Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Makelith & Cassandra ~




Tárgy: Makelith & Cassandra ~    Szomb. Május 30, 2015 11:28 pm



Makelith && Cassie
Sötét. Nem érzi magát biztonságban, de nem tudja, mit tehetne ellene. Azt kívánja, bár ő irányíthatná a démonjait ahelyett, hogy a démonok irányítják őt.



Még mindig nem hiszem el, egyszerűen képtelenség, beleégett a tudatomba a kép, még mindig hihetetlen az amit percekkel korábban láttam, ez most komoly…? Élesen kapkodom a levegőt, teljesen kimegy a fejemből, hogy nincs szükségem levegővételre, mert tulajdonképpen meghaltam, már nincs szükségem levegőre, kezeim remegnek, találok egy sötét zugot, mérgesen dőlök neki a hideg falnak. Ezt egyszerűen nem akarom el hinni, ez nagyon, nagyon… a francba is, meg se bírom fogalmazni. Össze vagyok zavarodva, kétségbe vagyok esve, azt hiszem, nem tudom mi van velem, remegő ujjaim végig szántanak, hosszú fekete fürtjeimen. Még fel sem dolgoztam azt hiszem, hogy már nem élek, legalábbis nem olyan formában ahogyan eddig tettem, és nem tudom, hogy ez jó-e, vagy nem. Egy valamit azt hiszem megtanultam, hogy a megfelelő időben nem árt ha befogod a szádat, különben hamar megszívhatod a dolgot, én megszívtam, Lucifer keze által sikerült meghalnom. Hibrid voltam, a démonapámnak köszönhetően a pokolra voltam ítélve eleve, mondom még igazából fel sem fogtam a dolgokat, azt ami történt velem. De nem voltam csalódott vagy dühös, sokkal inkább… megkönnyebbült, hálás, igen azért amiért megszabadított attól amilyen életet kellett élnem. Kezdett elegem lenni abból amit át kellett élnem, hogy mindenkivel elnéző kellett lennem, mindenkivel kedvesnek kellett lennem, és a bűntudat folyton marcangolt, hogy ha a bennem élő démont a felszínre engedtem, utána baromi szar érzés volt. Egyszerűen besokkoltam, elegem lett, hogy minden apró kis szarságért a bűntudat penésze marcangolja a lelkemet, hogy bármit tettem az senkinek se volt jó, hibát, hibára halmoztam. Tudod milyen undorítóan szar érzés? Hát én nagyon is jól tudtam, és most hogy meghaltam, megszabadultam ezektől a fölösleges dolgoktól, azt hiszem. Nem volt kérdés, hogy új test kell, a régi Cassandra meghalt, az a ki voltam a régi testemmel együtt porladt el, Asmodeus kimentett a száz éves akármi alól, így érzéseim még voltak, de azt hiszem jelentősen megváltoztak, mély nyomott hagyott bennem, az hogy meghaltam, bár kiben ne hagyott volna? Képtelen voltam racionális, józan gondolkodásra, és ez igaz volt a tetteimre is. Halálom előtti utolsó pár hónapban nagyon közel került hozzám Lily, Ashton kislánya, és ki tudja talán ilyen inditatásból bújtam bele pont az anyja bőrébe, nem tudom, de az biztos, hogy tetszik, épp az ellenkezője annak aki voltam, az ellenkezője nekem, vagyis a régi nekemnek, az új énem sokkal inkább hasonlít rá, a személyisége. És tetszik, nem csak maga a teste, olyan igazán dögös bögyös, bár azt hiszem nincs mit csodálkozni, hiszen a nő sztriptíztáncos, igen bizony az, és talán annak köszönhető formás alakja. A tetoválásairól már nem is beszélve, mind, mind, igazán szexik, amikor még éltem én is akartam egyet, de sose mertem bevállalni, hiszen féltem, bár ha sokáig maradok Ashton közelébe valószínűleg meggyőzött volna valami hozzá illő barom szöveggel, ami úgy hangzott volna, hogy na megmondtam, hogy kis nyuszi, még pár tűszúrást sem mersz bevállalni mi lesz így később alapon, és addig magyarázott volna a fülembe míg be nem vállaltam volna. Tudom mert ő áltaában olyan dolgokra késztetett amit amúgy eszembe sem jutott volna csinálni. Az emlék hatására, hogy hogyan találkoztunk először, mosoly vándorol az ajkamra, sose fogom elfelejteni azt hiszem. Utána pedig rögtön eszembe jut az amit az imént kénytelen voltam látni. Asmodeus az állítólagos, hazug álnok, disznó aki annyira odáig van értem állítólag hagyta, hogy a másik, álnok, hazug, álbarát Lucretia tornázzon rajta és igen csak ruha nélkül voltak. Először fel sem fogtam, hogy mit látok, majd amikor tudatosult bennem, olyan erejű haragra lobbantam amit nem tudok kezelni, még most is buzog bennem. Elakartam füstölni onnan, nem vagyok hajlandó látni őket, hát el is füstöltem, csak nem éppen a felszínre, hanem valami sötét, nem is tudom hova. Körbe nézek, majd inkább megpróbálok kikeveredni innen, feltűröm a farmerdzsekim ujjait, megigazítom térdig érő mini ruhámat, bokacsizmám hangosan koppan ahogy a talajhoz ér, kezeim ökölbe szorulnak a bennem tomboló erőszakos indulatoktól, ahogy haladok előre, de a helyett, hogy kijutnék sokkal inkább valaminek a közepe felé tartok inkább.

