Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Ashton & Cassandra




Tárgy: Ashton & Cassandra   Szomb. Jan. 17, 2015 6:16 pm

Agyát elborítja az izzó, vörös köd, egyik lábát teszi a másik elé, úgy pásztázza a szeme elé táruló látványt, mintha most látná először, és valóban, most látja először… démon lett, meg halt mert….. miért is halt meg? Nem tudta be fogni a száját, de ez már nem is lényeg, nem ez a lényeg, azúrkék, acélos íriszei, kíváncsian fürkészik a tájat, démonként sokkal élesebben lát, a bokacsizmájának a hangja hangosan koppan a macskaköveken, véres kezeit először bele törli a virágmintás ruhájába a véres kezét, karjain a farmerdzseki ujjait a könyökéig tolja, minek következtében elefántcsontszínbe vont karjait is sikerül össze maszatolnia, de még mindig rengeteg a vér a tenyerén… emberi vér, a térdei megremegnek majd a legközelebbi tölgy egyik ágába kapaszkodva rogyik le a földre, nem zavartatva magát, hogy a föld pora össze koszolja. Úgy is nagyobb gondja van annál, arcát a tenyerébe rejti, szorosan össze szorítja a szemeit, próbálja elkergetni elméjéből a képeket, amik vissza kúsznak oda. Úgy gondolta, hogy Asmodeusnak ideje megmutatni a külsőt amiit kölcsönzött, nem akarta azt a külsőt, a lányét, aki valaha volt, hiszen… ő meghalt, ott az erdőben, Lucifer keze által, nem, nem kell neki az a test, már nem ugyanaz a valaki. Viszont amikor megérkezett a férfi lakosztályába vagy mijébe, a Pokolban- még a gondolat is nevetséges,- nem éppen erre a fogadtatásra számított, mint amiben része volt, kezdve azzal, hogy volt egy őr az ajtó előtt aki…. nem volt hajlandó átengedni őt, de mivel nem volt tisztába azzal, hogy ki is lehet, elég volt egy két csábos pillantás, máris tovább engedte. Amikor az ajtó feltárult előtte tulajdonképpen mindenre számított, csak éppen arra nem amit látott. Konkrétan a férfin ült valaki…. elég forró helyzetben, még pedig lovagló ülésben, és az a valaki nem volt más…. mint Lucy, az a démon, akivel úgy mond jóba volt, hónapok óta, mióta Asmodeus belépett az életébe…. Az utána történt dolgokra képtelen emlékezni, nem tudja m i történt, csak arra eszmélt fel, hogy a Földön van, összezavarodva, könny áztatott arccal bámul körbe, mire feleszmél, hogy Seattle-ben lehet, valahol, annyira össze van zavarodva, halott, hibrid mivolta miatt a pokolra került, ami azt jelenti, hogy nincs lelke, akkor viszont, mégis hogy lehet hogy úgy érzi becsapták, darabokra tépték a szívét, szét cincálták a lelkét, nem akarja látni egyikőjüket sem, de nem mehet haza, úgy nem, hogy talán már tudják, hogy halott, és Alec…. őt nem sodorhatja ilyen veszélybe. Ashton. Ugrik be a képe a srácnak, az a pimasz, fenemód jóképű pofája, amit legszívesebben folyton pofozgatna. Nem tudja miért ő ugrott be neki, el kell mennie, hozzá, valakire szüksége van… De tervében megakadályozza egy férfi és egy női hang, idősek, felnőttek, olyan negyven körül járhatnak, hallja amint azt kérdezik, hogy minden rendben van-e.
-Hagyjanak, békén…. kérem,- hangja csupán sziszegés, mégis tömény mennyiségű harag és düh áramlik szavaiból, de azok makacsok, egy finom érintést érezz a vállán, hirtelen fordul meg, megpróbál hátrálni, hallja szívük lüktetését, az érzéseiket maik áramlanak felé, de azok hajthatatlanok, segíteni akarnak rajta, amiből nem kér. Hirtelen elborul az agya, akvamarin színű íriszeit bekebelezi a feketeség a következő pillanatban egyszerre nyúl előre, könnyűszerrel jut be a bordák között a szívükhöz, keményen markolja meg, majd minden keserves düh ami hatalmába keríti elhomályosítja agyát…. kirántja a legfontosabb szervüket, majd tenyereiből kiejti őket, az emberek félperc múlva holtan esnek össze, ő meg megrökönyödve bámulja őket…..
Elveszi tenyerét arcáról, ennek köszönhetően arca is karmazsin vörös vértől díszített lesz, nagy nehezen feltápászkodik, nem akarja, hogy bárki rá találjon, azonnal meg kell találnia a hibrid fiút. A lakásánál valaki azt mondta az anyjához költözött, és most… itt áll a hatalmas rezidencia előtt, egy csomó őrrel, akik biztos mind démonok, az egyikhez baktat.
-Kérem, kérem azonnal látnom kell Asht, a… gyerekének az anyja vagyok, és…. muszáj beszélnem vele…- ki tudja talán az eszelős tekintet, vagy valami más, de bevezeti a hatalmas házba, ott azt mondja hogy várjon, de ne nyúljon semmihez se… Elgondolkodva bámul a tükörbe, míg várakozik, bámulja az idegen arcot, ami immár az övé, az ő arca, a szemei, az ajkai, hangokat hall, megfordulva, a fiú áll a szoba másik végében. Gondolkodás nélkül veti bele magát a karjaiba, nem foglalkozva hogy össze keni őt.
-Segítened kell Ash, öltem…. megöltem embereket, el kell…. bújtatnod…- nyögi keservesen, erősen kapaszkodva a pólója nyakába, a zokogás rázza a mellkasát, arcát a nyakába fúrja.




