Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?




Tárgy: Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?    Szomb. Ápr. 04, 2015 4:43 pm

... napsütés, meleg, élénk színek mindenütt. Az egyik pillanatban még a betondzsungelt járom, faltól falig tántorogva. Kicsit erősebb volt a szer talán? Aztán ott voltam nagyapáméknál. A házban, ami ismerős. Távoli, de ismerős. Az öreg még az 1800-as években tette rá a mancsát.
Hogy unatkoznék? Azt nem mondhatnám. Körbepillantok. Igen, ez a házunk. Ez a vidék gyönyörű, ami körbeöleli az otthonunkat, ezt a kis völgyet. Már az önmagában különleges, hogy mit tesz a szintkülönbség. Lent a völgyben még burjánzik a friss zöld növényzet, odafent a fennsíkon már a szavanna az úr. Az egész környék tele van látni valókkal, gyönyörű tájakkal, az állatokról már nem is beszélve. Csoda hát, ha az ember gyerekének felfedezni támad kedve?
Mert bizony így történik a következő pillanatokban. Elindulok... Majd hirtelen megtorpanok. Várjunk csak, az a kölyök ott rohanva nem én vagyok?
Előző nap nagyapó úgy gondolta, a Kilimandzsáró megmászása után elég fáradt leszek, hogy másnap csak az udvaron játsszak. Most már egyre nehezebben bírja a magaslati túrákat, de engem meg az érdekelt. Mikor felértünk egy hegycsúcsra, és az a hihetetlen szabadságérzet... szavakkal nem lehet leírni milyen.
Mivel sem a szomszéd gyerek, aki igen csak jó barátom lett az évek során, sem a pörgettyű nem kötött le, úgy döntöttem nyakamba veszem a környéket. Egy üveg kulaccsal indultam pusztán, na meg a teknő formájú felfedezőkalapommal. A gyermeki fantázia kellőképp színes, hát még az enyém mennyire. Elképzeltem, hogy egy nagy felfedező vagyok. Hallottam meséket még azokból az időkből, amikor az idegen felfedezők a vidéket járták. A helyiek valóságos isteneknek tartották őket akkoriban, hisz még életükben nem láttak fehér embert. Rengeteg monda őrizte meg az útjaikat, hogy mennyire kitartóan térképezték fel ezt a sok mindent,pont amilyen gyengének bizonyultak a maláriával szemben. A sok emlék hirtelen betódul a fejembe, ellenkezést nem tűrve.
Én is ilyen felfedező akartam lenni. Kis falunk nem esett messze a dzsungeltől, nem kellett sokat gyalogolnom. Indulás előtt egy térképen néztem meg, merre is van az a vízesés, amihez egyszer már elsétáltunk nagyapóval. Most egyedül akartam megtenni ugyanezt az utat A kölyök nyomába eredek, ahogy elindul. Én is látni akarom őket ismét. . A meleg, a hatalmas páratartalom, a kilométerek és a végeláthatatlan indahálózatok sem szegték kedvemet. Minden rémlett, ugyanúgy mentünk végig ezen az úton. Hol lankásabban, hol csúszós talajon kapaszkodva fel egy dombra épp.
Aztán elérek vele együtt ahhoz a ponthoz, ahol már hallani lehetett a Kagera mélybe zúduló csobogó hangját. Nem kell innét már sokat menni, egy magaslatról meglátom a tőlem még igen csak távolra lévő Rusumo-vízesést. Már önmagában ez a látvány is lélegzetelállító. Megállok egy percre és csak csodálom. Leülök egy percre, hisz tudom, hogy a gyerek inni fog. Fárad és melege van. Kortyol is a kulacsomból egy nagyot. Még az út folyamán nem is ivott. De ez erőt adott, hogy azonnal folytassa. Én is egy kissé bágyadtan nézek a vízre, bitang szomjas vagyok, érzem, csak úgy porzik a torkom.
