Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Carl Gustav Brändström

Kedd Dec. 17, 2019 1:52 pm
Quintus C. Dolabella

Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström

Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Quintus C. Dolabella

Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am
Jonah Benjamin Swanson

Kedd Szept. 06, 2016 10:21 pm
Maya Brändström

Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra

Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Mammon

Csüt. Márc. 31, 2016 10:52 pm
Norah Sommers

Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova

Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Megosztás

 Rainbow on the sky




Tárgy: Rainbow on the sky   Vas. Nov. 16, 2014 2:01 pm

Hosszú, végtelennek tűnő, kanyargós folyosók, boltívek és persze kellemes színek mindenhol. Egy hihetetlenül nagy kastélynak néz ki Asmodeus birodalma a szememben, legalábbis az idő nagy részében. A pokolnak azon része, amelyen ő uralkodik buja, dekadens, de a romlottsága csak a szex terén teljesedik ki, a túldíszítettség és egyebek nem éppen gyakoriak, így egészen kellemes végig sétálni előtte. Arról nem is beszélve, hogy a folyosókon, amelyek a bukott kedvenc terméhez vezetnek, bárkivel találkozhatok. Ma pedig éppen az a legjobb, ha feltűnő vagyok, nem egy egyszerű besurranó csak azok közül, akik nyilván valóan másra sem vágynak éppen, csak hogy jól megdugja őket valaki, lehetőleg minél előbb. Igen, én is tudok játszani egy kéjvágyó kurvát, semmi bajom a szereppel, ha már tényleg nincs más lehetőségem a céljaim eléréséhez, de igazából éppen azért a büszkeséghez tartozom és nem a bujasághoz, mert én jól tudom, hogy ez csak egyike annak a jó pár álarcnak, amit magamra tudok ölteni, ha valamit el akarok érni. És az igazi boldogságomat akkor kapom meg, ha a kívánságom teljesül, nem akkor, amikor közben sikerül még egy kis szórakozásra is szert tennem. Ezt természetesen Asmodeus is tudja, de attól még a társaságomat nem veti meg, én pedig az ilyen kapcsolatokat előszeretettel használom ki. Főleg az után, hogy majdnem sikerült Belialnak is megtudnia, hogy a szexuális kapcsolataim nem értek véget a rend választáskor. Amíg nincs meg a megfelelő magyarázatom, addig egészen biztosan jobb, ha erről mélyen hallgatnak. Utána jöhet a kölcsönösen előnyös kapcsolat kijelentés, ami felé éppen haladok...
Hamarosan az utolsó ajtót is elérem, amely elválaszt a bukott termeitől, ott egy pillanatra megállok, hogy ellenőrizzem a kinézetemet. Nem Luciferhez megyek, ahol a makulátlanság a minimum elvárás, de itt sem engedhetek meg magamnak bármi olyasmit, ami arra utal, hogy mit is akarok pontosan. A ruhám szokás szerint a reneszánsz stílusát idézi, szoros fűző bújik meg alatta, a színe smaragdzöld és ezüst hímzésű. Vastag, fehér és tüll csipke borít mindent, ami kicsit is erotikusnak nézhetne ki a szabásvonalak miatt, ezzel pedig sikerül ismét egy kicsit éretlenebb testé alakítania azt, amivel rendelkezem. És amelyről a bukott is jól tudja, hogy ott van valahol a vastag anyag réteg alatt. Apró, igazgyöngyökből kirakott lánc, fülbevalók, gyűrű és hajdísz minden értelemben egymással harmonizál, rendezett kinézetet alkotva meg számomra. Smink nélkül, lapos talpú cipőben elég éteri a kinézetem ahhoz, hogy minden kicsit is jobb érzésű pokol lakó számára felérjen egy bűnnel engem bármilyen bűnre is csábítani. Azt nem kell tudniuk, hogy már mindegyikbe volt lehetőségem belekóstolni, amit csak eddig kaphattam.
Csendesen kopogok az ajtón, nem akarom mindenki figyelmét azonnal felhívni az érkezésemre, így rögtön utána kicsit megnyitom és a keletkező résen besurranok. Körül sem nézek a szobában igazából, nem kell tudnia senkinek, hogy érdekel, éppen mi folyik itt, mert igazából a legjobb műsorok egyike tőlem az, hogy ha valakivel beszélnem kell, még az sem zavar, ha egy orgia kellős közepébe kell miatta belesétálnom. Gondosan ügyelve minden esetleges akadályra indulok el Asmodeus felé, akit nem nehéz még akkor sem kiszúrni, ha egyértelműen több mint elegen vannak a teremben. Azt is érzem, mikor tűnik neki fel a jelenlétem, hiszen onnantól mintha valaki megszólalt volna, mindenki más folyamatosan igyekszik elcsendesedni. Könnyedén megállom, hogy ezért mosoly húzódjon az ajkamra, kissé lehajtott fejjel állok meg a bukott előtt és egy apró meghajlást is remekelek mindenki kedvéért, aki itt van. Privátban ezt biztosan nem teszem meg, de nyilvánosan hajlandó vagyok elismerni, hogy felettem áll egy rend vezető. De még így is nyilván való, hogy a többiek ennél azért jobban megerőltetik magukat, amit a mormogásból szűrök le. Remek, ez de jól indül.
- Beszélnünk kell... - nézem fel rá, egyenesen a szemébe, félelem nélkül. Nem azért, mert tudom, hogy nem kell félnem tőle, igenis tisztában vagyok vele, hogy ő el tud engem pusztítani, hanem azért, mert tudom, ő teljesen tisztában van a pillantásom okával. Azt sugallja, hogy igenis hallania kell azt, amit mondani akarok, mert számára fontos dolgok múlhatnak azon, hogy mit reagál erre. Nem kihívó a pillantásom, de utal rá, hogy olyasmit tudok, amit nem ártana privátban megbeszélnünk, és remélhetőleg még időben értem ide vele. A pokolban sok a pletyka, de az igazán fontos dolgokat mindig az elsők között tudom meg, különösen akkor, ha én fedezem fel igazából. Most pedig felfedeztem valamit, aminek kihatása lehet rá nagyon hosszú távon, így nem ártana, ha meghallgatna. Szerencse, hogy démon vagyok, mert ezt a komolyságot általában mindig a megesett lányokból váltja ki egy vallomás, márpedig a terhesség éppen elég átütő hír lenne. Bár amit mondani fogok, az is az, csak éppen én annyira nem vállalok benne szerepet.

// Kinézet

Lucretia Mantova
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

Lucretia Mantova
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_monr24NJl21qib0lto1_250
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Hétf. Dec. 22, 2014 8:43 pm



Asmodeus & Lucy
Rainbow On The Sky || Avagy gratula, apuka lettél!



Igencsak nem voltam jó kedvemben. Ennek pedig az volt az oka, hogy a Pokolban kellett lennem és engedetlen démonokat egrecírozni Lucifer parancsából. Pedig pontosan jól tudom, hogy hány és hány megrontani való lélek rohangál a Földön rám várva; sokukban pedig ott a bujaság magva, melyet csak kissé kell megpiszkálnom ahhoz, hogy megtegyék amit akarok. Olyan naivak, azt hiszik attól hogy eladják nekem a lelküket és cserébe eltölthetnek velem egy csodálatos éjszakát megváltozik az életük. Nos, valóban megváltozik ám nem olyan módon, mint remélik. De az ő ostobaságuk, én nem tehetek róla ha sokuk önként hajtja karóba a fejét. A mai kor erkölcse tehet erről, ám ez nekünk Pokollakóknak pont kapóra jön. Mondhatni a mi malmunkra hajtja a vizet, hogy egyre szabadosabbak az emberek. Láttam én már ezt egyszer, a történelem megismétli önmagát újfent. Anno a Római Birodalom belebukott abba a fertőbe, kíváncsi leszek a modern kor társadalmai hogy fogják túlélni, ha egyszer eljutnak oda, hogy minden kötél szakad.

De lelkesít a tudat, hogy odafent vár rám a milliárdnyi meghódítandó nő. Vagyis azt hittem, hogy ez lelkesít. Csakhogy az első hét után olyan pokolian hiányozni kezdett a Föld mint még soha. Egyre inkább elkedvetlenedtem, már a démon nőim játszadozásában sem leltem örömömet; akárki is próbált életet lehelni a férfiasságomba kudarcot vallott, holott korábban erre egyszer sem volt példa mióta száműztek néhai tettemért. Ha táplálkoztam is mások vágyából, valahogy olyan távolinak és idegennek tűnt az egész. Azelőtt sosem éreztem kényszernek a dolgot, hanem kiélveztem az utolsó cseppjéig az együttléteket, ha már én magam megfosztattam a gyönyör beteljesülésétől. Ám valami óhatatlanul is változásnak indult bennem; azt hiszem mostanra elfásultam ebben a 4000 évnyi szexről és vérről szóló csatározástól. Utálok büntetni, bárkit megkérdezhetsz a Pokolban hogy mennyire rühellek vért fakasztani kivéve ha a szex kedvéért teszem. Azonban most másról volt szó, a démonok kezdtek elkanászodni és ez ellen tennem kellett. Azonban a kegyetlenség, énem sötétebbik oldala egyre inkább életunttá tett, mint akit semmi sem hoz lázba többé.

Most is unottan ülök a trónomon, s a karfán könyökölve bámulok ki az ablakon gondolataimba merülve - melyek folyton a földi nők körül járnak -; miközben fürge ujjú, ügyes kezű és szájú démonlányok próbálnak rávenni arra, hogy figyelemre méltassam őket és valamelyikkel ágyba bújjak. Amint kopognak felkapom a fejem, s az ajtó irányába tekintek; amin csakhamar besurran a vendégem. Csinos arc, reneszánsz stílusú ruha és szőke fürtök szép kontyba rendezve... egy igen kedves ismerős jött ma hozzám. Hetek óta először terül szét mosoly arcomon a látványától, de csak figyelem lopva miként viselkedik köreinkben. Igazi üdítő színfoltja Lucretia a Pokolnak, bárki megmondhatja. Nem törődök azzal, hogy épp meglepett minket; helyette a lányokkal mit sem törődve intem magamhoz a démonnőt. Persze a többiek féltékenyen figyelik az idegent, azonban szerencsére tudják mi az illem; mert lassan elkezdenek szállingózni az emberek, ki-ki a maga kis vackába vonul vissza folytatni mindazt amiben megzavarták őket.

