Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Carl Gustav Brändström

Kedd Dec. 17, 2019 1:52 pm
Quintus C. Dolabella

Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström

Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Quintus C. Dolabella

Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am
Jonah Benjamin Swanson

Kedd Szept. 06, 2016 10:21 pm
Maya Brändström

Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra

Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Mammon

Csüt. Márc. 31, 2016 10:52 pm
Norah Sommers

Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova

Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Megosztás

 A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/




Tárgy: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Júl. 28, 2014 11:37 pm

Mostanság elég ritkán időztem itt a pokolban, sokkal inkább a földi síkra koncentráltam, az emberekre, bűneikre, lelkeikre, azokra a nagy sodrású történésekre, amik körülöttük zajlanak s nem épp a pokol beavatkozásai nélkül. A nagy kirakósban az én szerepem is megvan, mint ahogy évszázadokon keresztül megvolt, mikor aktívabban, a nagy politikai játszmákat lengeni körbe a "kénbűzzel", mikor visszahúzódóbban, egyénekre koncentrálva, mint most jó ideje. Az utóbbi időszakban pedig különösen egocentrikusra vettem a formát, de ennek érkezett el az ideje, nem kívántam a pokol mindenféle harcába beleártani magam, Asmodeus és Lucifer megkapták a jussuk bűnből, kárhozatból és lelkekből, ez volt a fő, én meg remekül elvoltam, amíg ezt biztosítottam. Ugyanakkor ez sem mehet így folyamatosan, vannak kötelezettségek és helyzetek, amikor idelent van rám szükség, mint most is. Asmodeus szólított magához, hiszen csak felettem áll s én ezt el is fogadom, bár mások nem teszik ezt, pont ez volt a gond, ezért volt szükség a támogatóira is, ahol én nem voltam rest részt és szerepet vállalni, síkra szállni a "főnök" mellett, a "trónkövetelő" kárára. Hiába, a lord tudja, hogy kire számíthat és kitől mit kap, múltam most se tagadtam meg, ha a mennyeket már megtagadtam, de az szükséges volt, hogy az igából kiszakítsam magam, idelent pedig megtaláltam a magamfajtákat, és ha nem is érzem magam otthon, de megkaptam, amire igazán szükségem volt, ami hatalmamhoz és hozzám méltó szerintem: szabadság, élvezet és ha kell, akkor kivont kard, jelen esetben Asmodeus kivont kardja lehettem egy hatalmi harcban. Munka után pedig a jóleső pihenés jöhet, ezúttal idelent, mivel régen jártam erre. Nekem is megvan a magam helye, immár több, mint másfél ezer éve, amit szeretek a Kifordult elme csarnokának nevezni. Hogy miért? Aki belép, maga is meg tudja ítélni, hogy a pokolhoz remekül igazodik a hely: antik oszlopos csarnok és római fürdő átmenet első ránézésre, ami még nem is oly fura, de a padló mozaikjai már elgondolkodtatják az ide érkezőt, mint ahogy minden dekoráció, mert a groteszk jegyében születtek, az antik stílus ráadásul keveredik némi reneszánsszal is, ami kissé fura, de mégse idegen, neves németalföldi festők megrendelésemre készített szintén groteszk ábrázolásai jelennek meg a falakon, aminek igazi poénja, hogy nekik fogalmuk sem volt annak idején a fogalom és az esztétika ezen kategóriájának mibenlétéről, csak az én kissé beteg elképzeléseim hordták fel a vászonra mesterien, így ezek a képek magukban is kifordultak a világrendből... a levegőben úszó, templomra emlékeztető lágy tömjénfüst is növeli a hatást, mintha valami pokoli templom lenne a hely, ismét kifordítva a "jót". A hatás kedvéért még kampós végű láncok is lógnak itt-ott a mennyezetről, meg-megcsörrenve, valami beteges és testi épséget fenyegető helyet sejtetve... Szóval az én furcsaságaim játékos kiélése a hely megjelenése, amit a földön nem csinálnék meg, mert itt, nos itt maradandóbb.
Ami pedig a pihenést illeti, a csarnokom fürdő jellegét használom ki, a meleg vizes medencében üldögélek, izmos karjaimmal a medence szélét támasztva, mellettem egy kancsó jó fűszeres malvázia borral, megfelelően hígítva, hiszen csak a barbárok isszák töményen, az ízek kiélvezése nélkül, ami megfelelő vizes elegyítésnél adódik meg. Gondolatban pedig nem teljesen járok itt, elmémben méz szőke fürtök és egy kék szempár villan meg, tejfehér bőr és édesen romlott aura... a pokol egy virágszála, akire Asmodeus közelében figyeltem fel egy villanásra, mégis kétezer éves bukott angyalként ennyi is elég volt sok dologra. Hogy ő mit vett észre ebből? Nem tudom, bár a mai kis "szerepem" után ebben a kutyakomédiában nyilván nem kerültem el a figyelmét, elvégre nem mindennapos az ilyen szép kis leszámolás egy lord és a ellenzéke között...

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Júl. 28, 2014 11:43 pm

Hangosan koppan a kihalt folyosón magassarkújának hangja amint a földhöz ér, mögötte zabosan tipeg a két fiatalabb démon.
-Arielle,- a hangosabb lány elkapja Arielle csuklóját, majd kissé erősebben szorítja meg, hogy megállítsa. A szőke démon két másodperc alatt fordul meg, kék íriszeit szurok szín lepi el ahogy a düh elhatalmasodik rajta. Ahogy beszél, jeges lehelete simogatja a nő kreol bőrét, ajkai szinte érintik selymes bőrét.
-Remélem, Ruby, hogy nem akarod, hogy megsajnáljam amiért egyáltalán eszembe jutott magamhoz venni titeket!- oldalra billentett fejjel, simít végig ében fekete göndör fürtökön, majd keményen beléjük markolva rántja hátra a fejét.- Tisztázzuk! Én parancsolok, ti engedelmeskedtek, lényegtelen mit kérek, hogy elégíts ki valakit, vagy hozz ide egy lelket. Amilyen könnyen kiemeltelek a tűzből ugyan olyan könnyen taszíthatlak vissza, és hidd el nekem.... ha ezt megteszem akkor soha többet a büdös életben nem kerültök ki onnan. Lehet, hogy az arc amit látsz nagyon angyalinak tűnik... de három másodperc alatt megteszem ha nem engedelmeskedtek.- a csokoládé színű démonnő tekintetéből lassan költözik ki a makacsság, átveszi helyét a kétségbeesés, majd a félelem, mikor rá ébred, hogy Asmodeus jobb kezének hiába van ilyen angyali kinézetű porhüvelye, a látszat csal. Sok mindent halott róla, de eddig nem hitt a lent szárnyaló pletykáknak, de be kellett látnia, hogy csak igazak, ha valaki olyanról van szó, mint Arielle.
Végül elengedi étcsokoládé hajkoronát, picit még igazit is rajtuk.
-Esetleg te is akarnál mondani valamit Lia? - hangjánál csupán immár ibolyaszín íriszei voltak keményebbek, a barna hajú lány csak nemet int fejével, majd lehajtott fejjel várja, hogy újra elinduljanak és teljesíthesse feladatát, akármi is legyen az. Ellenben a pattogó Rubyval, nem is érti, hogy emberként mi a fenét láthatott benne? Persze nem is tudja mit vár, hiszen az emberi természet furán működik, és habár már Ruby személyiségéből ki van égetve minden emberi tulajdonság, azért az megmaradt, hogy ha egy kis ajándékot kap képesek el hinni, hogy ők a világ urai. Cöhh. És ha arra gondol, hogy pár évvel ezelőtt még egy apácaruhában, összefogott hajjal, illedelmesen térdelt a templom padjában Isten előtt. Igen Isten biztos örült, amikor rájött, hogy még hűséges katonái sem olyan hűségesek, ettől már csak az lenne nagyobb poén, hogy ha azok a híres angyalai is ilyenek lennének. Pedig akár akarja akár nem sajnos igen, mostanában igen csak sokan buknak el, kételkednek az ő Úrukban... és lássuk be nem feltétlenül alaptalanul. Szinte biztos benne Arielle, hogy lehet most is ahelyett, hogy a világgal törődne valami tengerparton heverészik és nézi ahogy imádott teremtményeit a démonok nyomorba döntik. Bár nem kell sokszor ehhez semmiféle gonosz erő, a halandók saját magukat irtsák ki.
Miután sikerül eléggé megfegyelmezni a rakoncátlan Rubyt és a némasági fogadalmat tett Liát akkor ismét elindulnak, míg elérkeznek Cornelius lakosztályához gondolatban végig pörgeti az aznap történt eseményeket.
Asmodeus mögött állt, keresztbe font karokkal, miközben némán figyelt. Sokan megakarnák dönteni főnöke hatalmát, de eddig senkinek sem sikerült és ha olyan katonák állnak mögötte, mint például Cornelius, akkor nem is fog sikerülni egy hamar. Arielle nem is tudja, hogy eddig miért nem vett róla tudomást, holott idősebb mint ő, úgy tűnik ő is remek embere a főnökének. Talán túlságosan el volt foglalva a rá bízott feladatokra, hiszen Asmodeus mostanában igen csak... el van foglalva, ha eszébe jut igazából csak a röhögés kapja el, de hát ő mindig is romantikus volt. Még sosem látta a szöszenetet, de egyszer annak is eljön az ideje, addig is munkára fel, kemény kézzel kell itt bánni, különben hamar ki túrnak a helyedről. Nem hiába vált ő Asmodeus jobb kezévé azon kívül, hogy született démon volt, sosem volt ember, nem gyengítették az emberek marhaságai, gyengeségei, tudta kivel hogyan kell állni, tudta mit kell tenni vagy mondani, hogy a tenyeréből egyenek. Ha főnöke valamit szeretett volna gondolkodás nélkül teljesített, és ha esetleg valaki valóban el akarná venni tőle a helyet amiért megküzdött, nos gond nélkül gondoskodna róla.
Mikor az ajtóhoz érnek, gondolkodás nélkül lép be az ajtón, mögötte a két nővel, akiknek arcára rá van írva, hogy semmi kedvük ehhez. Határozott lépésekkel közelíti meg a férfi fürdőjét. Arany színű fürtje egyenesen omlanak a hátára, egy tigrismintás miniruha van rajta ami combközépig ér, viszont a dekoltázsból is annyit mutat, mint amennyit kell.
Pár méterrel a kád előtt áll meg, majd karba font kézzel pillant rá.
-Cornelius, sajnálom, hogy zavarlak itt.... a hajlékodban, de Asmodeus úgy gondolta, hogy a jó embereit megjutalmazza, ezért ide küldet ezt a két finom hölgyet, hogy leld bennük örömödet, úgy gondolja annyi munka után rád fér.- halvány mosolyt varázsol arcára, majd int a lányoknak, hogy lépjenek közelebb. Mikor megérzi tétovázásukat, keményen pillant rájuk, azok azonnal előre tipegnek.
-Nos... remélem a hölgyek kellőképpen kielégítik igényeid és megfelelnek a kívánságaidnak- pillant rá kérdőn, ahogy akaratlanul is elkalandozik szeme a férfin.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Júl. 28, 2014 11:55 pm

Olyan minden, akár egy mocsár. Nagy, nedves és alattomos, nyúlós, tévútra visz, lagymatag, szinte észrevétlen, de mégis hömpölyög, mozog körülötted. Kifejezetten ilyennek érzek és látok mindent, leginkább az emberek honát, míg a poklot a mocsár fenekének, ahová a bűnök iszapja rántja le a lelkeket. Én is a mocsár része vagyok és ez jól van így... Jártam az éteri fényben, most pedig a legkevésbé sem zavar, hogy a mélységek mélységének dágványában vergődöm halhatatlan lelkem tekintetében, mivel ez a húsról nem mondható el sem most, sem máskor, erre kényes vagyok és adok a tekintélyre, noha a hús merő hívság és illúzió, illékony varázs, de nem ez a pokol egyik lényege? Hívság, léhaság, bűn... farkába harap a kígyó, az eredmény most sem más, ahogy a lassan pergő évszázadaim alatt sosem volt. Mindennek megvan a helye a rendszerben, még a lázadásnak is paradox módon, be kell látnom, épp ezért volt ma szórakoztató főnököm mellett kiállni és bajnokaként parádézni, hiszen szórakozás és komédia volt az nekem, na meg picit nosztalgia is. Nem hiányoznak a szárnyaim, félreértés ne essék, de a pokollényekkel való leszámolás mindig rejt magában némi mókát, így örömest kivettem belőle a részem, ráadásul az, hogy Asmodeus "könnyűlovasságának" vagyis női kéjdémonainak színe-virága végignézte, csak még inkább emelte pokoli tűzzel csillogó fényét az eseménynek.
Most pedig egy ilyen virágszálat köszönthetek csarnokomban, bár egyelőre a medencémet nem kívánom odahagyni, csak úgy nézem és hallgatom a kibontakozó eseményeket.
- Légy üdvözölve démoni Arielle! - először csak üdvözlésre nyitom ajkaimat, hogy eposzi jelzővel ruházzam fel ezt a missus diaboli-t. Szemeim először két kísérőjét vették szemügyre, de futó pillantás is elég volt számomra, inkább a szőkeséget mustrálom és veszem jobban szemügyre. Tekintetem most már másképp beszél: becéz, simogat a maga módján, mivel ez inkább nyeri meg a tetszésem, nem annyira a külső forma (bár a tökély adott) mint inkább a kisugárzás, a tekintet. Igen, ez az, ami a másik kettőből hiányzik, ami unalmas kisegérré aszalja őket a szőke szépség jelenlétében. Szánalmas nem akarom dacuk csak mosolyra fakaszt, meg arra, hogy felegyenesedjek a medencéből, közben jobbommal a fürdő lepedőm után nyúlva, amit derekamra csavarok.
- Nyugodtan átadhatod majd neki köszönetem. - lakonikus választ adok, de érezheti a másik, hogy ennyivel még nincs vége a dalnak, ezért is a jövő idő. A két kéjdémonka, legalábbis a létforma árnyékai közben Arielle tüzes pillantására közelebb jönnek, majd az én szótlan noszogatásomra úgy gondolják, hogy övék kéne legyen a terep, így mellettem kötnek ki, de hiába próbálnak érinteni, a produkció nem sikeres, csuklóikat láncok kapják el, melyek vége kampós ás porhüvelyük húsába, bőrébe szántanak, meglepett sikolyuk és táguló szemeik örömömre szolgálnak. Kezeiket a láncok fejük felé emelik újabb kínokat okozva, hol most kampó nélküli láncok tekerednek rájuk és emelik meg őket, na nem magasra, csak vagy ötven centire, hogy jobban érezzék magukat. Én közben Arielle mögött öltök testet.
- Még azt hihetném, hogy halandók, de sajna nem azok, mert akkor jobb szórakozást kínálnának... - szavaim egyenest csinos fülébe mormolom ércesen csikorduló hangommal, ami annak is köszönhető, hogy direkt halkítottam rajta, ez pedig a tónust változtatja valamelyest. - De sajnos nem olyan matériából gyúrattak, mint te édes... - kezeim rámarkolnak csípőjére és ajkaim az eddig körüldongott fülecskét csókolják meg egy-két alkalommal, miközben a két démon kénytelen porhüvelyeik szenvedései közepette ezt figyelni, közben arra gondolva, hogy ha nem ilyen butuskák, most ők lehetnének ilyen kényelmes helyzetben...

