, nehogy esetleg olyat tegyek, amivel arra céloznék, hogy ára van annak, hogy idehoztam. Így miközben kipakolok az egyik mosdó alatti szekrénybe, mélyeket sóhajtok, majd összeszedem magam, és ledobálom a ruháimat, hogy aztán magamra kapjam a rövidnadrágomat, és a ruháimat a szennyes tartóba hajítva visszamenjek Victoriához. Póló nincs már rajtam, csak az a rövidnadrág, amit kivittem, még a cipőmtől is megszabadultam, s így a lány észreveheti rajtam az általa eddig csak részben láthatott tetoválásokat is, hisz Mikor nálam aludt, egy szál pólóban voltam, és most is abban jöttem. Azt viszont talán nem tudja, hogy tulajdonképpen a jobb karom tele van tetoválva csuklótól egészen a hátamig, a bal karom sem épp makulátlan, hisz az alkarom belső felén egy latin felirat látható, a külsőn pedig a legújabb szerzeményem, egy Hold váltakozásokkal és egy enneagramma. A hátamon lévő szépségről ne is beszéljünk. Nem tudom mit fog szólni a tetkóimhoz, remélem azért nem fog viszolyogni tőlem.




Dr. Dyson Martin Dreyfus
IV. Nemzetségfõ
Magic is in my blood

Dr. Dyson Martin Dreyfus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Doki
Gif vagy kép : Dyson és Victoria GIF%2BJohnWasNotTheOnlyOne%2Blilybop
Play-by : Adam Lambert
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Mágus -Tűzmágus - Fény
Posztok : 71
Kor : 30
Lakhely : Seattle
Rang : Nemzetségfő
User neve : L
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Victoria, szívem kírálynője...
Különleges képesség : Tűzlabdák, tűzostor alkotása, irányítása - Tűzzé válás - illanás(tűzoszloppá válva eltűnni valahonnan) - Tűzelementálok idézése (12 fő) - Nagy kiterjedésű tüzek (pl. erdőtűz) támasztása-elsorvasztása - Égető érintés (parázsló érintéstől, végtagok lángra lobbantásán keresztül, egészen valaki elégetéséig) - Szerelmi mágia: bájital, kötés, szétválasztás - Víziókeltés - Lelket sorvaszt (letargiába, mély depresszióba taszít, mely akár öngyilkosságig is fajulhat) - Gyógyító fény: (súlyos, életveszélyes sebek, betegségek, csonttörések kezelése gyógyító fénnyel) - Mentális pajzs kiterjesztése 2-5 főig - Tenyérjóslás: illető egész életére kiterjed (sorsfordító mozzanatok, halál pillanatának látása) - Múltba tekintés: látja valaki múltját születésének pillanatától az adott pillanatig - Állati beszéd: megérti az állatok nyelvét, gondolati úton kommunikál velük - Telekinézis: tárgyak mozgatása gondolatátvitellel - Telepátia: kommunikáció gondolatátvitellel - Idéző mágia: jó vagy rossz szellemek idézése - Ráolvasás: akaratátvitel, mentális parancsok sugárzása - Illúziókeltés: saját külső megváltoztatása

Foglalkozás : sebész szakorvos / brókercég tulajdonos
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Kedd Márc. 03, 2015 2:39 pm



