Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Dübörgő zene, füst, fények villogás és pár ízléstelenül táncoló egyed. Egy tökéletesen átlagos szórakozóhely leírása. A dolog csak ott hibádzik, hogy itt bizony nem meglepő az se, ha a sarokban éppen azt látod, hogy egy vámpír nyakra tapadva valaki vérét szívja éppenséggel, vagy, ha valaki egy lebegő asztalon/széken táncol. Azt hiszem már meg is untam az olyan helyeket, ahova leginkább emberek járnak, ez sokkal izgalmasabb, még ha néha nevetségesen közhelyes is tud lenni.
Kivételesen egyedül érkeztem, s nem szedtem még össze magamnak semmilyen játékszert. Kihívásra vágyok… és nem valami olyasmire, amit könnyedén megkapok. Meg, valahol talán azt is akarom, hogy engem csábítsanak, s ne én válasszak magamnak prédát. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Imádom kiválasztani a következő áldozatomat, imádom az ujjam köré csavarni őket, de lehet már kicsit belefáradtam ebbe is. Elvégre elég régóta csinálom már ezt ahhoz, hogy megunjam. Legalábbis annyira, hogy néha kelljen egy olyasvalaki, akit igazán férfinak nevezhetek. A játékbabáim… a kis fiatal fiúk már nem szórakoztatnak annyira.
Ha valaki egyedül van egy ilyen helyen és úgy néz ki mint én, nem kell sokáig várnia, hogy meghívják egy italra, vagy éppen bármi mással próbálkozzanak. De talán pont ez a célunk… főleg úgy, ha mellé még kihívóan is öltözködünk.
Csendben bólogatok az első önkéntesnek, aki meghívott egy italra, majd, miután megvártam a kellő időt, hogy ne tűnjek túl modortalannak – mert ugyebár úri hölgyet neveltek belőlem, még ha sokszor nem is látszik – aztán szépen faképnél hagyom, persze a vodkámmal a kezemben.
Már mikor bejöttem kiszúrtam magamnak egy férfit… akit meg akarok találni. Akkor csak futólag láttam, de biztos vagyok benne, hogy még itt van. Talán a tekintetünk is találkozott, a tömeg és a sötétség miatt nem mernék megesküdni rá.
A poharamat, miután kiittam tartalmát lerakom egy asztalra, ami közel van, oda se nézve, hogy éppen ül e ott valaki, úgy kezdem el magam a tömegen átverekedni, közben persze nézve arcukat. Sajnos általában ha valamit, vagy éppen valakit kinézek magamnak, akkor arról nehezen tudok letenni… sőt, muszájnak érzem, hogy megszerezzem.
Nem is kell olyan sokáig kutatnom, nemsokára kiszúrom a szőke hajat és az arcot, amit kerestem. Kicsit megyek csak közelebb, de a tánctéren maradok, viszont egyenesen ránézek, keresve a szemkontaktust.
Ha megtaláljuk, akkor kihívóan mosolyodok el, s egy ideig nézem csak őt, majd felvéve a zene ritmusát táncolni kezdek, remélve, hogy veszi a célzást. Olyan nem fordulhat elő, hogy visszautasít, vagy nem lesz rám kíváncsi… Valahogy van valami benne, ami bevonzott, érzem rajta, még ilyen közelségből is, hogy erősebb, mint én… ami általában zavarni szokott, szeretem, ha nálam az erőfölény, de most nem érdekel… sőt, talán még imponál is a dolog.

Teljesen elfogyott az a maradék kis kedve is ami alapjáraton mindig ott van a tarsolyában, hogy a kölykeivel foglalkozzon. Alapjáraton egyikkel sincs baja, egyik fárasztóbb mint a másik ez tény, főként Mr. Úgybeb*szok Hogyaztsetudom Mirevalóafarkam. Cassandrával még nem volt eddig problémája, és meri remélni, hogy ugyan az lesz a helyzet a fiával is, mint ami a lánnyal. A kezdeti nehézségeket csupa öröm és happy hurrá követ. Mintha legalábbis rá lenne erre szorulva, de nem akarja, hogy élete végéig átkozza a saját fia. Nem akart eddig megjelenni mellette mert tudta jól, hogy mi a véleménye róla. Viszont a múltkori incidense után jobbnak látta, ha mi hamarabb lép az ügy érdekében, mielőtt még őt nézi hülyének valaki, vagy odavonzza az összes démont, elvégre csak össze volt törve nem? Egy dühös, hisztérikus, kangörcsös embert mindig hamarabb megtalálnak és mindig hamarabb el is veszik a lelkét.
Ideérkezését követő x-edik percben kiszúrt magának egy igazán szemre való bögyös szőkét, ki minő meglepetés bár tény és való, hogy mutatós, mégse azon k*rvák körébe sorolná, akik felpuffasztott ajkakkal és duzzasztott mellekkel villogtatják kerek seggüket. Van a nőben valami ördögi mind azok ellenére, hogy tudja, milyen fából faragták, s hogy mi is ő valójában. Imádja a titokzatos nőket, azokat pedig főleg akik tudnak irányítani. Márpedig melyik idős vámpírnő ne tudna?
Viszont ahelyett, hogy rögtön odament volna hozzá, inkább várt a sorára és lám mily meglepő, a türelem... vámpírasszonyt terem.
Kék íriszei kíváncsian fürkészik a nő alakját, s miután felveszi vele a szemkontaktust, alsó ajkába harapva vigyorodik el. Mozdulatai láttán egy pillanatra elkalandoznak a gondolata, hisz rögtön az fut végig az agyán, hogy mi mindent tudna kezdeni ezzel a gyönyörű testtel.
Utolsó korty whistkyt eltüntetve a pohárból lassan feláll, s elindul a parkett felé. Nincs szüksége arra, hogy kerülgetni kelljen az embereket ezzel rohamosan csökkentve a jelenet filmbe illő minőségét, hisz azok mintha megéreznék a démon diadalmas jelenlétét, rögtön arrébb araszolnak.
Sötét alakok ingatják csípőjüket miközben a pacsuli szinte tömény felhőként telepszik rájuk. Sóhajok és morgások törik a csendet mikor a zene egy-egy pillanatra elhalkul, ám annak ritmusa leginkább a szőkeséget ösztönzi a táncra, mi teljes mértékben elcsavarja a kéjdémon agyát. Nem megszokott nála, hogy ennyire foglalkoztatja valaki és nem csak a szex lehetőségét látja benne, noha meg kell hagyni, hogy ez is igazán kecsegtető számára.
Fekete ingének felső néhány gombja ki van gombolva ezzel sejtetve valamicskét izmos mellkasából. Szőke tincsei hátra zselézve tartják meg tökéletesen belőtt formájukat miként a zselé miatt valamivel sötétebbnek hat ezzel kontrasztosabbá téve arcát.
Amint eléri a nőt, nem szól egy szót sem. Tenyerét finoman a csípőjére simítja, majd lassan a háta mögé lép, hogy aztán közel hajolva nyakához beszívhassa illatát...
- Már kezdtem azt hinni, hogy elmész mielőtt találkozhattunk volna - dörmögi a fülébe kellemes, rekedtes baritonján, miközben egy pillanatra se távolodik el a szőkeségtől.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Egy idő után szemem is lecsukom és úgy mozgok a zene ütemére, hagyom, hogy teljesen magával vigyen a ritmus. Szinte biztos vagyok benne, hogy ide fog jönni, láttam a szemében, nem is kell hívogatnom a tekintetemmel már, elég ha csípőmet ringatom, az is tud ugyanolyan csalogató hatású lenni.
Van amikor megérzi ezt az ember lánya… vagy vámpír lánya, részletkérdés. Bárcsak minden vágyam úgy teljesülne, mint a mai nap. Pont erre volt szükségem, pedig még nem is tudom, hogy mi fog kisülni belőle. Na jó… nem nevettetem ki magam, pontosan tudom, hogy mi fog kisülni belőle. Az ilyen alkalmak, főleg a mi esetünkben nem történhet máshogy. Mi pont ezekért a szórakozásokért élünk… és pont ezektől lesz olyan szórakoztató az amúgy borzasztóan hosszú életünk.
Veszek egy mélyebb levegőt, ahogy megérzem a közelemben, s mire kieresztem magamból, már meg is érzem kezeit csípőmön, én pedig szinte automatikusan simulok hozzá, kissé nekidőlve.
Mély hangjától finoman végigfut rajtam a bizsergés és ki is nyitom szemem, hogy kissé oldalra fordulva belenézzek szemeibe.
- Ilyen hibát nem követnék el. – Lassan meg is rázom fejem, miközben persze továbbra se állok meg, ezzel persze őt is mozgásra kényszerítve.
Tekintetem egy pillanatra nyakára téved, normál esetben ez lenne az egyik legvonzóbb pontja számomra, a tudat, hogy az erekben édes vér folyik, ami még tökéletesebbé teszi a férfiakat, akikkel dolgom van. Az ő esetében erről azonban le kell mondanom, ami kicsit azért elszomorít, de jó lesz egy kis változatosság.
Helyette inkább csak lecsukom ismét a szemem és vállának döntöm fejem, szőke tincseimet oldalra dobva.
- De lehet neked kellett volna tenni a dolog ellen, nem nekem… - Jegyzem meg pimaszul, egy pillanatra ráemelve sötétkék szempáromat.
Igazából, egyáltalán nem zavar, hogy igazából én voltam az, aki meglépte az első lépést, hisz általában így van ez, hiába gondolják azt a férfiak, hogy nem. Legalábbis, az esetek többségében a nő adja meg azt a jelet, ami egyértelműen mutatja a férfinak, hogy igenis próbálkozhat, mert ha már az első pillanattól, vagy akár az első szemkontaktustól kezdve zárt ajtók elé lép, akkor nincs is értelme azon kopogtatni, csak ha tudják, hogy legalábbis kulcs van hozzá, vagy már alapvetően nyitva van.
Az én esetemben mondjuk mondhatni tárt ajtókat mutattam a férfi felé, de ezzel nincs is gond. Mondják azt rám, hogy ribanc vagyok… és? Miért ne legyek az, ha megtehetem?
Ahogy a zene vált, én is egy pillanat alatt fordulok szembe vele, kezeimet vállira, majd nyakára simítva nézek egyenesen a szemébe, de nem mozdulok. Innentől átadom neki a stafétát, legalábbis egy időre. Sokáig úgyse fogom bírni, hogy ne én diktáljak, legalább egy bizonyos mértékig. De egyelőre kísérletezek, hogy milyen érzés, amikor engem csavarnak az ujj köré és nem fordítva.