Csak egy félmosollyal jutalmazom a kis pukedlit, majd a szemöldököm szalad fel a nő kijelentésén. Bár igencsak kedvelem és az ágyban hajlandó vagyok egyenrangú félként kezelni; botorság lenne a részéről - főleg a mostani hullámzó kedélyállapotomban -, ha azt hinné eltűröm tőle vagy bárki más rangban alattam állótól. Ez alól csak a rangban alattam álló bukott fivéreim és nővéreim a kivételek, ám őket is csak abban az esetben veszem ilyetén módon emberszámba, ha született angyalokként buktak el. Az emberből lett, majd elbukott szárnyasok a szememben továbbra is emberként kezelendők, vagyis a démonokkal egyenrangúnak tekintem őket.
- Valóban? - Kérdezek vissza, majd arcomra csibészes mosoly terül mely farkas vigyorba vált át csakhamar. - Hát ennyire sürgős Luceszítá? Akkor talán parancsolsz befáradni talán a hálómba?! - A fiaim felröhögnek kajánul és kárörvendően, a lányaim pedig félrelibbennek ahogy meglátják tekintetemet, ők az elmúlt időben kitapasztalták jobb ha a hangulatingadozásaim nem a közelükben történnek; ellenkező esetben még rajtuk töltöm ki a bennem tomboló Haragot. Barbelo örülhet, annyi energiát kap tőlem mostanság hogy kedvére lakmározhat belőle. Ha bár mosolygok, nem tűnök vidámnak egyáltalán; inkább valami alattomos és kegyetlen fény csillan meg tekintetemben... mosolyom nem őszinte és ezt Lucy is megérezheti. Nem törődve azzal, hogy mennyire fog ellenkezni ragadom meg cseppet sem finomkodva a felkarjánál fogva, hogy aztán erélyesen vezessem a hálómba végül.

Jobban jár, ha felveszi az általam diktált tempót ellenkező esetben magam után fogom húzni de el nem eresztem. Amint becsukódott mögöttünk a hatalmas ajtó, eleresztem a nő kezét és csókolok neki kezet. Merem remélni meg fogja érteni az iménti kis színjátékot. Sajnos vagy nem, az arcátlanságát valamilyen formában meg kellett torolnom hogy tudják a többiek is, velem nagyon nem ajánlatos szemtelenkedni.
- Kérlek bocsásd meg az iménti kis színjátékomat. Sajnos jelenleg nem tehetek kivételt még az ilyen kedves szövetségeseimmel szemben sem, mert a falnak is füle van újabban errefelé! - ~Maga a Bujaság Lordja magyarázkodik egy egyszerű démonnak?! Ki? Én? Ugyan dehogy!~ - De még az enyéim sem állíthatnak be így hozzám, nem hogy egy más rendbeli démon! Ügyelnem kell a jó híremre, különben még elkanászodnak a démonok idelent. - Na igen, egy az egyik oka amiért Lucifer iderendelt. Mostanság zúgolódik pórnép, helyre kell tennem néhány fejben a dolgokat mielőtt még azt kezdenék hinni, hogy felérhetnek egy Lordhoz vagy egyenesen magához a Fényhozóhoz. - Nos, mi volt az a fontos dolog, ami miatt így rám törtél? Nyilván valami olyan, amit mindenképpen négyszemközt kell hallanom. Különben minek kockáztattad volna ezzel a szemtelenkedéssel a csinos kis nyakacskádat, édesem? - Kérdem, majd a biztonság kedvéért rá is kérdezek az első és leglogikusabb dologra, ami miatt így beviharozhatott szerintem. - Mond Lucy, ugye nem vagy terhes?! -

by Nadiya


Asmodeus
III. Démonlord
The devil never sleeps

Asmodeus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Lord of the Lust
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_nbyd0ur9Zu1r2a24bo1_500
Play-by : David Férfiistenállat Gandy
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Bukott Angyal
Posztok : 162
Kor : 4000+
Lakhely : Pokol, egyébként Port Angelesi (Kéjbarlang) rezidencia
Rang : III. Démon Lord
User neve : Kriszti
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : CASSANDRA 4000 éve az én TULAJDONOM! Szóval ha meglátom, hogy bármilyen módon inzultálod, akárcsak hozzászólsz... azt fogod kívánni, hogy bár meg se születtél volna! Ha szeretnél még élni, akkor még csak rá se nézel! Legfeljebb csókolgathatod a lába nyomát! Azt megengedem!
Különleges képesség : Minden angyali képesség birtokában vagyok, de mégsem ettől vagyok különleges. Vággyal táplálkozom. Megérzem, hogy mire vagy épp kire vágysz. Vágyat tudok ébreszteni másokban vagy épp elcsitítani bennük. Bár abban nem tudom mi poén volna?!
Foglalkozás : Csábítom a népet a rosszra.
Felöltött alak : Rainbow on the sky Tumblr_n0p5ykOzmv1sjrexlo2_500
Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Szer. Dec. 24, 2014 2:52 pm

Asmodeus hozza a formáját ma is, mint mindig a bűne tobzódik a teremben. Alul öltözött férfiak és nők próbálják egymáson kiélni a vágyaikat, harcolnak azért, amit megérdemelnek, figyelemért, kéjért és persze a hatalomért is, amit a kapcsolatokból nyernek. Itt mindenki lakmározik valamilyen módon a bűnből rajtam kívül, így a jelenlétem egyszerűen szembeötlő mindenki számára. Ruha keveseken van, az is inkább csak jelképesen, fátylak és csipkék főként, időnként egy kis bőr, de biztosan olyan helyen, ahol minden intim részlet láthatóvá válik mellette. Szorosan összefogott hajjal, nyaktól talpig bele burkolva a bársonyba én egyszerűen kitűnök innen még akkor is, ha semleges, zöld színt választottam. De nem zavar a dolog, én nem ide tartozom, és ez mindenki számára nyilván való volt mindig is, élvezem a hatást, amit az éteri, tündéri kinézetem vált ki az itt tartózkodókból. Mert alig egy pillanattal az után, hogy lerázták magukról az orgiázók a meglepetés erejét, máris újabb érzelmek jelennek meg a többi mellett. A bujaságba irigység is vegyük, harag valamint kapzsiság. Lehet, hogy nem ide tartozom, de tudnék pár démont mondani biztosan, akiket nem zavar ez, szívesen beinvitálnának a szórakozásra. Fogadjunk megtennék ezt annak ellenére is, hogy teljesen nyilván való mindenki számára, a büszkeség démonok krémjéhez tartozom és soha nem egyeznék bele ilyesmibe jó ok nélkül.
Asmodeus sem marad ki a mókából, nők egy csoportja igazán ügyesen igyekszik felkelteni a figyelmét és az érdeklődést, de igazából attól ugrik meg a valódi irigység szint a teremben, hogy velük mit sem törődve rám mosolyog. Nem tagadom, az én büszkeségemnek is jót tesz a dolog és könnyebben ismerem el ennek hála a felsőbb rendűségét, de nyilván való, hogy privátban ezért sem tenném meg. Az nem igazán izgat, hogy könnyen ki lehet találni, mennyire közel kerültem már a bukotthoz, ezzel pedig valószínűleg a nullára csökkent annak esélye, hogy az igencsak aktív vágykeltők bármelyikére is rá fog már ma nézni. Tudom, látom az arcukon a bosszúságot és a csalódást, ez pedig elhiteti velem, hogy a pletykák igaznak bizonyultak. Asmodeus elfásult, legyengült kissé és a pokolban kezdi a tekintélyét is elveszíteni. Nekem ez jó, neki pedig akkor a kis ajándék, amivel érkeztem egészen biztosan fel fogja kelteni az érdeklődését és a lelkesedését is.
A szavai hidegek, teljesen mások, mint amit akkor kapnék, ha privátban találkozom vele, de nem nagyon húzom fel magamat ezen. Lehet, hogy jóban vagyunk, nagyon jóban, de attól még ő is lord, és mint bármelyik másik, teljesen felsőbb rendűnek kell magát mutatnia velem szemben, ha nem vagyunk egyedül. Ez van, a büszkeség egy olyan tulajdonság, ami mindegyikükben megvan valahol a második helyen a fő bűnük után, és én el tudom viselni, mikor kitörni készül. Még akkor is, ha a becenév, amelyen hív kifejezetten privát és sokaknak halál járna érte, ha meg mernék ismételni. De a szemében lévő fény és a mosolya az, ami igazán figyelmeztet, hogy jobban járok, ha riadtságot mutatok, mert valami tényleg nem stimmel erre. Nem örülök neki, hogy így bán velem, mikor valószínűleg az évszázad legjobb hírét hoztam el a számára, de az ő baja. Látszólag keményen ragadja meg a kezemet, nem mintha nagyon kellene azon erőlködnie, hogy utána menjek, tennék én azt meg magamtól is, sőt, még a lépteimet is megszaporázom, mert nem fogom elviselni, hogy úgy nézzen ki, mintha vonszolna. A hangulata és a többiek káröröme ellenére felemelt fejjel és tökéletes siklást bemutatva érem be és haladok mellette, hogy még azelőtt bejussak a szobájába, mielőtt ő maga megtehetné. Hisz amit akar a bagázs, attól még én vagyok az egyetlen ma, akinek nem fog baja esni. Valószínűleg a közeljövőben sem.
Amint az ajtó becsukódik, azonnal megváltozik Asmodeus is. A szorítás immár simogatássá válik, majd a kezemre lehet halvány, lepke szárny érintésű csókot, amivel azonnal jó útra tér, már ami a kiengesztelésemet illeti. Igen, tisztában voltam én eddig is vele, hogy színjáték az egész, de azzal, hogy hajlandó nekem magyarázkodni, teljesen nyilván valóvá teszi, tényleg az volt. Semmi gond, nem ő az egyetlen errefelé, aki remekül színészkedik, főleg, ha jó oka is van rá. Például az, hogy az egyik szép oka tud lenni a démonok további lázadásának. Ez van, 300 év a pokol felsőbb köreiben és előtte nulla a kínzókamrákban eléggé alapos ok arra, hogy alapból utáljanak, anélkül is, hogy kiderülne, hány bukott kegyét nyertem már el valamilyen módon.Mert ez a szám magasabb, mint hinnék, az én legnagyobb örömömre és néhány más lélek bánatára. De hát aki nem dolgozik érte, az ne csodálja, hogy nem ér el semmit. Nekem sem az ölembe hullott minden.
- Következőre megpróbálok ennél alázatosabban viselkedni társaságban akkor - mosolyodom el halványan, miközben félelem nélkül nyúlok fel és simítom meg Asmodeus arcát. Szegény lord, bár évezredekkel idősebb nálam, attól még róla is el lehet mondani, hogy megdolgozott a saját helyéért és érzéseiért. Ironikus, hogy valamilyen szempontból kettőnk közül egyértelműen ő a jobb lélek, a kedvesebb és a szeretettel telibb is. Ha tudnám, még sajnálnám is őt, mert hisz benne, hogy akkor is segítenék neki, ha ebből nem lenne semmilyen előnyöm. Pedig jól tudom, hogy erre mennyire kevés az esély. Hiába, önző kis dög vagyok, az egyetlen pedig, aki miatt félre tudnám tenni ezt az énképet, meghalt már hosszú ideje, bebizonyítva számomra véglegesen, mennyire kegyetlen is az az állítólagos isten, akik a szeretet vezérel.
- A terhességhez talán nem ártana egy 300 évnél fiatalabb test - kacagok fel halványan a feltételezésre, hogy nekem sikerült megesnem. Na persze, voltam terhes, nem is egyszer, részemről soha többet nem kérek ebből az élményből. A szülésről nem is beszélve. Az épp elég kellemetlen volt elsőre is ahhoz, hogy ha lehetséges legyen, soha többet ne akarjam megtapasztalni a dolgot. De nem voltam ilyen szerencsés. Mindegy, az biztos, hogy én soha, semmilyen esetben nem leszek már terhes, de van egy jó tippem arra, hogy anya még igen. Mert van valami a pokol kínzókamráinak mélyén, aminek kellhet egy, mielőtt elpusztul. Mert már kezd haldokolni, és nem hiszem, hogy pár napnál tovább kitartana még odalenn. Épp időben találtam meg így is, ha nem keringene benne egy bukott vére, akkor szerintem már régen kimúlt volna odalenn. - De szerintem neked van egy fiad - néztem fel egyenesen Asmodeus szemébe, jelezve, hogy ezúttal nem viccelek. Mert tényleg találtam odalenn egy gyermeket, aki egyértelműen féldémon eredetet mutat magán és kis érdeklődéssel ki is tudtam deríteni pár dolgot arról, hogyan is került ide. Szerencsétlen, akaratán kívül az anyja kárhoztatta a halálra. - A kamrákban van egy gyermek, aki démon eredetet mutat. Amit ki tudtam deríteni, az alapján egy Anabella nevű nővel került le, aki belehalt az abortuszba. Magas, vékony, vörös haj és jég kék szemek, nagyjából nyolc hónapja lehetett. Ismerős? - tettem fel a kérdést óvatosan, hiszen az anya időközben már meghalt és csak a többiek felszínes emlékei alapján tudom leírni. Ami nem túl sok, leszámítva kijelentést, hogy nagyon halvány kék szemei voltak. Arra mindenki emlékezett vele kapcsolatban.

