Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Rhys and Olga

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Tárgy: Rhys and Olga   Hétf. Szept. 22, 2014 11:12 pm

Rhys and Olga




Nem szívesen csámborgok el otthonról... illetve a falkától úgy, hogy Fenrir nem tud róla. Már csak azért se, mert a védelme alatt állva nyilván neki fog a leginkább fájni, ha valami végzetes hibát vétenék. Lehet, hogy nekem fellegzene be, de kimondatlanul is függünk egymástól, szóval ha neki baja esne én tuti belerokkannék és nyilván neki se lenne jó érzés, ha velem történne valami. Mármint... szeretném ezt hinni, ha már egyszer megmentett és a falkájába fogadott akkor csak elhihetem, hogy fontos vagyok számára nem? Főleg úgy, hogy megtűr maga mellett és még sorolhatnám.
Ő az eddigi első és véleményem szerint a közeljövőben is mondhatom még azt, hogy egyetlen olyan férfi, aki a bizalmamba tudott férkőzni. Mind ez köszönhető annak, hogy azok a nagyra nőtt barmok mit tettek velem minden egyes nap. A legtöbb nő lehet, hogy már rég belehalt volna abba az állathoz sem méltó tartásba, mint amiben én részesültem. Valószínűleg az tartott életben, hogy még egyszer az életben látni akartam a felszínt. A kéklő égboltot és a vidáman zöldellő füvet. A fák magas, karcsú testét minként az ég felé törnek, a hegyek vonulatait. És azt, hogy közel hét év alatt mi lett az emberiséggel. Még mindig ugyan olyanok, mint amilyenre én emlékszek? Már amennyi életben maradt belőlük a fejemben. Akiket én ismertem mind önzetlenek voltak, kedvesek és szeretetre méltók. Persze mind ezt az előtt, hogy azok a szakállas banditák el nem vetek apámtól, vagy pont fordítva, az apám oda nem adott nekik.
Ez után viszont minden ember idegen volt, senkihez nem mertem hozzá szólni, nem fogadtam senki érintését vagy együttérzését. Csak ücsörögtem bent a nekem szánt szobába és próbáltam hozzászokni a külvilág ördögiségéhez. Fények, különböző szagok és zajok - na ugye farkasként jóval erősebb volt a szaglásom és a hallásom is - ezek pedig csak még erősebben késztettek arra, hogy maradjak még egy ideig távol mindentől és mindenkitől. Bő egy éve már, hogy kiszabadultam de még mindig van bennem félsz nem csak a férfi, de a női nem iránt is. Egyedül a kisgyerekektől nem félek, mondjuk ez nem meglepő, hogy én magam is egy kisgyerek voltam még akkor, mikor bezártak. Lehet, hogy egy év alatt behoztam egyet s mást a lemaradásomból, de a szívem mélyén még mindig az a szeleburdi, vidám kislány szeretnék lenni aki nem élhette végig gyerek korát.
A fekete farkasom - mely olykor irányíthatatlanul robog előre - most lelassít, s szagot fogva merevedik egy tökéletes, démoni szoborrá ahogy beleolvad a sötét bozótosba. Ismerős a szag, de nem merek semmit se a véletlenre bízva, így csak állok és várok. Ha fenyegetve érzem magam akkor pedig szűkülve menekülök. Szégyen a futás de hasznos.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Kedd Szept. 23, 2014 6:38 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Alig jártam errefelé talán háromszor életem során, holott már évek óta itt lakom. De tudom, hogy itt is veszélyes, akárcsak az erdőben vagy bármelyik olyan helyen, amelyik kicsit is távolabb van a belvárostól... főleg egyedül. Szóval amikor idejöttem a testvérem autójával, azért bennem volt egy kis para, mert hát nem egyszer kergettek már meg a vadászok például. De nem élhetem le úgy az egész életemet, hogy bezárom magam négy fal közé csak azért mert féltem az irhámat. Ebben a mai világban mindenki fél, még az is akire egyébként nem vadásznak. Az a megoldás, hogy meg kell tanulni harcolni, kiállni a saját jogaimért, csak így lehet életben maradni. Abban egyébként szerintem abszolút nincs semmi ellenséges, hogy kijöttem fotózni. Az egyik haveromnak kellenek a képek és én meg vagyok olyan rendes, hogy segítek neki, mert tudok.
Szóval kiszálltam az autóból, a tükrös canont kivettem a hátsó ülésről az objektívekkel együtt, majd megindultam a ház felé. Mielőtt beléptem volna szokás szerint szagoltam, hátha van valamilyen ellenséges lény a környéken, de mivel nem éreztem semmi veszélyeset, ezért beléptem a félig kinyitott ajtón. Körülnéztem, még mindig ugyanaz a látvány fogadott, mint amikor először jöttem ide társasággal. Egy porfészek az egész, megrongált szobára hasonlító helyiségekkel. Tökéletes fotózási helyszín, így össze is raktam a gépet és lőttem pár fotót. Nem mondom, hogy olyanok lettek, mint egy profi fotós képei, de a célnak megfelelnek. Ahogy jártam be a házat útközben azt csinálva, amiért jöttem, végig a szagokra koncentráltam. Olyan érzésem volt, mintha nem lennék egyedül, holott egyértelműen nem volt rajtam kívül senki az épületben, sőt a közelében sem... még. Miután felmásztam a még romosabb padlástérbe, ugyanazt az ismerős és erős szagot éreztem, mint néhány hete az egyik kávézó közelében. Az csak nyugtatott, hogy egy vérfarkas az és nem vámpír, de nem adott okot arra, hogy teljesen ellazuljak. Pár kép után lemásztam a földszintre és még az ajtó előtt letettem a fotós táskát, hogy át tudjak változni. Kíváncsi voltam ki az, aki a közelemben van és esetleg követ. Reméltem, hogy nem egy alfa, akit zavar a jelenlétem, mert engem eddig sosem azért zaklattak, hogy csatlakozzak a falkájukba.
Amint a jóval biztonságosabb farkas alakomat felöltöttem, kiléptem a házból és megindultam a szag felé, de csak úgy óvatosan. A bokrok mögött már láttam a fekete bundát, amire megálltam és oldalra fordítottam a fejem. Nem sűrűn találkoztam eddig olyanokkal, mint amilyen én vagyok. Inkább átlagos szürke színűekkel szoktam összefutni, úgyhogy ez már így eleve meglepett. Az meg még inkább, hogy nem ugrott elő a farkas. Talán azt hitte, hogy bántom?
Hívogató hangot adtam ki, mert most már nagyon kíváncsi voltam rá ki az.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szer. Szept. 24, 2014 9:19 pm

Rhys and Olga




A rettegés foka a tetőfokára hág mikor megérzem a közeledő alak szagát és jelenéltét egyaránt megérzem. Legszívesebben már most lelépnék, viszont jelen esetben túl nagy a kíváncsiságérzetem még akkor is, ha biztonságosabbnak tartom a mellettem magasba törő fák egyvelegét, melyek egy ideig tökéletesen takarnak a jövevény elől, ki hamarosan meg is mutatja önnön magát. Nincs túl közel hozzám de épp elég ez a távolság ahhoz, hogy láthassam a sötét ellenére is.
Fekete bundája hasonlóan csillan a hold sápatag fényében mint ahogy az enyém, annyi különbséggel, hogy jobban látszik annak vastagsága. A hím egyed szőre sokkal tömöttebb, vaskosabb, mint ahogy a testfelépítése is erőteljesebb. Maga az állat egy jó pár kilóval nehezebb tőlem, s épp ezért nem akarom kihúzni nála a gyufát. Kaptam már épp eleget az elmúlt években, így inkább behódolva a földhöz kushadok majd lapos kúszásban indulok el felé miközben magam körül felverem leheletnyit az erdő ázott, saras földjét. Nem nézek a szemeibe, kerülöm a tekintetét ezzel is jelezve félelmemet, s amikor elérkezek hozzá megadóan elterülök. Behúzott fülekkel és farokkal szuszogok észvesztő gyorsasággal. A falevelek vidám táncot lejtenek az orrom előtt, körözve jelzik, hogy nincsenek oda a gyors fújtatásért.
Enyhén a hátamra fordulva mutatom meg neki torkomat ezzel is jelezve, teljes mértékben behódoltam neki és örülnék ha nem csinálna ki.
Szemem sarkából azért figyelem a reakcióit, nem adom oda neki teljes mértékben a torkomat, ha esetleg átharapná, hát... azt nem venném túl jó néven. Így fő a biztonság címszó alatt bármelyik pillanatban képes lennék ugrani, hogy mihamarabb elhúzzak innen a fenébe. Remélem nem szándékozik eltenni láb alól noha semmi oka nem lenne rá, és nem is néz ki úgy mint egy vérszomjas fenevad.
Mind a mai napig él bennem ez a fajta megadás. Lehet, hogy már egy éve ismerem az alfámat, de még hozzá is hasonló félelemmel indulok el farkas alakomban. Tudom, hogy nagyobb, erősebb, gyakorlottabb és még sorolhatnám, szóval mindig tartom magam a biztonságos közelséghez.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Csüt. Szept. 25, 2014 5:32 am




Olga & Rhys


There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.

Egyszerű késő délutáni fotózásnak indult ez az egész, nem számítottam társaságra. Az meg még inkább meglepetésként ért, hogy látszólag nem azért jött ez a vérfarkas, hogy bármilyen formában ártson nekem, mert akármilyen furcsa sajnos a saját fajtársaimmal is volt már egy-két konfliktusom. Persze nem utálom őket, elviselem még azt is aki idióta, mert elég furcsa lenne ha ellenük harcolnék. Előbb próbálnék megölni egy vámpírt, mint bármelyik hozzám hasonló farkast. De egyébként a vérszopókkal is megbékéltem részben az idők során. Nem mindegyik olyan köcsög, mint aki megölte a barátomat, szerintem felesleges lenne ezért utálnom az egész fajt, inkább csak azt az egyet... de azt nagyon. Ha még egyszer találkoznék vele, akkor az holtbiztos, hogy nem hagynám elmenekülni néhány harapással, szívesen leszúrnám. Azonban most nem vele volt dolgom szerencsére (vagy nem szerencsére), hanem egy farkassal, akin már a bokorban is láttam, hogy kifejezetten tart tőlem. Ennek egyrészt örültem, mert többségben velem játszatták el eddig a behódoló fél szerepét, másrészt... talán bántotta valaki, hogy ilyen lett?
Amint előjött a bokorból, a testtartását figyeltem. Úgy közeledett, mint aki legalább kivégzésre jönne, holott szerintem nem vettem fel valami nagyon fenyegető testtartást. Sőt, oldalra döntögetett fejjel, érdeklődve néztem mi lesz a következő húzása. Jól gondoltam, hogy teljesen be fog hódolni. Erre közelebb léptem lassan és megszagoltam. Azt már körülbelül akkor is tudtam, hogy nőstény, mikor a bokorban lapult, úgyhogy nem kifejezetten lepett meg a "hiányzó" testrésze. Amint sikerült még mélyebben elraktároznom magamba a szagát, üdvözlésképpen pofán nyaltam, mielőtt még alkalma lett volna elskerázni. Aztán rápakoltam a jobb mancsomat a hasára és próbáltam magam felé akartam dönteni, jelezve, hogy abbahagyhatja ezt a behódolást. Mondjuk ez a viselkedés egyáltalán nem hasonlított az eredeti farkasokéhoz, de ki mondta, hogy az vagyok? És neki is van emberi alakja, a szeméből látszik. Úgyhogy ha kicsit is használta az eszét, rájöhetett arra, hogy nem vagyok valami ellenséges típus.
A mellső lábaimra ereszkedtem, kinyomva a hátsó felemet. Ez amolyan játékra hívó magatartás, ami jelenesetben arra szolgált, hogy ugyan mutasson már valami komolyabb érdeklődést felém. Például egy átváltozást. Igen, határozottan szerettem volna látni az emberi alakját, hogy tudjak vele beszélni. Meg amúgy is kíváncsi voltam rá milyen a külseje. Annyit már magamtól is kitaláltam, hogy barna vagy fekete hajú, mert általában azoknak sötét a bundájuk állati alakban.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Csüt. Szept. 25, 2014 6:25 pm