Az a legnagyobb gondja az olyan helyekkel mely tele van természetfeletti csodabogarakkal, hogy a legtöbben próbálják bebizonyítani, hogy márpedig itt ők a legnagyobb kutyák. És bár tény, hogy van mikor egy-egy démon is megfordul itt, elég csekélynek lehet mondani ezt a mennyiséget, Zariche gyakorlatilag megszámolhatja egy kezén az alkalmakat. Viszont ezek az alkalmak meglehetősen nyugodtan szoktak eltelni, mivel csak meglehet érezni egy démon jelenlétét és ha egy vérfarkas vagy egy vámpír tudja, hogy van itt olyan, akkor jobban jár, ha befogja a száját és visszadugja a farkát a gatyába.
Viszont talán épp ezért akad, hogy mindig egy-egy verekedésbe torkollik a dolog hátul a sikátor felé néző utcarészen. Mert nincs eleget egy démon az adott helyen. Márpedig neki nem áll szándékában itt parkolni minden este. Most is inkább mint jól nevelt glóriás démonka, meghúzza magát a sarokban, mielőtt fejfájást okozna neki valamelyik hülye véletlen, szomorú halála. Nem éri meg őt felidegesíteni, márpedig a sok "kinek nagyobb a p*cse" stílusú faszi hamar kihozza a sodrából.
Nem úgy a táncparketten tekergő szőkeség, kit a tőle telhető leggyorsabban próbál megkörnyékezni. Léptei határozottak, és a belőle sugárzó démoni aura az, ami a legtöbb embert visszavonulásra készteti így egy hibridet is, ki Zarichetől nem messze figyeli Eleanore-t. A démonunk viszont nem adja csak úgy ki a kezei közül a prédáit.
Ujjai vidám táncot lejtenek a nő lapos hasán, formás csípőjén, miközben halkan, de a zenét leküzdően a fülébe suttog. Megmosolyogtatja ahogy erre reagál a vámpír. Felesleges lenne tagadnia, hogy nem tetszik neki a dolog, hisz pillanatok töredékei alatt olyan közel kerül hozzá a nő, ami sokak szemében már intimnek számít, neki viszont inkább természetes az ilyen témák terén. Viszont szó se róla, hogy van valami a nőben ami miatt nem csak a szokásos "dugjuk meg aztán lesz valami" prédát látja.
- Talán hiba is lett volna - dörmögi miközben tenyere finoman simogatja Eleanore csípőjét, olykor combját. Lassan de biztosan ő is átadja magát a zene lüktetésére és bár soha nem volt egy diszkó patkány ez a fajta "adjuk el magunkat" dolog még neki is megy.
Feltűnik neki ahogy a nyakára téved a tekintete, erre viszont csak pimaszul elmosolyodik.
- Sajnálom, van amit nem lehet... vagy lehet, csak nem lenne túl kellemes - lehet, hogy van amire nem kell reagálni, ő mégis úgy gondolja, hogy tudtára kell hoznia a nőnek, hogy tisztában van vele, hogy mi is ő valójában. Sajnos vért nem tud adni neki, de mást annál is inkább.
Ahogy felé fordul kezei a derekára vándorolnak. Van az a pont, mikor úgy érzi, hogy megálljt kell parancsolni a feltörő... khm, démonainak, és ez a mostani is ilyen. Ha rajta múlna már a mosdóban döngetné a nőt, de jelen pillanatban látja a tengerkék szemekben, hogy másra vágyik. Vagy csak bemeséli magának?-
Ujjai lassan végigsimítanak karjának puha, illatos bőrén, majd vállának szépen ívelt, csontos vonalán. Úgy figyeli minden egyes pontját a nőnek, mintha egy antik régiség szépséges vonalait tárnák fel lassan előtte. Nyaka vékony és kecses, mellei kellemes látványt nyújtanak buja lelkének. Ám még mielőtt foglalkozhatna velük, közelebb hajol hozzá, hogy megint magáénak tudhassa kellemes illatát. Ajka ezzel egyidejűleg arcának élét érintik, miközben keze lecsúszik kerekded fenekére, s annál fogva húzza közelebb magához. A zene ütemére folyamatosan mozog, s noha piszok türelmetlen faszinak ismeri magát, most mégis jól esik neki, hogy nem tért rá a tárgyra.
És, hogy miért nem? Mert csak most tudatosult benne, hogy a mai nap folyamán ő az elcsábított fél!
- Remélem szabad az éjszakád...

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Pillanatok alatt olvadunk egybe a tömeggel, ahogy a legtöbb körülöttünk lévőhöz hasonlóan szinte egymásba olvadunk, olyan közelségbe kerülök a démonhoz, de ha akarnám se tudnám ezt máshogy csinálni. Egyszerűen onnantól kezdve, hogy idelépett hozzám, vágyat érzek arra, hogy minél közelebb legyek hozzá. Kicsit még számomra is furcsa érzés ez, hiszen általában ura voltam a helyzetnek és annak, amit csinálok, de most szinte ösztönszerű minden mozdulatom. Mintha tudtam volna előre, hogy ma csak ezért jövök ide.
- Aljas dolog… mocskosul aljas… - Sóhajtok még, miután közli az egyértelműt. Bár én még sose próbáltam, van, amivel nem játszadozunk. Eleget meséltek nekem arról, hogy mennyire nem kellemes a démonok vére ahhoz, hogy ne akarjam kipróbálni. Ez az a fajta dolog, amikor bizony hiszel a legendáknak, még ha ilyen csábító testben is van az a vér.
Ahogy közelebb hajol, ösztönösen hajtom oldalra kissé fejem, s ismét beleborzongok a közelségébe, bár próbálom azért leplezni, hogy már most ilyen hatással van rá a férfi.
- Már nem… - Nevetem el magam egészen halkan, miközben olyan közel simulok hozzá, hogy ha keresnének se találnának szabad teret kettőnk közt.
Ajkamba harapok, miközben tekintetem az övére téved egy pillanatra, de ellenállok a kísértésnek.
Csípőm mozgásával egyértelműen ingerlem a férfit, ahogy ő is engem, minden apró simításával, érintésével.
Hiába nem ittam semmit szinte ma, mégis most úgy érzem, mintha legalább a tizedik poharam után járnék, ami kicsit azért megijeszt, de ezt könnyedén leplezem jelen helyzetben. Bőven van mire koncentrálnom.
- Eleanore… - Hajolok közel hozzá, olyannyira közel, hogy szinte érzem lélegzetét bőrömön, s úgy lehelem egész finoman nevemet, hiába a dübörgés, biztos vagyok benne, hogy meghallotta.
Kicsit most úgy érzem, hiába olvadtunk egybe a tömeggel, hiába viselkedünk pont úgy, mint bármelyik másik pár körülöttünk, mégis mintha senki se lenne körülöttem, csak a füst, a zene és ez a démon, aki valamiért úgy vonzz, hogy még magam sem értem a dolgot.
- De azért remélem azt az estét nem itt szeretnéd tölteni… - Jelentem ki közben az egyértelműt, miközben tekintetem ismét ajkaira téved. Nem, Nore, most már csak azért sem te fogod megtenni.

Általában szeret odafigyelni a környezetére, "mert miért ne?" alapon. Soha nem lehet elég felkészült még egy démon se, és valószínűleg ha megjelenne a felettese, akkor illik királyi pompába vágnia magát nem? Most viszont leginkább arra figyelne, hogy ki akarja lenyúlni csinos partnerét, bár valószínűleg attól nem kell félnie, hogy bárki is bele merne kötni a kis párosba. Ám nem lehet elég szemfüles az ember... vannak ám itt olyanok akik szívesen kötekednek még egy pokolbelivel is.
- Sajnálom - húzza el a száját egy pillanatra, de ez a grimasz hamar huncut mosolyba vált miközben egyre közelebb és közelebb húzza magához. Orra többször is hozzáér a nő arcéléhez, ajka pedig a nyakához, de szerencséjére így még inkább érzi kellemes illatát.
Határozott megjegyzésére fülig érő vigyorral rázza meg a fejét, bár ezzel első sorban jókedvét mutatja meg. Ez a természetes, emberi mosoly nem jár akárkinek, és bár nagyon sokan emlegetik úgy, hogy Zariche a démonok között embernek számít természete miatt, mégis volt bő háromszáz éve arra, hogy elhidegüljön és csak bizonyos személyek felé akarjon nyitni. Ám kéjdémonként nem engedheti meg magának az állandó kellemetlen természetet, így mindig igyekszik úgy igazítani a saját hangulatát is, hogy az a partnernek imponáljon.
Most viszont nyugton állíthatja, hogy természetesen viselkedik. Nem akar semmit úgy alakítani, hogy az Eleanore-nak jó legyen, sokkal inkább úgy, hogy maga élvezze a helyzetet.
Sejti, hogy mi a nő elsődleges célja, és tény és való, hogy démoni énje pillanatok alatt a hatása vonja szegényt, ennek ellenére nem bánja. Megszokta már, hogy azt hozza ki a kisugárzása a legtöbb személyből, amire nem is számítanak, vagy amit amúgy nem produkálnának.
Mikor meghallja a nő suttogó hangját, elnyílnak ajkai. Ha csak arra gondol, hogy ezek az édesen kiejtett szavak teljesen más hangnemet is tudnának ütni egy bizonyos helyen egy adott szituációba, tényleg megsemmisülve érzi magát.
- Gyönyörű név - suttogja vissza immáron határozottabban érintve szájával a nyakát. Apró, de határozott csókokkal hinti be a finom bőrt miközben keze feltérképezi karcsú testét.
- Z... - sokan hívják szimplán "Z"-nek, nem meglepő, hogy rögtön ez az amit kitud nyögni.
- Ha így lenne nem én volnék - hangja szimpla suttogás, és ha nem lenne ilyen közel a nőhöz, valószínűleg meg se hallaná, bár egy vámpír fülét nem könnyű becsapni. Hüvelykujja finoman simít végig Eleanore ajkain, mintha legalábbis az ujja lenne az amivel láthatja a formás száját. Mondjuk van benne valami, hisz nem lehet mindent szemmel feltérképezni.
Kék tekintete egy pillanatra még megkeresi a nőét, ám ezután ajkai lágyan érintik Eleanore-ét. Rövid ideig az az érzés fogja el, hogy ha vadabb csókba torkollna a pillanat, akkor úgy ahogy van, az egész füstté válna. Ennek ellenére mégis tesz egy próbált és elégedetten veszi tudomásul, hogy minden maradt a régi, karjai között Eleanore van, körülöttük pedig hangos zene dübörög mire száz meg száz izzadó test rázza a hátsóját.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Egy egészen apró pillanatra nyitom csak ki szemeimet, hogy belenézhessek az övébe, s azt láthassam tekintetén is, amit érzek mozgásán, vagy éppen azon, ahogy kezével simít végig újra és újra testemen. Kicsit úgy érzem, mintha nem is a zene ritmusára táncolnék, hanem kezének az ütemére, de talán azért, mert arra már rég jobban koncentrálok, mint bármilyen külső tényezőre itt a helyen.
Ha most megmozdulnék, bármerre mennék, egyszerűen kizökkennék ebből a helyzetből, amit nem akarok, mert nagyon is jól érzem magam. Tudom, hogy nyilván majd ki kell zökkenni, nyilván el kell innen menni, hisz… nem vagyok én egy szende lelkű, sőt, néha direkt szeretem a közszemérmet sérteni, vagy provokálni a körülöttem lévőket, van az a pont, ami még nekem is sok. Ami után még én is azt mondom, hogy ez már csak rám… és a partneremre tartozik és azért kényelmesebb is az édes magány.
Viszont most még ne jöjjön el az a pont… még egy kicsit had érezzem ezt így és most, mert valamiért sokkal felszabadultabbnak érzem magam kezei közt, úgy, ahogy az elmúlt jó pár évben nem éreztem. Valamit nagyon tud… csak jönnék rá, hogy mi a titka.
Miután ajkai eltávolodnak nyakamtól, szinte érzem, ahogy azon az aprócska helyen otthagyta a finom érintésének nyomát, és már a levegővételem is mélyebb.
Kezdem egyre kevésbé bírni, hogy csak ilyen apránként kapok a jóból… és ilyen keveset.
- Milyen titokzatos… - Jegyzem meg egy apró mosolyt megeresztve, majd csak lélegzetvisszafojtva nézek szemeibe, várva, szinte könyörögve tekintetemmel, hogy ne várakoztasson már.
Végül megcsókol, én pedig teljesen beleveszek és szinte el se akarom engedni. Ami eddig felgyülemlett bennem az aprócska simításokból, abból, ahogy kóstolgatott, most mind kiadom,s egy kicsit még számomra is meglepő, milyen hirtelen lettem ennyire heves.
- Hát akkor mutasd meg milyen is vagy… - Jelentem ki, mikor végül levegőhöz jutok, s nem is várok sokáig, megragadom a kezét és elindulok kifelé.
Ennyit arról, hogy türelmes vagyok… és ennyit arról, hogy hagyom, hogy a másik irányítson. Vagy ezt akarta kihozni belőlem szándékosan… vagy majd úgyis megmutatja, ha ő akarja diktálni a tempót és nem tetszik neki, hogy jelen esetben én léptem.
Nem is figyelem, hogy merre megyek, csak kifelé… egészen a kijáratig meg sem állok. Amint kilépünk érzem, hogy megcsap az éjszaka hideg szele, de nem törődök vele, csak visszafordulok felé, hogy a bejárat mellett a falnak döntve most én csókoljam meg, teljesen hozzásimulva.
- Merre? – Teszem fel a kérdést, miközben kezeimet mellkasának támasztom, finoman kitapintva, hogy bizony nem fog meglepetés érni az ingje alatt se.