A hozzászólást Cassandra Noelle Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 28, 2015 5:32 pm-kor.

avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   Vas. Jan. 18, 2015 11:26 pm

Módfelett röhejes. Mármint az életem. És természetesen nem én. Merthogy én szimplán csak vicces és szórakoztató vagyok. Na meg természetesen szerény… mint mindig. A szerénység a védjegyem, ez lassan már köztudott. Mint ahogyan az is, hogy – kapaszkodjatok – Lilith az anyám. Igen, az a Lilith. A bibliai nagyasszony, akinek a létezését a mai napig próbálják eltitkolni, és egyedül csakis azokban az olcsó hollywood-i filmekben szerepel, amiket senki sem néz végig. Legfeljebb csak a szobakutya. És még az is elalszik rajta…
Jaj, híres muterom van! Ahw. A végén még elhiszem, hogy fontos vagyok… Nem mellesleg, kapásból akkora hátast dobtam, amikor ezt megtudtam. Persze csak képletesen, a képzeletemben történt meg az incidens, mert hát azért az eléggé furcsán festett volna, ha ténylegesen felnyalom a padlót sokkos állapotomban. Ugyanis én csak részegen szoktam felnyalni a padlót – ez a másik, ami köztudott rólam. Tehát megleltem az anyámat, a híres anyámat. Illetve sokkal inkább ő talált rám, de ez már mind mellékes. Egész jól megvagyunk, mondhatni… habár rohadtul szokatlan nekem az a különös anya-fia kapcsolat, vagy mi. Nyilván nem járunk el közösen fagyizni és társai, de azért na… nincsenek is nagyon közös programjaink. Csak úgy vagyunk. És ahhoz képest egész jól elvagyunk… asszem’. Nem mintha én annyira otthon lennék ebben az érzelgős dologban. Főleg, hogy a második hátast akkor akartam dobni, amikor beállított valami szőke bögyös egy gyerekkel a kezében, miszerint az bizony az én gyerekem, aki mától velem fog élni. WTF?
Minden bizonnyal felettébb épületes látvány lehetett az a fej, amit ebben az ominózus pillanatban vágtam. Nagyjából lepergett előttem az életem. Mit nagyjából? Teljesen, totálisan lepergett előttem minden egyes másodperc az életemből. Kivéve azokat a perceket, amiket kiütve töltöttem el, és amikre így ebből adódóan nem is emlékezhetek. Tehát elég sok rész kimaradt, maradjunk ennyiben.
Lényegre térve azonban ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, és legfőképpen magamat, merthogy tényleg az enyém a gyerek. Kész röhej, nem igaz? Apa lettem, miközben megleltem az anyámat. Aki pedig nagymuter lett. Meg kell hagyni, hogy a korához képest egészen jól tartja magát. Olyannyira, hogy ha nem tudnám, kicsoda-micsoda, félő, még én magam is rámozdulnék. Csak ugye ez így eléggé perverzül hangzik, még hozzám mérten is.
Szóval, ja. Van egy lányom. Akinek van egy anyja. Akiről fogalmam sincs, hogy milyen névre hallgat, és úgy igazából, ha egészen őszinte akarok lenni, mert ugyebár miért is ne akarnék őszinte lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, kurvára magasról leszarom. Nagy ívben.
Nos, így éldegélek mostanság. Anyástul. Gyerekestül. Meg egy nyominger hiányával, akit inkább nem is neveznék nevén. Mert minek?
Aztán újfent hátast készülök dobni, amikor ez a bizonyos nyominger nemes egyszerűséggel becsörtet a formás kis kacsójával, és nem mellesleg a vadonatúj bőrrucijában. Emberi bőrruci. Mi a szar?!
Cassie démon lett. Mert látom őt, az igazi arcát, valahol ott mélyen benne… és nem is tudom, hogy ez egyáltalán hogyan lehetséges? Mármint én nem vagyok démon, csak félig. Ezek szerint látom őket, vagy csak ezt az ex-szőke nyomingert vélem felfedezni odabent, legbelül?
Már semmit sem értek. Azonban csak nem tudja elkerülni a figyelmemet az a nagy adag vércafat az arcát, meg úgy nagyjából mindenén. És hirtelenjében leküzdhetetlen kényszert érzek az iránt, hogy belemarkoljak az ébenfekete hajzuhatagba. Mindig is a feketék voltak a gyengéim…
Még szerencse, hogy Cassandra drága gondolatolvasó, és egy rinocéroszt megszégyenítő vehemenciával vetődik a karjaimba. Én pedig vagyok olyan úriember, hogy kihasználva az alkalmat, jó közel préselem a testemet az övéhez. Szorosan, erősen ölelem magamhoz. Első körben rengeteg kérdésem lenne hozzá, ám mielőtt még egyet is feltehetnék… elfelejtem az összeset. Kivéve egyet. A legfontosabbat!
- Mi van veled? Divatbemutatón érzed magad? Vagy mi ez a szerkó? – mormogom a hajába. Remélhetőleg a sziporkázó humorom majd jobb kedvre deríti. Vagy nem.
- Nyugi van… – próbálom nyugtatgatni. Persze az már kérdéses, hogy őt vagy igazából magamat? Esetleg kettő az egyben, dupla élvezet?
Engem ugyan nem zavar, hogy gyilkolt. Mint ahogyan az sem különösebben hat meg, hogy összeken engem is azzal a mérhetetlen mennyiségű vérrel, ami az ő ruháján, kezein és arcán fellelhető. Szeretem a vért. A farkasom akaratlanul is megmozdul bennem, a bennem szunnyadó démonnal karöltve. Jó kis párosítás.
- Ki elől kell elbújnod? – szegezem neki a kérdést, merthogy az magától értetődik, hogy elbújtatom, szóval nem is érdemes rá szavakat fecsérelni. Közben pedig galád módon kiélem a perverziómat, s lágyan beletúrok az ében fürtökbe. Nahát, tényleg nem paróka… ez a saját, új haja.
Még idő kell, míg megszokom. Két perc.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   Szer. Jan. 28, 2015 5:31 pm

