Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Jonah and Zeph




Tárgy: Jonah and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 10:42 am



Jonah and Zeph
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nagy feketeség tombol előtte s mögötte is az erdő milliónyi fájának határozott, óvó ölelésében miközben próbál minél kevesebb zajt okozni a földre hullott vékony és kevésbé vékony gallyak, ágak tömkelegében. Lehelete apró pamacsokban gomolyog előtte ezzel tökéletesen egyé olvadva a sűrű köddel mely jócskán megnehezíti a dolgát. Alig lát valamit a tejködtől, akad, hogy még egy-egy fát is csak az utolsó pillanatban sikerül kikerülnie mielőtt pofán csapná egy kiálló, földhöz közelebb lévő ág vagy egy alapjáraton gyorsan közeledő fatörzs.
Légvétele halk, de könnyen kivehető miközben próbálja magába erőszakolni a nehezen belélegezhető, sűrű, fojtó levegőt, és gyanítható, hogy emiatt is szakad róla a víz, nem az edzetlensége miatt. Terepre termett, nincs gondja a gyorsasággal vagy a fizikai megpróbáltatásokkal.
Utoljára pár nappal ez előtt kergetett hasonló körülmények között egy vámpírt, akit aztán sikeresen el is kapott, s kisebb nagyobb szerencsével megfutamította. Vért vett az öreg férfitől akit a másik megölt, s a vadászok egy laboratóriumi dolgozója kimutatta, hogy ténylegesen haldoklott a férfi és igaz ami igaz, már nem sok ideje volt hátra. Talán azt is meg lehet kockáztatni, hogy pár napja, esetleg néhány hete. Ez alapján nem fogja kitörni a vámpír nyakát, az biztos. Viszont tekintettel erre az esetre, komolyan küzd a maga kis vérszomjával, tehát szó mi szó, muszáj lesz szemmel tartani őt is. Így lassan duplájára nőtt az ellenőrizendő személyek száma. Van három vámpírja, plusz most egy új. Négy vérfarkas, együtt Jonahval akit most próbál nyakon csípni, ugyan is két fiatalabb vadász említette, hogy egy farkast látott miként egy embert marcangolt. Semmi jóra nem számíthat és sejti, hogy az ő kis szemmel tartottja lesz az akit ma meg kell fingatnia.
Léptei lelassulnak és elhalkulnak ahogy meglát maga előtt egy termetes farkast, miként az egy holttest felett ácsorog. Pofája véres és nyálas, még innen is jól látszik noha nincs túl messzire tőle.
Jól ismeri az előtte lévő farkast, legalábbis külsőre. Ez alapján felesleges volna találgatni, hogy ki ez. Egy fa menedékében guggol le, szemével folyamatosan figyelve az állatot veszi elő a pisztolyát, amivel megcélozza az állatot - bár mondhatná inkább, hogy személyt, elvégre nem teljes mértékben farkas - és meghúzza a ravaszt.
Ha nem találja el az első körben a ködnek "köszönhető", nem pedig a célzási tudásának. Azzal soha nem volt gondja, így nagy valószínűséggel most se a nemlétező bénaságának köszönheti, ha nem találja el. Persze akkor se fog pityogni, ha esetleg a golyó messzire elkerülte, elvégre nem akarja megölni a másikat, csak kicsit megleckéztetni.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Jonah and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 1:28 pm


A farkasa megbolondítja.
Itt a kurva telihold, már csak percek választják el őt; máris érzi, ahogy a csontok átrendeződnek a bőre, az izomkötegei alatt, és az arca farkaspofává nyúlik, ahogy a fogai agyarakká torzulnak, ahogy a pupillája először kitágul, majd összeszűkül, és a fájdalom már régi ismerősként karol belé, hogy aztán a gerincébe térdeljen.
Az egyik sikátorban törtek rá a rohamok.
Be kellett húzódnia, mert érezte, hogy nem ér haza.
Az a szerencséje, hogy a külvárosban kapta el az első hullám; különben végig kéne vágtatnia az egész belvárosban, hogy kijuthasson az erdőbe vadászni, és rohadtul nem akarja magát szarba keverni.
De valami nem stimmel.
Nem ura már önmagának.
A farkas vette át a volánt.
Mintha csak külső szemlélő lenne, a fájdalmat érzi csupán, de már nem képes irányítani az izmokat, a csontokat, a végtagjait; elhűlve, tudatában üvöltözve figyeli, ahogy a farkas lerázza magáról zakójának maradványait, és az iratokat félrerúgva szökken ki a sikátor szájához, a levegőbe szimatol, és a szeme éhesen villan.

