Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra




Tárgy: You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra   Vas. Ápr. 12, 2015 9:54 pm


Elege van a mai napból.
Unottan ül az irodájában, tudatának erejével röptetve ezüsttel futtatott tollát – melynek szárába az ő nevét gravírozták; ajándék Lisbeth Connerytől –, és vörösre lakkozott körmeivel az asztalának falapját kocogtatja, mint egy ideges rajzfilmtigris.
Noha idegességnek nyoma sincs, sokkal inkább unalomnak, mégis tökéletesen illőnek érzi a hasonlatot.
Aztán egy mozdulattal hátrasöpri jobbjának kézfejével vörös haját, és halványan szájfényezett ajkait beharapva koncentrálni kezd, hogy a vassal szegett szék vele szemben rezegni, majd csikorogva hátrálni kezdjen, de csalódására csak megpördíteni tudja az ülőalkalmatosságot, hátrálásra késztetni már nem.
Ismét nekiveselkedik a dolognak – aztán az ajtón való kopogtatás hatására ismét csak megpördíti a széket, ami immár hátat fordítva ácsorog az asztal túloldalán.
– Ki az? – csendül a hangja – olyan régóta ül már csendben, hogy még számára is idegenül hangzik –, aztán sóhajtva feláll az asztaltól. Mióta Rainarashinya ráhagyta a Pomme de Sang vezetését, csőstül jön rá a baj – és az utóbbi időben mintha a csőstül érkező baj megduplázta volna magát.
Az ajtó feltárul, és belép a helyiségbe az egyik kéjhölgy; telt idomain kissé mintha feszülne a passzosabb fazonú póló és cicanadrág, bár viselője szemlátomást nem törődik vele.
Ginevra az ajkába harap az aggódó arc láttán.
– Probléma van a bárban – jelenti a nő, és hüvelykjét hátramutatva a válla fölött folytatja: – Az egyik fickó minden áron fel akar jutni hozzánk, de olyan részeg, hogy ezt senki nem tartja jó ötletnek a lányok közül.
Ginevra arca elkomorul. A szembeni szék egy kissé megremeg, majd a kiválasztott nő egyetlen intésére elcsendesedik, aztán ismét pördül egyet, ahogy a kéjnő folytatja:
– És önt akarja, Ms. Hall. – Azzal a nő hátrál egy lépést, látszólag attól félvén, hogy a pördülgető szék arcon találja kapni a következő pillanatban.
Ginevra megköszörüli a torkát, aztán ellép az asztaltól, és vékony karjait összefűzi a mellén. A korábban hiányolt idegesség most teljes erejében mutatkozik rajta; a nyakát övező nyaklánc enyhén vibrál a rosszul palástolt idegességtől, és a szék magában rezeg az asztal túloldalán.
– Miért épp engem akar? – kérdezi aztán, a nő felé fordulván. – Nagyon jól tudja, hogy az üzletvezetőt nem igényelhető meg. – Magas sarkú csizmája felkopog, ahogy Ginevra elindul a kéjnő felé, majd meg is torpan, és jobbik esze ellenére – mely váltig azt sikoltozza, hogy ostobaságot tesz –is elrendezi szolid toalettjét. Végigsimít fekete blúzának vékony anyagán, hogy elrendezze az esetleg kialakult ráncokat, majd megigazgatja hasonló színű farmerét is, és ismét felhangzanak kecses kop-kop-kopogásai, ahogy aztán követi a kéjhölgyet.
– Magához ragaszkodik, Ms. – feleli aztán a nő, miközben mind a ketten lesietnek a lépcsőn, aztán átvágnak a hallon. – Nem tudtuk lebeszélni róla.
– De hát részeg! – csattan Ginevra; és az egyik rézzel futtatott tükör megugrik a helyén, bár hál’ Istennek, biztos kézzel akasztották anno szögre. – Nem rakták ki automatikusan?
– Nem visszaeső alkoholista – magyarázza az alkalmazottja. – Rendszeresen fizető vendég, sosem okozott eddig gondot. De most önt akarja. Sajnálom – teszi hozzá végül, látván, hogy alkalmazója ismét szólásra nyitja a száját, aki erre mégis csendben marad.
Rövid séta után máris a bárban vannak; az alkoholgőz hártyavékony fátylat borít a lágyan vibráló helyiségre, és lágy zene vegyül a levegőbe.
Betiltották a dohányzást, így füst szagát egyáltalán nem érezni; ellenben, akik láncdohányosok, alapjáraton árasztják pórusaikból a szagot.
– Ms. Hall! – kiált egy férfi, és a hangja whisky ízű. – Ms. Hall, ké-kérem, jöjjön… jönnön ide!
Ginevra fájdalmas arccal fordul a férfi felé, akitől már minden jel szerint kiakadna a szonda, aztán elindul felé, csizmájának kopogása elveszik a bent beszélgető vendégek monoton morajában.
Amint odaér, a férfi egyből megragadja a kezét, és magához rántja azt, ujjai közt morzsolva az ő ujjait.
– Jaj, Ms. Hall, segítenie kell – bár korántsem ilyen jól érthetően beszél, Ginevra mégis kiérti a szavait. – Szükségem van egy lányára. De… de le vagyok égve.
– Nyilván most itta el az utolsó fillérét – feleli Ginevra, és megpróbálja elhúzni a kezét, ám a férfi nem engedi. Egyelőre nem is szándékozik, bár mentségére legyen szólva, hogy tovább nem is óhajt menni. – Engedjen el, kérem, nem szeretem az ilyenféle testi kontaktust.

