Tárgy: Freya - Maynard Szer. Márc. 11, 2015 5:04 pm |
Freya elvesztette a talizmánját, ami a számára kirendelt viadortól óvja meg, így zaklatott lelkiállapotban - tartván a viador esetleges felbukkanásától - felkeresi Maynard-ot a középiskolában, ahol a mágus történelmet tanít, hogy csináljon neki egy új védőamulettet. Maynard azonban - sötét mégus lévén - magas árat szab a segítségéért cserébe.
|
|
Vendég animae scrinium est servitus |
Tárgy: Re: Freya - Maynard Szer. Márc. 11, 2015 7:39 pm |
Pánik. Ezzel az egyetlen szóval le tudom írni, azt a bizonyos lelkiállapotot, ami napok óta a hatalmába kerít már. Ennek persze rengeteg hátulütője van, nem tudom kontrollálni sem magam, sem a képességem. Csodálom, hogy Vinc még nem rúgott ki páros lábbal, vagy épp rakott le valami kietlen helyen. Elmondanám én neki, de… de még magam sem akarom felfogni, hogy nemes egyszerűséggel felszívódott az egyetlen, számomra értékes dolog. Félek, rettegek, hisz nincs, mi megvédhetne, az a talizmán volt mindenem, akkora hitet fektettem belé, és egyszerűen képtelen vagyok elhinni, köddé vált. Hiába forgattam már fel a házat vagy háromszor, sehol az égadta világon nincs, így hát nyomozásba kezdtem. Pótolni kell, ez nem is kérdés, ebben a lakótársam is egyetértett velem, hogy a rám telepedett pánik miatt, ami szerintem bőven zavarta már őt is, vagy épp ténylegesen sikerült megértenie, hogy nem sok annál fontosabb dolog szerepel az életemben, nem tudom. Mindenesetre segített rábukkanni valakire, aki talán el tudja hárítani ezt az aprócska kellemetlenséget. Nőisen bevallom, elegem van. Elegem van abból, hogy ebben a világban minden a férfiakról szól, hogy ők értenek mindenhez, hogy lépten-nyomon beléjük botlok, és olykor meghunyászkodásra is kényszerülök, ha ki akarom húzni magam a csávából. Azt hiszem, kezdek nagyon egyetérteni a klánom rögeszmévé vált ellenszenvével, őket illetően. Azt hittem ez változni fog, azt hittem, én leszek az, aki majd megmutatja nekik, hogy amiben olyan sziklaszilárdan hisznek, nem is úgy van valójában, de tévednem kellett. Akkor ügyet mégse csinálok belőle egyelőre, de folytonosan elnyomni ezt, mosolyogni akkor is, mikor a legszívesebben a falhoz passzíroznék valakit, na, az már nem valami egyszerű. - Biztos, hogy ez az? – kérdem elhúzva a szám, ahogy az épületre siklik a tekintetem. Ugyan sose jártam iskolában, elég elrettentő dolgot hallottam róla ahhoz, hogy ezen változtatni se akarjak, és amúgy is, nem tudnának olyat tanítani, amit a klán idősebb tagjai ne tanítottak volna már meg. Ahogy Vinc biccent, sóhajtva szállok ki a kocsiból, majd nézem végig, ahogy elhajt. Ragaszkodtam hozzá, hogy ne várjon rám, hisz én magam se tudom, meddig fog ez tartani, na meg… nincs szükségem szemtanúra, és még mindig nem olyan a kapcsolatunk, hogy a srác jelenléte lélekerősítőként hatna rám, így hát, minek is raboljam az ő idejét. Belépek az épületbe, nemes egyszerűséggel ignorálva a tekinteteket, amik megakadnak rajtam, egyenesen a töri tanár irodája felé véve az irányt. Persze némi útbaigazítást azért kértem, mégse vagyok én annyira képben, itt mi merre van. Az iroda elé érve, még egy mély levegőt veszek, ahogy elolvasom a táblán a férfi nevét, majd kopogok párat, aztán, ha engedélyt is kapok rá, belépek. - Üdv, válthatnánk pár szót? Fontos lenne – nem kenyerem a köntörfalazás, sem a már-már kötelezővé vált bájcsevej, annyi időm azért nincs, és a világért se szeretném, hogy itt helyben rontson rám valaki a puszta hanyagságom miatt.
|
|
animae scrinium est servitus Play-by : Mila Kunis
Vonal1 : Faj : Valkür
Posztok : 31
Kor : 23
Vonal2 : Családi állapot : Független
Különleges képesség : Az felettébb megrázó....
Vonal3 : |