Dyson & Victoria




Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy ez az egész a valóság, hogy mindez tényleg megtörténik és nem csak egy álom, amiből nemsokára felébredek és porrá hullik, csak az emléke marad majd. Körbe is nézek, amíg Dyson még érdeklődik, mert hát nem tudom megállni, hogy ne így tegyek és tényleg minden oly gyönyörű, annyira csodálatos és el tudnám képzelni, hogy jó sokáig itt maradjak, méghozzá ezzel a férfival együtt. Amikor már ő is végez a papírmunkákkal és én is bejártam az egész kis házikót, ösztönösen mászom bele az ölébe, majd bújok hozzá édesen, akár csak egy kiscica, miközben hallom, hogy Dys is ugyanúgy érez, ugyanúgy örül nekem, jelenlétemnek, amely megmosolyogtat és hamarosan megtörténik az a bizonyos puszi is. Puha ajkam édesen érinti bőrét, szinte természetesen, mintha más lenne a kapcsolatunk, mintha nem csak barátok volnánk, nem lenne ő fajom vezetője, de aztán észbe kapok, tudom, hogy ezt nem szabadott volna, így mászom ki az öléből, majd ülök le mellé és kérek bocsánatot, miközben magyarázkodni kezdek, de nem találom a legmegfelelőbb szavakat, oly hülyeséget mondok, ami nem igaz, így amikor visszakérdez, édes pír jelenik meg csinos arcomon, ahogy Dyson helyes pofiját tanulmányozom.
- Szégyenletes, ha azt mondom, hogy akartam? – hangom halk, de mégis tökéletesen jól értheti minden szavam. Viszont szerencsére ő se hoz kellemetlenebb helyzetbe, sőt, szóba hozza, hogy előfordulhat, hogy ő maga kapott volna az ölébe. Ez vajon igaz? Tényleg így lett volna? Most már nem kapok erre választ, de majd talán egyszer igen, mindenesetre nem szabadna tovább így aggodalmaskodnunk egymás mellett, hiszen felnőttek vagyunk, nem pedig gyerekek. Tudom, hogy ki ő, de egyben azt is, hogy nem akarja, hogy úgy kezeljem, mint aki felettem áll a hierarchiában és én megígértem neki, hogy ez nem így lesz, tehát önmagamat adom, legyen ennek bármilyen következménye is. Na de pakoljunk! A férfi is beleegyezik ebbe a dologba, így nemsokára már megkezdjük a pakolászást, így én sürgök-forgok mindenfelé, majd egy pezsgőt is az asztalra helyezek azért idő közben. Tényleg sok energia van bennem, de nem félek, egy pillanatra se, ahogy Carl-al se szoktam, hiszen Dyson ereje nagyobb az enyémnél, ha bármi gond lenne, ő vigyázni tud rám és másokra is, képes uralni a bennem lévő erőt, azon a napon, az erdőben is sikerült neki.
- Reméltem, hogy szereted a pezsgőt és ne félj, nem leitatni akarlak… talán nem is menne. – kacsintok rá játékosan, majd biccentek szavaira, hogy a hűtőbe teszi. Nagyon helyes, melegen amúgy se jó a pezsgő. És persze ágyat választani se kéne elfelejtenie, így amikor beérünk a hálóba, már Dysonra is bízom a választást, nyugodtan döntse el, hogy hol szeretne aludni és amikor választ, akkor hát az enyémre dobom le hátsómat és úgy folytatom a pakolászást.
- Nekem is teljesen mindegy volt. – pillantok azért felé, miközben figyelem, miként pakolászik, majd nemsokára már a széfet is kinyitja, amibe a táskáját is beteszi, amit fél szemmel fürkészek. Nem óhajtom kirabolni, dehogy is, ilyesmire álmomban se gondolnék, inkább csak kíváncsi vagyok, hogy mi mindent pakol be és amikor az én irataimat kéri, akkor már úgy is teszek, nemsokára tehát egy kisebb zacskóval a kezemben lépek mellé, ugyanis ebbe tettem mindent. És hogy van-e más is?
