Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Raina and Vincente




Tárgy: Raina and Vincente   Vas. Okt. 19, 2014 2:45 pm

Raina and Vins


Komoly tekintetét le se véve a vele farkasszemet néző srácról, legszívesebben letépné az első szekrény ajtaját és addig püfölné megállás nélkül, míg a másik bele nem döglik. De jelen esetben neki áll szarabbul a szénája az elhelyezkedésre való tekintettel, hisz nincs mögötte semmi csak a fal és egy másik fal találkozása. Vagyis sarokba szorították.
Megígérte Emiliának, hogy bocsánatot kér attól a baromtól aki volt olyan pofátlan és magával rángatta és teljesen elbabonázta a lányt. Ezen incidens miatt történt az is, hogy a lány megtudta, mi fán terem Vins élete. Azt, hogy ő tulajdonképpen nem egy átlagos ember, akit oly könnyű a földdel egyenlővé tenni. Ő ennél sokkal több, sokkal démonibb és sokkal állatibb. És ezt most is jól látja rajta a lány, ahogy szinte vicsorogva, sárgán izzó szemekkel tartja foglyul Adamet és annak haverját. Neki nincs baja azzal, ha valakivel verekedni kell. De azzal sokkal inkább, mikor ketten jönnek egy ellen úgy, hogy mind a ketten vérfarkasok. Méghozzá született vérfarkasok és bár lehet, hogy fiatalok, maximum egy-két évvel lehetnek idősebbek Vinsnél, mégis jó erőben vannak és ez a kondijukon is meglátszik. Utálja, ha csapatostul esnek neki, és meglepő módon most nem is ő generálta a vitát, mint ahogy a verekedést se ami miatt most az ő szájából csorog a vörös nedű és szakadt fel a szemöldöke. Bár nem kell félteni, alapjáraton gyorsan összeszedi magát, ettől eltekintve mégis ő húzta a rövidebbet.
- Megdöglesz, kutya! - morran rá a nagydarab szőke, ám mielőtt az komolyabban célba vehetné Vincente arcát vagy épp bordáját, hangos, dörrenő kiáltás szakítja félbe az iménti akciót s jelenik meg egy nagyra nőtt, komor tekintetű férfi a kis trió mellett. A történelem tanár mindig is maga volt a tekintély, a büszkeség, a harag. Egy két lábon járó kőszikla akit nem lehetett meghatni semmivel, azzal pedig főleg nem ha egy lány sírva fakadt. Ő azt csak még jobban kiforgatta és szánalmasnak tartotta. Számára az erő, a büszkeség a legnagyobb erény és bár profi boxoló vagy ki tudja, hogy mi, mégis ellenzi, ha két diáék egymás ellen megy főleg iskola időben az iskola épületében.
Gyilkos tekintettel ragadja meg Adam majd Vins fülét, s már húzza is maga után mindkettőt, kik még ígyis kígyót-békát köpködnek egymásra.
- Ti most szépen velem jöttök. A többi pedig húzzon vissza órára! - hangja hallatán az egész aula nyüzsgő hangyabollyá változik ahogy menekülőre fogják a diákok, s pár perc múlva az igazgatóság válik igazi cirkusszá. Diákok és tanárok ordibálnak egymással, szülők lettek értesítve a gyerekük elfogadhatatlan magaviselete miatt. És csak azért, mert Vins nem tud csendben maradni, csak azért mert vigyázza az igazát és nem akar alárendelt fél maradni, az ő anyja lett behívva, ő marad itt ki tudja meddig és hallgathatja a tanárok szajkózását arról, hogy mi a helyes viselkedés az iskolában. Persze az igazgatóhelyettes volt olyan jószívű, hogy egy nedves rongyot a kezébe nyomott csak, hogy letörölgesse a száját és a szemöldökét.




A hozzászólást Vincente Vergara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 15, 2015 10:33 pm-kor.

avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Vas. Okt. 19, 2014 11:01 pm

Do I wanna know?


