Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Darius and Zephiryne

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Tárgy: Darius and Zephiryne   Pént. Május 15, 2015 5:08 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lassan minden feladat ő rá hárul, és bár tény, hogy megtesz minden tőle telhetőt, mégse lehet azt mondani, hogy tökéletesen végzi a munkáját. Javarészt miért is küldik őt? Hogy öljön. Hogy megölje azokat, akik nem lehetnének ezen a világon, akik fertőnek, akik fertőzöttek és akik ölnek. De mégis, ha ezt a szempontot vesszük elsődlegesnek, akkor teljes lelki nyugalommal meg lehetne ölni a vadászokat is, elvégre ha ők is ölnek, akkor mennyivel van több joguk a Földön élni?
Itt már minden és mindenki egynek számít. Az üldözöttekből lettek az üldözők a vadakból a szelídek és fordítva.
A világ ilyen szempontból megszűnt létezni, mint normális, 21. századi modern létforma. Ismét visszajött a barbarizmus, az, mikor egymást zabálják fajtól függetlenül az emberek.
Neki mindig is komoly gondot okozott, hogy gondolkodás nélkül vért ontson. Ilyenkor legszívesebben könnyeket hullatna, mert tudja, hogy meg kell tennie de még se cselekszik így, aztán csak őrlődés és hiszti lesz az egészből, míg úgy nem dönt, hogy egyelőre a maga ura és úgy fog történni minden mint ahogy azt ő mondja. Márpedig ő nem a gyilkolás alapköveit fektette le évtizedekkel, majdnem egy évszázaddal ez előtt, hanem a békéét. A legnagyobb gond és kellemetlenség az egészben, hogy bármennyire is kell a béke, az csak nem érkezik.
Finom léptekkel indul el az erdő mélye felé, kezében egy ezüstgolyóval töltött pisztollyal. Térdig érő csizmája tökéletesen nesztelen, abba beletűrt sötétkék, koptatott farmerja pedig nem súrlódik combjának alig észrevehető érintkezésekor, ahogy lassan, egymás elé teszi a lábait az ágak és bokrok között.
Sötét hosszú haja laza copfban van összekötve tarkóján, így a hajtömeg többször is végigsimítja lapockáit és gerincét. Fehér toppja kiemeli idomait, így a kerekded csípőt, kellően nagy melleit és csontos vállát, kulcscsontját... de lévén, hogy tisztában van nem modell ügynökséghez robog jelen pillanatban hanem egy alakváltóhoz, mit sem érdekli, hogy ezzel kilátszanak hegei, melyeket az évszázadnyi vadászat után összeszedett. Ha valakivel találkozik vagy épp randit beszél le valakivel, természetesen alapozók és púderek segítségével elhalványítja. Viszont most nem érdekli se a sötétebb se pedig a világosabb vágások hada.
Ahogy meghallja a furcsa, hangos szuszogást, rögtön kővé dermed, majd annak irányába fordul s máris farkasszemet nézhet a hatalmas állattal.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Pént. Május 15, 2015 6:50 pm




Darius & Zeph

Törékeny jégen járunk.
a mélység már vár, elnyel az ár.
Egymáshoz ritkán szólunk,
hajsza van csak, megállni kár.

Néha megesik kevésbé beszívott állapotomban, hogy szabadjára engedem a cicust. Tudom, hogy ilyenkor ő is teljesen jól érzi magát a bőrében, nem kínozza szédülés, hallucinációk és nem készül ki. Egy olyan eset volt, amikor megbántam, hogy beszívott állapotban alakultam át. Majdnem leestem egy kültéri lépcsősorról úgy a második emeletről. Azért nem éppen talpra esem volna, így is szabályosan végigcsúsztam a következő lépcsőfordulóig.
Most azonban teljesen letisztult az elmém. Igazából teljesen átadom magam a tigris ösztöneinek, ahogy az erdőn keresztül halkan, de annál fürgébben surran. Óhahtatlan mértékű éhséget érzek csak és az érzést, hogy ez mindjárt meg fog szűnni. Tigrisünk vadászni indult, hátha talál magának valami fogára való zsákmányt.
Az avar meg se zörren, tompa léptekkel, kissé lapítva közelíti meg az áldozatot. Még nem látja, de már érzi a szagát. Méterekről megérezte, most pedig egyre közelebb vezet a nyomvonal hozzá. Aztán a bokrok közül megpillantja az őzet. A vékony, törékeny állat sziluettje alig mozdul. Békésen legelészik egyelőre. A tigris lassú, araszoló léptekre vált. Majd megtorpan. Az őz már nem mozdul. Levegőbe emeli a fejét és szimatol, körülnéz. Majd megdermed. Még nem érezte meg a nagyvadat, de érzi, hogy valami nem stimmel. A tigris azonban nem várakozik, amíg lelepleződik. Gyorsan rugaszkodik el a talajtól az őz irányába és lecsap.
Már nincs sok a tetemből. A java része elfogyott, a tigris pedig egyre lassabban lakmározik. Jóllakott egy ideig. De még hezitál, nem akarja ott hagyni a friss húst. Fülét azonban zaj üti meg. Nem tudja mihez hasonlítani, mint ha valami araszolna az avarban. Mint ha a léptek egyre közelibbek lennének. Majd felkapja a fejét a megérzésre, de egy nővel találja szembe magát. Egyből ismerőssé válik az eszköz, amivel farkasszemet néz. Nem egyszer verekedett már össze vadásszal, hogy ismerje a fegyvereiket. És többnyire a taktikájukat. A legrosszabb pillanat ez a mostani, talán ha nem lenne annyira tele a hasa... de így nem támad, csak elordítja magát, hangja mély, erőteljes és lélekbemarkoló. Egy pillanatra mint ha a nő felé indulna meg, de végül csak megfordul és az ellenkező irányba iszkol, át a bokrok és a magas aljnövényzet között. Gyorsnak kell lennie, hogy lehagyja a vadászt. De cseppet sem könnyíti meg a helyzetét a tele bendő.



©



avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 11:32 am



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az aranyló tigris látszólag lassúságáról és biztonságérzetéről, olykor pedg komfortzónájáról lehet most híres. Még látni a pofáján itt-ott a vérfoltokat és bár nem nyilvánvaló, nem túl nagy mennyiségben de mégis ott van, jól látható. Zeph nem lehet biztos abban, hogy mit kapott el, mi volt az aminek hosszú ideig ropogtatta a hatalmas állat mértékében számítható vékony és porhanyós csontokat. A fiatal vadász aki jelentett neki, tökéletes kétségbeeséssel érkezett a vadásznőnkhöz, így annak jogosan megfordul a fejében a gondolat, hogy talán egy embert csócsált vagy egy másik fajta bélit. Ez utóbbival persze nincs komoly gondja, ennek ellenére mégse engedhetné meg magának a tigris - amennyiben tényleg erről van szó - hogy efféle módszerekhez nyúljon.
Fekete haja lágyan cirógatja hátának kecses, csontos felületét, vállának finom ívét. Leginkább arra emlékezteti, mikor évtizedekkel ez előtt Will cirógatta éjszakánként. Sokszor gondol vissza azokra az időkre, s míg eleinte a sírás kerülgette, mostanra teljes mértékben megedződött. Már nem érzi úgy, hogy szüksége lenne a férfire, aki nem mellesleg egészen idáig cseszett jelentkezni pedig köztudott, hogy életben van. Lemondott róla, már nem fűzik hozzá gyengéd érzelmek és ezzel együtt be kell vallania, hogy nem is vágyik arra, hogy újra találkozzanak. Ha eddig nem kereste akkor miért kellene tűzbe tennie érte a kezét? Ő sokat járt a férfi után, de most már teljesen mindegy.
Viszont visszatérve a jelenre, nagyon emlékezteti valakire a tigris. Ismerős a tekintete noha teljes mértékben állatiasnak számít. Van benne valami ismerős, mintha már találkozott volna vele s ezt tigris énjében is érzi.
Viszont azzal, hogy menekülőre fogta csak még inkább felkelti vadásznőnk figyelmét aki lecseréli a magával hozott pisztolyt egy íjpuskára ami eddig a hátára volt erősítve, majd két nyílvesszőt lő a tigris melletti két fába.
Zephiryne elkapja a tekintetét az állatról, ugyanis két pillanat elteltével hangos sípolást két lehetetlen erősségű fényvillanás követ. Nem akarja bántani az állatot fizikailag, viszont elvakíthatja egy rövid ideig ezzel növelve a saját esélyeit, hogy elkapja és megtudja, hogy kivel is van dolga.
Amint az erős fény elül, máris futtában közelíti meg a tigrist.
- Nem menekülsz! - morran rá, s pisztolyt fogva a jószág fejéhez, megáll mellette.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 12:11 pm