- Szerintem nincs semmi, nem hoztam magammal túl sok értéket, nem mintha annyira értékes dolgaim lennének. – piszkálom meg zavartan hajamat, hiszen soha se voltam egy gazdag lány, de nem is vágyom erre, nekem jó így az életem, ahogy van. Amikor Dys elveszi az iratokat, visszatérek a pakoláshoz, de tényleg már csak a utolsó simításokat végzem, miközben azért őt is figyelem, így látom, hogy akár csak én, jó sok holmival készült.
- Mert te is úgy vagy vele, hogy bármikor szükség lehet rájuk. De talán nem égetem le rólad a ruhákat. – nevetek fel jókedvűen és csak utána esik le szavaim kétértelműsége, de már nem vörösödöm el, kezdek beletörődni abba, hogy folyamatosan lejáratom magam a másik előtt. – Mármint, ha gyakorolnánk picit. Két hét hosszú idő, úgyse úszod meg. – mert szeretem a tűz erejét, Dyson pedig megígérte, hogyha úgy van, segíteni fog nekem, így hát miért ne tehetnénk ezt meg itt is, ezen a különleges helyen? Persze, csak ha lesz kedve, bármikor visszautasíthat. De Dys-nek se kell a szomszédba mennie ahhoz, hogy zavarba hozza magát, akár csak én, ő is képes kétértelműen fogalmazni, így nevetek fel most már vidáman.
- Nem kell magyarázkodnod, tudom, mire gondolsz, nyugi. – de miért jön ő is zavarba? Úgy viselkedik, mint én, pedig idősebb nálam, de mégis, annyira aranyos, hogy szívem szerint ismét jól megölelgetném, de tudom, hogy nem tehetem meg ezt mindig, valamilyen szinten muszáj megtartanom tőle a kellő távolságot, csak azt nem tudom még, hogy ez meddig fog menni. Viszont mivel ő kijelenti, hogy átöltözik, én is felpattanok, majd egy kék színű bikinit veszek kezeimbe, amely pontosan olyan színű, akár csak gyönyörű íriszeim.
- Csak nyugodtan, addig én is átöltözöm. – pillantok felé, és ha távozik, akkor már vetkőzni is kezdek, de inkább sietek, talán kapkodok is némileg, hiszen ő bizonyára gyorsabb lesz nálam, nem kéne, hogy rosszkor érjen vissza, de így meg túl gyors leszek, tehát nemsokára már a tükör előtt nézegetem formás, vékony testem. A többi ruhámat is elpakolom, amiket levettem, majd a nappaliba sétálok most már mezítláb, nyakba akaszthatós, nem túl sokat takaró fürdőruhámba, majd ez után várok türelmesen arra, hogy Dyson is végezzen. Nem is kell sokáig ácsorognom, fél perccel később már ki is lép a fürdőből, de amikor meglátom nos, nem tudom megállni egy szó nélkül az elém táruló jelenetet.
- Azta! Nem is tudtam, hogy ennyi tetkod van. – már előtte is termek és előbb a jobb, majd aztán a bal kezét veszem kis kezeim közé, hogy végignézhessem, hogy hol mit láthatok, majd körbe is járok és amikor a hátán lévő tetkot is megszemlélem, már nem is tudok mit mondani. Annyira, de annyira jól néz ki, így még férfiasabb, így…oly tökéletes. Végül csak visszatipegek vele szembe és hát khm, rajtam nincs egyetlen tetoválás se, full üres vagyok.
- Bocs, hogy így végigtaperoltalak, de tényleg nem hittem volna, hogy ennyire szereted a tetkotkat. Én is mindig akartam egyet, de anyuék soha se engedték. – sóhajtok fel édesen, mint egy kislány és most érezhetően kellemetlenül érzem magam azért, hogy én mennyivel máshogy nézek ki. Bár… talán Carl is megpróbált volna lebeszélni ezekről, hiszen ő nem mai kor szülötte.
- Akkor fürdünk? – el se kell hagynunk ezt a helyet, hiszen tartozik saját lejáró a tengerhez, így elhúzom az üvegajtót, majd ez után sétálok ki a vízhez, majd mindenféle problémázás nélkül ugrik szinte azonnal fejest. Jól esik a hűvös víz, ahogy körbeöleli testemet, így pár métert még úszom befelé, majd csak ez után jövök fel a felszínre és ragyogó szemekkel nézek Dysonra.
- Gyere te is! – csak nem hagy egyedül, így várom hát, hogy csatlakozzon hozzám és igyekszem a közelébe is úszni.