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Szer. Júl. 30, 2014 12:15 am

Arielle szeretett a Pokolban lenni, ami azt illeti, sokkal jobban kedvelte itt lent, mint a Földön, csak mostanság sajnálatos módon a kötelességei a földi síkra parancsolták. De amikor Asmodeus megneszelte, hogy hatalmát le akarják rombolni, őt pedig ledönteni.... bár Arielle-nek halvány lila gőze sincs, hogy melyik idióta találhatott ki ilyen tervet... talán úgy gondolták, hogy mivel főnöke el van foglalva a kis hibridjével, ezáltal meg is gyengült. Hát most megmutatta a kétkedőknek, hogy még mindig olyan kemény kézzel képes irányítani, mint annak idején amikor menekülnie volt kénytelen a Mennyből. Asmodeus egykét lelkes pletykáló démonnal csak hamar kiderítette, hogy melyek azok a démonok akik alá akarják ásni tekintélyét, miután erre fény derült, nem egyszerűen csak elintézte a sorsukat. A legbefolyásosabb emberei körében tanácskozást hirdetett meg, de nem támadt egyből nekik. Először adni akart nekik egy esélyt, van ami sosem veszik el belőle, még pedig a szentimentalitás. De miután látta, hogy még mindig nem óhajtanak színt vallani, ezért komolyabb eszközökhöz kellett folyamodniuk. Végül egy kis kakasviadal után- mert, hogy a démonnő ezt nem tudja máshogy megfogalmazni, ugyna is ez az volt- nem csak, hogy bevallották galád tettüket, de a tetejébe még valószínűleg démonéletük hátra levő részét ott fogják elszenvedni a tűzben. Természetesen megérdemelve méltó büntetésüket. Az esemény után főnöke magához intette majd, meghagyta a parancsot, hogy mivel legjobban és legszorgosabban Cornelius állt ki mellette, ezáltal úgy döntött őt fogja megjutalmazni. Fogja két leginkább arra méltónak talál női démonát és szolgáltassa a bukott elé, ezzel inspirálva, hogy ne felejtkezzen meg arról, milyen remek főnök is ő, illetve ezzel hálálva meg eddig munkáját. Arielle mikor kiválasztotta Rubyt és Liát, tökéletesnek találta, habár kissé újoncnak, de mégis azt hitte ennyi feladatot igazán el fognak tudni látni. Hát még egyszer nem fog ebbe a csapdába esni az biztos!
Ahogy Arielle megáll a bukott fürdőjének közepén a másik két démon a háttérbe szorul, csupán kemény pillantásával tudja meggyőzni őket, hogy ha nem akarnak ropogósra sülni azonnal tolják előre a feneküket és tegyék az amivel megbízta őket: szórakoztassák és elégítsék ki Corneliust. Úgy látszik nehezebb lesz mint gondolta, pedig neki annyi volt a feladata, hogy ide hozza őket, majd el is füstöl a dolgára, mert hogy éppen akadna... és nem csak itt a Pokolban, hanem jó pár méterrel feljebb is.
-Köszönöm,- mellkasa előtt szigorúan keresztbe fonja karjait, miközben lusta pillantásokkal méri végig a férfit, aki láthatólag egyelőre meg se szeretne moccanni a kényelmes kádjából. Kíváncsian vonja fel szemöldökét amikor két kísérője még csak meg sem mozgatja a férfi fantáziáját, konkrétan egy futó pillantásnál nem méltatja többre, hát ez egyre rosszabbul alakul. Ismételten a fiatalabb démonok felé pislog, most nefelejcskék szemeiből tisztán ki lehet olvasni, hogy ha megbuknak nem csak, hogy a tűzben elenyésznek el, hanem a tetejében még tüzes piszkafával is fel fogja tűzdelni és az csak a kezdet lesz. Cornelius végül feláll, semmi szégyenlősség nélkül, nem kapkodva  a mozdulatot bújik törölközőbe. Bár semmi oka nincs szégyenlősködni... elvégre démonok vagy mi a fene, valamit rohadtul rosszul csinálnának, ha mégis jellemezné őket ez a tulajdonság.
A szőke démon felkapja a fejét a férfi válaszán, úgy látszik a bukott tényleg nem úgy gondolja, ahogy ő is. Hogy ő leadja az árut és már itt sincs, ehhez képest úgy tűnik, hogy Cornelius egyáltalán nem érez így... már a jövő idő ragozásából is erre következtet. Végül lépésre szánják el magukat a démonok, de ahogyan próbálják feltüzelni, megérinteni  a férfit, az kikerüli azt, Arielle meglepve nézi ahogy fiatalabb tanítványait láncra verik. Szeme elkerekedik, majd a meglepetéstől szóhoz sem bír jutni, mikor azok a láncok kifeszítik karjuknál fogva. Sikolyuk libabőrössé varázsolja a démont, igazából nem azért mert félne vagy bármi, hanem mert nem erre a látványra számított, és nem tudja mire vélni Corneliusnak ezt a lépését. Mint Asmodeus, ő is úgy hitte, hogy örülni fog az ajándékoknak, de ahogy észre veszi valami másnak jobban örülne. Amit viszont nem fog megkapni... Még nem volt démon az Pokolban aki részesült volna az ezerötszáz év alatt Arielle kegyeiből,azokat csak  a megrontani való földi lényeknek tartogatja. Nyel egy nagyot mikor  a bukott angyal Arielle mögött terem hirtelen, íriszeit nem tudja levenni Ruby és Lia szenvedő arcairól, bár arcáról le tudják olvasni, hogy ha rátermettebbek akkor nem jártak volna így, az ő hibájuk.
-Nem olyan régen költöztek le ide...- suttogja halkan ahogy védelmébe veszi őket, bár fogalma sincs, hogy miért tesz így. A férfi lehelete cirógatja bőrét, izgatottá teszi őt, de természetesen ebből nem mutat semmit sem.
-Valószínűleg igazad van...- kezd bele válaszába, de  a férfi bele fagyassza a szót amint egyszerre támadnak a férfi kezei a csípőjére és szája a fülére. Nefelejcs szemeit szurok feketeség lepi el, amiket nem tud elkapni  a szenvedő lányokról.  Nem mondja, hogy nem tetszik neki, mert akkor hazudna, és nem volna remek démon... de most nem ő fogja szórakoztatni. Füstté válik a kezei közül majd pár méterrel arrébb ölt alakot a kád peremén ülve.
-Kedves Cornelius, ismétlem... Asmodeus őket küldte szórakoztatásodra,- int  a fejével  a gúzsba kötött démonok felé,- nem pedig engem. A feladatom itt véget ért, le kellett szállítanom, ezt megtettem, most már rajtattok múlik, hogy múlatjátok az időt el. És igen, biztos vagyok benne, hogy mivel ők halandóból lettek, nem olyanok... mint egy itt született démon, de biztos vagyok benne, hogy ők is remekül el fognak veled játszani.- azzal, mint aki jól végezte dolgát, feláll, ruhája oldaláról lesöpri  a nem létező porszemeket, indulásra készen.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Szer. Okt. 29, 2014 1:59 pm

Még a gonosznak is szüksége van az igazságosságra. Furának tűnik, de valójábannem az, hiszen gondoljunk csak bele: ha a legfőbb, legteljesebb gonoszság jegyében a színtiszta igazságtalanság szerint cselekednénk, akkor mindenki előnyhöz akarna jutni, nem csak az igazságossal és a jóval szemben, de az igazságtalannal, a gonosszal szemben is, így teljes széttagoltság, megosztottság uralkodna, összefogásra alkalmatlan bukott angyalok és démonok egyénei lennénk csupán, akiket így könnyen le lehetne vadászni, de a pokol, mint látjuk nem így működik: hierachikus rend van. Igen, vannak erősebb és gyengébb pokollények, ez vitathatatlan, de nem az erőn, sokkal inkább a tekintélyen alapul ez a rend és igen helyesen: csak a tekintély alapú rendszer működhet a pokolban, a leggonoszabb létezők között az univerzumban. Ironikus, belátom, de végső soron nem ördögtől elrugaszkodott gondolat, hiszen ha belegondolok, belegondolunk, Lucifer és a lordok is Istentől erednek, mi is az ő teremtményei vagyunk, így bizonyos alap tulajdonságokat nem lehet belőlünk sehogy kiirtani, azokat nem tudjuk megtagadni, mert alapvető létünk kerülne azáltal veszélybe. Nem véletlenül forgatok most relaxálás közben ilyen gondolatokat koponyám sötét, posványos szegleteiben, hiszen ma az ellenkezőjére láttam példát s az anarchia megszületésének is útjába álltam. Hogy miért? Egyrészt, mert emberi életem szilánkjaiból még rémlettek Platón filozofikus gondolatai egy állam, egy társas szövetség (márpedig a pokol is az) működéséről, másrészt épp ezért könnyebben láttam be, hogy be kell tagozodónom a rendszerbe, azt kiszolgálnom és jelen esetben fenntartanom. Engem nem az alázat, nem a félelem, hanem a tudatosság tart meg ebben a rendszerben, valamint a józan belátás... Talán épp ezért szeretek inkább a földön időzni és munkálkodni, ott az ilyesmi kevésbé köt, egyéniség lehetek, szabad lehetek, a bennem égő kiolthatatlan vágy-éhség tüzet táplálhatom, míg idelent minden sokkal komplikáltabb és számomra nehézkesebb... De ma megtettem amit kellett, így reményeim szerint hamarosan visszatérhetek fentre zavartalanul. Úgy látszik a remény most is hiúnak és csalárd szeretőnek bizonyul, mert relaxálásomat megzavarja egy másik démon: Arielle, a főnök illusztris keze, aki, mint kiderül, valmiféle jutalmat hoz Asmodeustól. Ez valahol megnyugtat, hiszen nem valami megbízást akar a nyakamba sózni, bár ahogy "küldeményére" tekintek, úgy érzem igen sótlan a köszönet, de jobb, mint valami feladat... Viszont ha már szórakozást kínáltak nekem, akkor miért ne fogadnám el? Ki a kicsit nem becsüli... Főleg, hogy itt a nagyobb falat is, Arielle. Igen, a szőkeség jobban megmozgatja a képzeletem, mint ez a kettő itt (persze ők se fognak unatkozni), így cselekvésre szánom el magam: belekezdek a két démonkával a magam kis játékának első felvonásába, Arielle meglepettségét pedig elégedettséggel nyugtázom, mint a két leányzó sikolyait is.
- Akkor még tűzben a helyük, hogy edződjenek... de most talán ezen is segítünk kicsit! - érdekel is engem, hogy mikor kerültek ide! Sőt, kicsit jobban fel is piszkál a dolog, hiszen olyan így, mintha Asmodeus csak ki akarná szúrni a szemem... Persze az se lehetetlen, hogy azért pont Arielle-t küldte el velük, mert sejtette, hogy ezekre mit fogok reagálni. Nos, most Arielle mindenképp megtudhatja, sőt megérezheti, hogy miként reagálok, szó szerint a saját bőrén, egyelőre a fülére lehelt csókok formájában. Érzem Arielle-ben a változásokat, a gomolygó érzéseket, vágyakat, haragot és minden egyes kénköves foszlányt, valahogy nem is lep meg, hogy füstté válik, ha nem így lenne, ő lehetne a harmadik a láncokon... Így csak homéri kacajra fakadok.
- Ugyan, nem gondolod, hogy nem véletlenül választott téged Asmodeus egy ilyen szimpla feladatra? Még egy nyomorult elkárhozott lélek is ide tudta volna kísérni ezt a két mimózát. - arcomon félmosoly terül szét. - De ő mégis téged küldött, akit sokkal értékesebb dolgokra is tud, valamint szokott is használni. Nem vérszegény ajándékok küldözgetésére... - nem látom okát, hogy miért ne áruljam el neki gondolataim egy részét, miért ne ejtsem őt is gondolkodóba... Közben a kis démonlányok kellemetlen tapasztalatban részesülhetnek: a bőr sem bírja végsőkig a terhelést, húsukból kiszakadnak a kampók, de csak azért, hogy még zuhanás közben újabb láncok kapják el őket, ezúttal torkuknál fogva, hogy mint akasztottak lógjanak... Nincs is viccesebb, mint valaki, aki csak fuldoklik, de nem fulladhat meg, mivel halhatatlan. - És ha így számolt, akkor igaza volt, mert egy született démonnal szívesebben játszom. - nem hagyom persze távozni Arielle-t, távol áll tőlem ez a szándék, mint jeleztem, így szavaimmal párhuzamban ő is megismeri a láncokat, persze finomabban, kampók nélkül, és csak kezeit kapják el, de azokat feje fölé emelik, így tartják meg, miközben előtte termek.
- De a játék úgy szép, ha tétje van. Egyetértesz? - simítok végig zavarba ejtően angyali arcának finom bőrén. Az arc árulója csak a szempár, mert aból jelenleg igazi valója sugárzik, hideg tűzzel. - Azt szeretném, ha mindkettőnk megelégedésére tudnánk eljátszadozni. Teljesítek mindent, amire vágysz, ezt garantálom. - beszéd közben pedig lassan kört teszek körülötte, kezemmel végigsimítva egy-egy porcikáján. -Tudom, hogy szereted a halandókat és a lelkeket, tán még éhesebb is vagy rájuk, mint bármely más démon... én pedig elég sok megszerzését tudom kínálni éppenséggel: nők és férfiak, hetente nem is kevés, válogatás és olyan móka, amit akarsz. - igen, talán van olyan, ami kompenzálja "vendégem" számára a láncokat, és második közlésemmel újabb távlatokat lebegtetek meg előtte, többet a puszta testi vágyak egyszeri teljesülésénél, amit elsőre említettem, a második sokkal hosszabb távú és sokkal előnyösebb, csak keveseknek ajánlom fel, de Arielle szövetségét megnyerendőnek tartom jelenleg, azért is dobom be.

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Dec. 01, 2014 5:58 am



Cornelius & Arielle
Minden szövetséghez bizalom kell.