A tigris veszélyes, ha sarokba szorítva érzi magát, ahogy minden más nagyvad is. Ami a cirkuszban zajlik, az már idomított állat magánműsora, hogy miként tiltakozik a bántalmazó eszköz ellen. De egy vad példány nem méri fel sosem különösen a helyzetet, csak előnyt próbál kovácsolni a saját adottságaiból.
Egy sarokba szorított állat a legkiszámíthatatlanabb minden értelemben. Nem tudni, meghunyászkodik-e, vagy pofáját vicsorogva húzva, éles fogait kivillantva agresszió jelét mutatja-e, esetleg még támad is. A testbeszéd árulkodó, talán túlságosan is.
A menekülő tigris a fény villanására megtorpan, mint aki elveszti egy érzékét, inogni kezd. Jobbra, majd balra próbál menni, végül megfordul valamerre. Teljesen elveszti a tájékozódási képességét és majdnem egy fának is nekimegy. Olyannyira bántja a fény a szemét, hogy a feje is belefájdul és akaratlanul is megtorpan. De morog. Várja, hogy valahonnét támadjanak, de nem támadnak. Nem történik semmi. A fény csökken, de a tigris nem mozdul. Olyan akár egy világtalan. Az ő szemeiben még mindig homály van, ami ugyan enyhül, de csak részlegesen. Apró foltokban még mindig ott vannak fény utóhatásai, mint megannyi csillag. Eltelik egy kis időbe, amíg tisztul a látása. Érezte eddig is a mozgást, hallotta, a nő honnét közelít, de csak morgást, hátrálásra kész testhelyzetet és tanácstalan tétova tekintetet kap. A tigris most érzi magát a legfenyegetettebbnek. A teste megfeszül, a farkát behúzza és vészjóslóan morog. Most már látja támadóját. Látja, hogy a fegyver is veszélyes, amit hozzá fognak. De nincs rosszabb egy sarokba szorított nagymacskánál. Elég egy meggondolatlan pillanat, a tigris az eddigi már-már meghunyászkodó testtartásból elrugaszkodik egyenesen a vadász felé. A fegyver elsül, noha nem a fejét találja el. A tigris a fájdalomtól csak felordít, a megkezdett ugrás kurtán végződik, de a fegyvert kitépi a nő kezéből és a földre teperi a vagy közel 200 kilójával és megpróbálja kiiktatni. Az adrenalin szétjár a testében, a sérülést már csak tompán érzi. És azt is, hogy erős kezek markolnak a bundájába, hogy távol tartják a pofáját. Jó messze attól, hogy bármit is elérjen. A próbálkozásnak egy pillanat vet véget. A tigris tekintete a nőébe fúródik és ahelyett, hogy elsiklana mellette, megáll ott. A mozdulata megfeneklik, az izmai már nem azért küszködnek, hogy minél jobban le tudja teperni a jelenleg áldozatnak tűnő személyt. Tekintete lágyabb lesz, mint ha felismerné a nőt. Majd egyre emberibb. Az élénk zöld színű szemek emberibb árnyalatot vesznek fel. És a tigris is átadja a helyet nekem. Már nem fáj az átalakulás. Már megszoktam ez alatt a jó száz év alatt. Nem telik el pár másodperc, én már emberi alakomban fekszek majdnem hogy rajta. Pucéran. A fájdalom viszont ebben a formában sokkal elviselhetetlenebb, mint tigrisként. Az oldalamat súrolta a lövés, vagy talán bele is állt a golyó, fogalmam sincs. De pokolian szar, utálom ha meglőnek.
De a meglepettségtől még mindig nem ocsúdok fel. Miért akart ő engem elkapni? Valaki rám uszította? Mert akkor számlálhatja vissza a napjait. Vagy talán még mindig szándékában áll befogni és ki tudja mit csinálni velem?
- Te? Miért? - csak ennyire futja tőlem. Nem tudok úgy teljesen józanul gondolkodni, amikor közben intenzíven ég az oldalam.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 1:05 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tudja jól, hogy milyen egy ösztönlény ha sarokba szorítják. Jelen pillanatban pedig nincs más lehetőség erre, hisz mondani se kell, hogy terepen az állat mondható előnyösebb helyzetben. Gyorsabban közlekedik négy lábon, mint Zephiryne kettőn. Nem beszélve az ösztönökről és a... karmokról. Tehát csak egyetlen lehetősége van, hogy megfékezze az állatot és visszaváltoztassa emberi formájába mielőtt elszabadulna a pokol.
A nyilak szinte lehetetlen gyorsasággal kerülnek elő és találják magukat az íjpuskából amiből ki is lövi a két penge éles darabot. A sípolás is elég fájó lehet szegény állatnak nem is beszélve a fényről mely a semmiből villan fel előtte. Még Zeph is csillagokat lát egy ideig úgy, hogy még idejében elfordult így bele se mer gondolni abba, hogy milyen érzés lehet szerencsétlen állatnak.
Gyors léptekkel vágtázik oda mellé, hogy a kibiztosított fegyvert felé fogja, ám meglepi a gyors mozdulat. Nagy mázlija, hogy a kiváló reflexekből Zephnek is megadatott így még szerencsésen eltudja kerülni a hatalmas mancsokat és karmokat melyek közelítenek felé, nem beszélve a fogakról. Viszont ez rögtön maga után vonja azt is, hogy a földön köt ki.
Érzi ahogy egy-két helyen felszakad a bőre, füle csöngése pedig egyre nyilvánvalóbb ahogy hanyatt vágódott, s a tarkója találkozott a talajjal.
Nagyokat pislogva figyeli az állat vicsorgó pofáját és már nyúlna a combjára erősített szín felé, hogy kihúzza az oda kötött tőrt amit az állat mellébe vághatna, ám ebben a pillanatban megváltozik annak arckifejezése, szemszínéről és annak állatiasságáról nem beszélve. Íriszeiben felismerés csillan, amit eleinte a nő nem tud hova tenni mind addig, míg a hatalmas állat elkezd egyre emberibb alakot felvenni, mind ezt rajta fekve. Volt már szemtanúja átváltozásnak, de ilyen közelről még nem. Szinte elborzadva, meghökkenve figyeli a változást mígnem face to face farkasszemet néz a rég nem látott Dariussal.
- Jézusom! Te vagy?! - kerekednek el mogyorószín szemei és már küzdi is magát ülő pozícióba mit sem törődve fejének sajgásával. A férfit a hátára pördíti, majd rögtön azt kezdi el lesni, hogy hol sebesítette meg az imént.
- Ne haragudj, nem akartam, én.... - nem gondolta volna a férfiről, hogy alakváltó. Legalábbis... nagyon jól titkolta az idő alatt, míg többször is találkoztak.
- Nem ellened irányult, sajnálom! - tép le egy darabot a fehér toppjáról, hogy azt a sebre nyomhassa noha tisztában van vele, hogy kifejezetten hamar be fog gyógyulni.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 1:29 pm

Ennél ironikusabb nem is lehetne már egy nagyon régi már-már mondhatni túl közeli ismerős viszontlátása. De most komolyan, épp egymást készültünk kinyírni rosszabb esetben, ha a tigris nem gondolta azt, hogy elég lesz csak megcibálni kicsit, amíg egérutat nyer. Talán volt ilyen szándéka. Addig a pillanatig, amíg sebet nem kapott. Egy sebzett vadnál nincs rosszabb, elveszti minden fajta hidegvérét, azt a nem létező keveset is ami volt és úgy támad az ellenfelére, mint ha az lenne az utolsó esélye a fennmaradásra. Ilyenkor én is nehezen tudom uralni. Úgy érzem magam, mint ha valami cellába zárnának, ahol a rácsokat csak döngethetem, semmi nem történik. Kivéve, ha valami váratlan dolog megzavarja a tigrist.
Még szerencse, hogy ez történt, különben az életben nem változok vissza és akkor lehet még egymást ténylegesen meg is öljük. Vagy ő engem. Van reflexe, az tuti. Azt az egyet észrevettem, hogy nagyon gyorsan cselekedett. Más esetben a vadásznak már ilyenkor rég befellegzett, a tigris meg aztán nyalogathatta a sebeit. Most nem. Most erőkiegyenlítődést vettem észre, még úgy is, hogy ő volt alul. Nagyon hátrányban amúgy, hisz egy ilyen nehéz döggel ki bírna? Egy hatalmas előny a megfelelően nagyobb, de a mozgásban nem hátráltató test.
Visszaalakulva hirtelen leugrik a nőről vagy Ennél ironikusabb nem is lehetne már egy nagyon régi már-már mondhatni túl közeli ismerős viszontlátása. De most komolyan, épp egymást készültünk kinyírni rosszabb esetben, ha a tigris nem gondolta azt, hogy elég lesz csak megcibálni kicsit, amíg egérutat nyer. Talán volt ilyen szándéka. Addig a pillanatig, amíg sebet nem kapott. Egy sebzett vadnál nincs rosszabb, elveszti minden fajta hidegvérét, azt a nem létező keveset is ami volt és úgy támad az ellenfelére, mint ha az lenne az utolsó esélye a fennmaradásra. Ilyenkor én is nehezen tudom uralni. Úgy érzem magam, mint ha valami cellába zárnának, ahol a rácsokat csak döngethetem, semmi nem történik. Kivéve, ha valami váratlan dolog megzavarja a tigrist.
Még szerencse, hogy ez történt, különben az életben nem változok vissza és akkor lehet még egymást ténylegesen meg is öljük. Vagy ő engem. Van reflexe, az tuti. Azt az egyet észrevettem, hogy nagyon gyorsan cselekedett. Más esetben a vadásznak már ilyenkor rég befellegzett, a tigris meg aztán nyalogathatta a sebeit. Most nem. Most erőkiegyenlítődést vettem észre, még úgy is, hogy ő volt alul. Nagyon hátrányban amúgy, hisz egy ilyen nehéz döggel ki bírna? Egy hatalmas előny a megfelelően nagyobb, de a mozgásban nem hátráltató test.
Visszaalakulva hirtelen leugrik a nőről vagy százötven nyomósúly plusz, ami megkönnyíti már csak a lélegzetvételét is. De ki foglalkozik ilyenekkel, amikor csak meredünk egymásra, felismerve a tényt, hogy egy ilyen szituációban bizony eszünkbe sem jutott találkozni. Már ironikusan röhejes, hogy ez így alakult. Megkönnyebbülök azért, ahogy megszólal. A hangjából már lekövetkeztetem, hogy nem akar megölni. Így, ebben a formában jelenleg nagyon könnyen megtehetné. De csak hagyom, hogy a hátamra fektessen. Még mindig hitetlenkedve kémlelem, néha hozzáérek a karjához, azt gyanítva, hogy bármelyik pillanatban csak szertefoszlik a kép. De nem.
A szabadkozás, amiket mond nem késztet arra, hogy azt mondjam, " ó ugyan hagyd már", egyszerűen csak viccessé válik a helyzet. A fájdalom ellenére felnevetek.
- Szóval aki nappal segítőkész doktornéni, az éjszaka nem csak jó szerető, de kiváló vadász is. Milyen meglepetéssel tudsz te még előrukkolni? - nem volt olyan sok az az alkalom, amikor mi találkoztunk. Emlékszek, egyszer egy fulladozó gyerekkel rohantam be a rendelőjébe, hogy szüntesse meg az asztmás rohamát. Aztán... csak úgy alakultak a dolgok. Én hoztam a formám, nem mondtam nemet semmire igazából. És ahogy láttam rajta, őt sem zavarta valamennyire a közeledésem.
- Miért vettél célkeresztbe? - szórakozott vonásaim csak egy pillanatra keményednek meg. Azért ez fontos dolog, valószínűleg csak nem erre portyázott, és hopp egy tigris, fogjuk be alapon fogta rám a fegyvereit. Már volt olyan, hogy valaki rám talált, megléptem, aztán utólag hallottam a hírekben, hogy az államok összes állatkertjét megkérdezték, nem szökött-e el a tigrisük. Szórakoztatóan naivak az emberek. De ez most más, ő elég bennfentes a dolgokban. A válaszra várva az arcomat kezdem vakarni, érzem, hogy valami húzza a bőröm, mint ha feszülne. Aztán az ujjaimra sandítok. A körmöm alatt megszáradt vért veszek észre. Aztán rájövök, hogy ja nem is olyan rég még jóllaktam.
- A tigris még midig nem tud kulturáltan enni...