Már egy fél órája úton van.
A gyomra korog, az elméje furcsán éles, mégis egyszerre tompa; érezhető a két külön tudat, a domináns, és a szubmisszív ragyogás. A farkas érzékei élesebbek, mint valaha – hát persze, Swanson tudata nem ködösíti el a hallást, a szaglást, a látást.
Swanson tudata kispadra lett ültetve.
Talán annak köszönhető, hogy túl sok feszültség érte őt az elmúlt időszakban; talán az, hogy az előző hónapban nem várta ki a telihold végét, erőszakkal kényszerítette magát vissza az emberi valóságba, és nem hagyta „kiélni” a farkas igényeit.
A bestia még csak nem is zihál, karmai ütemesen kop-kop-kopognak először a betonon, aztán halkan puffannak a pázsiton, ahogy a lény átugrik a kerítés fölött. Maga a kerítés Swanson derekáig sem ér; az állat játszva veti át magát fölötte, aztán lekushad a fűben, és hallgatózik. A fülei radarként forognak a koponyáján.
Ahogy azt Swanson már megszokhatta, a szomszéd srác még este is a füvet vágja – rágja –, mint minden alkalommal, ahányszor a szokásos két hét utáni esőzésnek vége szakad; a fűnyíró csendesen búg, így a srác nem veszi észre, hogy a hófehér bundájú iszonyat közeledik felé.
Pillanatok műve az egész.
Pillanatok alatt zajlik le a kényes művelet – ugrás, karmok vájnak a srác tarkójába, az agyarak émelyítő reccsenéssel feltépik a lágy húst, és egy másodperc alatt elropogtatják a nyaki csigolyákat, feltépik a gerincvelőt, és a farkas pofája fürdik a vérben.
Swanson immár sikolt.
A lény a fogai közé szorítja az immár élettelen srác nyakát – ami már csak egy bőrcafattal kapaszkodik a váll húsába, no meg a gerincoszlop maradék csontjai –, és vonszolni kezdi.

A tejfehér köd úgy folyja őt körbe, mint a forró fürdővíz.
A farkas halkan nyammog, majd megrázza a fejét, hogy felszakíthasson egy húsdarabkát, és fogaival gépiesen őröl.
Swanson tudata most mintha csak halványan pislákolna – mondhatni, elájult –, így a farkas teljes valójában van jelen a világban.
Hófehér, makulátlan bundáját most sár és vér szennyezi.
Hallja, hogy valami közeledik. A fülének mozgása jelzi, hogy hallgatózik; abbahagyja a rágást, felkapja a fejét, és a levegőbe szimatol.
Széllel szemben van, így megérzi a felé sodródó illatot.
Az illető egy nő; és a következő pillanatban elsül egy pisztoly.
A golyó súrolja a lapockáját.
Az állat felvonít, és kiköpi az aktuális húscafatot, morogni kezd, ám jól tudja, hogy ez ellen most nem állhat ki.
Swanson tudata kezd erőre kapni – talán az ő hatására dönt a bestia a visszavonulás mellett –, így már éberen követheti az események zajlását; ahogy a farkas megfordul, úgy ő is fordul, figyel és hallgatózik, bár még mindig képtelen mozgásra bírni a lábakat. Hagyja, hogy a szörnyetege önálló életre kelve eredjen futásnak, tompán érzékeli az avar nedves szagát, a vér ízét a szájában, a nyelve hegyén, a fogain; undorodva nyög fel, ami a farkas torkából csak halk nyüsszenésként buggyan fel.
Rohan, ahogy a négy láb gépezete bírja.



avatar
II. Olympia Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : ○ the beast howls in my veins
Gif vagy kép :
Play-by : Jensen Ackles
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 115
Kor : 367 év
Lakhely : Olympia
Rang : II. olympiai falkatag
User neve : ozzie
Vonal2 :
Családi állapot : sosincs egyedül, egyezzünk ki ennyiben.
Különleges képesség : alakot vált, mesterien kiabál, és tud pókerezni. na ki a jani?!
Foglalkozás : nyomozó (hadnagy, bűnügyi)
Felöltött alak : száznyolcvanöt magas, zöld íriszű férfiállat
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Jonah and Zeph   Szomb. Márc. 28, 2015 4:43 pm