Először nem tetszett neki, hogy Asmodeus ilyen semmitmondó feladattal látja el, úgy gondolta, hogy két darab démont más is Cornelius elé tud vinni, viszont engedelmeskedett neki. Mert az volt a dolga, hogy ezt tegye, nem hiába évek óta a főnök jobb keze, hiszen jól végzi a munkáját, nem nagyon foglalkozik mással. Pláne más démonokkal, vagy bukottakkal, a halandókkal és azokkal, akiknek van még lelkük, mik elkárhozhatnak, ezekkel foglalkozik inkább. Ezerötszáz éve alatt démon még nem kapta meg a testét, nem… az csak a halandók kegyek,na meg az az egy pár angyalé, kit le tud csábítani ide a Pokolba. Most egy valakire fáj a foga, ha eszébe jut marcona pillantásai, határozott lépései, már most tűzbe jön… kell neki az a bosszúálló… és biztos benne, hogy nem sokára már nem Isten, sokkal inkább Lucifert fogja szolgálni, arról gondoskodni fog. Ő maga. Ahhoz rajta kívül senki még csak rá sem pillanthat. Bár úgy látszik Asmodeusnak is el kéne egy kis beszélgetés a fejével, különben nem bízná meg ilyen apróságokkal. Az a kis szőke szuka minden bizonnyal elcsavarta a fejét a főnöknek, különben nem reagálna így, nem viselkedne így. Lassan majdnem megőrül szegény, és ő nem akar másik főnököt magának, ezért hajlandó minden kis gondját baját elviselni, és fejet hajtva engedelmeskedni. Sosem tudna máshogy hogyan kellene viselkednie, mondjuk nem is akart nagyon, ő született démon, eléggé meg van elégedve ezzel, szerencsére a halandókat is úgy formázták, hogy fogékonyak legyen az elme befolyásolására. Szinte könyörögnek, hogy kínozzák, szadizzák őket, ezt élvezik, és ő, Arielle szívest örömest meg adja nekik, csupán a lelküket kéri cserébe, nem is olyan nagy dolog, mi? Hiszen ha bele gondolsz… nos mi is az a lélek? Ugye, hogy nem tudod, megmondani, még pedig azért mert csak körbe lebeg téged, mindegy, hogy ott van vagy nincs. Viszont Arielle-nek annál fontosabb ez, ezzel táplálja a főnökét, ezzel növeli a hatalmát és démonait… már ha az elkárhozott lélek elég erős és kibírja, csupán akkor, ha nem… akkor az pech.
Arielle abban a hitben lépett be Cornelius lakrészébe, hogy átpasszolja a két bakfis tanoncot, majd itt sincs, mehet a dolgára tovább. De ez korántsem így történt, leginkább azért, mert mintha ő maga jobban felkeltette volna a bukott érdeklődését, mint a neki szánt két démon, pedig azok is jók a maguk módján, csak éppen még nem elég démoniak, hiányzik belőlük az ami a született nőben meg van. Abban biztos, volt ha innen távozik kellőképpen fogja megbüntetni őket, mégis hogy gondolták, hogy még ezt sem képesek elintézni? Holott lássuk be azért valakit szórakoztatni nem olyan nagy dolog pláne… ha elvileg kéjdémonok…
-Igazad lehet, úgy néz ki, még nem érettek meg a feladataikra,- mustrálja Cornelius művét akvamarin színű íriszeivel, amikből az ég adta világon semmit sem lehet kiolvasni. ellenben a két démonpalánta szemeiből, amikből süt a kétségbeesés, valamint a segítségkérés, némán könyörögnek a szőke nőnek, hogy szánja meg őket, hogy segítsen rajtuk. Egy pillanatra Arielle eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha így tenne…. majd ki is törli a fejéből, még szép lenne, nem lenne méltó arra, hogy Asmodeus jobb keze, lenne ha egyáltalán egy pillanatig is megfordulna ez a fejében, röhejes lenne. Minimum.
Mikor a férfi ostrom alá veszi a démon fülét, Arielle ajkait halk sóhaj hagyja el, alig hallható csupán, de a következő pillanatban füstté válva jelenik meg a jakuzzi előtt csípőre tett kezekkel. Ha eddig nem lett volna világos, hogy a férfit inkább ő érdekli, mintsem a másik kettő… no, most akkor leesett sikeresen neki.
-Nem…- egy pillanatra össze ráncolja homlokát,- egyáltalán nem gondolom így, Cornelius ne láss bele többet a dologba, mint ami. Egyszerűen én jártam arra, így nekem mondta, hogy hozzam ide őket, szóval… ismétlem utoljára, ők vannak a te szórakoztatásodra és egyáltalán nem én. Ha elegendő a számodra az jó, de ha nem… akkor nos így jártál,- vállat von közönyösen,- de semmi esetre sem én vagyok a harmadik eshetőség, más össze tenné a kezét két ilyen nőért, biztosan te is élvezed. –dobja vissza neki a labdát. Jól gondolta, de abból nem fog enni, ugyan is a mellett, hogy van még ezernyi dolga…. tulajdonképpen egyáltalán nem kíváncsi ennek a két libának a szerencsétlenkedéseire. felvont szemöldökkel nézi hogy szakad le bőrük a húsukról, egy percig még a feketeség be is kebelezi a tengerszínű hártyáit, ahogy kéjes mosoly játszik a szája sarkában a látványra. De a férfi szavai lefagyasszák arcáról mindezt, csupán szemeit forgatva jegyzi meg:
-Kár, hogy ez a született démon nem játszik senkivel sem aki a Pokolból való,- vág vissza kissé élesebben, szemeiben a düh szikrái pattognak ahogy végig pillant a másikon. épp indulna amikor hirtelen láncok kapják el csuklóit a feje fölé emelve azokat, mire halkan felszisszen. A láncok ugyan fogva tartják, de nem vészes, azonnal megpróbál elfüstölni…. mindhiába, valahogy most képtelen rá. A francba. Dacos kifejezés költözik arcára, ahogy mérgében szemeit bekebelezik démoni feketeség és úgy fúrja dühös, tüzes pillantását a férfiébe, mivel kezei meg vannak kötözve, kénytelen elviselni ahogy megcirógatja arcát.
-De…- nyögi ki,- ugye nem akarod azt higgyem, hogy fogva tartasz?- sziszegi a szavakat az arcába, miközben még mindig őt méregeti, egy csapásra ki megy a fejéből minden, leginkább a két fiatalabb démon, akik fuldokolnak. –Ez hízelgő rám nézve, de én nem akarok játszadozni most. nem mellesleg azt akarom engedj el, minden másom meg van,- böki ki hűvösen, ahogy úgy fixirozza, mint aki ha lenne lehetősége biztosan akkorát húzz be jóképű arcába, amit jövőre is emlegetne. Már ha nem lenne lekötözve mint két keze, de azért szívesen seggbe rúgná, úgy jó keményen, csak Arielle-sen.
Szemeivel követi a férfit, mikor végig simít egy egy testrészét, az a porcikája bele remeg, arany színű fürtjei az arcába hullanak. –Úgy akarsz szövetséget kötni, hogy leláncolsz?- hangos, csilingelő nevetés hagyja el torkát, először még dacból is nemet mondana, de utána meggondolja magát…. hiszen nem lenne rossz üzlet, az tény.
-Mégis mi az amit cserébe kérnél?- méregeti összeszűkült szemekkel őt.

by Nadiya


A hozzászólást Arielle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 28, 2014 7:02 am-kor.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Pént. Dec. 05, 2014 5:01 pm

Jobb játszótér a föld, mint a pokol, egyre inkább úgy érzem. lejövök és mit varrnak a nyakamba: két sótlan kis démon kezdeményt! Máskor inkább magamnak kéne jutalmaznom magam, na, nem mintha nem tenném meg… Sőt, most is meg fogom tenni úgy érzem, mert az igazi lehetőség, Arielle is itt van. Igen, a pokolnak pontosan olyannak kell lenni, amilyenné ez a szőke démon teszi.
- Ahogy mondtam: tűzben lenne még a helyük. Vagy netán örökre ott. – én személy szerint nagyon keveseket tartok érdemesnek arra, hogy démonná legyenek, azok közül is, akiknek a lelkét én hozom ide. Akadnak persze üdítő kivételek, mint az a vadóc kis teremtés, Lycoris… ő egy kis lecke után nagyon jól illeszkedne sorainkba. Ha végeztem, majd el is megyek és előkerítem, lassan megérett a gyümölcs, romlott kis lelke a szüretre… Látom, hogy Arielle művem vizslatja, mellyel én most nem is törődök többet, mint süket az ajtócsengővel. Minek is tenném, mikor őket leköti az agónia, engem meg a szőke démon! Nem vagyok rest gondolataim a matéria, cselekvések anyagába önteni, így ízlelem meg ajakimmal bőrét, megérezve ezáltal a benne vibráló vágy és düh fortyogó keverékét. De mindez csak játék, így nem rökönyödök meg, amikor füstté válik a nő és szavai se váltanak ki dühöt, csak somolygást, hiszen pontosan azt kapom, amiért fizettem. Bukott létem kezdetétől ismerem ezt a démonnőt, hiszen ő itt nagyjából akkor teremtetett, amikor én a földön napvilágot láttam, alig pár száz évvel később kerültem a pokolba, minthogy ő ténykedni kezdett, tehát már-már kortársak vagyunk és több mint ezer év alatt óhatatlanul is meg tud a bukott egyet s mást a „kollégáiról”.
- Ha Belial kopója lennék, most bizony nagyon hízna a májam. – jegyzem meg nevetve. Többre nem is nagyon méltatom saját magyarázatát, hiszen mindent elárult számomra a szavaival, amit elárulhatott, több nem is kell, minek provokáljak ki újabbakat? – Nem látod, hogy élvezem? – csendül fel gunyoros hangom, közben intek a láncokon szenvedő lánykák felé. Ez se számít most különösebben, az első pengeváltásnak ezek csak apró mellékzöngéi. Szavaim alátámasztásaként a két démonkezdemény kínjai új szintre lépnek s én újra megérezhetem és megpillanthatom Arielle újabb belső rezdülését. Jó, nagyon jó, a táblán minden figura kellően mozog.
- Kár. – visszhangzom mondatának felütését, de nem beletörődéssel, inkább azzal a gúnnyal, ami eddig is jellemzett. Maró, sötét malícia három hangzóba zsúfolva, aminek egyenes folytatása, hogy kis játszóterem itt marasztalja csábos vendégem az én közreműködésemmel. Újabb érzések hullámoznak át az éteren, szurokfekete mélység Arielle szemében, elégedettség az én ajkaimon. Ha nem találom elég jónak a poklot, akkor majd én visszahozom a tüzet a magam módján.
-Én? – hangomban a meglepettséggel elegyített felháborodás zendül meg. Mindig is szerettem a commedia del arte-t… - Mondtam, hogy ez játék. Játék komoly tétekkel és lehetőségekkel. – ezúttal azonban hiányzik a vásári színészet minden zöngéje. A láncok fognak ellentmondást nem tűrően, de a kezeim cirógatnak, ígéretekkel terhesen. – Ezt még te sem hiszed el kedves… ki látott már démont, aki nem vágyik többre? Benned is ugyan az a fekete tűz lángol, mint bennem, s ennek a kínzó hajtóereje, a többet, a még… mind mohók vagyunk. – és bizony tudok is kínálni neki opciót, tudok olyat adni, ami megéri neki. Rosszat próbálna átverni, hiszen én is pontosan azt érzem, amit ő ilyen tekintetben. Közben háta mögé kerülök, ajkaim nyakán perzselnek végig, majd tarkóján, míg kezeim végigszaladnak teste oldalán le, s fel, jobbom kecses nyakára kulcsolódva állapodik meg, balom egyelőre derekán nyugszik. – Nem egy kötés, egy láncolat-e a szövetség maga is? – teszem fel a kérdést fülébe mormolva érces hangomon s fülére is kiosztom ismét csókjaimat. – Azt is tudod, hogy a lánc is csak a játék része, kellék, nem komoly visszatartó erő. – újabb csókok, majd folytatom egy kis megjegyzéssel. – Mellesleg igen jól mutatsz velük, ebben a pozícióban. – ezzel a mondattal azonban meg is szűnik számára a felfelé húzó erő, a láncok elengedik, de én maradok helyemen. – Cserébe a korlátlan és válogatott, tiszta lélekforrásért, mely nem olyan, amit bármelyik bárban vagy a világban kószálva csak úgy fellelsz és megszerezhetsz, olyat kérek, ami szintén élvezeteket kínál számodra is: téged. – nyilvánvaló a dolog, de ha kérdezte, ám legyen, kimondom élőszóval is, ezen aztán semmi ne múljon. – A szövetségünk méltó megpecsételése lenne és nagy erőkkel, sok lélekkel látna el. Erre a szavam adom. – balom, mely eddig a derekát fonta körül, az öle felé mozdul el, hogy egyelőre a ruha anyagán át cirógassa meg a pokoli nőszemélyt. – És azt is kár lenne tagadnod, hogy vágysz rá, hogy nem izgat a dolog, hiszen érzem, az egész szinte kézzel tapintható… - a kéj rendjének tagjaként ez csak természetes, kilométerekről megérzem az ilyen intenzitású és irányultságú érzéseket, akárcsak Arielle, ezt mind a ketten tudjuk s ezért is bízhatunk meg jobban egymásban: egy csapatban játszunk, hasonlókat érzünk és élünk meg. Pokolian hasonlókat…


Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Vas. Dec. 28, 2014 7:49 am



Cornelius & Arielle
Minden szövetséghez bizalom kell.