Lucretia Mantova
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

Lucretia Mantova
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_monr24NJl21qib0lto1_250
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Szomb. Jan. 17, 2015 7:38 pm



Asmodeus & Lucy
Rainbow On The Sky || Avagy gratula, apuka lettél!



- Nem tudom, hogy meddig kell így színészkedned kedvesem. nekem pedig egrecíroznom őket; de mostanság tömegesen kanászodtak el az alacsonyabb rendű démonok, mintha azt hihetnék bármit megtehetnek és mi nem is volnánk a világon. A Fényhozó nem repes, ahogy jó magam sem érthető okokból. De nyilván erről magad is tudsz és nem ezért vagy itt. - Nézek rá, miközben arcom belesimul a démonnő kezébe. Rég kaptam ilyen kedves, szeretetteljes gesztust bárkitől is önzetlenül, s részben ezért is tartom többre másoknál eme nőszemélyt a Pokol berkein belül. Persze félreértem az érkezésének okát, de hamar megnyugtató választ kapok. Nem szívesen álltam volna azzal Lucifer elé, hogy felcsináltam az ágyasát. Még akkor sem, ha egyébként szívesen múlatom a nővel az időmet. A bukottak igencsak kényesek a tulajdonaikra, s nos Lucy egyértelműen a Pokol Urának tulajdonát képezi.

- Szerintem viszont nincs okod a panaszra kedvesem. - Csókolok neki újfent kezet. - És hidd el, ha úgy akarom bármelyik nőt megtermékenyítem, ettől egy percig se félj. - Talán a bennem rejlő Büszkeség mondatja ezt velem, de úgy érzem igenis hozzá kell tennem ezt a kis kiegészítést. Azonban váratlanul esik le az állam hamarosan, mikor a démonnő közli velem, hogy van egy fiam. Most rajtam a sor, hogy jóízűen felkacagjak. - És szerinted én nem tudok róla? Van jó pár fiam, sőt lányom is a világban elszórva... - Közlöm vele és próbálom elpoénkodni a dolgot, ám torkomra forr a nevetésem mikor kiderül idelent talált valakit, aki a vérem. ~Nem, az lehetetlen!~ Nem feltételezem róla, hogy hazudik. Csupán ilyenre még sosem volt példa, hogy ne tudtam volna a gyermekről odafent, mielőtt lekerült volna a Pokolba. Azonban csakhamar megkapom a választ erre a talányra is. Anabella, oh hogyne emlékeznék arra a vörös szépségre. Skót vére nem nyugodhatott és az egyébként jámbor és vallásosnak mondható lánynak könnyedén elcsavartam a fejét, aki eladta nekem a lelkét az igaz szerelem ígéretéért cserébe. Fogalmam sem volt róla, hogy megesett. Nem állt szándékomban ugyanis teherbe ejteni őt, csak elvettem a szüzességét, ahogy sokaknak azelőtt.

Lucy láthatja, ahogy gondolkozóba esem. Ha igaz, hogy a gyermek meg sem született valóban az én vérem. De fogalmam sincsen hogyan is lehet még életben. A kínzást és az újonc lelkek betörését már régóta nem magam végzem. Corneliust bíztam meg e feladattal, bukottként bizonyíthatja bár embernek született eredetileg felér angyali fivéreimhez. Neki is észre kellett volna vennie, hogy valami nem stimmel a gyerekkel.
- Tud erről még valaki? Cornelius? - Szegezem a nőnek a kérdést. Most, hogy már tudom az igazságot minden perc számít. Alaposan meg kell terveznem mindent, mielőtt a Lordok, Lucifer vagy más démon és bukott tudomást szerez erről az igencsak értékes információról és fel találná használni ellenem. Ez most aduász lehet bárki kezében. Igazából meg is lepődhetnék a nőn, hogy nem használja fel ellenem hanem egyből a felfedezésével elébem siet. Ha nem volnánk barátok csak szövetségesek, talán azt hinném akar érte valamiféle előnyt. Bár az is igaz, hogy sokkal többet mint maga a Fényhozó én sem tudok neki adni előnyként. - Luceszítá, fogalmad sincsen hogy milyen hálás vagyok ezért az információért! - Csókolok neki kezet ismét. - De meg kell ígérned, hogy ez köztünk marad míg ki nem találom miként hozzam ki a legkisebb feltűnés nélkül onnan... Garielt. - Nem, nem tudom hogy van vagy volt-e neve. De szeretett fivérem Gabriel arkangyal után adtam neki a nevét, hát mostantól így fogják nevezni idelent.

by Nadiya



A hozzászólást Asmodeus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 20, 2015 12:08 am-kor.