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 2:14 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem mer belegondolni, hogy mi lett volna akkor, ha ténylegesen főbe lövi a tigrist. Lehet, hogy sikeresen felgyógyulnak bizonyos sérülésekből, viszont ha fejbe lövik, akkor ki tudja? Legrosszabb rémálmaiban se merte volna gondolni, hogy egyszer ilyen módon fog majd találkozni Dariussal. Na jó kezdjük ott a sztorit, hogy nem is gondolt arra, hogy esetleg más faj, mint egy ember. Azt hitte, hogy csak egy csapzott, túlzottan is... khm... iszákos teremtmény akinek nem árt egy kis útbaigazítás az élethez. Egy használati utasítás, miként bánjon vele, ha túl akarja élni. Így viszont mindent ért, és mégis semmit. Nem tudja elképzelni, hogy mi lehet az oka annak, hogy iszik és ki tudja, hogy még mi mást csinál. Már akkor is bűzlött a furábbnál furább szagú cuccoktól, és ez nagy valószínűséggel most sincs másként, csak egyszerűen nem olyan jó a vadásznő orra, hogy a virágba borult erdőn kívül más szagokat érezzen. Jelen pillanatban még a fejének sajgása is igen csak befolyásolja a dolgokat.
Minek után lelöki magáról és a hátára görgeti, hogy tüzetesebben átvizsgálja - odafigyelve persze a zavarba ejtő helyekre - csak ésszel teszi ezt meg, mígnem megtalálja a lövés helyét. Szerencsére a golyó nem fúródott belé, csak súrolta, azt viszont elég nagy mértékben.
Hangja hallatán valami megmozdul benne, finom bizsergés szalad át a testén, majd elmosolyodik.
- Komolyan kíváncsi vagy rá? Megéltem a századik életévemet is és vért iszok - kíváncsi az arckifejezésére, ám arra most nem tér ki, hogy ennek ellenére ő is jól tartja magát, elvégre ha alakváltó akkor meg is érti. Ezt mondjuk idáig nem tudta, de meglepetések mindig vannak.
Hosszú, vékony ujjai közben határozottan szorítják a lőtt sebet, hogy a vérzés elapadjon.
- Egy fiatal vadász szólt, hogy épp valamit szétkapott egy megtermett tigris, gondoltam kijövök megnézem. Aztán.... csak téged találtalak - mondja olyan közönnyel, mintha nem lenne olyan meglepő a dolog.
- Azt észre vettem - utal itt arra, hogy igen, tiszta vér volt még a pofája de ettől függetlenül...
- És mond csak? Ruhát nem tartasz a környéken? - nevet fel kínjában elvégre nagy a valószínűsége annak, hogy Darius sincs elragadtatva a gondolattól, hogy anyaszült meztelenül kell rohangálnia.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 2:39 pm

Hagyom, hogy ellássa a sérülést, amint megtalálja. Azért jó érzés gondoskodó kezek alatt lenni, pláne olyannak, mint nekem. Nem egy szép történetem van, így nem is olyan meglepő, hogy mindent megragadok annak érdekében, hogy jól érezzem magam. Mégis milyen különös, hogy soha életemben annyira nem engedtem magamhoz közel egy nőt sem, hogy azt mondhassam neki, ő rá van szükségem és szeretem. Már voltak határesetek, amikor majd' megpusztultam amikor a csaj megpattant. Ezzel jár a tivornya élet, amivel azért fel kellene hagynom, ha normális életet akarok. De hisz miről beszélek? Van nekem olyanom.
Csak figyelem, amit csinál, legszívesebben még a kezeimet is a fejem alá pakolnám, az lenne az igazán élvezetes. De minden nemű megmozdulásom jelenleg húzza nem csak a bőröm ott a seb körül, de az izomréteg megmozdulása sem vezet eredményre. Szóval inkább szóba elegyedek vele, ha már itt van.
- Azt sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet a hátterében a dolognak, elvégre... ember vagy, nem? - vonom le az igen szembetűnő következtetést. Egyszer talán mondta is, hogy szereti megvalósítani a céljait, nem véletlenül lett jó orvos. Csak hát... én azt hittem már vagy az utolsó éveit éli valamelyik öregek otthonában vagy épp a családja körében. Vagy talán hogy már meg is halt. Őszintén szólva nem szoktam sokszor rá gondolni, csak néha szokott felbukkanni némelyik hallucinációm esetén, mint bárki más.
- Majd annak a fiatal vadásznak elmagyarázom, hogy ez a tigris őshonos itt az államokban. - húzom a szám vigyorra. Azért lehetnék elővigyázatosabb is, ha csak így megláttak itt. Nem szokott jó kisülni abból, ha rám küldenek akárkit. Ez a mostani is majdnem kissé tragikus lett.
Újabb következtetést vonok le, hogy talán a közeli patakban megmoshatnám az arcom, hogy ne legyek túlságosan feltűnő az emberek között. Érzem, hogy a sebem lassan elkezd beforrni. Nem egy kellemes érzés, olyan mint ha még mindig égetnének, de egyre tompábban. Aztán a feszítő érzés a másik kellemetlenség. Egy idő után már csak jószerével egy apró heg fog emlékeztetni arra, hogy ott meglőttek. Nahát, egy újabb női billog, gondolhatnám így is. De nem teszek humoros megjegyzéseket, csak felülök.
- Nos a ruha.. az van itt valahol. Úgy az erdő túlsó végén rejtettem el egy bokorba. - négy lábon könnyűszerrel megtehetném az utat, de gyalog... Bár. A nevetésére csak elmosolyodok, de ez semmi jóra nem enged következtetni, ugyanis elég pimasz az a mosoly.
- Tán csak... nem zavar a dolog? Azok után... - nem fejezem be, tudja mire gondolok én most. Nem igazán van már mit takargatnom előle.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 3:04 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az a vadásznő talán legnagyobb hibája, hogy tud különbséget tenni ember és ember között, így bár vadász, egyáltalán nem érdekli azt, hogy Darius alakváltó. Nem fogja őt megtámadni most már úgy, hogy tisztában kilétével, és bár nem találkoztak túl sokszor annak előtte, mégis volt néhány bizonyos afférjuk, ami elég különlegessé tette az ő "kapcsolatukat". Lehet, hogy nincsenek puszipajtás kapcsolatban, mégis fontos számára a férfi. No meg amúgy is, esze ágában nem volt bántani a tigrist amennyiben az nem támad rá. Elégnek tartotta a hang és fény lövedéket, a golyót azt már magának köszönheti noha csak önvédelemből támadt Zephre.
- De-de... többé kevésbé - már nem tudja, hogy minek számít az, aki több mint száz évet húzott már ki az élők között és még mindig épp, hogy kinéz harmincnak. Ember az ilyen? Vagy már valami teljesen más életforma ami embernek hat?
- Az a fiatal vadász nem hülye, szerinted el is fogja hinni? - vonja fel a szemöldökét. Nem volt soha se egy zseni az állatvilág terén, ennek ellenére soha nem látott még tigrist Amerikában, kivétel az alakváltókat.
Mikor kitér arra, hogy nem-e kell ruhát keresni ennek a bugris tigrisnek, rögtön kap egy olyan megjegyzést, aminek hála füle tövéig pirul, de inkább a pillanatnyi idegességtől mint sem azért, mert szégyenlős lenne.
- Na ne célozgass itt, mert az én is tudok - nyomja hozzá határozottan a pisztoly csövét a férfi hímtagjához miközben arckifejezése az előbbinél is pimaszabbra vált. Tisztán emlékszik azokra az éjszakákra amiket együtt töltött a férfivel és mondani se kell, hogy meglehetősen kellemesek voltak még a maga durvasága ellenére is. Ettől függetlenül mégse pofátlankodhat.
Eltéve végül a fegyvert, elhúzódik tőle s talpra küzdi magát. A fejére mért ütés miatt még mindig kóvályog kicsit, és ezt csak tényleg azután érzi meg, hogy immáron teljes magasságában áll a földön, nem pedig térdel a másik mellett. Gyorsan pislog párat, hogy a látása kitisztuljon, majd int a nem messze csordogáló patak felé.
- Arra van az amarra, szóval... talán letudod vakarni magadról a vért - örül, hogy ilyen gyorsan regenerálódik, ettől függetlenül több ponton is véres még.
- Hol voltál mind idáig?