Imádja a nő mellett eltöltött pillanatok minden egyes kis mozzanatát. Van benne valami ami sokkal biztatóbb számára, mint a legtöbb olyan akivel már volt szerencséje összebújni. Más a kisugárzása, van valami kellemes, valami furcsa varázs minden mozdulatában ami teljesen magával ragadja a démont, ki amúgy előszeretettel kacsintgat minden nő után míg az akkori partnere csak az elvarázsoltság szélén csücsül. Igen, ez mindennapos, most viszont le se bírja venni kékjeit a csinos arcról, a kíváncsi szemekről és kívánatos ajkakról, nem beszélve arról, hogy keze vidám táncot lejt a testének legtöbb pontján. Kerekded, formás fenekén melybe többször is finoman belemarkol, csípőjének és derekának kecses ívén melyen szívesen végigcsókolna, de valljuk be furán venné ki magát, ha itt több száz jelenlévő előtt tenné meg.
Ajkai többször is végigcsókolják nyakának hófehér, hamvas bőrét minek után meghallja a nevét, ő pedig jól ismert becenevét hozza a másik tudtára.
- Csak épp annyira, mint a gazdája - búgja baritonján majd áttanulmányozva a formás ajkakat, megcsókolja. Lágy, kellemes csók az övé ám belevigyorog a kis afférba, mikor a nő határozottabban kap a démon szája után, mintha legalábbis attól tartana, hogy elviszik tőle. Míg az egyik pont, hogy a hevességet nem akarta megpróbálni, addig a másik erre vágyik. Ki mitől fél, ugyebár.
- Nem fogod megbánni, Szépségem - mindkét keze határozottan markol bele a vámpírnő fenekébe, miközben kék tekintete egy pillanatra feketén villan. Ezt első körben egy tőlük nem messze ülő, megállás nélkül feszítő alakváltónak küldi, ki ezek után ténylegesen jobbnak látja a visszavonulás lehetőségét.
Gondolkodás nélkül követi a szőkeséget miközben az a kezét fogja s nem kis meglepetésként éri a hevessége, mikor a falhoz taszítja. Zariche keze rögtön Eleanore derekára siklik, így egész közel húzva magához. Határozott csókját még nagyobb intenzitással viszonozza, a kérdésre pedig először nem válaszol, sőt belefojtja az esetleges következő kérdést mely amúgy nem úgy néz ki, mintha érkezni akart volna.
- Hogy lennék úri ember, ha én döntenék? Hova szeretnél menni? - amúgy se mondható úri embernek, de azért nem hátrány, ha elhiteti prédájával, hogy mégis az. No meg igazán kíváncsi, hogy merre menne a partnere? A saját lakásába, vagy esetleg Z házát szeretné meglesni magának? Igen... egy démonnak is lehet háza, olyan meglepő?
Egy gyors mozdulattal megfordul, így jelen pillanatban Eleanore az, aki az épület falának támaszkodik. Közel simul hozzá amennyire csak tud, mintha ezzel óvná valamitől, ám határozott csókjai egyre csak ostorozzák a nyakát, miközben keze többször végigsimít feszes combján, olykor pedig veszélyesebb vizekre evez önnön hevességében.
- Tudod mit? Döntöttem - ragadja kézen őt, s alig tíz perc elteltével már bent ácsorognak Z tágas, viszont kifejezetten sötétnek, agglegényesnek nevezhető lakásában. Szereti ezt a helyet, itt annak ellenére is embernek érezheti magát, hogy tudja, baromira távol áll tőlük.
A jókora nappaliban egy szürke huzattal bevont méretes kanapé található egyéb szoba dekorációval. Tv, könyvespolc, geometrikus formák. Igen, tipikusan Bauhasus stílusú, leegyszerűsített modern darabok ékesítik a ház minden szegletét elegánsan és férfiasan.
Ujjai határozottan fonják körbe Eleanore csuklóját kit gyorsan közelebb húz magához, hogy vad, szenvedélyes csókkal kényeztethesse.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Kósza mosoly suhan át arcomon, ahogy a titokzatosságról beszél. Nem is fontos, hogy bármit tudjak róla a nevén kívül… az sem érdekel igazából, hogy éppen démon, vagy a kora… a fontos az, hogy tudja mit csinál és legyen annyira férfi, amennyire annak látszik.
- Az mindig izgalmasabb. – Búgom azért fülébe, továbbra is mosolyogva.
Imádom a határozott mozdulatait, még ha nem is tűnik olykor annak, biztos vagyok benne, hogy minden mozzanata megkomponált, vagy már alaposan begyakorlott. De hát nem is meglepő, különben én se vetettem volna szemet rá. Nem vagyok az a fajta, aki már el tudja viselni, ha tanítgatni kell, vagy legalábbis rávezetni. Olyan ember kell, aki pontosan tudja, hogy mit kell és hogyan, még ha azt javarészt csak önmagának is csinálja, attól még nekem is ugyanolyan jó.
Elmosolyodok az újabb csók közben, hát végül is nekem ez is jó… nem mondom, hogy nem volt még olyan alkalom, hogy a dolog nem jutott el a négy fal közé… de talán azért ne a főút mellett… Bár egyelőre csak viszonzom csókját, hasonló intenzitással, miközben már azért kezdem érezni, hogy még is csak megmutatja, hogy ő fog diktálni, ami nekem csak jó.
- Ó, hogy még úri ember is vagy? – Kérdezem nevetve, de igazából esélyem sincs arra, hogy válaszoljak, mert hirtelen dönt neki most ő a falnak, én pedig a csókjai közben csak megragadom ingjének szélét, sőt, legszívesebben szét is húznám azt, hogy megláthassam, mit is takar igazán. De ezt sajnos itt még azért nem lehet, vagy legalábbis, ez nem az az alkalom, amikor erre itt fog sor kerülni, úgy érzem.
- Követlek… - Bár már fölösleges mondanom, mert meg is ragadja kezem én pedig megyek, amerre visz. Tőlem aztán akármi lehet az… biztosan jó lesz a vége.
Általában azért ennyire nem szoktam bizalmat szavazni egy idegennek, de vannak persze kivételes esetek, amikor a logika nem játszik, amikor a fizikai vonzalom olyannyira erős, hogy semmi más nem érdekel, csak az, hogy ruha nélkül és egymáson…
Aligha lenne időm körbenézni, mert már közel is húz magához, miután megérkezünk feltehetően az ő lakására, de nem is baj. Nem a hely a lényeg, ugyebár.
Ismét megragadom ingjét és a csók közben most már azért egy határozott mozdulattal szétnyitom azt, hogy közben végigsimíthassak felsőtestén. Ujjaim szinte bizseregnek, ahogy a finoman kidolgozott izmokat tapintják, mintha mindig is erre vágytak volna.
Végül mikor elszabadulunk a csókból, azért szemeimmel is feltérképezem a helyzetet, finom ajkamba harapva. Igencsak szép látvány, meg kell hagyni, ha lehet, még jobban felhergelt ez a látvány.
Egy egészen rövidke pillanat erejéig szemeibe nézek, egy apró, kacér mosolyra húzom ajkaimat, majd mikor letámadom egy újabb csókkal, és azzal a mozdulattal egy pillanat alatt a kanapéjánál termünk, ahol nem hagyok neki más választást, csak azt, hogy leüljön, én pedig az ölébe, miközben el se szakadok ajkaitól, finoman meg is harapva azt. Ha már mást nem haraphatok, legalább ennyit had. Kezeimmel meg természetesen továbbra is mellkasát simítom, mintha nem tudnék betelni érintésével.

