Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Carl Gustav Brändström

Kedd Dec. 17, 2019 1:52 pm
Quintus C. Dolabella

Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström

Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Quintus C. Dolabella

Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am
Jonah Benjamin Swanson

Kedd Szept. 06, 2016 10:21 pm
Maya Brändström

Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra

Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Mammon

Csüt. Márc. 31, 2016 10:52 pm
Norah Sommers

Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova

Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Megosztás

 Mikhail & Eli




Tárgy: Mikhail & Eli   Hétf. Ápr. 27, 2015 5:56 pm


Életem
"A múlt árnyi kisértsenek..."
Velence

A tegnap este hatása alatt puffogok még ma is. Egyik szeretőm sem volt képes csillapítani olthatatlan vágyamat és pontosan tudom, hogy ez miatta van. Ő kell, rá vágyom, dühít, iszonyatosan dühít, hogy így szórakozik. Még jó, hogy ez mind kettőnk között zajlik és senki sem szemtanúja a dolognak. Mert hiába vagyok csak egy kurtizán, azért van tekintélyem. Van, mert itt minden férfi az én tenyeremből eszik, az én tanácsaimat fogadja el, az én kegyeimet keresi... Kivéve őt. Csak nem tudom, hogy akkor minek van még itt. Minek bosszant? Minek kínoz?
Morogva, rosszkedvűen hessentem el a szolgálót, és magam csinálom meg a hajamat. Befejezve a loknikban leomló remekművet. Természetesen most is gyönyörű vagyok, ahogyan mindig ehhez nem fér kétség, még is egy kis bizonytalanság költözik a szívembe. S, hogy ennek mi az oka? A sok miért.... Nem értem ezt a férfit, nem is akarom már, felül akarok emelkedni ezen az egészen, és visszaszerezni a hatalmat amit birtokoltam eddig. Kormot használva húzom ki a szememet, hogy a kék íriszek hangsúlyosabbá váljanak. Nem akar velem lefeküdni. Hát rendben, én aztán biztos, hogy nem fogok neki könyörögni... Legalábbis többet nem, hiszen már megtettem. És pontosan elég volt egyszer.
Magassarkú cipőbe bújok, és elindulok, hogy részt vegyek egy újabb partin egy újabb estélyen. Amin róla nem fogok tudomást venni.
Még ha minden gondolatom körülötte forog még akkor sem. És akkor sem, ha belépve a terembe csak őt keresem, hogy megjelent-e már.
-Milord.-Duruzsolom az egyik jól menő üzletembernek. S bizalmaskodva súgok pár szót a fülébe. Melleim szinte kibuggyannak a ruhából, a vállam természetesen szabadon van hagyva, s a ruha eleje ugyan végig ér, de középen fölsliccelt.
Olyan fél vagy egy óra telik el, amikor megjelenik, sötétedés után természetesen, ahogyan az lenni szokott. És mintha egy láthatatlan kötél rezonálna közöttünk, igazából azonnal megérzem jelenlétét, pillantása a hátamat égeti. Éppen, hogy csak fél vállal, és arccal fordulok a bejárat felé. Pillantásomat végigvezetem rajta, aztán vissza fordulok ahhoz akivel éppen beszélek. Egész este duzzogó gyerek módjára kerülöm és pontosan tudom, hogy ez számára mennyire átlátszó. De mások nem tudhatják, hogy jelenleg miért hanyagolom, sőt miért teszek úgy, mintha nem is létezne.
-Ugyan Signore, kár a szót a franciákra vesztegetni. Mind oda van a nagy tudásáért az ágyban, de én megsúgom önnek, hogy mindig inkább választok egy tüzes olaszt szeretőmül, mint egy pökhendi franciát.-Sokat sejtető pillantást vetek rá, s ujjaim a kezét érik. Na igen, pontosan tisztában vagyok vele, hogy az egyike azon férfiaknak akik már régóta ácsingóznak az ágyamba, de mivel nagyon be voltam eddig telve, ezért nem jutott rá hely. De most, hogy egyik váratlan rosszullétre hivatkozik, a másik váratlan rokoni látogatásra a harmadik meg ki tudja mire, kicsit megüresedett a hely nálam. Amit aggasztó jelnek vennék ha nem tudnám, hogy még mennyien vannak értem oda, és persze ha a gondolataimat nem foglalná le egy bizonyos orosz üzletember.




by Nadiya

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Szer. Ápr. 29, 2015 8:35 pm

Velence

életem

Az nem kifejezés, hogy milyen jól szórakozom. Tűzre tűzzel felelvén megállom, hogy a már-már bevettnek szokásomként rangsorolható módon szemmel tartsam, így idegenítve el tőle a próbálkozókat – de nem is tekintem levegőnek; Testbeszédem alapján a fellélegző, felbátorodó olasz férfiak, s figyelmemet ezúttal nagyobb mértékben élvező kurtizánok (az ő figyelmüket pedig az újdonat, fekete gyémántokkal kirakott aranykereszt foglalja le, vaskos aranyláncon, gazdagságom ékes bizonyítékaként) azt hihetik, és néhány elbájolás okán pusmogják is majd, hogy az Elisabethtel együtt töltött éjszakánk valamiért nem úgy sült el, ahogyan kellett volna... És mivel ő ignorálja a létezésemet, ezáltal csakis ő lehet a sértett fél – én meg túl vagyonos ahhoz, hogy tovább hajtsam a sikertelenséget; Konklúzió? A pletyka majd megoldja magának, mind vadabb történetekké növi ki magát, a háziszolgák pedig módosabbak lesznek lassanként a Franco házban, mint az uralkodó házában a személyzet. Lefizetik őket, a pletyka pedig hömpölyög előre – és csinálja a reklámot a kurtizánomnak, hiszen akiknek tényleg megvolt már, azok kétkedve kérnek majd új randevút, megerősítendő a tényt, miszerint istennő az ágyban... Én pedig nem leszek már itt sokat ahhoz, hogy hónapok múltán bántson a hírnevemen esett csorba: „az orosz volt rossz az ágyban”.
Az a szarrágó pedig, akinek most a kezét fogja, valószínűleg a vacsorámként végzi.
A hordó, melyből töltik a kancsókat az inasok, őrizetlenül áll a hűvösön, ahogy az szokásban van, ha kiragadják a pincéből – már azt a kisebb testűt, melynek tartalma ha ma éjjel nem is, az elkövetkezendő pár napban biztosan elfogy majd. De miért is őriznék? Ha a vendég magának óhajt csapolni, szíve joga – s ameddig én megszaglászom a dongák közt pihenő dugót, az elbájolt kísérő szerencsétlenül meglöki az egyik inast, aki felborítja az asztalt, rajta a kancsókkal – semmi baj, hát újra töltik azokat; Ezúttal azonban már véremtől zamatosabb a bor – és tudjuk, milyen hatással van a vámpírvér a halandókra. Ideje orgiává változtatni ezt az unalmas estét – de mit is kezdjek a duzzogó gyermekkel? Egy másik kurvát szenvedélyes hosszan csókolva, majd megálmodom.