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 3:49 pm

Elgondolkodok azon a többé kevésbé dolgon. Vajon azt hogy érthette? A szuper reflexeire gondolt? Nem hiszem, hogy a vámpírvér ennyire megváltoztatta volna önmagában, ha benne nincs semmi olyan, ami egy vámpírra utalna jellemvonásban. Ember, ehhez semmi kétség. De kérdés, hogy különleges-e? Ritkán találkoztam olyan személyekkel, akik emberek voltak, mégis rendelkeztek valami különleges dologgal, ami őket érdekessé tette. De nem csak ebben, ők a bajt is jobban vonzották a vámpíroknál fogva. De nem firtatom.
- Majd akkor megmagyarázom neki ezzel itt - mutatom az öklöm, a tigris közben háborog bennem. De nekem nincs most semmi agresszívabb megnyilvánulásom. Nem is akarok, tele vagyok, jóllaktam és épp az előbb lyuggattak ki.
Az ütő is megáll benne, amikor a fegyvert legféltettebb kincsemre illeszti. Igen, a drogoknál vannak sokkal de sokkal fontosabb dolgok is az életben, mint a szex. Sőt az még mámorosabb is. Nem tagadom, az élvezeteknek hódolok javarészt. Mindegy milyennek. De most egy pillanat alatt fagyok le. Pimasz mosolyom is az arcomra fagy, ha nem leolvad és csak a szemeim cikáznak a nő arca és a fegyvere között. Vele aztán nem lehet cicázni, egy kicsit sem. Egyből emelem a kezem magam elé, mutatva hogy azt onnét vigye el, miközben meg is szólalok.
- Ééén elhiszem, hogy az jobban el tud sülni, de semmi szükség arra, hogy ezt most meg is mutasd. - magyarázom még mindig olyan képet vágva, mint akinek a seggébe épp feldugtak volna valami kellemetlent. Ennyire nem volt kemény a legutóbbi találkozásunkkor. Talán akkor észrevettem nála némi szeretethiányt, amit galád módon az előnyömre fordítottam. De mindketten jól jártunk, ő is és én is. Ahogy leereszti végül a fegyvert, megkönnyebbülök.
- Nagyszerű. - de tényleg, még talán iszok is pár kortyot, miután alaposan lemosakodtam. Végignézek magamon, tele vagyok bőven vérfoltokkal, többek közt már a sajátommal is. Feltápászkodok a földről, miközben rá pillantok. Valami mint ha nem stimmelne.
- Jól vagy? - kérdezem azért a biztonság esetén és egy picit közelebb is lépek hozzá annak ellenére, hogy már az irányba mutat. Még nézem egy ideig, aztán arra fordítom a fejem, amerre mennünk kellene. Akkor induljunk.
- Hát... itt is, ott is... Többnyire városból városba vándorlok, kicsit fura is lenne egy helyben maradni ennyi idő után. Olykor vannak jobb időszakaim, van lakásom, aztán minden kicsúszik a lábam alól. Te még mindig gyerekeket gyógyítasz? - őszintén érdekel, mi volt vele.
A patak nincs messze tőlünk, így hamar odaérünk. Én csak leguggolok a szélén, kicsit jobban beleállva a vízbe. Alaposan megmosom az arcom, majd vetek egy pillantást a sebemre. Teljesen behegedt annyira, hogy egy ilyen ki tudja mi van benne víz is érhesse. Bőszen locsolni kezdem magam mindenhol, ahol véres vagyok. Lassan pedig tiszta is leszek. Aztán csak Zephre pillantok a vállam fölött, majd gondolva egyet egy kis adag vizet rá locsolok.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 4:10 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem szívesen nézné meg az újonc arcát azután, hogy azzal az ököllel jól pofán csapkodták. Látott már ököl által szerzett sérüléseket és finoman szólva is, csúnyák tudnak lenni. És bár lehet, hogy elég tökös gyerek a vadásztanonc, ettől függetlenül még elég tapasztalatlan ahhoz, hogy hosszabb ideig kibírja az ütlegeléseket egy ekkora férfi mellett, így inkább legyintek.
- Hagyd... nem éri meg, túl szeles a gyerek. De örülj neki, hogy engem küldött ide nem valamelyik társamat amelyik tényleg seggbe lőtt volna ha tetszik, ha nem - utal itt arra, hogy komoly gondok is lehettek volna ebből a találkából, ha nem így sül el a dolog. Mondani se kell, hogy a tigris bánta volna a leginkább, mert tele van a város pszichopata vadászokkal. Viszont ez a mai tökéletes jelzés volt arra, hogy ne felejtse el, hogy még mindig veszélyzónában van és jobban jár, ha odafigyel magára.
Piszok elégedettséget érez mikor a fémcső megtalálja a férfi legféltettebb kincsét, miközben kinyögi, hogy jobban jár ha nem cicózik vele. Bár kiemelte, hogy nem szeret gyilkolni, ettől függetlenül ha nem vigyáz a szájára nagyon szívesen megszabadítja attól aminek még jó szolgálatát vehetné. A skalpolás ugyebár most nem jöhet szóba, hisz nincs az a haj amibe bele tudna csimpaszkodni.
- Ha vigyázol a szádra, akkor nem is fog megtörténni - elégedett mosollyal teszi el az ezüstbevonatú fegyvert, majd talpra szökken.
Azt nem tudja megállapítani, hogy mi miatt inog meg. Talán tényleg a kelleténél durvábban vágta a fejét a földhöz, s a pillanatnyi adrenalinbomba miatt nem érezte, vagy szimplán túl régen ivott vért és kezd kiesni a kondiból emiatt. Megszokta már, hogy bizonyos időközönként vért kell juttatnia a szervezetébe ahhoz, hogy tökéletese pompájában tündökölhessen. Nem mai csirke, ha azt vesszük és ha nem kapja meg ami ezt a hosszú életkort eredményezte, akkor rohamosan gyengül. Ám jelen pillanatban inkább azzal van baj, hogy ténylegesen csúnyán odacsapta a fejét a földhöz.
- Megmaradok - emeli tarkójához a kezét, de rögtön el is húzza a pillanatnyi nyilalló fájdalom miatt. Gyorsan egy mosolyt erőszakol az arcára majd int a patak felé, hogy haladjanak, mielőtt más vadászok is ellepnék az erdőt elvégre elég régóta van már itt kint ahhoz, hogy okot adjon egy esetleges "felmentősereg" érkezésére.
- Kicsit stabilabb lábakra helyezhetnéd az életed nem gondolod? Hol itt vagy hol ott vagy, nem tudsz egy helyen letelepedni - ezzel nem azt mondja, hogy le kellene sátoroznia hosszabb időre a városban, egyszerűen valahogy meg lehet azt oldani, hogy jobb élete legyen.
- Amikor épp nem a magadfajtákat hajtom, akkor igen, gyerekeket gyógyítok. De sajnos egyre kevesebb idő jut rájuk, ettől függetlenül próbálom tartani magam - guggol le ő is a patak mellé, hogy a hűs vízbe dughassa a kezét, majd azt a halántékához érintse.
- Muszáj? - vigyorodik el a kezdeti meglepettség után amit a hideg víz eredményez.
- Rosszabb vagy mint egy kölyök! - rivall a másikra, de a dorgálás elmarad, helyette értetlenkedés és valamiféle lelkesedés költözik a hangjába, s tekintettel arra, hogy nincsenek messze egymástól, gyorsan felpattan és taszít egyet a tigrisen. Ha szerencséje van a vadásznak akkor Darius a vízben landol, de aztán kitudja?

