Felkapva magára bőrkabátját, szinte kirúgja maga előtt a kaszinó hátsó ajtaját, majd ahogy kiér, mélyet szippantva a friss, éjszakai levegőből, előránt a zsebéből egy szál cigarettát. Szájába tűzve a nikotin rudat matat továbbra is a zsebében az öngyújtója után kutatva, majd megtalálva, az szikrákat szórva gyújtja meg a hőn áhított cigijét, de félreismerhetetlen gáz szaga jelzi, hogy már igen csak a végét járja szerencsétlen. Zach arcán akaratlanul is egy kisebb grimasz jelenik meg, ahogy próbál életet lehelni belé, de miután az a sokadik próbálkozására se akar engedelmeskedni neki, a legközelebbi kuka mélyére dobja a tárgyat. Annyi szerencséje van, hogy még egyre elegendő tűz volt benne… Mélyen lélegzi be a füstöt, és egy halvány mosoly formájában jelzi elégedettségét. Hagyja egy ideig, hogy rongálja a tüdejét, majd az ég felé emelve tekintetét fújja ki magából. Egy ideig még rajta tartja kékjeit az égen, vizslatja annak hibátlanságát, a számtalan csillagot, mely arra enged következtetni, hogy egyre inkább az éjszakába haladva, még ennél is hidegebb levegőre számíthatunk. De ez ugyan mit számít egy alakváltó hibridnek, aki az év minden napját ugyan olyan hőmérsékletűnek érzékeli?
Halkan lépdel a szűk utcákon, néha elrúg egy-két útjába kerülő kavicsot, vagy esetleg szemetet, hogy jelezze itt létét. Bal kezét mélyen a zsebébe temeti, hol rámarkol a cigarettásdobozába, majd jobb kezével felemeli az abból származó mérget, majd még egy utolsót szív belőle, és eldobja az egyik ház tövébe. Lassan engedi ki magából a füstöt, de mivel már nem tudja mi lekötni figyelmét, gyorsabb tempóra vált, és tudat alatt közelíti meg a lehető legelhagyatottabb helyét a városnak. Kiérve a Kristály tó szélére, zsebre dugott kézzel egy kavicsot rúg a zavartalan vízbe, mely fodrokat hagy annak felszínén, miközben egyre inkább süllyed a tó fenekére. A Hold félig telt alakja tükörképként köszön vissza a vízen, ahogy a távolban elhelyezkedő fenyők magasra nyúló lombkoronái is. Zavartalan csend honol a környéken, csak néha lehet hallani egy bagoly huhogását, vagy a távolban egy gally reccsenését, melyet egy kis, vagy annál egy nagyobb állat okoz. Tökéletes hallásának hála az ehhez hasonló halk zajoknak felismerése se jelent számára túl nagy kihívást. Milyen békés is így este minden… sehol egy autó által képzett hang, nem lehet mentő vagy rendőr szirénát hallani. Egyszerűen mindent a néma csend ural. És ilyenkor éled fel a természet is, a vadonélő állatok ilyenkor tehetik a dolgukat. Zach megkerülve a tavat, az erdő sötétje felé kezd el gyorsabb léptekben haladni, majd ahogy beér a fák közé, kiválaszt magának egy helyet, ahol az átváltozást követően megtalálhatja ruháit. Elvégre, számára ezek nem olyan darabok, amiket csak úgy nélkülözhet, ezért gond nélkül leveti mindet magáról, majd tekintetét a távolba mereszti, mígnem egy leopárd éjsötét szempárja köszön vissza az övé helyett. Gyönyörű, robosztus állat, melynek, lássuk be a szeme szinte kopog az éhségtől. Ahogy a fák törzse mellett halad, a rég lehullott avar összeroppan a lába alatt, ezzel felhívva magára a figyelmet, de mit számít ez neki, hisz gyorsaságán köszönhetően nem jelent neki kihívást az élelemszerzés. Agresszív tekintete mindenen végigszánt, reflexének köszönhetően minden mozdulatra felkapja a fejét. Hogy mi is telítené el farkaséhes gyomrát? Egy nyúl, esetleg egy ártatlan őz, ki éppenséggel nem tudja, hogy most rohan a vesztébe.
Néhány perc kóválygás után egy nem túl nagy, de számára éppen megfelelő méretű nyúl halad el előtte. Üldözőbe véve, a nyakánál megragadja az állatot, melynek a tűhegyes fogak lyukat vájnak eddig fehér szőrébe, és vörössé itatják azt. Persze, nem akarja könnyen adni magát, próbál kiszabadulni a szorításból, de amikor összpontosul benne, hogy számára nincs menekvés, elengedi minden izmát, és várja a halált. Nem is kell többet várnia rá, az erősebbik állat összeroppantja a nyakát, majd odébb sétálva, a saját maga kényelmes tempójában falatozza el a nyulat. Szája körül ugyan ott éktelenkedik a vér, de mit se számít ez, neki, elégedetten réved az éjszakába…

by Δ