A helyzet egyáltalán nem úgy alakul, mint ahogyan azt Arielle először is tervezte, leginkább azért mert igazából csak le akarta passzolni a két démonújoncot, hogy aztán itt hagyja őket édes hármasban, bár… a férfi érdeklődését úgy látszik ő sokkal jobban izgatta, mint a másik két nő. Ami nagy pech, mert nála egy hasonszőrű szóba sem jöhet, pláne akkor nem, ha a tetejébe még csak semmi jó nem jár vele, őt semmit sem bíz a véletlenre, és még csak nem is fecsérli olyanra az idejét akinek nincs lelke, lelke amiből haszna lehet, amit eladhatnak neki, amiből táplálkozhat, amiből a főnöke energiát nyerhet.
-Bizonyára,- csupán ennyit mond a démonnő, nem igazán érdekli őt, mondjuk eddig is csak annyira foglalkozott velük, hogy megtegyék amit parancsol nekik. Azért nem kell hozzá diploma, hogy elcsábítson valaki egy férfit vagy, hogy ki engesztelje őt, még a halandók számára is, de ez a kettő ezek irtó bénán csinálják azt amit kellene, Még ha azt mondta volna hogy kínozzanak meg valakit… azt megértette volna valamennyire, no nem tolerálta volna a bénaságaikat, de ez… ez nem túl megerőltető feladat, egyeseknek. Nos megérdemelnek amit kapnak, ha túlélik Cornelius szórakozását akkor minden bizonnyal Asmodeus is el fog velük társalogni de csakis Arielle után.
Mikor ajkai végig söpör a nő testén porhüvelye bőre libabőrössé válik, szemmel láthatóan élvezi az incselkedést amit a férfi művel vele, de sajnálatos módon nem ő az akinek el kell látnia ezt a feladatot, ami igaz nem is látná el, bukott, tehát már nincs édes lelkecskéje amit megkaparinthatna, és nem is fog. Mielőtt túl messzire menne gondolkodás nélkül füstöl ki kezei közül a lehető legtávolabbra. Azt hitte, hogy ezzel megoldotta a problémát, mint aki jól végezte dolgát, végig simít tigrismintás, falatnyi miniruhája végén, bele túr hirtelen szőke fürtjeivel, távozásra készen. Csak hogy nem mind a ketten gondolják úgy, hogy itt az ideje. A düh egyre jobban kezd elhatalmasodni rajta, egyre nehezebben bírja megbéklyózni, tudja ő is hogy Cornelius kiszagolja a méreg és a vágy romlott, ugyan akkor édes szagát ami árad belőle. Tisztában van vele, nem idióta, elég béna démon lenne ha nem tudná ezt megtenni, talán még ez a két bakfis liba is érzi, vagy érezhetné ha nem a saját kínjaival lenne elfoglalva, amit nem köszönhetnek másnak, csakis egyedül és kizárólag önmaguknak. Mivel Asmodeus azt mondta hogy siessen mert beszéde lenne vele… nos eléggé igyekezne, de amint látja Cornelius ezzel nem egészen úgy van ahogyan ő is.
-Még szerencse, hogy nem vagy az…- bámulja őt össze szűkült szemekkel hangjából csöpög a gúny,- De, de hogyne látnám, de én nem egészen így gondoltam. De ha már élvezed…a…- gondolkodik erősen, hogy milyen kifejezéssel is éljen ami találó lenne ide,- a látványukat,akkor az én munkám befejeződött, nem is zavarnálak, drágám,- de ekkor láncok kapják el a csuklóit és emelik feje fölé a kezeit, nem kínzóan de elég fájdalmasan, már éppen valami istentelen káromkodáson jár az esze, hogy megmondja a magáét neki végre valahára, mikor Cornelius gyengéd, túl gyengéd érintése belé fagyassza mondandóját. A két érzés keveréke még inkább elő csalja belőle a buja vágyat, amit próbál vissza nyomni magában. Ha nem lenne lekötözve mind a két keze fix hogy behúzna egyet, csak azért hogy azt az önelégült vigyort letörölje az arcáról… csak élvezetből.
-Játék? És ha nekem most nincs kedvem játszadozni?- vonja fel kétkedve egyik szemöldökét, miközben szavai közé sóhajok ékelődnek a férfi érintésének, ajkainak köszönhetően, tisztában van vele, hogy ő is érzi pont úgy ahogy Arielle is érzi annak buja vágyakozását, és a vágyat arra, hogy megszerezze, valamiért. Nem is érti miért ilyen eltökélt a férfi, annyi démonnal játszadozhat, miért pont ő kell neki, itt van példának okáért ez a kettő csini virág…
-Oké talán rajta kaptál…- gonoszkás mosoly suhan át arcán, ami ellentéte porhüvelye bájos pofijának,- talán csak nem akarom megfizetni az árat amit fizetnem kellene érte, nem gondolod?- egy pillanatra oldalra billenti a fejét, hangos nyögés szalad ki félig szét nyílt ajkai közül, felkínálja neki a nyakát, hogy forró szájával csókolja végig, ha tehetné bele markolna a hajába ezzel is közelebb vonva őt magához, teste kezd felmelegedni a kéjtől. –Szóval ezek szerint….- lehunyja a szemeit, próbálva józanul gondolkodni, nehezen találja a szavakat,- mi most szövetséget kötünk? – suttogja rekedt hangon. Mikor a láncok eltűnnek a helyett, hogy elzsibbadt végtagjait leengedje, helyette inkább a férfi fürtjeibe markol még közelebb húzva magához. –Csak nem tetszettem kikötözve, esetleg többet is szeretnél? Nem akarnád kiporolni a hátsóm, miközben….?- súgja kéjes hangon ahogy a szóban forgó testrészt a férfinak dörzsöli, de aztán hirtelen változik hangja rideggé, és keménnyé,- csábítóan hangzik, de …. nem. Megmondtam a testemet nem kaphatod meg, sem te sem más pokolbeli valaki, törődj bele végre…- még hangosabb nyögés hagyja el száját, mikor Cornelius keze a lába közé indul, egy pillanat erejéig élvezi is a dolgot majd, vesz egy mély levegőt, erőt vesz magán, bájos mosollyal fordul fel, végig simít arcszélén és teljes erejéből kapja el a nyakát a legközelebbi falnak nyomva a bukott testét. Valószínűleg nem sokáig fogja tudni ott tartani, mivel hogy idősebb nála, de nem foglalkozik vele, és tán még büntetést is kap érte, de felszeretné paprikázni a férfit tüzelni, ha ennyire akarta, most megkapja.
-Nem tagadom valóban… biztosan élvezném, sőt talán jobban mint egy halandóval… de tetszik, hogy sóvárogsz utánam, és hogy nem kaphatod meg… nem mellesleg nem csípem, ha akaratom ellenére kötöznek ki…- súgja méregtől fúlt hangon, miközben egyik kezével teljes súlyával támaszkodik a gigáján, amit valószínűleg meg sem érezhet talán pár percig, de addig is fájdalmat okoz neki. Másik keze a férfi hajába markolva, rántja a fejét hátra miközben annyira közel van ajkaival arcához, hogy éppen hogy érinti bőrét, lehelete simogatja, íriszeiben tűz lobog.


by Nadiya


A hozzászólást Arielle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 31, 2015 10:38 pm-kor.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Dec. 29, 2014 1:24 am

+16

Szót sem érdemel már az a két cafka, akivel ki akarták szúrni a szemem, így hát nem is törődöm velük, inkább a szőke démonnal, aki igazi nő és igazi pokollény, épp ezért megérdemli figyelmem.Rövid úton hozom tudtára, hogy bizony ő az, aki inkább a jutalom kategóriába esne, szavaimmal és tetteimmel is, bőrét érintve ajkaimmal, testét kezeimmel. Érzem és látom, hogy Arielle se közömbös, de az ő kis különlegessége arra készteti, hogy meneküljön a hálóból, aminek hangot is ad. Gunyoros megjegyzését nem is veszem figyelembe, egyszerűen elengedem a fülem mögött, minek is kötözködnék? Semmi értelme és szerepe nincs, nem szerepel a táblán ilyen lehetőség most. - Ugyan, félreértesz. Ha kínozni akarnék valakiket, akkor könnyebben megoldottam volna... - Asmodeus sötét bal kezeként, aki kivégez, kínoz, formál, rengeteg lehetőségem van, ezt a másik is tudhatja. - Inkább az élvezetes, ahogy az egész rád hat. - adom meg a magyarázatot, amit tudhat ő is. Persze nem fogom hagyni, hogy távozzon, túlságosan íncsiklandó préda, fejedelmi vad, szóval láncaim beavatkoznak az eseményekbe, na meg egy kis időleges blokkolás, hogy ne füstölhessen el, csupán egy pillanatra, míg újra fel nem veszem az engem megillető pozíciót és érintem újra a démont, majd kétezer év tapasztalataival felvértezve. - Mi mindig játszunk, az egész létünk ebből áll. A tét persze mindig lelkekben mérhető. - újabb lágy csókot lehelek a tarkójára. - Most is. -lehelem karcos hangomon csinos fülecskéjébe, hogy utána azt is kezelésbe vehessem. Szavaim, amik ezt követik, újabb leleplezés jelleggel szólalnak meg, most nyílt kártyákkal játszunk, nincs lepel semmin, csak a meztelen, pokoli valóság. - Talán csak mérlegelned kérne, hogy mit adsz és cserébe mennyit kapsz. - dobom vissza neki a labdát, hiszen tekintélyes dolgot neveztem meg így is, nem egy nyugdíjas pár rozzant lélekcsonkjairól van szó, hanem ennél sokkal, mondhatni korlátlanul többről. Közben ajkaim és ujjaim, kezeim is úgy játszanak, kalandoznak, incselkednek Arielle testén, mint virtuóz muzsikus keze rég ismert hangszerén s ez még csupán egy pohár víz az előétel előtt. Rezdülésein érzem és látom, hogy nem hullanak kövek közé ezek a magok, orcapirító hazugság lenne, ha valaki azt mondaná, hogy ez a nő közömbös jelenleg irányomban. - Igen. Asmodeus jobb és bal keze, ahogy ez indokolt. - szavaim közé szünetet helyezek, ahogy érzékien harapok a démonnő nyakába. - Ezért is kínálom fel a bizalmam leginkább illusztris zálogát: hogy osztozom veled zsákmányomban, hozzáférést kapsz egy tökéletes és bőséges vadászterülethez. - egyik kezem a ruhán keresztül keblét cirógatja meg és markol finoman rá. A szőke démon megérezheti a testemet fedő egyetlen törülközőn keresztül ágyékom tekintélyes méreteket öltő keménységét... - Ez pedig több erőt, több hatalmat jelent neked is és Asmodeust is szolgálja, mint ahogy a mi szövetségünk is. Kettőnk összefogása sziklaszilárd alap lenne számára és számunkra is. - megfontoltam alaposan a perspektívákat és Arielle-t egy ideje már a magam mellé szövetséggel kötendő személyek listájára írtam fel, de a lehetőség most kínálkozik leginkább ennek megkötésére, mindkettőnknek jó és élvezetes módon. Ennek újabb jeleként eloldom láncairól, Arielle pedig nem távolodik el, jólesően mélyeszti ujjait fürtjeim közé s a húzásnak is engedelmeskedem. Szavai újabb mosolyt csalnak ajkaimra, olyat, amitől a halandók általában meglehetősen nyugtalanná szoktak válni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a váltás meglepett, bár nem voltam csak ötven százalékig biztos benne, nem ért teljesen váratlanul, hiszen érzem, hogy még nem szakadt át benne a gát, a húrt még nem feszítettem pattanásig. Ott volt és van ez minden szavában, mozdulatában. Majd kétezer éve játszom ezt a játékot, nagyon is jól. - A szád és az első harag nemet mond, de a tested és a megfontolás igent... - meg is indul kezem az újabb manőverre, ami a hangszer hangolókulcsán újabbat húzna, de nem teljesülhet be az egész, mert most tényleg meglepetést okoz a szőkeség azzal, amit tesz. Nagyot csattank a falon, tetteinek eredményeként fájdalom hullámzik végig idegpályáimon, bár annyi mindent éltem már át, hogy inkább a meglepettség fagyaszt meg egy pillanatra, sem mint bármilyen testi fájdalom, de nevetésem feltörése hamar jelzi, hogy bizony átbillentem a pillanat peremén, most már a szavak, Arielle közelsége és tekintete alapján tudom, hogy csak újabb lépcsőfok ez, de nem visszafelé, keményfejű rómaiként nem is hagynám, hogy megállítsanak. Bár torkomat szorítja, erőt veszek magamon, hogy rekedtes hangon, feketéllő írisszel megadjam a választ. - Csak nem lehet, hogy félsz? Félsz attól, hogy megmérettetvén kevesebbnek bizonyulsz, mint amit a frissen általad ideküldött lelkek ódaként zengenek rólad! Tartasz attól, hogy egy méltó partnernek kevés leszel... - közelsége miatt nem kell hangosan beszélnem, eddigi tétlenségem pedig abba a hitbe ringathatta, hogy a megrökönyödésem, vélt (és részben valós) hatalmas egóm nem tudja elviselni azt amit tett és kiszolgáltattam magam, meggyengültem, de most kilőttem szavaim párthus nyilát s ajkaim villámgyorsan és precízen csapnak le, közelségének köszönhetően apró mozdulattal vörös ajkaira, hogy beléjük marhassak, mint Catullus írta csókot harapva, vadul, keményen, szenvedélyesen, vért serkentve mindkettőnk ajkából, miközben eddig ernyedt karjaim is megindulnak. Erősebb lennék már emberként is a nőnél, ha pusztán a porhüvely fizikumát nézzük, de transzcendens szinten is fölötte állok, így komoly gondokat is okozhatnék neki, de ezt most nem teszem.A miniruhát ragadják meg kezeim, hogy az enyészet lábaihoz vessék, széttépve azt. - A jogos haragnak tudom be eddigi szabódásod a lánc miatt és hajlandó vagyok lemondani a javadra még valamiről... - közben kezei sem haboznak, megragadják Arielle buja vonalú testét, hogy fordítson a kockán brutális erejét kihasználva, így a nő találhatja magát a falnál, testem az övének feszül, pőreségünk között a törölközőmmel. - Állítottam egy jó kis csapdát, így egy angyal kerülhet a kezeid közé, ha van eszed. - most hatalmas tétet raktam fel, nem holmi földi bűnösök, tiszta mennyei lélek, olyan fehérség, ami ritka jó falat. Én pedig így is hajlandó vagyok róla lemondani, a hosszútávú befektetés érdekében, amit az egész szövetség jelenthet számomra. Szavaimat egyenest Arielle fülébe duruzsoltam, míg egyik kezem karját tartja, másik az aranyszínűen omló fürtök közé merül, erősebb húzást fejt ki, ajkaim pedig újra lecsapnak, vad csókot harapva s testem is keményebben préselődik a démonnőének.

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Szomb. Jan. 31, 2015 10:51 pm