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Szer. Május 06, 2015 5:13 pm


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence

Bosszant, hogy nem reagál arra, hogy én nem reagálok rá. Mennyire női gondolkodás ez. Igen egy féltékeny női. Pont olyané amilyen én most vagyok, és amire anyám figyelmeztetett. Ma amikor eljöttem ide, mielőtt eljöttem ide volt is egy megjegyzése az ábrázatomat látva. És óva intett attól, hogy bolondot csináljak magamból. Hiszen a szerelem ugyan bolondot csinálhat az emberből, de a féltékenység, még inkább.
Igyekszem elfeledni bosszúságomat, mintha képes lennék rajta felülemelkedni. Mintha képes lennék arra, hogy egyszerűen tovább lépjek. Nem vagyok ez fajta, mármint ahhoz az orosz már túlságosan felkeltette az érdeklődésemet, hogy most csak így annyiban hagyjam a dolgot. Most még sincsen jobb ötletem ezen kívül. Habár agyamban a fogaskerekek szüntelen pörögnek, sosem voltam még ilyen helyzetben. Milyen ironikus, hogy nőként könnyebben adok hadászati tanácsot, sem, hogy a saját szívügyemet megoldjam. Szívügyem? Nem tudom, hogy túlzás-e ezt mondani, vagy egyszerűen csak a lábam köze sajog utána.
És ha ez nem lenne elég, még egy-két pusmogó pletyka is szinte azonnal a fülembe jut. Ahogyan elmegyek egy régi kedves pártfogoltam mellett, s csuklómat elkapva von magához, hogy tájékoztasson. Ajkam megrándul és az oroszom felé nézek, igyekszem elrejteni a fintort, ami a pletyka hatására az arcomon megjelenik. Ebből jól is kijöhetek, de rosszul is.
Hirtelen nagy zaj, meg némi kis felfordulás támad, ahogyan egy ügyetlen pincér, meg még valaki összeütközik, és minden nedű azonnal kiborul. Legalábbis ami a tálcán meg a közeli asztalon van. Mi csak fennkölten nevetünk és, hogy eltereljem a sokaság figyelmét verspárbajra invitálok két kurtizánt, ezúttal kivéve magam ebből. Mit ad isten pont azokat, akik túl nagy figyelmet fordítanak az oroszra, vagy éppen a keresztre a nyakában. Ami engem most egy cseppet sem érdekel. Mármint a kereszt, sokkal inkább az érdekel, hogy éppen csak fél pillant telik el, és Mikhail már ki is tüntet valaki mást eléggé alaposan a figyelmével. Az egyik szolgáló által újra töltött poharam tartalmát teljesen lehajtom, töltök magamnak még, és mivel, hogy a legtöbb ember, feltűnően egymással vagy éppen a verspárbajozókkal van elfoglalva,az egyik szolgát elkapom s a fülébe súgok pár szót. Ő távozik, én meg elindulok a kis páros felé. S mit ad isten a szolga hamarosan egy nagy tálca borral robog el, előttem keresztbe elhaladva, az általam megkért személy felé tartva. Innentől már nem kell sok, csak éppen egy jó ütemben kidugott láb a szoknya alól. A szolga borul, és egyenesen a Mikhail által csókolt kurva és közé esik. De előbb a nagy adag bor érkezik meg, nagy mértékben a kurvára, kis mértékben az oroszra, de mind a ketten kapnak belőle. Ismét mindenki a jelenet felé fordul, én meg vidáman szólalok meg, hogy ne álljunk sokáig a jelenetet bámulva.
-Mi van ma ezekkel a szolgálókkal?- Csilingelő hangom kacagást vált ki, hiszen én is azt teszem, mindehhez bájosan mosolyogva a tömeget pásztázva, szinte a fejemet csóválva. Csak az utolsó pillanatban siklik Mikhailra a tekintetem és a poharamat megemelve, egy grimasszerű mosolyt villantok rá. Azonnal elfordulva és boldogan az elégtételtől, de eléggé felhúzva a mást csókolgató orosz látványától ahhoz, hogy távozásra adjam a fejemet.





by Nadiya

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Vas. Május 17, 2015 1:13 pm

Velence

életem

Dehogynem reagálok rá. Minden idegszálam rá van kihegyezve, de a vámpírlét előnye, hogy ennek nem látja a környezetem kárát – nem mintha a farkamon cirógató szajhának feltűnne bármi is: a város első kurtizánjának levetett játékszere vagyok – a hiéna is csak abból zabálhat, amit az oroszlán meghagyott. Így a hiéna egyelőre nem velem van elfoglalva, vagy azzal, hogy hasonló indulatos reakciókat váltson ki belőlem, mint Elisabeth – hanem sütkérezik a falka többi tagjának irigységében, nagylelkűen másokat is közel engedve a konchoz: biztosra veszi, hogy a derekán pihentetett kezem, csókom felér egy kinyilatkoztatással, mely szerint őt választottam.
Párbaja végén hűlt helyem leli, választásom maradandóságában túlontúl megbízott – minden hamis lélegzetvétel, oda és oda nem pillantás, minden tett és nevetés a szőke démont tereli előre ebben az estében.
Hiszen türelmes voltam.
Nagylelkű voltam.
Hajlandó voltam a játékaira.
És amikor ellene fordítottam a saját fegyverét, megsértődött? Nekem mindegy, hogy úrhölgy vagy koldus, szűz lány vagy kurva; Majd a huszonegyedik században szexistának leszek bélyegezve, most viszont minden férfitársam egyet értene velem: egy fehércseléd tudja, hol a helye. Ezt a világot a férfiak irányítják, nem pedig a punci...
Persze mit tudhat ő azon engedményekről, melyeket tettem neki – valódi természetem felfedése nélkül semmit; Nem táplálkozom belőle, nem bájolom el, nem változtatom át, nem töröm meg – és szeretteinek sincs félnivalójuk tőlem. Vajon mit szólna hozzá, ha az anyját vámpírként látná viszont?
Távozik a partiról – mozgásba lendülök.

Nem várakozik egy gondolás sem közel, sem távol – az éjszakában kevesen járnak, ők is sietve; Zugokban megbújva alszanak a koldusok, néhány ház ablakából köszön ki pisla gyertyafény – Velence krémje, vagyonos külhoniak, lábukat megvetni kívánó bárdok, mecénást remélő feltörekvők és persze a nők, az átkozott, gyönyörű kurtizánok is mind azon a partin vannak, amit most Elisabethtel elhagyunk, noha az én jelenlétemről még most aligha van tudomása. Végtére is ragadozó volnék.
Jól-, és túlfizetett csatlósaim megtisztították nekem a terepet csónakostól, andalgó főúrtól egyaránt – ma a véremtől begerjedt, orgiába torkolló kerti mulatság résztvevőiből táplálkozhatnak, noha a gyilkosság tiltott...
Ahj, de mégis akad egy gondola! Evezőse csuklyáját mélyen a szemébe húzva pihen az egyik ülőalkalmatosságon, a kései fuvar reményének nagy igyekezetétől elbóbiskolva...

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Szer. Május 20, 2015 9:13 pm