Asmodeus
III. Démonlord
The devil never sleeps

Asmodeus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Lord of the Lust
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_nbyd0ur9Zu1r2a24bo1_500
Play-by : David Férfiistenállat Gandy
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Bukott Angyal
Posztok : 162
Kor : 4000+
Lakhely : Pokol, egyébként Port Angelesi (Kéjbarlang) rezidencia
Rang : III. Démon Lord
User neve : Kriszti
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : CASSANDRA 4000 éve az én TULAJDONOM! Szóval ha meglátom, hogy bármilyen módon inzultálod, akárcsak hozzászólsz... azt fogod kívánni, hogy bár meg se születtél volna! Ha szeretnél még élni, akkor még csak rá se nézel! Legfeljebb csókolgathatod a lába nyomát! Azt megengedem!
Különleges képesség : Minden angyali képesség birtokában vagyok, de mégsem ettől vagyok különleges. Vággyal táplálkozom. Megérzem, hogy mire vagy épp kire vágysz. Vágyat tudok ébreszteni másokban vagy épp elcsitítani bennük. Bár abban nem tudom mi poén volna?!
Foglalkozás : Csábítom a népet a rosszra.
Felöltött alak : Rainbow on the sky Tumblr_n0p5ykOzmv1sjrexlo2_500
Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Hétf. Jan. 19, 2015 3:41 pm

- Túl sok a naiv lélek, akik azt hiszik, a frissen szabadult démon és a tapasztalt pokollakó ugyanazon a szinten tartózkodik - jegyzem meg halvány mosollyal, hiszen ezzel a problematikával már én is nem egyszer találkoztam. Valahogy az újak elég nehezen értik meg, hogy kivétel erősíti a szabályt és mondjuk attól, hogy már egyszer történt csoda másodszor nem szabad tudatosan számolni vele. Tudom, mert annak ellenére, hogy nem vagyok fiatal, még egy olyan korban születtem, amikor a nőket a legjobban elnyomták és így meg kellett tanulniuk a háttérben meghúzódni és onnan irányítani a szálakat. Ma már a legszívesebben kacagnék, mikor minden héten megjelenik valami kis fruska, akit éppen Lucifer észre vett egy pillanatra és a szemembe mondja, hogy készüljek, mert ő majd ledönti a basáskodó hatalmamat és kipenderít a pokol urának közeléből. Lassan komolyan nem tudom, mennyire kellene őket sajnálnom, mikor ilyen naiv álmokat kergetnek, melyeknek nyilván valóan semmi értelme nincs. Ahhoz, hogy Lucifer engem leváltson, nem kell neki ürügy, vagy valaki, akit a helyembe rakhat, hiszen tisztában vagyok vele, hogy előttem aszerepem nem létezett és akkor is működött minden valahogy évezredeken át. Szóval, lehet, hogy tényleg elküld, mert rám unt, de biztos vagok benne, hogy nem egy üres fejű, csontváz testű "úrinőt" fog oda rakni, akinek nincs jobb dolga mint egész nap locsogni a barátnőivel és estélyeket szervezni égre-földre. Sok sikert a próbálkozáshoz, de kétlen, hogy valaha is sikeresen lehetne az ilyesmi...
- Azért merem remélni, hogy engem nem akarsz - kacagok fel gondtalanul, jókedvűen, sikeresen leplezve, hogy ez nagyjából az utolsó dolog lenne, amit kívánok. Lehet, hogy egy gyermek gyönyörű dolog és csodálatos ajándék, de én a kelleténél már jóval többet veszítettem el belőlük ahhoz, hogy higgyek az álomképben, anyaként meg tudnám őt védeni mindentől. Mert ez nem lehetséges, nem tudja senki sem biztonságban tartani a gyermekét napi 24 órában évtizedes szinten, mindig lesz valami, ami árthat neki. Ellenségek, betegség, baleset, halál, a világ gonoszsága, ezer és egy probléma, amelyekkel nem lehet harcot felvenni. És ezer és egy ok közben, hogy miért ne akarjam soha többet azt az érzést.
Asmodeus arca egy komoly érzelmi iránytű, bármilyen könnyed is volt percekkel ezelőtt, most minden vidám gondolat eltűnt róla és a helyükön csak félelem, harag és kétségbeesés bukkant fel. Tudtam én, hogy nem fogja könnyen venni, ha kiderül a hír, de ilyen elemi reakcióra nem számítottam. Ha eddig nem voltam száz százalékig biztos benne, hogy ő az apa, ez a tekintet akkor is elárulja, hogy igazam volt. És azt is, hogy bár fogalma sincs a fiúról, már most a sajátjának érzi és nem áll szándékában senki kedvéért lemondani róla. Ami nekem csak szerencse lehet, hiszen így az én információim értékesebbé válnak, mint eddig valaha. Ezek után mondja nekem valaki, hogy nem tudok gazdálkodni a tudással, amire szert teszek a közelemben. Kevés bukottnak van gyereke, igazán nem jellemző a családi egység sem, de én találtam egyet annak, akiről tudom, hogy képes lenne érte bármit megtenni. Női megérzés, vagy bármi, de mikor bejöttem a terembe, pontosan tudtam, hogy mire számíthatok és nem is csalódtam benne. Üdv a világomban.
- Fogalma sincs az igazságról. Annyit láttak a kínzók, hogy érdekel az egyik gyerek, Corneliusnak meg elhintettem, hogy nagyon hasonlít a halott fiamra. Annyit szívességből megtesz nekem, hogy holnapig biztonságban tartja - mosolyodom el halványan, hiszen ugyan én semmi konkrétumot nem mondtam, de Cornelius a legjobb választás, ha olyasvalakire van szükség, aki tud is a sorok között olvasni. Az egyetlen bukott, ekit elég régen ismerek ahhoz, hogy merjek tőle szívességet kérni és ne aggódjak a törlesztése miatt, ráadásul tisztában van az élettörténetemmel is. Ő is volt ember, ismeri a földön való boldogulás kellemetlenségeit, ráadásul tisztában van azzal, hogy egykor anya voltam és ez az érzés még valahol mélyen megvan bennem. Igaz, hogy elég mélyre temettem ahhoz, hogy valószínűleg soha többé ne bukkanjon fel, de azzal, hogy ismerem az érzést, előnyben vagyok. Olyan bukott mellett, aki hozzám hasonlóan tisztában van az érzelmek fontosságával pedig valamennyire felszabadult lehetek és biztonságosnak ítélhetem a kapcsolatot. A pokolban bár sokan ismernek, csak nagyon kevesen vannak tisztában a származásom körülményeivel és a tényekkel, amelyek odáig vezettek, hogy Lucifer mellé kerültem. A fényhozó nem egy egyszerű falusi parasztlányt vett maga mellé, választott be a kiváltságosok apró körébe, hanem a nőt, aki egészében képes megcsúfolni a keresztény egyházat és minden álszenteskedését. A szüleimről persze csak nagyon kevesen tudnak, az életemről még kevesebben, egy olyan bukott pedig, aki teljes egészében tisztában van a dolgokkal, elég hasznos, mert fél mondatokból is érti, amit nem akarok más orrára kötni.
- Én talán tudok segíteni benne - jegyzem meg, miközben a kezemet érő újabb csók elégedettséggel tölt el. Lehet, hogy Asmodeus mindenki mással játszik, de ez most őszinte, nekem azt mutatja, amit valóban érez, ez pedig több, mint amit bármelyik személyes szajhája kap tőle. És még azt mondják, a szorgos kis hangya munka nem hoz eredményt. Ostobák. - A pokolban úgy tudják, én a vezetők ágyában kapom a kiváltságaimat. Nem nagy újdonság lenne, még egyet szereznem. A kínzómesterek azt hiszik, magamnak akarom a gyereket, aki hasonlít az enyémre. Nem lepődnének meg, ha addig fűznék valakit, amíg meg nem szerzem... - válaszolok lassan, megválogatva a szavakat, amelyek nem dühítik fel és ésszerűvé teszik a tervet, hogy én hozzam ki a gyereket, Garielt a kamrákból. A hírem már jó régen tönkre ment, ebben nem sok változást okozna a gyermek, de Asmodeus örökre az adósom lenne, ha a fiát én menteném meg és gondoskodnék róla. Ráadásul egy aprócska, alakítható gyermek kifejezettenhasznos is egyben, mert még a dac korszak előtt kinevelhető belőle minden, ami számomra hátráltató tényező. Időbe telik, de akár az életbiztosításom is lehet, így nem engedhetem ki a markomból. A tervem elég stabil, főleg, ha nem lát át rajta egy érzelmileg túlfűtött bukott. Most pár csak el kell játszani a többit.
Eddig sem voltam messze tőle, de most már bezárom a kettőnk közti maradék távolságot is, kezem a tarkójára siklik és felemelkedve elég közel kerülök ahhoz, hogy a fülébe tudjam súgni a többit. Mert még nincs vége a jelenetnek. - Szoríts a falhoz, hogy kint is érzékeljék! - mert lehet, hogy ide nem hallanak be, de arról tudni fognak, ha semmi erotikus nem fog történni. Megérzik. Asmodeus kéjdémon, ő mentesül, de én nem az vagyok. Ahhoz, hogy hihető legyen, nem cselszövés, hanem szexparty megy itt, nem ártana, ha belőlem is áradna a vágy. Ahhoz pedig vagy egy erős kéz kell, vagy sok kedveskedés. A másodikra szánt időt pedig elhasználtuk beszédre. Így marad az első megoldás, a fájdalmas kéj. Lehetőleg minél gyorsabban.

Lucretia Mantova
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

Lucretia Mantova
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_monr24NJl21qib0lto1_250
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Szer. Feb. 18, 2015 9:44 pm



Asmodeus & Lucy (+18)
Rainbow On The Sky || Avagy gratula, apuka lettél!



Jobb szeretem a kevésbé erőszakos módszereket, a finom kis fifikát mint hogy valakit erővel térítsek a jobb belátásra. Mindig hatásosabb és tartósabb a dolog, ha úgy érzi önként vesz részt az egészben és nem kényszer hatására. Csakhogy abban igaza van Lucynak hogy bizony egyesek azt hiszik csak attól, hogy démonná váltak és túlélték az első 100 év kínjait mindjárt ők a Janik a fedélzeten. Pedig koránt sincsen így.
- Hát látod, még Cornelius se bír néha velük. Pedig igazán mesterien bánik az ostorral. - Na igen, a kínzómesterem igazi profi. Viszont újabban nem csak az újakkal, a régi motorosokkal is gond van. - Valami globális készül és ez nagyon nincs a Fényhozó ínyére. Ami azt illeti, az enyémre sem. Volna jobb dolgom is a Földön, mint idelent egrecírozni a népet. - Forgatom meg a szemeimet.