Rhys and Olga




Őszintén mondhatom, hogy a farkas mindennek tűnik csak agresszívnek és távolságtartónak nem. Sokkal inkább olyan, mintha kíváncsi lenne. Arra, hogy miért úgy közeledek hozzá mintha egy kutya lennék aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, hisz nyilvánvalóan látszik az eredménye s most a gazdái fenyegetve hívják a lábukhoz, hogy jól leszidják valamint elfenekeljék.
Nos jelen esetben én semmit nem vétettem, szóval ez aligha jöhet szóba, viszont tekintettel arra, hogy 7 kerek évet úgy éltem le a jól megtermett, nagy darab férfiak társaságában, hogy napi szinten vittek magukkal "szórakozni", "játszadozni" és még sorolhatnám. Szerintem magától értetődő, hogy félek a férfiaktól hisz eleinte ők is normálisnak, kedvesnek tűntek. Aztán mégis fordult a kocka és mit kaptam? Egy halom agresszív állatot akik jobb dolgukban nem tudtak mit csinálni mint egyesével vagy csapatosával játszani a testemmel. A mai napig undorodok a gondolattól.
Teljesen a földhöz lapulva figyelem a másik feketének minden mozzanatát, ám az mikor kapok tőle egy kellemes kis pofán nyalást, kérdő tekintettel lesek fel rá. Meglep, hogy nem csípett belém mint ahogy azt az erősebb farkasok szokták, nem jelezte, hogy itt most ő a Jani nem pedig én. Na nem is úgy nézek ki, mint aki nagy vezéregyéniség lenne, de hát na...
A farkasom és emberi alakom is egyaránt beleremeg a gondolatba, hogy talán sikerül a kedves idegen személyében találnom valakit, akivel a jövőben talán még afféle barátok is lehetünk. Ez persze nyilván nem rajta, sokkal inkább rajtam fog múlni, hisz mi más vagyok, ha nem távolságtartó?
Játékos testtartására rögtön fel is emelem a fejem, hogy aztán kutya mód fekve tovább figyelhessem, miként küld felém bizonyos jeleket. A legnagyobb gondom az, hogy nem igazán értek még "farkasul", szóval...
Halk dörmögés szerű hanggal jelzem neki, hogy maradjon itt a fenekén nyugodtan. A héten már voltam itt kint, és egy zacskóban itt hagytam néhány ruhadarabot, szóval van mibe átvedlenem.
Elkocogva tőle mielőtt bemennék a romos házba, még vetek felé egy pillantást, hogy biztosan vehessem, itt marad. Ha tényleg így tesz, már el is tűnök a sötétségben s ledobva a fekete bundás jószágot amivé bevallom, szívesen szoktam átalakulni, immáron két vékony lábbal szelem át az egyik félre eső helyiséget, ahol egy régi ócska komódba rejtettem el a ruháimat melyeket most gyorsan magamra öltök. Nem más ez mint egy alsónemű valamint egy fekete csőfarmer, hozzá egy fehér topp és az elmaradhatatlan lovagló csizma, ami lassan a napjaim nagy részében velem van. Mi mással legyek jóban, ha nem a lovakkal?
Hosszú, sötétbarna hajam fátyolként hullik meztelen vállamra, s így battyogok ki oda, ahol előbb a farkast hagytam. Mellemen karba tett kezem és távolságtartásom jelzi, hogy nem szívesen megyek közelebb hozzá. Nem azért mert olyan rémes, sokkal inkább a múlt miatt... az a fránya.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Pént. Szept. 26, 2014 6:30 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Teljesen érthető lenne, ha a reakcióm után inkább furcsának nevezne, de hát mégis mit csinálhattam volna, amitől nem tűnök rögtön vadállatnak? Eszem ágában sem volt belecsípni vagy bármi, akkor ott rontom el az egészet. Mégis hogyan beszélne velem nyugodtan emberként, ha egyértelműen jelzem felé, hogy én vagyok a főnök. Ez nem az én módszerem, ha az idegen ennyire fél akkor főleg nem. Így nem lehet közeledni a másik felé, maximum ellenségesen. Pont ezért nem szoktam annyira foggal-körömmel ragaszkodni az igazi farkasok szokásaihoz. Nem vagyok vadállat, maximum vérfarkas. Még nem is öltem embert, csak megsebesítettem egyet és passzolnám mi lett vele. De sosem szoktam másokat terrorizálni, ahogy a fajtársaimat sem azzal, hogy egyértelmű jeleket adok arra, hogy tartson tőlem. Egyrészt mert ezt inkább velem szokták csinálni, nem pedig fordítva. Nem találkozok túl sűrűn farkasokkal állati alakban, de ha mégis, akkor legtöbbször egy nálam jóval idősebb, felsőbb rangúval, akivel ha nem szeretnék konfliktust, be kell hódolnom.
Amint a másik fekete morgáshoz hasonló hangot adott ki, a hátsó felemet is letettem a földre. Onnan figyeltem, ahogy elhúzza a csíkot, egyenesen be a házba. Úgy látszik vette az adást, mert átváltozni ment. Én is megtehettem volna ugyanezt, a cuccaim ott hevertek, ahol a fotós táskám, azaz az ajtónál. De azt akarta az idegen, hogy maradjak, én meg a szó legszorosabb értelmében vettem. A fejemet is leejtettem a földre, azonban hamarosan elkezdtem tüsszögni a sok portól, úgyhogy inkább az oldalamra dőltem és feljebb emeltem a fejemet, ameddig várnom kellett. Közben végig a hangokra koncentráltam, a halk zacskó recsegésre és a későbbi léptekre. Ezek szerint már járt itt a farkas, volt váltó ruhája. Anélkül is át tud változni mondjuk, csak... meztelen. Ezt igaziból nem is bántam volna, találkoztam olyannal, aki lazán felvette az emberi alakját így ruha nélkül. De természetesen nem a forgalmas utcán, ahol amúgy sem kifizetődő farkas alakban portyázni. Az erdőben, ahol rajtam kívül senki sem látta.
Amint meghallottam a közeledő csizmák hangját, odakaptam a fejemet. Röviden végigmértem az előbb farkasként bevonuló lányt. Ahogy a legtöbb fajtársam, ő is elég fiatalnak tűnt, mert talán az is. Az arcát így messziről még nem láttam túl jól, de maga az összkép határozottan tetszett. Rögtön elkönyveltem magamnak, hogy ő a szebb típushoz tartozik.
Lassan négy lábra álltam és ugyanilyen idegölő sebességgel haladtam felé, miközben jobban felmértem. A lába mellett elhaladva mentem a ruháimhoz -farmer, sötét póló, plusz a fekete csuka-, amiket szépen bevonszoltam a legközelebbi fal mögé. Viszonylag gyorsan végeztem az egész átváltozással, emberként léptem ki az idegen elé. Hát ha valami spanyol macsót várt, akkor elkeserítve ezzel őt...
-Hé, szia! -álltam meg néhány másodperc erejéig a fal mellett. Aztán tovább folytattam az utamat felé. -A nevem Rhys -mutatkoztam be, abban reménykedve, hogy ő is megteszi és nem csak "egy csaj" lesz a szememben.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Szept. 27, 2014 4:03 pm

Rhys and Olga




Nem vagyok oda a dologért, hogy most át kellene változnom. Eleve nagyon nehezen veszem rá magam arra, hogy emberből farkas legyek, ugyan ez pedig még nehezebb, lévén a nagy unszolások ellenére farkasnak lenni igazán felemelő érzés. Ilyenkor szabadnak és teljesnek érzem magam. Mikor pedig nagy nehézségek árán visszaváltozok emberré, feszélyezve és kétségbeesettnek érzem magam, hisz abba a testbe kerülök vissza, amit olyan sokan használtak azért, hogy maguknak kellemes időtöltést okozhassanak. Szinte még mindig érzem csípőmön a durva, bőrkeményedéses kezeket, nyakamon a nyálas, undorító nyelveket, s rémálmokban kísért a melleimet gyömöszölő kezek ereje mint ahogy sok minden más amit ki akarok törölni egy életre a fejemből. Na nem mintha olyan könnyen menne az.
Épp ezért fonom össze melleim alatt a kezeimet, hogy így ballaghassak ki az épületből megállva a farkas előtt, ki kíváncsi tekintettel mér végig tetőtől talpig. Nekem erre még nincs lehetőségem, hisz ugyan azt a fekete bundás jószágot látom mint eddig, aki meglepő módon, kifejezetten szimpatikusnak bizonyult, hisz nem esett a torkomnak, csak próbált játékra invitálni, valamint azt jelezte nem is egyszer, hogy nem fog bántani. Meglepő vagy sem, még mindig nem érzem teljes mértékben biztonságban magam, akkor pedig főleg nem, mikor ő is elvonul egy fa mögé, hogy rendbe szedje magát és immáron teljes emberi alakjában, két lábon sétálva jelenjen meg előttem.
Kíváncsian mérem őt végig, s bevallom nem csalódtam. Egy pillanatra se gondoltam, hogy majd valami nagydarab izompacsirta bújik ki a fa takarásából, és őszintének kell lennem, gyermekinek ható fiatal külseje megnyugtat.
Ahogy egyre közelebb ér hozzám, akaratlanul is összerezzenek és teszek hátra egy-két lépést.
- Szia - csak egy kétségbeesett, halk nyögés formájában szakad fel belőlem e szegényes köszönés, de többre nem is lennék most képes.
- Olga vagyok... - kimért léptekkel indulok el a másik irányba ahogy csak jön és jön. Oké, hogy nem tűnik épp veszélyesnek de ne ítéljünk előre. Mondjuk ezt úgy is lehet mondani, hogy ne ítéljünk előre, mert nem biztos, hogy baltás gyilkos.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Szept. 27, 2014 10:23 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Megmondom őszintén, nem igazán szeretek átváltozni farkas alakban, maximum ha úgy érzem veszélyben vagyok akkor megteszem. Macerás, mert a ruhám is leesik rólam olyankor... akkor visszaöltözni, mert állatként még mimikám sem nagyon van, beszélni meg egyáltalán nem tudok, max. vonyítani. Pont ezért jobban szeretek emberi alakban mászkálni, mint farkasként. Így is érzik rajtam, hogy mi vagyok, ha meg még meg is mutatom akkor szinte biztos, hogy belém eresztenek pár nyilat az egyik sikátorba... vagy megtámad valamelyik vérfarkas gyűlölő. Biztonságosabbnak érzem, ha csak szükséges esetekben változok át, mert például emberként meg védekezni nem igazán tudnék. Passzolom részlegesen át tudnék-e alakulni, például úgy, hogy csak a karmaimat húzom ki... még nem próbáltam, így nature meg elég fegyvertelen vagyok. A gyorsaságom mondjuk megmarad, meg az erőm, a gyors gyógyulás, de az összes többi előny eltűnik. A vámpír meg például kétszer kiszívja a véremet, mire tudok vele valamit kezdeni. Megszokásból fajtársaknál is inkább a szőrös változatomat mutatom, így legalább bele tudok harapni a másikba, ha kell. Jelenesetben erre nem volt szükség, mert már a bokornál is látszott, hogy fél tőlem az idegen. Mintha ezelőtt néhány nappal már legalább egyszer nekivágtam volna a sikátor falának. Pedig erről szó sincs, csak a szaga volt ismerős, úgyhogy nem tudtam hova tenni ezt a fajta távolságtartást.
Miután kimondta a nevét, nem közeledtem tovább, mert még így is félt tőlem, holott egyébként ő sem mondható gyengének. Szerintem pár jó mozdulattal könnyen leterítene, ha egy minimális szinten tanulta már a közelharcot. Nekem nem megy valami jól, mert ahhoz nem csak erő kell, hanem jó technika, ami nálam ugye hiányzik. Úgyhogy nem szívesen kezdenék ki még vele sem, mert ha valami karatés csaj, akkor nagyon csúnya vereséget szenvednék. Nincs falkám, ahol felszedhetnék magamra bármiféle legalább védekezésre használható harctudást. A tesómmal ugyan szoktam gyakorolni, de ő sem ér mindig rá, ahogy én sem. Ha estére mindketten hazaesünk a munkából, akkor nem azt helyezzük előtérbe, hogy tanítson. Egyrészt. Másrészt ő sem egy Jackie Chan. Az alfájával néha szokott edzeni, de azt azért nem mondanám, hogy profi.
-Oké -bólintottam. Aztán a tekintetem a lábaira siklott. Figyeltem, hogy tesz-e még egy lépést vagy sem. -Miért félsz tőlem? -muszáj volt ezt már megkérdeznem, mert tényleg nagyon igyekeztem, hogy ne tűnjek ellenségesnek. Akkor mégis mi oka van rá,hogy ennyire távolságtartó? Még csak nem is sejtettem miért ilyen...
-Nem akarlak bántani -emeltem felé a tenyereimet, majd leengedtem a kezemet úgy, hogy a combomnak csattant. -Csak már másodszorra éreztem a szagodat a közelemben és kíváncsi voltam ki vagy és mit akarsz tőlem. Ha egyáltalán akarsz valamit -magyaráztam, miközben továbbra is egy helyben maradtam. Legalábbis addig mindenképpen, ameddig elmondtam, amit szerettem volna. Utána tettem két lépést felé, remélve, hogy nem fog kihátrálni a házból. Elhiszem, hogy biztos volt már konfliktusa a fajtársaival, ahogy nekem is, de azért ennyire ne féljen, mert szerintem rohadtul nem úgy nézek ki mint aki halottan szeretné őt látni.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Szept. 29, 2014 10:50 am