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence

Aki azt gondolja, hogy a férfiak irányítják Velencét, vagy éppen a világot. Azok ostobák, vagy nem ismerik a női nem valódi és igazi természetét. Esetleg csak túl nagyra becsülik a férfiakat, vagy önön magukat. Az is lehet, hogy tanulatlanok. De egy biztos, senki sem értékeli jobban a sugalmazás erejét egy nőnél. A férfiak szeretik azt hinni, hogy övék a világ és a hatalom, hogy ők hozzák a legfontosabb döntéseket, a nőket, mint a gyengébbik nem képviselőit elnyomják, de csak a fizikai erejük által. A nők többsége meg van elég ostoba ahhoz, hogy hagyja ezt. Így hát ez a helyzet. Ki kell hozni belőle a legjobbat, és a szerető suttogása, csendes, nyári éjszakán sokszor többet ér, mint megannyi fennkölt tanácsadó lepcses szája. Nem számolom, hogy hány és hány férfi köszönheti nekem szakmai sikerét, vagy mennyi haditanáccsal láttam el őket. Nem tudom és nem érdekel, viszont mindig is érzékem volt a jó üzletekhez. Elég okos vagyok ahhoz, hogy tudjam és ki tudjam számolni mibe érdemes belevágni és mibe nem. Arról nem is beszélve, hogy több a befolyásos szeretőm, mint bárkinek, így hát ilyen módon az információm is. Egy gond van velem csupán, vagy inkább kettő. Az egyik, hogy nem vagyok türelmes típus, így remek tanácsokkal tudom ellátni a nálam türelmesebb embereket, a másik meg, hogy imádok vásárolni és költekezni így kifolyik az ujjaim között a pénz. Ha nem anyám kezelné a vagyonunkat azt hiszem a családom nem élne ilyen jól, és lehet, hogy én sem.
Tudok megfontolt és türelmes is lenni, szeretek játszani, szeretek kivárni ha az a kivárás eléggé érdekes. De mára a józan eszem azt hiszem szabadságolta magát. Elég az, hogy nem én vagyok érezhetően a világa közepe, aztán meg, hogy más szajhával látom csókolózni ahhoz, hogy minden eddigi türelmem és magabiztosságom a semmibe vesszen. Lehajtom még a kezemben lévő bor maradékát, aztán a következő adag a szajhán és az oroszon végzi. Majd még megbiccentem felé a fejemet, mosolyogva, aztán leteszem a kupát az egyik asztalra és elhagyom az érezhetően egyre forróbb hangulatú helyiséget, mely nyilván rám is hatással van.
Mert érzem, hogy rendellenesen gyorsan ver a szívem, és ahogyan végigsétálok a hídon át a csatorna másik felére egy gondolást keresve, aki hazaszállít, egy pillanatra megszédülök. Zsong a fejem, lehet már nem kellett volna azt a bort meginni, hanem egyszerűen csak eljönni. De akkor hirtelen még úgy éreztem, hogy szükségem van rá.
Dühös vagyok, és nyilvánvalóan be is csíptem, vagy ez már lehet, hogy kicsit több annál. Egyetlen gondolás van csupán, ami igazán különös és főként bosszantó. Megemelem a felsliccelt, de így is hosszú szoknyám elejét, hogy a lépcsősoron lefelé haladva elérjem a kis csónakot.
A gondolás meg persze alszik, eszébe sem jut besegíteni. Melleim közül pár aranyat dobok az ölébe reménykedve benne, hogy erre felébred. S hangosan megszólítva jelzem neki, hogy szeretném igénybe venni a szolgáltatásait, hogy elvigyen hazáig. Amennyiben ezzel sikerül felkeltenem, és végre kezét adja, hogy besegítsen az instabil szerkezetbe, belépek a ringó csónakba.
-Siessen ha kérhetem.- Teszem még hozzá beszállás közben. Minél messzebb akarom tudni magamat az orosztól, meg ettől az egész szartól. Nem tudom, hogy mit fognak holnap pletykálni. De az biztos, hogy nem tudok vele egy légtérben megmaradni ha mást tüntet ki a figyelmével. Azt akarom, hogy velem foglalkozzon és ha nem így tesz akkor ő sem tudok másra koncentrálni...




by Nadiya

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Hétf. Május 25, 2015 1:47 pm

Velence

életem

Az a pár arany szövetkezik a fizika és a tehetetlenség törvényeivel, leheletnyi ugyan az ereje, de emlékezzünk a pillangó-hatásra – a test oldalra dől, majd hátrafelé bukik: túl mélyen alszik. De az is lehet, hogy azért nem felel, mert ki van tépve a szíve. Az üzletember az, akinek Elisabeth olyan nagy figyelmet szentelt az este; Akinek a vérét nem messze tőlük mosom le az egyik falikútnál. Akkurátus mozdulatokkal hajtom vissza feltűrt ingemet, tűzöm fel a mandzsettákat, igazítom el magamon az öltözékemet, aztán emberi kocogással tűnök fel a színen – a kurtizánom felé tartok.
A holttestet meglátva kiül az arcomra az iszonyat, automatikusan keresztet vetek – remekül adom az ártatlant.
- Mit tettél? - Csúszik ki a kérdés síri hangon, tényleg csak az évek meg a rutin akadályozzák meg, hogy ne kezdjek el röhögni, hogy ne rúgjam vízbe azt a szarházit, és ne másszak rá a gondolában a szőke démonra – helyette aggódó arccal fürkészem a nőt, mintha a kezében nem is fiktív görcs, de a bűn tárgyi bizonyítéka lenne, vagy a szív, amit kutyák elé vetettem amott...
Aztán két emberi ugrással letudom a lépcsőket, mellette termek, két kezemet az arcára simítva – szeretném megcsókolni, megmutatni mit teszek majd a nyelvemmel a combjai közt, ehelyett marad a feszült maszk, kutakodó fekete íriszek.
- Elisabeth...? - A test közben úgy dönt, hogy engedelmeskedik a gravitációnak – kibillen jelenlegi pozitúrájából, átbukik a gondola peremén, és kő gyanánt süllyed el hamarost, hiszen a testébe ütött tenyérnyi lyukon elszökhet minden levegő; Hónapokig melengeti fekete szívemet a gondolat, hogy ennek a faszarcúnak rákok és apró halak rágták le a húsát...
- Jól vagy, Elisabeth?

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Vas. Május 31, 2015 10:54 am