- Csak ha kéred Luceszítá, csak ha kéred! Luciferé vagy, nem szándékozom beleköpni a veled való tartós terveibe. Ismerve engem elnézné, ha néha jól érezzük magunkat együtt; ám nem hiszem, hogy jó néven venné ha tőlem várnál gyermeket őhelyette. - Jegyzem meg mintegy mellékesen és így egyikünk se érezheti magát kínosan a "miért ne?!" kérdéskört feszegetve. Egyébként is, egy gyermek jó ideig védtelen és sebezhető pontunk lenne, mindkettőnknek. Persze amikor a gyerek témába belekezdett álmomban sem gondoltam, hogy végül oda lyukadunk ki, ahová végül is megérkeztünk. Ez a gyerek és család téma elég érzékenyen érint, főleg hogy a saját családom is darabjaira hullott és hadban áll egymással a mai napig, a vérünket gyilkoljuk ahelyett hogy kibékülnénk. Jó ideje csak visszafogott, érzéketlen és talán hedonista valakinek ismertek, de még mindig pislákol bennem a fény és tudok érezni annak ellenére hogy többnyire sikeresen lenyomom magamban a késztetéseket. De most nem megy, ráadásul Lucyban megbízom akkor meg minek fogjam vissza magam és az érzelmeimet?! Felesleges megjátszanom magamat és azt hiszem jelenleg képtelen is lennék rá.

A Corneliust érintő kérdésemre végül megnyugtató választ kapok, így érzelmeim és idegességem látható hevessége ezzel egyenes arányban mérséklődik és immáron rendezni tudom a vonásaimat is. Nem azért, mintha meg akarnám játszani magam; inkább csak mert higgadtnak kell maradnom és kieszelni egy használható stratégiát, ahhoz meg a hideg logikát kell segítségül hívnom nem az érzelmeket. Azok sokszor csalfák és tévútra viszik az embert.
- Jó, ez maradjon is így. Ha nem túl nagy kérés. - Nem bízok én már a sajátjaimban sem sokszor az az igazság, csak önmagamban. Cornelius igaz hogy kiharcolta hogy gyakorlatilag a bal kezem legyen, de azt is tudom jól hogy ő eredetileg ember volt mielőtt bukott angyallá lett. Neki is szép élettörténete van. És semmi kedvem, hogy letaszíttassak a trónusomról adott esetben, mert egy volt hadvezért elmámorosít a hatalom íze. Mármint nincs okom jelenleg, hogy ne bízzam meg a férfiben, ám ennek a hírnek a hordereje messze túlmutat rajta. Erről akárki nem szerezhet tudomást, még Arielle-nek sem fogom elárulni. Minél kevesebben tudnak róla annál nagyobb biztonságban tudom a fiamat gyakorlatilag mindenkitől aki ártani akar nekem általa.

Tudom jól, hogy ha magam mellé venném a fiamat már a kimentésének ténye miatt is kivívja óhatatlanul sokak ellenszenvét. Olyanokét, akik bár vágynak a figyelmemre és arra, hogy a hatalomból valami morzsát juttassak nekik valamiért mégsem bizonyultak méltónak a figyelmemre. Garielnek meg kell erősödnie és nagyon sokat kell tanulnia ahhoz, hogy aztán méltó utódom lehessen és büszkén ismerjem el igen, ő a vérem. Látványos hálám úgy tűnik nem marad viszonzatlan és Lucy igazi barát a bajban. Egyből felajánlja a segítségét is, amit kíváncsian hallgatok meg. Ez a nő folyton tervez valamit, igazi cselszövő és ezért nem lehetek elég szerencsés hogy a barátságát a magaménak tudhatom.
- Csupa fül vagyok. - Mondom és mosolyom egyre szélesedik ahogy a démonnőt hallgatom. Tagadhatatlan, hogy tetszik az ötlet és megbízom Lucyban annyira, hogy rá merjem tenni ezt a terhet. Gyanítottam én, ismerve a múltját hogy ez állhat a háttérben és emiatt segít önzetlenül, nem csak hazudta hanem valóban mutatkozik némi hasonlóság a saját néhai gyermeke és az enyém között kinézetre.

- Legyen hát. Neked ajándékozom a gyermeket mindenki mást pedig meghagyok abban a hitben, hogy az amúgy is tehetséges oldaladat megcsillogtatva az ágyamban tettél szert erre a kiváltságra. Egyetlen kikötésem van ezzel kapcsolatban, nem nevelheted ellenem! Egyébként úgy készíted fel a démoni létre ahogy jónak látod. A rendszeres kapcsolattartáson és apai jogaimon kívül más kikötésem nincsen a fiúval szemben. - Nem vagyok hülye, pontosan tudom miféle aduászt adok a nőstényördög kezébe. Mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy ő is egy nagy intrika és ha több lenne a szándéka annál, mintsem sejteni engedi szükséges kikötnöm ezeket a sarokpontokat a szerződésünkben. Mert már most több ez, mint egy baráti segítségnyújtás érzem. Ez sorsfordító lehet mindhármunk számára. Ugyanakkor nem félek Lucretiától, hisz sokban hasonlít hozzám. Nem áll szándékomban ártani, míg ő sem akar nekem ártani. És ő is eképpen vélekedik rólam úgy hiszem. Talán éppen ezért is vagyunk meg ilyen jól mi ketten, mert nem áll érdekünkben a másiknak keresztbe tenni, inkább csak élvezzük a win-win felállású barátságunk számos előnyeit.

Meglepődöm, amikor ezek után ő invitál arra, amire én szoktam az üzletfeleket... ideje megpecsételni a szerződésünket. Farkasvigyor terül szét arcomon, de ezt a fülembe suttogó nő nem láthatja. Való igaz, hogy épp elég szót fecséreltünk erre a dologra, ideje a tettek mezejére lépnünk mielőtt odakint gyanút fogának. Nem kell kétszer mondania, a combjainál fogva megemelem és kényszerítem rá hogy megkapaszkodjék a nyakamban illetve lábaival körbeölelje a csípőmet. Mezítelen vagyok, így nem kell törődnöm a ruhám megoldásával és csodák csodája egyből keménnyé is válok már a puszta gondolattól is, hogy ismét és ezúttal vadabbul döngethetem meg a szőkeséget. Szinte harapva esem ajkainak, míg pár lépéssel a falnál nem termek vele és miközben keményen nekinyomom, a ruháját kezdem eltüntetni az útból. Ilyenkor átok ez a rakás alsószoknya meg a többi vacak. Mert amúgy szívesen nézném végig, ahogy levetkőzik lassan kibújva belőlük előttem. De arra már nincs időnk. Beleunva a ruhájával folytatott küzdelembe szó szerint szétszaggatom a rajta lévő drága anyagot, míg le nem hámozom róla és csak a fehérneműje marad.
- Majd kapsz másikat, sokkal szebbet! - Ígérem neki a szinte már fújtatva, hogy aztán ismét ajkainak essem vadul.

Egyetlen határozott mozdulattal teszem be neki, nem finomkodva, miközben a nyakába marnak fogaim és az ott lévő érzékeny bőrt csókolgatom néha megkarcolgatva fogaimmal. Az ajkam belső oldalát is felsértem, igaz szándékosan s érzem a vérem fémes ízét a számban ám most pont erre a katalizátorra van szüksége. Nem bántanám jobban, mint szükséges, de ha bedurvulok jobb ha élvezi és előbb nedvesedik be mint normál esetben. Elkapom az álla alatt, a torkánál és kényszerítem hogy ne vonhassa el a fejét, majd ismét megcsókolom így csak későn érezheti meg a kábító vérem. Nem engedem hogy elfordítsa a fejét és kiköpje. Kénytelen lesz lenyelni, mert én ugyan el nem eresztem. Ekkor kezdem el határozott és durva lökésekkel a mozgást benne, érzem hogy mennyire szűk és körém zárul de nem is vártam mást a fájdalommal vegyes kéj ingerére tőle. Most nem vagyok az a gavallér, aki egyébként szoktam lenni a nőkkel. Nem Lucy vágyával törődöm csak önnön örömömet keresem az együttlétben és hogy minél gyorsabban elélvezzünk, lehetőleg azért mindketten. De nincs idő finomkodni, szóval marad a durvaság bár kétségtelen, hogy én ezt is élvezetessé tudom tenni mások számára.

by Nadiya


Asmodeus
III. Démonlord
The devil never sleeps

Asmodeus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Lord of the Lust
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_nbyd0ur9Zu1r2a24bo1_500
Play-by : David Férfiistenállat Gandy
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Bukott Angyal
Posztok : 162
Kor : 4000+
Lakhely : Pokol, egyébként Port Angelesi (Kéjbarlang) rezidencia
Rang : III. Démon Lord
User neve : Kriszti
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : CASSANDRA 4000 éve az én TULAJDONOM! Szóval ha meglátom, hogy bármilyen módon inzultálod, akárcsak hozzászólsz... azt fogod kívánni, hogy bár meg se születtél volna! Ha szeretnél még élni, akkor még csak rá se nézel! Legfeljebb csókolgathatod a lába nyomát! Azt megengedem!
Különleges képesség : Minden angyali képesség birtokában vagyok, de mégsem ettől vagyok különleges. Vággyal táplálkozom. Megérzem, hogy mire vagy épp kire vágysz. Vágyat tudok ébreszteni másokban vagy épp elcsitítani bennük. Bár abban nem tudom mi poén volna?!
Foglalkozás : Csábítom a népet a rosszra.
Felöltött alak : Rainbow on the sky Tumblr_n0p5ykOzmv1sjrexlo2_500
Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Szer. Márc. 04, 2015 12:31 am

//21+!!!