Acélosan roppannak a csontok az öklöm alatt, ahogy éppen engedelmességre tanítom az aktuális áldozatomat, amiért megszegte az alku rá eső részét, és későn fizettet. Ráadásul nem is jól fizetett, ugyanis a kis hamis nem számolta ki a kamatokat. Megpróbált átverni. Engem. Engem! Márpedig nálam ez vért kíván. Ezért minimum, hogy ölni szoktam. Minimum! Az alku az alku, nincs kibúvó alóla, nincs módosítás, utólagos meggondoltam magam, vagy akármi ilyen emberi baromság, amiket a halandók szoktak közkedvelten csinálni. Velem nem lehet alkudozni az alku megköttetése után. Száz év alatt bőven volt időm kitanulni az alkuk minden csínját-bínját, előnyét és hátrányát. A legjobbtól tanultam; a férjemtől. És nem mellesleg előtte sem voltam szívbajos, amikor az „üzletelésről” volt szó. Tehát továbbra sem nézem jó szemmel az átverős játékokat, mint ahogyan az sem tetszik túlzottan, hogy nem nézik ki belőlem azt, ami egyébként egyértelmű. Hogy bárkit képes lennék megölni azért, hogy bebizonyítsam a nem létező igazamat. Öltem már kevesebbért is. Öltem poénból. Öltem élvezetből. Öltem a túlélés érdekében, reményében.
És ez az emberi itt előttem… halott ember. Megszűnt számomra létezni. Hm, nem is csak hogy az én számomra, de hamarosan a világ számára sem lesz egyéb csak hamu és por. Törmelék. Enyészet. Maradék. Egy beazonosíthatatlan szénné égett massza.
(…) a korhadt szék magas baritonon reccsen, majd mintegy megadva magát az erőszaknak, a padlóhoz vágódik. Az emberrel együtt.
- Lejárt az időd, tündérbogár… – mosolygom kedélyesen az arcába, aztán felállítom a széket, csak hogy még egyszer behúzhassak neki egyet, ezzel újfent felborítva őt. Hangos koppanással ér földet ismét, az én legnagyobb örömömre. Ezután még néhányszor eljátszom ezt a műsorszámot, majd mikor már éppen kezdeném megunni, amikor már a férfi arca önmaga tükörképének a paródiájává torzul, akkor csörren meg a telefonom.
Akaratlanul is mosolyra húzódik a szám, ahogy az áldozatom vére szétkenődik a szerkentyűn, miután nem igen volt alkalmam megtisztogatni a kezemet a nem túl emberséges nevelési módszereim után.
Az iskola az. A fiam – merthogy kapaszkodjatok, van egy fiam! – iskolája. Érces hangon szólok bele a telefonba, elvégre most nem a legalkalmasabb időpontban sikerült hívniuk, és engem köztudottan nem ajánlatos munka közben zavarni. Elfoglalt üzletasszony vagyok, kérem.
Mindeközben könnyed eleganciával intek a gorilláimnak, hogy kaparják fel a pórul járt prédámat a padlózatról, végtére is nem kell tisztára nyalogatnia a talajt. Azok pedig, lévén hogy nincs más választásuk, engedelmeskednek nekem. Hasznos ám, ha az ember lányának démon férje van, nemde?
- Hogy mit csinált a fiam? – förmedek rá az igazgatóra fennhangon a telefonon keresztül. Majd csak várja ki a végét, hamarosan mindezt megteszem élőben is. Van pofája behívatni az iskolába! Van pofája azt állítani, hogy Vins csinált valamit. És még ha így is van? Megteheti, elvégre az én fiam…
Mérgemben egy újabb jobb horoggal jutalmazom meg a péppé vert képű hímegyedet. Szeretettel. Mert megtehetem.
És hogy miért tettem? Egyszerű a válasz; csak mert éppen kéznél volt.
- Rendben, máris indulok – mondom némi éllel a hangomban, csak hogy érezze a törődést a kedves igazgató úr. Meglehet, hogy őt is inkább meg kéne ölnöm…
Akárhogy is, szívből jövő sóhajjal teszem le a telefont, hogy aztán ismét az én kis martalékká vált áldozatomra tudjak koncentrálni. Legalább még néhány perc erejéig…
- Hozzátok a benzint – vetem oda félvállról az egyik gorillának, akinek a nevét ugyan nem tudom, mert hát miért is tudnám? Úgyis csak gorillának hívom, pedig démon, és nyilván nem tetszik neki ez a módfelett épületes elnevezés.
Mindenesetre három percbe sem telik bele, hogy az emberünk úgy lángoljon, mint ahogyan az a nagykönyvekben meg van írva. Sajnálatos ámbár, hogy különösebben nem tudom kiélvezni a pillanat varázsát, az égő hús szagát, és az embertelen sikolyokat, amiket hallat, merthogy ugyebár dolgom van. Mennem kell.
És nem, a legkevésbé sem foglalkozva a pacaként díszelgő vérrel az arcomon vonulok végig az iskola folyosóján. Felszegett fejjel, dacosan, gyilkos pillantásokat küldve a bámészkodó nép irányába. Jól látjátok, megjött a Királynőtök, halandó mocskok…
Illetve nem is egészen halandók, van itt néhány korcs kutya is, akikkel még egy pillanat erejéig farkasszemet nézek az igazgatói iroda előtt, majd bármiféle előre bejelentés és/vagy kopogás nélkül benyitok.
Aztán pofátlanul helyet foglalok az egyik székben, és voltaképpen eszem ágában sincs megvárni, míg a másik hellyel kínál. Ugyan kérem, én vagyok olyan arcátlan, hogy kiszolgáljam magam most is, mint mindig. Tehát szemtelenül elterülök az egyik bőrfotelban, mit sem törődve azzal, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt. Úgy terpeszkedek ott, mintha az enyém lenne az igazgatói iroda, de minimum az iskola…
Először a kisfiamra pillantok, majd a számomra abszolúte jelentéktelen és semmirekellőnek titulált halandó emberre, az igazgatóra.
- Szóval… miért is vagyok itt? – teszem fel a nagybetűst kérdést hűvösen, barátságtalanul. Jól láthatja, hogy nem érdemes velem packázni, mert fegyver van nálam. A táskámban. És nem félek használni!
Sőt, én magam vagyok a fegyver…



avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Szer. Okt. 22, 2014 4:58 pm