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence

Egyedül szeretnék lenni kicsit, hogy kiszellőztessem a fejemet. Mert jelenleg egyrészről nyilván valóan megártatt a bor, s kissé kótyagos az elmém, másrészről pedig marhára pipa vagyok. És az ővi női logika meg teljesen ellenem fordul. Az ilyen helyzetekben mi nők azonnal elkezdjük magunkban keresni a hibát. Egyrészről dühöngünk, mindannyian. Két féle nő létezik az egyik aki a külvilágnak azt mutatja, hogy minden rendben van, és felveszi a harcot vagy mindennek elhordja a hím példányt aki a szenvedéseinek okozója. A másik elmegy a barátnőihez és összetörve zokog azt kiabálva, hogy: Miéééért?
Nos én az előbbibe tartozom, nem fogom megadni azt az örömet senkinek, hogy látványosan elismerem a vereségemet, avagy összetörök olyan kis csekélység miatt, mint egy férfi figyelme. Egész Velence figyelme az enyém, legalábbis ami a férfi részleget illeti, hát mit számít egy orosz? Ide vagy oda egy férfi még semmit sem ront a renomémon. Hiszen a számok akkor is engem igazolnak. Csak akkor tudnám, hogy miért esik ennyire rosszul?
Nyilván ha józanabb lennék rájönnék, hogy a fentebb és előbb említett típus ismérve ugyan az, mint az utóbb említett típusé azaz: egy női lélek egyik bugyra.
Hiába minden dühöm ahogyan az nálunk szokás, akkor is magamba keresem a hibát, kattogva, hogy még is hol rontottam el, ezt az egészet.
Nyilván valahogyan tegnap este...
Csak haza akarok jutni minél gyorsabban, hogy holnap lehetőleg tiszta fejjel kelve magam mögött hagyhassam ezt az érzést, meg az oroszt kiverhessem végérvényesen a fejemből. Na ez a fajta érzelgősség az amit én nem engedhetek meg magamnak. Igaza volt anyámnak. De miért is lepődök meg ezen? A vén szatyornak általában mindig igaza van.
Éppen, hogy csak érinti a pár fémpénz az alvó férfi kezét, a teste szinte azonnal elindul, s oldalra dől. Először föl sem fogom a látványt, nem tudom képekbe és szavakba rendezni a halált, a testem hamarabb reagál, rezzen össze, a lábam automatikusan hátra léptet egyet, s még mielőtt a gondolat teljesen kiforrna a szám elé kapom a kezem. Sosem láttam még így halottat, élőben, vagy ennyi vért, és a látvány így részegen sokkal jobban megráz, mint valaha gondoltam volna.
És itt még fogalmam sincsen, még nem tudhatom, hogy később, nem csak, hogy nem tartom majd félelmetesnek egy kitépett szív, vagy a patakokban ömlő vér látványát, hanem egyenesen izgatónak. Ezen időszakban azonban a lelkem még sokkal tisztább volt, kevésbé romlott, és sokkal kevésbé őrült. Itt az elmém még nem bomlott meg, és tudtam értékelni az élet szépségét, és szörnyülködtem a halál gondolatától.
Hallom a lépteket, de képtelen vagyok megnézni, hogy ki közeledik, pillantásom a férfire szegezem, azon belül is, a lyukra, mely a mellkasán tátong, s melyet látni enged az elől szétnyíló ruhanemű. Ismerem, és fél perce, még beszélt és lélegzett, és nevetett, a fenekemet fogdosna és nagyon is elevennek látszott...
Lassan fordítom fejemet, s nyilván valóan halálsápadt arcomat a hang irányába. Most sokkal hamarabb érkezik a felismerés, mint a hulla esetében, s nem tudom, hogy megkönnyebbüljek az orosz látványára, vagy inkább aggódjak a kérdése miatt. Mit tettem? Hát semmit...
Nem tudok neki válaszolni, képtelen vagyok mentegetőzni, meg amúgy is, minek tenném ha valóban nem csináltam semmit?
Visszafordítom arcomat a test felé, mintha csak abban reménykednék, hogy csak képzelődtem, megőrültem és már nincs is ott. De ott van még mindig.
Döbbent kábulatban hagyom, hogy maga felé fordítsa az arcomat, vicces mert az ember azt hinné, hogy gyorsabban ver a szíve, ha meglát egy véres halottat, és lehet ez is lenne a normális, de én a sajátomat alig éreztem. És a világ is lassúnak, fakónak hatott, egyetlen élesen kivehető pontként derengett fel bennem az orosz szakállas arca.
Hallom, ahogyan a test a vízbe csobban, mint egy emlékeztetőként, hogy eddig egy karnyújtásnyira ült tőlem. Összerezzenek. Kérdésére finoman megrázom a fejemet, nem... nem igazán érzem magam jól. Ide felé sem éreztem, de most már aztán végképp... a bálon történtek, mint zavaró kis képek derengenek fel a tudatomban, az orosz ellen felhozandó vádakként, de valahogy most nem tudnak érdekelni. Sokkal jobban izgat, hogy meleg testéhez bújjak.
Közelebb lépek hozzá, s homlokomat a mellkasának döntöm és hozzá simulok, szinte elvárva, hogy magához öleljen. Magamba szívom kellemes, természetes illatát. Agyamban halványan felrémlik, hogy a gyilkos tán még mindig itt van valamerre.
-Szolnunk kell a csendőröknek...- Morgom halkan és nem túl nagy lelkesedéssel a mellkasába, de szavaimat komolyan gondolom. És mintha egy léggömböt pukkasztanánk ki úgy hasít a mellkasomba a gondolat, hogyha a gyilkos itt van akkor lehet, hogy most ránk pályázik, Mikhail meg a lépcsőnek háttal áll...
Elhúzódok hirtelen tőle, és a szívverésem rendellenes ütemben ugrik meg és gyorsul fel, élénk kék íriszeimet az ő sötét szemeibe fúrom.
-Lehet, hogy még itt van aki megölte...- A gondolat rettegéssel tölt el, s automatikusan körülnézek, Mikhail háta mögé is bekukkantva, vélt vagy valós támadóktól rekesztve. Sosem féltem még Velencében...




by Nadiya


Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Kedd Jún. 02, 2015 6:23 pm

Velence

életem

AVisszafordul a test felé – nagyon halványan átkúszik elmémen a felismerés, hogy az ifjú teremtés nem látott még halált, ilyen halált, vagy egy valamirevaló hullát; Én magam csendesülten szemlélem művemet a válla felett, az alig tíz perce megesett párbeszédet felidézve – már akkor nem volt egyéb vinnyogásnál a hangja, amikor még embernek vélt... Miért kérnek minden alkalommal indoklást? Ha ismerik az indítékot, majd nyugodtabb lesz meghalni?
A többi nem érdemli meg ugyanúgy, hogy kimarjam testükből a ketyegőjüket?
Ez a marha tényleg felbosszantott. Egy kurtizánt, kiváltképp az ÉN kurtizánomat nem fogdossuk úgy, mint a kikötői kurvákat, akiket akár a kocsmaasztalon is meg lehet baszni, majd félrelökni egy új korsó sör kedvéért; A többi férfi legalább helyhez és helyzethez méltón viselkedik, a kékvérű maszk alatt hordott gyarlóságot, állatias ösztönöket és perverziókat csak a hálószobában engedi szabadjára...
Megígértem, hogy nem rontom az üzletét. És másnak sem hagyom.
Ölelésembe zárom. A csónak peremén átbukó holttestre még rávigyorgok derűsen, hiszen az ő vérétől meleg a bőröm, s ezzel melegítem most a karjaim közt ringatott szőkeséget – érzem szemfogaimat normál méretűre visszahúzódni; Futó léptek zaját veri vissza a víz, „éppen jókor” kocog erre az emberem – mert az erszényemet „teljesen véletlenül” a mulatságon hagytam: néhány hónapos, harapott vámpír, mester nélkül – most én vagyok az ura, hiszen természetemnek rabja vagyok, ami átutazóban káoszt és mészárlást jelent...
S mint aki a gyilkost várja, úgy eresztem a nőt, lépek ki elé s a járdával stéget összekötő lépcsősorra, kivont karddal – később ugyanitt magyarázva az inasomnak törve az olaszt; Jelentse a halottat, de ne szóljon rólunk – nem akarjuk ugyanis, hogy hírbe hozzák Elisabethet egy gyilkosság kapcsán... Nem mintha a városőrök foglalkoznának most ezzel. Vagy a részletekkel. Az orgiává változtatott parti annyival előrevalóbb (résztvevőként), mint valami római kutya (ez lenne az emberem) hebegése mindenféle halottakról – biztosan csak részeg volt! És mert a rend urai saját élvezetükben tobzódnak, reggelre nem lesz senki, aki biztossággal állíthatná – mikor is tűnt el az orosz, és mikor halhatott meg a kurtizán kegyeltje...
- Pihenésre van szükséged. Hazakísérlek. - Ajánlom fel oltalmamat, köpenyemet és végül a karom – nem terveztem ennyire előre, egyszerűen csak meg kellett ölnöm azt a seggarcút, kitépni a szívét és nézni, ahogy a kezemben dobban egy utolsót; Ellenben a zaklatott állapotú lány megnyugtatására egyszeriben több ötletem is akad.
- El akartam mondani, hogy milyen szép vagy ma este.