Jonah and Zeph
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Utoljára akkor érezte magát olyan kétségbeesettnek mint amilyen most itt a nagy köd tömegében, mikor elkapta egy vámpír. Az volt az első és remélhetőleg az utolsó nagyszabású hibája, amiben kis híján otthagyta a fogát. A vámpír túl sokat ivott a véréből, ő mag pedig olykor képes megfeledkezni arról, hogy kiválasztott, tehát túlságosan is vonzódnak a véréhez az átlagnál. A gyors reflexeket is sokszor nem a kiválasztott létének tudja be, hisz oly hétköznapi, megszokott és természetes számára, mint az, hogy két nagy csomag húst hord a válla alatt mell címszóval.
A vámpír a kelleténél is sokkal vadabb volt, haragosabb és annál is éhesebb. Még Graham se rúghatott volna labdába a több ezer éves vámpírral, kinek vérben forgó szemei és határozottan tartó kezei felértek magával a pokollal. Szerencsétlen nő nem is tudta, hogy szabaduljon és kis híján nem is volt képes rá. Talán emiatt is ért annyira mostanában a vérszomjas vámpírokhoz. Ráfeküdt a tanulmányuzásukra, és mindent megtesz azért, hogy egyet-egyet megállítson. Viszont ennek örömére a farkasokat se hanyagolja és hanyagolta el. Nem meglepő hát, hogy most is nyomában van az egyik kedvenc példányának akiről a társai adtak jelentést, hogy nagy hülyeséget csinált.
Fekete bogárszeme alaposan pásztázza a horizontot, s lassú, óvatos léptekkel halad a hangok irányába melyet nem tűnnek túl biztatóan. Mint amikor egy testet marcangolnak nem is túl messze tőle.
Mihelyst megpillantja a vörös vérrel átitatott fehér bundás állatot, a gyomra kis híján felfordul. Lehet, hogy évtizedek óta ezt csinálja, és látott már ennél is rosszabbat, viszont mondani se kell, hogy ehhez a látványhoz nem lehet hozzászokni. Egy szétmarcangolt ember nem hétköznapi látvány noha ő se, vagy Jonah se hétköznapi.
Amint meghúzza a ravaszt, a golyó úgy lő ki a csőből mint egy vadállat, s máris célba veszi a farkast akit bár nem akar megölni, mégis képes megsebezni azért, hogy felkeltse a figyelmét. A golyó épp, hogy csak súrolja a lapockáját, de ez épp elegendő ahhoz, hogy kiábrándítsa őt.
Futásnak ered, Zeph pedig a nyomába ered. Sejti, hogy ilyen iramot nem fog tudni tartani az állattal, de nem is szükséges. Ez most csak elijesztés céljául szolgált, de akkor is elfogja kapni ha most nem is.
A tőle telhető legnagyobb sebességgel próbál rohanni a dús aljnövényzetben, a gond csak az, hogy a másik négy lábon sokkal gyorsabb és biztosabb, mint amilyen ő kettőn, emberien.
- Megtalállak! - hangja nem haragos, inkább felszólító. Ha valamennyire is képben van a férfi a bestia rejtekében, akkor emlékezni fog rá, ha magához tér.

2 nap elteltével.
Két nappal ez előtt füstbe ment a terve. Most viszont talán a másik végre kiábrándult a történtekből, így nem látja rossz ötletnek, ha körülnéz a férfi házánál.
Kíváncsian fürkészi az udvart, majd maga mögött tudva minden teret mely az imént közé és a ház közé terpeszkedett, majd felbattyog a lépcsőkön egészen a harmadikig ahol megveregeti azt az ajtót, ahova jött de természetese nem úgy, mintha valakinek a fejéért jött volna. Csak finoman, nőiesen. Még a ruházata se olyan bajt jósló, mint amilyen két napja volt. Egy egyszerű fehér, kötött ruha van rajta fekete magassarkú cipővel. Hosszú haja kontyba van kötve a tarkóján. Ilyen módon nem kelti vadász kinézetét... az már más kérdés, hogy vannak akik ismerik, és felesleges ilyenekkel próbálkozni. Viszont kétség sem fér hozzá, hogy ma csak beszélgetni akar a férfival. De ha futni kell akkor futni fog.