Ha nem lenne fontosabb témám, most egészen biztosan kapva kapnék az alkalmon, hogy Asmodeust is kivallassam a pokol viselt dolgairól, melyek újabban eléggé váratlan mértékben kezdenek elharapózni. Az elmúlt alig tíz évben valami kezdett drasztikusan megváltozni a démonok mentalitásában és nem jó irányba. Bátrabban és őrültebbek lettek, mint bármikor korábban, ötleteik pedig felülmúlják a rómaiak legvadabb tévképzeteit és a kelet legaprólékosabban kidolgozott rendjét is. Nem tudom, honnan és kitől kaptak engedélyt erre a lázadásra, de lassan tényleg kezd aggasztó mértékeket ölteni, ez pedig aggodalomra adhat okot. Lehet, hogy a pokolban már nem számítok mai csirkének, ami azt illeti, a saját 300 évemmel már igencsak benne járok a korban, de azzal is tisztában vagyok figyelmeztetések nélkül, hogy jó néhány régi motoros és mellőzött szerető akarna nekem kellemetlen pillanatokat szerezni, ha egyszer esélye nyílna rá a megtorlás lehetősége nélkül. Valljuk be, a pokol ügyeletes kurváját, ahogy engem előszeretettel hívnak, nem azért találták ki, hogy bebetonozza a helyét évszázadokra, márpedig azokból minimum kettővel több van, mint amennyit a legjószándékúbb ellenzőim álmaikban elképzeltek eddig. És még mindig nincs vége a maga módján a diadalmenetemnek, Lucifer továbbra sem ítélt semmi olyanra, amit előszeretettel osztogat a többi talpnyalója között és igencsak fájdalmasnak ígérkezik már elmondásra is, Belial majdnem örömünnepnek vette, hogy az ő rendjébe kerültem, Asmodeus rendszeresen kivételez velem, Mammon már évtizedek óta megspórolja a kegyetlen szavakat irányomba, Beelzebub második emberének hatására pedig az ő rendszeréből sem vagyok kizárva. És elhiheti mindenki, hogy még nem értem a végére a listámnak. És még csodálkoznak, ha azt mondom, ön-ön büszkeségemmel is sokra lennék képes, nem kell hozzá rendszeresen másokét elszívnom.
Kedvem Asmodeus mindig hangulatingadozására jobban emelkedik, mert már érzem mögötte a megadási szándékot, készen áll, hogy beleegyezzen az ajánlatomba, olyan lehetőséget kínáljon fel nekem, amely igencsak ritka madár még a pokolban is. Ágyasból több mint elég van, de gyermekből, élő, lélegző részéből a világnak igencsak kevés. Főleg olyan, akit életben is akarnak tudni. Az, hogy egy, aki igencsak fontos az én felügyeletem alá kerül, igencsak nagy előnyt jelent nekem még akkor is, ha erről sokaknak fogalma nincs. Bejárás Asmodeushoz, igencsak gyümölcsöző kapcsolat és olyan bizalmasi szerep, amelyet még akkor sem bontanának fel, ha netalán bekövetkezne az elképzelhetetlen és Lucifer egyszerűen véget vetne a "kapcsolatunknak". Ha a pokol ura úgy döntene, már nem vagyok elég hasznos a számára, akkor is nem árt a vész terv, mert én nem fogom megengedni magamnak, hogy egy legyek az egyszer használatos, elfelejthető lények közül, akik csak azért élnek, mert kár a fáradtság, ami az elpusztításukba kerülne. Nem hiába mondják, hogy a hatalom megrészegít és aki egyszer már megtapasztalta, az többé nem szabadul belőle, én bizony a rabjává váltam önként és dalolva már nagyon régen. És magamtól én ugyan ki nem eresztem a karmaim közül senki és semmi kedvéért. Egyetlen dolog tudna rávenni, hogy lemondjak róla, olyasvalaki élete, aki mindennél fontosabb nekem, de emiatt nem kell aggódnom, amíg nincs gyermekem. Márpedig ha azon múlik, én elpusztítom ezt a testet aggodalom nélkül, de nem fogok vállalni soha még egyet.
- Bujaságdémont faragni nem lesz nehéz belőle, de még túl fiatal, hogy megértse a különbségeket, így vagy mindenhova magammal kell vinnem Lucifer fogadótermén kívül a feltűnés kerülése érdekében, vagy sehova. Az utóbbit tartom biztonságosnak, és előre megjelölt időpontokban megjelennék vele a hálótermedben titokban - teszem hozzá, miközben óvatosan figyelem az érzelmi ingadozást is. Nem szívesen vinnék egy gyermeket a bukottak közé, de ha csak egyetlen bukott látná, az is feltűnő lenne. Ellenben nekem egyenes bejárásom/felbukkanásom van Asmodeus ágyában engedéllyel, és ha olyankor éppen senki nem lesz a közelben, akkor mégis ki a manó tudná meg, hogy nem egyedül járok be? Lehet, hogy a pokolban még nem számítok kezdőnek, de igencsak jó cselszövő voltam emberként is, a lehetőség pedig, hogy mindenkitől csak a legrosszabbat várhatom, egyértelműen meghatványozta a képességeimet minden szempontból. Kiszámítható vagyok a magam módján, de csavarosak az ötleteim, még ők simán csak a legvalószínűbb lehetőséget keresik és ott várnak rám csapdával. Naiv banda. Milyen kár, hogy akinek ez egyszer már nem jött be, túl halott a második próbához vagy a tanulság továbbadásához. Nem, még mindig nem szívesen piszkolom be a kezem, de nem Gariel az első, akit felkarolok a 100 év kínzás alatt, még akkor is, ha a többieknek csak egyszerűen enyhítést harcoltam ki. Ma már remek kis bérgyilkosok lennének bárhol.
Kifejezetten kedvelem, ha valamit nem kell ötször a másik szájába rágnom, így a helyzet, hogy Asmodeus azonnal reagál a szavaimra, igazán nagy örömmel tölt el. Oké, alapvetően sok dolgot tudok kérni, de azt csak nagyon ritkán, hogy valaki durva legyen velem, ahhoz egy elme helyzetre van szükségem. Ami két esetben fordulhat elő nálam: ha már korábban addig izgattak, hogy az sem érdekel, ha fáj, csak valaki most és azonnal elégítsen ki, lehetőleg többször is; a másik pedig a győzelem öröme, amikor tudom, hogy a vesztes félnek szüksége van rá, hogy azt hihesse, leverte rajtam a bosszúságát. Belial mellett tanultam meg ezt, mert hiába a lordom és ő a főnököm is, a dühe soha nem tudna nekem direkt fájdalmat okozni, ugyanakkor a kéjvágya igen. Így azt alkalmazza a megbüntetésemre, én pedig nagyon ritkán bánom ezt. Asmodeusszal szemben, ha nem is olyan látványosan, de nyertem, és ezt nem fogom hagyni elveszni. Hozhatnám a papírt és aláírathatnám a szerződést vele, de nem lenne eredménye olyan tartós, mint a kérésemnek. Arról nem is beszélve, hogy egy szobányi féltékeny démont fogok magam mögött hagyni, mert egyetlen mondattal többet értem el, mint ők fél napnyi nyelvmunkával. Nyilván még nekik nem esett le, hogy aki szexet akar, azt nem érdeklik a körülmények, aki meg nem akar, amellett akármit csinálsz, bizony nem lesz. Tanulságnak elég jó szerintem mára. Főleg, mert épp minden mást akarok, csak gondolkodni nem.
A bukott magához ránt, és segítőkészen ugrom a karjába még azelőtt, hogy jelezné, mit is akar pontosan. Fél kézzel kapaszkodom meg a nyakában, körmeim szinte azonnal végig szántanak a hátán és az érzések áradata újabb adag büszkeséggel tölt el. Még azelőtt felnyögök az élvezettől, hogy elkapná a számat, hiszen érzem, hogy másodpercek alatt már csak a gondolatától is, hogy vad lehet velem szemben, márvány keménnyé merevedett. Oh, igen, ez tetszik, nagyon. Gondolataim már a csók hatására messze járnak, képzeletem előbbre tart, lehunyt szemhéjam alatt már látom a jelenetet, amint a falnak támaszt és kíméletlenül felnyársal. Akarom azt az érzést, a kellemetlen feszülést, mikor még nem vagyok eléggé kész rá, de ő már ott van és nem enged menekülni. Fájdalmat akarok, és kéjt, kíméletlen áradatot, amely azonnal eltemet és fogva tart hosszú, igéző percekig. Szinte még nála is vadabbul viszonozom a csókot, fel sem tűnik, hogy már a falnál vagyok, sőt, a ruha tépődésének a hangja sem. Szavai elvesznek az éterben, nem érdekel, mit mond és gondol, csak csinálja már, gyorsabban! Keményebben! Most azonnal!
Nem tudom, kimondtam-e a szavak közül bármelyiket is, tettem-e bármit is azon kívül, hogy a testemet teljes egészében átadtam az áradatnak, elengedtek az önuralom láncait, de még az igencsak erőszakos, a vártnál is nagyobb farok sem elég, hogy magamhoz térítsen. Fáj, feszít és dörzsöl, kellemetlenül elsőre, de ezt akartam, de még mennyire, hogy ez kellett nekem. Ő azonban nem mozdul, és ez idegesít, próbálok a fal és az acél kemény test közé szorulva ficánkolni, torkomat igencsak frusztrál nyögés hagyja el, miközben a nyakamat karcolja, majd megragadja a fejemet. Érzem a száját a számon, ahogy akaratlanul is megváltoztatja a szöget, miközben próbál ismét megcsókolni, de már elkésik vele. A szám engedelmesen kinyílik, de az ajkait már nem érzem, csak arra jók, hogy elfojtsák a sikolyt, amely az orgazmussal együtt tör a felszínre. Megfeszülök teljes testemben, mozogni próbálok és elnyújtani ezt a kegyetlen, éles élvezetet, amelyet már szinte a kín hívott életre, mert tudom, ha egyszer a végére érek, elbúcsúzhatok tőle hosszú időre. A vértől a számban fulladozok, nem tudok beszélni, nem tudom követelni tőle, hogy folytassa, és az érzés hirtelen elmúlik, lecsillapodik, magával viszi az újdonság varázsát. A bukott vére lecsorog a torkomon, azonnal egy mélyebb, lágyabb kéjt ébreszt bennem és az előző orgazmussal karöltve eléggé nedves leszek ahhoz, hogy most már félelem nélkül mozoghasson. De tudat alatt dühös vagyok rá ezért a húzásáért, a fájdalom ugyanis megszűnik, a kis plusz, ami még jó pár orgazmust el tudna nekem intézni, elillan. Remélem tényleg olyan jó a kitartása, mint mondja, mert most már a testem csillapodik, százszor többre lesz szüksége, hogy akár egyszer is ismét a csúcsra jussak. Ostoba bukott, hát nem tanulta még meg, hogy a saját testemmel én vagyok első sorban tisztában?
- Gyorsabban! - követelem ismét, amint képes vagyok a szemébe nézni és igencsak erős kihívás csillog benne. Megitatott a vérével ismét, a vágyamat a maga módján az egekig korbácsolta, de kielégíteni így nem lesz képes. Megrekedtem, a mozgása nem elég, hogy fokozza a kéjt, de leapasztani sem tudja, feszít, de nem eléggé, fáj, de nem eléggé, és ezt az elégedetlenséget nem tudom és nem is akarom elrejteni. A számat újabb nyögés nem hagyja el, körmeim a hátába rajzolják a véleményemet, és hiába nyílik még szélesebbre a combom, hagyom, hogy közelebb férkőzzön hozzám, ez itt és most egyszerűen nem elég. Még!