Kis idő múlva ismét sárosabb terep következik. A kölyök nem kezdett el gondolkozni kitérőn, egész egyszerűen csak nekilendül. És abban a minutumban, amint a lába alatt cuppant a sár, megdobódott, mint ha csak egy banánhéjat dobtak volna elé .Nevethetnékem támad, de csak szánakozva nézem. Mindjárt meglátja azt, amiért megy.
Nagyapó mindig mondta, ha egy ilyen helyen elesnék, inkább essek hátra, mert akkor egy helyben maradok. Ez most nem sikerült, a kölyök egyensúlyát vesztve előre landolt egy bokorba. Nagyot nem esett, hisz a növény puha talajt biztosította. Pár apró karcolás észrevétele után kénytelen volt szembesülni, hogy egy meredek szikláról pottyantam vagy másfél métert. Vissza már aligha tudna kapaszkodni, maradt a kitérő: a sűrű beláthatatlan zöld dzsungel. Hát jó, akkor menjünk. Sóhajtva egyet utána indulok. De mint ha olyan könnyed lenne az egész
Csak arra kel l figyelnie, tartsam az irányt. Tudtam akkor nagyon jól, ha eltévedek más felé, soha nem fogok visszatalálni. Hacsak nem... nem, itt más ragadozók is vannak, én pedig akkor kicsi kölyök voltam még.. Egymás után húzza el maga elől az útba eső liánokat, menetel a magas fűben. Amikor megpillantja őt. Az én lélegzetem is eláll egy pillanatra.
Csupán alig egy méter választott el minket. Nagyjából akkora volt, mint én. Fekete szőre volt és hatalmas robosztus teste. Örültem, hogy a növények némiképp fednek, hisz akár ha megvadul, egy pillanat alatt az életemre törhet. De mégsem tudtam sarkon fordulni, csak figyeltem. Olyan gyönyörű volt.
Aztán a levegőbe szimatolt, lassan megfordult. Minden egyes mozdulatában valami felsőbbrendűség uralkodott, óvatosan körbepillantott, aztán kiszúrt engem. Hosszú percekig csak szemeztünk. Ő is megszeppent és én is. Nem tudtuk eldönteni, hogy mitévők legyünk. Mint két tanácstalan kisgyerek. Majd bizonytalanul tett felém egy lépést, aztán még egyet. Én lélegzet elállítva figyeltem minden egyes mozzanatát. Nem tudtam arra gondolni, hogy veszélyes. Csak arra, hogy ő is olyan lény, mint mi. Társas lények, egy nagy családot alkotnak, még a mozdulataik is hasonlóak. Nem tudtam ellenállni neki, felé nyújtottam a karom. Erre ő megtorpant. Mint ha vacillált volna, hogy mi tévő legyen. De ő is ugyanazt tette, mutatóujját a tenyeremhez érintette, miközben a szemét sem vette volna le rólam.
Aztán zajt hallottam. Éktelen morgást, mint ha csak a föld mordult volna meg. Tudtam mi az, az ezüsthátú a közelben van és érzi a szagom. Elkaptam a kezem, mint ha csak tűzbe nyúltam volna. Egy pillanatra mélyen a szemeibe néztem. Majd hátrálni kezdtem. A kölyökre vetettem egy rémült pillantást. Az ő tekintete is az volt. De miért nem néz rám? Miért csak hátrál? Nyúlok felé, hogy megragadjam a karját. De ehelyett átnyúlok rajta. Hé, mi történt? A gyerek hirtelen rám tekint. Én pedig elveszek egy színkavalkádot rejtő örvényben.
A fejem hasogat. Lassan kinyitom a szemem. Fogalmam sincs mióta fekszek, vagy ülök itt ennek a falnak a tövében. De iszonyatosan vacakul vagyok. A kép már a múlté. Ahogy az emlék és az érzések is.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?    Vas. Ápr. 05, 2015 2:56 am