avatar
Kiválasztott
Bite me, honey!

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : • so hard to controll her
Gif vagy kép :
Play-by : Holland Marie Roden
Vonal1 :
Faj : kiválasztott
Posztok : 13
Kor : 25 év
Lakhely : port angeles
Rang : bite me honey!
User neve : ozzie
Vonal2 :
Családi állapot : hajadon
Különleges képesség : fémmanipuláció (egyfajta telekinézis)
Foglalkozás : üzletvezető a Pomme de Sangban
Felöltött alak : eperszőke, zöldesbarna szemű nő
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra   Hétf. Ápr. 13, 2015 10:00 pm



Ginevra & Drake
Rád kellett várnom, a te jöttödet kellett figyelnem. És most harcolni fogok érted.



Hosszú, kecses ujjait a bár hátsó ajtajának kilincsére simítja, majd egy határozott mozdulattal löki be maga előtt azt, hogy az a nem megszokott módon engedelmeskedjen neki. Jobbjában a hangszerét szorongatva tesz beljebb egy lépést, és szinte rögtön arcon csapja a különféle italok keveredése a parfümökkel és az olcsó, férfi pacsulikkal, melyet jobb híján kentek fel magukra a jelen lévő urak. Persze, a dohányosok nagy sajnálatára a cigaretta fogyasztása tiltott a bárban, de még így is, akik csak úgy tudták betenni a lábukat, hogy egyet még el kellett fogyasztaniuk, szinte árasztják magukból a szagot, mely rátesz még egy lapáttal a különleges vegyületre. A jellegzetes szag minden egyes alkalommal kisebb fintort fest arcára, de már szinte természetesnek veszi, hogy amikor elhagyja a helyet, és betér lakásába, a különleges szagélmény ott is tovább virít, amit ő maga, és tanítványa se vesz túl jó néven. Egyelőre viszont még ott tartunk, hogy halk, nesztelen léptekkel közelíti meg a bár belső terét, kiérve onnan, ahol még a kutya se szokott járni. Egy árva takarító nem szokott arra megfordulni mondván, hogy elvégzi munkáját, csak ő az, aki elhatározta, hogy nem áll szándékában átverekedni magát a kisebb embercsődületen, miközben többen is nekidörgölőznek, független a nemektől. Bár hosszú élete alatt elég sok mindent látott, és élt át, de valahogy még mindig nincs ínyére, hogy a saját neméből származó egyedek különféle csábos szavakkal próbálják magához invitálni. Ehelyett csendben, a sötétből kilépve figyeli az előző zenekart, kik halk aláfestő zenével kedveskednek az egybegyűlteknek. Kellemes melódiákat játszanak, mely nem túl hangos, de nem is túl halk, aki társasággal díszeleg, tökéletesen tud szót érteni a pereputtyával, aki pedig egyedül tette be a lábát, annak meg épp elég a hangerő ahhoz, hogy figyelemmel követhesse az énekesnő szavait, lágy hangszínét. Noha ő maga nem szereti a jazz-t, bár ha nagyon muszáj, ő maga is játssza, a dallam mégis magával ragadja. Halvány mosoly kúszik arcára, amint az énekes végigsimít mikrofonállványán, majd egy biccentéssel jelzi az együttese többi tagjának, hogy elérkezett az idejük, miszerint át kell adni a helyüket. A kis társaság nem is vesz sok időt igénybe ahhoz, hogy levonuljanak a színpadról, és, hogy ne legyen túl sok idő a váltás