Raina and Vins


Utálja a kiszolgáltatott helyzeteket főleg akkor, ha a tanárok is belekeverik magukat. Jó, velük nyilván nem fog heveskedni, nem venné ki jól magát annyi szent, viszont kezdi unni, hogy mind ahányszor behúznak neki egy maflást, akkor őt veszik elő elsőként, mint undorító hibrid férget. Igen, valószínű, hogy ez a legnagyobb bajuk ezeknek a bolondoknak. Nincs meghatározott faja, nem vérfarkas, nem szimpla alakváltó. Egy hibrid, méghozzá démoni vérrel az ereiben. Épp ezért kiszámíthatatlan, jobb vele nem vitába szállni még akkor se, ha vannak nála jóvalta erősebbek, így a hepciáskodó, nagyképű, akaratos srác akitől a múltkoriak tudatában jobbnak ítélte ha bocsánatot kér. A gond csak az, hogy ez nem épp így sült el, s ez ráhúzta a mai napra a bélyegét.
Emilia rögtön meg is közelítette az egymásba akaszkodó párost, igyekezett mihamarabb beférkőzni Vincente tudatába, hogy álljon le és talán neki köszönhető az is, hogy legalább két, három méter távolságba eltávolodtak egymástól mielőtt még valamelyik komolyabb őrültséget csinált volna.
Most viszont szerencsétlen gyerek úgy ücsörög az igazgatóiban, mintha az ítéletének súlyosságára várna... illetve így kellene ülnie, ennek ellenére inkább tűnik frusztráltnak és a horzsolásai is sokkal jobban érdeklik, mint a tanárainak intő, megnyomorító szavai. De, hogy hova a frusztráltság?
Az oka már nagyon közel van, méghozzá az anyja személyében ki úgy robban be az irodába, mintha legalábbis otthon lenne és természetes lenne, hogy csak úgy benyit gondolkodás nélkül.
Vins akaratlanul is összerezzen a dörrenés hallatán ami az ajtó nyílást követi, de most először érzi úgy, hogy hatalmas súly esik le a szívéről. Viszont ezzel együtt aggodalom is költözik az elméjébe. Nem igazán akarja, hogy az anyja jelenetet rendezzen, hisz ez mit von maga után? Hogy a tanárok csak még inkább pikkelni fognak rá és még inkább a nyakába akarja majd varrni mindenki azt, amit nem is csinált. Olyan ez, mint amikor fél a gyerek egy egyes után, hogy a szülei bemennek és számon kérik a tanárt, miután minden diák panaszkodik a tanítási módszerére. Minden diák félelme ez. A tanár kivívott ellenszenve.
Az igazgató és a történelemtanár is kimérten mérik végig Rainát, legfőképpen Mr. "Kétajtósszekrény". Nem meglepő, hogy tekintete itt-ott megáll egy pillanatra, hisz tényleg eszméletlenül gyönyörű nő.
Vins szemét forgatva könyököl a fotel karfájára amiben egy jó ideje már lógatja a hátsóját. Végül Mr. Black csak észhez tér és reagál a kérdésre.
- Mrs. Vergara. Nem szeletnék pofátlan lenni de úgy érzem, hogy nem a legmegfelelőbb neveltetés az, amit a fiának szentelnek. Napról napra kezdeményez verekedést diáktársaival, kik ezt természetesen nem veszik jó néven. Ez nem sokáig lesz eltűrve - hangja undorodó és természetesen önelégült.
- Azért megvédhetem magam? - a kérdés Vincente-től származik s a tanárok úgy néznek rá, mintha el is felejtették volna, hogy itt van, majd mintha egy kupac szar ücsörögne a fekete bőrrel bevont ülőalkalmatosság közepén.
- Értem, vagyis nem... - barna tekintetében csalódottság csillan. Mindig kifejti a véleményét, és beledöglik abba, ha nem mondhatja el az ő szempontjából a miérteket. Utálja mimkor lenézik fiatal kora és "lénye" miatt. Ezt még ő se érdemelné, mindenkinek kijár a szabad szólás joga.




A hozzászólást Vincente Vergara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 15, 2015 10:33 pm-kor.

avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Szomb. Okt. 25, 2014 12:54 am

Do I wanna know?