by Nadiya




A hozzászólást Cassandra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 14, 2015 1:45 am-kor.

avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Makelith & Cassandra ~    Szer. Jún. 03, 2015 5:19 pm

Barbelo helyettesének lenni, elég komoly feladat. Megszámlálhatatlan haragdémon van a kezem alatt, ki kell vívjam a tiszteletüket, hogy engedelmeskedjenek. Barbelo kutyájának emlegetnek, de inkább legyek a kutyája, mintsem, hogy azt halljam vissza, hogy a fiaként kerültem a pozíciómba. Ha parancsot ad, hogy valakit hozzak elé, vagy büntessem meg megteszem, nem nyugszom még el nem kapom és vissza nem citálom. Ölök, ha parancsolja, vadászom, ha ez az óhaja, hűségem irányába teljes és megkérdőjelezhetetlen.
Barbelo elment a maga dolgára a saját bosszújáért. ami csak egyet jelent, töménytelen mennyiségű lelket a mi világunknak. De addig is van némi dolgom, néhány renitens haragdémonnal. Megvannak a magunk törvényei, mint minden világnak és kasztnak. Most pedig ideje, bemutatkoznom néhány ifjabb démonnak, akik nem tudják hol a helyük. Szar ügy nekik… Nekem csak jó, ideje elszabadítani a haragom és tombolnom.
Töménytelen mennyiségű a vér rajtam, szinte vörössé fest, csak a szemeim feketesége világít ki belőlük, klasszikus fizikális módszerrel fegyelmeztem meg a két démont, porhüvelyüket darabokra téptem és most kereshetnek maguknak másikat, viszont a leckét megtanulták, ne baszakodjanak velem. Haragom csillapodott, szinte nyugodtan mondhatom magamat, ahogy a tenyeremet nézem, vöröslik a vértől, ahogy minden, amit viselek. kedvelem az öltönyöket… de a vöröst is a vér színét is… Harag és félelem még a saját fajtámban is feléled ez az érzelem velem szemben. Megdolgoztam a hírnevemért, halálom után a tortúrában, majd amint kikerültem onnan. Élőnek, hibridnek sosem volta elég jó, korcs, torzszülött, fattyú, démonivadékként… De itt, az vagyok aki, kivívtam a tiszteletet, de leginkább a félelmet, nem azzal, hogy kinek vagyok a vére, hanem azzal, amiket megtettem, és ahogyan megtettem. Önerőből értem el, hogy atyám felfigyeljen rám és maga mellé vegyen. Ő teremtett és ő formált, tett azzá aki ma vagyok, de keményen dolgoztam, hogy ne okozzak neki csalódást.
Figyelem ahogy egy vércsepp elindul le a tenyeremről, majd ahogy elszakad és útnak indul a talaj irányába. Higanyos mozdulattal fordítom utána a fejemet és lustán figyelem, ahogy a tócsába cseppen bele. Ekkor leszek figyelmes arra, hogy nem vagyok egyedül a területen. Idegen démon, egy szinte bébi baktat a közelemben, érzem az erejét a lényét, nocsak, mennyi harag van benne? Holott nem is az én kasztom tagja.
- Micsoda meglepetés, erre látni egy kéjdémont, akiben csak úgy tombol a harag…- hangom megelőzi megjelenésemet, a lány előtt öltök testet, alig fél méterre, de megtartva ezt a távot. Rühellem ha tapogatnak. A jövevényt tanulmányozom még véráztatta öltözetben, ami most fokozatosan kezd eltűnni rólam, mintha párologna.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Makelith & Cassandra ~    Vas. Jún. 14, 2015 1:47 am