Rhys and Olga




Az igazat megvallva nem az a helyzet, hogy félek a sráctól, elvégre nem nézem ki belőle, hogy a torkomnak akarnak ugrani. Egyszerűen elültették bennem a rettegés magját, ami napról napra kihajt, s lassan de biztosan elburjánzik mint a rák. Vannak olyan esetek, történtek egy ember életében amit soha nem felejt és még akkor is benne élnek tovább, ha valamiféle változás áll fent. Így az én esetemben meg lehet említeni az átváltozást Fenrir jóvoltából. Lehet, hogy erősebb vagyok mint egy átlag ember, és könnyedén eltudnám intézni azt, hogy még csak véletlenül se akarjanak hozzám érni, de sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. Akkor pedig főleg nem, mikor teljesen megfagysz a gondolattól, hogy megint árthatnak neked. Mert árthatnak ha akarod, ha nem.
És, hogy mégis mi az ami Fenrirhez köt s mint férfitől, tőle nem rettegek? Hát természetesen az, hogy megmentette az életemet minden formában. Kimentett abból a szemétből amiben tartottak, és neki köszönhetem azt is, hogy még a világon vagyok, hisz az a szer amit beadtak csak, hogy ne tudjak beszélni, tényleg megölt volna.
Melleim alatt karba tett kezekkel figyelem a felém közeledő srácot, s még azután is kimérten méregetem, hogy bemutatkozunk egymásnak.
A kérdésére felvont szemöldökkel söpröm a fülem mögé egy kósza hajtincsemet, majd megköszörülöm a torkom, hogy ezzel is érezze nincs ínyemre a téma. Nem azért, mert nem válaszolnék neki, egyszerűen... na jó, nem szeretem ezt a témát firtatni se.
- Az igazat megvallva, nem akarok tőled semmit, egyszerűen...egyszerűen csak szeretem ezt a környéket. Farkasként - és valóban. Úgy nem érzem magam annyira feszélyezve. Nem látom nagy valószínűségét annak, hogy pont engem akarna egy vadász vagy bármi más leszedni, emberként viszont ki tudja, hogy milyen barom jár erre aki megkíván egy egyedül kószáló női testet. Sok ilyet lehet hallani és bevallom, nem én leszek az aki nem hiszi ezt el, lévén nem csak szemtanúja voltam az ilyen eseteknek. De aztán meg ki tudja? Lehet, hogy mégis akarok valamit a sráctól? Bár leginkább a kíváncsiságra fogom, hogy megint körülötte sertepertélek.
- Fotós vagy? - ugrik be, hogy volt nála egy, a fotósokra emlékeztető táska, amiből nem is tudok másra következtetni. Igen horrorisztikus, sejtelmes hely ez, nem meglepő, ha egy-két fotográfus erre sétál, hogy megörökíthesse a hely szépségét. Oszló, omladozó és megroggyant falak, zsanérokról nyikorogva lógó ajtók, feltört hajó padlók, szétszórt ruhadarabok amik persze lehetnek hajléktalanoké, de ugyan úgy régi ruhadarabok is, a ház egykori lakóitól csak épp senkinek nincs gusztusa hozzányúlni ami nem lep meg.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Szept. 29, 2014 2:15 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Azért ritkán találkozok ilyen hideg természetfelettiekkel vagy sima emberekkel. Valamilyen szinten persze én is távolságtartó vagyok először, mert ebben a mai világban már nem lehet senkiben sem megbízni. De ennyire sosem szoktam túlzásba esni, mint Olga. Sőt, senki sem viselkedett velem még így puszta félelemből. Mert hogy utálat ez mögött nem állhatott, még egyszer sem láttam őt, csak a szagát éreztem. Akkor mégis mi baja lenne velem? Azt még megértem, ha egy alfa nem szívesen haverkodik velem, mert én már csak ilyen kitaszított vagyok. De hát nehogy ez legyen a problémája ennek a vérfarkasnak. Amúgy sincs a homlokomra írva nagy betűkkel, hogy nincs falkám. Az alfák is csak onnan tudják, hogy nem egészen vagyok tisztavérű, mikor utánanéznek az adataimnak. Ez alapesetben egyébként nem jelentene egyet azzal, hogy korcsként kell kezeljenek, de valaki mégis megteszi. Hülyeségnek tartom, de nem tudok ellene mit tenni. Nekem még azokkal sincs különösebb problémám, akik tényleg hibridek, már ha rendesek velem. Egyénfüggő a dolog, még a vámpíroknál is, holott őket jogosan utálhatnám. A démonokat viszont válogatás nélkül gyűlölöm, irtózok tőlük.
-Aha, értem. Végül is szép hely csak egy kicsit... lepukkant -néztem körbe a házon belül, a padlón a gerendákat pedig megnyomkodtam a jobb lábammal, mire az egyik megadta magát és beszakadt. -Hú! Meg veszélyes -néztem le az újonnan keletkezett lyukba. Igaziból a jó nagy semmit láttam, feketeséget. Viszont erős késztetést éreztem rá, hogy feltépjek még minimum három részt és lemenjek megnézni mi van ott. Az ilyen helyeken lehet találni pár érdekességet.
-Nem, csak hobbiból szoktam fotózni. Most a barátomnak kell egy munkához. De már lőttem pár képet -vontam vállat, eközben vetettem rá pár pillantást, ahogy kell. Egyáltalán nem zavart meg a munkában a farkas, úgy is kezdtem magam nagyon együl érezni. Most viszont az újonnan keletkezett lyuk egyre jobban megmozgatta a fantáziámat. És ha valami eldugott labor van odalent? -Megnézed? -intettem a lánynak, hogy jöjjön közelebb. -Le kéne mászni -még ki sem kértem a véleményét úgy igazán, már hajoltam is le aztán meglepően nagy könnyedséggel feltéptem a következő gerendát. Nem sokat kellett feszegetni, mert hamar megadta magát.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Szept. 29, 2014 3:04 pm

