Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Kate & Bash Or will you marry me!




Tárgy: Kate & Bash Or will you marry me!   Szomb. Ápr. 25, 2015 12:58 pm

Sebastien sokat agyalt azon, hogy vajon mikor is pattan el elméjében az a bizonyos húr, ami azt volt hivatott jelképezni, hogy bizony lassan neki is el kéne egy dilidoki. Egy pszihiáter tudja mikor buggyan meg egy ember, elvégre az a dolga, hogy ezt felfedezze, majd orvosolja, nem? Nos, Bashnek valószínűleg keményen elmentek otthonról, mert amik az elmúlt hetekben előfordult vele, amik történtek az minden csak éppen nem normális. De a szónak még csak a közelébe sem ér, először is hosszú, hosszú ideje… több, mint húsz esztendeje a kedves exbigéje, az aki miatt lett olyan amilyen, nos betoppant. Senki nem hívta, a férfi még arról a kontinensről is lelécelt, de hát úgy látszik nem volt elég. Annak idején már éppen naiv, bakfisként lett volna olyan bolond, hogy feleségül vegye a nőt. Kate végül közölte, hogy ő aztán apja kérésére hozzá megy egy kiválasztotthoz, Bash annyira begurult, hogy majdnem megölte azt a béna tagot, a legjobb haverja fogta le, vagyis… inkább kötözte le, hogy ne csináljon baromságot, amit később meg fog bánni. Nos Bashnek akkor mindegy volt, oda ment volna megölte volna a fickót, egy lánccal fojtotta volna meg, Katet meg… nos felgyújtotta volna, magával egyetemben. De mivel John nem engedte, ezért nem bírta megtenni, aztán mielőtt újból rátörne ez az egyáltalán nem kedves kis terve inkább amerikába költözött, pszihiáterré vált, na meg vadásszá, mindent gyilkolt amiben van egy csöppnyi természetfeletti is. Mindegy volt, a szomszéd néni lánya, vagy a közértes bácsi kutyája, ha csak egy esély volt rá, akkor megtette, gyilkolt. És nem csak a természetfelettit, hanem olyat is akinek csak esélye van arra, hogy segíti a vámpírokat, vagy más dögöket, ő egyszerűen végzett vele. A gazt csírájában kell elfojtani, és mint ilyet még azt is ki kell iktatni akik csak szimpatizálnak a gonosszal, az ördög gyermekeivel. Isten nem akarta, hogy ilyen fertőzött legyen a világ, ha ezt akarta volna akkor nem kellene ölni őket, ne magyarázza meg neki senki sem, hogy az természetes, mert nem. aztán a nő egyszer csak megjelent a házában mindenféle gond és szégyenérzet nélkül, anyaszült meztelenül, Bash első gondolata az volt, hogy azonnal kidobja a francba a kemény, formás hátsójával együtt. Csak, hogy nem bírta megtenni, mert hát… egyszerűen képtelen volt, majd addig csűrte-csavarta a dolgokat, míg nehezen, bár végül csak meghúzta, majd tényleg kidobta. Ez amolyan bosszúféle lett volna, csak hogy a puska visszájára sült el. Ugyan is, mint kiderült a bige terhes lett, nyilván tőle, és a mikor közölte ezt az nagyin is kiakasztó hírt, éppen magányos óráit akarta feltüzelni. Sikerült is, csak éppen nem úgy, ahogyan azt ő gondolta, a nő megint megjelent és amint meglátta, hogy éppen egy majd húsz éves kis bigét, akar magáévá tenni, gőzölgő fejjel nyírta ki, utána megfüstölte el a házat. Tehát koncepció: a nőnél kell, hogy lakjon mivel a hosszú évek alatt felhalmozott kevés vagyona is oda lett, a tűz martalékává. És most, egy ékszeres dobozt szorongat a markában, mint valami undorító, nyálas csöpögős filmben, majd beront a konyhába ahol Kate nem is tudja mit csinál.
-Áhh itt vagy, remek, öltözz megyünk, feleségül veszlek! Most!- jelenti ki kemény hangon ahogy elé csúsztatja a pulton az ékszeres dobozt.