Makelith && Cassie
Sötét. Nem érzi magát biztonságban, de nem tudja, mit tehetne ellene. Azt kívánja, bár ő irányíthatná a démonjait ahelyett, hogy a démonok irányítják őt.



Próbálom megakadályozni kezeim remegését, nem akarom elhinni, egyszerűen képtelen vagyok felfogni a képet ami beivódott az elmémbe, azt hiszem, hogy csupán csak a képzeletem játszik velem, hogy csak meg akar viccelni. De nem kénytelen vagyok elismerni, hogy ez egyszerűen minden csak nem egy ízléstelen vicc. Az első gondolatom az volt, hogy egyszerűen csak… nem is tudom mit akartam tenni, csak fájdalmat okozni, megbosszulni, óh… igen bosszút akarok, fájdalmat akarok okozni, leginkább az állítólagos pasimnak. Mégis inkább elfüstöltem onnan, muszáj kijutnom innen, szükségem van Ashtonra, igen, az ő jelentétére van szükségem, a pimasz szavaira, a gyönyörű méregzöld íriszeire, majd ő… ő nem is tudom mit fog tenni, de az biztos, hogy nem fog kidobni. Lehet nem is tudja, hogy meghaltam, vajon tudja egyáltalán bárki? Mondjuk az anyám? A nevelő szüleim? És a vér szerinti? Az a Kate Bennett nevű nő, aki megszült, mielőtt megtörtént velem ez a dolog, ez a… szóval mielőtt meghaltam, a nőben eléggé elő bukott az, hogy tulajdonképpen tizennyolc évvel ezelőtt életet adott nekem, majd miután életet adott nekem eljátszotta a saját halálát és átpasszolt a barátnőjének, csak mert az apám egy démon. Mármint biztos szar érzés volt, hogy megerőszakolta én aztán megértem, de basszus én nem tehettem róla, és ha velem történt volna meg biztosan nem passzolom át a gyerekemet másnak. Úgy néz ki nem vagyunk egyformák, bár nem is tudom kihez tudnám őt hasonlítani, miután rájött ez az anyasági ösztön egyszerűen fogott és elrabolt. Mert aztán ez a világ legtermészetesebb módja, hogy egyszerűen elrabolod a saját lányodat akit amúgy annak idején elhagytál. Végül is ez is egy megoldás. Ja és a történet legcukibb része, hogy az anyám egy vadász, hát azt hiszem ha el is indult volna bimbózó kapcsolatunk, az a tény, hogy hibrid mivoltom miatt a Pokolban kötöttem ki… erősen gátolni fogja, ha eddig el is viselt volna, száz százalékig biztos vagyok, hogy meg akar majd ölni, mármint hogy eltüntetni a világ színéről kábé… örökre. De még mindig ott van nekem mind ezek ellenére Ashton… Ami azért jó, akár honnan is nézzük, akár milyen pöcsfej is tud lenni általában, mióta megismertem mégis ő volt az aki mellettem állt, aki segített, és egyáltalán aki elfogadott úgy ahogy voltam, azzal ami voltam és a démonnal aki bennem élt. Amire még Asmodeus sem volt képes még ő is folyton azt a lányt látta bennem akit első találkozáskor megismert… de lehet hogy azt az exnőjét aki állítása szerint a reinkarnációja voltam…
Összevont szemöldökkel veszem észre hogy baromira sikerült eltévednem, elkerekedett szemekkel bámulom a jelenetet ami szemem elé tárul, majd mielőtt elmenekülhetnék, egy férfi… feltehetőleg démon füstöl elém kábé fél méterre tőlem.
-Hello.. hello,- köszörülöm meg a torkomat, érzem a benne a sötétséget, ugyan akkor a bennem tomboló dühöt, képtelen vagyok kordában tartani, bosszúért szomjazom, és az orra alá akarom dörgölni Asmodeusnak, hogy visszakaptad, Édes…
-Én azt hiszem… eltévedtem,- jelentem ki miközben elkerekedett szemekkel ahogy véres ruházata fokozatosan párolog el róla.