Lucretia Mantova
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

Lucretia Mantova
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_monr24NJl21qib0lto1_250
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Pént. Márc. 27, 2015 7:36 pm



Asmodeus & Lucy (+18)
Rainbow On The Sky || Avagy gratula, apuka lettél!



- Megmondtam, úgy intézed a dolgaidat a fiúval, ahogy jónak látod. Nem kívánok a nevelésébe túlságosan beleszólni amennyiben a kikötéseimhez tartod magad. Az még gyanús találgatásokra adna okot és nincs szükségünk még több pletykára. Így is bőven lesz miről csámcsogjanak majd vele kapcsolatban. - Mondom kissé elkomorodva. Úgy érzem itt most a kisebbik rosszat kell válasszam, mert Lucretia kétes hírneve miatt is érhetik sérelmek Garielt vagy szerezhet ellenségeket már csak azért is, mert Lucy kedvence lett. De nyilvánvalóan az én haragosaimhoz képest mindenféleképpen kevésbé veszélyesek rá nézve a jóval csekélyebb erőt birtokló haragosok, akik Lucynak tennének keresztbe. A korábbi érzelmi hullámvasút némiképp csillapodott benne, most leginkább megfontoltnak és komornak tűnhetek a démonnő szemében arcom ugyanis maszkká merevült mostanra.

Persze a helyzetünk hamar megváltozik és vágytól hevültté válik a szoba, amint szinte a falnak kenem szegény Lucyt, de hát ő kérte hogy legyek durva vele. Merem feltételezni mindenre felkészült, mert ez nem egy szokványos gyengéd menet lesz. Minden nőt másképp kezelek, úgy ahogy megérdemlik vagy amire épp szükségük van. Ösztönösen tudom, hogy mit akarnak, érzem hogy mire vágynak éppen. Azonban túl mohó voltam, egyszerre és azonnal akartam mindent és ezúttal bizony nem emeltem tartósan a nő vágyát hanem kis híján tönkretettem azt. Ám már túl későn jövök rá erre, a vérem már benne és ettől bizony túl hamar megy el, spontán orgazmust generálok benne holott egyáltalán nem ez volt a célom. Továbbra is vadul mozgok benne el sem hangzott kérése nélkül is, amit egy halandó de egy démon sem bírná sokáig fájdalom nélkül elviselni. De ő kérte, hát fájni fog neki. És nem csak egyszer fog elélvezni. Oh nem, annyiszor fog ahányszor csak akarom... hogy a végén már fájjon neki az orgazmus is. Oh igen a kényszerített orgazmus kéjes fájdalmával fogom jutalmazni.

Amikor azt követeli gyorsítsak, megragadom telekinetikus erőmmel a torkát és szorítani kezdem. Nem annyira, hogy egyáltalán ne kapjon levegőt, ám mégis oly mértékben, ami fájdalmat és majdnem eszméletvesztést eredményezzen nála. Aztán elengedem, hagyom hagy nyelje ismét nagy kortyokban az éltető levegőt hogy aztán ismét újra és újra megismételjem a folyamatot, miközben továbbra is lassan már angyalinak számító tempót diktálok. Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül fordítom meg miközben továbbra is benne vagyok s nekem háttal nyomom arccal a falnak, hogy még kellemetlenebb és hüvelyét fájdalmasabban feszítő pózban döngethessem minél kegyetlenebbül. Tudom, hogy fáj neki, érzem a fájdalommal vegyes kéjt benne mely egyre erősödni fog idővel ahogy dolgozik benne a vérem. Torkát immáron kezemmel ragadom meg és szorongatom továbbra is, miközben hátulról teszem a magamévá pokolian gyors ütemben, amit már teste sem tud követni hisz nem arra teremtetett. Bármennyire is úgy tűnhet az odakint az ajtó előtt hallgatózó démonoknak, hogy pusztán önmagamra koncentrálok és szinte használati tárgyként kezelem Lucy testét valójában mindent megteszek azért, hogy a nő sajátságos igényét kielégítsem.

Merem remélni, hogy az iménti elégedetlenségének immáron nyoma sincsen, bár korábban éreztem a hátamba maró körmeit melyekre felszisszenek s válaszul a fülébe haraptam koránt sem finoman, újabb fájdalmat generálva benne, most mégis bízom abban hogy ez a kis rögtönzött fájdalomtortúra meghozza a hatását. Kielégítetlenül bizonyosan nem hagyom, ennyire már ő is ismerhet hogy tudja ezt.
- Na. Ez. Már. Elég. Gyors. Lucy? - Kérdem tőle fújtatva, mert szinte a falak is beleremegnek már annyira gyors és erőteljes vagyok. Általában még a démonok előtt is titkolt, valós angyali erőm és állóképességem immáron megmutatkozik és érzem a démonnőnek sikerült lehorzsolnom a bőrét nem csak azzal, hogy a falnak nyomom. Annyira nem tudott benedvesedni ilyen rövid idő alatt, mint kellett volna amikor teljes fokozatra kapcsoltam. Szemeim kékje földöntúli fényben izzik immáron, akárcsak a bőröm is; de ő legfeljebb a szárnyaim árnyékát láthatja meg a falon, ugyanis nem engedem hogy hátra fordítsa a fejét. Kezem még mindig a torkán, nem eresztem inkább tovább szorítok rajta és így élvezek belé, hangos nyögés kíséretében ám a szokásos beteljesülés érzése ezúttal is elmarad számomra ahogy már megszokhattam.

by Nadiya



A hozzászólást Asmodeus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 21, 2015 6:04 pm-kor.

Asmodeus
III. Démonlord
The devil never sleeps

Asmodeus
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Lord of the Lust
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_nbyd0ur9Zu1r2a24bo1_500
Play-by : David Férfiistenállat Gandy
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Bukott Angyal
Posztok : 162
Kor : 4000+
Lakhely : Pokol, egyébként Port Angelesi (Kéjbarlang) rezidencia
Rang : III. Démon Lord
User neve : Kriszti
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : CASSANDRA 4000 éve az én TULAJDONOM! Szóval ha meglátom, hogy bármilyen módon inzultálod, akárcsak hozzászólsz... azt fogod kívánni, hogy bár meg se születtél volna! Ha szeretnél még élni, akkor még csak rá se nézel! Legfeljebb csókolgathatod a lába nyomát! Azt megengedem!
Különleges képesség : Minden angyali képesség birtokában vagyok, de mégsem ettől vagyok különleges. Vággyal táplálkozom. Megérzem, hogy mire vagy épp kire vágysz. Vágyat tudok ébreszteni másokban vagy épp elcsitítani bennük. Bár abban nem tudom mi poén volna?!
Foglalkozás : Csábítom a népet a rosszra.
Felöltött alak : Rainbow on the sky Tumblr_n0p5ykOzmv1sjrexlo2_500
Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   Hétf. Ápr. 20, 2015 11:26 pm