avatar
II. Halálosztó
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : pszihopata
Gif vagy kép :
Play-by : Ian Bohem
Vonal1 :
Faj : vadász
Posztok : 32
Kor : 39
Lakhely : Port Angeles
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Nőtlen.
Különleges képesség : remek manipulátor vagyok.
Foglalkozás : Elmebajos pszichológus.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Kate & Bash Or will you marry me!   Csüt. Ápr. 30, 2015 2:54 am


Amikor elkaptam azt a vámpírt, és gyakorlatilag leszállítottam a baromarcúnak, egyáltalán nem számítottam arra, hogy végezetül majd az én pincémben fog kikötni a kedves alany. Elvégre ki a franc akar etetni egy házi vámpírt? Ennyire gazdag azért még én sem vagyok…
Na jó, talán mégis, de attól még olyannyira hiányzik nekem ez a vámpír, mint egy púp a hátamra, vagy amennyire Harrison hiányzott, merthogy az a nagy büdös helyzet, hogy jelenleg ő is velem lakik. Kellett nekem leégetnem a házát… ugyebár. Természetesen újra megtenném, ha úgy adódna, tehát félreértés ne essék; a legkevésbé sem bántam meg a tettemet. Nem szokásom megbánni dolgokat, vagy sajnálkozni, vagy együtt érezni. Nem, engem az ilyesfajta érzelmek messziről elkerülnek, méghozzá nagy ívben. Mindenesetre ennek köszönhetően most kénytelenek vagyunk elviselni a másik képét, és az elmúlt egy hétben nem is nagyon szóltunk egymáshoz. Szerintem nincs is magánál, egyébként. Mármint a lélekjelenléte igencsak hiányos, hiába pórbálom a tudtára adni, hogy az a kibaszott vámpír már itt rohad a pincémben egy hete; semmi reakció. Mintha itt sem lenne. Érti ezt valaki?
Elvesztettük Harrisont. Annyira kikészítettem az utóbbi húzásommal, hogy teljesen elmentek neki otthonról. Vagy csak szimplán haza se mentek. Annyi a lényeg, hogy csúnya lány voltam, és elrontottam a baromarcú módfelett szánalmas kis szórakozását, azaz szépen agyonlőttem azt a riherongyot, akinek nem is szabadott volna ott lennie, ugyanis nagyon rossz helyre tévedt – szerény véleményem szerint. Az én tulajdonom ölébe! Mostanra azonban elfoglalta a méltó helyét egy meghitt sírgödörben. Illetve nem, mivelhogy hála nekem, a tűz martalékává vált még a holtteste is. Minden, ami belőle maradt, az csupán hamu és por.
Ez a férfi viszont teljesen kikészít az abnormális viselkedésével, amit nem igazán tudok még mindig hova tenni, de úgy teszek, mint aki pont magasról leszarja az egészet. Nem mintha a jelenlegi állapotát tekintve érdekelné az emberünket, hogy mit szarok le, és mit nem… Vajon mit tervez? Vajon mi jár a fejében? Vajon akarom-e én azt tudni? Így, köztünk szólva erősen kétlem.
De csak hogy lássa, kivel van dolga, hagyom neki, hogy élje a kis életét, nem szólok bele, mit csinál itthon. Persze tudja ő azért a határait, hogy idegen és/vagy ismerős nőt nem hozhat ide, mert az is könnyedén úgy járhat, mint az előző delikvense. Ugyebár. Nem szívesen emlékeztetném a történtekre, de ha szükséges, akkor bizony szemrebbenés nélkül megteszem. És még élvezni is fogom! Mert én már csak ilyen úrinő vagyok, mint tudjuk.
