Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Lucinda & Cornelius




Tárgy: Lucinda & Cornelius   Hétf. Márc. 02, 2015 9:28 pm

Bele lehet fáradni az éjszakai életbe? A válasz: igen. Persze akkor igazán, ha valaki azóta mozog benne, mióta ez komolyan megindult a morajló húszas években, mint mondjuk én. Lassan száz éve, hogy a maihoz hasonló éjszakai élet gyökerei megjelentek s én megláttam a kívánkozó lehetőséget arra, hogy arassak, lelkeket, bűnt, energiát a sötét, egyre inkább hevült lüktetésű ereiből a fokozatosan normáit, fékét vesztő emberi éjszakai életnek, mintha csak valamiféle vámpír lennék. Szóval a kezdetektől fogva jártam meg majdnem
minden apró, sötét bugyrát az ilyen életnek, helyeknek, világoknak szerte a kontinenseken, ez pedig oda vezetett, hogy ráuntam kicsit, csak rutinból vetettem bele sokszor magam az éjszakában, pusztán a bennem feszülő űr hívó szavára, hogy a feneketlen mélységet megtöltsem a bűnök és a kárhozat édes energiájával, vagyis megpróbáljam azt. A mai este azonban véleményem szerint más: most ugrott be, hogy van olyan dolog, amit még nem játszottam ki a pakliból: vámpírbár. Igen, a vérszívóktól nyüzsgő helyek eddig hiányoztak a repertoáromból valamiért, leginkább gondolom azért, mert itt lelket szerezni meglehetősen nehéz feladat lenne véleményem szerint, de ma támadt az a merész ötletem, hogy egy próbát megér, ha ilyen tekintetben nem is profitálok biztosan, legalább jól szórakozhatok, feltöltődhetek valami újdonsággal. Ennek örömére öltönyt húztam izmos testemre, beültem Lincoln-om volánja mögé s felkerestem az egyik leginkább ígéretes klubot abban a városban, ahol papírforma szerint lakom (már amikor nem a pokolban időzök). Leparkolok nem messze a helytől s pár méter séta után belépek a helyre, hogy meg se álljak a pultig, ahol egy Long Island-et rendelek magamnak s az italt iszogatva fordulok meg, hogy felmérjem idebent a terepet. Hogy a kép még jobb legyen, némi erő bedobással és illúzióval olyan halandó benyomását keltsem, aki remek préda lehet. Így izgalmas a játék...


avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1258
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   Csüt. Márc. 05, 2015 2:18 pm



Végre! Megnyitottam ezt az átkozott helyet. Nem vagyok régóta vámpír és úgy érzem, hogy ők se nagyon csipnek engem, dehát nem én választottam ezt, valaki azzá tett én meg imédok így élni.
Ez a bár régóta tervem volt, és mióta "nagyobb" hataloma tettem szert megszerveztem mindent.
Kinn lóg végre, a NYITVA tábla és végre van egy hely ebben a városban is, ahova egy vámpír előítéletek, suttogások nélkül be ülhet.
persze vannak szabályok. Pl ne egyél meg mindenkit itt.
Az első este nagyon jó, nagyon sokan jöttek, ez remek, végre valami amiben talán jó is leszek.
Sajnos nem igen van felszolgállóm csak 2 lány és én. Ma még nincs műsor csak egy szerzett Dj játsza a zenéket és kínáljuk körve a vértasakokból kiöntött, - borral kevert piákat. Valahogy én simán jobban csipem a vért.
Bőrszerkóm remekül illik ehhez a helyhez és alig várom, hogy valakibe ma én is bele haraphassak.
Ott egy pasi, aki gyámoltalannak tűnik. Jól megnézem magamnak, majd elindulok felé.
- Kér még egyet? - kérdeztem széles mosollyal az arcomon.
Vajon meghalni jött ide? Nem látja, hogy ez egy veszélyes hely?
- Nem fél? - teszem fel megfontolatlanul a kérdést.