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Kedd Jún. 09, 2015 11:50 am


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence

Döbbenet az első amit érzek, és utána meg a meghatározhatatlan üresség. A csend, ami arra utal, hogy az ember képtelen feldolgozni az előtte felderengő látványt. Másrészről pedig nincs bennem fájdalom, hiszen csak egy kuncsaft volt, egy nemes, semmivel sem több vagy kevesebb, mint más aki ugyan úgy fizet. S mikor felfogom, ezt akkor hirtelen és megmagyarázhatatlanul tör rám a bűntudat. Mert hát azért még is csak többet kellene éreznem az ürességnél. Nem de bár? Legalább sajnálnom kéne, de jelenleg még erre sem vagyok képes. Miért nem érzek semmit? Mérhetetlenül zavar a dolog.
Hozzá bújok, arcomat a mellkasába rejtem, finoman összerezzenek, ahogyan hallom a testet a vízbe csobbanni, és még közelebb lépek az oroszhoz, egész testemet hozzá simítva. Fogalmam sincsen, hogy miért bízok meg benne, elvégre, pontosan tudom, vagyis sejtem, hogy mire képes. Nem hétköznapi férfi, egy átlagos olasz, aki maximum hirtelen felindulásból, egy hivatalos párbaj során legyőz és esetleg megöl valakit. Hanem hidegvérű és kegyetlen és habár nem sokat láttam ezt az oldalát, pontosan tudom, hogy ott lappang a felszín alatt. Szóval nem, semmi okom sincsen, hogy bízzak benne, vagy menedéket keressek a karjaiban és még is ezt teszem. saját magamat sem értem. Ki érti ezt?
Hallom a léptek zaját, minek eredményeként felpillantok egy lépést hátrálva az orosztól. Észre sem veszem, hogy az egész testem megfeszül, várva, hogy ki bukkan elő és mi lesz annak az eredménye. De a közeledő alakot azonnal felismerem, ugyanis már többször láttam Mikhail mellett, általában vele érkezik, mert, hogy ugye az inasa. Kifújom a levegőt, ahogyan hallgatom a szóváltásukat, nem beszélek bele, ugyanis egyet értek azzal, hogy jó lenne ha senki sem tudná, hogy itt voltam. Na persze... úgy sem hiszem, hogy pont engem bárki meggyanúsítana gyilkossággal. De hát sosem lehet tudni az emberi ostobaság mire képes.
Elfogadom a köpenyét, meg a karját, oh igen, csak most érzem tagjaimban a finom reszketést, ami eléggé furcsa, hiszen az év ebben a szakában még az éjszakák is éppen, hogy csak hűvösek, de semmiképpen sem adnának okot reszketésre.
- -Köszönöm. - A következő mondatára azonban meglepetten pillantok fel rá. Fejemben még élénken él a lyukas mellkasú hulla képe, és ezt a könnyed hanghordozást nem tudom mire vélni. Hiszen éppen most öltek meg valakit. Összeráncolom a homlokomat.
- -Most öltek meg valakit. Szóval téged vagy ennyire nem érdekel. Vagy pedig egy hulláról rám, meg a szépségemre assszociálsz. Bárhogyan is, mind a két verzió eléggé lehangoló. -Könnyebb vele szemben agálni és felháborodni, mint sem arra gondolni, hogyan is feküdt, majd csobbant bele a vízbe a test. De nem engedem el a karját, ugyan olyan egyenletes tempóban sétálok mellette, mint előtte. Azért annyira nem vagyok kiakadva, hogy megkockáztassam, hogy itt hagyjon egyedül a sötétben.
-KKülönben is észrevételeim alapján, a mai éjszaka inkább másban próbáltad örömöd szerezni. Tehát bizonyosan szebbnek is találtad, mint engem. -A hangom jól hallhatóan álszentül cseng és tán van benne egy kis bosszúság is. De sem nem hangos, sem nem indulatos. Szinte alig viszem fel a hangsúlyt, a büszkeségem mögé rejtőzve, pontosan tudatva a hangsúlyommal, hogy tisztában vagyok vele, hogy annál a lotyónál sokkal szebb és kívánatosabb vagyok. Igyekezvén elhitetni, hogy ez az egész nem azért érdekel, mert Mikhailról van szó, hanem csak azért mert ha egész este mást csókolgat akkor nekem utána ne bókoljon, mert, hogy én ennél azért többre tartom magamat. De valójában csak szimplán a féltékenység szól belőlem. Mi más?



by Nadiya

[/quote]

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Szomb. Jún. 13, 2015 8:17 am

Velence

18+ életem

- Valóban nem érdekel. - Vallom be egyszerűen, én már csak ilyen lehangoló fickó vagyok. - Oroszországnak Moszkva az ékszerdoboza, de a környező városok, falvak... A birodalom túl nagy, a rendfenntartó erők ehhez képest maroknyian – aki éhezik, aki szegény, aki nem tudja tisztességes úton elérni azt az életszínvonalat amire vágyik, az zsiványnak áll... Csak azt akarom ezzel mondani, hogy azokhoz a tetemekhez képest, amivel én találkoztam, ennek a férfinak a látványa ha nem is szemet gyönyörködtető, de nem okoz olyan rémálmokat, melyekből üvöltve kelek majd. - És szinte végig igazat mondtam.
- De nyugodtan tarthatsz rossz embernek azért, mert inkább a te jóléted foglalkoztat, az, hogy biztonságban tudjalak. Én nem láttam a csónakban vért, és te? Nem ott ölték meg, különben bokáig ért volna a gondolában a vörös iszamó – és ha nem ott ölték meg, akkor a testet úgy rakták oda... - Ami egy halandó számára nem feltétlenül a legkönnyebb, de semmi esetre sem a leggyorsabb művelet; Nekem alig tartott egy gondolatnál tovább, de én nem is vagyok ember. - Jobb szeretem, ha élve vagy szép. Ez nem asszociáció, hanem féltés.
Járókelők közé érkezünk lassacskán, gondolások törik meg a csatorna vízének lassú fodrozódását – az észrevétele feldühít, így egy kapualjba rántva préselem testemmel a falhoz; Négy ujjam a tarkóján, hüvelykemmel az állát feszítem felfelé.
- Erre mondják azt, édesem, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ma este látványosan levegőnek néztél, én csak tükröt tartottam a dolognak, hiszen vendég vagyok itt, egy nagyon gazdag vendég az érted nyüszítő talján kutyák között, különben már kiutáltak volna. - Elengedem a fejét, mutató- és középső ujjammal elkezdek vonalat rajzolni a testére: torkától indulva, mellei közt elhaladva, köldökén túl, combjainak találkozásához – egyelőre csak ruhán keresztül cirógatva. Külső szemlélőnek összebújó pár lehetünk, miközben a kurtizán fülébe suttogok.
- Mennyi ideje is játszol velem kegyetlen játékot? A dózse palotájában mellettem, és a nyavalyás kezemen ültél, meglovagoltad miközben verspárbajoztál; A sövénylabirintusban már a pőre farkamat simogattad és mindig ugyanaz volt a történet – velem cicázol, és más karján távozol. Nincs jogod neheztelni rám, Elisabeth. Azóta meg akarlak kapni, amióta találkozott a pillantásunk a tükörben, miközben egy másik férfi arcán ültél éppen – ehhez képest az előző két este miatt te keresztülnéztél rajtam... Nem tűröm a kettős mércét, de azt sem hogy tovább játssz: tudom, hogy érzel valamit irántam, úgyhogy ha kell a vagyonomat nálad hagyom, de ha velem bújsz ágyba nem leszek egy rutinbaszás a többi közt – szeretkezni fogunk.