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 4:34 pm

Sokszor tényleg csak úgy élek a vakvilágba. Nem érdekelnek sem tartósabb jövőbeli dolgok, sem az, hogy mikor dobnak ki, mert felhalmozom a tartozásokat. Magamon kívül mást nem tudnának elvenni tőlem. nincs semmi olyanom, ami érhetne egy keveset is. Ruhákban is úgy bővelkedek, ami épp jut és amennyi jut. Elgondolkodtatóvá válik a tény, hogy most ezt ő mondja. Vajon tényleg számít az valamit pláne neki, hogy hogyan élek? Úgy fest valamennyire érdekelheti a dolog. Máskülönben miért mondaná ezt?
- Sok mindentől függenek. Nincs motivációm igazán. Azt már rég elvesztettem, ami fontos volt nekem, azóta pedig az idő nem vált múlandóvá. Majd egyszer fog, tudom. De ez annyira elveszi az emberi értékrendek fontosságát. Te nem éreztél még ilyet? - hisz ő is jó ideje nyomja azért az ipart, akkor sem volt sokkal fiatalabb nálam, amikor még megismertem.
- Nem látom értelmét a letelepedésnek. Ha valakinél lakni akarok, úgyis megoldom. - vonom végül csak meg a vállam, és már nem is ezen rágódok. Nem szoktam gondolkodni annyira az élet céljain. Vajon miért vagyok én itt, ugye? Fogalmam sincs, hogy jól érezzem magam.
A pataknál csak lemosakodok. És ahogy ő is leguggol mellém, mint ha valami csintalan kisördög bújna belém. Zephre locsolok egy adag vizet, mire mindjárt jön a tiltakozás. Na persze, mert az előbbiből tanultam is valamit? A fenéket. Még egy adagot locsolok rá, de meglesz az eredménye, ellök. Én pedig guggolás közben elvesztve az egyensúlyom, a vízben landolok. Reflexszerűen kapom el valahol, nem is figyelem hol igazán, hogy hátha még meg tudom fordítani az esést, de csak őt is magammal rántom. Hát persze, könnyebb nálam. De ahogy a hátamon fekve rá pillantok, csak éktelen nevetésben kötök ki.
- Te meg rosszabb vagy, mint egy frigid nőszemély. - mondom szakadozottan, a röhögést nem abbahagyva. Tényleg más lett, mint ha elszállt volna az a könnyed nőci, akit megismertem. Mint ha elhagyta volna a humorérzékét.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 5:17 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy pillanatra elgondolkodik a hallottakon majd a fehér hajgumiból kiszökő tincseit a füle mögé igazgatja, hogy ne legyen nagyon útba. Nem szereti, ha a szemébe lóg a haja főleg nem akkor, mikor eleve korlátozva van a látása, mint most a sötétben.
- Hidd el, ezzel én is tisztában vagyok. Olyanokat veszítettem el évtizedekkel ez előtt akiket nem lett volna szabad, szóval fogjuk rá, hogy én is úgy látom a dolgokat, mint ahogy most te - tisztán emlékszik arra, mikor le kellett mondania arról a gyerekről, aki szerelemből született, később pedig kezében fogni egy másik gyerek halott kis testét. Nagyon sok kegyetlenség érte őt, mindig egyedül volt a gondjaival noha ott volt a családja. Ettől függetlenül mindig is egy talpra esett nő volt aki elbírt a legnagyobb megpróbáltatásokkal is, a gond csak az, hogy lassan ő is kezd besokallni. Nincs már egy biztos pontja se, senki akinek elsírhatná problémáit. Pedig akadnak, bármennyire is próbálkozik ennek megmásításáról.
Megkeményedett, határozott lett és független. Talpra esett, jeges és érinthetetlen. Nem fáj neki a gondolat, hogy egyedül van ettől eltekintve zavarja, mert tudja, hogy bárkit az ujjai köré tudna csavarni. A gond csak az, hogy neki nem felel meg akárki...
- Hát, ahogy jónak látod - ő már egy jó ideje a városban és noha nem mutatkozik bárki előtt, sokan tudják, hogy miféle. Mondjuk egy kiválasztottnak nincs is annyi minden rejtegetni valója mint egy olyannak, akire alapjáraton mindenki vadászik, legyen az vámpír, vérfarkas vagy éppen alakváltó.
Kellemes érzés számára a tarkóját érő hűvös, már-már fagyos víz. Lehűti, a fejfájását tompítja ami ugyebár nem utolsó szempont. Viszont nem azért jött ide, hogy locsi-pocsitsat játszon egy szeleburdi, megkergült tigrissel akinek per pillanat jobb dolga sincs, mint a vízzel pancsolni, így gyorsan odalép hozzá s taszít rajta egyet, hogy az esetlegesen a vízben landoljon.
Viszont megint csak hiba csúszik a műveletbe így ezzel a lendülettel Zephet is rántja magával, aki halk sikkantás közepette zuhan a tigrisre. ízületek találkoznak ízületekkel, térd a térddel, ám leginkább most azzal van a vadásznak baja, hogy ha önszántából akart volna vízbe ugrani, akkor se sikerült volna vizesebbnek lennie.
Egyik kezével egy jókora kövön támaszkodik, míg a másikkal a férfi izmos mellkasán, barna tekintetét pedig a férfiéba fúrja.
- Kikérem magamnak! - számon kérő hangja ellenére széles, hófehér mosoly ragyog az arcán, majd halkan felnyög, mikor ellöki magát a kőtől így teljes mértékben a férfi ölében ücsörögve.
- Azt pedig mondanom se kell, hogy te jártál jobban... megint... - utal itt arra, hogy míg Darius meztelen, nem volt mi átázzon rajta, addig Zephnek még a bugyijából is a vizet lehetne csavarni. A fehér vizes topp pillanatok alatt átitatódik vízzel, így kirajzolódik a fehér csipkés melltartójának mintázata is.
- Ha tüdőgyulladást kapok, akkor tényleg kiheréllek - ingatja a fejét somolyogva, s pár pillanat alatt sikeresen el is evickél más vizekre. Mikor annak idején az ágyban ücsörgött ilyen lelkesen kicsit bensőségesebb és szenvedélyesebb kapcsolatban a férfi ölén, azért bőven másabb volt...


©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 5:54 pm

Úgy fest a víz talán kicsit kirántotta ebből a merev modorból. Az a mosoly, az mindent megért. Azt is ha most mindjárt agyoncsap, amiért berántottam a vízbe és azt is, ha még jól tökön is rúg. A nevetésem is egy kissé alábbhagy és csak figyelem. Én mindent tökéletesen látok. Már nem is tudom mióta, de teljesen ösztönösen veszem át a tigris látását, ha sötétedik. Gyönyörű ilyenkor is az erdő, meg minden más is ami a civilizáción kívül esik. Na meg persze ha nem rondít bele a képbe valamelyik másik faj.
- Kérheted, ha egyszer úgy van. - szabados hanglejtéssel mondom ki ezeket a szavakat, miközben már vigyorra is húzódik a szám. Végigpásztázom rajta a tekintetem, nem elkerülve a most már abszolút tapadós ruhát. Még akkor sem veszem észre magam, amikor kétoldalt az oldalán végigsimítok. Nekem már annyira természetes, ha valakivel már volt viszonyom, hogy ezek számomra ne legyenek zavaró tényezők.
- Még mindig bámulatos az alakod. - nem tudok betelni a látvánnyal. Mondjuk melyik férfi tudna, most őszintén? Én nem vagyok sem álszent, sem hazudós, talán csak egy hibám van, túl nyersen és túl őszintén fejezem ki magam. Ezt nem minden nő tudja díjazni. Nála még az ilyen megjegyzések nem torkolltak sosem valami nagy pofozkodásba. De persze akkor máshogy álltunk egymáshoz, akkor kerestük a másik társaságát. Most meg csak véletlenül botlottunk egymásba, mondhatni majdnem halálos kimenetelű harccal. De igazából nem is érdekel az már. Jó látni valakit ennyire régről. Te jó ég, közel ötven év eltelt azért. Ennyire régről senkivel sem tartom a kapcsolatot, hisz minek. Azokhoz akkor fűződött érdekem és a fele nem is él már.
- Nem kapsz. - ha már leszáll rólam, akkor én is felülök, majd fel is tápászkodok a vízből. Egy pillanatra elgondolkozva figyelem, majd a levegőbe szippantok. Talán mire gyalog visszaérünk, még meg is virrad. Lehet nem hanyagolandó, hogy nincs meleg.
- Nekem esetleg van egy ötletem. - kilépek a patakból, kicsit még meg is rázom magam. Tényleg hideg van, így fázok is. Jól jönne egy kis bunda meg talán négy lábon megtenni az utat.
- Ültél már lovon? - kérdezem kissé tétován. De még a választ meg sem várva hozzáteszem. - Na és tigrisen?

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 6:21 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mondania se kell, hisz látszik rajta, hogy élvezi a helyzetet... legalábbis egy pillanatra eltereli a figyelmét a férfi közelről való megszemlélése arról, hogy milyen átkozottul hideg is az a víz valójában.
Szinte egész testében megremeg az érintéstől, és noha eddig nem tűnt fel neki, hogy az amúgy kicsit bő topp már mindent láttatni enged, nem is érdekli a dolog. Tudja jól, hogy nincs mit takargatnia, hisz egész testalkata formás. Nem nevezhető túlzottan soványnak, de kecses és karcsú is. Nem trampli még a magassága ellenére se, hisz a vadászat nevelt belé finomságot, légiességet. Elvégre... mégse roboghat végig vadászat közben egy traktorként az erdőn.
Tekintete többször is megakad a férfi ajkain, melyeket annak idején annyiszor érintett. Szinte hihetetlennek tartja, hogy ismét összefutottak és legnagyobb örömére Darius egyben van még. Nem marcangolták szét, nem változott a modora se... igen ez is egy amolyan felejthetetlen pontja azoknak az időknek. Lehet, hogy nem a legkellemesebb természetű, de mégis van benne valami amihez Zeph ragaszkodik. Pimasz, de ettől függetlenül életerős és vidám is.
Ujjbegyei végigsimítanak a mellkasán amit alaposan szemügyre is vesz.
- Muszáj kordában tartani... ha nem lennék vadász, hidd el, már rég lefolynék a székekről - halkan, csilingelő nevetéssel mondja, elvégre köztudott, hogy édes szájú. Legnagyobb kedvence a csokiba mártott eper.
Végül sikerül elfordítania Dariusról a tekintetét, így már kecmereg is le róla, hogy a csúszós kövek között felállhasson majd kilépjen a partra. Le se tagadhatja, hogy mennyire fázik, hisz a lágy fújdogáló de hűvös szellő miatt automatikusan összefonja melle alatt a karjait, ajkainak lágy rózsaszínje pedig egyik pillanatról a másikra teljesen bekékül. Tényleg felelőtlenség volt kabát nélkül elindulni, bár úgy gondolta, hogy a kocsiját úgyse fogja túl messze lerakni annyi idő alatt pedig nem fog megfagyni. Ezzel szemben most hol tart? Libabőrös, ajkai elkékültek és vacog mintha legalábbis mínusz húsz fok lenne.
- Ugye nem gondolod, hogy majd rád ülök? - vonja fel a szemöldökét szinte kérdőre vonva a másikat.
- Ha annyira lovagolni akarnék rajtad azt megtehetem másként is de, hogy a hátas állatomat játszd abba nem megyek bele. Van nekem két lábam is, méghozzá elég jó szolgálatot tudnak tenni - magyarázza és már indul is az adott irányba. Makacs, ezt le se tudja tagadni. Viszont kitart az érve mellett, hogy nem fog a hátára ülni.
- Na mi van? Nem jössz? - szól hátra a válla felett remegő hangon.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 7:07 pm