+16

Mily varázsos pillanatok ahogy az izzadtság csak úgy keveredik a levegőben a pacsulival... nem is beszélve a tesztoszteronról ami a legtöbb hímből árad... ezért utálja ezeket a helyeket, viszont egy ilyen nő mellett szinte pillanatok alatt elszáll minden undora, s már csak arra vár, hogy valamilyen formában, valamilyen közegben de magáévá tegye. Szinte epekedik utána.
- Van amit nem árt izgalmakra alapozni nem gondolod? - súgja, miközben lopva pillantásokat vet kívánatos ajkára, hosszú szempilláira melyek kusza árnyékot festenek arcára ahogy a fentről érkező fények megvilágítják. Valami különös misztikum van az egész lényében ami elvarázsolja hű bugyivadász démonunkat, s még csak véletlenül se érzi a késztetést, hogy még egy préda után nézzen. Még Janice is kimegy a fejéből, pedig megfogadta, hogy naponta legalább egyszer ránéz újdonsült kiszemeltjére akit majd a démonok sorába állít, de jelen pillanatban nem jött el az óra. Most csak a szőke nőnek él, csak arra vár, hogy teljes mértékben az övé legyen és csak remélni meri, hogy vállalja utána a kockázatot, s az a fajta kisugárzás amit áraszt egy kéjdémon és béklyó amit meg tud idézni nem vette el teljesen az eszét. Mától fogva csak az övé a vámpír nő, hacsak nem talál magának egy magasabb rendű démont.
- Igen... néha...egy kicsit. Talán - pillanatok alatt elbizonytalanítja magát, majd szélesen elvigyorodik és halkan felnevet - nem, egyáltalán nem vagyok úri ember. Ez azért már a tökéletességen is túl tenne nem? - azt hiszem teljesen rendben van az egója.
Gyors mozdulattal dönti neki a falnak, hogy újabb, határozott csókokkal ajándékozhassa, mígnem dönt és rögtön a lakása felé kezdi el invitálni választott hölgyét.
Nincs sok ideje arra, hogy körül nézzen, minden rendben van a házban, nincsenek-e szanaszét koszos zoknik, nyakkendők - mint ahogy az egy agglegény lakásában lenni szokott - hisz máris zárja az ajtót ,hogy beljebb húzva a nőt, máris ajkaira tapadhasson miközben ujjhegyeivel finoman cirógatja a karját.
Egy pillanatra elhúzódik tőle, hogy az ingről lepergő gombok után nézzen s bár először megbánást kifejező arccal nézi a kis fekete hulladékokat, de aztán szélesen elvigyorodik s kezeit Eleanore nyakára simítja, hogy úgy húzza közelebb egy újabb csókra.
Szinte ideje sincs arra, hogy észhez térjen, máris landol a kanapén, míg Eleanore az ölében. Férfiassága egy pillanatok alatt szinte többszörösére duzzad amit nagy valószínűséggel már a szőkeség is érezhet.
Kellemes bizsergést hagy maga után az apró harapás az ajkán, s bár mosolyog, ugyan akkor meg is rázza a fejét.
- Imádom a hevességed - ujjai végigsimítanak a combján miről felhúzza a ruha szoknya részét, ezzel egyre feljebb és feljebb tornázva a kecses testen, hogy kibújtathassa belőle.
Ha ez megtörténik, elégedetten néz végig a ruhán, ami szó szerint beindítja a fantáziáját.
- Mintha komolyan hozzám készültél volna - elmondani se tudja, hogy mennyire szereti az efféle alsóneműket. Ez tekintetéből is kiolvasható, ám a gyakorlottsága se lehet meglepő, ahogy pillanatok alatt levadássza Eleandoreról, így csak a markolni való kebleket figyelheti tovább.
- Tökéletes vagy - suttogja miközben kezei végigsimítanak a csípőjén, derekán majd mellének vonalán. A két halmot egy pillanatra birtokba is veszi, de aztán közelebb hajol hozzá, hogy mellétől egészen a nyakáig apró csókokkal hinthesse be a hamvas bőrt.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

- Gyorsan meggondoltad magad… - Nevetek én is, miközben azért utat engedve neki hajtom kissé oldalra fejem és ahogy egyre feljebb simít combomon, úgy egyre jobban ragadom meg ingjét. Borzasztóan jól tudja azokat az apró pontokat, amitől a megfelelő helyen kezdek el, megfelelő dolgokat érezni… egészen pontosan most már lassan egész testemben érzem azt a bizsergést és már szinte egész testemmel akarom minél hamarabb rávetni magam.
Nem is csoda, hogy amint odaérünk a lakására én szinte egyből a kanapéra lököm és ölébe mászok, hogy ismét csak közelebb kerülhessünk a dologhoz.
Szépen lassan azért az inget is levadászom róla, ha már a gombokat legyilkoltam, az anyagot legalább meghagyom és nem tépem szanaszét, pedig az lenne csak az igazi hevesség.
- Te hozod ki belőlem… - Dobom oldalra egy picit hajam, miközben ránézek, s picit fel is emelkedek, hogy könnyebben levadássza azt a ruhát. Ami alatta van, úgyis sokkal szemet gyönyörködtetőbb.
- Miért gondolod, hogy csak egy démonnak öltök fel ilyet? – Kicsit pimaszkodva teszem fel a kérdést, majd persze nem bírva magammal hajolok oda egy csókra hozzá ismét, hogy közben azért ismét közel simulhassak hozzá és csípőmmel még inkább ingereljem őt is, bár úgy hiszem már nincs rá nagyon szüksége.
Kicsit azért sajnálom, hogy máris meg akar szabadítani a csodaszép ruhadarabtól, de neki valahogy elnézem, mert kapok cserébe mást… Sőt, egyszerűen, valamiért nem akarok vitatkozni semmilyen mozdulatával, semmilyen cselekedetével, ami azért ritka nálam. Általában szinte azonnal átveszem a stafétát, ha valami olyat kezdenek csinálni, ami nem jó érzés, vagy csak egy kis gyakorlatlanságot is megérzek.
Az ő kezei alatt viszont olyanná váltam, mint egy kezes bárány, aki azért néha meg-meg harapja a farkast… hogy megpróbáljon uralkodni felette, de azért csak megmutatják neki, hogy mi is a helyzet valójában.
Ahogy keze végigsimít rajtam, úgy mozdulok én is, szinte kezei mozgása alatt, hogy minél inkább érezhessem a simítását, miközben egyenesen szemeibe nézek.
Van valami ijesztően magával ragadó ebben a szempárban, amit még sose láttam férfi szemében… nem véletlen, még sose volt démonnal dolgom. De ha tudom, hogy ilyen jó… azt hiszem előbb megkaparintok egyet magamnak.
Bár lehet így tökéletes…hogy Z az első démon, akivel dolgom van, egyszerűen tökéletes az összhang. Kicsit sajnálom is, hogy feltehetőleg soha többé nem látjuk egymást… ha csak nem sodor össze minket az a sors nevű akármi megint egy-egy ilyen estére.
Miközben nyakamat csókolja én azért finoman elemelkedek, hogy nadrágja felé nyúlhassak és megszabadítsam tőle. Ahogy kigombolom, feltérdelek és átemelem lábam is fölötte, mellétérdelve az ágyon, de kezeimet persze nem veszem le róla, mintha bárki más elvehetné tőlem a jogot, hogy hozzáérjek, ahogy elemelem ujjaimat testéről, de azért a nadrágjától csak meg kell szabadulnia.
Kezdem egyre jobban prédának érezni magam valami miatt, de kezd egyre kevésbé érdekelni a dolog.
Egyetlen dolog zavar, hogy tényleg egy kortyot se ihatok véréből. A szex és a vér nekem már olyannyira összefonódott, hogy szinte automatikusan megérzem a vágyat rá, s talán még szemeimben is látszik, hiába próbálom leküzdeni a dolgot. Én nem támadok el embereket az utcán, hogy vérüket vegyem, zacskós vért még annyira se fogok inni… én áldozatot keresek, ágyba viszem és lecsapolom, ha inni akarok véréből, éppen ezért téved tekintetem ismét nyakára, s finoman harapok ajkamba olyannyira, hogy egy egészen picit még vérem is kiserken, persze csak egy apró cseppnyi, hisz rögtön begyógyul a felületi sérülés.
- Tereld el a figyelmem drága, mert még a keserű véredet is inni akarom… -

+16

- Szokásom, ne haragudj - megbánás egy kisebb szikráját se lehet a hangjából kihallani, huncut mosolya pedig főleg nem erről árulkodik. Mindig is tudta, hogy mi az ami kell egy nőnek és bár nagyon sablonosan hangzik, mégis mit várunk egy kéjdémontól? Legrosszabb pillanatában is pillanatok alatt feltud csigázni egy nőt, s sajnálatos módon még egy pasit is. Volt már rá precedens, hogy egy bárban rámozdult két jéghegyet is elolvasztó hapsi, de nem volt túl nagy fejfájás számára a dolog. Az már más kérdés, hogy a mai napig rémálmok gyötrik emiatt...
Ajkába harapva nézi végig ahogy Eleanore az ölébe mászik így arca gyakorlatilag farkasszemet néz formás melleivel amit nem elég, hogy egy csinos ruhába, de még egy fűzőbe is bújtatta ami a lehető legjobban imponál Zarichenak.
- Tehetségem van hozzá, sajnálom - cirógatja finoman combját, miközben a fűzőt tanulmányozza.
Azokra az időkre emlékezteti, mikor még ő is halandó volt majd a későbbiekre mikor egyre inkább bevált szokás volt. Ma már nem sokan hordanak ilyet, szóval külön öröm számára, hogy megpillantja a szőkeségen noha hamar, és annál gyakorlottabban el is kezdi kihámozni abból.
- Nem gondolom, csak manapság nem sok nőt látni ilyenben, én pedig bolondulok értük - vallja be minden köntörfalazás nélkül, ám le is kapja róla az anyagot amit a mellettük lévő fotelra hajít. Egy ilyen ékes darabot biztos nem a földre dobna, annál jól neveltebb ő.
Tekintete egyre többször réved a formás halmokra, amit csak hamar megérint ajkaival is. Ujjai finoman cirógatják a bőrét, mellbimbójának sötétebb árnyalatú udvarát. Nem is tudná megmondani, mikor látott utoljára ilyen szépet. Egy vadmacska kecsességére és izmosságára emlékeztető vámpírnő ücsörög az ölében. Az elmúlt időkben általában csak halandókat "fogott magának" vagy hibridet, de vámpírral talán harminc éve nem volt dolga. És ilyenkor jut el odáig, hogy észre vegye, milyen csodát hagyott ki az életéből.
Inge után csak hamar elkezdi megfosztatni Eleandore a nadrágjától is, ami halk, susogó hanggal hullik a padlóra miután lelökdösi lábairól.
- Nyugalom, Cicám! - vigyorog ahogy látja szemében az égető vágyat, hogy vért akar inni. Sajnos ő ezt nem tudja megadni neki, de bármi mást igen, és olyat is amit talán soha nem élt át. Ujjai finoman simítják arcát, és ajkát is ahol imént a kiserkenő de máris tova tűnő vércseppet látta.
Kezei a formás fenekére vándorolnak amibe meglepő határozottsággal markol bele. Még gyorsan kibújtatja a kecses lábakat a halvány harisnyából, amivel egyidejűleg a maradék alsóneműje is távozik. Egekbe törő vággyal néz végig a makulátlan, szinte teljesen tökéletesnek mondható testen. Halk, morgásra emlékeztető valami tör fel belőle ezzel is jelezve elégedettségét. Saját hajába túrva fésüli a menet közben előre pofátlankodó tincseit, majd a gatyáját is lelökdösi magáról, hogy ismét a nőt ölelhesse. Az anyaszült meztelenség egyáltalán nem zavarja, sőt!
Meredező férfiassága határozottan adja jelét annak, hogy ideje lenne már a lényegre térni, s ugyan ezt sejteti kezének határozott mozdulatai, ahogy egyre közelebb és közelebb húzza magához a vámpír.
Kékjei fogja tartják a nő tekintetét, míg hímtagját a nő bejáratához igazítja, s egy kegyetlenül lassú mozdulattal belé nem vezeti...