Ruha

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Jonah and Zeph   Vas. Ápr. 12, 2015 8:45 pm


Két nap telt el az átváltozás óta.
Amikor visszakényszerítette magát emberi alakjába, a vécékagyló mellett térdelt, és hányt.
Mikor befejezte, a torkát már sebesre marta a rengeteg, erőlködő öklendezés; vért hányt az utolsó három alkalommal, és a gyomra és feje furcsán nehéz volt, mintha ólommal tömték volna meg.
Gyűlölte magát.
Két alkalommal eszmélt arra, hogy fegyvert szorított a tulajdon homlokához, ezüst tölténnyel – természetesen – a tárban, és mind a kétszer megizzadt, mire erőnek erejével képes volt letenni a Glockkot. Rettegett, amikor bekapcsolta a tévét, hogy megnézhesse a híreket, és a tulajdon karjait karmolta véresre, amikor hírbe adták a fiú szétmarcangolt holttestét.
„Állattámadásként” definiálták – és nem is jártak olyan messze a valóságtól –, és fokozott ellenőrzést tartottak az erdőszéli házaknál, rendőri és állatvédői szolgálatot teljesítettek, kábító fegyverekkel felszerelkezve, többszöri állattámadástól tartva.
És most a nappalijában ül, állát a tenyerébe támasztva, üres tekintettel maga elé meredve. Két napja nem evett – elég volt az a szerencsétlen fiú, akit félig megzabált –, és csak alkoholt vett magához. Bűzlik a whiskytől – noha most többé-kevésbé józan, hála az alkoholtoleranciának –, a cigarettafüst konstans bolygógyűrűként övezi az arcát és fejét, és az izmok idegesen vibrálnak a bőre alatt, mintha állandó riadókészültségben lenne.
Mert voltaképpen állandó riadókészültségben van.
A hallása a folytonos adrenalin hullámtól sokkal élesebb, mint valaha – mindent hall, még egy házzal odébbról is –, nyughatatlanul hallgatózik minden rezdülésre, és a keze a szokásosnál is jobban reszket.
Az aktuálisan olvasott könyvből már harminc oldalt szaggatott vékony, monoton csíkokra; a cafatok most a lába mellett, egy kukába kupacolódva hevernek, némelyiket beszennyezte a véres papír zsebkendő, amivel Swanson felitatta a vért a karmolt sebeiről a karján.
Mindkettőn.
A tévé kikapcsolva kuksol a falon; a zárt ablakokon a város szűrt zajai préselődnek be, a szomszédban macska vernyákol, és a telefonja kitartóan rezeg a bőrdzseki zsebének legmélyén.
Biztos Bonham, suhan át Swanson gondolatai közt jelzőrakétaként a mondat. Biztos megöltek valakit. Biztos idegesíti őket, hogy két napja nem vagyok bent.
Nyilván nem köthetik hozzá a gyilkosságot – vagyis igen, igenis hozzákötik. A vadászok legalábbis, és Swanson ettől retteg a leginkább.
Frissen beharapott kora óta nem gyilkolt meg egy embert sem; hajdani társai, és azoknak leszármazottai tartják a tradíciókat, és szemmel tartják őt, mint vadászból lett vérfarkast. Csupán azzal a feltétellel hagyták őt életben, hogy soha nem öl meg majd senkit.
És most gyilkolt.
Nem egyszerűen gyilkolt – felzabálta a srácot, ha nem is egészen. Evett belőle.
A lapockáját súrolta a golyó; a sérülés most ég, mintha izzó, felhevített billogot nyomnának a húsára, és villám ágaiként cikázik végig a hátán a fájdalom. Mozdulatlanul ül a fotelban, enyhe terpeszben, a karfára könyökölve, állát a tenyerében nyugtatva, farmernadrágban, atlétatrikóban, bakancsban.
Tudja, hogy bármikor előfordulhat, hogy futnia kell.
Amikor meghallja a magas sarkak kimért, tekintélyt parancsoló kop-kop-kopogását, a szíve motorként pörög fel, a légzése szaporán verdes, és a kurva életbe, a vér meghűl az ereiben. Nagyot nyel, hallgatózik, és a pillantása mereven szegeződik a bejárati ajtóra.
A bejárati ajtóra, ahol nem sokkal később finoman kopogtatnak, és ez a finom kopogtatás mintha éveket öregítene rajta. Szinte érzi, ahogy apránként megőszül, és aztán meg is kopaszodik.
Lassan, nesztelenül áll fel, aztán odalépdel az ajtóhoz – bakancsa halkan surran –, és leold minden láncot, eltolja a reteszt – és ajtót nyit.
Amire számított: három vadász, csőre töltött fegyverrel, amiket az ő arcába tolnak.
Amit lát: egy csinosan, egyszerű látogatáshoz öltözött, barna hajú, telt idomú nő, és akinek ismeri az illatát.
Két napja ezt az illatot érezte az erdőben.
Borostyán színben lángol a tekintete, noha a farkasa még csak figyel.
– Megölni jött? – kérdezi köszönés helyett, a fogait mutatva beszéd közben, felhúzva a felső ajkát. – Ennyi volt? Vége a dalnak?