Felmerül benne a kérdés, hogy mégis mi az ami vezérelte, hogy ide jött, pont hozzá, jó, nem mintha olyan sok választási lehetősége lett volna, mert az az igazság, hogy nincs túl sok belőle. És ha valaki, hát akkor Ash az aki gondolkodás nélkül segíteni fog neki, történjék bármi is.. vagy ami történt, mert a kapcsolatuk nem igazán volt felhőtlen.... körül belül soha sem. Már az első találkozásuk is vicces volt, mármint vicces a hapsi számára, mert Cassienek inkább idegőrlő volt, mintsem poénos. Még ma is él benne a pillanat, bár az tény, hogy Cassandra kereste fel azért, hogy segítsen elő kutatni a vér szerinti apját, az igazit... aki nemzette, aki nem más mint egy démon, vicces mi, mert a lány tulajdonképpen neki köszönheti azt, hogy egyáltalán létezik. Szóval valami ismerősnek az ismerősétől hallotta a srác nevét, ó igen, pont mint a filmekben, és akkor rátalált az egyik szórakozóhelyen. Csak, hogy már az egész nem úgy kezdődött ahogyan azt a lány eltervezte, sokkal inkább mint valami giccses, vígjáték kezdő képkockája lenne, Cassie egészen véletlenül borította nyakon a kólájával, ami nem meglepő azon emberek számára akik ismerik a szőkességet, vagy egykori szőkeséget, De amit a srác.... Ashton reagált az egészre, inkább az volt a meglepő, mert mint más normális emberekkel ellentétben ő fogta és lekapta magáról a pólóját, most komolyan ki az a féleszű aki ilyet művel ráadásul azzal akit köbö két másodperce látott? Már abban a pillanatban képes lett volna úgy a képébe, meg a férfiasságába lépni, csak úgy ajándékként, hogy ne legyen ilyen fenemód beképzelt, de mégis az, ez van. Aztán az apja mégis rátalált tök véletlenül, az utcán sétálva, de amíg keresték volt egy két érdekes kalandban részük, amik általában veszekedésbe és más érdekes dolgokba fulladtak, amikről inkább nem is emlékezett, mert nem szabad emlékezni ilyen dolgokra, az nem jó, nagyon nem jó... Arról nem is beszélve, hogy mikor kiderült hogy Ash nyakán maradt a babája, amiről konkrétan nem is tudott, ha meg is fojtotta volna egy kanál vízben, de mikor látta hogy mennyit szerencsétlenkedik akkor akaratlanul is segített neki, amint tudott nap, mint nap felmászott Seattle-be és segített ahol vagy amiben tudott egészen addig a pillanatig, míg a srác leakarta kapni, ráadásul akkor mikor épp a kislányát ringatja, most... Komolyan ki az a perverz állat aki egy gyerek kezében akar rámozdulni másra, ráadásul akkor amikor megbeszélték, hogy még egy véletlen tapi sincs, nem hogy más.. Főleg úgy hogy tudja... Abszolút tabunak kéne hogy számítson.... Akkor mégis mi a fenét keres itt?
Aztán amikor megjelenik Ash újdonsült otthonában egy új külsővel.... Konkrétan agyerekének az anyjának a testében, akire nem emlékszik, de nem is tudja mi ütött belé, mostanában nem a racionális cselekvések mestere az fix. Amikor vértől csöppögve jelenik meg előtte és borul a karjaiba, a minimum az lett volna, hogy megijed egy kicsit a látványtól, mert kevés olyan bőr van rajta ami nem vértől mocskos, emberi vértől, attól a vértől, ami nem a sajátja hanem.. Emberekké, azoké akiknek a szívüket kitépte a mellkasukból, csak így, még mindig érzi tenyereiben a szívük dobogását amikor kiszakította a bordák védelméből.
Nem kerüli el figyelmét, hogy amikor a nyakába veti magát a fiú még szorosabban vonja magához, a rajtuk lévő ruhán keresztül is érzi dobbanó szívverését, izmait ahogy mozognak miközben mozog, arcát a nyakába fúrja ujjai erősen kapaszkodnak a vállaiba, miközben erősen szippant a megrészegítő, fűszeres, édes illatából, egy percre hagyja hogy ledöntse lábáról, majd vesz egy mély levegőt... Mintha szüksége lenne rá, már halott nem kell lélegeznie, még mindig belekapaszkodva de kissé hátrébb húzódik.
Lassan lágy mosolyra húzódik az ajka, ami kissé groteszknek tűnhet a rengeteg vérhez, ami az arcán helyezkedik el, majd halk kuncogás tör fel valahonnan a mellkasa mélyéről.
-Izé.. Meg... Meghaltam, és mint ilyen hibridként a Pokolban kötöttem ki, de Asmodeus megmentett a száz éves akármitől...- jegyzi meg elgondolkodva, nem tudja jó ötlet lenne-e bárkinek beszélnie róla, de... Nem itt- figyelj nem beszélhetnénk valahol négyszemközt, a szem és fül tanúk nélkül?- suttogja halkan bele a fülébe, ajka közben akaratlanul is végig karcolja fülének selymes bőrét, akvamarin íriszei kérlelőn fúródnak a zöld íriszek közé, alig hallható, halk nyögés hallatszik ajkai közül mikor bele túr a másik, legszívesebben teljesen hozzá dörgölőzne, legszívesebben valami egészen más dolgot tenne, amit nem szabad...
Amikor kézen ragadva bevezeti egy szobába, nem is tudja melyikbe idegesen túr bele a fürtjeibe, ezzel együtt még jobban össze kócolva az ében színű tincseket.
-Nos.. Izé Asmodeus elől, nem... Nem akarom, hogy bármiféle módon rám találjon... Meghaltam... Vagyis... Azt hiszem megöltek és mindegy nem is lényeg, a lényeg, hogy amikor találtam ezt az új akármit, mert a régit nem akartam... Az a lány meghalt, akkor amikor megölték, és szóval megakartam mutatni neki, csak hogy Asmodeuson éppen lovagolt valaki, egy úgy mond... Barátféleség azt hiszem és ő démon, amikor megláttam annyira dühös és elkeseredett és mérges voltam, hogy elfüstöltem az utamba kerülő két embert.. Megöltem... Ashton kitéptem a szívüket....- feltartja a két tenyerét ezzel bizonyítva, majd gondolkodás nélkül kapja e asrácot a nyakánál fogva és rántja közel magához,- éreztem a dobogásukat, ahogy a bordái ketté törtek, tudtam, hogy nem szabad de nem bírtan megállni, ezért... Megtettem, nincs... Bennem semmi emberi, vagy jó, nem is érdemlem meg hogy létezzek...- suttogja halkan, lehelete perzseli a fiú arcát.



avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   Szomb. Jan. 31, 2015 12:45 am

18+

Az kérlek alássan tagadhatatlan, hogy a kis szőkeséggel nem éppen zökkenőmentesen indult a kapcsolatunk. Persze ez már csak azért is nyilvánvaló, mert rólam van szó, akinek lássuk be, aligha vannak normális emberi kapcsolatai. Vagy akármilyen kapcsolatai. Amik normálisak.
Nekem csak ismerőseim vannak, haverjaim – legjobb esetben. És természetesen azok az ismeretlen fehérnépek, akiket meghúztam, mert hát nyilván akadt egy pár ilyen. Jó pár ilyen. Dögivel. Ebből kifolyólag pedig nyilván nem jegyeztem meg az összes nevét. Illetve alig jegyeztem meg neveket, legfeljebb csak azokét, akik valamilyen úton-módon emlékezetesen alkottak. Cassandra ilyen. Nem is feltétlenül azért, mert egyszer jól megdöntöttem egy lerobbant járgány motorháztetőjén egy kiadós veszekedés után, felhevülve, idegbetegen. (Az agresszív szex a legjobb.) Hanem mert ő is olyan, mint én. Hibrid. Démoni ivadék, azaz egy félvér. Habár nem vérfarkasból való, mégis… valamiért már a legelső perctől kezdve vonz. Vonz. Kissé olcsó duma, legfőképpen tőlem – de ez az igazság. Eleinte persze azt hittem, hogy azért van ez, azért érzem ezt a fajta különös és egyben különleges vonzalmat, vonzódást, mert izé. Mert rühell engem. És sajnos, vagy éppen nem sajnos, van egy ilyenfajta perverzióm. Minél jobban kelleti magát a kicsike, annál inkább kell nekem. Ez így egészen logikus, nemde?
Ettől függetlenül viszonylag hamar kiábrándultam a kicsiny álomvilágomból, ugyanis mint kiderült, a vonzalmam egészen más eredetű. A démonja vonzotta az enyémet.
Tehát hibrid. Volt.
Most pedig itt áll előttem egy fekete démon, aki valahol mélyen legbelül az a szőkeség, aki annak idején, méghozzá nem is olyan régen, kibaszottul vonzott, és akivel olyan kibaszottul bonyolult a kapcsolatunk. És most még kibaszottul jobban vonz, mert most már nem csak félig démon. Hanem teljes egészében, és visszafordíthatatlanul az.
Már nem csak a démoni énemnek tetszik, hanem a bennem rejlő fenevadnak is. A bestiám önkéntelenül is mocorogni kezd bennem, ahogy az a rengeteg vér a szemem elé tárul. Ez a bige itt előttem mindenhol véres. Tokától bokáig.
Kibaszottul vonz.
Arról nem is beszélve, hogy mi is volt vele eddig? Legjobb tudomásom szerint elnyelte a föld, beszippantotta az éter, az üresség, a semmi. Nem találtam, pedig kerestem és kerestettem. Aztán anyám benyögte, egy pokolbéli látogatása után, hogy van odalent egy lány. De sem ő, sem pedig én nem lehettünk biztosak benne, hogy Cassandra az. A kis nyominger.
Most már biztos, és mégis… még mindig nem értek semmit.
- Szóval meghaltál – ismétlem el az imént elhangzottakat, és bár a lelkem mélyén kicsit bánt a dolog, na meg fenemód idegesít, elvégre ki volt az a vadbarom, aki végzett vele? Tehát, ja. Nem igazán mutatom jelét mindezen érzéseknek. Mert ugyebár nekem még az is új, hogy egyáltalán vannak érzéseim. Ki tudja, a végén még egészen megszelídülök itt. Ami roppant bosszantó. És végezetül szomorú, nagyon-nagyon-nagyon szomorú. – És ezt így, ilyen lazán… mintha teljesen normális volna? – vonom kérdőre felvont szemöldökkel, komisz mosollyal a szám szegletében. Nem mintha annyira sok mosolyognivaló lenne ebben az egészben, de ugye azt azért lássuk be, hogy a maga módján igencsak mulatságos szituáció kerekedett itt a semmiből. Tegnap még nem volt Cassandra. Most meg már van Cassandra. Cassandra egy fekete hajú démonnő bőrruciban, csurom véresen, magához képest tök lazán. Ja. Ezt még határozottan szoknom kell.
És mit ne mondjak, szinte képtelenség komolyan venni őt úgy, hogy közben a fülemet csiklandozza az ajkával. Ezt most direkt csinálja? Vagy mi van már?
Aztán bevonulunk a legközelebbi szobába, ami nem mellesleg a gyerekszoba, merthogy kettesben akar velem beszélgetni, és persze ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki? Beszéljünk csak kettesben, négyszemközt. Úgy az igazi.
Vagyishogy ő beszél, én meg próbálok figyelni rá, most kivételesen minden erőmmel azon vagyok, hogy megértsem, avagy kiszűrjem belőle a lényeget, de a mondandója nem egyéb, mint egy nagy és összefüggéstelen katyvasz. Csak nagyokat pislogok.
Végül megértem a lényeget. Ölt. Ártatlanokat ölt – amire a véres külseje is egyértelmű utalást tesz.
Közben pedig úgy rángat, mint egy marionettfigurát, ami alapjáraton még talán tetszene is, de a kétségbeesésével nem igazán tudok mit kezdeni. Mit szokás ilyenkor tenni? Fogalmam sincs. Így jobb ötlet híján, amikor a lehelete szinte már perzseli a bőrömet, akkor csapok le rá. Az ajkaira. Zokszó nélkül.
Nem foglalkozok a következményekkel, elvégre már így is eléggé bizarr ez a mai nap, hát akkor meg nincs más hátra, mint előre. Fokozzuk az élvezeteket – én azt mondom.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   Csüt. Ápr. 23, 2015 3:55 am