Cornelius & Arielle
+18



Nem gondolta volna, hogy ez lesz abból amivel a főnöke megbízta, nagyon egyszerűen osztotta le a lapot, még pedig, hogy vezesse ide a két újoncot, majd adja át üzenetét Corneliusnak és hagyja magukra, hogy ki élvezhesse bennük a jól megérdemelt szórakozást. De hát tévedni emberi dolog, tartja a mondást, amit oly sok halandó ajkaiból halott már, az a félkegyelmű embernek, aki kitalálta, nagyon is igaza volt. Hiszen van az amikor valamit eltervezel, de nem úgy sikerül ahogy elképzelted, mert akadnak bizonyos tényezők... Amik meggátolnak ebben. Például, ha a másik fél akinek örömet akarsz szerezni más forrásból konkrétan abból amiből nem lehetne, és túl konok, illetve önfejű ahhoz, hogy belássa, ebből a tortából még egy falatot sem kaphat. De ha játszani akar, akkor játszunk, Arielle nem az elrontója semmiféle jónak, és imád játszadozni, bárkivel, bármivel, bármikor...
-Szóval nem a sötétebb vágyaidat óhajtod ki élni rajtuk. Akkor mi a célod?- hangja felszínét még mindig a cinizmus fűszerezi meg ahogy próbálja kiugrasztani a nyuszikát a bokorból, de mindhiába. A bukott füle mellett az összes szarkasztikus megjegyzés elsuhan amivel a démonnő próbálkozik, ahogy tűnik sokkal jobban izgatja a férfit valami más, valami olyan dolog amiben szívesebben lelné örömét, mintsem hagyja magát felhúzni ilyen apróságokon. Jajj, Édesem a játék csak most kezdődik...- gondolja a lány élvezetesen, ahogy elgondolkodva hallgatja a szavait.
-És szerinted hogyan hat rám az egész?- jobb kéz fejével int a még mindig szenvedő fiatalokhoz, ahogy szemeit forgatja. Az igazság az, hogy csöppet sem izgatja mégis mi lesz velük, körül-belül még csak annyira sem, hogy mintha egy porcicát söpörne le méregdrága ruhájáról. Csupán arról van szó, hogy az időt szeretné tovább húzni, a férfi kíváncsiságát, a férfi agyát, hogy lássa meddig képes elmenni, mit képes megtenni, hogy megkaparintsa vágya tárgyát, hogy mikor lesz hajlandó egyáltalán feladni a harcot, mikor látja be, hogy ez így nem oké, Arielle-nek legalábbis nem.
-Így van, ha valamelyik Pokollakó nem szeret játszadozni az már sótlanná vált és mi nem csipázzuk a sótlan árut ugye?- kérdez vissza csilingelő hangon, miközben lehunyt szemekkel élvezi a férfi ajkainak illetve tenyerének érintését, száján apró sóhajok távozása mutatja, hogy habár ellenkezik, a kényeztetés valóban jól esik a testének. Felsőtestével neki dőlve, ujjaival a sötét fürtökbe szántva adja meg magát pár perc erejéig a volt római ostromának, és habár ez igazán tetsző neki, még sem hagyja, hogy könnyen elérhesse, ez csupán a mézes madzag amit el óhajt húzni a bajsza elől, amitől még inkább akarja majd őt.
-Talán, csak nem elég az amit kínálsz, talán csak úgy akarom megkapná amit kínálsz, hogy közben te ne kapd meg amit akarsz, mert annak dacára, hogy kéjdémon vagyok, hidd el... Telhetetlen is. - hangja érdesebbé válik a vágytól amit Cornelius csalogat elő testéből, pihegve kapkodja a levegőt, nem nincs szüksége levegőre, sokkal inkább a porhüvelye számára van, hogy csökkentse a bizsergető érzést a lába között, mi keletkezni kezd. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem kívánja a férfi testét, hogy nem szeretne bele kóstolni egy bukottba, hogy nem akarná megízlelni, hogy nem akarná össze hasonlítani egy mezei halandóval. Pont úgy ahogy a férfi is őt, bár ő ezt nem tagadja, nyilvánosan kifejezi akaratát, tisztán érzi a nyers szexualitást ami belőle sugárzik feléje, micsoda bolond démonfajzat lenne, ha ezt nem tudná megállapítani?
-Igen, ezzel nem vitatkozhatok, mert akkor nem lennék vérbeli démon, nem de? Az ajánlat kecsegtető, és el is fogadnám zokszó nélkül, viszont az ár, amit kérsz, azt nem adhatom meg neked. Ha bármi mást kérsz, akkor áll az alku, és bármit megadok egy csettintésre ha kell, de... Ezt nem.- Mikor megérzi hatalmas tenyerét rámarkolni az egyik mellére, sokkal hangosabb nyögés hallatszik szét nyílt ajkai közül, fenekénél határozottan érzi egyre hatalmasabb és egyre keményebben ágaskodó férfiasságát, mire kéjtől verdeső testének a reakciója, hogy formás, tenyérbeillő hátsóját a férfi ágyékának tolva ingerli még inkább őt. Arielle tudja jól, hogy amit Cornelus kínál azzal csakis jól járna, hiszen melyik bolond démon lenne aki ilyen ajánlatot vissza utasít, sokak ennél kevesebbért is bele egyeznének és még csak nem is hezitálnának rajta. Kivéve Asmodeus jobb kezét, természetesen tudja, hogy el kell fogadnia és minden idegszála azon van, hogy meg is tegye, így is lesz, csupán először még játszani akar, meg akarja ízlelni a próbálkozásának ízét, látni akarja mire képes a férfi, hogy elérje céljait, mikor lesz az a pillanat amikor feladja, már ha képes rá. Kíváncsi, hogy ki fog nyerni, ő a rettenthetetlen római, vagy a született démon, kit még pokolbéli elkárhozott lélek nem kaphatott meg. Vajon ő lesz az első?
-Vajon ki fog győzedelmeskedni, a szám, vagy pedig a testem? - kérdezi csilingelő hangon, majd ahogyan megfordul hirtelen kapja el a férfi torkát, erővel a falnak nyomva őt, a súlyától a vakolat omladozni kezd, vörös körmei karcolják a nyakánál a tejfehér bőrt, a karmazsin színű vér körme alatt lassan szivárog vékony vonalban, viccesnek tűnhet a helyzet, hiszen ha már azt vesszük alapul, hogy a férfi testtömege sokkal jobban meghaladja a lányét, de mivel egy néhány évvel idősebb, egy szóval erősebb, mint a démon. A meglepetés ereje, ami legyűrhette a másikat a lábáról, de az is pár pillanatig tartott, inkább szórakoztathatja Corneliust, mintsem a kívánt hatást érte volna el, sokkal jobban kell neki Arielle, mintsem hagyja, hogy bármiféle dolog is elvegye a kedvét vagy felhúzza, ezt a nő tisztán láthatta, a bukott eltökélt, nem is sejti mennyire az lehet.
Hamis ábrándokba ringatja magát, hiszen azt hitte tette annyira sértette az egómán férfit, hogy annyira meglepődött azon ahogy viszonyul hozzá a démonnő, teljesen letaglózta, de mikor meghallja suttogó hangját, szemöldöke pimaszul szalad fel a homloka közepére.
-Talán te méltó partner lennél? Miből gondolod, hogy többet tudnál adni nekem az ágyban, mint egy halandó? Honnan tudod, hogy mi az amit akarok és mi az amit nem? Honnan veszed, hogy bármiféle módon is ki tudnál elégíteni? Hogy kéjes sikolyt tudnál elő csalogatni belőle?- kérdez vissza olyan hangon, mint akinek éppen egy remek vicc jutott eszébe, majd az ördögi vigyor ami vörös rúzstól fénylő ajkának szegletébe költözik, le is fagy mikor a másik keményen tapad az ajkaira. Érzi a fémes ízt ami kiserken ajkaiból, illetve a másikéból és keveredik a nyálukkal, ujjai amik eddig nyakát szorongatták, lágyan simogatva indulnak el felfelé a tarkóján, hogy végül bele markolva közelebb húzzák a férfit. Jólesőn nyög az ajkaiba, mikor hallja drága ruhájának reccsenését, ahogy a vékony anyag enged Cornelius erejének mikor ketté szakítja azt, hirtelen ő lesz a falnál, érzi a hátába mélyedő repedéseket a falon, testük közé még egy leheletnyi papírfecnit sem lehetne bepasszírozni csupán a férfin lévő törölköző, illetve a lányon található fekete selyem fehérnemű az ami szét választja őket.
-Óh... Lassan már nem is tudjam mit higgyek, ezek az ajánlatok, milyen nemes gesztus, Cornelius,- játékosan futtatja végig körmét a hátán, hogy leérve a fenekéhez lerántsa a fölösleges anyagot róla, majd lágyan, futnak ujjai előre az ágyékához, hogy keményen rámarkolhasson a férfiasságára, másik keze a hajába markolva rántja még közelebb, már ha lehetséges, szavait az ajkára suttogja,- Van már egy angyalom, és ez még mindig nem elég ahhoz hogy megkaparints...- nyögi a szájába, miközben ujjai kényeztetik odalent. Természetesen igent fog mondani, hülye lenne ha nem így tenne, viszont még nem, először játszadozni akar vele, kikészíteni, minél tovább húzni a játékot vele. Ugyan olyan hévvel csókol vissza, majd nyelvével érzékien lenyalja Cornelius szájáról a vért, és pajkosan pislog rá, végül ajkai puhán érintik a nyakán a bőrt, apró, forró csókokkal hintve azt.


by Nadiya


A hozzászólást Arielle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 19, 2015 1:17 am-kor.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Feb. 02, 2015 11:49 pm

-Pontosan! Arra van itt más... - a céljaimba nem megyek bele, mert ami Arielle-t illeti, ő úgyis megtudja, a két kis cafka meg már szót sem érdemel, legjobban teszik, ha elmenekülnek majd, amikor lehetőségük lesz rá. Szánalmas csökevények... - Felkelthette figyelmed, meglephetett, tudatosíthatta benned, hogy nem a levegőbe beszélek, nem félek cselekedni. Akár durván is. - ejtem szépen tagoltan utolsó szavaim. Ennél többet azonban nem vagyok hajlandó erre a kettőre szót vagy pillantást vesztegetni, nem érdemlik meg és sértés is lenne Arielle-el szemben véleményem szerint, ha nem ő élvezné figyelmem, ami most nagyon is így van.
- Természetesen. Azonban ezt sem rád, sem rám nem mondhatjuk... - intézem el kérdését lényegre törően. Nem vagyok a fölösleges szavak, körök embere, minden tettem és szavam céllal és okkal bír, most pedig Arielle megszerzése a cél, puha és határozott simításaim, ajkaim lágy csókjai ennek a célnak szolgálatában állnak s én hallom és érzem, hogy jó irányba haladok. Arielle érintései is erre utalnak, ugyanakkor nem bízom el magam, érzem benne a hamisság és a pillanatnyiság csalóka vibrálását, tudom, hogy a hölgy kedélye gyorsan fordulhat.
- Sok a talán... - újabb érzéki harapás nyakára, majd fülcimpájára is. - és a mohóság csapda is lehet. - provokációjának nem ülök fel, hiszen nem próbálna húzni, ha igazán komoly tartalom húzódna meg szavai mögött. - Ugyan mit kérhetnék, amit magamtól ne érhetnék el, de te megadhatnál? Ezt még te sem hiszed el... - apró nevetés is elhagyja torkom, kezem pedig újabb útra indul s Arielle tenyerembe kívánkozó keblére talál, hogy azzal kezdjen játékba s újabb törleszkedést váltsak ki szőke vadmacskámból. Érzem, hogy még tovább sodortam, még közelebb jár a határhoz, ahol egybemosódnak majd a dolgok. - A szád is a tested útját fogja követni, örömöm forrása lesz... és a tiedé is... - másik kezem mutató ujja ajkaira csúszik s mehetnének tovább is az események, ha Arielle nem robbanna egyet s én így nem kerülnék a falhoz. Várható volt, hiszen szavai fokozatosan készítették elő ezt, egy önhitt részem mégse számított rá, de másodpercek törtrésze alatt rendezem újra soraimat, tudomásul veszem a változó helyzetet s még jogosságát is elismerem a láncok után, ez is segít abban, hogy megfelelően reagáljak. Higgye csak kicsit, hogy nyeregben van... Persze nem sokáig, szavaim pimaszsága kezdheti megingatni ebben a tudatban, még ha replikáján ez nem is érződik. - Amikor az előbb ajkaim és kezem apró érintései is elegendőnek bizonyultak, hogy ajkaid sóhajok hagyják el, nos... alaptalanok kérdéseid. - válaszolok neki hasonló modorban, hiszen eddig is saját teste árulta el és ezt sem tagadhatja, s hogy igazoljam szavaimat, új rohamra indulok ajkaimmal, vad csókot harapva a démonnőtől, a felgyülemlett dühöt, szenvedélyt beleengedve ebbe, érezze, hogy kivel van dolga: ajkaim, fogaim és nyelvem beszélnek, ígérnek kéjt, követelnek és birtokolnak, újabb védelmi falat döntenek le. Kezeim pedig a most már bosszantóan fölöslegesnek tűnő ruha anyagát szaggatják szét határozott mozdulattal. - Ki hitte volna, hogy van rajtad fehérnemű... - súgok a fülébe újabb fricskát, majd hallgatom szavait. - Tudhatod, hogy komolyan beszélek és elmentem a legmagasabb tétig, mert becsüllek, és megértheted, mennyire vágyom rád... Akarlak! - ez kell neki, hogy vágyjam őt, amit nem vagyok rest tanúsítani szóval és tettel, de én se mondok le az övéről. Nem megvásárolni akarom, bár van alku, de ez szövetség és annak megpecsételése. Az, amit teszek, nem megvásárlás, érintéseim, Arielle ingerlése nem ilyen tettek, többet fejeznek ki. Érzem, hogy Arielle sem rest, tett ő is egy lépést, ténykedésére elégedetten mordulok fel, cserébe kezem letépi róla a fekete melltartót s ajkaim újabb csókot követelnek, bár már nem is kell azt nagyon követelniük... - Akkor marad a test szava... - amit mond, biztos igaz, de egyben őrültség is, jó az egy, de a kettő még jobb... kezem ismét mellét kezdi kényeztetni, de immár tényleg a bőrt érinti, míg ajkaim nyakán szaladnak végig, s másik kezem most bugyiját szaggatja le, hogy az ő kényeztetésére válaszolhasson, nedvesedő ágyékát simítva, kéjes lassú játékba fogva Arielle csiklóján. A démonnő tetteire elmosolyodom s újabb morgás hagyja el torkom ajkai érintésére, egyik kezem mellét odahagyja, hogy fürtjeibe markoljon s kissé lefelé nyomja a lány buksiját.

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Csüt. Feb. 19, 2015 1:36 am



Cornelius & Arielle
+18



Kíváncsian vonja fel a szemöldökét, de nem szólal meg, nem fűz hozzá semmit sem, hiszen tisztában van azzal, hogy Cornelius úgy sem osztja meg a céljait, majd megtudja ha itt lesz az ideje, de van egy bizonyos cél amivel viszont tisztában van, őt akarja, Arielle-t, a szövetségüket, ami akár honnan nézzük is igazán gyümölcsöző, célratörő lenne, könnyebben, gyorsabban tudnának dolgozni, mindenhonnan nézve is mindketten jól járnának. És ennél jobb üzletet még senkitől sem kapott, se halandótól, se démontól, természetesen bele is fog egyezni, igent fog mondani neki, ez egy olyan ajánlat amire egy magukfajta nem mondhat nemet. S talán a teste már igent is mondott neki, csak éppen az ajkai nem, de ez nem más, mint dac, mint a játék része, amit lassan már a démonnő is megun, főleg, hogy nem erre vágyik immár, hanem arra, hogy megkapja amit a férfi csókjai, amit az érintése ígér.
-Igazad van, teljes mértékben, jól látod a helyzetet, és be kell valljam, hogy tetszik ez, hogy ilyen van, hogy ennyire szenvedélyes és heves..-suttogja halkan, de nyilván Cornelius ezt is tisztán hallja éles fülének köszönhetően, tetszik neki, hogy a férfi nem magyarázz fölöslegesen, nem hízeleg semmiségekért, egyszerűen elveszi amit akar, és megkapja amit akar. Gyenge pontra tapintott, ugyan is a nőnek az ilyen típusú a gyengéi, az olyanok nem mozgatják meg a fantáziáját akik csipognak, ha kell, ha nem nyávognak, és azt várják, hogy mások nyalják a seggüket. Természetesen szereti a nehezen megkaparintható dolgokat, amikért küzdeni, harcolni kell, hiszen így végül amit kapnak az maga a mézédes mennyország, vagyis valószínűleg olyan lenne, ha járt volna már ott, ami szintén nem fog megtörténni, nyilvánvaló okokból, lehet szét is hányná azt a helyet, valószínűleg tele van csupa mézes mázos szivárvánnyal, meg rózsaszínű unikornisokkal akiket szívesen kibeleznél és az egy szarvukat feldugnád a seggükbe, ilyen helyre nem vágyakozik, hacsak nem azért hogy megfertőzze azt.
-Szeretek csapdában lenni, és szeretem megkapni amit akarok, -libabőr kúszik végig a gerince mentén mikor megérzi az érzéki harapást a nyakán, és a fülén, ajkába harap, hogy elnyomja a sóhajt mi kikívánkozna ajkai közül, talán fölösleges helyük van már a szavaknak, hiszen a teste minden egyes percben elárulja amikor csak a férfi játszik vele, akár egy gitár, amin tudja melyik húrokat kell pengetnie, hogy sóvárogjon utána, hogy akarja őt, és történetesen így is van, minden pórusa vágyik rá, hogy megkapja, hogy örömét lelje valaki olyanban aki nem egy mezei démon, aki egykoron angyal volt. Már ez a dacos játék nem elégíti ki, már új játékot akar játszani, egy olyat amiben megkapja a kéjt amit ígér.
-Nem, valóban nem gondoltam komolyan, csak vicceltem,- feleli neki apró mosollyal a szája szegletében, habár ezt ő nem láthatja, mivel háttal áll neki, miközben formás hátsóját a férfinak nyomja, addig kidomborítja a felsőtestét, hogy még jobban hozzá férhessen az egyik kebléhez, ujjai keményen markolnak a fürtjei közé, majd hirtelen megfordulva, elkapva a férfi nyakát ujjaival nyomja a falnak keményen. Viszont nem sokáig élvezheti azt, hogy felülkerekedett az egómán férfin, mert hamar változtatva a helyzetükön a nő kerül a falhoz, felforrósodott bőrét hűti a hideg kő.
- Elvégre elegendő időd volt ezt kitanulmányozni, nemde? Csalódtam volna, ha nem így lenne,- - suttogja halkan, miközben ujjai ismét a hajába tépnek, be kell vallania, hogy fölösleges tovább ellenkeznie szavaival, hiszen a teste elárulta, szomjazza a férfi ajkait, az érintését, és ha ezt tudja tenni ezekkel, akkor mire lehet képes más testrészével is? Még a gondolatra is forróság önti el és belebizsereg, már nem érdekli, hogy a férfi is tudja, nem mintha eddig nem jött volna le neki, mert biztosan így volt, és a további tagadás csupán nevetségessé tenné a démonnőt, így inkább nem foglalkozik tovább ezzel, hanem megadja amit a porhüvelye követel.
Keményen, erőszakosan viszonozza a csókokat, körmei élesen siklanak le izmos hátán, elefántcsontszínbe vont bőrfelszínén vöröslő csíkokat hagyva, hogy leérve a fenekéhez, először határozottan belé markolva, hogy végül letépje róla a törölközőt.
-Szeretem a szép, szexi dolgokat, miért meglepő? - súg vissza izgatott hangon, nos... rendben, legyen, leszek a szövetségesed,- - mondja halkan oldalra billentett fejjel, az ajkába harapva. Tudja jól, hogy a szavai mit jelentenek, hogy ez mindkettejüknek jó. De ha a bukott átvágta, akkor nos keres valamit amit feldug a seggébe, és azt biztosan nem fogja se élvezni, se akarni, se semmi ehhez hasonló érzéseket érezni.
Élvezettel esik neki a nyakának, néha harapdálva forró csókokkal lepi el, kezei a vállaiba kapaszkodnak, körmeit beléjük vájja, mikor a férfi ujjai a lába között siklanak végig a meztelen bőrön, beleremeg, hangos nyögést hallat, amit elnyel Cornelius bőre. Hagyja, hogy lejjebb nyomja, ajka lesiklik a mellkasára, erősen bele harapva mindkét, apró bimbójába, ujjai is fokozatosan siklanak le a hátán, hogy ismét megmarkolhassa a fenekét, míg ajka finoman fut végig az alhasson leérve a férfiasságáig, térdre ereszkedik, akvamarin íriszeit bekebelezi a feketeség ahogy csillogva, kérdőn fúrja pillantását a férfiébe, lehunyja szemhéját, és lassan, kínzón, finoman nyal végig a legérzékenyebb pontján...