- Igen! - Hangom enyhén ingerülten cseng a kihalt utcán. - Már Seattle-ben vagyok. Nem sokára odaérek a megbeszélt helyre. Körül-belül húsz perc. - Fáradtan hunyom le a szememet, és a puha tincseim közé túrok. Szó nélkül hallgatom a vonal túloldaláról felhangzó mély bariton, parancsoló szavait. - Ezeket már egyszer elmondtad. Lehet hogy szőke vagyok, de nem hülye. Tudhatnád már. - Megértem, hogy ez fontos dolog neki, de szerintem kicsit túl spilázza. - Te csak foglalkozz a fellépéseddel. Minden rendben lesz, majd hívlak, ha végeztem. - Leteszem, de mielőtt a zsebembe süllyeszteném a telefont rápillantok az órára. Igazság szerint, még egy órám van a találkozóig, de pont úgy időzítettem mindent, hogy legyen egy kis időm a levegőzésre. A találkozóhelytől három-négy kilométerre lehetek. Lassú léptekkel könnyen elérem. Mindig képes meglepni, hogy mennyire komolyan tudja venni ezt az egész show business-t. Azonban, most nekem kell őt képviselnem. Van, ahova Ő sem érhet mindig oda időben.
Fehér szövetkabátomba mélyesztem apró kezeimet, majd elindulok egyenesen a kihalt utcán. Jelenleg rajtam kívül egy lélek sem tartózkodik itt, pedig alig múlt nyolc óra. Szemeimmel végig fürkészem a tájat, miközben el-elgondolkodok. A cipőm kopogása az egyetlen hangforrás, ami megtöri a körülöttem lévő csendet. Egy kereszteződéshez érek, felpillantok a mellettem lévő irányjelző táblára, amire fel vannak tüntetve az utca nevek. Aszerint továbbra is egyenesen kell tovább haladnom. Gyorsan átsietek a zebrán, és ahogy átérek, egy idegen személyt pillantok meg a járdán. Csak egy helyben toporog. Láthatóan zavart az arckifejezése, én pedig a lehető leggyorsabban kerülöm meg, és sétálok el mellette.
Az előbb említett irányban sétálok a háztömbök mellet. Azonban a lábbelim hangzása mellé valami más is becsatlakozik. Szinte hegyezem a fülemet. Ám ezzel nem érek el sokat, így oldalra fordítom a fejem, mintha a mellettem futó parkot fürkészném, a szemem sarkából hátra pillantok. A frász jön rám, mikor meglátom, hogy az előbb megkerült férfi követ. Ahhoz képest, hogy cseppet sem tűnt beszámíthatónak, a járása nem erről árulkodik. Megszaporázom a lépteimet. Már el is felejtettem, hogy miért is jöttem ilyen korán, és hogy mit akartam kiélvezni. Mert ezt már cseppet sem élvezem. Idegesen fújom ki a levegőt, és rögtön Hadraniel arcképe villog a fejemben. Kitapogatom a telefonomat. Elő sem kell vennem, tökéletesen tudom mit kell nyomnom, ha kurva nagy szarba kerülök. Még húzom, halasztom. Ezt én is meg tudom oldani. Nem kell mindenért rögtön érte kiáltanom. Összeszorítom az ajkamat, és a következő kereszteződésnél egy pillanatra torpanok csak meg, de olyan gyorsan ér utol, hogy a keze már a vállamon pihen. Ijedten nyikkanok egyet és lépek előre kettőt, majd megfordulok, rémültem pillantok a szemeibe. Figyelem a vonásait, a ködös tekintetét, az arcán átsuhanó érzelmeket, de követni sem bírom. Rögtön érzékelem, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
- Minden rendben? - Szűrőm ki a fogaim közül gondolataim ellentettjét. Hiába vagyok az ami, még nem sikerült teljesen mindent kiirtani magamból. Választ nem kapok, csak további zavart pillantások. Én pedig nem futok el, nem állok tovább pedig megtehetném. Próbálok rájönni, hogy mégis mi történhetett vele. - Hívjak orvost? - Egy újabb őrült ötlet, de mikor megint a kezét nyújtja felém, rögtön eszembe jut, mekkora hülye vagyok. Már akkor telefonálnom kellett volna, mikor meghallottam, hogy követnek. Még növeltem a távolságot köztünk, ám ekkor egy autó tűnt fel a semmiből, dobhártya szaggató dudálás közepette, amivel egy kisebb szívrohamot hozott rám. Ráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy el halad mellettünk, és eltűnik a következő kanyar mögött. Teljesen megzavart, kilökött abból a szituációból, amiben voltam, és ez pont elég volt arra, hogy a velem szemben lévő idegen megszüntesse köztünk a távolságot, legyűrje a láthatatlan árkot, és magához szorítson. Nem adom könnyen magam, és a mellkasának neki feszülő kezemmel lököm el magamtól. Kilendítem az egyensúlyából, aminek a következtében neki feszül a téglaház falának. Irtózok attól, hogy bár ki is hozzám érjen Hadra-n kívül. Nem vagyok egy erőlegény, de úgy tűnik, Ő sincs a helyzet magaslatán. A faltövébe kuporodik össze. Zavarton markolászom a homlokomat, majd mikor látom, hogy megmozdul, leguggolok hozzá, tisztes távolságból. Jobbra, majd balra legyezem előtte a tenyeremet. - Jól vagy? - A hangom kicsit megremeg a bizonytalanságtól, mert jelenleg nagyon nem tudom mitévő legyek. Fene beléd Dylan... vitted volna el, minden emberségemet.

avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Derek Hadnagyának ágybetétje
Gif vagy kép :
Play-by : Léa Seydoux
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 114
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
Rang : Démontanonc
Vonal2 :
Foglalkozás : Személyi asszisztens
Felöltött alak :

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?    Szer. Ápr. 08, 2015 4:17 pm




Amistr & Darius

A tétlenség addig nem jelent bűnös állapotot, amíg nem korcsosul tunyasággá.

Ködös a kép, nagyon ködös. Mint ha belenéztem volna egy szódásszifon szemüvegbe. Ráadásul a felfokozott érzékelésemmel. Amikor be vagyok lőve, gyűlölöm, hogy ennyire érzékenyen észlelem a külvilágot. Ilyenkor a hallásom olyan kusza, az éles hangok pedig csak úgy beleszúrnak a fejembe. Bahh, kész gyötrelem. Arról nem beszélve, hogy mennyire élesen és vibrálóan látom a külvilágot. Fogalmam sincs, hogy hogy kerülök ide. Az előbb még a dzsungel kusza indáit tapostam, most pedig a betonon fetrengek, egy falnak félig nekitámaszkodva. Elestem volna? Lassan megmozdulok, végigsimítom a tenyerem a betonon, majd felnézek a lányra, aki engem szólongat. De csak ismét lehunyom a szemem. A fejem úgy lüktet, hogy majd' szétrobban. Megpróbálok koncentrálni, hogy ezeket az érzékeket elfojtsam. A tigris ilyenkor nagyon virgonc, tudja, hogy nem tudnám visszatartani. Most viszont nem akar valamiért előjönni, csak engem szívat azzal, hogy fájjon csak jobban a fejem.
Kénytelen leszek végül kinyitni a szemem, ugyanis mint ha valami árnyék rebbenne el lecsukott szemhéjaim előtt. Ahogy itt pihenek, érzem, hogy a fáradtság mennyire nyomja a vállam. Ugyanakkor úgy érzem, annyi energia pörög bennem, hogy ha körbe kellene a Földet sétálnom, akkor megtenném. lehet félúton elfogyna az energiám. De most ebben a pillanatban ezt a kettősséget érzem. No meg a borzalmas levertséget. Az anyag egyszerre dob fel és ránt a mélybe. Gyűlölöm, hogy függő vagyok. De gyenge az akaratom ahhoz, hogy feladjam. Tudom jól, szar alak vagyok amióta ezt az életmódot választottam. Mert az én döntésem volt, ezt kár is lenne tagadni.
A nőre pillantok, aki tanácstalansággal vegyes aggodalommal figyel engem. Mit keres ő itt? És kicsoda ő?
- Aha. - lehelem ki a választ. Bár tudom, hogy nem is festek úgy, mint aki rendben van. De most ő pont mit tudna tenni? Bevisz a detoxikálóba?
Csupán csak erőt veszek magamon és feltápászkodok a fal mentén, abba erősen belekapaszkodva. Érzem, hogy a tigris támogat. Próbálom az egyensúlyom visszaszerezni, de nehéz úgy, hogy az előbb eshettem egy nagyot. Vagy ki tudja mikor.
- Te ki vagy?