Rhys and Olga




- Azt azért nem mondanám, hogy olyan nagyon szép lenne - húzom a nap folyamán először halovány mosolyra a szám, s én magam is érzem, hogy milyen erősen érződik orosz akcentus a beszédemben. Nem beszélek sokat, és akkor se erre figyelek, de a jelen állapot szerint van rá lehetőségem, hogy megfigyeljem így rögtön meg lep a tény, hogy még mindig nem tudtam levetkőzni magamról az oroszt. Nem mintha zavarna. Engem nem, hisz én megértem a legtöbb angol nyelvűt, legyen ausztrál, brit vagy francia akcentusa. Nem zavar.
- Ebben viszont egyet értek - hajolok a keletkezett rés felé, miután reflexszerűen nyúlok a srác karja után noha sejtem, hogy nem fogja elnyelni a tátongó mély. Meglepetten húzom vissza a kezem s engedem, hogy halk puffanással a combomnak ütközzön, miközben másik kezem megkapaszkodik egy, az ablakból benyúló vaskos fa ágába. Kíváncsi vagyok, hogy mióta állhat itt elhagyatva ez a kis vityilló. Régi típusú, hatalmas fa lépcsővel és díszes korláttal, néhol még az eredeti lakkozás is látható, ami egy gyönyörű, vöröses burkolatot jelent. A tapéták mintái is sejtetik, hogy jómódú család lakhatott itt, kik ki tudja, hogy mi miatt hagyták el az otthonukat. Némely sarok és fal, korhadt, szénné égett gerenda nem sejtet mást mint, hogy tűzvész pusztított, viszont akkor, hogy nem égett le az egész ház?
- Aha, szóval te csinálod a barátod melóját - értelmezem a mondatát, bár ki tudja, hogy mi van e mögött?
Félrebiccentett fejjel - akárcsak egy kíváncsi kutya - veszem szemügyre a léceket melyeket meglepő könnyedséggel tép fel.
- Nem dukál egy "Veszélyes" tábla a környékre? Nem is értem - guggolok le, hogy alaposabban megnézzem magamnak. Furcsa, kesernyés, orrsértő szagok szállnak fel, s így némi kétségbeeséssel emelem tekintetem Rhysre.
- Biztonságos ez? - csak mert nem vagyok benne egészen biztos. Nem azt mondom, hogy felkarcolná a karomat a törött padló vagy kimenne a bokám ha leugrok mert ugyebár ki tudja, hogy milyen mély, viszont azt se tudhatja senki biztosan, hogy ki vagy mi lapul odalent. Én pedig utálom a kígyókat, a patkányokat és minden mást is, ami ezekhez hasonlít.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Szept. 29, 2014 7:34 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Igen, ez erős túlzás volt -mosolyogtam, ha már ő is. Alapjában véve kihívásnak tekintettem azt, hogy legalább minimálisan „megszelídítsem”. Mondjuk ehhez azért tudnom kéne miért viselkedik távolságtartóan, de mivel nem akartam letámadni a múltjával kapcsolódó kérdésekkel, ezért inkább hagytam. Amint megint csak érdekesnek találtam vele kapcsolatban, hogy akcentussal beszélt, ezek szerint nem anyanyelve az angol, hanem talán... valami európai. Nem vagyok profi abból, hogy bárkinek is a beszédéből leszűrjem milyen származású, melyik területen születhetett. Hallottam már ugyan sokféle akcentust de a mai napig nehezemre esik különbséget tenni köztük. A lényeg az, hogy megértsük egymást a beszédpartneremmel, engem nem zavar, ha töri az angolt. Ha meg esetleg ő nem értene meg, mert hadarok akkor akár el is ismétlem, nem a nyelvtudásuk miatt ítélem el az embereket.
-Már le kéne dózerólni, nem tudom miért nem csinálták ezt még meg -hát az előbbi történések után egyáltalán nem éreztem magam biztonságban még így a padlón állva sem. Csak egy kicsit kellett rálépnem arra a deszkára és már szakadt is be. Akkor lett volna ez élvezetes, mikor ezelőtt öltözni siettem a fal mögé... ami egyébként még állt, de nem voltam benne biztos, hogyha például erősebben nekidőlnék akkor megtartana-e. Ez az egész kóceráj egy nagy porfészek, ami alól néhol kilátszik még az eredeti színe a falaknak, néhol meg égett. Fogalmam sincs kik laktak itt, egyáltalán miért mentek el innen, mert azért egy tűzvész még nem a világ vége. Csak fel kellett volna pofozni a házat... bár ez nem az én dolgom. Fotózási helyszínnek mindenesetre tökéletes, feltéve ha valaki gyorsan gyógyul mint én. Merthogy a biztonságostól nagyon távol áll ez a lakás.
-Azért nem egészen -mosolyogtam újra, miután kicsit jobban boncolgatta Olga az előző mondatomat. -Fogalmazzunk úgy, hogy segítek neki -tényleg az igazat mondtam, teljesen sosem csinálnám meg senkinek sem a munkáját. Ezek a képek például egy egyetemi projekthez kellenek, amit a haverom fog megvalósít, én csupán egy részét vállaltam be. Nekem sincs túl sok időm ilyesmire, csak hát ilyenkor péntek este azért jobban ráérek. Amúgy sem akartam most bulizni menni, a kedvenc szórakozóhelyem előző héten bezárt. Plusz azért minden héten bulizni menni nagy luxus, főleg a mai világban, ahol teljesen mindennaposak például a sikátorokban a gyilkosságok. Sőt, este még az eldugottabb utcákban is. A vadászközpont közelében pedig úgy érzem van elég okom arra, hogy féljek. De igaziból már mindenki terrorban tart mindenkit úgyhogy...
-Hm. Nem vagyok benne biztos -grimaszoltam, amint megcsapták az orromat a lentről felszivárgó szagok. Még az életben nem éreztem ilyen fajta bűzt, úgyhogy részben feltüzelte a kíváncsiságomat, részben pedig megállásra késztetett. Szerintem mondanom sem kell, hogy az első nyert. Feltéptem még egy deszkát, hogy kényelmesen le tudjak ugrani, majd felegyenesedtem és a belógó ág egyik részét letörtem. Azt szépen belehajítottam a lyukba és a hangra koncentráltam, hogy mikor ér földet. Nem kellett sok idő neki, úgyhogy eldöntöttem, hogy megyek utána. -Olga, én leugrok -néztem rá határozottságot sugalló arckifejezéssel. -Ha biztonságos, akkor jöhetsz utánam. Addig maradj -mutattam a kezemmel, aztán egy pillanat alatt levetettem magam. A vártnál nagyobbat zuhantam, körülbelül két métert, ráadásul valami sárba. Odalent még büdösebb volt, úgyhogy előkaptam a telefonomat, hogy lássak is valamit a sötétben. Abban a pillanatban undor ült ki az arcomra...
-Ez valami labor lehetett. De van pár döglött patkány itt és kiborult lombikok -jellemeztem röviden a lenti helyzetet, miközben szétnéztem. -És egy emberi hulla. Le akarsz jönni? -szinte biztos voltam benne, hogy nem. Már én is inkább visszamásztam volna.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Szept. 29, 2014 9:12 pm

Rhys and Olga




Nem kell titkolnom, legbelül örvendek mikor meglátom a viszonzott mosolyát. Lehet, hogy nem vagyok egy jó beszélgető partner idegenek társaságában, de azért teljesen karót nyelt se. Az a jó modor amit egykor anyám tanított és amit most Fenrir mellett tanultam. még mindig él bennem.
- Nagyon szép emlékmű lehetne belőle... Vagy egy könyvtár azoknak, akik nem szívesen járnak be a belvárosba, hogy onnan kölcsönözzenek. Egy antikvár. Annyi de annyi lehetőség rejtőzik a dolgokban, de soha nem használják ezt ki az emberek. Csak figyelik ahogy elrohan mellettük az idő.
Húzom végig ujjamat egy nem messze lévő gyönyörű, kézzel faragott ódon komódon, mely tökéletesen megállná a helyét egy drágább múzeumban is, csak...
- Biztos rém mesék terjednek az emberek között a házról és azért nem merik lebontani - fel se tűnik igazából, hogy pillanatok alatt megered a nyelvem. Ez a legnagyobb gondom. Ha olyanról van szó amit szeretek, legyen az tárgy, élőlény vagy bármi más, elszalad velem a szekér és csak beszélek, beszélek s beszélek mint valami felhúzható csilingelő tündérke.
Gyorsan vissza is húzom hát a kezem, mielőtt még több emlék vagy lehetőség villanna be a fejemben, s immáron csak a srácra figyelek, akinek az imént tettem fel egy kérdést, amire a választ illene meghallgatni nem?
- Így egész jól hangzik - nézek bele szemeibe elismerően. Soha nem szerettem, mikor más csinálja meg az X ember feladatát, így viszont mondanom se kell, hogy elfogadhatóbb a helyzet. Na de nem mintha sok közöm lenne hozzá.
Ú, egészen biztos vagy benne, hogy oda le akarsz menni? - tartom az orrom elé a kezemet, miközben egy lépéssel megközelítem Rhyst, hogy leleshessek én is a lyukba, ahonnan ez a fertelmes bűz tör fel. Láttam már hullát nem is egyet, s most az egyetemen is van lehetőségem foglalkozni velük, de... sokkal inkább a patkányokkal és békákkal mint igazi hullákkal. Mert ez a szag azt idézi. Emberi tetemet. Fúj!
- Menj csak - ha nagyon szemtelen lennék, akkor most olyan lennék mint egy macska a társával. Gondolkodás nélkül lelökném, jelezve, hogy siethetne. De inkább csak topogok még egy ideig, miközben idegesen pillantok körbe nehogy valaki ránk találjon.
- Fúj... - nyögök, s már nagy sietségemben le is csúszok a lyukba. Csak akkor hallom meg, hogy mi is van idelent, mikor földet érek és felegyenesedek, hogy láthassak.
Kezemet reflexszerűen törlöm bele a nadrágomba, majd megközelítem az imént, Rhys által említett hullát.
- Valamiért nem lep meg - egy jókora tőrt rántok elő a nadrágom övéből, s érintem hozzá a már oszladozó, rothadó és vadul bűzölgő hulla arcához - legalábbis ahol sejtem, hogy egykoron az arca lehetett - és félre fordítom, hogy a csimbókokban lógó, nyálkás hajtól mást is láthassak.
Hajamat kézzel copfba fogva vetem át a vállam mögött, nehogy olyanba lógjon amit aztán órákon át moshatok...
- Valami nekem itt bűzlik. És nehogy azt mondd, hogy a hulla - mosolygok hátra Rhysre.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Kedd Szept. 30, 2014 7:24 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Igen. Most már mindegy neki. Felújítani is életveszélyes lenne -húztam oldalra a számat, miközben a keletkezett lyukat fixíroztam. Szerintem ha ezt a házat valaki elkezdené helyrepofozni, akkor itt halna meg. Hát ha már attól megadta magát a deszka, hogy a lábammal rugóztattam, akkor csoda, hogy még nem szakadt be az egész... vagy nem dőlt ránk az épület. Jártam már itt párszor, de még nem történt velem semmi ilyesmi. Mindig biztonságosan odaértem A pontból B-be. Ezek után viszont nem szívesen mennék vissza például a padlástérbe fotózni. -Kétlem, ennyire nem lehetnek beszarva. Főleg azért, mert manapság már a munkások között is van legalább egy erős természetfeletti -oké, egy kicsit én is parázok a szellemektől, de annyira nem, hogy ne mernék lerombolni egy házat. Kivéve ha egy démon lakott itt. Mert azoknak még a gondolatuktól is a hideg futkos a hátamon fel-alá. Már próbált egy becserkészni magának, nem tartozott az az időszak a legjobbak közé. Eleve az erejük elrettentően hat rám... ha lehet kerülöm a társaságukat. Inkább egy vámpírt választanék ellenfélnek, mint egy démont, aki gondolattal roppantja szét a csontjaim és minden ilyen „finomságra” képes.
-Miért ne? Kell egy kis izgalom -rántottam meg a vállaimat. Nyilván egy bizonyos szinten bennem volt a para, hogy valami olyannal találkozok odalent, amivel alapesetben is meggyűlne a bajom, nemhogy a padló alatt. De nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, lehet, hogy csak valami állat teteme rohad odalent, attól meg nem fogok beszarni. Ha valami veszélyes lény lenne ott, akkor szerintem már régen megmutatta volna magát. Főleg egy elfajzott. Mellesleg hogyan mászott volna az le?
Szóval összeszedtem magam és leugrottam, ahogy az egy vérfarkastól elvárható. Itt aztán tényleg azt hittem kiokádom még a gyomromat is, mert olyan orrfacsaró hullaszag volt, hogy azt leírni nem lehet. Ráadásul amikor megláttam miért van ilyen büdös...
Undorító rohadt emberhús, olyan, amit akkor sem ennék meg szívesen, ha teliholdkor nagyon felhúzna valaki. Már majdnem teljesen befejeztem a mondandómat, amikor egy puffanást hallottam a hátam mögül. Persze, hogy leugrott Olga, miért is ne... még fel sem mértem igazán a terepet, de ő már nem bírta ki. Jó, hát végül is a saját felelősségéből tette ezt meg.
-Te most mit...? -kezdtem bele a kérdésbe, azonban mielőtt feltehettem volna, már magamtól is rájöttem mire készül. Gondolom kíváncsi volt rá ki lehet az az ember. Nekem egy kicsit ismerős volt az arca. Vagyis annak a maradványa. Mintha valahol láttam volna már.
-Hát, akkor a hulla és még valami más -vettem kicsit poénosabbra a figurát, ahogy ő. Legalább ezzel is oldottuk a feszültséget, amit személy szerint végig éreztem az egész testemben.
Kicsit komolyabbra véve a figurát Olga mellé léptem. -Ez a pasas nem valami építész volt? -kérdeztem a lányra nézve, hátha neki már eszébe jutott valami mellékesnek tűnő de fontos információ. Azonban mielőtt válaszolhatott volna, a deszkák csúszó hangjára lettem figyelmes. Azonnal a lyukhoz siettem, ami lassanként megszűnt létezni. -Ez mégis mi volt?! -tettem fel a költői kérdést felcsattanva és próbáltam feldolgozni, hogy valami vagy valaki épp most zárt be minket a kibaszott alagsorba. Azonban nem sokáig tétlenkedtem, egy ugrással belebokszoltam a deszkába, ami ugyan azonnal kettétört, de valami erő visszatartotta attól, hogy elmozduljon. -Kezdem érteni, hogyan halt meg ez az ember és miért hagyták így ezt a házat -állapítottam meg a mondat végén egy kisebb, mélyről előtörő morgással. Amikor megláttam a hullát, már akkor kezdett összeállni a kép, de igazán csak most esett le, hogy tulajdonképpen mi szórakozik velünk. -Biztos valami démon a rohadék -tettem idegességemben egy kört a megrepedt deszka körül, miközben a telefonommal továbbra is világítottam. Bár szívem szerint nekicsaptam volna a falnak... de hát ez volt az utolsó mentsvárunk. -Na, gyere le te seggfej! Csak ennyire vagy képes?! -kiabáltam felfelé, kicsit sem visszafogva magam. Pont azt akartam, hogy minél dühösebb legyek és talán valahogy ki tudnánk jutni. Elvileg nagy erő van bennem, csak használnom kéne.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Kedd Szept. 30, 2014 10:22 pm