Nehéz betelni a látvánnyal, mert még mindig nehezen hiszem el, hogy még él. De él és ahogy nézem csak, akár csak végigsimítok rajta, rengeteg emlékkép rohan meg. Elvoltunk mi egymással. De azt hiszem egy percig sem gondoltuk komolynak azt a pár affért. Én túl komolytalan, léha életet éltem, ő pedig céltudatosan építkezett. Azt akkor is elismertem, hogy csak romboltam volna a szép kis világát, amit felépített magának. Nem terveztünk folytatást, az úgy volt jó, ahogy abba maradt. Két teljesen külön világ, ez pedig talán most üt el a legélesebben egymástól. Ő vadász. Engem pedig meg akart ölni. Tudom, hogy nem tenné meg, hisz annyira ismer, hogy nem ölnék csak úgy meg másokat. Szeretem az illegális harcokat. De nem életre-halálra. Csak levezetem a felgyülemlett feszültséget, hisz a tigrisre nem mindig van olyan állapotom, hogy szabadon ereszthessem biztonsággal. Igen, a drogok...
- Azok a csokis.... talán banán volt, vagy eper? - nem tudom már, de volt egy olyan alkalom, amikor nem csak úgy egymásnak estünk, hanem csokiba mártogatósat játszottunk. Azt élveztem. Talán egy picit ne is voltam szívva, de emlékszek rá. Sokat mondok, ha azt mondom vagy három hétig kavartunk így-úgy, amikor épp kedvünk szottyant. Főleg amikor még kellőképpen felfokozott állapotban voltam. Őrült időszak volt ez akkor, amikor az intimitás tulajdonképpen még szinte tabu dolognak számított, minket az sem érdekelt ha ránk nyitnak. Vagyis... engem biztos nem.
Nem tetszik nekem a kép ami kint a parton fogad. Még csak most lépett ki, de már fúj a szél és fázik. Jó, én is fázok. Én sem nézhetek ki sokkal szebben, de nekem még van módom bebundásodni. A tigris nem is lesz olyan ázott, mint én. Ez a pár szőrszál az ő esetében elenyésző lesz és gyorsabban is megszárad.
- De, a legnagyobb komolysággal. Aztán felőlem úgy is meghálálhatod. - válaszolok pimasz vigyorral, de csak azt látom, hogy elindul. Azt azért nem lenne jó hagyni, ha tényleg megfázna. Meg sem várom, amíg ismét megszólal, egy pillanat alatt ereszkedek le négy lábra és indulok meg felé. Már pár lépés után a tigris nekiszaladásból neki megy, finoman kibillentve az egyensúlyából, de hogy ne csak úgy elessen, a szájával megragadja a karját úgy, hogy az keresztbe lógjon a nyakán. Ha kényelmesen akar utazni majd helyezkedik. A tigris csak még gyorsabb tempót vesz fel, a fák meg csak úgy suhannak el mellettük, mint tétova oszlopok. Olykor az aljnövényzet csap, súrol, vagy épp csak végigsimít rajtuk.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 7:26 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Imádta a férfi minden pontját. Markáns vonásait, erőteljes, izmos alakját. Telhetetlenségét és azt, hogy olyan durva volt az ágyban, amihez... amihez Zephnek annak előtte nem volt szerencséje. Megszokta, hogy mindenki úgy ért hozzá mint egy harmatvirághoz aki a legkisebb, legfinomabb szellőtől is keresztbe törik, pedig ha tudnák, hogy milyen erős nő valójában, meglennének lepve. Így imádta, hogy Darius mindig azt tett amit ő akart, nem finomkodott. Érezte, hogy nem egy ne bánts virág, akit félteni kell.
- Eper! - sóz rá egy jókorát a mellkasára ezzel fejezve ki nemtetszését, hogy nem emlékszik arra, mi is volt az a gyümölcs ami akkor éltette őket. Talán akkor szokott rá igazán Zephiryne is az eperre, valamint a csokoládéra amit azóta se tud kiverni a fejéből, és mindig van otthon mindkettőből. Nem véletlen emeli ki olykor, hogy képes lenne ő is pillanatok alatt felszedni X kilót, ha nem kellene kordában tartania a testét vadász mivoltjára való tekintettel.
Miután kikecmereg a patak fagyosnak mondható vizéből, rögtön beindul a hideg elleni védekező reflexe így védi magát a kihűléstől, ami nagy valószínűséggel így is úgyis meg fog történni. Annak ellenére, hogy jön a nyár, egy-két hajnal, többek között a mostani is meglehetősen hideg és szeles, ráadásul a ruhái is átáztak, így még nagyobb esélye van arra, hogy meg fog fázni. Minimum.
- Meghálálni, hova nem gondolsz? - sziszeg és már indul is, hogy mihamarabb letudhassa azt a ki tudja, hogy hány kilométert ami az út széléig vár rá. Haza viszi ő kocsival a férfit, ezen ne múljon, de előtte jó lenne megtalálnia a ruháját, mert egy meztelen férfivel nem fog kocsiba ülni. Soha nem vezet semmi jóhoz...
A következő pillanatban viszont kisebb szívinfarktust kap, mikor megérzi a hatalmas testet mely meglöki, majd a bundát amivel szembesülnie kell.
- Mégis... mégis mit képzelsz? - hüledezik majd határozottan markol bele a vastag irha rétegbe. Utálja ezt a megalázó helyzetet, így morogva markol bele a pofáját övező fehér bundába, hogy félre rántsa a fejét még így futtában is. Mondani se kell, hogy a gallyak, tövisek felsértik a bőrét a karján és mellkasán is, olykor még az arcába is bele csapnak. Lehet, hogy Dariust megvédi a bundája, de jelen pillanatban a vadászt nincs mi védje. Mindig is meggondolatlan tuskó volt.
Végül nem foglalkozva a dologgal egyszerűen leugrik róla mintha legalábbis egy ló lenne, s az ágak, kövek között bukfencezik néhányat, míg egy fa tövében meg nem áll. Zihálva, dühtől fortyogva fekszik a fa tövében, egy pillanatra teljesen megfeledkezve arról, hogy mije is fáj... pedig most aztán sorolhatná. Leginkább a bordáival van baja no meg a vállával, de inkább nem törődik vele.
Ha mázlija van akkor a tigris is lefékezett, így a fa segítségével lábra áll, aztán csaknem a leguggolásnál dönt, mikor fordul vele egyet a világ. Mellkasában éles szúrást érez, ám nem rendíti meg, szédelegve de elindul a másik felé.
- Te teljesen megvesztél? Azt mondtam, hogy nem! Te tényleg nem változtál! - immáron tényleg torka szakadtából ordít szerencsétlennel noha csak jót akart. Nőkkel ne kezdjen az ember, ugye?

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 9:29 pm

Nem teljesen átgondolt terv, eeezt aláírom. De roppant hatásos, ugyanis pár perc alatt megtesszük így a terület nagy részét. Amikor az átváltozás megtörtént, még nagyszerű ötletnek tűnt. Az iram, a lendület, a méterek pillanatok alatt megtevése. És az állat nem fárad, sőt csak most érzi magát igazán elemében. Bosszúsan morran egyet, ahogy oldalra rántják a fejét, de nem foglalkozik annyira a dologgal, csak előre tart. Ha annyira akarna, akkor odakapna a kezéhez, de nem szándéka egyáltalán.
Egy szakasz után mint ha a nő már nem is simulna annyira rá, hogy a lehető legkevesebb növény érje, hanem egészen elemelkedik tőle és leveti magát. A tigris azonnal lelassít és néhány lépés után megfordul.
Egy fához simulva indul el vissza, miközben megjelöli azt. Közben teljesen nyugodtak a vonásai. A nőt figyeli, ahogy az teljesen kikel magából. Látni, hogy nem a legjobb állapotban van. Tele van apró karcolásokkal, egyikből-másikból talán már a vér is kiserkent. Ő csak nyugodtan kémleli, füleit izgatottan mozgatva. Még közelebb araszol hozzá egészen lassan, folyamatosan tartva a szemkontaktust.
Végül csak bármi morgás nélkül hozzá simul. Megkerüli párszor őt, farkával követve a teste ívét, majd megáll jobb karja mellett, a fejét a keze alá simítja és felles rá. Lassan dorombolni kezd. A tigris ilyenkor kész kandúr tud lenni, ha annyira akar. Márpedig nem akar most visszaváltozni és ledobni ezt az egyre melegebb takaróréteget. Zephre figyel, közben próbálja ismét felmérni a helyzetet, tekintete azt sugallja, "nem megyünk előbb vissza? ". Egy nemtetsző hangot hallatva leül, végül csak nyalogatni kezdi a nő tenyerét. Hízeleg, akár egy kisméretű cica.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 11:10 pm



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem áll szándékában tigrisen lovagolni még ha bele döglik se. Az a baj, hogy nem az efféle kiképzésekre tervezték ők, a lovakat se bírja valami miatt elviselni, nemhogy a nagymacskákat. És bár lehet, hogy jelen pillanatban kifejezetten kezes báránynak tűnik a férfi - talán macskaként még elviselhetőbb - akkor se akarja kiélvezni ezt a ... khm, kellemesnek nem mondható szitut. Főleg nem azok után, hogy gallyak és tövisek csapnak az arcába, marnak a karjába. Talán ez ösztönzi arra, hogy a saját teste épségét kockáztatva leugorjon az állatról az úgyse állt volna meg.
Halkan nyöszörög az orra alatt ahogy a fa segítségével elkezd feltápászkodni, de egy ideig csak élvezni próbálja annak határozott tartását, hisz többször is erős kényszert érez arra, hogy leüljön. Lehet mégse ilyen módon kellett volna megszabadulni tőle?...
Ép kezét a melle alatt bordáira fonja, miközben tekintetét le se veszi a felé közeledő hatalmas, aranyló állatról. Meg se lepi, hogy szorosan a fák mentén közeledik megjelölve azokat.
- Pasi... - morogja, ám nem veszi le róla a tekintetét. Összerezzen ahogy a hosszú farka hozzá ér, s kifejezetten kellemetlen helyzetben érzi most magát.
- Undorítóan viselkedsz, remélem tisztában vagy vele - ujjai akaratlanul markolnak bele a dús, prémes bundába, majd laposakat pislogva egy pillanatra rá is támaszkodik. Sérült keze életlenül lóg a teste mellett, ám piszok erős, hasogató fájdalom nem akar alább hagyni. Annak idején már volt ilyenhez szerencséje.
- Viszont, ha szépen megkérlek... ha visszaérünk a ruháid közé. Vissza teszed a vállam? - nem biztos benne, hogy törés, mert akkor hallotta volna. Jelen pillanatban viszont külsőleg az ad okoz aggodalomra, hogy tényleg furcsa ívben hajlik a válla, emellett mintha nem is lenne benne élet.
- És ha nem bánod, akkor... most én... leülök kicsit - a világ szó szerint örvényleni kezd körülötte s bár tudja, hogy nincsenek messze attól a helytől ahova épp tartanak, mégis jobbnak látja, ha most inkább kicsit leül, mielőtt megint fejre áll.
A fa egyik vaskos, földből kiemelkedő gyökerén foglal helyet mellkasához felhúzott lábakkal, karját az ölébe téve, kicsit ránehezedve arra, hogy a szúró fájdalmat kicsit tompíthassa.
- Csodás viszont látás... - az viszont nem nyugtatja, hogy csak tigris alakjában láthatja a másikat.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Vas. Május 17, 2015 11:46 pm