avatar
Vérelf
The nature is my life

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : ..
Play-by : Natalie Portman
Faj : Vérelf
Posztok : 16
Kor : húsz
Lakhely : Vándorlok
Családi állapot : egyedül vagyok, mint a kisujjam
Foglalkozás : Bárvezető
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   Csüt. Márc. 05, 2015 9:43 pm

Az új helyek és az újdonság varázsa még él egyelőre, ahogy italommal a kezemben nézelődni kezdek a klubban. Na az újdonságot nem a helyszín adja, láttam már ilyet, a zene se jelent újat, mint ahogy az italok sem, ez csupán az állandó díszlet a változó tartalom köré kerítve, annyit törődök már csak ezzel, mint az ember a levegővel, amit belélegez: körülötte van, élvezi, de tudomást se vesz róla. Ami engem érdekel, az a körülöttem nyüzsgő éjlények, kiválasztottak, ghoulok és vakmerőhalandók sokasága. Egyikükről se mondható el, hogy szentek, akkor itt se lennének, ez nekem pedig különösen tetszetős: valósággal fürödhetek a vétkekben, a bűn édes közelségében, az ilyen helyeken feszülő vágyban és elfojtott kéjben. Ez az, ami érdekel inkább, ami vonz. Miközben elkortyolom az erős italt, azon gondolkodom, hogy én vadásszak le valakit, vagy manipulálással teremtsek szórakoztató és előnyös helyzetet, vagy netán levadásztassam magam. Mindegyik szolgáltat szórakozási lehetőséget kétségtelenül, bár azt, hogy én próbálkozzak, most elvetem, semmi kedvem sincs hozzá. Ebben a szituációban szólít meg egy nő.
- Miért is ne? - adom meg a választ, míg megnézem magamnak. Szeme és bőre színe, kisugárzása elárulja, hogy nem halandóval van dolgom s ahogy ajkai mozognak, fogai is adnak támpontot. Azt hiszem ez eldöntötte a kérdést: hagyom magam levadászni. Illetve nem is ilyen egyszerű a helyzet, de ez majd idővel derül ki... - Hogy félek? - arcomra kiül egy félmosoly, amolyan csibészesen s mögötte apró árnyalata meghúzódik igazi lényemnek, ez az a kritikus pont, amikor a komédiában picit félrecsúszik az álarc. - A kérdés jogos kisasszony. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de abban már biztos lehet, hogy szeretek játszani a tűzzel játszani. - aprót kacsintok is, s ha megkaptam az italom, akkor le is öblítem szavaimat az erős koktéllal, bár rám az alkohol számottevő hatással nem lehet, a porhüvelyem akaratom szolgája, nem úgy, mint az embereké. Közben kicsit jobban megnézem magamnak a bőr szerelésbe bújtatott női testet, kissé nyíltan is, hogy ne kerülhesse el figyelmét. Elvégre egy halandó férfi nem maradhatna közömbös egy ilyen jelenség láttán... - Netán tartanom kéne kegyedtől? - incselkedem még egy kérdés erejéig a másikkal, közben pedig remekül szórakozok. Qui custodiat custodies? Ki őrzi az őröket? Vagy most inkább ki vadássza a vadászt? Sajátos helyzet...

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1258
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   Szer. Márc. 11, 2015 6:08 pm

Figyelem az embereket, ahogyan be ki mászkálnak, ahogyan vannak olyanok, akik engedik, hogy vérüket vegyék. Beteges, de nem baj legalább nekem lesz, miből ennem. Az egyik férfi zaklatja a pincérnőmet. Arcomra kiül, hogy ez nem tetszik, de nagyon ügyesen leszerelte a férfit. Még jó, hogy halandó az úr. Különben volt egy pincérnőm. A férfi nagyon nyugodtnak tűnik. Nem vagyok éhes, szóval nem igazán akarom meg enni, inkább a bár jobban érdekel.
Választ adott, én pedig hátat fordítok neki, de tükörben végig látom. Töltöm az üveget, hallom, ahogyan bugyog az ital a pohárba. Még mindig nem szoktam meg ezeket.
Ahogyan feltettem neki, hogy fél-e, kicsi mazohista válasz érkezik. Felhúzom a szemöldököm és hümögök egyet, majd a másik lábamra helyezem a súlyom, és neki dőlök a pultnak, kezemmel támasztva magam.
- A kisasszony neve Lucinda. - Válaszolok. Már nem vagyok ember, utálom a formalitásokat, és azt, hogy az emberek nyalják egymás seggét. Még régen elment, de ne fussunk felesleges köröket.
- Tőlem URAM? - hangsúlyozom.
- Itt tőlem kell tartania a legkevésbé. - Vissza kacsintok a csinos férfira. Nem rossz a felhozatal, de furcsa nekem a viselkedése.
- Maga ki? - Kérdezem a fajára illetődően.