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18

- Ó, ezt egy percig se sajnáld… Én élvezem. – De még mennyire, hogy élvezem, szinte vágyat érzek arra, hogy megmutassam, nem csak ő az, aki apróbb praktikákkal totálisan lázba tud hozni. A másik meg, hogy kihozza belőlem a türelmetlen, ami borzasztóan furcsa számomra, de mégis imádtam, hogy nem egyből a lényegre tértünk, hanem finoman felvezette a dolgot, minél jobban csigázva bennem a vágyat, hogy előtörjön ez a hevesség, ami imponált neki.
- Mert manapság a nők ostobák… és nem tudják, hogy mi az, amivel igazán fel lehet kelteni egy férfi érdeklődését. Nem feltétlenül az a fő, hogy mindent megmutassunk… - Persze az más kérdés, hogy az én koromban nem pont ilyen célra tervezték a fűzőket, nem azért, hogy bárki is láthassa őket a ruha alatt. Még szerencse, hogy nekem sose volt igazán arra szüksége,, hogy bármit is leszorítson vagy eltüntessen, hiszen születésemtől fogva szinte tökéletes alkattal rendelkeztem és bár nem változtam vámpírrá rögtön, mégse volt ezzel sose problémám. Imádtam az akkori ruhákat, nem volt szükség arra, hogy fél testem pucéran legyen, mégis tökéletesen lehetett velük csábítani, elég volt egy-egy mélyebb dekoltázs, vagy felvágott szoknya, ami olykor kivillantotta lábamat. Érdekes, hogy mennyit változnak a dolgok. Akkor még a kurvák is takarták testüket, nem úgy, mint ma… Kicsit azért hiányzik az a morál, még ha én magam is tökéletesen változtam és a korral formálódtam.
Felsóhajtok, ahogy szemeim a nyakára tévednek, majd elnevetem magam azon, hogy nyugtat. Mintha ezt csak úgy ki tudnám kapcsolni. Ez nem olyan egyszerű, mint az emberi éhség, amivel el lehet lenni azért egy ideig… ez mélyről tör fel és sokkal intenzívebb, olyan, amivel csak az tud azonosulni, aki átélte már ezt.
- Mondani könnyű… - Odahajolok azért nyakához, önmagamat kínozva kicsit, s nagy levegőt veszek, majd el is távolodok, hogy szemeit nézhessem inkább. Hajrá nagyfiú, most mutasd meg mire vagy képes. Elismeréssel fogok rád nézni, ha sikerül egy éhes vámpír gondolatait másfelé terelni.
Elégedett mosoly fut át arcomon, miközben látom rajta, hogy mennyire tetszik neki a látványom, ami persze nem újdonság, n de kinek ne imponálna, ha valaki ilyen vággyal teli tekintettel néz végig rajta? Ugyanúgy, ahogy én nézem izmos felsőtestét, amit újra és újra végigsimítok, mintha időközben változna és még tökéletesebbé válna. Azt hiszem csakis az ilyen látvány tud már beindítani… ha valaki nem így néz ki, a közelembe se jöjjön, mert esélye se lenne holmi lapos hassal. Szépen kidolgozottnak és tapinthatónak kell lenni.
Ahogy megérzem őt magamban hangosan nyögök fel, fejemet hátradöntöm egy pillanatra és csak élvezem a pillanatot. Na jó… egészen jól tud terelni, mert kezdek inkább átszellemülni erre, s elfelejteni, hogy milyen mértékű vágyat érzek jelenleg még az a vér iránt is, amiről tudom, hogy nem lenne túl csábító számomra. De még csak maga a gondolat is, hogy fogaimat nyakába, ereibe mélyesztem még inkább beindítania, el kell terelnem figyelmemet.
Pozíciónkból kiindulva ismét enyém az irányító szerep, bár az eddigiek alapján úgyse sokáig lesz ez így, de mivel most én diktálok, szépen lassan kezdek el csípőmmel mozogni, kezeimet végigsimítva nyakán, hogy kissé felemelhessem fejét és megcsókolhassam.
Legszívesebben ajkaiba is beleharapnék úgy, hogy a vér is kiserkenne és úgy édesíteném meg az amúgy is szinte tökéletes csókot, de visszafogom magam és mozgásomra koncentrálok és az egyre inkább feltörő élvezetekre.

+18

- Ez a lényeg - vidám mosolyát le se lehetne az arcáról törölni. Komolyan élvezi a nő társaságát és nem csak azért, mert jó "megrakni való személy".
Finom, lassú simításokkal, mozdulatokkal igyekszik minél közelebb és közelebb kerülni hozzá ami többet tud számítani, mintha rögtön belecsaptak volna a dolog közlébe és bevonultak volna a mosdóba. Akármilyen hihetetlen, de az apróságok is meglehetősen fontosak, a kisebb érintések, apró csókok és kedveskedések. Lehet néha hevesebb valamelyikük részéről de ez épp elegendő ahhoz, hogy csak még inkább csigázzák a másik felet.
Szinte beledöglik a látványba mikor meglátja a nőn a gyönyörű alsóneműt mely több puszta csipkés melltartónál. Neki ez jelenti az igazi eleganciát, az igazi gyönyört és csodát. Lehet, hogy néha ki tud kacsintgatni egy-egy vörös csipkés melltartó felé is, de ez a darab piszkosul nőies, aprólékos, kellemes munka, igazi ruha remekmű.
- Teljesen igazad van - sóhajtja újabb simítások közepette még mielőtt levadássza róla a kellemes, előkelő darabot.
- Tudom - vigyorodik el szélesen - pont ezért mondom - alig észrevehető de annál többet mondó kacsintással hozza tudtára, hogy tudja miről beszél. Ismer több vámpírt is, látta már miként élnek és tényleg nem egyszerű ellen állni a gondolatnak, hogy ha valaki társaságában vannak akkor vért vegyenek magukhoz. Viszont annak tudatában, hogy Zariche nem igazi vérrel van feltápolva, nem aggódik attól, hogy esetleg rárabolnak arra. Viszont ez lehet, hogy visszavesz valamennyit a nő gyönyöréből és lelkesedéséből, ennek ellenére nem fogja ezt engedni.
Élvezi Eleanore minden mozdulatát főleg mikor többször is végigsimít mellkasán, szépen kidolgozott kockáin.
Ennek örömére közelebb is húzza magához, hogy mélyen elmerülhessen a nőben, persze nem teljesen. Lassan akarja csinálni, finoman és idegörlően. Azt akarja, hogy elterelje a figyelmét, hát... most megpróbálja.
Leheletnyit ő is hátrahajtja a fejét, ahogy becsúszik a még szűknek mondható járatba. Mozdulatai lassúak, majd teljesen elülnek, ezzel benne feszülve. Arra vár, hogy eleinte Eleanore diktálja az iramot, kíváncsi rá, hogy mire vágyik.
Az invitálásra közelebb húzódik hozzá, hogy vad csókot válthassanak. Nyelve gondolkodás nélkül tör utat magának míg két tenyere a fenekére csúszik, hogy határozott mozgásra bírja a nőt. Ő maga is felveszi a ritmust, s gyorsuló, egyre keményedő mozgással tör magának utat befelé egészen addig, míg úgy nem érzi, hogy nincs tovább. Duzzadó férfiassága teljesen kitölti a nőt, s ajkába harapva, halk nyögéssel figyeli arcnak változásait.
Gyors mozdulatokkal hajítja le a díszpárnákat a földre, s ki se húzódva belőle magához öleli a karcsú testet, hogy a földön elfektethesse a párnák sűrű tömegében. Ránehezedve mindkét hosszú lábat a csípője köré fonatja, hogy kellemesen befészkelhesse magát Eleanore öléhez, hogy gyors, kemény csípőmozgásokkal ajándékozhassa.
Pár perc után izzadtságcseppek kezdenek kiülni testének egész felületén miközben haja lassan a szemébe omlik. Tekintete határozottan elárulja a nőnek, hogy: Az enyém vagy!