avatar
II. Olympia Falka
Brother of the Moon

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : ○ the beast howls in my veins
Gif vagy kép :
Play-by : Jensen Ackles
Vonal1 :
Faj : vérfarkas
Posztok : 115
Kor : 367 év
Lakhely : Olympia
Rang : II. olympiai falkatag
User neve : ozzie
Vonal2 :
Családi állapot : sosincs egyedül, egyezzünk ki ennyiben.
Különleges képesség : alakot vált, mesterien kiabál, és tud pókerezni. na ki a jani?!
Foglalkozás : nyomozó (hadnagy, bűnügyi)
Felöltött alak : száznyolcvanöt magas, zöld íriszű férfiállat
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Jonah and Zeph   Hétf. Ápr. 13, 2015 8:13 pm



Jonah and Zeph
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nincsenek hátsó szándékai. Finom, nőies öltözete nem árulkodik arról, hogy bármelyik pillanatban egy bekattant vadász lénye kerülne előtérbe, s a semmiből előrántott fegyverekkel kezdene el lövöldözni így megsebesítve a farkast. Nem akar neki ártani, csak beszélgetni szeretne. Mindig is jobban szeretett békejobbot nyújtani, mint se gyilkos kart mely árulkodik egyaránt a haragról, épp úgy arról a pszichopatizmusról amit a legtöbb vadásztársa is magán visel. Az ő kezének érintése finom és gyengéd, mint amilyen nőnek is tűnik. Gondolkodásmódja előre látó és segítségnyújtó is, elvégre nem irtani, csak kordában tartani akarja az egyes fajokat. Megmondani se tudná, hogy mikor ölt utoljára zokszó nélkül. Talán amikor egy kedves, számára nagyon fontos barátjának támadtak neki és nem bírt az indulataival minek következtében az alakváltó fejét vette. Azóta is kíséri őt ez a gondolat, s mindahányszor békés szándékkal érkezik, emlékezteti magát arra, hogy nem történhet többet ilyen.
És ma se szeretné, hogy bántódása essen a férfinek, ám a szagokból ítélve, legalábbis ami az alkoholt és a folyosó fertőtlenítő szagát illeti, leginkább ez okozhat most neki gondot.
Emlékszik rá, hogy meglőtte, de nem ért létfontosságú szervet, s oly annyira vétett aznap, hogy a golyó egy fában talált számára tökéletes menedéket. Ebből kifolyólag egy kis égő érzésen és kellemetlenségen kívül valószínűleg nincs nagy baja a bundásnak, sokkal inkább a gyomrát félti az elfalatozott egyén miatt.
Minek után a kopogást némi susogás és halk léptek zaja töri meg, máris sejti, hogy nincs nagy baj. Az arc láttán viszont akaratlanul is elmosolyodik, s végig méri a férfit. Tényleg nincs túl jó állapotban, legalábbis ami a kicsi lelkecskéjét illeti.
- Ugyan már - hangja lágy és kellemes, mosolya vidám - úgy nézek ki, mint aki képes lenne lépést tartani egy farkassal? Egyszerűen csak látni szerettem volna és egy kicsit beszélgetni. Tudja, aznap éjjel se állt szándékomban bántani önt. Egy társam szólt, hogy látott egy farkast a környéken, gondoltam vetek rá egy pillantást, és... rosszkor volt rossz helyen. Sajnálom - nem az a fajta sajnálom ez, amit félvállról mond az ember és nem érdekli, sokkal inkább szívből jövő bocsánatkérés.
- Van nálam egy kis szer ami segíthet. Megengedi? - biccent a háta felé jelezve, hogy segíteni szeretne rendbe tenni. És csak remélni tudja, hogy a másik nem fogja kirugdosni innen és nem feltételezi azt, hogy mindenek előtt beakarja őt szorítani a sarokba.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Jonah and Zeph   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Jonah and Zeph
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-