Rhys and Olga




- Akkor nem értem miért nem bontják le. Kész életveszély. Most gondolj bele abba, hogy mi lenne ha vámpír lennél, és ez beszakad... lent pedig karók vannak - állapítom meg miközben én is odalépek Rhys mellé, hogy még csak véletlenül se foglalkozhassak mással csak a szóban forgó résszel.
Undorító bűz, furcsa állott meleg levegő. Bele se merek gondolni, hogy mi a fene van odalent. A dögszagból természetesen tudok következtetni egy s másra, de nem szeretném elképzelni.
- Igen ebben van valami - gyors bólogatással jelzem, hogy egyet értek. Akárhány boltba beléptem eddig, mindig találkoztam egy vámpírral vagy hozzám hasonlóval árufeltöltőként vagy tulajdonosként.
- Lejöttem... miért talán leemeltél volna? - nézek végig rajta kíváncsian és már lépek is oda a hullához miközben előhúzom az övemből a tört, hogy ne kézzel kelljen hozzáérnem.
- Lehet, hogy távolságtartó vagyok, de azért már láttam és tapasztaltam is egyet s mást. Három hétig voltam összezárva egy oszladozó hullával, Rhys - és ez még a jobbik eset, de a többit nem szívesen kotyogom most ki neki. Majd ha már kialakult egy bizonyos bizalmi szint közöttünk, akkor... talán. Félek, hogy elítélne miatta.
Fehér fogaimat kivillantva vigyorodok el megjegyzése hallatán.
- Igazad van... Nem tudom mi a fene van itt, de nagyon fura előérzetem van, mintha... - ezt már nem fejezem be, mivel sikkantva kényszerülök hátra ugrani egyet mikor egy patkány mászik ki az immáron felém leső hulla egy szemgödréből. Akaratlanul is bele ütközök a fiúba, de nem lépek el tőle. Bevallom nagyon furcsa. A hullától nem, de a patkánytól undorodok és félek. Talán tényleg ez a kulcsszó. A félelem. A hulla nem bánthat fizikailag, míg a patkány igen.
- De, azt hiszem, hogy az... volt - nyomom meg miközben még mindig Rhys mellett ácsorgok, mintha legalábbis ez a közelség megvédene a nyavalyás rágcsálótól.
Az érdekes csúszó hang és a sötétség hatására összerezzenek s pillanatok alatt elfog a pánik ahogy belegondolok abba, hogy mi mindenen mentem át ebben a sötétségben 7 álló éven keresztül. Nagyot nyelve hunyom le a szemeimet, mintha legalábbis ez segítene rajtam s minimalizálná a szédülés erejét. De nem megyek vele semmire. A hányinger pedig... na jó erről inkább nem beszélek, inkább egy pillanatra előre dőlök s megtámaszkodok a térdemen, mintha segítségemre lenne.
- Szerintem... ne merítsd az akksit - hangom halk, óvatos, mintha rettegnék valamitől. Bár ez szerintem érthető. Egy évig távol voltam a magánzárkától, most megint beleestem egybe. Ami ráadásul büdös, nyálkás és még hulla is van benne néhány patkánnyal. Bár ahol néhány, ott rengeteg patkány is lehet.
- Nincs erre egy ajtó valahol? - igyekszek megőrizni a hidegvérem kevesebb mint több sikerrel, s leginkább a szag az, ami kezd az idegeimre menni a meleggel együtt.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szer. Okt. 01, 2014 6:28 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Nem kell ahhoz vámpírnak lenni... ha ezüst van rajtuk, végem van -még az sem kizárt, hogy a sima karók is megölnének. Legalábbis úgy mindenképp, ha nem tudnék szabadulni és jönne egy vámpír például, vagy egy vadász. Sok ellensége lehet egy vérfarkasnak, még úgy is, hogy nem áll mögötte személyeskedés.
A kérdésre nem válaszoltam, mert ebben a helyzetben egyáltalán nem akartam vele vitatkozni. Igen, jobb lett volna ha fennmarad, mert egyrészt még nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán jó ötlet volt-e ide lejönni. Az emberek csak úgy maguktól elvégre nem halnak meg egy ház alatt... kell, hogy legyen itt valami, ami megölte. Legalább a szaga ha más nem. Bár ebben a bűzben a halálon kívül mást nem éreztem a levegőben.
-Minek? Ki volt az a barom, aki összezárt vele? -ráncoltam a homlokom, miközben figyeltem mit fog csinálni Olga. Hát azért rendesen meglepett, amit mondott. Nem mindennap találkozok olyanokkal, akik egy hullával voltak összezárva három hétig. Ezek szerint sötét múltja lehet, vagyis egy része biztos az. Talán indokolja miért viselkedett úgy, ahogy. Bántották? Az megmagyarázna mindent.
Miközben a hullát néztem, egy pillanatra kibillentett a nekem tolatás. Megfogtam Olga két vállát és mögüle kerestem a tekintetemmel, hogy mi ijesztette így meg. Amint észrevettem a rágcsálót, mosolyognom kellett. -Ugyan... nézz már rá. Ez egy kis seggdugasz. Egy roppantás lenne mindkettőnknek -mondjuk elég sok betegséget terjesztenek, de kézzel simán ki lehetne nyírni. Vagy lábbal. Rálépünk és megdöglik, nem kell attól félni. Engem jobban zavart a hulla, ugyanis még az életben nem láttam ilyent. Sőt, igaziból semmilyen emberit. Maximum állati tetemet, de az ennél sokkal... kibírhatóbb. Mert ez ocsmány, rohadt büdös és... hát sokkal ocsmányabb azoknál, mint amiket eddig láttam. Gyomorforgató, ha megrögzött gyilkos lennék sem dekorálnám ki ezzel a szobámat. Biztos van már hónapos. A csontok látszanak a rohadt, bogaras hús alatt. Nagyra értékeltem volna, ha csapot is adott volna valaki ehhez a látványhoz, mert nem sokon múlt, hogy kidobjam azt a pizzát, amit délután ettem. Vízzel talán kibírhatóbb.
De sajnos mielőtt rájöttünk volna, hogy mi ez az egész, addigra már ránk záródtak a deszkák. Ennyi, mindig akkor kerülök bajba, ha nagyon elbízom magam, kíváncsi vagyok. De bezárni még nem zártak sehova, ez az első és fingom sincs mit kéne csinálni akkor, ha például nincs térerő vagy ha tényleg valami démon volt, akkor blokkolja a telefonom. Bár, talán annyira ezek sem okosak.
Ezek után szerintem abszolút érthető, hogy kezdett eldurranni az agyam. A félelem is jelentősen segített abban, hogy durva szavaim legyenek ahhoz, ami bezárt minket. Ha ennyire közel vagyok ahhoz, hogy csontvázként éljek itt legalább egy ideig, akkor már olyan szinten nem érdekel mennyire démoni az ellenfél... legalább most hadd fejezzem ki a velük kapcsolatos érzéseimet.
A telefont egy időre a zsebembe csúsztattam, majd még egyszer belehúztam egyet a deszkába és ott tartottam a kezem. Valami hihetetlen erővel nyomott lefelé, de egy rövid időre sikerült elérnem, hogy kiérjen a kezem. Aztán megint vissza a sötétbe...
Egyedül ezzel nem mennék semmire, úgyhogy egy erős káromkodás után a telefonnal világítva kerestem magamnak egy raklapot, amire leülhettem. De még nem mentem oda. -Bírja az aksi. Ma töltöttem fel -a nap folyamán az egyetlen, amit jól csináltam.
Odasétáltam Olga elé, majd a kezemet nyújtottam. -Itt biztos nincs ajtó, maximum deszkák. De ha szeretnéd akkor körülnézhetünk ketten. Csak gyere -bár ezek után nagyobb kedvem lett volna azon a raklapon üldögélni és felülbírálni mit csináltam rosszul az életemben, hogy ezt érdemlem. Persze annak örültem, hogy találkoztam a farkas lánnyal, de a bezártság nincs ínyemre.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Csüt. Okt. 02, 2014 6:49 pm