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Egy pillanatra felkapom szemöldököm a kis közlésén. Ó milyen piszok szerencséje van, hogy ilyen helyzetben vagyunk és nem törődök én annyira az ilyenekkel… az se érdekel ilyenkor, hogy démon mivoltából erősebb, az ilyen gúnyolódást nem szoktam tolerálni. Most is csak azért bocsájtom meg, mert az istenért se rontanám el ezt a jót egy aprócska beszólás miatt. Ahhoz túlságosan jó irányba haladunk most.
De azért közelebb hajolok nyakához ismét és bele is harapok úgy, hogy vére is kibuggyanjon, bár egyáltalán nem nyújt csábító látványt, de legalább van egy kis bosszúm… és talán így a vágyam iránta is kisebb lesz.
- Nem szép dolog más szenvedésén szórakozni, drága… - Teszem még hozzá, de igazából ennyivel le is zárom a dolgot.
Belemosolyodok a csókba, ahogy rámarkol fenekemre, hogy csak azért is ő diktáljon, még így is. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz, de nem is bánom, így csak gondolkodás nélkül adhatom át magamat az aktusnak.
Hamar változik a tempó igen gyorsra, amit egy percig se bánok, nem vagyok én olyan törékeny nő, akire vigyázni kell… s ha mégis törne, hamar rendbe jönne, korral jár a dolog, ugyebár. Viszont ez elárulja, hogy nem csak én vagyok türelmetlen, csak eddig igen jól leplezte az úri ember, hogy ő is ugyanúgy várta már ezt a pillanatot, mint én… csak kitartottunk, hogy pont olyan jó legyen, amilyen most. Ha gyorsabban túl vagy rajta, kevesebb az élvezet, még ha ez sokkal idegőrlőbb is tud lenni, de mégis annál pezsdítőbb. Bőven megismerhetjük azokat a területeket, amik érzékenyen érintik a másikat ezekkel a játszadozásokkal.
Kezemet a kanapé karfájának támasztom, miközben a tempón gyorsít és úgy merülök bele abba a csókba minél jobban, hogy szinte levegőt se kaphassunk. Még jó, hogy egyikünk se él úgy igazán és nem fogunk túlzottan megfulladni se ebből kiindulva.
Igazából nem is figyelem, hogy mit csinál a párnákkal, olyannyira elterelődnek gondolataim minden másról… ami a cél volt, szóval, piros pont neki, amiért sikerült.
Átkapaszkodok nyakán, mikor magához ölel, hogy a következő pillanatban már a földön találhassam magam.
Mozdulataim nélküle is szinte automatikusak, lábaimat átkulcsolom derekánál és kezemmel is magamhoz húzom, ahogy hátába kapaszkodok, ahol ugyanúgy tapinthatóak a csodás izmait, amibe szinte élvezet belekapaszkodni.
Tekintetétől ugyan egy pillanatra megijedek, de bele is borzongok. Azt hiszem nem igen láttam még egyik partneremet se így nézni rám szex közben, vagy anélkül. Furcsa érzés fut végig rajtam, de jó ez az érzés. Minél tovább mozgunk, szinte tökéletes összhangban, annál jobban akarom, mintha lehetséges lenne az, hogy ennél többet kaphassak belőle.
A kéjes nyögések egyre inkább törnek fel belőlem, és a férfi tekintete olyannyira rabul ejt, hogy le se tudom emelni sajátomat róla.

+18

Halkan felszisszen mikor a lány a nyakába harap, ennek ellenére mégis elneveti magát. Imádja a nőt, és ezt tagadni se tudja... a határozottságát és talpraesettségét mely talán a kornak és lényének köszönhető, semmi másnak. Ha sokkal fiatalabb lenne, nagy valószínűséggel nem így állna a dolog és egy könnyen irányítható madárka lenne. Ezzel szemben? Egy hús vér agresszor akinek élvezet a társasága, még az is, hogy a nyakát egy kis ponton feltépte.
Duzzadó férfiassága teljesen kitölti Eleanore-t, mozgása pedig egyre ütemesebb tempóra sarkalja mely meg is hozza az eredményét. Eleinte csak egy-egy kisebb verejtékcsepp szánkázik végig kockás hasán vagy épp a halántékán ezzel vizessé téve hajának egy részét is, ám mikor a földre fekteti őt, pillanatok kérdése, hogy patakokban folyjon róla a víz.
Nem akar túl vad lenni noha tudja jól, hogy nem olyan törékeny a nő mint amilyennek gondolja. Erősebb mint a legtöbb akivel eddig dolga volt, de talán ezzel a finomkodással, elrejtett erővel tudja húzni az agyát a leginkább. Szinte masszírozza belülről, ami az ő idegeit is kikezdi, s bár piszok kellemes, a szorító érzés még se hagy alább.
Ajkai finom csókokat ejtenek az arcára s nyakára, majd lehajol a melleihez, melyeket ugyan csak birtokolni kezd. Nyelve finom táncra hívja meredező mellbimbóit melyekre néha rácsíp fogaival persze csak finoman. Annak ellenére is tudja, hogy milyen érzékeny részük ez a nőknek, hogy vámpírból van és hamar meggyógyulna egy esetleges sérülés miatt, de ettől függetlenül mégis vigyáz női értékeire. Megragadva a nő jobb lábát átlendíti a feje fölött, hogy kihúzódás nélkül megemelve a kanapéra lökje.
Erőtől duzzadó izmai szinte lüktetnek, ahogy egyre közelebb megy hozzá noha gyakorlatilag semmi nem fér be közéjük, talán még egy papírcetli se. Hosszú ujjai a hajába markolnak ezzel hátra húzva a fejét, arcát pedig a nyakába temeti, hogy kicsit megszívhassa bőrét ezzel birtoklási vágyát kifejezve még úgy is, hogy pillanatok alatt el fog tűnni a bőrpír és neki nem kell úgy hordania a sálakat mint ahogy a legtöbb egyszerű embernek, akikkel ugyan csak volt már dolga. Ettől függetlenül mégis mintha ösztönből jönne a dolog.
Szinte bele préseli Eleanore törékenynek ható testét a heverőbe ahogy egyre durvábban mozog benne, és egyre beljebb és beljebb tolakszik mintha legalábbis lenne hova. S csak hogy legyen némi könnyítés - vagy épp kínzás - a helyzetben, egyik kezét előre simítja mellétől indulva legérzékenyebb pontjához, hogy lassú mozdulatokkal kényeztethesse, masszírozza. Lágyan és élvezettel teszi a dolgát mígnem férfiassága mellé be nem csúsztatja egyik ujját.
Erőteljes, ellentmondást nem tűrő mozdulatait egyre hangosodó nyögések követik.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Érzem, hogy visszafogja magát, hiába nem lenne rá szükség. Érzem, hogy lehetne sokkal durvább, sokkal erőteljesebb, mégse teszi, talán hozzászokott az emberekhez? Néha nekem is sok fejfájást okozott, amikor egy-egy gyengécske férfit a kelleténél hevesebben kezeltem és nem fogtam vissza magam, de nem igazán érdekelt kínjuk, vagy éppen fájdalmuk. Arról pedig még csak nem is mertek álmodni, hogy véremet adom nekik. Egy ember nem érdemli meg ezt a kincset, amit a mi gyógyító vérünk adhat. Alsóbb rendű lény… és ha rajtam múlik, az is marad.
Mellkasom elemelkedik a párnákról, ahogy csókjaival lejjebb halad, követve ajkainak útját emelkedek meg, az apró harapásokra pedig egészen picit, de felszisszenek. Nyilván nem vagyok olyan érzékeny a fájdalomra, mint az emberek, sőt… az ilyen fajtát még kifejezetten élvezem is, ahogy én is szeretek fájdalmat okozni másnak, persze mértékkel. Egy kis mazochizmus már belén ívódott az évek alatt, talán ezzel is színesítve a dolgot.
Még szerencse, hogy testem nem csak erős, de kifejezetten hajlékony is, így könnyedén veszem a mozdulatot, amit megejt velem, s fel is nevetek, ahogy a kanapénak támaszkodok. Ez a pozíció is pontosan az uralkodási vágyat fejezi ki, s sok nővel ellentétben egy pillanatra se tartom degradálónak, sőt, kifejezetten élvezem a pozíció váltást, így teljesen más szögből kényeztethet, ezzel is tovább húzva az aktust az orgazmusig.
Egy pillanatra azért egy aprócskát felmordulok, ahogy hajamba markol, de csak olyan nőiesen, nem állatias módon, jelezve, hogy azért ezt olyan gyakran ne próbálgassa, mert ezért bizony harapok, akár szó szerint is. Oké, hogy bírom én a durva dolgokat, sőt, olykor szeretem is, de van, ami tabu a számomra és bizony ez is az.
Az apró szívásnak köszönhetően egész testemen végigfut az a jóleső bizsergés, közben persze hátammal szinte teljesen mellkasának simulok.
Testem hőmérséklete az átlaghoz képest igencsak felhevült, de kezének simítása, bőre ahogy érintkezik az enyémmel, szinte olyan, mintha égetné, de mégis jó érzés. Főleg, ahogy eléri azt a bizonyos pontot és kényeztetni kezdi, mire nyögéseim is hangosabbak lesznek, s mozgásom is élénkül.
Szabad kezét megragadva hasamhoz húzom, de csak hogy érezzem kezem alatt a bőrét, hogy minél több jusson belőle számomra, s el sem engedem, csak időnként megszorítom.
Szinte felsikítok, mikor megérzem ujját is, amivel megtalálja azt a pontot, ami a nőknek a legtökéletesebb élvezetet tudja nyújtani, s azon felül, hogy így is szinte mindenével kényeztet, még ezzel is tetézi az eddigi gyönyört.
Fejemet oldalra fordítom, s most én ragadom meg az ő haját, hogy odahúzhassam egy csókra, ami egyezik mozgásunk intenzitásával és szinte felfalom a csók közben. Ha már a vérét nem ihatom, hát máshogy kóstolgatom.