by Nadiya

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Márc. 02, 2015 11:23 pm

+18

- A kéj lett bukásom oka, alaptermészetem lett a szenvedély. - súgok vissza rekedtes, érces hangomon, szavaimat pedig vándorló kezeim érintései, a lány testének csodálatos tapintása, ajkaim kalandozása, apró csókjai, harapásai, nyelvem nyalásai tűzdelik, fenntartva Arielle testének érdekeltségét. - Akkor azért tetszettek a láncok! - kuncogok egy sort. - Vonzó vagy csapdában és nem vagyok semmi rossznak az elrontója... - sugallom kicsit, hogy ha kezeim közé adja magát, tényleg nem egy sovány kis numerát kap, mint holmi halandótól, hanem egy kétezer éves, kéjben pácolódott férfit, szó szerint egész éjszakára... - és olyat kapsz, amit igazán akarsz. - teszem még hozzá, majd ismét ajkaimé és fogaimé a szerep, elégedetten hallom ajkai közül felszökő sóhaját. Érzem, hogy nyert ügyem van, hogy a teste már teljesen megadta magát s csak elméje játszik még velem, de ebben is partner vagyok, minél tovább húzódik ez, a tűzijáték annál nagyobb lesz. Kis kijelentését nincs nagyon időm megválaszolni, mert rövid dörgölőzés után már fordít is a helyzeten Arielle, hogy megfeszítse képzeletbeli láncait, próbálja eltépni azokat s én hagyom a dolgot, fölényem biztos tudatában. Hadd legyen meg ez a kis öröme, ha már áldozatra készül bizonyos értelemben. Nem hagyom persze sokáig, rövid úton rendet teszek, most őt nyomva a falhoz. - De nem adok neked okot a csalódásra. - adom meg a választ, majd ajkaimnak jobb dolgot találok, keményen, vadul csapok le eperszín ajkaira, csókolva, harapva azokat, míg élvezem körmeinek karmolásait, kezének ténykedését. - És kétségtelenül jól is mutatsz benne. - válaszolok neki. - De nélküle az igazi... - szavaim alátámasztásaként nem sokáig maradnak már a takaró szövetdarabok, rövid úton semmivé lesznek. - És az egyetlen pokollény, aki megkapott. - teszem még hozzá, de már ez nem is nagyon lényeg, a fő, hogy beleegyezett, a szövetség megköttetett, most itt az idő, hogy megpecsételjük. Ennek nyitánya Arielle ingerlő, kéjes fájdalmat okozó játéka, melyre válaszom a kényeztetés, ellentétet és kiegészítést képezve. Végül újabb szint elérése mellett döntök s nyomom kicsit lefelé Arielle buksiját, aki engedelmesen megy lefelé, én pedig kérdő tekintetére kacsintással válaszolok, ujjaimat, mely eddig a lábai között járt, megnyalom, eltávolítva róla a démonnő kéjnedvét, mely rátapadt az imént. Nyelvének érintésére elégedetten mordulok fel, egyszersmind többet is követelve, s fejem is kissé felfelé fordítom, a plafon felé sandítva az érzésre, míg egyik kezem a mézszín fürtök közé markol, hogy majd érezhessem feje mozgását, sőt, ha akarom, kicsit irányíthassam is, bár amilyen a kis szöszi, erre nem lesz nagy szükség...

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Kedd Ápr. 21, 2015 2:28 pm



+18

-Nem hinném, hogy jól végeznéd a dolgod, ha nem így lenne..- leheli halkan két nyögés között miközben a bukott keze érinti tejfehér, felforrósodott bőrét, lába között, lágyékában fájdalmasan lüktetve kezd bizseregni a kéj, még többért sóvárogva, torkán akarva akaratlan kicsúsznak azok a hangok amik elárulják, hogy a démonnő testében a pillanatban mégis mit érezhet, mire vágyik, mi az amit eddig nem is gondolta, hogy bele kóstolna, ám most hogy kapott egy kis ízelítőt, semmi pénzért nem hagyná ki. Az olyan lenne mintha az ínyencségnek számító kaviárt visszautasítaná és a helyett inkább a zsíros kenyérre esne a választása teával. Kissé abszurd hasonlat, de mindenesetre igaz, és ha ehhez még jutalom is jár, akkor miért ne élhetne vele? Milyen démon lenne ha nem tenne így,és hogyan tarthatná meg pozícióját Asmodeus mellett amikor csupán büszkeségből képes lenne vissza utasítani egy ilyen ellenállhatatlan ajánlatot. Biztosan vissza küldenék még a tűzbe edzeni,ilyet talán még egy kezdő, nemrég meghalt, elkárhozott lélek sem tenne. És ami azt illeti ő sem hajlandó lemondani róla.
-Ameddig én akarom és élvezem, addig tetszenek igen, mellesleg vagyok elég perverz, hogy azt is élvezzem ha bizonyos személyek birtokolhatnak, te pedig vonzó voltál ahogy birtokba akartad venni a testemet, szeretem az ilyen kemény… és határozott férfiakat.- súgja halkan, miközben formás hátsóját a férfinak dörgölve érzékeli, hogy már ő is megfelelő méreteket öltött lent vágya jelképeként. Természetesen tisztában van azzal, hogy bukottként Corneliustól sokkal másabb élményt kaphat, mint egy mezei halandótól, plusz ha valakinek megengedné akkor egy ilyen valakinek, az embereknek nem, nem alacsonyodna le odáig, ő neki csak a lelkük kell. És az emberek hajlamosak rá, sőt szó szerint kívánják a romlásba döntést, vágyják a kárhozatot, és Arielle szívesen segít nekik, vicces kifejezés, használni ezt a szót, hogy szívesen amikor egy démonnak nem nagyon van. Azoknak semmiképpen akik született démonok, akik soha nem voltak emberek.
-Ezzel nem vitatkozhatok, még ha akarnék akkor sem tudnék. Mellesleg itt lent hallottam egy két pletykát, hogy mi is az amit tudsz. Talán ideje lenne kipróbálni,de remélem értékeled, ugyan is te leszel az első pokollény, akivel ilyet teszek.- suttogja rekedtes hangon. Ennél magabiztosabb hangra nem is tellene ebben a pillanatban tőle, és hogy miért? Mert amikor az ajkai még tiltakozna, még ellenkezne, ott a teste igazi kéjdémon lévén már behódolt. Testét most nem érdekli más, csak hogy kielégüljön, hogy megkapja a jussát, még pedig ettől férfitól, ebben a pillanatban nem hajlandó lejjebb adni. És igaz, azért az is hajszolja a vágyon kívül, hogy kipróbálja milyenek is a démonok, de leginkább arra kíváncsi, hogy igazak-e a pletykál, tényleg olyan a nőkkel, ahogy híresztelik. De a tetteiből, mozdulataiból, érintéséből nem éppen egy gyámoltalan férfinek sokkal inkább egy erős, határozott, kemény, érződik rajta, hogy milyen temperamentummal rendelkezik. Határozottan tetszik a démonnőnek a stílusa.
-Ebben teljesen biztos vagyok, hogy így lesz.- Leheli halkan, mikor a falhoz nyomva találja magát, ujjai keményen markolnak a férfi, erős, sűrű fürtjeibe ahogy testét a férfiéhoz préseli, keményen, válaszolva csókjába, vakító fehér, szabályos fogai hevesen mélyednek a bukott puha, érzékien telt ajkaiba, ahogy vörösre pingált körmei a húsába vájnak nyomott hagyva elefántcsontszínbe volt bőrén.
-Így van, az egyetlen aki megkapott, - feleli rekedtes hangon, egy csintalan mosoly kíséretében kezd lassan térdre ereszkedni, hogy olyat tegyen amit eddig nem, halk nyögés hall el ajkain mikor méz színű fürtjeibe merül Cornelius ujjai rámarkolva azokra. Vörös ajkai közé veszi a férfiasságát, lassú, kínzó mozdulatokkal, nyelvének segítségévél, két tenyere hátra siklik, hogy bele markolhasson a volt angyal formás hátsójába, miközben lehunyja szemeit, fekete pillái árnyékot vetnek porcelán színű arcára, először lassabban, majd egyre gyorsabban mozgatja a fejét, egy idő után újra lassít, ezzel is elérve, hogy még jobbak fokozza, felkorbácsolja a vágyát.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Kedd Ápr. 21, 2015 10:59 pm

+18

- De érzed, hogy jól végzem... - jegyzem meg kajánul szavaira, mert érintéseim és ajkaim munkája oly reakciókat és hangokat csal elő belőle, melyek ékesen tanúskodnak arról, hogy nagyon is tudom a dolgom. És eddig az ég egy adta világon semmi trükk sem volt a történetben, csupán egyszerű céltudatos és határozott érintések, melyek predesztinálhatják számára a várható élvezeteket. Megmutatom neki, hogy büszkesége célt tévesztett s olyat dobna el ismeretlenül, mely lényének legbelső lényegét képes érinteni és valamelyest kielégíteni, igazán csillapítania rendünk sajátjaként bennünk lobogó folytonos vágy tüzet. - Akartam? - csendül kérdőn a hangom. - Most is akarom. Téged, mindenestül! És fogom is, minden porcikád a kettőnk örömét fogja szolgálni. - hangom tónusa hol suttogó, hol erősebb, de a határozottságot és magabiztosságot egyik esetben sem hagyja el s a kimondatlan ígéretek is végig ott feszülnek szavaimban. Közben érzem odalent Arielle ingerkedését, tudom, hogy lecsekkolta testem helyzetét, de nincs szégyellni valóm: csak jó, ha tudja, hogy közelsége már harckészségbe hergelt, s abban a tekintetben sincs, hogy a természet milyen paraméterekkel áldott meg, robusztus és erőteljes testalkatom méltó része ez is, nem valami konditermi, szteroidoktól elsorvadt himpellér vagyok... - Vagy annyira perverz? Mesélj csak! Kíváncsi vagyok a legvadabb, legsötétebb fantáziádra, hátha valóra válthatjuk! - nem vagyok híján elképzeléseknek, fantáziának, de kíváncsi vagyok arra, hogy a démonnő mit forgathat szőke kis buksijában, milyen romlottság lakozik benne... a halandóknál erőmmel rásegítek esetleg a tudásszerzésre, de ez itt most nem opció, ilyen eszközhöz nem akarok nyúlni, már azért sem, mert a szavaknak van hatása, teremtő ereje, ezért akarom hallani az ő vörös vonzó ajkairól ezeket a gondolatokat, vágyakat, hogy a valóságban is meggyökerezhessenek s ezért is adtam neki ajánlatot valóra váltásukra. Adjuk meg a módját kérem. - Mi szépet hallottál rólam? Ez érdekel... Persze, hogy értékelem, te pedig azt, hogy a legtöbbet igyekszem majd adni neked... még a végén törzsvendéggé válsz majd. - ha már szövetségesek leszünk, akkor az információk cseréje fontos, sőt elsőrangú lesz, ez pedig mindig megér egy misét, hogy mit beszélnek a pokollények. Persze könnyen lehet, hogy elég szélsőséges dolgokat hallott, mert mindenkinek azt akarom és igyekszem megadni, amire vágyik, mindenkivel így bánok: akinek gyengédség kell azt kapja, ha valaki pedig durvaságot szeretne éjszakáiba becsempészni, annak is tudok mit nyújtani. Bármi, amit a nőkkel teszek, ilyen vagy olyan dolog, de belső lényemből fakad, élvezem, részem és épp ezért tudom olyan jól csinálni. Persze lényem legbelsőbb sajátja a kemény hajthatatlanság, kitartás, ezért a hosszabb hangvételű dolgok mellett teszem le a voksom s testem és mentalitásom is a hosszú, lankadatlan menetekre állt rá, mindig van rejtett erőtartalékom, igazi római maradtam... Persze szavaink közben Arielle testét sem hanyagolom el, eddigi ostromom úgy folytatódik, ahogy eddig ment, több fronton és több módon. Arra, hogy biztos abban, hogy nem fog csalódni, már nem is válaszolok szóban, csak tettekkel: a falhoz nyomom, testem az övének préselem s vad csókba kezdünk, s Arielle még a vért is kiserkenti ajkaimból kicsit fehér fogaival, amit nem bánok, tetszik a vad csók. A vérem rá nem fog olyan intenzíven hatni, mert kéjdémon, de azért ha nyelvével érintkezik, benne is fokozni fogja kisebb robbanással a vágyat, és érdekeimnek megfelelően kielégülésének határát is ki fogja majd tolni, megnyújtva a majdani kéj időtartamát... - Ezzel a címmel ki is egyeznék... - kommentálom szavait, majd úgy döntök, hogy ideje tovább haladni, az eddigi játszadozás se volt rossz, de ezt már túlhaladtuk, így finoman, de határozottan nyomom le a lány buksiját, hogy hímtagommal találja hamarost szemközt magát. Elégedett sóhaj hagyja el ajkaim, ahogy a démonlány szája és nyelve akcióba lép. Élvezem ténykedését, kezem finoman játszadozik fürtjeivel, vagy buksiját simogatja, elégedettségem jeleként. Ugyanakkor vágykeltő ténykedése még jobban felpiszkál, a bennem lángoló tűzre olajat önt s itt jut kezemnek ismét komoly szerep: amikor épp gyorsan mozog Arielle feje, akkor keményebben markolok a mézszín tincsekbe s ellentmondást nem tűrően kezdek el tempót diktálni Arielle-nek, bár a sebességen nem nagyon változtatok, a mélységen azonban igen s csípőm mozgatásával is besegítek, hogy most komolyabban próbára tegyem Arielle képességeit, kiderüljön, milyen is a mélytorok tudása s képes e jókora falloszom tövig "eltüntetni", akárhogy is, a vadító helyzetet torokból feltörő morranásaim kísérik, jelezve, hogy mennyire is élvezem a dolgot. Azonban sokáig ezzel se érem be, pár percecske után ismét némi változást eszközölök: elengedem a lány buksiját, felhúzom magamhoz, hogy megcsókoljam, majd ajkaim elindulnak lefelé a nyakán, csókjaimat apró harapások is fűszerezik s tökéletes keblein hosszabban elidőznek: a dús idomok egyikét kezem kényezteti, míg másiknak bimbóját ajkaim és fogaim, csókokkal, szívásokkal és harapásokkal. Azonban itt nem áll meg a történet: kezeim kisvártatva tovább csúsznak le derekáig, majd ajkaim odahagyják kebleit s kezeim megemelik a vékony lányt könnyedén, hogy némi ügyességgel és gyakorlottsággal fejjel lefelé fordítsam, bal karom dereka köré fonódik s az tartja, míg jobb kezem szabad. Arielle arca ismét hímtagom felé néz, jelezve számára, hogy az iménti csak szünet volt. Viszont most változik a helyzet, odafent fejem lábai között van s most én is kényeztethetem s nem is vagyok rest: nyelvem csiklóját kezdi kényeztetni, először lassan, körkörös vagy hosszanti mozdulatokkal s apró csókokat, szívásokat is vegyítek a játékba. S ha ez nem lenne elég, szabad jobbom is ölére kerül, hátulról karolva, hogy mutató ujjam hüvelyébe csusszanjon, hogy ki s be járva ingerelje Arielle-t s hamarost a középső is becsatlakozik.