©



avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?    Vas. Ápr. 26, 2015 11:03 pm



Darius & Amistr

Enyhe meglepettség vegyül a félelmemmel mikor elér a tudatomig, hogy követnek. Ösztönösen szaporázom meg lépteimet, feltűnésmentes menekülés céljából, de láthatóan esélyem sincs. Pedig lenne, ha kicsit tovább gondolkodnék, és nem hagynám, hogy eluralkodjon rajtam a félelem. Hiszen nincs mit tagadni, megijedtem. Ilyen még sosem fordult elő velem, még sosem követett senki sem. Ezerszer hallottam már figyelmeztető jelleggel... ne kószálj egyedül, mindig szólj hova mész, ha gond van azonnal telefonálj.. én pedig játékosan legyintettem, hogy mégis mi bajom lehetne? Kinevettem, mert abban a hitben ringattam magam, hogy nála bizony jobban ismerem Seattle-t. Itt születtem és halálomig itt is éltem. Nincs olyan újdonság, amivel megtudna lepni, hiszen minden mocskos kis zegzugát feltérképeztem. De tévedtem... megint... és ezt neki is be kell majd ismernem. Légzésem már ettől szaporább lesz, és a tény, hogy valaki a nyomomban van, ezt még inkább fokozza. Szívem zavartan lüktet a mellkasomban oly mértékben, hogy szinte a fülemben hallom. Zavartan keresem a megfelelő menekülő utat, de a szerencse csillagom ma sem szeretne mellettem állni, ahogy az elmúlt pár hónapban sem.
Hangosan nyikkanok, mikor beér, és a karja körém fonódik. Alábecsültem, pedig ha most az arcára ránézek, csak ködös íriszekkel találom szembe magam, mint akit valamivel befolyásolnak. Reflexszerűen lököm el magamtól, sikeresen. Ő a falnak csapódik, én pedig megtámaszkodok a térdemre, és újra a levegőt hívom segítségül, szomjazva, hogy enyhítsen a riadalmamon. Hozza meg a józan eszemet, hogy sarkalljon arra, most azonnal álljak tovább, mert ennek nem lesz jó vége. Remegek a hirtelen feltört érzésektől, a bőrömet feszítő ijedtségtől. De újfent ellent mondok minden parancsnak, pedig már megtanulhattam volna, hogy mindig neki lesz igaza, történjen bármi is. Annyi lehetőségem lett volna arra, hogy itt hagyom, elfutok, szaladok, vagy végre hajlok arra, hogy a képességeimet használjam... ez azonban nem történik meg. Megmakacsolom magam, és az idegen arcára pillantok, hogy felmérjem az állapotát. Magához tér, aminek részben örülök, de újra el fog egyfajta rettegés, és kissé félve szólongatom, amire végül nehézkesen reagál. A kérdésemre, csak egy aha hallatszik, de az ellent mond az elém táruló képnek. Láthatóan nincs rendben.Megint kérdeznék, de megelőz. A szemöldököm kissé megemelkedik. Kezd újra zavaros lenni ez a szituáció. - Ezt én is kérdezhetném... - ahogy feláll, vele párhuzamosan egyenesedek fel én is. Nagyon inog, amire a mellkasom elé emelem a kezemet, ugrásra készen, hogy még egyszer ne essen el. Buta vagy Amy, nagyon buta. - Szerintem az fontosabb, hogy miért követtél? Mit akarsz tőlem? - Szemem végig cikázik az arcán, keresve rajta valami ismerős vonást, hátha csak az elmém játéka az egész, és már találkoztam vele. De megvilágosodás nem jön el. Az elmémben felbukkanó arcok között, egyikben sem lelem meg az előttem lévő kábult férfit. - Mert, hogy nekem estél... rémlik? - Oldalra döntöm picit a fejemet, olyan érzésem támad, mintha nagyon nem lenne tudatában annak, hogy mi is történik jelenleg. Vajon mi lelte?


avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Derek Hadnagyának ágybetétje
Gif vagy kép :
Play-by : Léa Seydoux
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 114
Kor : 25
Lakhely : Bellevue
Rang : Démontanonc
Vonal2 :
Foglalkozás : Személyi asszisztens
Felöltött alak :

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?    



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Amistr @ Darius - Álom vagy valóság?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hazukage Inu(újra)
» Vendégszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: Elhagyatott ház
-