Victoria Blake
I. Boszorkánytanonc
Magic is in my blood

Victoria Blake
animae scrinium est servitus

Play-by : Kristen Bell
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Boszorkány
Posztok : 73
Kor : 22
Lakhely : Bellevue
Rang : Boszorkánytanonc
User neve : Kira
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Dyson doki boszija
Különleges képesség : boszis
Foglalkozás : Egyetemista
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   Szer. Márc. 25, 2015 11:46 pm




Victoria & Dyson

A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
Kimászik az ölemből, és így sikerül lassacskánt teljesen belegabalyodnia a saját hálójába. Nem direkt teszek vagy mondok olyanokat, amiktől az az ellenállhatatlan pír jelenik meg az arcán, ami azt jelzi, zavarban van. Tényleg nem. Mégsem tudom megállni, hogy ne mosolyogjam meg, vagy egy icipicit ne nyomjak rá még egy lapáttal. Mulattat a helyzet, megmosolyogtat és egyben...hát igen, tagadhatatlanul melengeti a szívem, és valamilyen szinten hoz engem is zavarba, bár rajtam talán kevésbé feltűnő, mint rajta. Édes, és egyszerűen imádni való. Amikor azonban bevallja, hogy ő tulajdonképpen akarta...na, várjunk csak. Hogy mi? Akarta? Akart közel kerülni hozzám? Most rajtam a sor, hogy kissé elpiruljak, és a szívem is hevesebben, bolondabbul kezdjen verni. Csak egy pillanatig hagyom magam az édes reménybe ringatni...s máris enyhíteni próbálok a rá nehezedő nyomáson. Igen, ha nem jött volna, a boldogságtól talán én magam kaptam volna ölbe. Sokat jelent nekem ez a hely, hogy itt lehetek, és az is, hogy hajlandó volt a kedvemért átszervezni minden programját. Egyedül nem jöttem volna el. Nem azért, mert halálra untam volna magam, azt hiszem egész könnyedén barátkozok, valamiért vonzom az embereket. Hanem...hát egy ilyen gyönyörű helyre való utazást meg kell osztani valakivel, az úgy az igazi. Este kiülni a teraszra, meginni egy jó pohár bort, vagy akár finom pezsgőt, hallgatni az óceán békés morajlását, beszélgetni, önfeledten nevetni. A stégről etetni a rájákat és az itt honos egzotikus halakat, megcsodálni a naplementét, fürdeni a felkelő nap fényénél az óceán langyos vizében. Igen, ezeket kell ilyenkor csinálni. És tényleg boldog vagyok attól, hogy Victoria itt van velem, és mindezt átélhetem vele, ám meglepetésemre az még inkább boldoggá tesz, ahogy ő örül és lelkesedik. Olyanok vagyunk, mint két kisgyerek, akik beléptek Álomországba. És talán valóban így van. Talán itt bármi megtörténhet.
Victoria ötletére, hogy kezdjünk el kipakolni, helyeslően reagálok, valóban, ideje lenne berendezkedni. Nem két napra jöttünk, és nekünk is könnyebb és a takarítóknak is, ha nem kell a bőröndjeinket kerülgetni. A pezsgőre kicsit meglepődök, és egy pillanatra eszembe jut, hogy Victoria mégis hogy hozhatott fel a gépre csak így egy üveg pezsgőt, de aztán leesik, hogy kettőnk közül nem csak én vagyok mágus....a gondolatra némi büszkeség tölt el, mert ha ezt valóban megcsinálta...Ejj, ez a lány egyre csintalanabb, és ez nekem egyre jobban tetszik. Carl talán megdorgálná érte, talán rászólna, hogy ezt nem szabad, de én...én csak elismerően elraktározom magamban, hogy ismét tanúbizonyságot nyert, hogy Victoriát nem ejtették a fejére, és bizony, ha el akar érni valamit, akkor azt bizony el is éri.