by Nadiya




A hozzászólást Cassandra összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 06, 2015 6:56 pm-kor.

avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Makelith & Cassandra ~    Kedd Jún. 16, 2015 9:48 pm

Ahhoz képest, hogy kéjdémon annyi harag ég benne, mint egy kezdő haragdémonban. Bár a kező mind a két esetben releváns, a lány egy démon kölyök, érzem rajta, hogy nem régen halt meg, de akkor mi a fészkes fenét keres itt és miért is nem a tortúrán van? Ereje harmat gyenge, szinte csak egy mozdulat lenne számomra, hogy megfosszam a porhüvelyétől, hogy ízekre tépjem, és arra kényszerítsem, hogy újat keressen magának. Hogy a pokolba került ide, egy ennyire fiatal példány, ahelyett, hogy a tortúrában szenvedne? Csak nem megint Asmodeus lágyult meg ennyire, hogy kiemelte onnan? Ő a legérzelgősebb lord az összes közül. Ám ezt nem vágom bele a képébe, nem vagyok bolond, hogy tengelyt akasszak egy Lorddal, apám neve ide vagy oda, nem tenném zsebre amit azért kapnék, ha nyíltan szembemennék egy Lorddal. Szóval, maradok a seggemen és tudom hol a helyem, de ez még nem jelenti azt, hogy nem szórakozhatok el egy démon bébivel, aki rossz helyen jár.
Előtte öltök testet és nem siettetem a renomém rendeződését, a vér beborít, ami csak lassan tűnik el rólam. Ez vagyok én, szeretem a hatásos belépőket és a hidegleletést másokkal szemben. Igazán érdekes a kicsike, hogy itt füstölög nekem, csak úgy izzik benne a harag. Kéjdémonból ilyet ritkán látok, bár tudok egy kettőről, aki legalább olyan veszélyes, mint amilyen én is vagyok, példának okáért ott van Harun. Kéjdémon, de ő sem kispályás, legalább olyan szociopata mint amilyen én is vagyok.
- Újabban sok itt az eltévedt lélek, mi van vándorlásnak indultatok? – Fordítom hüllőszerű mozgással oldalra a fejemet, a minap is egy másik rendbeli démon került elém, szintén eltévedt. Mi van ezekkel a friss húsokkal!? Iránytűt kellene adni a kezükbe, vagy mi?
- Egy kéjdémon, aki eltévedt és fortyog benne a düh, nem mindennap téved ilyen erre… - Öltönyöm nadrágom zsebébe csúsztatom a kezeimet és így figyelem a lányt. Halandó életemben felfigyeltem volna rá, formás, igen csak formás a teste és az arca is csinos, de halálom óta nem nagyon hoznak lázba. Ha nem kínozhatom meg közben és nincs benne, hogy tönkreteszem, azaz megölöm a porhüvelyét, akkor nem nagyon érdekel a dolog.
- Mi a neved picinyem? – A tudás ugyebár hatalom, és érdekel ki tévedt ide az én kis játszóteremre. Mert hát, jelen pillanatban ez a kis véráztatta föld darab annak számít. Eljátszottam a magam brutális módján két démonnal.

avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Makelith & Cassandra ~    Vas. Szept. 06, 2015 6:58 pm



Makelith && Cassie
Sötét. Nem érzi magát biztonságban, de nem tudja, mit tehetne ellene. Azt kívánja, bár ő irányíthatná a démonjait ahelyett, hogy a démonok irányítják őt.