közben, Drake már szinte ott is terem, mindezt feltűnésmentesen téve. Elismerően biccent egyet az énekes felé, majd, mintha mi se történt volna, előveszi a mikrofonját, melyet a gitártokban helyezett el, és azt fel is tűzi az állványra, és lehalkítva a hangszórót csatlakoztatja rá a kábelt. Ezt a műveletet ugyanúgy végrehajtja gyönyörű, hófehér Gibsonjával is, ami ezek után a nyakába akasztva köt ki. Még egy gyors kézrázás is belefér a zongoristával, aki a mai este folyamán fogja őt kísérni, majd félig ráülve a bárszékre, rásimítja kezét a gitár nyakára, és jelzi társának, hogy ő készen áll, akár el is kezdhetik.
Az első akkordot lefogva húzza végig a húrokon a pengetőt, majd ritmikusan vált fogást, mindeközben a kellemes, moll hangnemben maradva, mely könnyű, bár inkább szomorkás hangvételű. Erre az alapra pedig lágy baritonja, mint a bársony simul rá. Azt a zenét, amit ők alkotnak, mondhatni nem lehet műfajba sorolni, elvégre nem is jazz, nem is pop, egyszerűen csak a fülnek megnyugtató hatással szolgál, hiszen az a nap huszonnégy órájában különféle próbatételek elé van kitéve.
Bár ő maga egyesülni tud a zenével, mégis valami, illetve valaki kizökkenti ebből az állapotból, és szinte eltávolodik a saját maga által kreált környezettől, viszont kötelesség lévén nem hagyhatja abba, és kérheti ki a magáét. Egy látszólag is ittas állapotban lévő férfi, ki ellentmondást nem tűrően kántálja, miszerint neki nincs pénze, de mégis szeretne, mondhatni királyi ellátásban részesülni a nap bármely pontján ki tudja hozni a sodrából, de mikor munkáját végzi, szinte késztetést érez, hogy lerakja hangszerét, és megközelítve az ürgét egy igazán kiérdemelt jobb horgost nyomjon a képébe. Erre viszont egy perc lehetősége se akad, hisz hivatása szerint neki, akármi is történjék, a hallgató közönség kedvében kell járnia, független, hogy éppenséggel ki az, aki ebben megpróbálja megakadályozni.
Viszont akadnak itt olyanok is, akik megteszik a közbeavatkozást helyette is. Egy kéjnő társaságában libben be a képbe a bár, és a bordélyház tulaja is, aki ellentmondást nem tűrően állapodik meg a pasas előtt, ki nem fecsérli ám az idejét, és roppant ellenszenvesen tudatja vele, hogy mi is a célja a mai este folyamán. Drake, bár nem félti őt, elvégre tudja, milyen fajból szalasztották, szinte vágyat érez, hogy ő is közbeavatkozzon -már csak udvariasságból is-, és idegessége fel is csillan skarlátvörös tekintetében, mely gyorsan tova is illan, és ismét jegeskék szemekkel mered a párocskára. Ehelyett megfékezve magát játssza tovább a maga kis melódiáit. Hát, ez a probléma akkor, hogyha az ember... vagyis a vámpír mondhatni székhez kötött a munkájának köszönhetően. Ő viszont minden eshetőségre készen áll, és ugrás kész állapotban, megfeszített izomzattal kémleli a csetepatét okozókat a bár közepén.

by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra   Szomb. Május 02, 2015 2:59 pm




Do not take life too seriously.

You will never get out of it alive.