+18

Zariche tisztában azzal, hogy nem szükséges a finomkodás, de ő mégis szükségesnek látja, mivel hajlamos maga kedvére fordítani a dolgot ami nem mindig alakul kellemesen, sőt! Szereti a durva dolgokat és ki is élvezi a helyzetét ilyenkor nem törődve a másik fájdalmával vagy kellemetlenségével. Bár benne van a törekvés, hogy ne túlzott keménységgel vegye el másoktól azt ami fontos nekik, vagy amit nem akarnának bárkinek oda adni. Durván megfektetett már nőket, olyan is akadt, hogy azok nem akarták az aktust, ő mégis elvette tőlük legféltettebb kincseiket.
Pimasz vigyorral veszi tudomásul, hogy minden egyes csóknál emelkedik a teste, s többször is megszívja mellbimbójának egészét, miközben nyelvével cirógatja.
Miközben átemeli a lábát a feje felett, többször megfordul a fejében, hogy miféle mozdulatokkal tehetné még édesebbé az aktust, de most mégis a leggyorsabb és a legbirtoklóbb módot választja. Határozottan löki neki az ágynak, hogy aztán rátapadva szinte bele préselje az ülő alkalmatosságba határozott, kemény lökéseivel. Mintha fel akarná nyársalni a nőt. Izmai minden egyes lökésnél megfeszülnek, látni lehet rajta a nyers erőt, ami jutott neki.
Ujjai finoman simítják legérzékenyebb pontját mígnem határozott masszírozásba vált át, olykor olykor lejjebb csúsztatva kezét. Másik kezét Eleanore kedve szerint irányítja amit ő gond nélkül enged, majd azzal a lendülettel egyik ujját férfiassága mellé csúsztatja. A nő sikolya szinte teljesen elködösíti az agyát, ennek hála még határozottabban kezdi ostromozni testét. A kanapé keservesen recseg a testek alatt de egy pillanatra elhallgat, ahogy odahúzza magához a fejét, hogy vad csókkal jutalmazza. Eközben az előbbinél durvábban még egy ujja társul előző mellé, miközben férfiasságát kihúzza belőle. Immáron csak ujjai azok melyek kényeztetik legalábbis elől. Kékjei vadul villannak, mintha legalábbis valamiféle kegyetlenséget tervezne, s ez elegendő is ahhoz, hogy előbbinél szűkebb rése legyen az, ami hímtagját "ajándékba kapja". Szinte belefeszül a mozdulatba ahogy betolakszik, eközben a keze amit az imént lehúzott magához, határozottan fogja marokra mellét amit vad gyömöszöléssel vesz magához.
Démon... egy aljas démon, aki nem kegyelmez se embernek, se vámpírnak, és ha tetszik neki a módszer ha nem, ő úgy d*gja meg ahogy kénye kedve jónak látja.
Szinte fájdalmasan feszül férfiassága a lehetetlenül keskeny, szűk járatban amit... amit nem azért találtak ki, hogy az ő f*rkát dugdossák bele. De nem igazán érdekli.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Teljesen elterelődött a figyelmem bármilyen olyan tevékenységről, amit azelőtt akartam csinálni, sőt, igazából ha most kérdeznék, talán azt se tudnám már hogyan kerültem ide. Mintha átmosták volna agyamat, s gondolkodnom kell, hogy bármi is eszembe jusson. Olyannyira a jelenben vagyok, hogy semmi és senki nem érdekel most… na jó, talán a démon kivételt képez, mert még is csak őmiatta vagyok ilyen állapotban.
Még sose voltam mindenemmel ennyire benne az együttlétben, mintha valamivel a bűvkörébe vont volna. Most már biztosan érzem, hogy ha a sors nem is akarja, én biztosan akarni fogom máskor is, hogy ezt érezzem, mert olyan ez, mint valami drog… csak egyszer kell a jót érezni és utána újra azt akarod. Persze nem mindig, mert akkor elveszíti különleges ízét a dolog.
Ujjaim, melyek közrefogják kezét egyre inkább szorítják azt, sőt, szinte belevésem körmeimet húsába, ahogy másik kezével kényeztet, egészen addig, amíg nem változtat a szituáción.
Nem mondom, meglepődök cselekedetén és fájdalmas hangot hallatok, mert amennyire kellemes neki a dolog, nekem annyira nem. Egyedül az enyhíti a dolgot, hogy közben azért ugyanúgy kényeztet ott is, ahol eddig sokkalta kellemesebb dolgok történtek.
Érzem mozdulatán, hogy határozott, hogy uralkodni akar, viszont a dominancia benne is uralkodik annyira, hogy ne hagyjam, hogy olyasmit csináljon, amivel nem vagyok tökéletesen megelégedve. Erről pedig nem volt szó, szóval nem is fogom sokáig hagyni.
Néhány percig persze elmerülök abban, amit csinál, s megpróbálok ráhangolódni, de rövidúton vetek véget a dolognak, s egy hirtelen mozdulattal lökök magamon kicsit, hogy eltávolodjunk a kanapétól, majd szembefordulok vele, pimaszul elmosolyodva.
- Vége a gyereknapnak, drágám… - Jelentem ki, s nem érdekel, hogy tetszik e neki a dolog vagy sem, de én nem holmi eszköz vagyok, és nem is egy olyan nő, akit csak úgy megdughat, ahogy gondolja, nem törődve azzal, hogy nekem is jó e a dolog, vagy sem.
De nem is sokáig várok határozottan húzom magamhoz ismét, s kezeimet finoman simítom férfiasságára, hogy pár apró, simító mozdulat után ismét magamba irányítsam, miközben végig kék szemeibe bámulok.
- Van, ami nem játékszer… - Suttogom végül fülébe, ahogy egész testemmel hozzásimulok, hogy folytathassuk, ami egy pillanatra félbeszakadt, arcomat pedig nyakába temetem, miközben ismét elkezdenek feltörni belőlem a kéjes nyögések. Innentől persze megint az övé az irányítás és hagyom, hogy azt kezdjen velem, amit akar, amíg az nekem is tetszik.

+18

Szinte egész testében remeg az aktustól, és oda van a gondolatért, hogy ez a nő az övé lehet. Keze vadul ostromolja lába közét, ám másik keze se tétlenkedik. Arra viszont akaratlanul felnyög, ahogy a körmök húsába fájnak.
Nem gondolkodik csak cselekszik, így elhúzódik tőle annyira, hogy férfiasságát másik nyílásába vezesse, ám sajnálatos vagy sem, ez nem sikerül neki teljes mértékben.
Érzi ahogy próbál tenni azért, hogy elmerülhessen minden gondolata az aktusban. Valami azt súgja Z-nek, hogy nem sűrűn szokták ilyesfajta "élményben" részesíteni, tehát nem meglepő, hogy nem élményként fogja fel. Egész testében tisztán érezhető az izmainak rángása mely ténylegesen feltűnik a démonnak is, ki bár nem szívesen hagyja abba, mégis eltaszítja magától a vámpír. Gyors mozdulattal nyúl hátra, hogy megtartsa magát a földön, mielőtt még elterül ott, másik keze pedig a kanapéba kapaszkodik.
Halkan felsóhajt ahogy Eleanore ujjai végigsimítanak férfiasságán majd magába vezeti azt, ő pedig megemelve a testét felteszi az ágyra. Fölé emelkedve finoman elmosolyodik.
- Igyekszek "vigyázni" magamra - ezt természetesen annak a gondolatmenetnek szánja, hogy próbál nem veszélyes vizekre evezni, mert ahogy lejött neki a dolog, a túl merész helyzetekért nincs oda a vámpír. Irányítani akar?... hát... most nem fog.
A nő feje nagyjából a karfára kerül, Z pedig combja mellé térdelve kihúzódik belőle tekintetével feltérképezve a testét. Voltak pillanatok mikor úgy érezte, hogy nem kell sok ahhoz, hogy a csúcsra jusson, most viszont nem akarja elérni, inkább ő akarja a nőt eljuttatni addig. Egy vadabb csók után férfiassága helyett ujjait használja kielégítés céljának, így finoman cirógatja nedves pontját, majd két ujjával határozott ostrom alá veszi. Látni akarja az örömöt, a vágyat és a kínt is rajta. Ajkai és fogai mellét becézgetik hol finomabban, hol pedig határozottabban, de általában ez utóbbié a szerep. Ujjai szinte teljesen elmerülnek a testében, gyorsasága pedig nem kérdés, mint ahogy az se, hogy lassan maga a látvány lesz az ami elveszi az eszét, így keményen feszítve szét bejáratát, teljes hosszában, vad mozdulattal merül el a szőkeségben s immáron nem kegyelmezve neki, kőkemény mozdulatokkal próbálja eljuttatni a csúcsra fenekénél fogva egyre közelebb magához. Egyre csak beljebb és beljebb tolul a nőben, s már-már ő az aki fájdalmasan sziszeg a durva szorítás miatt ami férfiasságát éri.
Ajkai eközben a nyakát csókolgatják, többször is megszívva a hókatag bőrt.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Feltehetőleg sikerül meglepnie Z-t a kis cselekedetével, hiszen ezzel azért valamennyire kizökkentek abból a ködből, ami eddig körülvette őket, de ha már őt kizökkentették, hát akkor a másik se járjon olyan jól. Szemet-szemért a szituáció, ugyebár… persze ugyanúgy a jó dolgokban is, nem csak a rosszban, vagy enyhén kellemetlenben.
- Helyes… - Teszem még hozzá én is mosolyogva, majd elengedem magam, teljesen a kanapéra feküdve. Nagyjából ezzel egy időben megint csak kihúzódik belőlem, s felemelem fejem, hogy lássam, most mire készül. Kötve hiszem, hogy az előzővel próbálkoznak ismét, hisz az egyértelmű kudarc volt és most se igazán hagynám magam, de nem is kell sokat várjak, hogy kiderítsem a dolgot.
Szemeimet lecsukom, fejemet hátrahajtom, s ajkaimba harapok, miközben ismét ujjaival kezd kényeztetni. Testem szinte táncot jár a kanapén, ezúttal zene nélkül, az ő ritmusát járva, s szinte beleremegek minden mozdulatába, miközben a kanapé háttámlájába kapaszkodok, mintha legalábbis lenne esélyem leesni innen.
Hirtelen nyitom ki szemem, ahogy ismét megkapom teljesen magamnak és ismét elemelkedek a kanapétól, hogy hozzásimulhassak, mintha így jobban érezném minden kegyetlen és vad lökését, amit egyre hangosabb kiáltásokkal nyugtázok. Kezeimmel hajába túrok, s én is tökéletesen alkalmazkodok mozgásához, egy pillanatra se zavar keménysége, amíg azt megfelelő helyen teszi.
Egyszerűen megbolondít, ahogy nyakamat csókolgatja, olykor megszívva, valamiért borzasztóan imádom ezt, talán azért, mert nekem aztán biztosan nem lesz se piros, se lila folt a nyomán, mintha megjelöltek volna, de az érzés maga ugyanúgy megvan.
Most már tökéletesen visszarázódtam abba a helyzetbe, amiben azelőtt voltam, sőt, azt hiszem tökéletesen a szélén táncolok annak a bizonyos pontnak, s egyre többet és többet akarok, hogy végre eljuthassak a zuhanásig és egész testemet áthassa az a tökéletes érzés, amiért eddig küzdöttünk.
Nem is igazán tudok és nem is akarom tartóztatni már magam, szinte könyörögve nézek a férfira, hogy az édes kényeztetést tetézze, mintha rajta múlna, s ő adhatná meg a végső jóváhagyást.