Elmélyültem vagdalom éppen a marhalapockát, elvégre egy valamirevaló asszony házikoszton tartja a szeretett férfit, nehogy az aztán nagy bánatában világgá menjen. Nem mellesleg, így akár meg is mérgezhetem, ha éppen úgy tartja kedvem. Márpedig amennyiben Harrison világgá akar szaladni, isten a tanúm rá, hogy bármennyire is szeretem, kinyírom. Nem érdekel, hogy mibe kerül, nem érdekel, hogy hány ártatlant kell megölnöm ahhoz, hogy megakadályozzam benne, de nem hagyom, hogy még egyszer külön váljanak útjaink. Beteges? Meglehet, ugyanakkor… ki nem szarja le? A tények önmagukért beszélnek. Nem megy innen sehová.
Még mindig önfeledten darabolom a húst, amikor a mélyen tisztelt uraság méltóztatok bevonszolni a seggét a konyhámba. Felvont szemöldökkel konstatálom a jelenséget, de még csak arra sem veszem a fáradtságot, hogy megforduljak. Elfoglalt nő vagyok, kérem, nem érek rá akármire. Az a szép orcája a végén még elvonná a figyelmemet, aztán belevágnék a saját kezembe. Márpedig ilyesmit nem akarhatunk, ugye? Persze egy kis vámpírvér egyből megoldaná a gondot, de na. Jobb a békesség.
Csakhogy a baromarcú nem tágít, sőt ráadás gyanánt még valami ékszeres dobozt is elém vág, mintha nekem ebből vennem kéne a lapot. Ami azt illeti, veszem is, legalábbis a szavai hallatán teljesen elképedek.
Hát ez teljesen megőrült. Most már biztos.
Természetesen nem veszem komolyan, mert hát miért is venném? Nincs is magánál az ember!
Gonosz vigyorral a képemen fordulok meg, hogy közvetlenül a szemébe nézhessek.
- Te részeg vagy? Bepiáltál? Ugye nem ittad meg az összes whiskymet? Ha megittad, tuti veszel újat, mivelhogy az egy nagyon jó fajta volt – okítom ki hanyag eleganciával, majd a dobozka után nyúlok, hiszen mégiscsak hajt a kíváncsiság. Lehet, hogy valami vicc van benne. Egy varázslat, ami békává változtat, ha kinyitom. Sebaj, mindig is odáig voltam a kockázatokért, simán bevállalom hát ezt is.
Ám legnagyobb meglepetésemre egy gyűrű van benne. Hűha.
Nem, még így sem tudom komolyan venni. Ekkora bunkót. Mindig is erről álmodoztam, mindig is erre vágytam, hogy az ő felesége legyek. De azt már cseszhetjük, nem is értem, mit akar most ezzel. Igaz, az ő kölkeit hordozom a szívem alatt, de attól még nem feltétlenül kell, hogy feleségül vegyen. Pláne nem így… Ekkora bunkót…
- Öltözzek? – vonom fel a szemöldökömet gunyorosan. – Bocsi, de a menyasszonyi ruhámat a tisztítóban hagytam – vetem oda neki félvállról, majd visszafordulok a darabolnivaló húshoz.