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Vas. Május 17, 2015 12:37 am

+18

-Igen, határozottan érzem, hogy méltó vagy a hírnevedre…- lihegem, fülig érő szájjal, ő az első pokollény akivel ilyen közeli testi kapcsolatba kerültem, eddig egy démont vagy bukottat sem engedtem ilyen közel magamhoz. Miért? A válasz baromi egyszerű, általában azt engedek be az ágyamba akit megéri, akiért megéri melózni, mert a végén megkapom a jutalmam, ami nem lehet más, mint a lelke. Viszont, a démonoknak nincs ilyenjük, ezért nem is éreztem szükségét. A halandók, azok olyan játékszerek, amikkel egyszerűen imádok játszadozni, körül rajonganak, és elég egy kis morzsát hinteni eléjük máris a tenyerükön hordoznak, szinte szomjaznak arra, hogy megszerezd a lelküket, imádják, ha romlásba taszítod őket, és én aztán nem vagyok semmi rossznak az elrontója, így egyértelmű volt a számomra, hogy nekem ők a gyengéim. Eszembe sem jutott soha, hogy kipróbáljak egy magamhoz hasonlót. Tulajdonképpen Corneliust is egészen más célból látogattam meg, Asmodeus küldött neki kettő újoncot, hogy lelje bennük örömét, de a bukott angyal t úgy látszik én sokkal jobban lázba hoztam, mint ők. Nem mintha nem legyezgette volna a hiúságomat, de lett volna egy két dolgom, és a főnök nem engem szánt neki, hanem a két ifjabbat, úgy látszik a fickó úgy gondolta, hogy megajándékozza magát velem. És egyezséget, vagyis inkább szövetséget kötöttünk, aminek azt hiszem örülök, nem fogom megbánni, mint ahogyan azt sem, hogy megkaphatom a testét, mindig is érdekeltek, hogy vajon igazak-e a pletykák, amiket a pokol eldugott részeiben suttognak róla, vajon valóban olyan legendásak, mint ahogyan azt az ágyasai regélik? Igen hajtott a kíváncsiság is, hogy kiderítsem ezt, és most meg is teszem. Valamint nyilván ez Asmodeus hatalmát is erősíteni fogja, ha ő és én, a Lord jobb, illetve bal keze össze fog. Tehát ez az egész csak jól sülhet el, az egyszer biztos, és ha neki nem is, bár valószínűleg tisztában van vele, de mondani úgy sem fogja az én számból hallani.
-Ezt örömmel hallom, zene füleimnek a szavaid, azt hiszem igen hosszan tartó és gyümölcsöző lehet a kapcsolatunk,- pihegem, miközben ujjaim elvesznek a sötét árnyalatú fürtjei között, hangjából mindvégig kicsendül a határozottság, a férfiasság, a birtoklási vágy, ami még inkább olaj az immáron pezsgő, lángoló testemre. Démon létemre az olyan dolgokat szeretem, ha uralkodnak felettem, ha én úgy akarom, természetesen egy szánalmas embernek sose hagynék ilyet, de hát ott nem is az a lényeg, hanem, hogy eladja nekem a lelkét, sokszor van hogy nem is kell megdolgoznom azért, hogy megkaparintsam, főleg a férfiaknál van könnyű dolgom, de azért a nőknél sem panaszkodhatom. Csak tudni kell, hogy kinek mit kell mondani, és máris megszerezted magadnak, ilyen egyszerű ez. Miután sikerült feltérképeznem, hogy milyen méretekkel is áldották meg lent, nos meg kellett állapítanom, hogy panaszkodásra nem lehet oka, a gondolatra hogy mennyire szeretném magamban érezni, lábaimat a dereka köré fonni, ahogy karmazsin vörös körmeimet a széles vállába mélyesztem, a gondolatra élénken kezdett lüktetni az ágyékom.
- Majd máskor, ha most mindent elárulnék, mire lennél kíváncsi legközelebb, Honey, nem, nem, majd máskor szót ejtünk róla…- felelem halkan, miközben ujjaim még mindig a tincseibe vannak veszve, kerek hátsómat már ágaskodó férfiasságához dörgölöm, ahogy élesen beszippantom a levegőt félig szét nyílt ajkaim közé.
-Ha kiderítettem a valóság alapját akkor majd elmesélem, Gladiátorom, de addig is lakat a számon. Ha a későbbiekben is ilyen heves és forró bánásmódban lesz részem, akkor azt hiszem elég sűrűn meg foglak látogatni téged,- amúgy sem adtam soha a pletykáknak, nem ez lenne az első eset, ha túloznának, esetleg még azt is meg merném kockáztatni, hogy nem igazak, nem, addig nem vagyok hajlandó egy szót is kibökni amíg nem tapasztalom meg a saját bőrömön, hogy mennyire szavahihetőek ezek. Tudom jól, hogy talán rólam is keringenek ilyenek, de engem ez sosem izgatott igazán, hogy úgy fogalmazzak, egyszerűen leszartam őket, csak azokkal törődtem, akikhez kedvem volt.
Ahogy keményen csókolom húsos ajkait, tejfehér fogaimat erőszakosan mélyesztem a húsába, kiserkentve karmazsin vérét, egy pillanatra elszakadok tőlük, majd érzékien lenyalogatom az utolsó cseppet is a szájáról, hangosan felnyögök amikor számba kerülve robban fel, nem, démon létem révén ám nincs akkorra hatással, de azért megérzem, ahogy még inkább lángra borul a testem, még inkább sóvárgok érintése után, azt hiszem ennyi éven át hiba volt kihagyni őt, de nem hinném, hogy sok mindenről lemaradtam volna, hiszen halhatatlanok vagyunk, lesz még időnk pótolni a hiányosságokat.
Végül térdre ereszkedve markolok bele derekába határozottan, közben ajkaim közé csúsztatom az immáron harcra kész férfiasságát, először lassabb mozdulatokkal, végül egyre hevesebben, gyorsabban csalok elő torkából nyögéseket. Hangosan felsóhajtok mikor keményen markol bele nap szítta tincseimbe, Körmeimet bele vájom az elefántcsontszínbe vont bőrébe, talán nyomott hagyva rajta, ami amúgy nem sokára úgy is be fog gyógyulni rajta, démonlétnek köszönhetően. Cornelius kezei segítségével egyre mélyebb tempót sugall. Ebben a pillanatban szívesen teszek a kedvére, ami nem sokszor szokott előfordulni… konkrétan ez az első ajakalom, hogy valakinek örömöt, élvezetet akarok okozni, és nem mellesleg, tudom, hogy úgy is vissza fogom kapni. Tehát olyan mélyen fogadom ajkaim között a férfiasságát amennyire csak képes vagyok rá, míg végül egészen el nem nyelem. Ha nem lennék képes ilyenre… akkor nos elég béna kéjdémon lennék, ezerötszáz évem alatt azért tanultam egy s mást a szexualitásról és a férfiakról. Meglepődve pillantok rá amikor hirtelen felhúz a karjaimnál fogva, de nem tétovázok sokat, szenvedélyesen viszonzom csókját, szája minden egyes zugát feltérképezve nyelvemmel, ahogy ujjaim ismét a hajkoronáján simít végig, ezúttal tőlem nem megszokott módon lágyan, majd hogy nem cirógatva. Mikor szájával a nyakamon levándorol, ajkamba harapva döntöm hátra a fejemet, egyik kezem még mindig a hajában túr, miközben a másik ismét a lába között elhelyezkedő testrészét kezdi el kényeztetni, határozott mozdulatokkal mozognak rajta ujjaim, olykor a golyóit is masszírozva, őket sem szabad kihagyni az élvezetekből. Ahogy nyelve elér a melleimhez, azokat kidomborítva, felkínálva neki őket, nyögök felhangosan, ezzel jelezve, hogy mennyire jól is esik nekem, és milyen érzéseket kelt porhüvelyem kívánatos testében. Meglepődve felsikkantok amikor egyik hatalmas tenyere a derekamra vándorolva kap fel és fordít fejjel lefelé. Egyik keze határozottan tart a derekamnál fogva, nincs túl nehéz dolga, ha elnézzük testünk különbségét, gazellalábaim a levegőben lógnak, arany fürtjeim, majdhogy nem a földet söprik.Mikor lábam között megérzem ajkait, nyelvét, hangos sóhajtás csusszan ki ajkaim közül, majd én sem vagyok lusta, szám közé véve újból kényeztetésbe kezdek, lassú, őrjítő mozdulatokkal, egyik kezem a fenekére vándorolva belé markol, másikkal ujjaimmal finomabb, de keményebb mozdulatokkal kezdem el masszírozni a golyóit, nyelvemmel közben végig szaladok férfiasságán nyalogatva, mintha egy finom ízesítésű fagylaltot akarnék elnyalni éppen, néha a fogaimat is segítségül veszem és olykor bele, bele harapok finoman. Egyre hangosabban és gyorsabban kapkodom a levegőt, mikor megérzem ujjait is nyögéseim is hangosabbá válnak, amennyire képes vagyok annyira ringatom csípőmet ezzel is a kéj felé terelni vágyamat, ami nem túl sok, de az az egy két centi is számít-e, közben újból számmal kezdem el kényeztetni egyre inkább gyorsuló mozdulatokkal, az a célom, hogy őt is az élvezet felé sodorjam, de ha ez bekövetkezne akkor abba hagynám, amennyire csak lehet el akarom húzni, de addig is egyre határozottabban mozog a szám rajta...

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Pént. Jún. 05, 2015 12:19 pm

+18

- Pedig még bele se kezdtünk igazán. - jegyzem meg kuncogva lihegő szavaira. Itt annyi élvezetet kaphat, amennyit csak akar, amíg én is jól szórakozom és jól érzem magam. Tudom, hogy miként viszonyul Arielle a pokollényekhez és a halandókhoz, hogy ha a hálószobáról van szó, eddigi létében a dominancia az övé volt, de most, hogy karjaim közé került, majd meglátja, hogy lehet ez másképp is. Ott van bennem az erő és a tudás, na meg a karizma, hogy erre rábírjam és megmutassam neki, ez is lehet élvezetes, sőt, hogy velem mennyivel jobban jár, mint bármelyik szánalmas halandóval. Ha együttlétünkből lelket nem is szerez, így nem profitál, más tekintetben nagyon is, mert olyanban lehet része, amiben eddig aligha s ha valaki, hát én képes vagyok olyan kielégülést hozni számára, amit eddig még nem ismert. - Igen, ahogy mondod. - adom meg a választ Arielle kijelentésére s ezzel ennyiben is maradunk, hiszen elértem, amit akartam: nem egy alkalomra, de hosszútávra sikerült ezzel Arielle-t mint szeretőt és szövetségest megszerezni, ami mindenképp jó számomra. Közben érzem tapogatózó érintéseit és tudatom azt is érzékeli, hogy milyen hatással vannak rá a tapasztaltak, mire elégedett vigyor ül ki az arcomra. - Rendben, de egyszer el fogod regélni... - ha nem, hát nem, ebben az esetben saját gondolataimra hagyatkozom és teljesen kezemben tartom az irányítást, elvégre megvolt a lehetősége, de jobbnak látta így, én pedig ezt szabad kéznek tekintem... - Lakat? Inkább a kéjes hangok fognak gátolni a beszédben cicus, amiket buja ajkaid közül elő fogok csalni. - adom meg neki a feleletet, mely egyszersmind ígéret második közlésére nézve. Azonban a szavaknak eddig volt szerepe, most már csókokkal foglaljuk le ajkaink s Arielle kiserkent némi vért is, ami csak olaj lesz a tűzre, még ha nem is lenne rá szükség, mostantól biztos, hogy ha lennének is gátlások a másikban, már tova tűnnének s a perzselő vágy és kéj maradna csak helyettük. Erről tanúskodik hangos nyögése is s én nem teketóriázok, fejére helyezve kezem nyomom lefelé, hogy hamarost előttem térdeljen. Élvezem ténykedését, azt, hogy ez az általában csak magával foglalkozó démonnő akar most nekem örömet okozni, és sikerül is neki, érti a dolgát, ami azt illeti. Persze itt sem hagyom csak saját módjára ténykedni, hamarosan kezem hajába markol s úgy diktálok neki tempót és mélységet, próbára téve képességeit és keményen megdolgoztatva, de örömömre és élvezete tökéletesen veszi az akadályt. - Ha már a szád ilyen jó, akkor igen vad este elé nézünk... -jegyzem meg kajánul, majd lassan úgy érzem, hogy tovább kéne vinni a dolgokat, így húzom fel és csókolom meg Arielle-t majd kezdek újfent teste kényeztetésébe, melyről ő nem tudhatja, hogy csak közjátéknak szánom, de mikor megfordítom s hallom meglepett sikolyát, nyilvánvalóvá válhat a dolog számára. Ezzel egyetemben az eddigi tendencia is megváltozik s ez már a kölcsönös örömszerzés helyzete lesz, míg én fent ténykedek ölén, addig az ő ajkai, nyelve és keze is dolgozik őszinte élvezetemre. Bár szilárdan tartom, hogy ne essen le, csípőjének van annyi mozgástere, amennyit kíván, úgy fogom derekánál fogva, hogy ne akadályozzam. Élvezetes játékára golyóimmal s komisz harapásaira én se maradok adós, nyelvem ölét odahagyja, hogy míg ujjaim hüvelyét ingerlik, addig nyelvem a helyzetnek köszönhetően előnyösen elérhető popóját kezdje ingerelni, körkörös, vagy épp hosszanti mozdulatokkal, olykor pedig apró döfésekkel. De ha ez nem lenne elég, gyűrűs ujjam is becsatlakozik ebbe a ténykedésbe, hogy finoman és lassan hatoljon be, így pedig három ujjam eltérő helyen és ritmusban mozogjon benne. Persze ez se tart az örökké valóságig, nekem is kéne egy kis pihenő, mert kezd túlságosan is jó lenni, amit Arielle művel odalent, így óvatosan leeresztem, de nem nagyon kap pihenőt, mert máris lánc fogja meg s húzza fel csuklójánál fogva karjait, hogy pucsító helyzetben tartsa meg a démonnőt, a láncok adják egyensúlyát, szemét pedig egy kendővel be is kötöm gyorsan. - Na, mit is tegyek veled... - kérdezem kicsit tanakodva s a fülébe súgva,, míg kezem gerince mentén szalad végig finoman, majd erre ellenkező módon jókorát paskol a lány buján és ingerlően domborodó fenekére.