Nem meglepő módon kifogástalan, már-már makulátlannak mondható a jelenlévő urak figyelme, ugyanis nem tudom… egyiküknek sem tűnik fel az a vérpaca az arcomon? Nem, úgy tűnik, hogy jobban izgatja őket a dekoltázsom tartalma. Ettől a gondolattól pedig akaratlanul is önelégült mosoly ül ki az arcomra. Mit is mondhatnék? Tökéletes vagyok – külsőre legalábbis. Persze magamhoz képest viszonylag hamar megunom ezt az olcsó kis színjátékot, miszerint azt próbáljuk egymásnak eladni, hogy figyelünk a másik mondandójára, miközben ők szemlátomást magasról tesznek arra, hogy miféléket vakkantgatok itt oly’ önfeledten, míg én pedig azt szarom le, hogy egyáltalán léteznek. Sebaj, már úgysem sokáig…
Ám első körben azért próbálom magam moderálni, és mindenekelőtt igyekszek civilizált ember módjára viselkedni, ha már van egy fiacskám, ugyebár. Amikor megszületett, elhatároztam, hogy jó nevelésben fogom részesíteni, s önmagamat megszégyenítve ez bizony sikerült is, mert tényleg nem olyan, mint én vagy az apja. Hagyom neki, hogy megtalálja önmagát, nem kell gyilkosnak lennie. Nagyfiú már, majd eldönti, hogy mit kezd az életével, de ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ne védeném meg akármikor bármiféle zokszó nélkül, ha bántanák, és ő valamiért nem tudná megvédeni magát. És persze én lennék a legbüszkébb, ha később a nyomdokaimba lépne, de nyilvánvalóan nem erőszak a disznótor. Egyébként is félig démon, előbb vagy utóbb bekövetkezik az elkerülhetetlen – és azzá válik, amivé válnia kell. És én itt leszek akkor, jó anya módjára fogom őt támogatni. Mint ahogyan most is teszem.
Elvégre mi másért lennék most itt, ha nem azért, mert fontos nekem a kisfiam? Az egyedüli olyan személy, aki fontos nekem, aki iránt érzek valamit: szeretetet. Mindenki más csak mellékes háttérzaja az életemnek, még a férjem is. Nem tudok szeretni, úgy nem, mint az átlagemberek. Nem leszek szerelmes. Képtelen vagyok rá. De a fiamat szeretem, mert ő a fiam. Ennyire egyszerű és bonyolult ez.
Akármelyik pillanatban képes lennék érte ölni. Akármelyik pillanatban.
Lustán szegezem rá a tekintetemet az igazgatóra, hogy nagy kegyesen végighallgassam az okoskodását, és persze nem kevés önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne verjem be a képét. Itt és most.
Nehezen viselem, ha sértegetnek engem vagy a fiamat, na. Márpedig ez sértés mindkettőnknek, ha jól értelmezem a szavait, és bizony nem igen lehet ezt másképp értelmezni.
Kíváncsian várom, hogy vajon mikor robban az a bizonyos bomba… Szerintetek meddig bírom ki anélkül, hogy ténylegesen kárt tennék valamelyikükben? Hm, majd kiderül.
- Ha nem szeretne pofátlan lenni, akkor miért pofátlan? Ne ütközzön már ellentmondásokba, kérem. Ezzel aztán igazán jó példát mutathat a diákoknak… Meglehet, hogy inkább az Ön nevelési módszereit kéne tüzetesebben szemügyre venni, nem gondolja? – kérdezem meg felvont szemöldökkel, szinte fapofával. És közben nem bírom nem észrevenni, hogy a másik tanár egy fókát imitálva próbálja nem elnevetni magát, ami végül valamiféle fuldoklás-szerű hangba torkollik. Az emberünk feje pedig elvörösödik, gondolom a méregtől. Akárcsak egy retek, úgy néz ki.
- És ha most megbocsát, szeretném a fiam verzióját is meghallgatni, mert tudtommal szólásszabadság van, tehát joga van ahhoz, hogy megvédje magát. De nyilván a csodás nevelési módszereiket tekintve ez maguknak teljesen új, hogy meghallgassák a diák szemszögéből is a történetet. Parasztok... – szűröm ki rideg indulattal a fogaim közt e szavakat, mert hát csak nem tudom megállni, hogy ne parasztozzam le ezeket a parasztokat. Mit paraszt? Jobbágy csőcselék!
Természetesen köpni-nyelni nem tudnak az én meseszép monológomtól, mivelhogy nyilván nem erre a válaszra számítottak. Gondolom alapjáraton sem ezt a fajta stílust szokták meg a szülőktől, de hát majd hozzászoknak. Meg kell nekik tanítani, hogy mi a rend, hiszen olyanok ezek, akár a majmok. És még ők az uralkodó faj! Az arcom leteszem, egyből…




A hozzászólást Raina Vergara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 25, 2014 12:48 pm-kor.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Szomb. Okt. 25, 2014 10:57 am

Raina and Vins


Egészen mostanáig úgy volt vele, hogy nem kell utálnia a tanárokat, hisz ők is csak emberek noha a legrosszabb fajtából, de nekik is megvannak a problémáik. Nekik is lehet rossz napjuk, ők is lehetnek hisztisek, kikelhettek bal lábbal az ágyból. Betegek is lehetnek. De az már kevéssé megbocsájtható, hogy elmebetegek. Annyira, mint a történelemtanára aki csak faji hovatartozása miatt vette elő megint Vinst, és ő rá hárította a verekedést még úgy is, hogy nem ő kezdte. Van a tarsolyában egy megoldás, hogy mi módon lehetne ennek utána járni de ezt még nem most fogja berobbantani inkább kíváncsi tekintettel figyeli anyja és igazgatója párharcát.
Nem tudja felfogni még csak véletlenül se, hogy ekkora kretén lehet valaki.
Anyja megjegyzése baromira tetszik neki. Minden tanár úgy kezdi, hogy "Ő nem akar...". Ezzel szemben mégis az lesz amit először megtagad. Hát normális az ilyen? Mert nem egészen biztos.
Mikor Raina "átadja a szót" Vincente-nek, az rögtön a tanárokra néz kik pufogva biccentenek, mintha ezzel komolyan megsértette volna őket.
- Múltkor volt Nathaniellel egy kis összezörrenésünk. Iskolán kívül, nem idebent, mielőtt még valaki elő venné azt az esetet is. Nem tetszett ahogy viselkedik Emiliával - Raina jól tudhatja kiről van szó, hisz a lány pólyás kora óta ismeri Vincentet, és azóta is legjobb barátok - én pedig ezt megjegyeztem neki, mire ő bevágta a hisztit és kicsit nyakon csapkodott. Ekkor bújt elő belőlem a "kisördög", tanár úr és természetesen visszaütöttem de lévén nagyobb darab és tapasztaltabb nálam, én húztam a rövidebbet úgyhogy elvonultam nyalogatni a sebeimet - lehet, hogy hosszú sztorizás lesz ez de ha a tanároknak ez kell ahhoz,hogy eljusson meggyötört, rongyos agytekervényeikhez, akkor mesélni fog.
- Ma bocsánatot akartam kérni tőle, mert megígértem Emiliának, viszont ez Nathanielnek és a kis haverjának nem tetszett. Elkezdtek kígyót békát kiabálni, majd jött az amit már önök is tudnak. De javaslom, ha nem hiszik el akkor fogják magukat és nézzék meg a biztonsági kamerák felvételeit. Tudtommal nagyon jól be van kamerázva az aula - sakk, matt.
Tekintetét anyjára emelve próbál kiolvasni belőle bármit, ami jelenthet valamit. Csak reméli, hogy nem most csinált hülyét magából és nem ezt fogja látni az arcán. Ezt még ő se venné jó néven és akkor szinte biztos, hogy ő fog kapni ezért. De tény ami tény, Nate kezdte megint a hepciáskodást, szóval ő lesz az, akit ha kell, akkor elő fognak venni, hogy magyarázzon meg mindent.