Mit gondol, hogy egy komplett menyasszonyi szettet tartok itthon magamnál? Közvetlenül a gépfegyvereim és a páncélautó mellett, igen… hogyne.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Kate & Bash Or will you marry me!   Vas. Május 03, 2015 9:41 pm

Nos felmerül bennem a kérdés, hogy valami bajom van? Mármint felmerülne, ha… ha nem is tudom, normális esetben általában fel szokott. De most, egy hete mit csináltam, Hát elárulom, lófaszt sem. Hogy miért? Nem is tudom, Kate azt mondta, hogy jobbnak látja ha pár nap szabit kiveszek, és már az lehetett volna egy jel, hogy én nem ellenkeztem. Én aki él hal azért, hogy vadászhasson, hogy öljön, leginkább a természetfelettit, de ha arról van szó és a helyzet úgy hozzá bárkit lepuffantok akinek csak egy leheletnyit is lehet köze hozzájuk, vagy pedig az ördöggel cimborálnak. Ja, az én alapelvem igen egyszerű, amit soha a büdös életben nem szegnék meg… vagyis egyszer megszegtem már, de az mellékes, ugyan is, nem is tudom, Kate esete különleges, más. De ha nem Kate-nek hívnak, és csak segítesz egy vámpírnak példának okáért téged is megöllek. Na igen pszihopata vagyok, igen tudom magamról, még sem bánom, én így szeretek éldegélni. Amikor még kölyök voltam a szüleimet kinyírták a vámpírok, micsoda meglepetés nemde? Öhm nem…. Baromira nem mert ezek a barmok csak ehhez értenek, ugye. És Kate apja nyalábolt fel, majd vett magához. Felnevelt, a saját fiaként nevelt fel és tanított ki, nem csak iskolázott, de vadászni is megtanított a lányával egyetemben. Habár nem tudott róla, de valahogy összemelegedtem vele, magam sem tudok rá magyarázatot adni. És valójában neki köszönhetem, hogy ilyen nem normális lettem, ő volt az első nekem mindenben. Az első barátnőm… talán az utolsó is, habár voltak az életemben nők, ami azt illeti nem is egy, de egyik sem aludt mellettem egyik sem. Mindegyik csak pár óráig bújhattak az ágyamba, és aztán dobtam ki őket. Kate volt az akivel elvesztettem a szűzeségemet, nem tudom, hogy ez szánalmasnak hallatszik-e vagy sem, de így történt, és már akkor annyira komolyan gondoltam a dolgot, hogy faterja elé akartam állni, mondva hogy kell a lánya, hogy feleségül akarom venni. Ja naiv idióta voltam. És hogy miért? Mert valaki megelőzött, történetesen az apja, a lányát egy kiválasztotthoz, akarta adni, és a drágalátos lánya nem ellenkezett. Az első tervem az volt, hogy szarrá verem a fickó képét, a második az hogy miután ezt megtettem szépen felgyújtom a testét, majd felgyújtom a nagy szerelmemet is, és önmagamat is. Romantikusan hangzik, mi? Sajnos nem tudtam a tettek mezejére lépni miután szépen lassan a haverom megakadályozott ebben. Majd úgy döntöttem, hogy elmenekülök a közelébe, és… ja egészen Port Angelesig sikerült jutnom, abban a tudatban, hogy ennél rosszabb nem jöhet, majd csak túl teszem magam rajta. Hát nem tudtam, húsz év távlatában is még mindig ő foglalja el a szívemet, vagyis valami olyasmit, amit az emberek gyarló mód annak neveznek. Aztán valahogy sikerült jól teherbe is ejtenem, hát igen… fuck logic. De még mindig nem ez a hab a tortán, a nő csak azért mert mással látott felgyújtotta a házam, előtte mondjuk nem volt rest legyilkolni a kislányt. És most hontalan vagyok, vagyis nem tudom, Kate házában élek mai fura, és a sok… vagy mi azóta sem múlt el. Látom a nő szemeiben, hogy szerinte furán viselkedem, de ez engem csöppet sem izgat.
Mikor megjelenek a konyhában először nem is fordít rám sok figyelmet, kissé össze ráncolom szemöldökömet, majd már épp azon voltam hogy magamra vonjam a figyelmét, mikor is a nő megfordul. Éppen idejében, a háta mögé tekintek, látom, hogy húst darabol. Tud főzni, Ez újdonság, viszont nem foglalkozom tovább a kérdéssel, mint amennyire kell. Inkább várom, hogy felkapja az ékszeres dobozt. Hát…. Őszintén szólva nem ilyen bánásmódra számítottam, maradjunk annyiban. Nem, nem vártam el, hogy ő majd a nyakamba ugrik, félreértés ne essék, de ilyen hűvös fogadtatásra semmiképpen sem.
-Nem vagyok, vagyis… ittam igen, de nem vagyok részeg,- sziszegem mérgesen. Érzem ahogy a düh felforrósítja a bőröm, most meg mi a franc baja van? Azt hittem ezt akarja, én is ezt akarom, akkor mégis…?
Felvonom a szemöldököm amikor nem mosolyog el, nem ragyognak a szemei csillogva, és nem húzza az ujjára a gyűrűmet. Felkapom a kést amit letett a pultra, a ráragadt vért a nadrágom szövet anyagába törlöm, majd mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, elkezdem vele piszkálgatni a körmöm, nem pillantok rá, úgy csendül fel hangom.
