Tárgy: Nosztalgia... - Scarlett & Andre Vas. Dec. 14, 2014 10:35 pm |
Amikor a nap leszáll nyugaton, a téli óráknak hála elég korán, én új életre eszmélek, hogy a szokásos rituáléval kezdjem meg minden estém: az inasom hoz egy pohár vért, majd a napi programhoz illő öltözékem felöltésben segít. A mai éj azonban más, egyike azon estéknek, amikor a munka és az ügyeim intézése háttérbe szorul és a szórakozás kerül előtérbe számomra. Épp ezért új titkárnőmnek és egyben asszisztensemnek, Tabitha-nak kiadtam ma esti feladatait, én pedig kiléptem a múzeum főbejáratán az utcára, ahol, ha halandó lettem volna, elégedetten szívtam volna mélyen tüdőmbe a friss, hideg levegőt, csakhogy élőhalottként ez sose volt opció számomra, így most is csupán olvasmányaimmal szerzett minimális, jól titkolt szentimentalizmusom hangja szólal meg koponyám egy eldugott zugában, de csak egy pillanat az egész, a képzelgések felhőjét széthajtja a rideg világ, a matéria érintése, ahogy hideg, fehér kezem ráfonódik gépjárművem hátsó ajtajának kilincsére s halk kattanással nyitom a zárat és be is ülök a krémszín bőrrel borított ülésre, kényelmesen elhelyezkedve. Rutinosan mondom meg sofőrömnek a címet, ahová menni kívánok, mintegy nem is figyelve rá, gondolataim már inkább azon járnak, akit ott fel fogunk venni.
Múlt héten tartottam a múzeumban egy esti kiállítás megnyitót, hogy megmutassam: a korábbi betörés nem csorbított semmit, az intézmény él és virul. Ekkor, a vendégek közt elvegyülve pillantottam meg egy szőke leányzót, aki azonnal felkeltette érdeklődésemet. Kicsit fura volt, hogy egy ilyen fiatal s szép teremtés éjszaka itt, a múzeumban egy kiállítás megnyitójára eljön, hiszen, lássuk be, nem az ilyen emberek adják a látogatók nagy részét, a célközönség sem ilyenekből áll. Így mondhatom, hogy világított a jelenlévők között, mágnesként vonzva hideg tekintetem, érdeklődésem pedig felcsigázva. Nem haboztam, szóba elegyedtem a szőkeséggel s rövid úton rájöttem, hogy miféle is ő s az én kilétemre is hamar fény derült, már ami faji hovatartozásom illeti... Érdekes beszélgetés volt és a szőke tündér varázsa hatott rám, de a hely és az adottságok nem voltak ínyemre, így felvetettem a lehetőséget, hogy ezen a héten jöjjön el velem a színházba, egy darabot megnézni... Most pedig szépen lassan megáll az autó a ház előtt, a sofőröm kiszáll, hogy a partneremnek jelezze: itt vagyunk. Ha a leányzó megjelenik, a sofőr udvariasan az autóhoz kíséri, kinyitja számára az ajtót, hogy beszállhasson mellém. Amennyiben ez megtörténik, én természetesen üdvözlöm. - Szép estét miss Henderson! - bár abban maradtunk a legutóbb, hogy tegezhet,- nem állhatom a magázás válaszfalát egyes esetekben -, az üdvözlésnek azonban megvan nálam a formalitása, ezért ilyen a formája s ezért társul hozzá az, hogy hideg kezemmel megfogom az ő kecses kacsóját és kézfejére adok csókot. - Edgar, indulhatunk! - parancsom intéssel párosul s a Bentley elindul a színház felé, én pedig tekintetem továbbra is Scarlett-en tartom. |
|
III. MestervámpírI am your dirty dreams animae scrinium est servitus Play-by : Diego Boneta
Vonal1 : Faj : vámpír
Posztok : 25
Kor : 374
Lakhely : Seattle
Rang : mester vámpír
User neve : G
Vonal2 : Családi állapot : szerinted?
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az időt. lassítani, megállítani
Foglalkozás : Kaszinó és múzeum tulajdonos, "vérkereskedő"
Felöltött alak : nem nyilvánvaló?
Vonal3 : |