Rhys and Olga




- De az én sztorimban jelenleg nem szerepelt az ezüst, de ha úgy szeretnéd akkor már fog - vetek rá egy vidám pillantást ha belegondolok, akkor tényleg furcsa, hogy a vámpírokat emlegettem fel a karókkal, mintsem a magunkfajtákat az ezüsttel, vagy egyéb más tárggyal. És igen, valószínűleg ezüst nélkül is megilletődtünk volna a karótól a szívünkben például.
- Az apám. És erre keresem én magam is a választ. Tudod... nem volt soha túl jó kapcsolatom a családommal. Mármint anyámmal egész jóban voltunk, szerettük egymást, viszont még kislány voltam mikor meghalt. Ezután az apám nevelt tovább... illetve "nevelt" a maga módján. Egy nagy csapat, ereje teljében lévő orosz pasival együtt - ebből már sejtheti, hogy mire célzok.
- A cellatársam volt a lány, de elfáradt. Belefáradt a kínzásba, és meghalt. De nem vitték ki mellőlem eltemetni, hanem ott hagyták a földön a hulláját, rohadjon csak magának vidáman. Én pedig végignézhettem azt a folyamatot ahogy hullafehérség lassan de biztosan rothadássá alakul. Undorító volt... - abban a pillanatban elfog a hányinger ahogy ebbe belegondolok, de igyekszek nem foglalkozni túl sokáig vele. Már bő egy éve, hogy kiszabadultam onnan, nem szabadna, hogy ma is emiatt forduljon fel a gyomrom és ez hátráltasson. Hogy ez intézze el a jövőm nagy részét, miszerint rettegek a férfiaktól de főként azoktól, melyek valamivel több izmot vagy hájat tudhatnak magukon az átlagosnál.
Viszont így szerintem teljes mértékben érthető, hogy miért nem estem kétségbe a hulla láttán. Oké, ezt a látványt soha nem lehet megszokni, mindig kap egy kis sokkal, egy átmeneti szívrohamot az ember. A lába földbe gyökerezik, a szíve kihagy egy-két ütemet, de tény és való, hogy nem rendített meg még akkor se, ha imént felsoroltak életbe léptek.
A patkánytól viszont finoman szóval, berezelek s ezt nem is adom másként Rhys tudtára mint, hogy meglepően hangosan felsikkantok és a meglepettségnek hála, neki is tolatok mire megérzem vállaimon a kezét. A patkány vadul mozgatja apró orrát, horgas bajszai pedig úgy járnak, mintha kötelező lenne. Mondjuk lehet, hogy az.
A húst zabáló férget és egyéb rovarok - természetesen az undorító patkányokkal csápokban és kéz a kézben járva - kis híján teljesen életre keltik a hullát. Mintha a húscafatok és a maradék ruhák, a haja újra mozgásba lendült volna. Lehet, hogy kicsit darabosnak és a filmekben megálmodott "zombisnak" tűnik, de már maga a tudat is gyomor forgató, hogy itt van. Erre persze rátesz a látvány.
Utálom a bezártságot de azt meg főként, ha valaki szétveri magát így a következő ütést követően elkapom Rhys csuklóját, s amennyire látom magam előtt az arcát - ami persze nem sok, de legalább sejtem, hogy előttem áll - annyira igyekszek hozzá beszélni, nem pedig el a feje mellett.
- Ne verd már szét a kezed! Higgadj le! - hangom óvatos és nyugtató, kezemet pedig elhúzom az övétől, mielőtt ő maga tenne ezért. Valószínűleg azt kevésbé viselném el, ha ellök magától valaki, mint a hulla szagát és látványát.
- Ez egy pince nem? Az ilyen pincéknek már csak vészhelyzeti okokból is kell, hogy legyen legalább egy kicsi ablaka. Valószínűleg... ideadnád a telefonod? - lépek oda az egyik fal mellé, amit még nemrég a félhomályban láttam, s hallgatózni kezdek. Lehunyt szemekkel hallgatózok, mint valami bolond, de végül meghallom.
- Van egy kis szélátfújás, már csak az a kérdés, hogy hol. Kicsit kellemetlen lenne, ha például... amögött - mutatok egy, a pince sarkába teljesen beékelt vasszekrényre. Nem lenne szerencsés túl nagy zajt kelteni, ha már az a valaki vagy valami bezárt ide minket. Viszont jobb lenne minél hamarabb lelépni.
Ám még mielőtt túlzásba vinném az okoskodást, inkább Rhys mellé szegődök és várom, hogy ő adja az utasításokat, hisz ő a férfi.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Pént. Okt. 03, 2014 6:36 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Közbeszólás nélkül és láthatóan hitetlenkedve hallgattam Olga sztoriját. Hát úgy igaziból köpni-nyelni nem tudtam... az már nem játék, ha tényleg ennyire kegyetlenül bántak vele. Még felnőttként is elég lenne ezt végigszenvedni, nemhogy fiatalon mondjuk tiniként. Ezek után azon sem csodálkoznék, ha úgy általánosságban mindenkitől félne és ki sem mozdulna a házából. Mert gondolom ez rendesen rányomta a pecsétet az életére. Így tehát magyarázatot kaptam végre a furcsa viselkedésére, az már csak mellékes, hogy hányás nélkül vizsgálta meg azt a hullát. Merthogy odamenni talán én is odamentem volna, de így is eléggé kavargott a gyomrom, nemhogy még közel hajoljak ahhoz a tetemhez. Mert a látvány az önmagában egy dolog, de olyan rohadt büdös volt, hogy azt emberként is elég lenne kibírni, vérfarkasként meg egy halál...
-Sajnálom, nem akartam ebbe belemenni -együttérzés meg szemlesütés természetesen volt, mert még én éreztem magam kellemetlenül, hogy egyáltalán rá mertem erre kérdezni. De hát álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen sötét múltja van. Ha ezt előre tudom, inkább meg sem szólalok, legalábbis ezzel a témával kapcsolatban nem, mert elhiszem, hogy rossz lehet újra visszaemlékezni ilyesmire. Körülbelül olyan, mintha eladták volna Dubaiba prostinak, csak talán még egy fokkal rosszabb, ha tényleg benne volt az apja a dologban...
Mondjuk ez még nem változtatott a kiakadási fokomon, amikor bezárt minket valami. Viszont legalább nem ráncigáltam el a kezemet, mikor megfogta Olga és nem is lökdösődtem. Bár szívesen belecsaptam volna még egyet abba a deszkába, legalább düh levezetésként, ha már mást nem tudtam vele elérni.
-De akkor kijuthatott volna ez az ember, vagy akármi is volt -böktem a fejemmel a hulla felé, akiről a bűze miatt képtelen voltam megállapítani, hogy rendelkezett-e valami különleges képességgel. Egyébként valószínűleg nem, bár ki tudja. Vérfarkas és vámpír nem lehetett, mert akkor előbb-utóbb kiszabadult volna legalább akkor, mikor eltűnik innen a... démon?
-Itt van -adtam át a telefont, mert gondolom nem tönkretenni akarta Olga, hanem a fény miatt kellett. Amikor viszont pár pillanatig teljesen lefagyott, először nem értettem mit csinál. Végül magamtól is meghallottam, amit ő keresett... a szél hangját. Igaz nem volt valami hangos, de biztos voltam benne, hogy az.
-Ugyan, az nekünk semmi -vontam vállat, majd miután a lány hajlandó volt követni a telefonnal együtt, odamentem ahhoz a szekrényhez és rátámaszkodtam. -Biztos, hogy el tudjuk innen húzni, csak erősen kell. Másnem oldalról nekidőlünk és előbb-utóbb megadja magát -mivel ezen kívül más nem volt, ahonnan jöhetett a hang, ezért elég valószínűnek tartottam, hogy emögött van valami kijárat. Az lenne szívás, ha csak egérlyuk méretű, de azért reménykedtem benne, hogy ez nem így lesz. -Háromra húzzuk -fogtam meg a szélein lévő vasak egyikét. -És ha kijutunk innen, esküszöm elhívlak randizni -hát, nem tudom ez neki mennyire motiváció, lehet, hogy semennyire. De azért ha másnem egy sima pizzával minimum tartoznék neki azért, hogy egyrészt nem tépett szét, amiért belerángattam a bajba, másrészt amiért segített. Szóval ha már ő is biztos helyen fogta a közepes méretű szekrényt, akkor háromra elkezdtem magunk felé húzni.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Pént. Okt. 03, 2014 5:25 pm

Rhys and Olga




- Semmi baj. Megszoktam már, hogy az emberek kíváncsiak a másikra. Tudom, hisz én is ilyen vagyok. Amúgy nem tudhattad, szóval nem kell bocsánatot kérned - mosolygok rá bátorítóan még akkor is, ha legbelül tényleg fáj, hogy el kellett mondanom. Hisz nem szívesen kotyogok ki magamról olyan infókat amivel a másik fél visszaélhet. Emellett sajnáltatni se szeretem magam, remélem érthető, hogy miért. Vannak bőven olyanok a falkában akik napi szinten úgy néznek rám, mint egy törékeny virágszálra, akit mindig védeni kell, akit nem lehet egy órára se magára hagyni, mert tuti, hogy levágja a saját ujját is esetlenségében. De már ezt is megszoktam és nem kérem ki magamnak, ha valaki bénának néz.
Miután a kelleténél többször sóz rá a pallóra amit fölénk toltak, rögtön megragadom a kezét, óvatosan és nyugtatóan, hogy még csak véletlenül se csinálhassa többször. Nem akarom, hogy idegességében magában tegyen kárt.
- Lehet, hogy épp ez a baj. Hogy ember volt és nem sikerült neki megtalálni, mert nem látott a sötétben és valószínűleg nem volt nála telefon se. Legalábbis nem látok körülötte semmit. Gyanítani merem, hogy bedeszkázták, vagy minimum fekete karton van előtte - már csak, ha abból indulok ki, hogy korom sötét van. Viszont tény és való, hogy nagyon halkan lehet hallani a szelet. Először azt hittem mikor meghallottam, hogy csak az egerek kaparják a fémet, de voilá! Rhys is hallja.
- Ha csak nincs lefúrva - biccentek a padló felé, ám a szekrény alját most még nem láthatjuk, úgy körbe van pakolva egyéb, meg nem nevezhető tárgyakkal. Egy valamit látok biztosan, az is egy jókora lombik.
- Vajon mi a fene lehetett ez a hely? - morgom az orrom alatt, ahogy botladozva de eljutok a szekrényig, hogy segíthessek Rhysnek.
- Akkor javaslom, törekedjünk a kijutásra jó? - lesek mosolyogva fel rá, s immáron elég közel vagyok ahhoz, hogy alaposabban áttanulmányozhassam az arcát. Hihetetlenül fiatalnak tűnik, mégis meglehetősen jóképű. Pedig egy ilyen arcra azt mondaná az ember, hogy gyermeki, aranyos.
Megragadom az egyik vasrudat és a számolására figyelve, az adott számig elérve, máris elkezdem húzni, s most remélem igazán, hogy nincs lefúrva a földbe. Mert akkor megmozdítani valószínűleg nem fogjuk.
A következő trauma akkor ér, mikor egy hangos dörrenést füst szag követ. Szoborrá dermedve lesek magam elé, majd keresem meg kétségbeesetten Rhys tekintetét melyből kiolvashatja, hogy mi is lehet az aggodalmam fő oka.