-nem kell, ruha, egy előkelőbb ruha is megtesz, de… én azt hittem, ezt akarod. Hát ha nem akkor … keresek mást.- finoman ráncolom a szemöldököm ahogy rápillantok mérgesen, végül levágom a kést a pultra, hogy sarkon fordulva keresek olyat aki hozzám jön ha már a gyerekeim anyja nem...

avatar
II. Halálosztó
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : pszihopata
Gif vagy kép :
Play-by : Ian Bohem
Vonal1 :
Faj : vadász
Posztok : 32
Kor : 39
Lakhely : Port Angeles
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Nőtlen.
Különleges képesség : remek manipulátor vagyok.
Foglalkozás : Elmebajos pszichológus.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Kate & Bash Or will you marry me!   Pént. Május 08, 2015 1:00 am


Ami azt illeti, sosem volt romantikus leánykérésben részem. Nem mintha annyira igényelném az ilyesmit, ugyebár. Az első férjem az apámtól kért engedélyt, hogy elvehessen, nem térdepelt le elém, hogy aztán úgy kérjen meg. Ugyan kérem, minek azt? A végén még koszos lenne a nadrág…
Harrison sem erőlteti meg magát, persze ez várható volt, mármint ha úgy vesszük arra sem számítottam, hogy valaha is el akar majd venni. Azok után, amiken keresztülmentünk, és azok után, amiket vele tettem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé. Illetve talán mégis…
a; elvesz, amiért felcsinált
b; elvesz, mert gazdag vagyok, aztán megöl, hogy örököljön
c; mindkettő
Akárhogy is, nem valami kecsegtető kilátások a jövőre nézve – maradjunk ennyiben. És még csak véletlenül sem fordul meg a fejemben egy olyan opció, hogy esetleg azért akar nőül venni, mert szeret. Kizárt dolog. Nem hiszek a tündérmesékben, mint ahogy abban sem hiszek, hogy a baromarcú szeret engem. Pedig bizonyos szempontból mindez teljesen egyértelmű, hovatovább van annyi önbizalmam, hogy biztos legyek benne, ám ezúttal mégsem vagyok. Magam sem tudom, hogy miért. Talán azért amiért a legutóbb azzal a fiatal lánnyal láttam, és az a kép olyan masszívan az agyamba égett, hogy tisztítótűzzel sem tudom kiűzni onnan, a gondolataimból. Fáj, igen, nem tagadom. Vagyis ha a baromarcú kérdezné, természetesen letagadnám azt, ami egyébként egyértelmű. Csakhogy hiába telt el az a röpke húsz év, ismerjük egymást már annyira, hogy tudja, mikor mondok igazat és mikor nem. Az esetek többségében legalábbis bizonyosan érzékeli.
Egyrészt nem hiszek neki, másrészt pedig lesokkol a kérdésével, ami sokkal inkább kijelentés, egyértelmű utasítás, hogy feleségül vesz. Mintha ez így menne…
Nem hiszek neki. Kurvára nem. És ha továbbra is ilyenekkel szórakozik, akkor hamarosan telepumpálom a képét ólommal, azt garantálom. Ugyanis annak idején ez volt minden vágyam, hogy ő vegyen el, és ne az a férfi, akivel az életem nagyobbik részét leéltem, szültem neki egy fiút, és hűséges voltam hozzá, mert annak kellett lennem. Amikor pedig meghalt, én meggyászoltam, mert ez egy feleség dolga. De hogy szerettem-e valaha? Mint férfit? Úgy, mint Harrisont? Soha.
Ez a nagy büdös, és módfelett elkeserítő igazság. És ha bárki is rákérdez, letagadom! Még szép, hogy le. Túl büszke vagyok én ahhoz, mintsem hogy ilyen ostoba, hasztalan és szánalmas érzéseket megengedjek magamnak. Annyira… szentimentális.