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Szomb. Jún. 13, 2015 11:09 pm


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence

Sosem jártam még Velencén kívül, és nagy valószínűséggel nem is fogok. Éppen ezért érdekel minden szava, ő velem ellentétben világlátott ember. S habár kurtizánként sokkal több jogom és hatalmam van, mint egy átlagos nőnek azért nekem is megvannak a magam korlátai.
- Nekem lehet...-Jegyzem meg elgondolkodva, s kissé oldalra billen a fejem, ahogyan lelki szemeim előtt megjelenik a hulla képe ismét. Nem tudom, hogy később mit fogok érezni. Jelenleg Mikhail kellőképpen eltereli a figyelmemet. De lehet, hogy ellentétben vele, én felfogok ébredni éjszaka rémálmoktól gyötörten.
Egy cseppet sem szégyenlem el magamat a megjegyzését hallva, és nem veszem fel a kioktatást sem. Eléggé nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben én nem igen vagyok senki hasznára. Mármint igen, eléggé jól forgatom a könnyű kis olasz tőrt, de azt nem mondanám, hogy a lélekjelenlétem túlságosan is erős, ha hullákról, harcról vagy verekedésről van szó. Nem szeretem a verekedést, legalábbis ha komoly. Ilyen szempontból azt hiszem tipikus nőnek mondhatom magamat, aki inkább a háttérbe húzódik és együtt érzően felszisszen ha kell. A gyilkolászást teljes mértékeben meghagyom a férfiaknak. Egész testemben megborzongok a vérrel teli csónak említésére.
- Nem tartalak rossz embernek, habár jónak sem éppen. Nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy megfelelően megítéljelek. -Jegyzem meg csak úgy mellékesen, hogy eltereljem a figyelmemet a vér gondolatáról. Minél többet beszélgetünk a vérről annál inkább érzem, hogy nem vagyok a toppon. Az arcom elsápad, a szívverésem lassul minden valószínűség szerint, muszáj valami másra gondolnom.
- Hízelgő a féltésed. -Dorombolom nyájasan, és valóban az. Én általában lubickolok az ilyesmiben, mármint mivel, hogy senkié sem vagyok, de egyben mindenkié a férfiak nagy többsége azonnal ugrik a ha védelemre, vagy bármi egyébre van szükségem. De nem esnek még sem túlzásba.
Megjegyzésem úgy tűnik nem nyeri el a tetszését, s olyan hirtelen ránt meg, hogy megbotlom, s fél pillanat sem kell, hogy a kezei között találjam magamat. Közelségétől a szívverésem azonnal megugrik, s kék íriszeimet a fekete szembogarakba fúrom. Ajkaim elnyílnak, ahogyan kissé kapkodva veszem rajtuk keresztül a levegőt, erős teste az enyémnek simulva már önmagában is elég ajzószer a számomra. Túlságosan vágyom már rá, és azt hiszem, hogy az alkohol rendesen elbódítja az agyamat is. Egyetlen pillanat alatt sikerül minden értelmes gondolatot kiűznie a fejemből, főleg a hullát, aki miatt percekkel ezelőtt még annyira "aggódtam".
Kidomborítom a melleimet, ahogyan ujjaival elhalad közöttük, pontosan tudva, hogy ebben a ruhában milyen tökéletes rálátást nyújtanak. Behunyom a szemeimet, s ajkaimba harapok így hallgatom a szavait, szemérmetlenül törleszkedve ujjaihoz.
- Azt mondtad elmész...- Fogaim elkapják egy pillanatra az alsó ajkát fájdalmasan mélyedve a húsba, s felsértve az érzékeny bőrt. Mint, ahogyan az állatok nyalogatják sebzett társuk sérülését úgy nyalom le én is a kiserkenő vért.- Hogy már nem maradsz Velencében sokáig, akkor mit számít, hogyan kapsz meg? - Elmegy, de mielőtt megteszi szeretném ha más értelemben is megtenné. Rajtam, bennem, alattam vagy éppen, ahogyan kívánja, esetleg kívánjuk egymást.
- Ha nálam hagyod a vagyonod, honnan tudhatnád, hogy igaz amit kapsz és nem csak színjáték? És ezt különben sem értem. Van férfi aki gyengéden szereti, ha becézgetik és simogatják, van aki durván, van aki azt szereti ha vele durvák, vagy ő lehet az, van akinek mindegy, de éppen ezért halál unalmas is az ágyban... Mi a különbség baszás, dugás, szex... vagy szeretkezés között? - Komolyan nem tudom, voltam már szerelmes. De akkor még szűz voltam, szüzességemet az egyik befolyásos üzletember vette el, s az azóta kurtizánként élek. Igen, mondhatni szerelmet adok, és mindenkivel jó az ágyban, ilyen vagy olyan formában. De, hogy mitől lenne más az, hogyha ő ugyan úgy fizet, mint a többi, aztán lefekszünk egymással, így vagy úgy, azon felül, hogy ő orosz... nem tudom.
Taktikát váltok és egyik lábamat, szinte rátekerem az övére, kezemmel átkarolom a nyakát, ujjaim a fekete hajkoronába vesznek.
- Hmm akkor... szeretkezz velem. - Dorombolom kéjes megadással az ajkaira, nekem aztán mindegy, hogyan akarja nevezni, csak adja meg végre amire vágyom már amióta kék íriszeim rászegeződtek a tükörből, egy másik férfi arcán ülve...




by Nadiya

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Pént. Jún. 26, 2015 9:58 pm

Velence

18+ életem

- Pedig ez egyszerű, drágám. Nincsenek jó, vagy rossz emberek, csupán perspektívák. Téged imád Velence: szeretik az eszed, a tested, a verseidet – a férfiak, és a felvilágosult nők körében te jó vagy. A felszarvazott, kielégítetlen feleségek szemében rossz, az egyház pedig egyenesen ördögként említene, hiszen minden éjjel mással farkaltatod meg magad. A Bibliában írva van, hogy a házasság szent kötelékén kívül baszni bűn, az orális, anális szex bűn, maszturbálni bűn... Tökmindegy, hogy te miként vélekedsz magadról – a világ rossz embernek tart. - Vállat vonok, tessék a lecke – közben lassuló szívdobbanásait hallgatom, megkérgesedett természetemnek ha nem is újdonság, de meglepő: miért kell egy kis gyilkosságtól rögtön rosszul lenni? Ha halomba lenne rakva a rothadó hús, még talán megérteném, de így...
Kedvemre való, ahogy törleszkedik, ahogy testének tökéletes tudatában mozdul és kelleti magát, mégsem ettől leszek kemény – a tompa fogak okozta fájdalom hörgő sóhajt fakaszt: ez, és ahogy vérem színezi az ajkát... Eszem ágában sincs megakadályozni, hogy lenyalogassa, sőt: a hatásai ismeretében...
Egy kisebb hordó borba kevert vér orgiává változtatta amott az estélyt – felerősítette a lappangó vágyakat, de ez nagyon is célzott bevitel. Kiélesíti az érzékeket, átlép a gátlások felett.
- Azt mondtam, „ha kell” nálad hagyom a vagyonom. - Biccentem oldalra a fejemet kissé, és arcjátékkal tudatom, hogy kurvára irritál ám más pasasok ágybéli magatartásának elemezgetése, mindazonáltal értem a kérdést.
- Vannak dolgok, amik nélkül nem tudsz élni. És vannak, amik nélkül nem akarsz. - Combjai közt simogató ujjaimon fordítok, egész tenyeremmel nyúlok alá, úgy emelem arcmagasságba a nőt.
- Itt? Egy kapualjban?

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Pént. Júl. 03, 2015 12:20 pm