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Szomb. Okt. 04, 2014 1:04 pm




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
Bár a lány azt mondta nem bánja, hogy előjött ez a téma, azért legbelül tudtam, legalábbis sejtettem, hogy ez azért nem egészen így van. Kétlem, hogy szívesen beszélgetne bárkivel is arról, hogy mit csinált vele az apja annak idején. A helyében valószínűleg én sem szólnék róla egy árva szót sem, inkább megpróbálnám egyedül feldolgozni vagy maximum egy pszichológussal. De azért ez tényleg nem olyan téma, amit az ember szívesen kiteregetne. Már csak azért sem, mert elég megalázó az áldozatnak a tény, hogy minek használták. Még annak is előbb-utóbb kifacsarodik a jelleme, aki önként megy bele abba, hogy a testét használják és valószínűleg akinek sikerül is abbahagynia a munkáját, az sem köti mindenkinek az orrára. Főleg akkor nem, ha komoly anyagi gondok miatt kellett csinálnia és nem jókedvéből.
Szóval úgy döntöttem hagyom a témát, nem akartam félig begyógyult sebeket még inkább felszakítani.
-Talán. Én most nem fogom megnézni volt-e nála valami. Reménykedjünk benne, hogy vele ellentétben mi ki fogunk jutni -zártam le a témát, mert ebből most nem akartam vitaműsort rendezni. A lényeg, hogy ez a hulla -vagyis akkor még élő ember- is úgy járt mint mi. Bezárták ide és valamiért nem tudott kijutni. Vagy azért mert egyáltalán nem talált kijáratot, plusz neki sem nyíltak a deszkák. Vagy pedig nem is volt hozzá eszköze, hogy keresgéljen eldugott ajtók után, csak vakon tapogatózott napokon keresztül míg végül éhen halt. Ez körülbelül ilyen egyszerű. Reméltem, hogy Olgának lesz igaza és tényleg van valahol valami átjáró, ahol ki lehet jutni ebből az alagsorból. Mert a szél hangját én is tisztán hallottam egy idő után, csak mivel viszonylag halk volt, ezért gőzöm sem volt hol keressem. Szokás szerint Olga adta az ötletet.
-Ne, inkább ne is gondolj rá -az igazán nagy balszerencse lenne, ha meg sem tudnánk mozdítani a szekrényt és mögötte lenne a külvilágba vezető lyuk. De másodszorra már nem akartam eltemetni a jövőmet, ha már sikerült kiásnom... bíztam benne, hogy ez csak egy sima szekrény, amit könnyűszerrel el tudunk majd húzni.
-Labor. Máskülönben nem lenne ennyi lombik -néztem körbe a helyiségben. Bár az egészet nem láttam, mert a telefon fénye csak egy sávot világított meg, de már így is a legelején volt alkalmam megvizsgálni mi ez az egész. -Szerintem van köze a bezárásunkhoz a kísérleteknek -állapítottam meg, bár jelenleg a legkevésbé sem érdekelt, hogy mi folyhatott itt annak idején, amiről nem szabadna tudnunk. Az foglalkoztatott, hogy megpróbáljam elmozdítania szekrényt a lány segítségével.
-Elhiheted, hogy mindent bele fogok adni -bólogattam elégedetten mosolyogva. Hittem benne, hogy most talán kijuthatunk végre... igaz csak 80%-ban, de az is valami. Úgyhogy a számolás után teljes erőből elkezdtem húzni a vasat, bár jelentősen megnehezítette a dolgomat a csúszkáló lábam. Volt egy kis sár idelent, úgyhogy szerintem még a stoplis cipő sem sokat segített volna rajtam, de legalább el tudtuk mozdítani a szekrényt. A „pofára esés” ott következett be, amikor egy kisebb durranást hallottam és füst jött ki az amúgy sem túl nagy lyukból. Összeszűkült szemekkel néztem magam elé néhány másodpercig, majd Olgára és megint a előre. Szívesen káromkodtam volna egy szaftosat, de ezek után nem akartam megint a farkasra vetíteni az idegességemet. -Ezt már nem hiszem el -tudtam le ennyivel, kissé érces hangon. Nagyon úgy festett, hogy beomlott az egész, szóval utolsó lehetőségként megmaradt, hogy megpróbáljak valamit ügyködni a telefonnal... vagy pedig megpróbálhatjuk kiásni állatként a törmeléket. -Visszaadnád a telót? -nyújtottam a kezemet, majd ha odaadta, akkor a Nokiát a kelleténél feljebb emelve feloldottam és legalább négy haveromnak írtam üzenetet, hogy elég nagy gebasz van és kéne a segítségük. Azt jelezte a készülék, hogy küldi... bár elég lassan.
-Oké, talán megkapták -jelentettem ki egy sóhajtás kíséretében. -És most? Várjunk vagy megpróbáljunk ásni? -szívesen leültem volna már arra a kinézett raklapra, legalább öt perc erejéig. Az egyetlen, ami miatt szívesen meggyorsítottam volna a kijutást, az a bűz volt, ami továbbra is marta az orromat. Meg hát azok után, hogy közöltem a tervemet Olgával, nem szívesen akartam itt éjszakázni. Egy alagsor, rohadó hullával nem a legalkalmasabb ismerkedési helynek. -Hülyeség volt téged is belekevernem ebbe.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Vas. Okt. 05, 2014 9:07 pm

Rhys and Olga




Tény és való, hogy fáj felemlegetni ezt a témát, de ha egyszer mese idő van akkor meséljünk. Ettől remélhetőleg nem leszek kevesebb a szemében még akkor se, ha alapjában véve nem is ismerjük egymást olyan rég.
- Hát ennek én örülnék a legjobban...ha már visszakaptam az életemet - ez utóbbit már csak morgom az orrom alatt de már fordulok is el tőle, ha már egyszer kiszaladt belőlem akkor ne hallja teljesen.
- Vajon ki nézhetett ki itt minket magának ennyire? És miért nem vettük észre? Azt aláírom, hogy mindketten fiatalok vagyunk, de tudtommal elég jó a szimatunk. Mi a fene folyik itt? - azt tagadnom se kell, hogy félek. Nagyon félek és ez nyilvánvalóan hallani is lehet a hangomon. Oké bevallom alapjáraton is van egy kislányos csicsergő hangom, de most talán még inkább kétségbeesettnek tűnik.
- Igyekszek, de ne haragudj, elég nehéz nem erre gondolni. Mert ilyenkor mindig halmozódnak a problémák. Na, próbáljuk meg!- csapom össze a tenyereimet talán a kelleténél is lelkesebben.
- Ez hozzám is eljutott, csak, hogy minek és milyen labor? Nem hiszem, hogy engedélyezett lett volna, máskülönben... miért van ennyire leszigetelve? Miért kellett így bereteszelni az ablakot? - azzal tisztába vagyok, hogy a laborok nem arról híresek, hogy ablakai lennének. De ez inkább tűnik valami kísérleti patkányokkal teli lyuknak mint egy igazi labor amiről a hatóság, az egészségügy és minden más tud. Minden esetre nem szeretném itt végezni.
- Igazad lehet - bólintok és már kapaszkodok is bele a vasba, hogy elkezdjük azt húzni. Az már más kérdés, hogy hamar befejezzük.
A robaj hallatán és a pillanat mikor megérzem, hogy valahonnan füst áramlik befelé, legszívesebben sírva fakadnék.
Szó nélkül átadom neki a telefont, ha egyszer szükségem van rá.
- Nem akarlak téged zaklatni vagy nem akarom elkapkodni a dolgokat de őszintén bevallom, hogy nem szívesen maradnék idebent sokáig úgy, hogy dúl befelé a füst ott - mutatok a "plafon" felé ahonnan érkeztünk és bár ott van az a valami amit odatolt, mégis undorító szürke füst száll alá.
- Meg fogunk fulladni idebent, Rhys - lesek rá a lehető legkétségbeesettebben, bár nem adom elő magam, mivel tényleg ilyen érzésem van. Meg fogok idelent fulladni. Végül inkább - csak, hogy ne ezen kelljen gondolkodnom - ledobom magam egy ládának tűnő valamire.
- Hé - nyúlok a fiúhoz, hogy a karjára simíthassam a kezem - Rhys, tudod jól, hogy ha nem akartam volna, akkor nem jövök le. Ez nem la te hibád! A saját hülyeségem - tekintetemet ha látja, akkor nem olvashat ki belőle semmi mást csak az őszinteséget. Mert tényleg így gondolom. Azért nem ő fog felelni, mert én is itt vagyok. Nem kellett volna lejönnöm, szóval ez csak is az én hibám lehet.
Biztatóan megszorítom a kezét, majd az egyre sűrűbben betóduló füst felé lesek.
- Na jó, mi lenne, ha megpróbálnánk kijutni innen?

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Okt. 06, 2014 6:37 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Valaki, aki ennyire sem emberi mint mi -gondolok itt démonra és minden hasonló teremtményre. Szellemekben annyira nem hittem eddig, de még azt is el tudnám képzelni. -Vagy pedig olyan, akinek nem kell közel jönnie ahhoz, hogy ezt meg tudja csinálni. Talán egy elmebeteg boszorkány. Passz – pont ezért, a kérdésre amit, feltett valószínűleg nem kapunk egyhamar választ. A lényeg, hogy nem éreztük a szagát annak, aki ezt csinálta velünk, ami azért aggodalomra ad okot. Mondjuk ezen nem is kéne meglepődnöm ebben a világban. A vadászok is hányszor akartak már levadászni? Még akkor is vannak ellenségeim, ha egyébként csak egy „jelentéktelen” vérfarkas vagyok és senkit sem szoktam magamra haragítani... általában.
-Hát erre szerintem maximum csak akkor kapnánk választ, ha jobban körülnéznénk. De nem hiszem, hogy jelenesetben ezzel kéne foglalkozni. Gondolom van itt lent valami, amit nem szerettek volna, ha mások is látnak. Mi lejöttünk ide és azért vagyunk szarban -vázoltam fel röviden a helyzetet. Persze érdekelt, hogy mi az, ami miatt szenvednünk kell, de valahogy jobban megmozgatta a fantáziámat a lehetőség, hogy kijuthatunk. Csak sajnos az ilyen helyzetekben sosem ilyen egyszerű a megoldás. Szerintem ez ilyen Murphy törvény, hogyha bajban vagy akkor mindig csak egyre nagyobb lesz a problémád. Legalábbis nekem ez jött le abból, amikor sikerült elmozdítanunk a vasat, de beomlott a lyuk, az utolsó mentsvárunk.
A telefonról azért még küldtem gyorsan üzeneteket, hogy legalább a hullánkat találják meg, ha mást nem.
Olga mondatára a plafon fele néztem és láthatóan ledöbbentem. Na, erre nem számítottam. Nem elég, hogy az a lyuk is tele volt még porral, rohadt büdös volt a hulla miatt, még füst is szállt be, ami nagy valószínűséggel mérgező. Hát... azt mondják halhatatlanok vagyunk és csak ezüsttel, vagy széttépéssel lehet minket megölni. Ezek alapján szerintem van több módja is.
-Nem, azt nem hagyom. Még ha én idebent halok is meg, téged kijuttatlakvagy legalábbis megpróbálom. Ránéztem elszántságot sugallva, bár nem biztos, hogy ezt látta.
Muszáj valamit végre felmutatnom abból, hogy mire vagyok képes. Még egyedül, segítség nélkül sem kéne egyikünknek sem itt rohadnia, ketten meg főleg nem. Ahhoz túl nagy erő van bennünk, hogy ez megtörténhessen. Már csak használni kéne.
Szóval mielőtt még megfoghatta volna a kezem Olga, már leraktam mellé a telefont, ebből már rájöhetett, hogy készülök valamire. A mondatai viszont határozottan jólestek, sőt igaziból az érintése is. Mind azt sugározta, hogy tényleg nem hibáztat ezért az egészért. Pedig megtehette volna. Azonban nem válaszoltam, fölöslegesnek tartottam ezt tovább feszegetni. Csak mosolyogtam a halványan látszódó arcára. Az újabb mondatára viszont lassan elhátráltam. -Én megpróbálok ásni, te addig nézz körül van-e itt valami, amit használni lehetne. Egy oxigénpalack is jól jönne. Ha bármi baj van sikíts -fordultam el tőle, majd a lyuk felé ugrottam és közben átvedlettem állattá. Onnan még visszanéztem rá, aztán nekiestem a beomlott résznek. Ha valamire mehetünk valamivel, akkor az ez. A munkamegosztás és az ásás. Ketten úgy sem tudnánk idejönni, ha meg mindketten keresünk, akkor lehet, hogy nem találunk semmit sem és tényleg megfulladunk. Szóval a lehető leggyorsabb tempóban, néha köhögve, tüsszögve ástam az egyébként elég puha földet. Nem kellett hozzá sok idő, hogy lássam; itt lépcsők vannak.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Hétf. Okt. 06, 2014 11:18 pm