avatar
Vérelf
The nature is my life

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : ..
Play-by : Natalie Portman
Faj : Vérelf
Posztok : 16
Kor : húsz
Lakhely : Vándorlok
Családi állapot : egyedül vagyok, mint a kisujjam
Foglalkozás : Bárvezető
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   Szer. Márc. 18, 2015 1:07 pm

Mindig is szerettem a nyüzsgő éjszakai szórakozóhelyeket, ahol pezseg az élet, folyamatos a lüktetés. Ez a klub is ilyen, bár a maga enyhén beteges, sajátos légköre kétségtelenül újdonságot jelent még számomra is, ezért döntöttem ma estére mellette. Feltevésem nem bizonyult hibásnak, ahogy itt most körbenézek, pontosan megfelel minden előzetes gondolataimnak, így hát úgy döntök, hogy elmerülök az itteni pezsgésben, lesz ami lesz. Sokáig azonban nem kell várnom, hamar akad társaságom, egy szemrevaló nő képében. Ahogy megnézem magamnak, felfigyelek a jellegzetességekre: bőr és szemszín, az aurája... különleges teremtéssel van dolgom, így jónak látom belemenni a játékba, bár valós énemet nem szándékozom nyilvánosságra hozni. Persze kétségtelenül gyanús a dolog, hogy itt üldögélek teljes lelki nyugalomban egy vámpírtanyában, míg szemmel láthatólag nem tartozom közéjük s kérdése ezért jogos is, melyre a magam módján adtam választ. Nevére csak bólintok, már ezt is tudom. Közben új italom kezdem fogyasztani és rendszerezem az információim. Tudom a nevét, tudom, hogy vámpír, illetve annak egy igen különleges válfaja, na meg azt, hogy valami főnökféle, ha nem épp a tulaj, abból ítélve, hogy italt adott ki, de messze másképp van öltözve mint a személyzet, ráadásul olyan otthonosan, birtoklóan kezeli és figyeli az egész helyet. - Valóban? - szalad fel kissé szemöldököm a kijelentésére. - Ugyan, Lucinda kedves! A tigris nagyon szép, de végtelenül kegyetlen is, mert ragadozó. - tartom vele szavaim közben a szemkontaktust. - És te is ragadozó vagy, szóval a hasonlat tökéletes. - mosolyodom el szavaim végére. Nyugodtan váltok tegezésre, ha már utalt rá, hogy nem kedveli a formaságokat, mimikájával, mikor kisasszonynak szólítottam. - Cornelius vagyok. - mondom továbbra is mosolyogva. - Aki szeret csinos ragadozókkal társalogni. - pokollényként alap dolog, hogy ha kapok kérdést vagy kérést, azt a magam módján válaszolom meg és teljesítem, minden kiskaput kihasználva. A válasz után poharam fenekére nézek, míg tekintetem elkalandozik kicsit Lucinda dekoltázsa felé...

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1258
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   Szer. Márc. 18, 2015 6:32 pm

Finoman fogalmaz. Tigris. Na így se gondoltam még magamra. Hát igen, vámpírok nagyon szépek és vonzóak, és, mint ki derült elf is voltam, szóval ez a plusz ráadás a szépségemnek. Meg a szerénységem.
Egy férfi int nekem én pedig oda lököm az üveget a mellettem lévő pincérnőnek.
Vajon még mik lesznek itt. Még hogyan fog alakulni a báromnak a sorsa. Hiszen a kéjvadász
- Örvendek Cornelius - Mosolygásom szélesre húzódik. Most mér kezd a fejemben megfordulni, hogy talán megeszem.
- És maga is ilyen vámpír imádó? Mert kérdésemet kerüli. - emelem égnek vörös szempáromat.