- El sem hinnéd, mennyire könnyű engem leitatni. De olyankor nem vállalok felelősséget a tetteimért. A pezsgőt pedig szeretem, bár, csak ünnepléskor szoktam fogyasztani, de azt hiszem, most aztán van mit ünnepelni, úgyhogy hamarosan megszabadítjuk a tartalmától ezt az üveget, ebben biztos lehetsz. - nevetek fel jókedvűen. Ami azt illeti, valóban...nem biztos, hogy feltétlenül bölcs dolog engem leitatni. Olyankor kicsit...kicsit mindig kifordulok önmagamból, és éppenséggel helyzettől függ, hogy mit és hogyan reagálok le, bár általánosságba nem leszek tőle agresszív, ha csak ki nem hozzák belőlem a vadállatot. A rosszabbikat. Az viszont tény, hogy elképesztően meglepett, persze jó értelemben, és ezzel még inkább kíváncsivá tett, mi is akar lenni az a bizonyos ajándék, amit nekem szánt a drága.
A pezsgő azért a hűtőbe kerül, mi pedig elkezdhetünk végre a pakolászással foglalkozni. Ágyat választok, a kisebb pótágyat. Victoria persze azonnal mondja, hogy neki megfelelt volna ez is, de csak legyintek mosolyogva.
- Nekem oly mindegy, drágám. Ágy, ágy. Ha tudnád, hogy a kórházban milyen körülmények között alszom néha...- kuncogok fel kicsit. - Gyakorlatilag az évek során megtanultam bármilyen sík felületen elaludni. Szóval, foglald csak el azt az ágyat, nyugodj meg, nekem ez is tökéletesen meg fog felelni. - mosolygok rá szélesen. Jól esik, hogy választhattam, de azt hiszem ezen igazán felesleges aggódni, hisz a pótágy sem egy kihajtható kempingágy, bőven két személyes és igazán kényelmes. Egy hatcsillagos szállodától mi mást is várhatna el az ember?
Pakolás közben pedig igazán kellemesen telik az idő, esküszöm, még élvezem is. Odakintről friss tengerillatú levegőt hoz be a szél, ami átjárja az egész házat. A széfet közben kinyitom, hogy elpakolhassam az orvosi táskám és a személyes iratokat, majd Victoriát is megkérem, hogy a számára értékes dolgokat, és az iratokat adja oda, hogy el tudjam tenni. A kezembe nyom egy zacskót, amiben ott hever minden irata, amire itt nem lesz szüksége. A szavaira felállok, és lenézek rá, hisz látom rajta, hogy némileg zavarja ez a helyzet. Pedig nem a rossz szándék vagy épp a számonkérés vezetett, hisz nagyon is jól tudom, hogy Victoria szülei nem épp multimilliárdosok, de jóravaló, dolgos emberek, biztos anyagi háttérrel és ami a legfontosabb, hogy kedves, szerető szívvel. Hisz engem is befogadtak az első pillanattól, még akkor is, ha azért az első találkozás alkalmával éreztem némi...hogy is fogalmazhatnám meg? Némi fenntartást. Mintha arra számítottak volna, hogy egyetlen gyermeküket így akarom megkaparintani, pedig erről szó sincsen. Sosem folyamodnék ilyen alantas módszerhez, ráadásul az előző kapcsolatomnak épp emiatt vetettem véget. Mert nekem olyan nő nem kell, aki csak a hatalomért, a birtoklásért van velem, de igazából én magam nem érdeklem. Köszönöm, ebből nem kérek. De Victoria egészen más, mint Amanda, és ez már az első pillanattól nyilvánvalóvá vált számomra.
- Egy tárgy értékét nem feltétlenül mérhetjük a materiális javak szintjén. Hisz néha egy régi, elnyűtt takaró, egy félszemű kopott játékmackó, vagy egy szakadt, gyűrött fénykép jelenti számunkra a legnagyobb kincset. De ha tényleg nincs semmi, akkor bezárom, a kódot pedig úgyis megmondom, bármit ki szeretnél venni, vagy be szeretnél tenni oda, a tiéd a döntés. - mosolygok rá. Igen, nem mindig csak az anyagi értékkel bíró dolgokat ítélhetjük védendő dolognak, hanem bármit, ami számunkra fontos lehet. De ha nem, akkor nem. Az iratai minden esetre biztosan bekerülnek a helyükre. Aztán folytatódhat a pakolás, amivel szépen haladunk is. Victoria hasonlóképpen mint én, rengeteg holmival érkezett, ami némileg megnyugtat, hogy nem tűnök mellette túl...nem is tudom. Piperkőcnek? Még szerencse, hogy nem látta, hogy nézett ki a lakásom, mikor otthagytam. A bejárónőm a fejemet fogja venni, ha hazaérek, de majd veszek neki pár