+18



Cassandrát mindig is vonzották a farkasok, vagyis a farkasfélék… akaratlanul is, először Sasha, aki azóta eltűnt az éterben, nem is akar ezen aggódni, utána pedig Ashton. Nos találkozásuk rövid története egy igazi nyáltól csöpögő, romantikus filmbe is bele illene, mármint ha nem lenne Asmodeus, akire újfent nem akar gondolni, mert akkor ismételten dühbe fog gurulni, és nem.. ebben a pillanatban felejteni akar. Még csak hallani sem akarja a nevét, vagy azt a szőke démont, aki… a barátjának adta ki magát. Démonokba ne bízz, még akkor sem ha félig az vagy, de legfőképpen magadba ne bízz- erre a jó tanácsra hamar ráébredt, csak éppen valahogy nem bírta eddig alkalmazni. Bizonyára meg van az oka ennek is. Szóval legelőször is addig ment amíg nem kapta meg a fiú nevét, majd nem sokára buszra ült, hogy egy tök ismeretlen fiút látogasson meg, egy szórakozóhelyen, aki nos pénzért öl. Logikából ötös! Nem sokára rá is akadt, és a szó legszorosabb értelmében is szépen nyakon öntötte egy kóláéval. Nem is tudja, hogy mire számított, de nem arra ami fogadta. Leginkább nem egy ilyen baromi jóképű pasira számított, és nem is ilyen fiatalra, de kellemes küllemét rontotta a modora. Beképzelt, idióta és azt hiszi, hogy minden nő az ő farkára áhítozik. Cassie nem akarta, de egyszerűen nem bírta ki, hogy egyszer se szóljon vissza, vagy be, és kelletlenül, de sikerült beismernie, hogy élvezte ez az adok-kapok, macska-egér játékot. Aztán valahogy sikerült össze barátkozniuk, nem mintha igazán barátságos viszonyt ápoltak volna, Mint valami házsártos házaspár, minden apró dolgon össze kaptak, egyik sem akarta feladni vagy vissza vonulót fújni. Egészen addig míg egyszer úgy hozta a sors, hogy együtt kell menekülniük, még hozzá a vadászok elől, és nagy sietségben, mert hát a fickó nem tud vezetni, egyenesen egy tóban kötöttek ki aztán azon is össze vesztek. De most nagyon, annyira felhevültek közben, hogy elcsattant egy pofon, majd végül egy roncs tetején kikötve próbálhatta ki, mitől is olyan nagy a szára. Keményen, szadistán, nem finomkodva. Ezután pedig kiderült, hogy Ashnek van egy lánya egy olyan bigétől akire nem is emlékszik, és Cassie segített neki, mindenben, majdnem mindig Seattle-ben lógott, a lány kezdett a szívéhez nőni, lassan olyanná vált mintha a sajátja lenne, habár igazából nem sokat tudott a gyerekekről, azontúl, hogy hogyan is kell megcsinálni őket. És aztán meghalt, most meg itt parádézik előtte, a gyermeke anyjának a testébe, mióta meghalt még inkább elfelejtett logikusan gondolkodni, vagy éppen gondolkodni… nézőpont kérdése, hmm.
Bár legszívesebben folyton behúzna egyet neki, vagy többet, nem is érti miért pont ide jött. Mondjuk hova máshova mehetett volna? Fel sem merült benne, elméjébe egyből az ő neve kattant be, mint valami… áhh nem, most ez nem megy neki, a feje kóvályog, szar érzés meghalni, azt hiszi. Vagyis nem igazán emlékszik rá pontosan, csak ilyen emlék képek villannak fel. Mint például az egyik percben az, hogy az erdőben van Luciferrel, és valamilyen oknál fogva annyira szemtelenné válik, hogy sikerül az életével fizetni. A következő pillanatban már a pokolban találja magát, érzi ahogy rothad a húsa, ahogy a lelkét kiégetik, nos… egyszer csak rátalál valaki és Asmodeushoz viszik. Akkor döbbent rá, hogy valójában meghalt, és miután kellőképpen rádöbbent erre, új test után nézett ami most ez lett. De miután felfedezte, hogy az állítólagos barátja és Asmodeus olyan jól megvoltak, mielőtt esélye lett volna magyarázkodni, már itt is volt, útközben azért sikerült máris gyilkolnia, amitől újfent rosszul érezte magát. Nem, végre nem bűntudatot érzett, inkább csak bántotta a bűntudat marcangolásának a hiánya, nem is tudja igazából megfogalmazni hogyan érez ebben a pillanatban. De nem szenved annyira a haláltól, sőt inkább fellélegzik, amit ismételten bizarr és fura dolog, nem tud ezekkel az új keletű dolgokkal mit kezdeni.
-Hát meg, elég nagy valószínűség szerint, - majd lazán vállat von, kicsit mulattatja a reakciója, mikor megcsillogtatja azt a mosolyt a szája szegletében, amitől általában a szíve a torkában szokott dobogni. Most is dobogna, ha már nem lenne halott, így csak játékosan mélyednek tejfehér fogai alsó, eperszínű ajkába.
-Azt hittem, nem olyan rossz a halál, mármint érted nincs az ami eddig gátolt, az a Cassandra meghalt, és azt hittem az elkövetőjének hálás is vagyok, túl sok… mindegy, én nem akarok erről beszélni, vagy bármiről ami ehhez van köze…- fejezi végre be amikor már édes kettesben lesznek a legközelebbi szobába, ahol szinte körbe se néz. Úgy látszik viszont, hogy labilis lett… egy kissé, az egyik pillanatban még tök nyugis, a következőben viszont újból gyilkolna, majd pedig éhezik… ó igen, éhezik, most is. A srácot a pólója nyakánál fogva kezdi el kétségbeesetten rángatni egészen addig a pillanatig, amíg… végül nem érzi száját a sajátjára tapadni. Éhezik a vágyra, arra a vágyra amit csak ő tud megadni neki, csókja követelőző, erőszakos, tolakodó. Pont mint Ashton. Cass fejéből azonnal elpárolognak a gondolatok, az összes, jelen pillanatban nem izgatja más, csak a csók, és… ez a srác. A pólóját szorongató kezei elindulnak felfelé, durván markolnak a rövid, fahéj színű fürtökbe, ezzel is közelebb rántva magához, testét a másikénak préseli ezzel is gondoskodva arról, hogy rá is jusson abból a vérből ami ő rajta is virít. Nyelve hevesen játszadozik Ashével, miközben fogait is felhasználva harap ajkába, majd tenyere lesiklanak a hátán a póló aljáig, lassan kúsznak be az anyag alá, körmeivel karcolja végig az elefántcsontszínbe vont bőrt. De ráébred ez… kevés, baromi kevés, látni akarja, tapintani, így egy egyszerű mozdulattal ketté tép, és a cafatokat a földre ejti. Halk nyögés kíséretében simít végig a kidolgozott izmokon, majd a nadrágja övébe kapaszkodik.
-Azt akarom, hogy… megdugj, itt és most..- leheli a nyakába mikor ajkaik szétválnak, szája pedig elindul a a nyakán, egyik keze erősen markol a férfiasságára.



avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   Szer. Ápr. 29, 2015 3:23 am

18+

Na jó, őszinte leszek, már akkor kibaszottul meg akartam döngetni, amikor először találkoztunk. Amikor még más teste volt. Akkor még szőkébb volt. És emlékszem, ahogy nyakon öntött egy adag kólával, aztán elkezdte a véremet szívni, majd berángatott a női mosdóba, és legnagyobb bánatomra kinyögte, hogy márpedig egyedül a munka miatt keresett engem. Illetve egészen pontosan lenne számomra egy munkája, méghozzá felkeresni a démon apját. Pedig legszívesebben a szűk WC-ben, az ajtónak préselve tettem volna a magamévá. Hogy miért? Nos, mert mindenkivel ezt teszem – egyrészt. Másrészt meg ez a némber különösképpen vonzott már akkor is, hála a benne csordogáló démonvérnek, ami önkéntelenül is vonzotta a bennem lakozó bestiát. Furcsamód nem csak a lényem démoni részét lobbantotta lángra, hanem a szunnyadó farkast is felélesztette. Tetszik, vagy sem, de a fenevad ugyanúgy reagált a hívására, akár a démon. De nem tehettem, nem mozdulhattam rá, mert a munkát sosem tanácsos keverni a magánügyekkel. Persze előfordult már azért, hogy csak nem tudtam ellenállni egyes bigék csáberejének, és a munkát szépen összekevertük a szexszel. Kicsit kellemest a hasznossal alapon, ugyebár.
És végezetül ez történt Cassievel is, mert addig csűrte-csavarta a dolgokat, addig ment az agyamra, míg végül kénytelen voltam keményen gerincre vágni őt egy autóroncs tetején. Addig legalább nem sipákolt, ráadásul így egyaránt jóllakott a démon és a farkas is. Ezután értelemszerűen kissé megcsappant az érdeklődése irányomban, merthogy megsértődött. Nem véletlenül neveztem el királylánynak. Úgy viselkedik, mint egy hercegnő, de neki elnézzük, mert… miért is? Fogalmam sincs. Őszintén megmondva erre a kérdésre még nem találtam meg a megfelelő választ.
Aztán még történt ez-az, többek között lett egy lányom, akinek a nevelésében az imént említett hercegnő segédkezett. Nyilvánvalóan lófaszt nem értek a csecsemőkhöz, máshoz pedig nem fordulhattam. Senki máshoz, csakis hozzá. Szóval jövök neki eggyel, na.
Ennek örömére pedig itt van, újult erővel, és még annál is inkább megújult testtel. Eleinte nehéz felfognom a látottakat. Ez az új test… annyira ismerős. Nem a régi önmaga már. Eltűntek a szőke tincsek, helyette meg itt van ez a fekete buja dög, egy démon – odabent a régi lánnyal, akit ismertem. Vagy legalábbis egy töredékével. Akárhogy is, tetszik az új. A bestiának is tetszik, s hogy ezt a tudtomra adja, erőteljesen feszül neki a bordáimnak. Ki akar törni belőlem, hogy a saját szemeivel is megnézhesse magának ezt az újdonságot.
Utána nehéz felfognom a hallottakat is. Meghalt – ez így stimmel. Máshogy aligha bújhatott volna be új testbe, értelemszerűen. De ki ölte meg és miért?
Tehát összességében elég sok kérdésem támad, amikre nyilvánvalóan nem most fogok választ kapni, és hát annyira nem is sietünk. Vagyis remélem, hogy nem fog a másik sietősen távozni, ha már egyszer ilyen nagylelkűen beugrott több hónapnyi eltűnés után. Most már legalább tudom az okát…
Láthatólag ő meg van ijedve magától, amiért ölt, amiért gyilkolt. Engem azonban a legkevésbé sem érdekel, nem számít, hogy mit tett. Sőt! Még bizonyos szinten vonz is, hiszen amilyen beteg elmém van, módfelett kedvelem az ilyesfajta gyalázatos tetteket.
- Oké – vonok vállat hanyagul, laza mosolyt villantva felé. Ha ő nem akar beszélni róla, hát ki vagyok én, hogy erőltessem a dolgot? Annyira zavarodott amúgy is szerencsétlen, hogy aligha tudna összefüggően beszélni, amíg le nem nyugszik.
Mulattat, ahogy a pólómat kezdi rángatni, még szerintem vigyorgok is mellé. Tetszik, hogy ilyen vad, tetszik, hogy ilyen szertelen. Eddig nem volt ilyen.
Ez az új külső, ez az új jellemvonás… Valósággal felcsillannak szemeim, ahogy végigmérem a vértől csatakos arcát. Hát lehetne ennél gyönyörűbb? Erősen kétlem.
Belemarkolok az ébenfekete hajzuhatagba, és erőteljesen vonom magamhoz, miközben a legkevésbé sem finomkodva csapok le az ajkaira, harapva, marva. Követelőzve és birtoklóan élvezem ki minden egyes szegletét a szájának, nyelvemmel felfedezőútra indulok a mézédes ajkak közt. De mintha semmit sem érne az egész, ahogy csókolom, úgy leszek egyre éhesebb. Szomjazom. Rá.
Be akarok mászni a bőre alá, ott akarom érezni magam a pórusaiban, meg akarom jelölni, ki akarom sajátítani, kurvára nem akarom, hogy bárki más hozzá érjen. A farkasom minden bizonnyal ösztönből tépné le a karját az illetőnek.
Elégedetten morranok egyet, amikor a körmeivel végigszánt a hátamon, majd játszi könnyedséggel szabadul meg a pólómtól, mintha ez teljesen természetes volna. Na, nem mintha bánnám… Éppen ellenkezőleg; csak még inkább feltüzel vele.
Szavai azonban, akár egy vödörnyi jeges víz, amit a nyakamba zúdítanak. Egy pillanatra elbizonytalanodok, mert nem hiszek a fülemnek.
Elsötétült tekintettel pillantok magam elé. Ugyanis Cassandra itt és most vált számomra tökéletessé, a tulajdon szemem előtt. Persze nem kell kétszer mondani…
Jobbommal a fenekébe markolok, míg balommal a combjai közé nyúlok. Mindeközben az ágyékom fájdalmasan rándul egyet, ahogy a kisasszony rámarkol.
Elkalandozom a gondolattal, hogy mi lenne, ha most egyből leszakítanám róla a bugyit – hiszen az egyik kezem úgyis ott időzik –, aztán bele a közepébe, de bármilyen csábító is a gondolat, hamar leteszek róla. Elveszem hát a kezemet onnan, de csak azért, hogy azt is a fenekére tudjam csúsztatni, majd így, erőszakosan belemarva pakolom fel a legközelebbi valamire, ami történetesen egy pelenkázó. Ó igen, még mindig a gyerekszobában vagyunk.
Nem foglalkozva a részletekkel, egy másodpercre abbahagyom az eddigi tevékenységemet, és eltávolodok tőle. Íriszeimet mélyen a kékjeibe fúrom, majd megszólalok.
- Ezt a mondatot sosem tudnám megunni – engedek meg magamnak egy önelégült vigyort, miközben ujjaimmal érzékien végigsimítok az alsó ajkán, szinte fájdalmas lassúsággal. Meg akarom őrizni magamnak ezt a pillanatot. Azt akarom, hogy örökre az agyamba égjen ez a kép; a véres arca, ahogy a lányom pelenkázóján ül, kezemmel a combjai között.
Elveszem az ujjaimat az ajkáról, de csak hogy újra a sajátoméval vehessem birtokba. Ám ezúttal csók helyett mélyen a húsába mélyesztem fogaimat, majd lejjebb vándorlok, az állán, a nyakán… mindenütt végigszántok fogaimmal. Megállapodva az ütőerénél, ahol is jó erőteljesen belemarok a puha bőrébe, gondosan ügyelve arra, hogy azért ne sértsem fel a felhámot. A célom az, hogy megjelöljem, és nem az, hogy megöljem. Habár a jelenlegi helyzetet tekintve nem tartom túl valószínűnek ezt a felállást, de lényegtelen. A lényeg itt egyedül már csak az, hogy mi mindent fogok még művelni vele az est folyamán. Elvégre, fiatal még az idő…