Miért nem elég az, ha kaját főzök neki? Miért kell mindent egyből elrontani, ami esetleg még működhetne is? Hogy miért? Mert ő a baromarcú, kérem alássan, ennyire egyszerű a képlet.
Esetlenül ejtem le az ékszeres dobozkát az asztalra, és ahelyett hogy komolyan venném szavait, inkább elviccelem a választ, merthogy köztudottan a vicc gyógyír mindenre. Legfőképpen a szarkazmus, és bízom benne, hogy a szarkazmusom majd ezen is átsegít, mint eddig minden nehézségen, amit az élet a lábaim elé hányt.
Megannyi érzelem kavarog most bennem, a legtöbbet be sem tudom kategorizálni, sosem éreztem őket. Kiragadom hát az összes közül a számomra legismertebbet: a haragot.
Hirtelen markolom meg a kést, majd ugyanezzel a vehemenciával eldobom a baromarcú irányába, mindeközben gondosan ügyelve arra, hogy ne őt érje el a találat. Csak azt akarom, hogy tudja, kurvára felbaszott. Újfent. Hát igen, ehhez aztán nagyon ért, mondanom sem kell.
- Meg ne próbáld, mert esküszöm, hogy kinyírlak! – sziszegem dühösen. Hormonok? Meglehet. Mintha egy sárkány szabadult volna ki belőlem…
Egyértelmű, hogy nem hiszem el, amit el kéne hinnem, és amit normál esetben talán el is hinnék. De ez most nem is lényeges. Ami egyedül lényeges most, hogy nem hagyhat faképnél, így nem. És különben is… mi az, hogy akkor keres mást? Hát hogy képzeli ezt?! Mindjárt megölöm.
Újra a kezem ügyébe veszem a kicsiny dobozt, miközben értetlen arckifejezéssel meredek rá, majd azt követően a férfira. – Igen, ez. De te nem akarhatod ezt. Te nem akarhatsz feleségül venni, azok után… a történtek után – rángatózik egyet a szemem hirtelen, már azt se tudom, miket beszélek. Tényleg nem tudom, hogy a terhesség-e az oka, vagy szimplán csak kaptam egy jó kis idegösszeomlást, szolidaritásból. Avagy a végén még kiderül, hogy nekem is van lelkem, és akaratlanul is azt érzem, zsigerből, hogy miután hozzámentem valaki máshoz, s aztán, mint aki jól végezte dolgát beállítottam hozzá húsz év elteltével, felgyújtottam a házát, tönkretettem az egész életét (annak az embernek, akit a legjobban szeretek a világon), hogy… egyszerűen nem akarhat feleségül venni. Baromság volna a részéről. Sőt, mi több! Baklövés.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Kate & Bash Or will you marry me!   Kedd Jún. 02, 2015 2:19 am

Nem is tudom, hogy valaha megakartam-e nősülni, valószínűleg igen, több, mint húsz évvel ezelőtt, amikor még naiv voltam, bakfis, amikor még nem voltam ilyen pszihopata. De az élet és Kate apja közbe szólt, szépen, gyesen keresztül húzta a számításaimat, végül inkább leléptem Kanadából. Azt hiszem mindenki testi épsége érdekében, mert ha ott maradtam volna, valószínűleg talán felgyújtottam volna a kisasszonyt is és utána esetleg önmagamat is. Ja, valószínűleg nagyon romantikus lett volna, kár, hogy sohasem voltam valami romantikus fajta egyén. Nem mintha ezt a nők, akikkel együtt voltam hiányolták volna. Nem mintha olyan sok nőim lettek volna, az egy kezemen, sőt egy ujjamon megtudnám számolni, igen Kate volt az és azóta is töredelmesen az én nőm, még ha nem is voltunk együtt. A többiek, csak csak nem is tudom megfogalmazni mik voltak a számomra amikor nagyon rám tört a vágy, a hiány érzett e miatt a bizonyos bige miatt akkor akarva akaratlan bele botlottam egy kiköpött kate-be és muszáj volt enyhítenem a fájdalmamon, a vágyaimon. Meg is tettem párszor, pont úgy mint a legutóbbi alkalomkor is, ami nem sült el jól… enyhén szólva. Kate betoppant hozzám, és elég intim helyzetben talált valakivel aki igen, jócskán fiatalabb volt mint ő, sőt nagyon is hasonlított rá, legalábbis a fiatalkori énjére. Bár nem tudom miért is gondol a tulajdonának amikor ő ment férjhez és szült másnak kölyköt, nem pedig én voltam az a valaki. Igazából, valahol a nem létező lelkem mélyén nagyon is megtudom érteni, hiszen én is így gondolom, ha megtudnám, hogy egy másik férfi akárcsak egy pillanatra is megérintené,megölném, és az sem izgatna ha valamilyen szent vagy maga Jézus lenne az a bizonyos illető. Most pedig itt vagyok, az ő házában, félig megbuggyanva, arra várva, hogy feleségül vegyem miután sikeresen sikerült felcsinálnom. És valahogy bánt a reakciója, az ember a nőjétől nem éppen ilyen reakcióra számít, az egyszer fix.