szép dolgot és akkor megenyhül. Meg amúgy is valamiért imád engem, és kicsit olyan pótmamiként viselkedik velem. Két szép pillantés, egy ölelés és egy mosoly, és jó szokásához híven meglegyint, és dudorászva nekiáll majd ablakot pucolni. Ismerem már, az ablakaim a mániája. A ruhákat szépen elhelyezve pedig meg is jegyzem, hogy nem értem, minek hoztam ennyit magammal, mire Victoria édesen zavarba is hozza magát egy kétértelmű kijelentésével. Szóval le akarná égetni rólam a ruháimat? Huncutul pislogok rá, ajkaimon leplezetlen mosoly, majd egy csábos vigyor, és a lány fehér arca máris pirosabb egy gyönyörű rózsánál...A gyakorlás említésére csak bólintok jókedvűen.
- Lesz alkalmunk bőven gyakorlásra, nem marad el, kedves. Rám is rám fér az erőpróba, rég voltam már terepen. Majd keresünk egy helyet, ahol büntetlenül rosszalkodhatunk! - vigyorgok rá, és egészen felvillanyoz, hogy kicsit játszhatunk majd a tűzzel. Szeretem az erőmet, szeretem azt, amire képes vagyok, és büszke vagyok arra is, hogy nem használom gonosz, pusztító célokra, ha nem feltétlenül szükséges. Így a gyakorlás lehetősége, és természetesen Victoria lelkesedése irányomba nagyon is jól esik. Azonban nekem is sikerül nem kicsit zavarba hoznom magam, hisz eléggé kétértelmű kijelentést teszek a ruhaviselési szokásaim várható alakulásáról. Érzem, hogy mikor rádöbbenek mit mondtam, nyakig vörösödök, de már késő. Kimondtam. Szabadkozni kezdek, és bár a lány édesen megnyugtat, hogy nem értett félre, valahogy nekem mégsem megy igazán a megnyugvás, és nem segít rajtam az sem, ahogy meglátom a kezében az íriszihez hasonló színű bikinijét. Uh...eddig valahogy ki is ment a fejemből, hogy most nem csak nekem kell kicsit többet vetkőznöm, hanem neki is. Még sosem láttuk egymást így, az első találkozás alkalmával ugyan láttam egy kicsit lengébb öltözetben, de akkor nem arra figyeltem, hanem arra, hogy valahogy meggyógyuljon és megnyugodjon. Most pedig nem kerülhetjük el a dolgot, de..felesleges is ezen aggódni, hisz...barátok vagyunk, még akkor is, ha az imént aláztam porig magam, és csak az égieknek köszönhető, hogy Victoria nem menekült el a sziget legtávolabbi pontjára tőlem sikoltozva, azt gondolván, hogy erényére kívánok törni. Így inkább a fürdőszoba felé veszem az irányt, hogy felkészüljek az első merüléshez, hisz a lány kívánsága ez volt, hogy fürödjünk egyet. Na és ki tudna ellenállni Victoria bármely kérésének? Így gyorsan a fürdőbe megyek, és pár percnyi intenzív önpofozgatás után átöltözve térek vissza hozzá. Egy rövidnadrág, ennyi van rajtam, semmi több. Kicsit feszengve lépek be a nappaliba, és mikor meglátom...Ó, Merlinre! Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? A bikini kiemeli íriszeinek káprázatos színét, a haja lágyan kel táncra a széllel, és a teste...hát, mit mondhatnék? Férfi vagyok, és a teste egyszerűen bombasztikus, mintha külön az én ízlésemnek lett volna megformálva. Mindene megvan, ami kell, épp úgy, ahogy kell. Nagyon nyelek, és kicsit félve nézek rá, mikor rám néz. Nem tudom a tetoválások nem zavarják-e, hisz az öltöny, az ing és a műtősruha alatt nem látszanak, de most már nincs mit titkolni. Közelebb szalad, és mikor lelkesen elkezd nézegetni, megkönnyebbülten elnevetem magam kissé. Hagyom, hogy végigsimogasson, amelyik kezemet nézi, segítek neki, emelem, fordítom, ahogy neki tetszik, hogy láthassa, ahogy csak akarja. A tetkoim mind jelentőséggel bírnak, főleg a hátamon lévő.