Ideges.
Ez abból mutatkozik meg, hogy bíborra festett, lereszelt körmeivel kocogtatja tulajdon könyökét, a karjait összefűzve a mellén, mintegy a bezárkózottak testtartását felvéve, és mintha parfümfelhőként bocsátaná ki az ellenszenvet, egyenesen a vele szemben álló férfi felé.
Mikor az elkapja a kezét, magához rántja és az ujjait kezdi el morzsolgatni, mint a rizsszemeket, Ginevra szempillái megrebbennek, és résnyire elnyílnak az ajkai. Ha nem lenne olyan kifinomultan nőies, mint amilyen, most cifrán elküldené melegebb éghajlatra, ám mivel tudvalevőleg kifinomultan nőies, így aztán eddig résnyire nyílt ajkait most pengevékony vonallá préseli össze, hogy a szájfény színe eltűnik. A háttérben rezgő dallamfoszlányokon át is hallja, ahogy a fém- és vaseszközök – szék lábai, a sörcsap, egy nő kezét akaratlanul is felemeli az ezüst gyűrűnél fogva – életre kelnek. Mindet érzi, megannyi suttogás a tudatában, és az ingerültség az akarata ellenére is kiül az arcára.
– Nézze – mondja, miután sóhajtott egyet –, nekem erre nincs időm. – Itt szabad kezével gesztikulál, hogy némileg nyomatékosítsa a helyzetet. – Tudja, én végezném a dolgomat, ami nem az, hogy a vendégeimet én szolgáljam ki. – Küld felé egy mosolyt, miközben újabb kísérletet tesz kezének kiszabadítására. Noha nem épp a türelméről híres, most mégis gyanúsan sokáig képes mosolyogni, anélkül, hogy az arcán megrándulna egy izom, Ami persze nem annak köszönhető, hogy az idők folyamán esetleg gyakorolta volna a türelem művészetét, sokkal inkább annak, hogy a bár történetesen tele van emberekkel, akik reflexből felnyomnák őt a rendőrségen, ha egy székkel agyonverné a vele szembeni férfit.
Mert képes arra, hogy a székkel agyonverje. Még csak meg sem erőltetné magát vele, ha már itt tartunk; érzi a székláb fémének jelenlétét a tudatában, és csak intenie kéne, hogy a nevezett székláb belefúródjon a fickó fejébe, az agyig, aztán kibukkanjon a tarkóján.
Az a legrosszabb, hogy mindezt el tudja képzelni, mindenféle nehézség nélkül.
Világéletében lanyha fantáziával rendelkezett, de ezzel a fickóval szemben csuklóból produkál olyan fantáziaképeket, amelyeket még a legbetépettebb ember is megirigyelné.
A férfi ekkor halkan nyígva feltépi őt a gondolatai közül:
– Ha nincs más, akkor hitelre! – És újult erővel kezdi el gyötörni az ujjait, mintha azok gyurmából lennének.
Hallhatóan csikorognak a széklábak, ahogy Ginevra is csikorgatja a fogait; aztán megpróbál türelmet erőltetni magára, és szabad kezével a füle mögé gyűr egy vöröses hajtincset.
– Sajnálom, de a Pomme de Sang nem egy kis bolt – mondja könnyednek szánt hangon. – Itt nem lehet hitelt felvenni. – Aztán minden erejét összeszedi, és kirántja a kezét a férfi kezei közül, majd futó, kissé undorodó pillantást vet rá, és összefűzi a karjait a mellén. – Sajnálom – teszi hozzá, mintha csak mentegetőzne. Tesz hátra egy lépést, hogy felvegye a két méternyi távolságot, aztán az ajtó felé biccent.
– Sajnálom, de távoznia kell – jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangot megütve, majd egy kissé szelídebben hozzáfűzi: – De amint megfelelő összeget tud a zsebében, szeretettel várjuk vissza. – Újabb mosolyt villant, hogy legalább minimális mennyiségben megmutathassa: nem olyan vérmes, mint ahogy az első blikkre látszik, de a végeredmény igazán siralmasra sikeredik, így nem is próbálkozik a dologgal.
Aztán a következő pillanatban a férfi arca elkomorul.
Hirtelen az ő, Ginevra tudatába kúsznak a hangcsápok, megannyi dallamszál, és felerősödik, pulzálva, ahogy a férfi arcának változását követi figyelemmel, kockáról kockára, és úgy érzi, adrenalintűz ég végig az erein.
A férfi hirtelen mozdulattal nyúl ki a kezéért, aztán, mintha meggondolná magát, két lépéssel átszeli a köztük feszülő távolságot – és a szájából dől az alkoholszag.
– Be is perelhetem magukat – közli akadozó nyelvvel. Ginevra ki akar mozdulni a hatóköréből, de egy pillanatra mégis ledermed, hogy belefeledkezzen a látványba, amit a férfi arca közelről nyújt.
– Maga most fenyeget? – kérdez vissza, a kelleténél élesebben, és aztán – aztán fellendül az egyik szék – az egyik láb pontosan a férfi tarkójára mered –, és ezzel egy időben Ginevra félrebiccenti a fejét, és ismét kérdez: – Békén hagy?
A bárban mintha minden elhalkulna, és többen feléjük néznek, majd néhányan felállnak az asztaloktól – a székek csikorognak –, és kisietnek a helyiségből.