Amikor a nem várt reakciót kapom a kisasszonytól, közlöm vele, hogy ha ő nem méltóztatik hozzám jönni akkor keresek egy olyat, aki nyilvánvalót sokkal több lelkesedést fog a tervem felé tanúsítani. Halál komolyan gondolom. Így mit sem sejtve fordítok hátat neki, hogy meg is tegyem azt amit az imént mondtam, és nem, ez nem fenyegetés volt, csupán megjegyzés, közöltem vele a tényt. A kés a padlóra zuhan hangos csörömpöléssel, mérgesen fordulok meg, íriszeim jeges tűzzel fúródnak a gyönyörű lélektükreibe ahogyan szinte szikrákat szórnak, keresztbe fonom kezeimet széles mellkasom előtt miközben próbálok szavakat találni, de egyszerűen nem megy.
-Te… te el is találhattál volna! Hülye liba! Ha nem tudnád nekem nincs olyan izém amivel megakadályozhatom, hogy meghaljak, veled ellentétben, mi van ha leszúrsz!- mérgelődöm, miközben tisztába vagyok azzal, hogy nem találna el soha még véletlenül sem. De őszintén megmondva, kurva szar érzés látni, hogy nem akar hozzám jönni, basszus, ennyi év után sem akar hozzám jönni, miután annyi szarságon mentünk keresztül! Nem, egyáltalán nem vagyok egy érzékeny puhapöcs, még a látszat ellenére sem, csak ha erről az egy nőről van szó akkor fura módon kezdek el viselkedni, és azt hiszem, legalábbis szerinte most nem vagyok önmagam.
-Először, hadd döntsem el én, hogy mit akarok és mit nem akarok, szerintem majdnem negyven éves fejjel azért tudok döntéseket hozni.- sziszegem méregtől elfúlt hangon ahogy még mindig értetlenkedő arcát bámulom. Úgy tesz mintha most öltem volna meg előtte az anyját, nem pedig csak elakarom venni feleségül életem asszonyát. Közelebb lépek hozzá, végig cirógatom az arcélét, tőlem egyáltalán nem megszokott gyengéden, törődve.
-Akarlak, téged, és nem mást, de nem fogok könyörögni, ha felfogod jó, ha nem akkor inkább lelépek,- mondom neki halál nyugodt hangon, majd a doboz felé intek a fejemmel, ha felveszi az ékszert, akkor azt igennek veszem és azonnal indulunk egy templomba, de ha nem inkább eltűnök, még egyszer nem játszom el azt, amit húsz évvel azelőtt….

avatar
II. Halálosztó
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : pszihopata
Gif vagy kép :
Play-by : Ian Bohem
Vonal1 :
Faj : vadász
Posztok : 32
Kor : 39
Lakhely : Port Angeles
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Nőtlen.
Különleges képesség : remek manipulátor vagyok.
Foglalkozás : Elmebajos pszichológus.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Kate & Bash Or will you marry me!   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Kate & Bash Or will you marry me!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-