- Szeretem a tetoválásokat, és ezek nekem sokat jelentenek, főleg az angyal a hátamon. Majd később megmutatom, miért jelent sokat, már ha érdekel. - bólintok csendesen mosolyogva. Minden tetoválásom jelent számomra valamit, de az angyal...az...az többet. Azt azon emberek emlékére csináltattam, akiket annak idején, mikor még nagyon kicsi gyermek voltam, és az erőmet nem tudtam irányítani megfelelően, megöltem. Nem volt szándékos, de sok ember halála szárad a lelkemen, ezt pedig...amíg élek nem bocsájtom meg magamnak. Ezzel pedig előttük szerettem volna tisztelegni. Mindegyik tollba nevek vannak elrejtve, a mágiának hála pedig csak akkor láthatóak, ha én úgy akarom. Mikor bocsánatot kér, csak megrázom a fejem, és mivel olyan édes, ahogy szomorkásan sóhajt, amiért nincs tetoválása, hát nem bírom megállni, és most én húzom magamhoz, ha engedi, épp csak egy picike ölelgetésre.
- Ne kérj bocsánatot, örülök, ha tetszenek, és nem viszolyogsz tőlem. Nem mindenki szereti a tetovált embereket. Te pedig ne szomorkodj, amiért nincs tetkod. Ha akarsz, még bőven van időd csináltatni, ha pedig nem...te így is, úgy is tökéletes vagy, drága. Emiatt ne érezd magad kevesebbnek.
Végül azért elindulunk fürdeni is.
- Persze, indulhatunk. - bólintok a kérdésére, de pár másodpercig csak nézek utána, ahogy kisétál a teraszra, a napfénybe. Olyan gyönyörű lány, és olyan jó lelkű, mégis megvan benne a kellő tűz, amiét az ember...nem tudja megállni. Az ember akaratlanul is belehabarodik. Csak nézem milyen csodaszép, mennyire drága, és a szívem szakad, mert tudom, hogy nem lehet az enyém. Mégis elmosolyodok, mert hálás vagyok, hogy ha mást nem is, de a barátságát megkaptam, és ha csak ennyi jut, ezzel is együtt fogok tudni élni. Remélhetőleg, amíg ő így kívánja. Utána lépkedek, és mosolyogva nézem, ahogy fejet ugrik a vízbe, majd pár métert úszik a víz alatt. Igéző látvány. mint egy uszony nélküli sellő. Csak állok, és gyönyörködöm benne, és valójában fel sem tűnik, hogy itt vagyok azon a helyen, ami minden álmom legszebbike volt amióta az eszemet tudom, és gyakorlatilag alig fogok fel valamit belőle, mert Victoria minden egyes sejtem, minden gondolatom kitölti. Csak rá figyelek, csak öt nézem, csak ő érdekel, minden más mellékes.
- Naná, ki nem hagynám. - mosolygok rá, majd kicsit hátrébb lépkedek, és nekifutásból ugrok én is a vízbe. A hűvös cseppek egy pillanat alatt hűtik le a testem, de egészséges szervezet vagyok, és itt még a hőség sem olyan nagy, nem tartok attól, hogy szívgörcsöt kapok. A víz alatt hamar elúszok Victoriáig, majd közvetlenül mellette bukkanok fel. Ha egy kicsit nem figyel, még egy kicsit meg is csiklandozom az oldalát, kuncogva azon, milyen kis huncut vagyok. Aztán körbepillantok. Előttünk a végtelen óceán, a sziget egyik csücske, pár bungaló...és csak mi ketten.
- Huh, isteni a víz...Nos, mit szeretnél csinálni? Hová ússzunk először? Figyelmeztetlek...anyám szerint az egyik ősöm biztosan egy delfin volt, olyan gyors vagyok. - kacsintok rá játékosan vigyorogva. Persze butaság, és ráadásul nem is vagyok egy versenyúszóbajnok, de azért még nem kell félteni, nem fulladok bele. De az érdekelne merre menjünk tovább.
- Nézd, ott vannak napágyak. Elússzunk odáig? - mutatok kicsit jobbra tőlünk, Pár száz méternyire pedig megláthatja a hófehér homokos tengerpartot, a pálmafákat, és a szinte teljesen üres nyugágyakat. - Vagy inkább mást csinálnál? Mihez lenne kedved? - nézek rá játékosan mosolyogva. Nem tudom mihez lenne kedve, de bármit kíván, azt megkapja. Ha kell, a hátamon viszem, ahová csak kívánja, mert nekem most ő a legfontosabb, mert egyszerűen imádom ezt a nőt, a mosolyáért, csengő kacagásáért pedig bármire képes lennék. Még akár delfinné is változnék, ha kell.