Az érzések sokkal intenzívebben rohannak meg, mint ahogyan arra számítottam, sokkal erősebben érzem, és egyszerűen képtelen vagyok arra a baromságra, hogy megakadályozzam, hogy a düh fortyogjon bennem. Egyszerűen az az igazság, hogy nem is akarok. De amit akarok az a bosszú. Óh, igen, bosszút akarok állni rajta, ott rátaposni ahol a leggyengébb, ahol a legjobban fog fájni neki, majd közölni nemes egyszerűséggel, hogy megérdemelted. Komolyan hogy a fenébe volt képe pont vele és pont most? Lehet nem éppen baráti dolog, mármint az érzéseim amik kavarognak bennem, hiszen ha jobban bele gondolok jó pár hónappal ezelőtt én is ezt tettem Ash-el. De az egy egyszerű dolog volt, és teljesen más identitásból. Méregből. Azt hiszem. Nem is ez a lényeg, és egyáltalán miért vannak érzéseim? Meghaltam nem? Persze, eszembe jut valami olyasmi, hogy nem kellett részt vennem azon a száz év körüli tortúrán ahol a lelkemet kiégetnék belőlem, meg amúgy is minden érzésemet, emberségem. Mert hogy Asmodeus megmentette onnan. Akár hálás is lehetnék neki, ami azt illeti éppen megköszönni mentem volna, csak hogy ez a kép fogadott, beégett az agyamba, el akarom felejteni. Nem akarok emlékezni arra, vagy hogy lett volna bármi közöm hozzá, ezután már nem, innentől kezdve nem leszek az ő tulajdona és kész. Jobb lesz ha bele fog törődni. És a tetejében Ash is eltűnt, amikor... amikor a legnagyobb szükségem lenne rá,pont akkor szívódik fel. Mint a pasik általában. Nem is érdekel, szét robbanok, érzem ahogy belülről feszít a méreg, a düh, az az igazi, sötét düh aminek nem tudok és nem is akarok útját állni, amivel rombolhatok. Én is fájdalmat akarok okozni, és nem törődni a következményekkel. Hiszen minek? Nincs már semmi sem ami miatt meg kellene tartanom önmagam, az érzéseimet, azt amiért Cassandra Bennett-nek hívnak, hiszen fölösleges, Cassandra Bennett meghalt, napokkal ezelőtt ott amikor találkozott a Pokol Urával. Megtarthattam volna a testemet, a szőke lányét aki egykoron voltam, de nem akartam, hiszen ő meghalt, és vele haltak meg minden olyan dolgok, apróságok amiktől én lehettem.
A fickó, kinek ruháját lassan, fokozatosan hagyják el a vércseppek, ha azt mondom, hogy ijesztő, enyhén fogalmaztam, persze nem annyira mint Lucifer, de azért a maga módján ő is ijesztő. Csak, hogy ebben a pillanatban a félelem az utolsó amit érzek, sokkal inkább vagyok dühös, tajtékzani tudnék a fekete, üres, féktelen dühtől, és a bosszúvágytól, ami lassan megmérgez, sőt hagyom, hogy megmérgezzen, hogy el lepje tudatomat.
-Nem tudom,- szórakozottan vonok vállat válaszolva kérdésére,- bár ha mind Asmodeus alá tartoznak akkor nem csodálom,- sziszegem mérgesen, túl dühösen az utolsó szavakat. Habár nem bánom, hogy kicsúsztak az ajkaimon, innentől kezdve nem fogok bánni semmit sem, úgy fogok viselkedni ahogy azt egy démonnak kell, hadd legyen rám büszke Asmodeus. Holott tisztában vagyok azzal, hogy ő egyáltalán nem lesz rám büszke, sokkal inkább fogja azt érezni, mint én ebben a pillanatban. Remélem.
-Tényleg?- bököm ki kíváncsian ahogy türkizkék íriszeimmel tartom az ő sötét színű lélektükreivel a szemkontaktust. Ha nem sugározna ilyen erőt, ha nem pisilném magam össze ijedtemben még jóképűnek is mondanám, illetve, javítom ki magam, az a Cassandra aki voltam az össze pisilte volna magát, de ez aki itt áll előtte, na ő nem
-És az erre az pontosan merre is van?- billentem oldalra a fejem érdeklődve, ahogy egy pillanatra elkalandozik a szemem róla és a környezetet kezdi vizslatni, nem mintha az alapján tudnám merre is vagyok, itt minden olyan egyforma!
-Cassandra,- mutatkozom be halvány mosollyal,- nekem kihez van szerencsém?- fúrom pillantásom az övébe.