©



avatar
Kiválasztott
Bite me, honey!

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : • so hard to controll her
Gif vagy kép :
Play-by : Holland Marie Roden
Vonal1 :
Faj : kiválasztott
Posztok : 13
Kor : 25 év
Lakhely : port angeles
Rang : bite me honey!
User neve : ozzie
Vonal2 :
Családi állapot : hajadon
Különleges képesség : fémmanipuláció (egyfajta telekinézis)
Foglalkozás : üzletvezető a Pomme de Sangban
Felöltött alak : eperszőke, zöldesbarna szemű nő
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra   Vas. Május 03, 2015 12:37 am



Ginevra & Drake
Rád kellett várnom, a te jöttödet kellett figyelnem. És most harcolni fogok érted.



Meg kell hagyni, az évek múlásával szinte elidegenedett a munkájától. Régen, ki tudja hány évszázaddal ezelőtt látszólag is lelkesedett a zenéért, független attól, hogy éppenséggel az operában ülve hallgatta azt, esetleg saját magának köszönhetően. De, mikor fordult a kocka, és kisodródott a tehetősebbek kategóriájából, nem volt más választása, azt kellett tennie, amihez a legjobban értett. És ez nem volt más, mint a zene. A zene, amit annyira imádott, jó pár évvel ezelőtt a munkájává lett. És meg kell, hogy mondja, szinte teljesen más értelmet nyert a számára. Hiszen, más az, amikor az ember élvezettel muzsikál önmagának, vagy egy kisebb, baráti körnek, ahol nincsenek elvárások, mint egy bárban, ahol csak háttérzajként szól, hogy ne legyen néma csönd az épületben, legyen némi hangulat. A zene, amit annyira imádott, alsórangú lett a számára, már kötelességből teszi, hiszen ha nem játszik, nincs pénz, ha nincs pénz, nincs semmi. És nem azzal van a baj, hogy nem lenne elegendő ideje kitanulni más szakmát, hiszen abból jutott neki a legtöbb… inkább csak a lustaság az, ami visszatartja. Elvégre, olyan könnyű csak felkapni a gitárt, sétálni pár métert, szórakoztatni az embereket, és végül, mikor a nap már feltűnik a horizonton, vagy esetleg az utolsó ember is elhagyta a bárt, akkor hazasétálni. Egyszerű, és kellemes. De azzal már nem is törődik, hogy mindeközben az egyik fénypont az életében kialudni látszik, és már nem tud ellene mit tenni. Kötelessége van, és nem hagyhat cserben senkit, noha minden bizonnyal az ő eltűnése után is ugyan olyan mederben folyna a füstös kis csehó élete, mint előtte. Nagyobb port kavarna, ha az egyik kéjnő döntene a felmondás mellett. De ebben a világban már minden, és mindenki pótolható, nyilvánvaló, hogy nem kéne több pár napnál, és máris más szórakoztatná a megfáradt urakat.
Mikor az előtte lévő együttes utolsó tagja is elhagyja a kialakított színpadot, már megrögzött gyorsasággal csörtet fel, hogy minél kevesebb idő teljen el a váltás között. A hangszerét kikapva rádugja azt a hangosítóra, ahogy a mikrofonját is, majd felülve a bárszékre, a zongoristának már rögtön int is, hogy elkezdhetik az estét, mely egyelőre ugyan olyan fárasztónak, és zavaróan hosszúnak tűnik, mint a többi. Elvégre, az úgymond közönség tagjai nem veszik a fáradtságot, hogy felpillantsanak a színpadra, aki pedig mégis megteszi, szinte fintorogva veszi tudomásul Drake sápadtságát, és ezzel máris elidegenedik tőle, ezzel a zenéjétől, holott az még továbbra is minőséginek mondható. Hiszen, kellemes tónusa van, de nem lehet konkrétan rangsorolni. Kellő mélységekkel és magasságokkal is rendelkezik, ami inkább a baritonok közé határolná, de néha feszegeti azokat, és nagy kedvesen rá lehet aggatni a tenor kifejezést is. De, ő mindig is szívesebben él a