Dr. Dyson Martin Dreyfus
IV. Nemzetségfõ
Magic is in my blood

Dr. Dyson Martin Dreyfus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Doki
Gif vagy kép : Dyson és Victoria GIF%2BJohnWasNotTheOnlyOne%2Blilybop
Play-by : Adam Lambert
Vonal1 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Faj : Mágus -Tűzmágus - Fény
Posztok : 71
Kor : 30
Lakhely : Seattle
Rang : Nemzetségfő
User neve : L
Vonal2 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Családi állapot : Victoria, szívem kírálynője...
Különleges képesség : Tűzlabdák, tűzostor alkotása, irányítása - Tűzzé válás - illanás(tűzoszloppá válva eltűnni valahonnan) - Tűzelementálok idézése (12 fő) - Nagy kiterjedésű tüzek (pl. erdőtűz) támasztása-elsorvasztása - Égető érintés (parázsló érintéstől, végtagok lángra lobbantásán keresztül, egészen valaki elégetéséig) - Szerelmi mágia: bájital, kötés, szétválasztás - Víziókeltés - Lelket sorvaszt (letargiába, mély depresszióba taszít, mely akár öngyilkosságig is fajulhat) - Gyógyító fény: (súlyos, életveszélyes sebek, betegségek, csonttörések kezelése gyógyító fénnyel) - Mentális pajzs kiterjesztése 2-5 főig - Tenyérjóslás: illető egész életére kiterjed (sorsfordító mozzanatok, halál pillanatának látása) - Múltba tekintés: látja valaki múltját születésének pillanatától az adott pillanatig - Állati beszéd: megérti az állatok nyelvét, gondolati úton kommunikál velük - Telekinézis: tárgyak mozgatása gondolatátvitellel - Telepátia: kommunikáció gondolatátvitellel - Idéző mágia: jó vagy rossz szellemek idézése - Ráolvasás: akaratátvitel, mentális parancsok sugárzása - Illúziókeltés: saját külső megváltoztatása

Foglalkozás : sebész szakorvos / brókercég tulajdonos
Vonal3 : Dyson és Victoria 3rZvgf4
Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Dyson és Victoria   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Dyson és Victoria Empty
Vissza az elejére Go down
 
Dyson és Victoria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dyson és Victoria
» Dyson M. Dreyfus
» DYson & Death
» Carl & Dyson
» Victoria R. Decklava

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-