Rhys and Olga




Egy pillanatra elgondolkozok azon amit mond, s valamiért kezd helyre állni a kép. Viszont még most se értem... miért pont mi? Direkt várta meg, míg valakit bevonz a kíváncsisága? Direkt volt feltörve a padló egy része, hogy még nyilvánvalóbb legyen, van odalent valami, vagy valaki? Hogy aztán rátolhasson valami nehéz tárgyat ezzel bent tartva őt a pusztulásig? Fáj belegondolni, hogy képesek voltunk ebbe a nyilvánvaló csapdába belerongyolni. De remélhetőleg még időben kijutunk innen. Nem venném jó néven, ha valami lerágná a lábamat, vagy épp belefulladnék a hulla szagába. Sőt, nem szeretném, ha kiéheztetnének, vagy csak megvárnák míg legyengülök aztán halálra kínoznak. És ugyan ezt nem kívánom Rhysnek se. Neki főleg nem!
- Kezd nagyon kíváncsivá tenni a dolog. A végén még rábukkannánk valamire, amit a zsaruk eddig nem találtak meg, vagy... vagy nem is sejtették, hogy van olyan. Tiszta krimi! A végén benne leszünk a hírekben - kis híján kiugrok az izgalomtól a ruhámból, bár félő, Rhys nem venné jó néven, nem illik meztelenkedni mások előtt, valamint nem hiszem, hogy pont ezzel kéne most foglalkoznunk. Mármint nekem foglalkozni...ezzel... hagyjuk!
Egyre inkább érzem úgy, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek vagyunk. Sötétség, por, hulla, bűz, kosz, bezártság ugyanis nincs kiút és akkor most itt van még a befelé tóduló füst is, ami egyre kellemetlenebb, maró szagot áraszt magából.
- Még egyszer ezt mondod, kénytelen leszek felpofozni! Ne mondj hülyeségeket értetted? Nem halhatsz meg itt, Rhys! Ki fogsz jutni! - morranok a srácra s talán most láthatja igazán, hogy milyen haragos is tudok lenni tekintettel vadul villogó jégszín szemeimre és az élre a hangomban. Nem akarom, hogy bebeszélje magának, hogy engem ki lehet juttatni de magát nem fogja. Mert akkor még a fülét is megcibálom.
Ezután végül kicsit lenyugodva próbálom őt is nyugtatni mind ezt szavakkal és egy óvatos érintéssel.
- Hát ebben igazad van - motyogom mikor a palackot említi és már fordulok is sarkon, hogy a vak sötétben elkezdjek kutakodni, miközben ő farkassá vedlik és ásni kezd. Szívesen segítenék neki, de szerintem nem férnénk oda mindketten. A helyiség végében viszont gyorsan megállt a leginkább gázra vagy ammóniára, nem is tudom, hogy mire emlékeztető szag, így szédelegve támaszkodok neki a falnak s dőlök némiképp előre, hogy valamilyen úton módon, de levegőhöz juttassam kétségbeesett, levegő után sikoltozó tüdőmet.
- Azt hiszem... - nyöszörgöm - nagyobb baj van mint... gondoltam - hangom gyenge és kétségbeesett, s térdre ereszkedve mászok előre, hogy egy nagyobb doboz tartalmát kezdjem el feltúrni, hátha találok benne valamit, ami enyhítheti ennek a bűznek és a furcsa, gáz szerű füstfelhőnek ocsmány elegyét. Nem akarok itt meghalni! Remélem Rhys többre ment a karmaival és mancsaival, mint én a kezeimmel és a tüdőmmel mely jelenleg olyan, mintha megannyi homokszemcse karistolná minden pontját.
- Van itt valami...

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Kedd Okt. 07, 2014 6:39 am




Olga & Rhys

There are no strangers here; Only friends you haven't yet met.
-Igen -mosolyogtam a hirtelen jött nagy kíváncsiságára. -Ha nem lennénk ide bezárva, akkor lehet még el is indulnék kideríteni -de ebben helyzetben nyilván esélytelen volt, hogy ilyenekkel foglalkozzak, hogy mi volt idelent. -De ha kijutunk, akkor úgysem fogom annyiban hagyni -oké, lehet, hogy ezt nem kellett volna hangosan kimondani. Talán ez a mondat is közrejátszott abban, hogy füstöt eresszen ránk az, aki bezárt minket. Jellemző, hogy amikor próbálnék valamivel segíteni, inkább elrontok mindent. Valahogy ezt még nem tudtam elhagyni kamasz korom óta. Plusz ugye egyáltalán nem is öregszem, ami részben rossz, mert lehet, hogy egy 30 éves testben sokkal jobban érezném magam és sármosabb lennék. Azért elég cink, hogy esetleg 500 év múlva is úgy fogok kinézni mint egy kamasz. Már ha egyáltalán kijutok innen...
Mert persze most még csak 4 év van a körülbelüli testi korom és a valós között,de aztán egyre több lesz. Vannak olyan fajok, akiknél sokkal előnyösebben oldotta ezt meg a természet, öregszenek, de lassan.
-Megpróbálok kijutni veled együtt -dobtam felé egy halvány mosolyt, ha már így rám dörrent. Ezek szerint bír engem, legalább részben, ami azért a sötét múltjához képet haladás. Bár lehet, hogy pont az a szerencsém, hogy nem vagyok „kétajtós szekrény”, sem dagadt. Mert gondolom nem olyanok használták, mint amilyen én vagyok. De tökmindegy, nem ítélem el ezért, mert egyrészt nem tehet róla, másrészt teljesen normálisan viselkedik velem és őszintén szólva túlságosan megkedveltem még ebben az előnytelen helyzetben is. Egy ilyen nővel nem feltétlen egy pincében szeretnék ismerkedni. Egy park mondjuk ezerszer jobb lenne ennél... mást meg még nem kéne emlegetnem.
Miközben farkasként elkezdtem őrült sebességgel ásni, hogy végre kijuthassunk, füleltem, hogy meghallhassam az esetleges segítség kiáltást. Így az is időben eljutott hozzám, amit mondott. Hátrafordultam és mivel beszélni nem igazán tudtam, ezért vonyítottam neki, kérdő hangszínben. Minden izmom feszült, ha esetleg valami komolyabb probléma lenne, akkor oda tudjak futni. Azonban mivel nem hagyta el magát, ezért folytattam az ásást, hogy még mielőtt bármelyikünk megfulladna, ki tudjunk jutni. Izomból pusztítottam magam elől a földet, legalább olyan sebességgel mint egy gép, úgyhogy nemsokára megláttam a beszűrődő fénysugarakat. Ettől még jobban felpörögtem és addig ástam, amíg legalább a fejem nem fért ki a lyukon. Utána visszaszaladtam Olgához, abban reménykedve, hogy ájulás nélkül kiszedte azt, amit talált. Útközben persze én is küszködtem a lélegzéssel, mert a büdös füst eléggé fojtogatott.

by Δ




avatar
II. Civil farkas
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Play-by : Nolan Funk
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 82
Kor : 22 év
Lakhely : Seattle
Vonal2 :
Családi állapot : egyedülálló
Foglalkozás : felszolgáló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   Kedd Okt. 07, 2014 11:23 pm

Rhys and Olga




- Hmm... kellemeset a hasznossal. A gond csak az, hogy jelen állás szerint aligha tudnék ezzel foglalkozni. Kicsit annál idegeítőbb és ijesztőbb a tudat, hogy se ki se be, se semerre - mintha egy örök körforgás lenne. Elindulunk egyik ötlet alapján az egyik, majd a következő alapján a másik irányba, de csak zötykölődünk egy helyen és nem moccanunk. Pedig gyanítom, hogy akárcsak én, úgy ő se akar idelent megpurcanni. Egy bomló, nyálkás hullával az oldalamon nem szívesen hencseregnék idelent még akkor se, ha egy régi feslett kanapé áll az egyik sarokban. Azt viszont már most mondom, hogy még csak véletlenül se ülnék le rá önszántamból már csak a szag és a látvány alapján. Undorító ahogy kinéz és amilyen dohoz, rohadt szaga van. Nem tudom elképzelni azt, hogy egy ilyen zárt térbe hogy a fenébe folyik be a víz, hogy állhat több helyen is kis híján bokáig érő víz. A falak és a levegő is alapjáraton száraz... akkor mégis mi lehet ez?
- Azért ne te menj át szerintem nyomozósdiba jó? A végén még ennél is nagyobb bajba kerülnél - próbálom menteni a menthetőt, ami illetve aki nem más mint jelen pillanatban Rhys. Nem szeretném, ha ezzel a hellyel tovább foglalkozna bár van egy olyan érzésem, hogy hamarosan nem lesz ebből semmi. Már csak arra várok, hogy ide is leérjenek a lángnyelvek melynek pattogását tisztán lehet hallani.
- Hát ennek őszintén örülnék. Nem egy rossz gondolat - vállon azért nem veregetem, inkább csak biccentek egyet, majd utasításra indulok is a kiszabott feladatomra. A gond csak az, hogy nehezíti az előre jutást ez a fertelmes szag, melyet nem tudok beazonosítani. Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez de nem is szeretnék belegondolni. Ki tudja, hogy mi van ebben a füstben, amit amúgy nem lenne egészséges belélegeznünk. Csak az ammóniához és a gázhoz tudom először hasonlítani, de aztán kénytelen kelletlen rájövök, hogy van benne még valami más is. Csak nem tudom hogy mi. Helyette inkább Rhys tudomására hozom, hogy baj van. És nem kicsi.
Térdre ereszkedve bele se merek gondolni, hogy milyen anyaggal találkozott most a ruhám, valamint alatta a bőröm. Már a hányinger kerülget a gondolattól is, hogy a hulla valamilyen testi undormányával áll kapcsolatban, így lehet agyvelő, vér, bél, és a többi finomság.
- Valami, aminek nem tudom mi hasznát vesszük - kapaszkodok bele a furcsa anyagú rongyokba. Elképzelésem szerint ezt az orrunk elé tudnánk tenni, hogy minimális mennyiség kerüljön a szervezetünkbe a füstből, de ez se örök életű.
Viszont a fénysugarak melyek haloványan bár de sejtetik, hogy valószínűleg jó esélyünk van arra, hogy kijussunk, annál beszédesebbek, így négykézláb indulok el a farkas felé, ki még mindig szorgalmasan ás. Szinte már két fekete állatot látok magam előtt, a fejem úgy hasogat mintha baltával klopfolnák, de végül csak letudok ülni úgy, hogy hátamat valami beazonosíthatatlan tárgynak döntsem.
- Leváltsalak? - tudakolom fáradtan, küzdve a levegővel, hisz látom rajta és persze sejtem is, hogy neki se könnyebb. Undorító egy kiszolgáltatott helyzet és félő, ha nem találunk ki valamit most azonnal, akkor itt benyomhatjuk a KO-t.
- Hallok fentről valamit... mi van a haverjaiddal, vagy kikel? - jut eszembe!

avatar
II. Seattle-i Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Jégkirálynő
Gif vagy kép :
Play-by : Blanca Suarez
Vonal1 :
Faj : Vérfarkas
Posztok : 76
Kor : 22

Lakhely : Seattle
Rang : Falkatag
User neve : N.
Vonal2 :
Családi állapot : Hajadon
Különleges képesség : Jó fegyverforgató vagyok.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Rhys and Olga   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Rhys and Olga
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: Elhagyatott ház
-