by Nadiya



avatar
I. Démontanonc
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép :
Play-by : Miss Megan Fox
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 255
Kor : 18
Lakhely : Port Angeles
Rang : Démonbébi
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : ღAsmodeus tulajdona*--* ღ Valamint van egy plüss Ashkuttya *-* ღ
Foglalkozás : Bérgyilkos.
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Makelith & Cassandra ~    Hétf. Szept. 07, 2015 10:01 pm

Szórakoztató látnom, hogy egy ifjú kéjdémon akinek a seggén még ott van a tojáshéj így fortyog a dühtől. Komolyan mondom, jóízűen felröhögnék az egész szituáción, hogy a kéj lordjának egyik démona az én rebdem érzelmében, bűnében tobzódik már már olyan szinten, amivel akár közénk is lehetne sorolni. Vicces, különöse az, hogy ha most kerülne a tortúrára, akkor bizony hozzánk kerülne és nem Asmodeushoz. Akiről már egy ideje elkönyveltem, hogy teljesen elpuhult valami halandó macának köszönhetően, megvetem és ezt nem is titkolom. Ám nem is hangoztatom, hiszen tudom hol is van a helyem a lordokkal szemben. De ettől még nem kell meghunyászkodnom feltétel nélkül. Kerülöm messzire, hiszen megvetem és nem is olyan biztos, hogy nem adnám ezt a tudtára az egyik elvadult pillanatomban, már pediglen apám nevére nem akarok szégyent hozni, azzal, hogy a fivérét sértem vérig és konfliktust robbantok ki közöttük, ám mindennek elérkezik majd az ideje. Előbb vagy utóbb!
Ízletes a haragja, igazán ízletes és erőtől lüktető, hát persze, hogy felkelti a figyelmemet és felé fordítom a tekintetem, persze, hogy kóstolgatni kezdem az auráját és a haragját is. Mindig is vonzott az ilyen fortyogó düh.
- Nocsak.Nocsak, a kis kéjdémon nem tán haragos a Lordjára? – Ez még inkább szórakoztató, hiszen nem lehetett nem észrevenni az indulatokat a szavaiban, ahogy kiejtette a nevet. Szinte mérgezett az a felfortyanó harag amit akkor éreztem meg benne, mikor a Lord neve hagyta el az ajkait. Ilyenben se volt még részem, hogy egy friss démon ennyire be legyen rágva a tulajdon mesterére, általában a tortúra után megvannak zuhanva, majd fel vannak spannolva, hogy kezükben a hatalom és tébolyodottan lézengenek. Ehhez képest ez a kis fekete?!
- vagy csak meguntátok a kasztotokat és beláttátok, hogy erre a fű is zöldebb? – Mellesleg sziklás a terület, de ez most teljesen más kérdés, a szarkazmus benne a lényeg és nem a környezet. Korábban egy Irigységdémon járt erre, aki felkeltette az érdeklődésemet és akivel szándékomban áll újra összefutni, hiszen elrendezetlen ügyünk van kettőnknek és a kislány még tartozik is nekem. Most meg egy kéjdémon.
- Nem éppen a kéjdémonok puffos, nyálas hazájában jársz…- Nem titkolom megvetésemet, nem tartom őket sokra, sőt kifejezetten kényesnek tartom a többséget. Leviathant sem kedvelem túlzottan, róla is megvan a magam véleménye és a legkisebb hercegről is…
- Milyen kis fiatal vagy, hogy így elárulod a nevedet… - Vigyorom vérfagylaló. - Ilyen tudatlanul bóklászol egy olyan világban, ahol bárki prédájává válhatsz, mert nekünk semmi sem szent?


avatar
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Makelith & Cassandra ~    



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Makelith & Cassandra ~
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Miniboss] Cassandra

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other places
A városon kívüli területek
 :: Pokol körei
-