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   Hétf. Május 04, 2015 3:40 am

+18


Nos igen, amikor megkaptam Ash nevét gondoltam, hogy nem lesz könnyű menet, igazi börtöntöltelék alaknak gondoltam, és nem is tévedtem akkorát. Már első pillantástól kezdve tudtam, hogy munkakapcsolatunk nem lesz zökkenőmentes, és hogy egy fennhéjázó majom, aki azt hiszi, hogy a mosolyával, illetve ha el lő pár poénosnak szánt beszólást, a lányok máris nedvesedve rakják szét a lábaikat neki, hogy megdugja őket. Amikor merő véletlenségből sikerült leöntenem a srácot kólával, ő a világ legtermészetesebb módján szabadul meg a ruhaneműtől, mintha ez olyan megszokott dolog lenne nyilvánosság előtt. Nos igen ekkor elkezdte bökni a csőrömet ez a Casanova. És igen általában nyugodt természetemet egy pillanat alatt képesek voltak elfújni amikor a közelembe került. Láttam rajta, hogy a farkánál fogva könnyen lehet irányítani, bár melyik férfit nem? Tudta jól, hogy itt nem beszélhet az apjáról, elvégre sose tudni ki hallgatózik és ki az aki természetfeletti, ki az aki nem. Tisztában volt vele, hogy édes kettesben kell beszélniük, kettesben kellett maradnia vele. Először az íriszeiben csillogó vadászösztöntől vagy hogy is hívják, nem volt biztos abban, hogy ez valami jó ötlet lenne. De meg kellett tennie, ezért elkapva a kezét felráncigáltam magam után a női mosdóban, tudtam apelláta nélkül fog követni, abban a hiszemben, hogy megengedem neki megmutassa mennyire nem kisfiú már. Nos tévedett, ugyan is nemes egyszerűséggel közöltem mit is kellene tennie. Próbáltam a munkakapcsolatnál maradni, csak annyiszor találkozni vele ahányszor lehet. És… ez nem jött be, mert nem telt el alkalom, hogy ne akartam volna pofon vágni, tökön rúgni, püfölni ha kell ha nem. És ő… direkt piszkált, én meg vissza, lassan kezdtem úgy érezni magam mintha öreg házasok lennénk. De a legnagyobb balhénkra tisztán emlékszem, menekültünk, nem tudom hogyan, de vadászok kerültek a nyomunkba. Sürgősen levágva az utat végül egy tó fenekén kötöttünk ki kocsistól, ami nem is lett volna olyan nagy gáz, ha nem nézünk azt, hogy majdnem megfulladtam… ugyan is nem tudok úszni. De ő mint valami hős lovag ki is mentett, csak aztán nem is tudom mit várt. A feszültséget rajta vezetve le elkezdtünk veszekedni, még szerencse, hogy az erdő közepén senki sem volt, mert szinte visszhangzott a kiabálásunktól, aztán annyira felhevültünk veszekedés közben, hogy életemben először felpofoztam valakit, történetesen őt, minden erőmet bele vittem, minden dühömet, aztán…. Mire észbe kaptam valamilyen oknál fogva már a motorháztetőn találtam magam amint megdug. Annyira más volt, mint Asmival. Ő gyengéd volt, kedves, úgy bánt velem mint egy nem is tudom, mint egy tündérrel, akit óvni kell. De ez… ez a farkashibrid szó szerint keményen vágott oda, érződött benne a nyers férfiasság, semmi gyöngédség vagy romantika nem volt mozdulataiban, sokkal inkább a határozottság, az a fajta erőszakos és szadizmus áradt amiről nem is tudtam, hogy bárki élvezheti, hogy én ezt élvezni fogom. Pedig élveztem, nagyon is jobban mint bármi mást. Aztán, aztán kiderült hogy valami retardált nő képes volt neki szülni, de a legnagyobb baromság, ami jelképezi azt, hogy a nőnek az agya az egerekével vetekszik, a lányát z apjára hagyta. És mert megsajnáltam szegény kislányt, ( nem, nem az apját) segítettem neki, ami elég vicces volt tekintve hogy én is köbö annyit értettem a gyerekekhez mint ő. és aztán meghaltam, most pedig itt vagyok mindenemből csurog a vér. Ha aznap valaki azt mondja, hogy majd ez a fiatalember lesz akire számíthatok egyszer, jól képen röhögöm, és… elkönyvelem valami idiótának. De most hogy itt vagyok, és itt van ő is. Nem tudom mit kéne csinálnom, illetve de tudom, felejteni akarok, nem akarok gondolni Asmodeusra, vagy arra a szőke álszent dögre, ó nem…. Felejteni akarok, magamban akarom érezni őt, Asht, úgy mint ott annak idején a motorháztetőn, akarok belőle táplálkozni.