Ezt a fajtát azért nem szeretem, mert volt, aki sok ideig követett engem, hogy szívjam a vérüket. Valamikor jó, de jártam már úgy, hogy romlott kaját ettem. Ghoulok persze, meg azt szeretik, ha adok is a véremből. Na persze adok kapottat nem játszunk.

avatar
Vérelf
The nature is my life

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : ..
Play-by : Natalie Portman
Faj : Vérelf
Posztok : 16
Kor : húsz
Lakhely : Vándorlok
Családi állapot : egyedül vagyok, mint a kisujjam
Foglalkozás : Bárvezető
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   Kedd Márc. 24, 2015 2:39 pm

Szemmel láthatólag sikeres eddig a fogásom, abból ítélve legalábbis, hogy amikor mást kéne kiszolgálnia, nem hagy itt a vámpír leányzó, hanem távolról intézi a dolgokat. Helyes, tartsuk csak a rangsort, még ha nem is tudhatja, hogy én a létra melyik fokán állok, egyáltalán evilági létrán állunk e, mert nem teljesen... Azért a nevem elárulom neki, abban semmi titok nincs, legalábbis most, mert olykor álnéven ténykedem, ha céljaim azt kívánják meg... Mosolyára mosoly a válaszom, ami olyan arcmimikával társul, mely iránta való vágyról, egyfajta csábítási kísérletről tesz tanúbizonyságot. Kéjdémonnak nem nehéz ilyen arcot vágni, bár annak uralása, a helyes mérték megtalálása már nagyobb feladat, de volt időm gyakorolni, rájönni, hogy mikor mennyit és mit kell a felszínre engednem egy-egy cél érdekében.
- Inkább tegeződjünk, ha már ilyen kötetlenül társalgunk... - ha már nem bírja nagyon a formaságokat és finoman a kisasszony megnevezést is kikérte magénak, akkor csináljuk rendesen! - Csupán kedvelem a fajtádat. De hogy imádnám? Nem... én nem imádok senki ember, vagy bármilyen lény fiát vagy lányát. - nem is, a mi fajtánk már kívül esik ezen a kategórián, mi nem születtünk, hanem létrejöttünk, a lélek nyert el más formát, míg a földi sík bármely lakója, akár alakváltó, akár vámpír, vagy mágus, nemzés útján nyerte földi létét. Én már azonban ettől megszabadultam, porhüvelyem kétezer éve az enyészeté lett, halhatatlan lelkem pedig a maga útját járja, még ha vannak is emlékei... de magamnál kisebb személy imádása banalitás lenne számomra. - Én olyan vagyok, aki szeret játszani. És történetesen egy olyannal, mint te, sokkal izgalmasabb, sőt, olykor borzongatóbb az egész. - teljesen igazat mondok, ezért is jöttem ma ide. Szavaim közben meleg tenyerem végigsimít arcán, el picit álla felé, aprón érintve nyakát, majd visszahúzódik. Kettős célú az érintés: a kontaktus teremtés mellett arról is árulkodik, hogy nem vagyok ghoul, bár ezt több jel alapján is meg lehet állapítani, de a hőfok, amit hideg márvány bőre érezhetett, egyértelműen jelzi ezt, sőt, picit magasabb hőfok is, mint a sima halandóké... de engem a pokol tüze fűt valahol ugyebár... - A kérdés az, hogy te szeretsz-e játszani Lucinda? - jegyzem még meg pajkos mosollyal, ahogy kezem jeges kézfején állapodik meg s kacsintok egy aprót.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1258
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lucinda & Cornelius   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Lucinda & Cornelius
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Olympia városa :: Bárok & Klubok :: Fangtasia Club
-