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence
+18

Nem hat meg a kioktatása vagy a szentbeszéd arról, hogy rossz vagyok avagy jó. Igen minden este mással farkaltatom meg magamat. Hát és akkor? Élvezem, igen minden estémet élvezem, még akkor is ha a szeretőm nem éppen a legjobb az ágyban. Egy ügyes nő, megoldja, hogy jól érezze magát. Az okos ember meg azt, hogy sose unatkozzon, nos én mind a kettőnek tartom magam, úgyhogy az élet szép. Még akkor is ha az egyház szerint én vagyok a romlottság megtestesülése.
- Nem a világ, csak egy része. És amúgy is nem mindegy, hogy mit gondolnak? Nem előttük kell elszámolnom a végén. Járok rendszeresen templomba, eddig még nem gyulladtam fel, és tudod, isten megbocsátó és kegyes, én meg sosem mulasztom el a gyónást.- Hangom kissé gúnyosan cseng, habár tényleg így van. Hiszek istenben, ahogyan mindenki Olaszországban, hát még Velencében. Gyónunk és állandóan keresztet vetünk és mindig elmondjuk az asztali áldást, az éjszakai és reggeli imát… Emellett pedig, iszunk, paráználkodunk, élvezzük az életet, ahogyan azt egy jó olasznak kell.
Nem vagyok hozzászokva a gyilkolás látványához, ellenben sok minden máshoz ami egy kicsit sem borít ki, de ehhez nem. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az orosz nagyon könnyen felejteti el velem, hogy mit is láttam az imént, hiszen fél percre rá, már nem is érdekel a hulla. Hát még az, hogy ismertem-e vagy sem…Világom leszűkül izmos testére, lágy domborulataimat simító ujjaira… És most már csak az érdekel, hogy végre megkapjam, hogy ne húzza tovább egyikünk agyát sem, elvégre én azt már előtte megtettem. Minek folytatni még tovább?
Törleszkedek, az ajkába harapok, s a lábaim között mozgó ujjaihoz dörgölőzöm.
- Az attól függ hogyan teljesítesz. -Ajkamra félmosoly kerül, és életem legnagyobb hazugságát ejtettem most ki a számon. Hiszen pontosan tudom, hogy teljesen mindegy, akkor sem fogok tőle pénzt kérni. Egyrészt meg vagyok róla győződve, hogy rohadt jó lesz vele az ágyban, másrészről pedig… nem tudom. Ez már másról szól. Nem, nem volt még olyan férfi akitől ne kértem volna pénzt, még hajdani, szinte gyerekként megélt szerelmemtől is kértem, már csak dacból is. Habár az amit annak a férfinak a közelében éreztem, hozzá sem fogható ahhoz ami akkor tombol bennem, mikor Mikhail a közelemben van. Egészen más. Ha anyám megtudná, hogy ilyesmi egyáltalán megfordul a fejemben, valószínű, hogy megölne. Tulajdonképpen én tartom el a családot, ha elkezdek csak úgy szórakozni, akkor nem lesz miből megélnünk. Na és persze megszoktunk egy bizonyos életszínvonalat…
Látom az arcán a nem tetszését, és habár nem mutatom, azért egy belülről eléggé imponál. Sosem voltam oda a féltékenykedő férfiakért, talán mert a munkába nem fér bele. Talán mert láttam már olyan kurtizánt, akit megcsonkított egy féltékeny szerető. A féltékenység első szikráját meglátva le is építem magamról, legyen bármilyen befolyásos… de most élvezem. Tetszik ahogyan elhessenti a többi szeretőm, vagy a túlontúl is birtokló pillantása, amire sem ő sem én nem szolgáltam még rá.
Tulajdonképpen nem a kérdésemre válaszol, finoman összeráncolom a homlokomat. Nem tudtam meg, hogy akkor most mi a különbség, ahogyan azt sem, hogy mit számít.
Nem faggatom tovább, igazából nem nagyon érdekel, az viszont sokkal inkább, hogy beadja a derekát, hogy szeretkezni kíván vagy dugni, édes mindegy.
Ahogyan hirtelen felemel, belekapaszkodok a vállába, körmeim a húsába vájnak, a szívem a torkomban dobog és érzem, ahogyan az ereimbe a vér száguldozik. Talán az adrenalintól erősödik fel orromban férfias illata, vagy attól érzékelem élesebben arcának vonásait, lábamat amennyire tudom a dereka köré fonom. A szívem a véremet nem éppen egyenletesen oszlatja el a testemben, az ágyékom szinte fájdalmas lüktetésbe kezd a gondolatra, hogy most azonnal tesz magáévá.
- Tán félsz, hogy megbotránkoztatjuk Velence maradék, fennmaradt lakosságát? -Billentem finoman oldalra a fejemet, s kék íriszeim még a sötétben is bizonyára élénken csillognak. Aztán eszembe jut valami, és fogalmam sincsen, hogy miért tartom olyan jó ötletnek amikor normális körülmények között, az ilyesmiért nem lennék oda.
Mocorgok, hogy elengedjen.
- De ha elengedsz, akkor mutatok egy jobb helyet.- Ha megteszi, mert ha nem és neki a kapualj szimpatikusabb akkor felőlem itt is maradhatunk, de akkor tényleg nem tudom, hogy mi a különbség az dugás és a szeretkezés között. Amennyiben elenged ellépek a kapualjból s határozottan tovább sétálok. Már alig lézeng, egy-két ember az utcán, én meg pontosan tudom, hogy mit keresek.
A két fekete mén közé lépek, mindenféle hezitálás nélkül, elkötöm őket és az egyiknek a kantárját Mikhail kezébe nyomom.
- Dobj fel.-Pillantok rá, egy szórakozott mosollyal az arcomon. Természetesen tudok lovagolni, és igen a hölgyeknek csak dáma nyeregben szabad, de ugye bár én nem vagyok hölgy. Amennyiben eleget tesz a kérésemnek, elhelyezkedek a nyeregbe, felsliccelt szoknyámnak köszönhetően könnyedén ülök úgy, akár egy férfi. Szinte meg sem várom, míg felszáll, csak rávigyorgok, és vágtába ugratom a lovamat, kirobogva a városkapun, addig fokozva az tempót, míg nem galoppba csapunk át. Imádom, mindig is imádtam a sebességet… hát igen, minden jó csak a férfiaknak adatik meg, na meg a kurváknak…
Átvágunk egy tisztáson, s elhaladva egy hatalmas kút mellett, veszem fel nagy nehézségek árán a verseny tempótól túlságosan is felhúzott lovamat ügetésbe. Gyerekkoromban, anyám ide hozott ki minket a testvéreimmel fürdeni, és azóta is imádom. Általában egyedül járok ide, amikor meg akarok szabadulni Velence krémjétől és visszavedleni valakibe, akinek nem kell mindig szépnek, okosnak és tipp-toppnak lennie.
Az egyik fához kötöm a lovamat, még sem az enyém, sosem lehet tudni, hogy mennyire elrohanós fajta. Majd hajnalba vagy reggel visszakerülnek, sosem loptam még lovat, még sem tölt el idegenkedő érzéssel a gondolat. Talán mert a lóról lepattanó férfi látványa, jobban leköti a gondolataimat. Ellépek a lovamtól, Mikhail felé.
- Ez a hely már jobban megfelel az ízlésének Signore, mint egy kapualj?-Szinte már kíváncsian billentem oldalra a fejemet, markáns arcát tanulmányozva. Szívesen odamennék, az ölébe mászva, kezdeményezve és követelve amit a kapualjban kértem, de jobbnak ítélem meg most inkább várni. Úgy tűnik, hogy úgy is az lesz amit ő akar és ahogyan akarja, ami egyrészről nagyon is imponáló, másrészről pedig bosszantó. És egyenlőre még nem döntöttem el, hogy melyik inkább.
Persze ne értsen senki félre, nem vagyok az a típus aki beletörődik abba, hogy ő legyen alul. Így vagy úgy, de szeretek néha felül kerekedni. Másképpen túl sok lenne, ha meg állandóan felül lennék, akkor meg unalmas…