A hozzászólást Vincente Vergara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 15, 2015 10:33 pm-kor.

avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Szomb. Okt. 25, 2014 1:16 pm

Do I wanna know?


Mit sem törődve azzal, hogy sikeresen kivívtam mindkét jelenlévő férfiú ellenszenvét – habár az egyikük szemmel láthatóan ugyanannyira csíp, mint amennyire neheztel rám –, Vins irányába fordulok, figyelmesen végighallgatva a történetét. Mert ugyebár az idióták szemszögéből már hallottam a sztorit, ami nagyjából a „te vagy a hibás fogalmánál” ki is merül. Márpedig én nem vagyok hibás, soha. És a fiam se lehet hibás. Innentől kezdve pedig… nincs is további kérdésem az ügy kapcsán.
Emlékszem arra a történetre, mármint az előzőre, hogy valami idióta vérfarkas kölyök belekötött csak azért, mert próbálta megvédeni a barátnőjét. Barát barátnőjét – amit én természetesen nem értek, de hát ki vagyok én, hogy megszabjam neki hogyan éljen. Jó, persze, az anyja vagyok, de attól még nem kell egyformának lennünk. Felőlem aztán nyugodtan lehetnek lány barátai, az pedig tény és való, hogy Emilia és ő már porbafingó koruk óta elválaszthatatlan párost, egységet alkotnak. Értelemszerű és teljesen nyilvánvaló, hogy védelmezi. Én is védelmezem őt, mármint a fiamat. Emilia sorsa annyira nem érdekel, noha már egészen megkedveltem a magam sajátos módján, de attól még pont teszek rá, hogy eszik-e vagy isszák. Nekem speciel nem érdekem az ő jólléte. A fiamé viszont annál inkább…
Vígan csapom össze a tenyereimet, amikor édesen beközli a jelenlévő jobbágytársulatnak, hogy nézzék meg azt a bizonyos kamerafelvételt, ha már egyszer be van kamerázva az egész kóceráj, amit történetesen iskolának neveznek. Hát igen, az én fiam! Habár azért nem különösebben vagyok büszke rá, amiért ő húzta a rövidebbet – de majd ezen még dolgozunk, annyi baj legyen… –, ugyanakkor a leleményessége miatt annál inkább. A bunyózás tanítható, a leleményesség viszont már kevésbé – az született adottság. Valakinek vagy megvan, vagy nincs. Ez a két opció van, nincs köztes állapot.
- Akkor úgy vélem, hogy mi mehetünk is – állok fel kedélyesen a székemből, mint aki jól végezte dolgát. És valóban, úgy vélem, hogy itt befejeztük az egészet, nincs miért maradnunk, elvégre Vincente tökéletes magyarázatot adott, amire ott van a bizonyíték is: a kamerafelvétel. Asszisztálni meg minek maradjunk itt, nem igaz?
Ám a drága Igazgató Úr úgy tűnik, hogy kicsit másként vélekedik az én elképzeléseimről, ugyanis amint meglátja, hogy távozni készülök, rögvest felpattan a székéből.
- Na de kérem! Még nem végeztünk! – csattan fel, majd az ajtó irányába int. – Hívja be a többieket is, aztán hozza ide azt a felvételt… – szól oda a… milyen tanárnak is? Lényegtelen. Az bólint egyet, majd távozik az ajtón. Én pedig ingerülten ülök vissza a székembe, mert kezd elfogyni a türelmem, nem meglepő módon. Közben bevonul az egész vérfarkas pereputty, és grátisz gyanánt még Emilia is.
Egyre inkább úgy érzem, hogy ez az egész szituáció már lassan egy komédiára kezd hasonlítani, mintsem problémamegoldásra. Ami miatt elvileg jöttem, ugyebár.



avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Szomb. Okt. 25, 2014 8:41 pm