mélyebb hangokkal, hiszen azokkal sose lőhet félre, kellemesen besimulnak a környezetbe, és nem kirívó, és nem zavar senkit a beszélgetésben. Hát, ez jutott neki… koncentrálni arra, hogy még csak véletlen se kontárkodjon bele mások beszélgetésébe a hangjával, holott ő csak a munkáját végzi. Egy el nem ismert zenész lett, aki sok esetben nem is játszhatja azt, amit igazán szeretne. Hiszen, bár zeneszerzőként is tevékenykedik, egy árva darabja nem került még a nyilvánosságra, pedig egyik se kifogásolható. De ő már csak azt játssza, ami kell a népnek…
Ha eddig nem árasztotta el a bárt a különböző italok szaga, hát meg kell mondani a betoppanó férfi kellemetlen aromája igen csak kitesz magáért. Nem mondhatná, hogy túlzottan közel helyezkedik el a pasashoz –nagy szerencséjére-, de teljesen valószínű, hogy ő árasztja magából a különféle szeszek szagát. Egyik keveredik a másikkal, és nyilván ugyan ilyen véleménnyel lehet majd az ittas állapotban lévő úriember is, amikor kifele jövet látja őket… És, hogyha ez eddig nem lett volna elég, igen csak harsányan fejezi ki az akaratát, ki nem más, mint a bár vezetője, aki alig pár perccel később egy kéjhölgy kíséretében érkezik meg, hogy, úgymond „felvegye a rendelést”. Drake mindezt úgy figyeli végig, hogy egy pillanatra se szakíthatja félbe a zenét, hiszen neki elsődlegesen az a dolga a mai este, hogy zenéljen, nem pedig, hogy bajba esett hölgyeket menekítsen ki a részeg fószer karjai közül. Noha szívesen megtenné ezt a gesztust, egyelőre nem szakad el hangszerétől, és a moll hangneméből, melyben megragadva játszanak össze a zongoristával, ki látszólag már felfigyelt az eseményekre, hisz részéről becsúszik egy két fals hang. De, a vámpírt ez alig ha tudja most lekötni, és más esetben se ugrana a másik torkának, hiszen nem ő hibázott, ezáltal nem is az ő felelősége.
A többszörös rángatásnak köszönhetően szeme nem egyszer villan fel vörös fényben, de tekintetét még csak egy pillanatra se emelné le a duóról, kik kitesznek ma este a hírnév érdekében. Hiszen, a bár több embere is rájuk koncentrál, a beszélgetés is lassan alább marad, majd mikor meglibben az a bizonyos vas szék, neki köszönhetően a zene is abba marad. Szinte reflexszerűen pattan fel a székről, és lerakva a helyére a hangszert, megközelíti a kettest, ami nem jelent számára nagy kihívást, elvégre már nem egy ember hagyta el a helyet nekik köszönhetően. Halkan lép a tulaj mögé, jobbját pedig a nő vállára simítja.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy erre nincsen semmi szükség –utal ezzel a férfi felé néző székre, de mondani se kell, hogy nem a fószer fizikai állapotáért aggódik. Ezt pedig az is mutatja, hogy tekintete ismét vörösben izzik fel, és agresszívan szorítja össze ökölbe a kezét. Ugrása kész állapotba került, elvégre ki tudja, mire számíthat még a hapsitól. Nyilván nem tarthatja vissza semmi a céljai elérése érdekében.

by Nadiya

avatar
V. Tanács tag
I am your dirty dreams

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Tom Hiddleston
Vonal1 :
Faj : Született vámpír
Posztok : 165
Kor : 2201
Lakhely : Port Angeles
Rang : Tanács tag
User neve : Anon.
Vonal2 :
Különleges képesség : Láthatatlanná válás
Foglalkozás : Zenész
Felöltött alak :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
You are another one buried here by no one || Drake & Ginevra
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tim Drake-Wayne/Robin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-