+18

Kellemetlen ballépését hamar jóvá teszi, és bár akkor egy pillanatra mintha elveszítette volna a stafétát, most mégis vissza kapta azt, így lehetősége újul erővel kényeztetni a lányt.
Ujjai mélységesen mélyen járnak táncot a testében, a forró, nedves szorítás ujjai körül szinte teljesen elveszi az eszét és csak nagyon nehezen tudja magát rávenni arra, hogy összeszedje a gondolatait.
Élvezi a látványt, ahogy a nő kígyózik alatta, ahogy mellkasa emelkedik és süpped. Csillogó szemeit le se veszi a gyönyörű látványt nyújtó szőkéről, ahogy az kínok vagy épp szenvedélyek közepette vergődik alatta.
Végül elszakítja a tekintetét róla, hogy szétfeszítse ölét, hogy újra belé csúszhasson melyet gyorsan és határozottan tesz meg. Az erre való reakciója még erősebb lökésekre ösztönzik és tényleg érzi már ő maga is, hogy nem csak Eleanore, de ő is eljut arra a pontra, hogy minden tökéletes legyen. De ettől függetlenül még mindig van valami ami nem hagyja nyugodni.
A szőkeség tekintete szó szerint ordít arról, hogy adja meg neki a végső döfést, így hát kérése számára parancs.
Zariche kicsit feljebb húzódik, Eleanore lábait teljesen szétfeszíti, s míg odalent vadul mozog benne, tenyerével úgy támaszkodik meg odalent, hogy hüvelykujja pont a női test legérzékenyebb pontját érintse. Tudja jól, hogy annak hergelése tényleg egyenes út a csúcsig, így ujja hegyével finoman elkezdi cirógatni, míg csípőjének vad, csapkodó mozgása egy pillanatra se hagy alább. Ehhez csak társulni tud érzékeny pontjának gyorsuló hergelése melyet egyre határozottabban és kegyetlenebbül tesz. Elszokott már attól, hogy ilyen módszerrel kelljen valakit eljuttatni a kéj birodalmába, mivel egy egyszerű halandó öt perc múlva már szó szerint sikongva vergődik a karjai között.
A nő gyors zihálása és kiáltásai viszont teljesen elködösítik az agyát minek hála utolsó néhány lökést követően kis híján teljesen megsemmisül. Egyre inkább érzi a fáradtságot, de nem érdekli, ettől függetlenül még mindig izgatja ujjával azt a bizonyos pontot, mintha a kegyelemdöfésnél többet szánna neki. És van is benne valami...
... fejét Eleanore lába közé fekteti, hogy ajkai ölének édes ízét élvezhessék, s ujját nyelve váltja fel. Ha ettől nem, akkor mástól tényleg nem fog a csúcsra jutni. Kínzóan lassú mozdulatokkal kényezteti a nőt, miközben keze férfiasságára kulcsolódik, hogy ha jön az "áldás" akkor kellő tisztelettel vessen véget neki.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Már az se érdekel igazából, hogy mit csinál, teljesen a pillanat hevében vagyok és az élvezetek elködösítik minden egyéb gondolatomat, csak arra tudok koncentrálni, hogy milyen isteni érzés az, ahogy ujjai, vagy éppen ő mozognak bennem. Üdítő érzés, hogy valaki ilyen tökéletességgel érint meg, minden területen, s még az aprócska dolog is könnyedén elcsúszik már mellette, hogy többet akart, mint ami én meg akarok engedni. Nem is a dolog durvaságán múlott, inkább azon, hogy egy úri hölgy ilyet mégse, azt hiszem. Vagy legalábbis valami ilyesmi motoszkált bennem talán akkor is, amikor már olyannyiszor elhárítottam bárminemű ilyen próbálkozást.
Tekintetemre válaszul ismét azokat a csodás ujjait felhasználva hergeli még jobban határaimat, amire most már tényleg csak egyre jobban feltörő kiáltásokkal tudok reagálni és már szinte azt se tudom hol vagyok, olyannyira elvesztem fejem, mert hiába táncolok az orgazmus körül, valahogy azt a kínzóan kielégítő pontot feszegeti folyamatosan, akarva, vagy akaratlanul.
Már érzi, hogy bár sokkal több ereje és energiája van, mint a halandóknak, azért ez is véges és kezd a testem fáradni, mégis borzasztóan felpezsdít az a hullám, ami egyre többször és egyre intenzívebben fut végig minden porcikámon.
Mikor ismét elhúzódik tőlem legszívesebben felordítanék, hiszen éreztem, hogym ár csak apró pillanatok választanának el a csúcstól.
Kissé hisztérikus nevetést hallatok, amikor rájövök, hogy mégis mit tervez, mert persze nem állítom meg benne, viszont érzem, hogy megint csak ki akarja húzni a dolgot, én pedig nem tudom, hogy meddig bírom még szusszal.
- Aljas vagy…. – Nyögöm ki két levegővétel között, miközben fejemet hátravetve, lehunyt szemmel próbálok csak arra koncentrálni, hogy elérjem az orgazmust.
Viszont az borzasztóan zavar, hogy nem tudok hozzáérni, nem érzem közel magamhoz, nem tudok duzzadó izmain végigsimítani, ezért inkább csak a kanapét markolom, ahol érem, mert egyre inkább magával ragad az édes kínzás, amivel gyötör.
Egész testem, minden porcikám beleremeg, mikor végül elérem az orgazmust, ami olyan intenzíven tör rám, hogy sose akarom, hogy vége legyen, s még magam is meglepődök rajta.
Hangos kiáltással adom ki magamból, amennyire tudok, s végül elernyed testem a kanapén, lehunyt szemmel kapkodom a levegőt, de közben azért amennyire tudom, ösztönzöm, hogy magam felé húzhassam és megcsókolhassam, amibe a végén bele is nevetek.
- Mi a titkod? Ezer év alatt nem éltem át ilyet… - Lehelem egészen halkan, még mindig levegő után kapkodva és persze közben azért nevetve.

+18

Imádja nézni, hogy miként tör egyre magasabb szintekre Eleanore-ban a vágy, hogy miként kezdenek el rángatózni az izmai míg Zariche kényezteti. A nő szenvedélyéből nyeri jelenleg igazi erejét. Azt, ahogy egyre csak akar, ahogy nyöszörög és zihál ujjainak hevességétől. A forróság kellemesen önti el a férfi testét épp úgy, mint a nő ölének melege az ujjait. Már csak a látvány letaglózza amit kap a szőkeségből, hisz imádja a határozott, talpra esett nőket ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni, ami bár kellemetlennek tűnhet, mégis az ő gyönyörük az elsődleges nem?
Egy-egy remegésén érzi, hogy már nem sok választja el attól, hogy elérje a célját és tényleg csak reménykedni tud abban, hogy elterelte a figyelmét vérért kiáltozó énje kaparászásáról. Van akitől nem kapat vért de mint mondta, valami mást igen. Valami sokkal izgalmasabbat, égetőt és hosszabb távra szólót.
Hangosan nyög fel, mikor az egyre hangosabb kiáltások betölti a nappalit. Meredező férfiassága szinte lüktet nem csak a látvány de a hangeffekteknek köszönhetően is, Zariche pedig legszívesebben most véget venne ennek csak, hogy együtt érhessék el a várt hatást. Csak, hogy szívesen húzza még az időt, hogy sokkal kellemesebb, sokkal hosszabb ideig tartó legyen az aktus. Nem akarja elengedni a nőt.
Gyors, szinte vágtázó ujja megállás nélkül ingerli legérzékenyebb pontját, majd kihúzódva belőle nyelvével folytatja azt, többször is megszívva, hogy erősebb és vággyal telibb legyen a nő orgazmusa. Kékjei közben szemmel tartják az arcát, szabad keze pedig saját férfiasságát ingerli, hogy aztán egész testében visszafojtott remegéssel, kéjjel telt tekintettel nézze végig a pillanatot, ahogy Eleanore teste görcsbe rándul. Elégedetten nézi művét minek hála ő maga is hangos sóhajjal és egy tompa nyögéssel éri el a csúcsot, s az imént ledobott párnák helyére dobja verejtéktől csillogó testét. Csak, hogy ne legyen olyan gyorsan vége, keze még utoljára elkalauzolja magát a nő öle felé, hogy ujját forró járatába mártva érezhesse nedvének kellemes selymességét. Nem hagyja csak úgy annyiban a dolgot, általában duplázni fogott bár sejthető, hogy ez nem biztos, hogy pár percen belül megtörténik a szőkeség esetében, mégis két ujja határozottan izgatja feszülő ölét.
- A titkom? - vonja fel kíváncsian a szemöldökét miközben elhúzza kezét iménti helyéről, hogy fölé nehezedve megtámaszkodjon a karfán Eleanore füle mellet.
- Kéj démon vagyok...

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+16
Bár lehet kicsit hazudtam neki, jelenleg nem igazán emlékszek olyanra, hogy ilyet éltem volna tá. Meg se tudom pontosan magyarázni… de valahogy minél többet kaptam belőle, tőle, annál inkább akartam még… mintha be akarnám kebelezni az érzést, mintha tudnám előre, hogy ilyen orgazmusom lesz… mintha tudnám azt, hogy ezt csak tőle kaphatom meg, s ezért mindnet és azonnal el akarok benni. Valami ilyesmit érzek akkor is, amikor valaki olyan vére után kívánkozok, akiről tudom, hogy számomra szinte toxikus hatással van, bár még az se ilyen. Az teljesen más kategória, akkor valami mélyről feltörő, agresszív érzés szabadul el bennem, ebben az esetben pedig tudom, hogy pillanatnyi.
Nos igen… a vér… most, kissé kimerülten ismét elkezdek egy kicsit ácsingózni utána, és érzem, hogy azért pár kortyra igencsak szükségem lenne, hogy visszatérjek önmagamhoz, de hát mindent nem kaphat meg a kishercegnő se, ugyebár.
Ajkamba harapok ismét, ahogy csak nem hagy fel kényeztetésemmel és ujjai ismét lenti területeket fedeznek fel, azonban most már sokkal lágyabban érzem azt a jóleső érzést, sokkal kevésbé intenzívebben egyelőre, mint azelőtt.
Felnevetek, ahogy kimondja a bűvös szót… és kezdem kicsit megérteni a dolgot. Még mindig nevetve ingatom meg fejem.
- Szóval te abból nyered az energiádat, hogy én alattad izzadok? Piszok jó dolgod van… - Azt hiszem most már azt is értem, hogy miért vonzott ilyen erősen… hogy miért ért el nálam olyat, amit eddig nem.
- Nagyon jól megtaláltuk egymást… sajnálom, hogy én rajtad nem tudom megmutatni igazi tehetségemet… - Célzok itt arra a csodás feromonra, amit nagyon is szívesen demonstrálnék neki, hogy átélhesse, amit én átéltem, ami igazából nem is olyan rossz dolog, bár amit én tudok, az kicsit más kaliberű.
- Mit szólnál hozzá, ha meglátogatnánk a fürdőszobádat? – Kérdésem közben eltűrök egy előrehulló hajtincsét és ezzel a mozdulattal ujjaimmal kicsit bele is túrok szőke hajába. Olyan kevés hosszú hajú férfival volt dolgom, nem is igazán tudtam, hogy ez ilyen jó érzés, nem csoda, hogy a férfiak állandóan ezt csinálják velem…
- Ha csak nincs véletlenül pár ember elvétve a pincédben, egy kis relaxálás azért rám férni… mert ennyivel biztos, hogy nem érem be, ha már összehozott minket a sors…