Látom azokban a méregzöld szemeiben a kérdéseket, a kimondatlan kérdéseket, de azt is tudja, hogy ez nem a megfelelő pillanat hozzá, így napolják a dolgot. Igazából ráér, nincs hova sietnem, legelőször azért is mert meghaltam, egy örökkévalóság van még előttem, másrészről meg hova mehetnék? Kihez? Asmodeust nem akarom látni, nem képtelen lennék rá. Az apámhoz? Ő Asmodeusnak a démona, a férfi egyből nála fogja keresni. A vadász anyámhoz, hát igazán jó vicc, valószínűleg már az első pillanatban szentelt vízben fürdetne meg. Hmm, a nevelő szüleimet sem akarom bajba keverni, és ha oda mennék biztosan bajba kerülnének. Aleccel kapcsolatban szintén így érzek, ezért nem maradt más, mint Ashton. És… ha megengedi akkor el csövelek pár napra nála, olyan vicces lenne és…
Nem bírom a gondolataimat tovább füzőgetni mert rám tapassza az ajkait, keményen, ellentmondást nem tűrően. Mire először egy pillanatig meglepődöm, majd hangosan nyögök az ajkai közé. Keményen dörgölőzöm hozzá, ahogy ujjaim szintúgy az ő hajába markolnak erőszakosan, éhezzem, kéjre, rá, az ő kéjére éhezzem, és… én akarom megadni neki, mindent megakarok adni neki amit csak egy magamfajtának lehetséges.
Miután letépem róla a pólóját körmeimmel végig szántok izmos hátán, felsértve elefántcsontszínbe vont bőrét. Mélyet szippantok az illatából, hagyom, hogy le vegyen a lábamról ez az erő ami sugárzik belőle. Először is kemény volt, de ez… ez más, sokkal követelőzőbb, erőszakosabb amitől még jobban lázba hozz, még jobban akarom, jobban mint ezen a világon bármit akarnék, az sem érdekelne ha mindenemet elveszteném, de megakarom kapni, most azonnal akarom, nem tudom mi ütött belém…. De azt akarom, hogy keményen megkúrjon.- döbbennek rá hirtelen, ó igen ez minden vágyam, tudatosul bennem. Élesen szívom be a levegőt ahogy keményen tenyerével a hátsómba markol, majd ezzel egy időben másik keze a lábam közé siklik, egy percig sóhajtozva hunyom le szemeimet. Közben én sem vagyok rest, kezemmel rámarkolok a férfiasságára, de nem csupán ennyit teszek, ujjaim elkezdik masszírozni a farmeron keresztül erőteljesen. Fogaim ajkamba mélyedve hajolok közelebb miközben ujjaim egyre keményebben dolgoznak ott lent, ahogy vágyakozva képzelem el, hogy milyen lenne ha ujjai nem a bugyi felesleges anyagán keresztül érintenének, hanem meztelen bőröm… vagy milyen érzés lenne ha nyelve ott kalandozna ahol most az ujjai, a gondolatra bizsergető érzés keletkezik ott ahol simogat, ajkaimon hangos nyögés szalad ki. Ó igen, ez minden vágyam…
Majd másik tenyere is a fenekemre siklik csöppet sem finomkodva és felpakol valamire… egy pelenkázóra. Ekkor eszmélek fel, hogy milyen szobában is vagyok, de nem tudok tovább ezen agónizálni ugyan is íriszeit az enyémbe fúrja, képtelen vagyok elpillantani onnan. De nem is akarok lágy mosollyal a szám sarkában fulladok meg a zöld lélektükreiben.
-Akkor mi lenne ha végre csinálnál is valamit? - nyögök fel amikor ujjai őrjítő lassúsággal siklik végig alsó ajkamon. De mielőtt elkaphatná onnan, bekapom, lassan kezdem el nyalogatni, szopogatni miközben tüzes íriszeimmel mélyen a szemeibe nézek, Finoman rá is harapok az ujjbegyére, és csak ezután hagyom, hogy ujját felváltsa forró szája. Viszont csók helyett a fogait mélyeszti ajkam felületébe, újból a szájába nyögök, kezem elindul cirógatva a széles vállain lefelé, nem időzik sokat, az államon, a nyakamon minden hol a fogait érzem magamon, ó igen, élvezem mindennél jobban élvezem, mikor a nyakamhoz ér, tenyerem már a hátán jár, hogy lecsúszva határozottan markoljon bele a kemény fenekébe, ezzel rántva még közelebb magamhoz.
-Magamban akarlak érezni, a farkadat bennem, miközben bele markolsz a hajamba,- sziszegem a fülébe miközben ujjaim előre csúszva kigombolják a nadrágját és lerántják róla.



avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ashton & Cassandra   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Ashton & Cassandra
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-