Tárgy: Amistr - Aziza Szer. Márc. 11, 2015 5:03 pm |
Derek egy pokoli orgiáján fut össze a két démonnő. Hadraniel-t megkörnyékezi néhány mindenre kapható, alulöltözött kéjdémonnő, mire Amistr-ben féltékenység ébred. Aziza azonnal megérzi a másik démonnőben éledt irigységgel vegyes szerelemféltést, így kapva az alkalmon beszélgetést kezdeményez Amistr-rel, hogy ármánykodásával még magasabbra szítsa a lányban gyulladt féltékenység lángjait.
|
|
Vendég animae scrinium est servitus |
Tárgy: Re: Amistr - Aziza Csüt. Márc. 12, 2015 12:19 am |
Egy újabb olyan esemény, amit borzalmasan felszínesnek vélek. Körbe pillantok, hogy szemügyre vegyem a körülöttem lévő lényeket, de csak újra azt könyvelem el magamban, ez bizony még mindig nem az én világom. Tiszteletre méltó az, ahogy Derek képes egy ilyen tivornyát összehozni, és mindenkit idecsődíteni a pokol bugyraiból, de ez az én sejhajomban csak egy hatalmas tüske. Akaratom ellenére vagyok itt, mint mindig, hisz nem ez az első eset. A hozzáállásom, talán csak egy halvány árnyalattal lett jobb, ahhoz képest, mikor először vettem részt egy ilyen orgián. Rengetegen vannak, rengeteg olyan személy, akire elég csak rápillantanom, és már a hideg ráz tőlük. Talán ezért is lépek eggyel közelebb Hadranielhez. Remélve, hogy az ő árnyéka majd megvéd ettől hullámzó hacacárétól. Természetesen, most sem mulasztom el egy-két, vagy akár több gyilkos pillantással körbehinteni, amire csak a szokásos felsőbb rendű, ezer wattos mosolyával égeti ki a retinámat. Lemondóan sóhajtok, mert tudom nem egy hamar fogok szabadulni innen. Egyik lábamról, a másikra helyezem a súlyomat, és bájosan mosolygok mellette, mint valami kirakatbábú. Közelebb hajolok hozzá, megkocogtatom a poharamat, hogy bizony abból elfogyott az jelenleg életet mentő nedű, és valami erősebbre lesz szükségem. Egy rövidke, leheletnyi idő az, még elsétálok mellőle a pultok felé, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. Egy apró pislantásnyi idő, amire még pislantok is, többször is. Hiszen, ahogy megtöltöttem a poharamat, és megfordulok, olyan látvány tárul a szemem elé, ami miatt igazán rühellem ezt az egész eseményt. Nem hiába pislogok olyan sűrűn, titkon remélve, hogy amit látok szertefoszlik, és minden ugyan úgy van mögöttem, ahogy hagytam. Hadranielt, és valamelyik félkegyelmű pokollakót... nem pedig Hadranielt, és két, olcsó ruhákba bújtatott ribancot. Ösztönösen szorítom meg az ujjaim között a kristálypoharat. Az állkapcsom megfeszül, és a fogaim összekoccannak. Szemeim egy röpke pillanatra elfeketednek a bennem felcsapó féltékenységnek köszönhetően. Elemi szinten kezd égetni, a szöveteim közé férkőzve, megborzongatva. Ám, még időben sikerül kontrollálnom magam mert, csak felharsannak Hadraniel átkozott szavai a fejemben, amivel mindig rám parancsol, ha kezdem elveszíteni a türelmemet. Mélyen szívom be a levegőt, majd kifújom. Szabad kezemmel nyúzottan simítok végig a homlokomon, majd belekortyolok a maró alkoholba, hátha az majd segít lenyugtatni. Azonban, ami a szemeim előtt pörög le, akár csak egy piszok szar mozifilm, cseppet sem enyhít azon a vágyamon, hogy azt a két ringyót darabjaikra tépkedjem akár csak egy papírlapot. Felszusszanok minden egyes érintés láttán, és az a barom egy cseppet sem ellenkezik, hanem még inkább szítja bennem a tüzet, ahogy rám pillant. Mert tudja, hogy látom. Tudja mi játszódik le bennem, hiszen elég csak végig mérnie és érzi a belőlem áradó feszültséget.. és már el is fordult.. Hogy merészeli? Felmorranok, körmeim a tenyerembe vésődnek, és egy erőset dobbantok a lábammal, aminek nem várt következményei lesznek. A kemény padló helyet, valami mással találkozik a cipőm talpa. Zavartan pillantok le, és tudatosul bennem, hogy valakire ráléptem. Női cipő... Hirtelen kapom rá szemeimet a mellettem állóra, akit eddig észre sem vettem. Visszaránt a valóságba, mintha csak egy álomból tértem volna magamhoz. Ez is Hadraniel hibája. Csakis kizárólag az övé. - Elnézést, figyelmetlen voltam. - Rekedtes hangon mondom a szőke hajú nőnek, és újra a nem messze tőlem kibontakozó triumvirátusra aggasztom pillantásomat. Látványtól ökölbe szorul a kezem, és a szemem élesen villan meg. Mégis milyen elcseszett este ez? |
|
I. DémontanoncThe devil never sleeps animae scrinium est servitus Egyedi Titulus : Derek Hadnagyának ágybetétje
Gif vagy kép :
Play-by : Léa Seydoux
Vonal1 : Faj : Démon
Posztok : 114
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
Rang : Démontanonc
Vonal2 : Foglalkozás : Személyi asszisztens
Vonal3 : |