Halk morranásokkal válaszolgat Zeph kijelentéseire csak a tigris. Tökéletesen tisztában van vele, hogy mit mond neki a nő és csak azért nem kezd el erősebben visszamorogni vitatkozás címszó alatt, mert látja, hogy ő nem áll épp a helyzet magaslatán. Inkább hízeleg egy sort. Másrészt viszont borzasztóan élvezi azt, ahogy a nő ujjai végigszántanak a bundáján. Teljesen kiélvezi a simogatást, ameddig csak lehet.
Csak akkor áll fel mellőle, amikor Zeph kitalálja, hogy leül. Kissé gondterhelt szemekkel kémleli a nőt, noha teljesen szórakozottságára vall az, hogy az állat farka közben oda-vissza tekereg. De amikor elindul a kiálló gyökér felé, elkíséri addig. Egy pillanatra a térdeire támasztja az állát, arcára némi felvidult fonás ül ki, ahogy a viszontlátást emlegeti. Még egy picit dorombolni is kezd. Tekintetét viszont nem tartja sokáig rajta, ugyanis valami a hold fényétől megcsillanó dologra lesz figyelmes az avarban. Eloldalog oda, hogy megnézze mi az. Majd felveszi a szájába a talált kocsikulcsot. Ismét a nőhöz araszol, mancsát az ölébe teszi, mint ha csak azt akarná mondani vele, hogy maradjon itt. Aztán sarkon fordul és nekiiramodik.
Előbb a nő illatanyagát szimatolja ki és kezdi el követni arra, amerre nem is jártak még. Nem tart sokáig, hogy kiérjen az úttesthez. Valahol onnét nem messze megtalálja a kocsit is leparkolva. Eddig nem volt nehéz. Ismét emberi alakban lépek a kocsihoz és nyitom ki azt. Talán valami teával készült az estére, vagy kávéval, vagy akármivel. Egy felkészült vadásznak mindene van. Találok is egy termosz szerű eszközt és ahogy megrázom sem tűnik üresnek. Oké, nézzünk valami ruhát. Felnyitom a csomagtartót és körülnézek. Hirtelen szembetalálom jó néhány fegyverpótlékkal, nyilakkal, másfajta lőfegyverekkel és még ki tudja mikkel. Én most nem is ezeket keresem, de megtalálom amit akartam. Egy jókora pokróc. Meg egy hátizsák. Remek, ezekben tudom vinni is a dolgokat. Kiemelem a ruhaanyagot a zsákkal együtt és lezárom a kocsit. A hátizsákba berámolom amiket találtam és ismét a tigris alakjában tetszelgek.
Megindul vissza ugyanazon a most már vegyes nyomon, amin eddig eljött. Aztán valahol az erdőben lekanyarodik egy teljesen más nyomvonalon haladva. Neki nem telik sokba, mire megtalálja a ruháit is. Újabb váltás, a ruhák pedig a hátizsákba kerülnek. Ez után visszaváltozva megindul vissza oda, ahol hagyta a nőt. Talán nem fog elbóklászni. Hátizsákkal a szájában lohol a lehető leggyorsabban. Aztán lelassítja a lépteit és visszaér a kis részhez, ami már mostanra illatozik az ő szaganyagától.

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Hétf. Május 18, 2015 12:05 am



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Soha nem tartotta magát túlzottan törékeny nőnek, sőt! Nagyon sok mindent túl élt már, olyat is amit talán mások nem. Ettől függetlenül csak emberből van, ami maga után vonja azt, hogy vacognak a fogai, ajkai teljesen elkékülnek míg bőre eltekintve a vértől és a kosztól hófehérre vált. Válla szúr, nem beszélve a bordáiról amit jelen pillanatban még kordában tud tartani, így nem érzi, hogy annyira nagy gond lenne velük. Ettől függetlenül, ha valamelyik ténylegesen eltört, akkor nem lenne olyan rossz, ha nem szúrná át valamelyik fontos szervét. Elég ciki lehet Dariusnak úgy a gondolat, hogy újra találkoznak erre miatta meghal.
Fáradtan, de inkább rekedtes és fájdalmas hangon társalog a hatalmas állattal, aki nem igazán tud neki emberi hangon választ adni, de ettől függetlenül tudja jól, hogy az ember valahol a tigris szem és agy mögött figyel rá és mindent megért.
- Élvezed mi? - nyöszörgi ahogy a fa segítségével leül az egyik vaskos gyökérre, mely bár nem mondható kényelmesnek, most mégis sokkal biztosabb helyzetet ad, mintha inogva kellene két lábon ácsorognia. Így kicsit enyhíthet a fájdalmon is. Utálja, hogy ennyire ember és ennyire törékeny... bár olykor jól tud jönni, most mégis ciki és kellemetlen.
Kíváncsi tekintettel nyújtogatja a nyakát, hogy ő is lássa, mit talált a tigris, s mikor meghallja kocsikulcsának csilingelését, elmosolyodik. Meg van mentve... vagy mégse?
Az ölébe nehezedő mancs láttán felvonja a szemöldökét. A tigris nyíltan a tudtára adja, hogy maradjon itt, és furcsa érzés számára, hogy nem is kell embernek lennie Dariusnak ahhoz, hogy megértse. Mikor eltávolodik tőle, aggodalmasan les utána, elvégre egy kis kétely mégis csak befészkeli magát az elméjébe. Mi van, ha nem jön vissza? Mi van, ha itt hagyja kihűlni? Oké egy idő után biztos elindulna de ha tényleg gondok adódnak akkor cseszheti.
Végül aztán kénytelen megnyugtatni magát, hogy bár elég nagy szélhámos a férfi, mégse úgy ismerte meg aki csak úgy magára hagyná az erdő kellős közepén.
Lassan becsúszik két méretes gyökér közé, elvégre az avar és a talaj valamivel puhábbnak mondható mint amilyen a gyökér maga, s oda befészkelve magát tartja stabilan vállát és bordáit. Próbál minél kevesebbet mozdulni, de ettől függetlenül mégis egy hatalmas massza folyamnak tűnik az erdő látképe. Olyan az érzés, mintha migrén kezdődne. Van amit lát, van amit nem. Olykor vibrálnak a fák, ám van, hogy teljesen eltűnnek...
... ki tudja, hogy mennyi idő telik el Darius távozása és érkezése között, Zeph mégis halovány elégedettséggel nyugtázza, hogy itt van, nem ment messzire. Szinte meg is feledkezve arról, hogy az imént gyakorlatilag összetörte magát, ellöki magát a fától, hogy felállhasson, ám ez egy halk kiáltás majd egy tompa nyögés kísérletében füstbe megy. Inkább zihálva előre dől, hogy teljes súlyával a bordáira nehezedjen mintha legalábbis az olyan sokat segítene.
- Fú öcsém... sokkal jössz még nekem - intézi a szavakat Dariushoz miközben letörli az imént kibuggyanó könnycseppeket az arcáról.

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Hétf. Május 18, 2015 12:24 am

Szerencsére a nőt ott találja, így megbizonyosodhat arról, hogy nem kell keresgélnie ha esetleg elindult valamerre. És ami még jobb, hogy nem sokat változott az állapota. Még picit messzebbről megtorpan és felveszi az emberi alakot.
A hátizsák fülét kiköpve a kezembe esik a jó duzzadásig teli cucc. Oda sietek hozzá, nem foglalkozva azzal, hogy most megint pucér vagyok és igen csak meglegyint a hideg levegő, megfogom a karját és visszaültetem lassan a gyökérre.
- Rossz ötlet volt ez így, sajnálom. - mondom kissé tétován, tényleg aggódó tekintettel. De már le is guggolok és bontom ki a hátizsák tartalmát. Először a pokrócot veszem elő, amit annyira hajtok össze, hogy vastag is legyen, de még körbeérjen rajta. És persze köré is csavarom. Talán most már ez a gond megoldva. Sajnos lett egy nagyobb gond, amivel viszont nem tudom, hogy mit kezdjek. De innét a helyről minél előbb el kell mennünk. Még a kezébe adom a termoszt is, csak az után veszem elő a ruháimat és öltözök fel én is. Jól esik a ruha melege, még ha nem is változott olyan nagyon a helyzet. Legalább a szél már nem fújja a bőröm és erre pont elég ez a holmi.
- A bordád megrepedt? - lépek végül ismét oda hozzá immár teljesen felöltözve. Azon kezdem el törni a fejem, hogy vajon melyik város van ide a legközelebb, oda bevihetném az ügyeletre. Nincs jobb ötletem, sajnos száz év alatt nem tanultam meg orvosnak lenni.
- A vállad még megnézem. - megint csak leguggolok hozzá, egyik oldalon kicsit kiterítem a pokrócot és vizsgálni kezdem a sérülést. Nem tűnik törésnek. Szóval akkor megpróbálom a legkevésbé fájdalmasabban helyre rakni. Aztán visszacsavarom a pokrócot és a hátizsákot felkapva a hátamra oda lépek hozzá kissé kis terpeszben és a lehető legóvatosabban, hogy ne nagyon mozdítsam a törzsét felveszem két kézbe úgy, hogy nekem pont oldal irányból van. A pokróc nem is akadályoz ebben. Így indulok el vele a kocsihoz. És ez a legkevesebb, hogy viszem, ha tetszik neki ha nem.
- Elvezessek az ügyeletre?

avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Hétf. Május 18, 2015 7:08 am