// 21+

A szoba levegője immár teljes egészében vággyal töltött, szinte tapintani, vágni lehet itt a szikrákat és a testekből kicsapó energiát. Alapvetően, főleg, ha tudom, hogy utána nincs szünetem, akkor még azelőtt komolyabbra fordítom a helyzetet, hogy az ehhez hasonló erőszakos közel kialakulna, de most én sem tudok magamnak parancsolni. Lehet, hogy Asmodeus ezt soha nem lesz képes elismerni, de számomra akkor is igazi győzelemmel ér fel a tény, hogy egy olyan kincset juttat a birtokomba, amely évszázados sértetlenséget fog számomra biztosítani a tényről nem is beszélve, hogy megkapom a lényt, akit nem lesz nehéz a vezetők mellé segítő pozícióba juttatnom és cserébe olyan pártfogást szereznem tőle, amely komolyan segíthet minden jövőbeli tervemben. Nem mintha mernék túl nagyot álmodni, ahhoz jelenleg a pokol talaja még számomra is túl képlékeny, de már szilárdul meg és tisztában vagyok vele, hogy egy évszázadon múlik a stabilitása, amit még túl kell élnek. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de háromszorosát eddig már sikeresen megkaptam, szóval a gondolat, hogy a többi is menni fog, számomra messze nem olyan rémisztő, mint másnak lehetne. Sőt, egyszerre tölt el örömteli várakozással és a kapzsiság egy olyan szintjével, amit Mammon követői nagyon könnyen megirigyelhetnének. Lehet, hogy csak egy démon vagyok, de annak piszok jó és ezt nem adom ki a karmaim közül. Jöjjön, aminek jönnie kell, de senki ne számítson sok jóra.
Vicces, hogy egy lelkiállapot mennyire képes befolyásolni a test reakcióit. Nem mintha nem tapasztaltam volna ezt korábban, hiszen még mindig megvan és igencsak biztonságba helyezve rejtőzik el a tudatom mélyén egy hely, amelyet akkor használok, amikor túl durva a kínzás, amit nekem szánnak és menekülni akarok a fájdalom elől, de eddig nagyon ritkán kaptam csak lehetőséget, hogy az ellentétét is kipróbáljam. Most azonban felbukkant az is, egy diadalittas pont, ahol a testem már átkapcsolja az érzékeket, a fájdalom is kéjként van jelen és tör magának utat az érzékeim között. Bármikor máskor egészen biztosan tiltakoznék a durva bánásmód ellen, amiben részesülök, már a fele is sok lenne számomra és meghátrálásra késztetne, de most a tulajdon büszkeségem egyszerűen blokkolja ezeket a biztonsági pontokat a testemben és elhiteti velem, hogy ez is egyfajta kényeztetés. Nem tudom másképp leírni ezt az érzést, aki nincs itt, nem tapasztalja meg a saját bőrén, az biztosan nem fogja soha megérteni, a lényege, hogy hiába vagyok jelen és tudatomnál, számomra éppen semmi nem fáj. Lehet, hogy az aktus végén, sőt, a következő pillanatban, amint a mámor csökken, már nagyon is fog, de addig éppen nem tud izgatni sem a jövő sem pedig annak minden előre látható hátránya és előnye. Nem mintha előnyből olyan sok lenne, de azért azokról sem szabad elfeledkezni.
A torkomon lecsorgó vér fémes, keserű és sós íze sem tud kizökkenteni, a fulladás érzék csak hozzáadódik a többi ingerhez, majd a testem újra fellángol és reakcióba lép azzal, amit kaptam. A bukott vérét már tapasztaltam korábban is, és bár nem éreztem rossznak, de alapvetően hiszek benne, hogy nekem ilyen szinten nincs szükségem afrodiziákumra és majdnem személyes sértésnek vettem, hogy a számba került ismét. Majdnem, kapok akár csak egy percet is, amikor nem jár egy farok igencsak mélyen és célzatosan bennem, akkor biztosan nem hagyom szó nélkül a dolgot, így viszont az élvezet átvette a fő szerepet a szememben és nem tudtam megjegyzést tenni. Csak lehunytam a szemem és összpontosítottam mindarra, amire szükségem volt, az erőre, amely falhoz szegezett, a sebességre, amivel Asmodeus újra és újra belém vágta magát, a hidegre a hátamban, mindenre, ami a helyemen tartott és rávett, hogy tűrjek. Tűrjek és elviseljem a bánásmódot, mert az első orgazmus lecsengése után már tudtam, a vér is csak a kéjt tudja növelni, de arra nem képes, hogy ismét a szakadékba lökjön, elvegye az eszem és az élvezetet tegye az egyetlen kapaszkodómmá. Vágytam rá, akartam ezt az érzést, de megrekedtem előtte, mintha egy fal lenne köztem és a számomra kinézett hely között, amelyen nem jutok át. Ezt pedig ki is fejeztem, elégedetlen sikoly hagyta el a számat, a körmeim ismét bőrt értek és belemélyedtem, nem érdekelt, milyen mély és véres nyomokat hagyok hátra, amíg az változásra ösztökéli a bukottat. A magam részéről mindent megteszek, hogy még eszeveszettebb, durvább és keményebb tempóra ösztökéljem, pedig tisztában vagyok vele, hogy már ez sem emberi, ha nem lennék démon, a jövő hétig nem állnék fel az után, amit most kapok tőle. De nem érdekel, akkor is többet akarok, még!
A levegő, az arcomba csapódó haj és a kegyetlen találkozás a fallal ébreszt rá, hogy megpördített, hogy próbál még inkább kegyetlen lenni. A levegő a torkomban akadna, ha nem szorítaná azt is, mint a fél testemet. A fal horzsolásokat hagy a bőrömön, nem tudok kapaszkodni, nem vagyok képes saját magamat feltornázni annyira, hogy a szög, amelyet választ elviselhető legyen, egyáltalán semmilyen eszközöm nincs rá, hogy megakadályozzam a mozgását. A tény, helyzet, a fájdalom, amely a kéjen is átütött bármikor máskor messze elég lett volna, hogy harcoljak, szabaduljak és véget vessek ennek a tortúrának, de nem most, mert akartam ezt az egészet. Félig kitekert nyakkal pislogtam hátra, próbáltam elkapni Asmodeus tekintetét, amelyben az enyémhez hasonlóan a józanság minden szikrája eltűnt már, szája belém mar, karja a torkomat szorítja meg újra és újra, megfosztva a levegőtől, kérdése pedig nyilván valóan költői, mert esélyem sincs rá válaszolni. Csak tűrni, keresni a kiutat a veremből, ahova kerültem, keresni bármit, ami át tud törni a falamon és felülkerekedni az érzéketlenségen. Engem lep meg a legjobban, hogy a szemem sarkából elkapott, égető, kék tekintet és a felbukkanó fekete szárnyak adják meg ezt. Azonnal a falnak szorít még inkább, de már láttam, amit akartam, a jelét annak, hogy őt is cserben hagyta a józan esze, és ez engem át engem az újabb roham minden pillanatának. Újra érzem, hogy belém vágja magát, mélyen, nagyon mélyen és feltartóztathatatlanul, a testemet teljesen kitölti, felnyársal és nem hagy más lehetőséget a menekülésre, csak az élvezetet. Az orgazmus hirtelen ér el, megrázkódom, rángatózom és biztos vagyok benne, ha nem tartana olyan erősen, akkor a földre zuhannék magamtól. A szemem elhomályosul, csak a vasmarkot érzem, amely a nyakamat szorítja, a falat, aminek neki préselődöm és valahol a távolban egy nyögést is. De ez most épp mind mellékes, amilyen hamar jött, olyan gyorsan kezd is a kéj elmúlni, mutatva, hogy a testem bizony megszenvedte a rohamot. Kezdem érezni a fájdalmat, ahogy a bukott még mindig bennem feszegeti a határokat, a sebeket, amelyek elborítják a bőrömet, a pulzáló melegséget, mely előre jelzi, hogy a torkomon holnapra csúnya, zöldes-kék zúzódások fognak felbukkanni. Ha ember lennék, egy ilyen kegyetlen szex után biztosan kórházban kötnék ki és hetekig viselném a nyomait, de még démonként is napokig fognak díszíteni a foltok mindenhol.
Lassan mozdulok meg, próbálok rámutatni, hogy most végre elengedhetne, mielőtt még a fájdalom komolyan belelendül. Nem először sérülök meg szex közben, bár ilyen csúnyán általában csak emberként, a férjem egy-egy verése után végeztem, és ez a gondolat éppen elég ahhoz, hogy a maradék vágyat is kiűzze belőlem. Szabadulni akarok, nem a szobából, de a jelenléte alól mindenképp, nem akarom, hogy érintsen, bennem legyen, sarokba szorítson, az énem eddig háttérbe szorított része most bukkant fel és követelte magának a figyelmet. Nem félelem, hanem egyfajta megvetés és undor próbált belőlem utat törni a felszínre, én pedig azelőtt el akartam szakadni, hogy sikerül neki. Nem lennék képes megmagyarázni Asmodeusnak az érzések keletkezését, így vissza akartam őket űzni a saját kis belső poklomba, minél előbb. Később is ráérek megküzdeni velük...
A fal remek támaszték, a lábam még mindig remeg a korábbi után, mikor a szoba irányába fordulok és végre ránézek a bukottra is. Nem én vagyok az egyetlen, akit itt a vágyai irányítottak, ezzel tisztában voltam már előtte is, de a szintje kérdéses. Most már tisztán érzem, mit tett a testemmel ez a kis affér, és azt is tudom, hogy mit érezhettek belőle a kéjdémonok. Számukra egyértelműen büntetést kaptam a pimaszságomért, csak mi idebenn vagyunk tisztában azzal, mennyire nem az volt. Lassan emelem fel a kezem, egy pillanatra meglepődöm az ujjaim hegyén lévő vér fontokon, majd figyelmen kívül hagyva a jelenlétüket kezdem el óvatosan a nyakamat masszírozni. Az nyilván való, hogy pár napig illúzióra lesz szükség, ha el akarom rejteni a zúzódásokat, de talán még nem késő, hogy a színüket megváltoztassam. Minimális fájdalmat okozva, szakértőként húzom végig az ujjaimat a fájó pontokon, szorítom össze és engedem el a bőrt, mélyebb rétegek felé terelve a vért. Magamnak még nem, de másnak már segítettem ilyesmivel, így megér egy próbát. Az nem érdekel közben, hogy meztelen vagyok, a hajam nyilván valóan kiszabadult a kontyból és úgy egészében a testem azt jelzi, nagyon elbántak velem. Asmodeus nem először lát szex után, nincs okom szégyenre, és egyértelmű az is, hogy nem bántam meg semmit abból, ami történt. Oké, ismétlést egyhamar nem akarok, de nyilván való, hogy nem volt semmi ellenemre. Maximum a fojtogatás, azt kihagyhatjuk a jövőben...

Lucretia Mantova
II. Büszkeség démon
The devil never sleeps

Lucretia Mantova
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Pokol hercegnője
Gif vagy kép : Rainbow on the sky Tumblr_monr24NJl21qib0lto1_250
Play-by : Holliday Grainger
Vonal1 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 242
Kor : 560 felett
Lakhely : A pokol trónjának lábánál
Rang : Őkirályi főkíváncsisága
User neve : Hana
Vonal2 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Családi állapot : Volt már minden
Különleges képesség : Előhozom belőled a legrosszabb énedet
Foglalkozás : Lucifer árnyéka
Felöltött alak : Angyalarcú porcelánbaba

Vonal3 : Rainbow on the sky 3rZvgf4
Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Rainbow on the sky   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Rainbow on the sky Empty
Vissza az elejére Go down
 
Rainbow on the sky
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-