Raina and Vins


Undorítónak és igazán visszatartónak látja ahogy a töri tanár nem csak látványosan utálja, de ugyan akkor nagyon vidáman és cseppet se szégyellve magát nézegeti Rainát. Undorító.
Komoly tekintettel néz végig a tanárain miközben belekezd a mesébe, hogy ugyan az ő szemszögéből hogy törétnt minden. Kicsit kezdi zavarni és idegesíteni, hogy minden szarért őt veszik elő, ugyan akkor ha megvédené magát akkor azt nem teheti mert úgy nézek rá mint a véres késre és ezután kedve sincs mentegetőzni vagy győzködni másokat. Csak hagyná a fenébe. Most viszont, hogy az anyja itt van ez megnyugvást és bátorságot enged neki, hogy erőltessen magára. Sőt! Mit erőltessen? Úgy megy mint a karikacsapás és gyakorlatilag hülyét csinál a teremben lévő összes tanárból a puszta tekintetével és az eszével. Mert ugyebár mi kel több annál, hogy a legbeszélőbb dolgot, a kamerákat elővegyék? Ez miért nem jutott eddig eszébe senkinek? Pedig szokás mondani, hogy többet ésszel mint erővel, noha sajnálatos módon el kellett jutnia odáig, hogy az eszét használja.
Egy pillanatra mindeniben, talán még az anyjában is megáll az ütő a kamera szó hallatán, ám mikor felpattan a nő, hogy akkor lehet menni, Vins máris érzi, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű még akkor se, ha sikeresen veszi ezt az akadályt. Mindig ez van. Ha nyer ha nem, még itt tartják egy kicsit, hogy...
.... és ekkor nyílik az ajtó, hogy egy kisebb társaság battyoghasson be rajta ki fanyalogva, ki pedig tiszta, csillogó tekintettel.
Emilia rögtön Vins mellé vágódik le, hogy az ő igazát tudja ezzel védeni. Legalábbis remélhetőleg.
- Miért kell ebbe mindenkit bele vonni? Miért nem lehet elővenni a kamerákat és megnézni? - szavait rögtön az igazgató felé intézi ki vén, szürkés tekintettel ingatja meg a fejét.
- Nem ilyen egyszerű, fiam!
- Miért? Nem lehet kivenni a CD-ket, betenni és megkeresni az adott időt? Mert nem tudom ezt elhinni.
- Emilia, maga inkább hallgasson el és válaszoljon! - Vincente haragosan mélyeszti bele karmait a bőr karfába. Utálja a töri tanár lekezelő, undorodó hangnemét.
- Igaz, hogy volt egy kis nézeteltérés Vincente és Nathaniel között a közelmúltban, mikor egymásnak feszültek és nem meglepő módon Mr. Vergara került ki vesztesként?
- Igen, igaz. Miattam húzta ő a rövidebbet, mert megkértem, hogy álljon le. És ő megtette, Nathaniellel ellentétben - az említett Nathaniel anyja rögtön vörös fejjel húzza ki magát, mintha Emilia szavai szíven szúrták volna egy jókora karddal.
- És az is igaz, hogy a mai verekedésnek nem Mr. Vergara volt a kezdeményezője?
- Igaz! - annak ellenére, hogy milyen határozottan és őszintén ejti ki a szót, a tanár mégis kétkedve, a fejét ingatva egyenesedik ki.




A hozzászólást Vincente Vergara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 15, 2015 10:32 pm-kor.

avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Kedd Nov. 11, 2014 3:47 pm

Do I wanna know?


Mindösszesen néhány perc leforgása alatt olyan ízléstelen komédia kerekedett itt, hogy egyszerűen nem találok rá szavakat… Ha nem a fiamról lenne szó, már régen elintéztem volna a magam módján ezt az egész kabarét. De hát ugye róla van szó, ezért tűrök és nyelek, holott az idegeim éppen most pattannak szét a fejemben. Érzem. Sőt, még talán hallatszik is! Halljátok? Nem?
Akárhogy is, általában amikor ideges vagyok, inkább mosolyogni szoktam – ez az én esetemben veszélyes. És aki ismer, az tudja, hogy ilyenkor kell lelépni. Illetve ajánlatos, hacsak nem akarja hullazsákban végezni, ami ugyebár nem túl valószínű. Persze előfordulhatnak olyan beteg egyének, akik erre buknak. Mármint a hullazsákra… Ki tudja, én már semmin sem tudnék meglepődni, ez az egy bizonyos.
Nagyot sóhajtva vágódok vissza a fotelbe, majd szemezek egy sort a tanárral, aki még mindig gátlástalanul rajtam legelteti a szemeit. Nos, ez az én esetemben amolyan felkérés a keringőre. Amit természetesen nem utasíthatok vissza. És ami természetesen a másiknak korántsem lesz olyan kellemes, mint nekem.
Tehát elnézegetjük egymást, igen. Még rá is mosolygok – kedvesen, bájosan, angyalian… mégis kirívóan. Játszadozzunk egy kicsit, ha már egyszer idevergődtem…
Lelki szemeim előtt látom a férjemet, amint kibelezi ezt az alakot, csak azért mert rám nézett. Rám. A tulajdonára.
Szó se róla, kissé bonyolult a mi kusza kapcsolatunk, de hát melyik kapcsolat egyszerű manapság? És még így is jók vagyunk, hiszen nem járunk semmiféle idióta párterápiára, meg ilyenek. Nem mintha nem utalnának be egyből mindkettőnket az elmegyógyintézetbe. Együttvéve és külön-külön egyaránt. Habár ő egy démon, simán kilógna onnan, én meg… én meg még idő előtt lemészárolnék mindenkit. Egyértelműen én vagyok a nagyobb pszichopata kettőnk közül. Tudom-tudom, ezzel nem illik büszkélkedni, de na. Attól még így van…
Gyilkos pillantások tömkelegével ajándékozom meg a díszes társaságot, akik időközben csatlakoztak hozzánk. Mert voltak olyan kegyesek, ugye. Kegyesek és ostobák, mert egy idő után már nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek jót állni magamért.
- Magának bizony nagy gondok lehetnek a felfogásával, ha engem kérdez… – Persze engem ugyan nem kérdezett senki, de ez a legkevésbé sem hátráltat abban, hogy pofátlanul közbeszóljak a felettébb színvonalas beszélgetésükbe. Szájalok, mert ehhez értek, és mert megtehetem. És mert annyira irritál az újdonsült kollegina – avagy a vérfarkas mami – képe, hogy a legszívesebben beverném azt is, csak menjünk már innen. – Tehát hol van az a nyamvadt kamerafelvétel?
Merthogy nagyon úgy tűnik, időközben kissé összekeverték ezek a szezont a fazonnal. Belevesznek a részletekbe, pedig annyira egyszerűen is ellehetne intézni ezt az egészet. Közben hallom az idegbajos anya morgását. Vérfarkas morgás. Ez most komolyan rám morgott? Hm, most akkor félni kezdjek vagy a karmomat élezni?
Végső elkeseredésemben, hogy mi ez az idióták összejövetele, amibe gyanútlanul belecsöppentem, Emilia bájos arcára pillantok. Ő pedig furcsamód visszanéz rám. Mintha tudná, hogy mire gondolok, és mintha arra kérne a szemeivel, hogy ne tegyem…
De megteszem. Három. Kettő. Egy.
Visszaszámolok. Ha két másodpercen belül nem lesz itt az a felvétel, olyat fogok tenni, amit még magam is megbánok. Vagy nem…



avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Vas. Feb. 15, 2015 10:32 pm