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Meglehetősen örül annak, hogy a férfi ilyen hamar visszajön, így nem kell továbbra is azon gondolkodnia vagy éppen aggódnia, hogy mikor kellene elindulnia. Lassan úgy is beköszönt a reggel, ettől függetlenül nem lesz semmitől se könnyebb a helyzete.
Szinte teljesen hidegen hagyja a dolog, hogy Darius megint meztelen... mármint... nem zavarja, hogy egy ruha nélküli férfi ténykedik körülötte, első körben azért, mert jobb dolga is van annál mint, hogy emiatt fájjon a feje. Másodszor látott már épp elég olyat, szóval nem fog kétségbeesni ha esetlegesen is megpillantja.
Ahogy a karjára fonja az ujjait és felülteti a gyökérre, Zeph halkan nyöszörög az orra alatt, amit természetesen igyekszik elfojtani. Nehogy már egy száz éves vadásznőt lássanak szenvedni.
Olykor sajnos kénytelen beletörődni abba, hogy ember, így még egy borda törés is megnehezítheti a dolgát ha akarja, ha nem. Vannak olyan esetek amit nem gondolhatna komolyan és ilyen volt a mai akció is, ami részben Darius, részben pedig az ő hibája is.
Amint éri a pokróc kellemes melege, megkönnyebbül. Epekedve várta a pillanatot, hogy valami kellemesen meleg fogja közre és bár egész testében remeg a kihűlés miatt, érzi, hogy ezek után már csak jobb lehet. Szinte eltűnik a pokrócban... próbál egészen apróvá zsugorodni, és bár nem egy kályhához dörgölőzik, mégis érzi ahogy az egész testét átjárja a kellemes melegség amit a takaró áraszt magából. Mind idáig oldala és válla fájdalma mellett elfeledkezett arról, hogy mennyire fázik. Most viszont ahogy dupla erősséggel reszket, tudja, hogy ezek után már csak egy komolyabb náthával kell megküzdenie.
- Nagyon valószínű - húzza el testétől a rátapadt, fehér toppot, hogy szemügyre vegye a melle alatti részt ami egy jókora tenyér nagyságban sötét lila és kék véraláfutásos. Igen, ezek alapján csoda ha tényleg csak megrepedt valamelyik és nem tört.
Tették már vissza a vállát, szóval tisztában van azzal, hogy milyen kellemetlen a dolog, ettől függetlenül fogsorát összepréselve tűri és egyedül a bordái azok melyek segítik előtörni belőle a halk, visszafogott, tompa nyögést.
- Atyám... - dönti neki egy pillanatra a férfi erős vállának a fejét miközben vesz néhány mély lélegzetet.
Őszintén meglepi, mikor a férfi karba veszi, ám ennél is jobban az, hogy milyen gyengéd. Már épp tiltakozna, hogy egyedül is tud járni, nem kell cipelni, de kénytelen belátni, hogy jelen pillanatban ez tényleg nem fog menni.
- Hosszú napjaim lesznek, úgy érzem... köszönöm - teszi hozzá végezetül, elvégre soha nem volt oly nő aki ne tudná megköszönni jót akaróinak a segítséget.
- Hagyd csak, majd.... holnap elmegyek az orvosomhoz - legyint, majd fejét a férfi mellkasára fekteti. Kellemes érzés neki, de nem akarja túlzásba vinni a dolgokat.
- Köszönöm, hogy nem hagytál itt!

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Hétf. Május 18, 2015 8:42 am

Különösnek találom a jelenlegi helyzetet. Valamennyire egy új oldalát ismerhettem most meg Zephnek, noha három hét ismertség eleve nem volt cseppet sem kedvező arra hogy alaposan megismerhessük egymást. Az ember pedig ötven év alatt sokat változhat. Eddig azt gondoltam, hogy túlságosan merev lett. Talán mert ennyire akkoriban nem volt büszke. Most ez süt róla. De most pedig valahogy mégis más a benyomásom, mint ha csak megtört volna a jég. Mint ha eddig tartotta volna magát, most pedig átadta magát a fájdalomnak. Most màr kimutatja, hogy fáj, most már egy könnycseppet is megengedett magának. Én nem firtatom a dolgot, csak megnézem a vállát és helyre is teszem. Úgy reagál a karja ahogy kell, legalább ez biztosan nincs eltörve. Ha nem szabotálja magát a hátamról akkor most nem sérült volna meg.
Figyelem csak ahogy megnézi az oldalát és megállapítja mi a helyzet. Akkor nem nagyon kelene mozognia. Épp ezért döntök úgy, hogy akkor elcipelem a kocsiig. Annyira már nincs messze, noha valószínűleg pirkadni fog mire odaérünk.
Nem tiltakozik szerencsére az ellen, hogy felveszem. Sőt inkább megköszöni.
- szerintem ez a legkevesebb, hogy ilyen állapotban nem hagylak itt. Te sem léptél le, amikor meglőttél. - pedig azért azzal tisztában van valószínűleg hogy hamar meggyógyultam volna. Ő ellenben nem és ez picit aggaszt is.
- biztos nem most kell az orvos? Annak ellenére hogy azért vagy fehér mert kihűltél, úgy festesz mint aki mindjárt ide ájul. - vonom le a célozgató megjegyzést.
Közben egy egészséges tempót veszek fel, hogy minél előbb kiérjünk az úttestre. Nem lenne rossz tényleg ha legalább egy minimális elsősegèlyt kapna.
- van valaki, akire támaszkodhatsz ezekben a napokban? - ìgy az elején nem könnyű, ahogy pedig korábban mondta, mint ha nem marat volna senkije. Vagy csak azokra értette ezt akik a múltban voltak fontosak számára? Nem akarok kutakodni az életében sem a múltjában. Nem vagyok más neki mint egy kedves ismerős, aki valahol a múltjában létezett.
Lassan közben egyre ritkul a környezet mint ha közeledne az erdő széle is. Már vagy 10 perce megyünk, ha nem több. Aztán elénk kerül a szürke úttest. A nap első sugarai már vörösen festik az eget, miközben egyre világosodik. Kiérek az út szèlére vele, majd átviszem a túloldalra ahol a kocsi van. Kicsit emelek rajta, hogy áthelyezhessem a súlypontot a karomon, a kocsikulcs után matatok. Szerencsére csak egy gombot kell megnyomni így már nyithatom is. Beültetem a kormány mögé, de csak leguggolok mellette.
- biztos menni fog?


avatar
Alakváltó
Animal i have become

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : The Beast
Gif vagy kép :
Play-by : Taylor Kitsch
Vonal1 :
Faj : Alakváltó
Posztok : 161
Kor : 118
Lakhely : Port Angeles
User neve : Sky
Vonal2 :
Családi állapot : Egyedülálló
Foglalkozás : Kidobó biztonsági
Felöltött alak : Bengáli tigris

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   Kedd Május 19, 2015 12:39 am



Darius and Zephiryne
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor megérzi vállának kattanását, ahogy az adott pontok ismét olyan formát vesznek fel amilyennek amúgy lenniük kellene, feltud lélegezni, ám mintha minden létező kis mozdulata összeköttetésben lenne a bordáival. Azok kegyetlenül szúrnak, sajognak és legszívesebben egyesével tépné ki őket, de inkább csak ráharap a nyelvére és tűr. Nőnek legyen erénye a tűrőképesség, hisz ez semmi ahhoz képest, mint amit szülésnél kell átélniük. Márpedig erre kétszer is volt Zephnek lehetősége, szóval... mit neki egy kis borda törés?
Ettől függetlenül mégis piszok módon nyűglődik, de hála Darius jelenlétének, tudja tartani magát.
Szinte meglepi az az óvatosság amivel ölbe kapja őt a férfi. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen izmos, erőteljes személy, másik énjében pedig egy hatalmas tigris nem képes az őszinte gyengédségre. Ezzel szemben most minden ponton megcáfolta ezt, ő pedig már dönti is neki mellkasának a fejét. Kimerült, napok óta robotol és ez meglátszik vadászatának minőségén is. Nem beszélve arról, hogy úgy néz ki mint egy rakás szerencsétlenség.
- Nem én lettem volna, ha itt hagylak - motyogja laposakat pislogva, a kérdésre pedig csak halkan hümmög egyet, mígnem ráveszi magát, hogy válaszoljon.
- Úgy is érzem magam ... - csak ennyi jön ki belőle az is meglehetősen halkan, de tekintettel arra, hogy közel vannak egymáshoz biztos benne, hogy Darius hallotta.
Lassan nyitja fel a szemét.
- Persze... van egy derékig érő kutyám - kihallatszik a hangjából némi szórakozottság, de nem tart sokáig egy kis köhögés miatt.
Szívet melengető a látvány, ahogy a fehér Camaro fényezésén megcsillan a napfény, és már most otthon érzi magát. Imádja ezt a járgányt, semmi pénzért nem mondna le róla és úgy őrzi, védi, minta szeme világát.
Halkan felnyög, mikor beülteti Darius a kormány mögé, majd kíváncsi, láztól csillogó tekintettel fürkészi az arcát.
- Nem tudom, majd kiderül - húzza el a száját. Már semmiben se biztos, abban viszont igen, hogy valamivel nem ártana kicsit rögzíteni azokat a bordákat, így jelét adja kiszállási szándékát a másiknak elvégre nem akarja letarolni, így ha félre áll nehézkesen a csomagtartóhoz sétál amit ki is nyit. Nagy nehézségek árán kibújik a toppból, majd egy sűrűbb szemű fáslit kap elő, hogy azzal tekerhesse körbe mellkasát, nem is foglalkozva azzal, hogy jelen pillanatban nem csak melltartóját de ezzel együtt mellét is közszemlére tette.
- Remélem nem fogsz megint eltűnni...

©

avatar
III. Mentor
You don't have to be afraid

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Gemma Arterton
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 37
Kor : 105
Lakhely : Seattle
Rang : Mentor
Vonal2 :
Családi állapot : Bonyolult. Hajadon, özvegy, ki tudja már?
Különleges képesség : Szuper reflexeim vannak. (Jobb, mint bármelyik fajé)
Foglalkozás : Gyerekorvos
Felöltött alak : Az ég megáldott dús ajkakkal és keblekkel, minek bármit is magamra ölteni ami más?
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Darius and Zephiryne   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Darius and Zephiryne
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-