by Nadiya

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Hétf. Aug. 03, 2015 7:20 pm

Velence

18+ életem

Itt ez a naiv gyermek, és itt állok én vele szemben, kurva nagy kereszttel a nyakamban, ami egy kisebb falu ára manapság – és nem tudok neki semmit mondani, mert talán azt akarná, hogy elmagyarázzam; Az pedig könnyen az életébe kerülhetne – és ne gondoljuk, hogy a halál feltétlenül végleges – vannak extra pályák, mielőtt az Úristen magához szólítana, avagy páros lábbal rugdosna le a patásként említett kollégához...
Nem értené, mert ezt nem értheti ameddig meg nem történik vele, ameddig rosszra nem fordulnak a dolgok – és amikor rosszra fordulnak, akkor már semmit nem számít a megvilágosodás: Isten ott lesz a gyűlölködő nép szemében, a kecses nyakra hurkot dobó kezekben, hiszen Isten legjobban az embert szereti. Saját képére teremtette azt.
- Az attól függ mennyire akarlak megbüntetni az okozott kínokért. – Replikázom, majd felszisszenek ahogy körmeit bőrömbe vájja – édes, édes fájdalom... Szívdobbanásai megsüketítenek, vágyának illata megőrjít, és noha ahogy tartom az valamelyest esetlenné teszi derekamra fonódó combjainak ölelését, de nem ez tudatosul: a vére énekel nekem, széttárja lábait hogy minél jobban és hamarabb hozzáférhessek – minden érzékemet magához csalogatja.
Attól félek, hogy szex közben a vérét veszem, esetleg az orgazmus extázisában meg is ölöm ezzel.
- Óhajtod a farkam itt? - Teszem fel a kérdést, de azért el- és leeresztem, ragadozó megszállottsággal követem amerre visz az útja: annak a néhány útszéli lézengőnek pedig egyértelművé teszem, hogy egészségükre káros lenne akár rápillantani a kurtizánra, nem hogy illő mód köszönteni; Eljutottunk arra a pontra, ahol erőszakkal hárítom el a közénk gördülő akadályokat – nem gyilkolok persze, én olyat soha nem tennék.
- Csókolj meg. - Rántom közel magamhoz, ujjaim belemarkolnak oldalán a ruhába – el kell engednem, mielőtt a helyszínen szaggatok le róla mindent: nyeregbe emelem, s mert faképnél hagy, lemarad a vámpíri sebességgel való mozgásomról is – a lóból kihajtom a maximumot, ameddig Elisabeth mellé nem érek vele.
Az állatot a másik mellé pányvázom, köpenyemet a földre dobom, és pillanatok alatt megszabadulok minden szartól, ami a felsőtestemet takarja – sürgető mozdulatokkal bontogatom a ruhájához tartozó kurva zsinórokat és masnikat. Végignyalom a száját.
- Te felelsz meg az ízlésemnek.

M.J. Radomilov
III. Mestervámpír
I am your dirty dreams

M.J. Radomilov
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Santa
Play-by : Dimitris Alexandrou
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : született vámpír
Posztok : 137
Kor : 507
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Különleges képesség : Képes vagyok saját és/vagy mások testét atomjaira bontani, és így közlekedni szilárd tárgyakon keresztül.
Foglalkozás : kufár
Felöltött alak : Mikhail & Eli 264mcde
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   Szer. Aug. 05, 2015 4:56 pm


Életem
"A múlt árnyai kisértsenek..."
Velence
+18

Beharapom az ajkamat,s szám görbe félmosolyra kunkorodik így pillantok fekete szemeibe, melyeket az éjszaka csak még mélyebbé varázsol.
- Azt hiszem már kellően megbűnhődtem. -Dorombolom és amennyire tudok hozzádörgölőzök, fogaim a fülcimpájába mélyednek. Akarom ezt a férfit és azt hiszem nem fogom még egyszer elviselni az elutasítását. Mert hát ez az, valamilyen szinten legalábbis.
- Bárhol... -Csípem ajkait a fogaim közé, de még is követelem, hogy letegyen, legalábbis a testtartásommal, és a mocorgásommal. Nem akarom megadni neki az esélyt arra, hogy visszakozzon. ő akart szeretkezni vagy mit, hogy más legyen, mint mindenki mással gondolom. Hát akkor nyilván nem egy kapualjba kéne az elsőt megejteni, hiszen ilyenben már volt részem mással. Szóval nem lenne olyan nagyon különleges élmény.
Felnyögök, ahogyan magához ránt, és érzem, hogy kicsit billen a mérleg, felém. Jó kurtizánként azonnal kihasználom a helyzetet és csók helyett alsó ajkába marok felsértve a bőrt, lenyalom a kiserken cseppeket,a szájába dugva egy pillanatra rózsaszín nyelvemet. Aztán elszakadok tőle, pont akkor amikor is így tesz.
- Arra még várni kell. -Pont addig míg meg nem érkezünk. Ugyanis, ahogyan a száguldástól és azt hiszem a bortól is túlságosan felhevült vérrel leszállok és kikötöm a lovamat, már nem igen bírom türtőztetni magamat. Legszívesebben a nyakába ugranék, csókolnám és harapnám, letépném róla az ingeket. Még is csak állok, s várom, hogy ő lépjen és rántson végre magához, miközben végignézem, ahogyan megszabadul a felsőtestét takaró, sok vacaktól.
Érzem a szorosra kötött fűzőn tett minden rántását. Nem bírom tovább, hirtelen felnyúlok, ujjaim a tarkójának bőrébe marnak, hogy leránthassam magamhoz és megérdemelt csókját végre megkapja. Hevesen tapasztom ajkaimat az övére, pirosló ajkai közé nyögve, és a tarkájánál fogva még közelebb húzva magam hozzá.
Csakhamar megérzem, ahogyan végre engednek a zsinórok, s a ruha leomlik rólam, jó kurtizánhoz illően nincs is alatta semmi, elszakadok tőle, hogy kapkodó, de szakavatott mozdulatokkal bontsam ki nadrágjának zsinórját és rántsam le róla a teljesen fölösleges anyagot...
Tenyerembe veszem végre, s ujjaim fel le siklanak rajta, miközben közelebb simulok, szinte beszorítva a saját kezem az ő és az én testem közé. Fogaim nyakának bőrébe marnak, szabad kezem körmei a vállán karistolnak végig. Most akarom, gyorsan még mielőtt meggondolná magát vagy valaki közénk állna. Valahogyan... mert hát a sorsnak vannak különös fintorai meg kell hagyni...
Minden mozdulatomon, lélegzetvételemen a sürgetés érezhető, azon, ahogyan a nyelvem végigsiklik az imént durván megharapott bőrön, vagy azon, ahogyan fogaimmal csipkedem az érzékeny bőrt, körmeim karistolják a vállát, a hátát. Minden porcikám, dalol, énekel, könyörög azért, hogy végre a magáévá tegyen. Csak éppen a szám meg a nyelvem nem, mert az éppen le van foglalva. Combommal indaként tekeredek az combjára. Szerintem már pont eleget húztuk egymás agyát, habár én tegnap is így gondoltam már, de neki más elképzelései voltak...Szerintem már kellően megszenvedtünk mind a ketten ahhoz, hogy most végre megkapjuk amire egyértelműen, mind a ketten vágyunk, mindennél jobban. Vagyis ami engem illet biztos, hogy mindennél jobban ugyanis jelenleg más sem tud járni az eszemben csak ez.
- Óhajtom a farkad itt...-Ismétlem meg a kapualjban elmormogott szavait, csak egy kicsit más kontextusba helyezve azzal, hogy közben szabad kezemmel megmarkolom az övét, nedves résemhez vezetem. Minek nekem előjáték, az elmúlt pár hét pont elég előjáték volt nekem...


by Nadiya

Elisabeth Franco
II. Civil vámpír
I am your dirty dreams

Elisabeth Franco
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : sexybitch
Gif vagy kép : Mikhail & Eli 1416160420-taylor-blank-space-smile
Play-by : Taylor Swift
Vonal1 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Faj : vámpír
Posztok : 250
Kor : 460
Lakhely : Seattle
Vonal2 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Családi állapot : Hát...házas... :roll:
Különleges képesség : Érzelem és elme manipuláció
Foglalkozás : Danse Macabre Club üzletvezető Jericho alkalmazásában
Vonal3 : Mikhail & Eli 3rZvgf4
Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Mikhail & Eli   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Mikhail & Eli Empty
Vissza az elejére Go down
 
Mikhail & Eli
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Visszatekintés
-