Raina and Vins


Finoman szólva ha másra nem, a tanárok csak elrettentő példának jók. Főleg akkor ha a nagyszájú töri tanárról van szó aki napokat lenne képes pofázni az illemről, viselkedésről, hogy mi helyes és mi nem, ezzel szemben ő maga úgy méregeti az anyját, hogy majd kiesnek azok a dülledő szemei. Az egy dolog, hogy próbálja a nagyfiút adni és úgy eladni magát a "jó tanárok" listáján, hogy erkölcsös és teljes mértékben a diákok érdekeit tartja szem előtt, a tanároké csak másodlagos, mégis egyre nyilvánvalóbban bukik meg a vizsgán. Legalábbis Vins értékrendje szerint, viszont erre ki ad? Ki ad annak a véleményére, aki egyre többet "fitogtatja az erejét", egyre többször kerül balhéba, egyre inkább elviselhetetlen a viselkedése iskolai közegben. Azt senki nem veszi tudomásul, hogy Vincente nem az a srác, aki iskolában kezdené el kimutatni a foga fehérjét, vagy felhívni a figyelmét arra, hogy alapjáraton nem sima alakváltó. Démoni vére elég sok személynek van ellenére amit a mai napig nem tud felfogni, hogy miért. Nem jelent semmit, nincs semmi olyan hátránya aki más nemtetszését szolgálná. Az addig oké, hogy elég hamar jut majd a pokolba és nem is kérdés, hogy egyre valószínűbbek démoni énjének a megmutatkozásai.
Egyre sűrűbbek a feszültségre utaló jelek. A tanárok megemelik a hangjukat, lekezelően forgatják szemüket, csámcsognak és ücsörögnek feleslegesen egyes témákon, miközben flegmává és kicsinyessé változnak. Ezzel együtt Vincentben és valószínűleg Rainában is egyre megy fel a pumpa, ki ki a maga gondja miatt. Raina mindig is temperamentumos nő volt, hirtelen haragú. Vins viszont részben démon, és olyan hamar képes kiborulni, vagy épp idegbajt kapni, akárcsak az anyja. Le se tagadhatnák egymást.
- Hölgyem! Megmondta az igazgató úr, hogy nem lehet csak úgy előteremteni a felvételeket. Azok a nap végéig ki vannak biztosítva, és csak az utolsó perc leteltével lehet kivenni.
Magyarázkodik az egyik tanár, mire Vins az öklébe röhög.
~ Ekkora barmokat te magasságos!~
- Elég lenne egy stop gombot nyomni és kivenni a lejátszóból, és/vagy el hozni ide, lejátszani ott helyben. Valamiért azt érzem igazgató úr, hogy nagyon bele akarnak köpni a levesembe és kirúgni ebből az intézményből. Vagy tévedek? - hangja egész kísértetiesnek tűnik, mintha legalábbis nem az igazgatóhoz intézné a szavait, sokkal inkább az ő beosztottjával. Mintha pillanatok alatt fordult volna a kocka és most ő kérne számon mást. De részben ez igaz, hisz számon kérheti a saját védelmében, hogy miért nem hozzák ide azt a nyomorult kazettát.



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Csüt. Feb. 19, 2015 10:56 pm

Do I wanna know?


Nem tudnám pontosan megmondani, hogy ott szakadt-e el az a bizonyos cérna, amely az idegeimet tartja, hogy tiszteletlenül viselkednek – velem és a fiammal egyaránt. Illetve nem is az, hogy tiszteletlenül, de a kellő tiszteletet sem adják meg, már ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az egyik tanár szemtelenül méreget már mióta betettem a két formás kis virgácsomat azon az átkozott ajtón. Egyértelmű, hogy nem tudják, ki vagyok. Máskülönben most nem is üldögélnénk itt. Sebaj, majd megtudják…
Na de a cérnára visszatérve, csak hogy fokozzuk az élvezeteket; azon túl persze, hogy nem adják meg az elvárt tiszteletet és a kellő bánásmódot velem és a kölykömmel szemben, még mindig ott van az a korántsem elhanyagolható tény, hogy a drága időmet fecsérelik, hovatovább grátisz gyanánt szabályosan idiótának állítják be magukat – vagy szimplán azok? –, mivelhogy még mindig nem volt képes senki előbányászni azt a nyomorult felvételt. Ellenben behívtak még hat másik hülyét, mert miért is ne?
Kezd elfogyni a türelmem. Tudom ám, hogy Vins nem szívleli, ha a kezem ügyébe veszem az irányítást, de, hát, amikor már ennyire elszemtelenednek egyesek, egyszerűen nincs más választásom…
Bestiális vigyor torzul az arcomra, ahogy megfog fejemben a gondolat, hogy mitévő leszek most. S egy másodperc leforgása alatt válok gyilkos bestiává – jaguárrá lényegülök. Majd konkrétan széttépem azt a fazont, aki idáig engem méregetett, eztán az igazgató következik. Még bele is zabálok! Hm, ízletes…
A pofámat széttátva, az agyaraimat alaposan megvillantva közelítek a vérfarkasokból álló bagázs felé, akik érdekes módon nemhogy kiállnának ellenem, sokkal inkább úgy néz ki a helyzet, mintha meghunyászkodnának. Hát ennyit a farkasokról…
Mindenesetre felidegesítettek, úgyhogy nem ússzák meg karcolás nélkül a mókát, ezt garantálom. Hatalmas mancsomat a nőstény pofája felé lendítem, aki immáron mégiscsak vérfarkassá avanzsált. Nocsak.
Konkrétan? Kitépem, kikaparom a szemét. Vajon ezt is képesek begyógyítani?
Volt szem, nincs szem. A káosz pillanatok alatt lesz úrrá a helyiségen, cafatok, belsőségek és vér – minden csupa vér. Számomra viszont nem más, mint maga a Mennyország. Kétségkívül.
Nem is foglalkozva a fiammal vagy a kis barátnőjével, akit egyébiránt még a jelenet előtt szándékomban állt kiküldeni a szobából, csakhogy túl gyorsan, túl nagy vehemenciával borult el az agyam – nem tehetek róla. Tehát szegénykém szemtanúja lett ennek a gyönyörteljes látványnak, amit nyújtottam az imént. Önfeledten.
A vérfarkasok pedig… elmenekülnek. Már amennyi maradt belőlük, ugyebár.



avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Raina and Vincente   Szomb. Feb. 21, 2015 3:48 pm

Raina and Vins


Komor tekintetéből kiolvasható, hogy gyakorlatilag semmi nincs az ínyére a hallottak közül, ám mielőtt még elkezdene puffogni vagy démonoskodni, inkább ráharap a nyelvére. Nem akarja kihúzni a gyufát, már így is eléggé utálják őt a tanári körökön belül és bizony sok diák se szívleli a létezését. Ő mindig utálta a rasszizmust és ez nála is életbe lépett, mert nagyon sokan másként tekintenek rá mint a sok hibridre akik mondjuk alakváltó és kiválasztott keverék.
Minden esetre próbálja elérni, hogy senki ne akarja a nap huszonnégy órájába eltenni őt láb alól. Viszont ez nem vonatkozik úgy néz ki az anyjára, aki merő egyszerűséggel csak fogja magát, átváltozik és nekiesik a tanároknak akiknek lehetőségük sincs elmenekülni. Vincente szeme hatalmasra kerekedik, és azzal a lendülettel ahogy az anyja a következő tanárra veti magát, ő felpattan ezzel felborítva a széket mely tompa puffanással dől el mögötte. A katasztrófa pillanatok alatt elnyeli a méretesebb irodát és a benne lévőket is, Vins viszont mennydörgő hangot ordítja el magát.
- Mégis mi a fenét csinálsz?! - hangja komor hörgésnek hat, szemei a jól ismert kék helyett sárgán villognak ahogy a démon és az alakváltó egyszerre próbál megmutatkozni. Haragos, undorodó és legszívesebben ebben a pillanatban, gondolkodás nélkül kizárná az anyját az életéből.
- Vins? Mi a... - Emilia hangja zökkenti ki Vincentet a gondolatmenetből, miszerint az anyjának megy még akkor is, ha az képes lenne széttépni őt ember feletti dühe közepette, így mikor a lány megérinti a karját, csak taszít rajta egyet, hogy így próbálja őt majd fedezékbe küldeni.
- Menj el! Emilia, menj! Meg ne állj! - csak ennyit tud kinyögni. Tekintete találkozik az egyik farkaséval aki itt maradt valamilyen oknál fogva s két fal közé szorítva, elkerekedett szemekkel ácsorog. A démonhibrid csak azt csodálja igazán, hogy még nem hugyozta össze magát a jelenettől ahogy az anyja gondolkodás nélkül szaggatja miszlikbe a tanárokat.
Gyors mozdulattal szökell át az egyik íróasztal felett, s menet közben veszi fel egy megtermett fehér tigris alakját, mely jóval nagyobb a jaguárnál, de a korkülönbség ettől eltekintve jelentős, így az erőbeli is, mely igazán fájhat a fiúnak, viszont az anyja nem rendezhet itt mészárlást. Már így is sok van a rovásán.
Hátára vetve magát a szemközti falig bukfenceznek, ahol a jaguár mellkasára fekteti termetes mancsait, így üvöltve bele az arcába. Arany szemei undortól és haragtól szórnak villámokat, miközben hatalmas tépőfogait mutogatja az alatta fekvő anyjának.
Démoni vérének köszönhető telepatikus erejét használva mászik bele anyja fejében.
~ Én ebbe az iskolába járok! Itt próbálom elfogadtatni magam az emberekkel... szerinted ezek után ez hogy fog menni? Mit fogok csinálni és ők mit fognak csinálni velem? Ezek a személyek jelentős részben emberek voltak! Mit gondolsz, mégis mit csinálsz? Ki vagy te? Mit képzelsz magadról? ~
Magasról lesz*rja, hogy az anyjával beszél. Ettől függetlenül mégse játszhatja a mindenhatót! Mi az, hogy dönt ember és ember életéről? Mi az, hogy egy iskolában tart tömegmészárlást?



avatar
Hibrid
Two sides, one soul

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : vins
Play-by : Matt Lanter
Vonal1 :
Faj : Démon és alakváltó hibrid
Posztok : 50
Kor : 21

Lakhely : Seattle
Rang : -
Vonal2 :
Családi állapot : Szabad, mint a madár
Különleges képesség : Állatok külsejének felvétele, pszichokinézis.
Foglalkozás : Tanuló
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Raina and Vincente   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Raina and Vincente
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: University of Washington
-