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Csüt. Jún. 11, 2015 1:52 am

+18

Be kell vallanom, hogy egy kicsit furcsán érzem magam annak fényében, hogy eddig az én kezemben volt a gyeplő, én irányítottam a halandókat, azt tették amit én akartam, ha ahhoz volt kedvem akkor orgiákat csaptak, vagy…. Csak engem kényeztettek- Bár az utóbbi igen ritkán fordult elő, csak kivételes esetekben és ahhoz nagyon ki kellett érdemelnie annak az embernek akit megengedtem, hogy hozzám érjen, hogy letaperoljon. Viszont ez az eset egészen más, különleges, a maga nevében. Hiszen Cornelius irányít, és ez a dominancia ebben az esetben tetszik, nem tudom, hogy miért, de valamilyen fura módon élvezem ahogy hozzám ér, hogy ő parancsol, hogy ő az erősebb, a szadistább. És az az igazság, hogy az évek alatt a pletykákat, amiket hallottam róla, igazán kíváncsivá tettek, természetesen. De sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen kontaktusba kerülhetek vele. Ami azt illeti, amikor ide látogattam hozzá most, akkor sem ilyen céllal, sokkal inkább Asmodeust utasítását követve tettem meg, és nem, eszem ágában sem volt olyan dolgokat tenni vele, amit éppen teszek, vagy legalábbis vágynék rá, hogy megtegyem. Mégis az a nyers erő ami sugárzik belőle, az a temperamentum, amire nekem, amire a porhüvelyemnek igazából szüksége van. A halandók vágya csekély ahhoz képest amit ez a férfi áraszt, tőlük megkapom a lelküket, ami igazán finom és nem mellesleg a dolgom, de Cornelius… ő teljesen más, talán azért mert ő is a kéjt szolgálja pont ugyan úgy, mint én… nem tudom.
-Gondolom ez hamarosan változni fog,- felelem neki pimaszul, kicsit furcsa érzés amikor ráébredek arra, hogy igazából szövetségesre leltem a személyében. Úgy értem, ez itt a Pokol, és nem sokan foglalkoznak azzal, hogy kit szúrnak hátba, bárki képes erre, elvégre nem angyalok vagyunk. De alkalomadtán azért előfordulhat egy egy különleges eset, amikor az ember démona hűségesebb egy úgy mond barátjához, vagy a főnökéhez. Asmodeust soha, semmilyen körülmények között sem árulnám el, és igazából bármire hajlandó lennék érte, megdolgoztam azért, hogy ott legyek most ahol, és senkinek sem hagynám, hogy elvegye tőlem ezt a pozíciót, még ennek a szexi gladiátornak sem. Nem mintha attól félnék, hogy ezt akarná, nem, neki is meg van a helye, a főnököm oldalán. Én a jobb, ő pedig a bal keze, és talán igaza lehet, így Asmodeus is erősebbnek tűnhet, ha mindketten nem csak mellette állunk, de egymás szövetségesei is leszünk. E mellett pedig igazán jól is szórakozhatunk, ha már egyszer ez a dolgunk, az újdonság varázsával hat rám az egész helyzet, és hiába akartam először oly sietősen távozni, most már lelépni nincsen kedvem.
-Egyszer majd bizonyára el fogom mesélni, talán…- nem tudom, hogy el akarom-e vagy sem neki mondani. Meg amúgy is, ha igazán tökös legény, és valóban olyan mint amilyen a pletykákban leírják, akkor nem lehet nehéz neki kitalálni, nem? E mellett meg azt sem hinném, hogy majd pont neki kellene adnom támpontokat magammal kapcsolatban, úgy hiszem fel fogja találni magát. Illetve tetszik, hogy ennyire határozott, nyers és birtokló. Nem hittem volna, hogy a fájdalmat ennyire lehet élvezni, pedig egyszerűen így van. Bár azt hozzá kell tennem, nem mindenkinek hagynám, hogy így érjen hozzám.
-Jó lenne, ha végre mutatnál is valamit, vagy mondjuk az ajkaidat másra használnád a felesleges dumálás helyett,- válaszolom neki kötekedő hangon, hiszen teljesen tisztában vagyok azzal hogy így lesz. Ami azt illeti, már most így van, egyszerűen alig ér hozzám, csupán ezek az apró, futó érintések is elég ahhoz hogy lángra lobbantsa a testemet, hogy a vágy bódítóan égessen, hogy megakarjam tapasztalni mi is az amit tud, és mi az amit nem. Nem mintha azt gondolnám, hogy létezik ilyen, mert az ki van zárva. Miután szenvedélyes csókot váltva kiserken ajkai vékony hámrétege alól a karmazsinvörös, édeskés vére, nem vagyok rest lenyalni, csak olaj a tűzre, ha volt is bennem még félelem, vagy esetleg meg akarnám gondolni magam, akkor ez a pár csepp vére azt is elsodorta, ebben a pillanatban nem tudok másra koncentrálni csak ő rá. Életemben először olyat teszek, amit még soha, eddig senkivel sem, nem tudom miért, de szeretnék neki örömet okozni, ajkaira hangos hörgéseket, nyögéseket csalni, ami vágyának elapadhatatlan jelét mutatják, így számmal kényeztetni kezdem hatalmas hímtagját.
-De csak akkor ha a tied sem marad le az enyém mellett,- búgóm ajkaira, amikor felhúz magához. Ezután fejjel lefelé lógva találom magam, lábam köze az arcába virít, míg az ő férfiassága az enyémbe. Ez a férfi minden egyes mozdulatával tud meglepetést okozni, minél többet kapok tőle, annál inkább kívánom, annál többet akarok tőle.
Minden módot megragadok hogy egyre inkább felingereljem őt, egészen addig akarok menni míg eszét nem veszi a szexuális izgalom, és azon túl, ezért nyelvem golyóit kényeztetik, tejfehér fogaim játékosan mélyednek férfiasságába, nem kegyetlenül, de annyira igen, hogy ezzel a kis fájdalommal még inkább feltüzeljem. Ahogy megérzem érdes, forró nyelvét a hátsó nyílásomnál meglepetten sikkantok… vagyis sikkantanék, de mivel a szám foglalt, ezért elnyeli a sikolyom. Közben ujjai a hüvelyemet ingerlik ahogy mozognak bennem, vörös körmeimet a bőrébe vájom, egyre inkább izgek-mozgok keze között, altestemet mozgatom, megfeledkezek róla, csak azzal foglalkozom, hogy nekem jó legyen, hogy nyelvének és ujjainak segítségével minél előbb elérjen az orgazmus hulláma. Testemen apró remegés fut végig, izzadságcseppek gördülnek le gerincem mentén, kapkodva veszem a levegőt, mikor nyelve után harmadik ujja veszi át a helyet popomban. Csak, hogy… csak hogy amikor már megérzem a kielégülés szelét, hirtelen abba hagyja.
De mielőtt vehetnék egy kis szusszanásnyi lélegzetet, kezeim a magasba emelkednek ahogy elkapják a csuklóimat, majd nefelejcskék íriszeimre kendő kerül így teljesen megfosztva az élvezettől, hogy érinthessem és láthassam. Azt mondják, ha egy két érzékszervtől megfosszuk a másikat, akkor sokkal érzékenyebbé válik… hát ez igaz.
Ahogy lehelete cirógatja bőrömet, élesen szívom meg az alsó ajkamat, , megborzongok mikor ujja gyengéden fut végig hátamon, majd annál keményebben csattan tenyere hátsómon, nem bírom elnyomni a mellkasom mélyéről feltörő kéjes sóhajt. Habár nem látom, biztos vagyok benne, hogy elefántcsontszínbe vont bőrömön ott éktelenkedik a piros folt.
-Elégíts ki, dugj meg… - lehelem neki érdes, karcos hangon a bennem tomboló fékezhetetlen vágytól, fenekemet még inkább kidomborítom, az ölem bizsereg, szomjazza végre a jussát.

Arielle
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Arielle
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_mve7g5y6RW1rs93w5o1_r1_500
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Tumblr_inline_mn2cm23pSp1rz3fme

Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   Hétf. Júl. 06, 2015 9:18 pm

Nincs kegyelem. Ha most lennék halandó, minden bizonnyal magamra tetováltattam volna ezt a mondatot, de szerencsére az emberi lét és a hús béklyói nem kötnek, így nincs szükségem semmi ilyen divatos firlefáncra, hatalmam és viselkedésem elég beszédes. Szóval nincs kegyelem, csak az én akaratom, amit tűzön és vízen át, de keresztül viszek, nem engedve, még ha üzletelni és alkudozni szoktam is. Persze eszközökben sem válogatok... s lám, most is megmutatkozott jellemem, elértem, hogy a pokol büszke kéjdémon hölgye, aki még pokollényt nem engedett magához, most nekem tárja szét combjait sőt, lassan már egyenesen könyörögjön érte... na, az még odébb van persze, de mindent meg fogok tenni, hogy elérjem ezt a hatást. Ehhez pedig nem is kell nagyon mást tennem, csak önmagam adni gátlástalanul és szabadon, felszínre engedve mindazt, amit mondjuk a halandók már nem tudnának elviselni, vagy csak testi épségük árán a kéj mindent elsöprő világából, melybe legalább annyi kín is vegyül, mint élvezet. - Majd megtudod. - adom meg a zárszót pimasz kijelentésére s figyelmem inkább már rá fordítom, hiszen ez túl van tárgyalva, legalább is a jelenlegi felfokozott állapotban így érzem és inkább vonzó testének szentelem figyelmem. - Jó kis mesedélután lesz! - most rajtam a pimaszság sora és én cukkolom őt kicsit. Kérdésem nem fantáziátlanságról árulkodik, sőt, mondhatni "lovagias" ajánlat volt a részemről, de ha neki az igazi vágya az, hogy teljesen alávesse magát, mint érzem kisugárzásából, ám legyen! Tőlem megkap mindent, nem fogok fukarkodni és egyhamar ki se eresztem karmaim közül, a kéj és kín mélységes bugyrait végig fogjuk járni rendesen... - Az orcátlanságodért még megkapod a magadét! - jegyzem meg fenyegetően, de egyszersmind ígérettel teli hangon, hiszen pimaszsága tényleg piszkálja bennem a démont, ezzel csak az éri el, hogy még keményebben bánjak vele, ami most egyelőre még a vad csókcsatát jelenti, mely odáig fajul, hogy több a fogaink, semmint az ajkaink szerepe már s hogy vérem az ő nyelvén köt ki és robbant benne kéj s vágy bombát. Ez az egész elég már ahhoz, hogy még csak ne is nagyon kelljen őt nyomnom lefelé, már tudja is a helyét. Amellett, hogy ördögien jól teszi a dolgát, tudom, hogy most olyanban részesülök, amivel megint csak a kivételes boldog kevesek közé emelkedhetek s ez csak még jobban felpiszkál, még nagyobb birtoklási vágyat szít bennem s úgy egyáltalában vágyat Arielle iránt. - Nem volt még panasz és nem pont most lesz! - válaszolom cseppet sem szerényen, sőt, akár a nagyképű jelzőt is megkockáztathatná bárki, bár tudom, hogy az én esetemben ez inkább gőg, római gőg, természetem elemi része. Olyan, mint amikor a városatyák az ellenség előtt felhúzva köntösük megmutatták, hogy van mivel fiakat nemzeni a fogságba esettek helyett és hiába próbálkoznak zsarolással... butácska történet, de nekünk, akik ezeken nőttünk fel, mindennél többet számított és viselkedési mintát adott. De nem csak gőgre, büszkeségre és tartásra tanított ez, hanem fondorlatosságra és meglepő viselkedésre is, amit Arielle a pózváltással hamarost megtapasztalhat. És ha ez nem lenne elég, ott van nálam a gyors cselekvés is, amit most szintén megérezhet vendégem, mert semmi idő nem telik bele s már ajkaim és nyelvem őt kényeztetik érzékeny pontjain sőt, még ujjaim is bekapcsolódnak egy idő után a játékba. Persze, amit ő művel velem odalent igen csak ínyemre van s egy mezei halandó már ennyitől is kész lenne, de ez rám nem igaz s az, hogy az ő élvezetére koncentrálok csak még jobban segíti az önkontrollom. Élvezem és örömmel tölt el, ahogy vonaglik, ahogy testén végigfutnak az apró remegéseik, érzékei megborzonganak, fehér, selymes bőrét az élvezet verejtékcseppjei nedvesítik és teszik még kívánatosabbá felhevültségében. Mindez már nekem is túl sok, de más értelemben, mint Arielle-nek, aki érzem, hogy a kielégülés peremére sodródott. Más körülmények között nem zavarna, eljuttatnám a csúcsra és aztán újra, meg újra... de most nem ez a célom, nem ezt akarom, sokkal inkább azt, hogy az első orgazmusa eléréséig szinte beleőrüljön az egészbe. Ez lesz a leghosszabb út ma este számár kétségkívül, ehhez pedig még csak pár lépést tettünk meg s újabbat teszünk meg most, ahogy leeresztem, majd rögtön ki is láncolom és elveszem a látását ideiglenesen. Karcos, vágyban pácolt szavaira csak felnevetek és újabb csattanás hallatszik, de ezúttal már nem a tenyerem, hanem egy korbács csattan lazán Arielle fenekén. - Meg foglak cicus, kíméletlenül, de majd könyörögni fogsz érte... - szavaimat ismét a fülébe mormolom, míg ujjaim közben csiklóján köröznek. De másik kezem még szabad, illetve Arielle nem láthatja, hogy mi a helyez, így csak azt érezheti, amikor szépen domborodó kebleinek vágytól ágaskodó bimbóira két fém csipesz szorul, melyeket lánc köt össze s apró súly lóg rajta. Ajkaim nyakába csókolnak, majd harapnak, míg szabad kezem újabb eszközt kerít elő és hamarost valami újat is érezhet Arielle a nyakát csókoló ajkaim, a kebleit kínzó eszköz és a lent működő ujjaim mellett: egy áramvonalas, rezgő tárgy siklik jól síkosított popójába s utána ismét távolabb lépek tőle, és teszek egy kört körülötte, az ismét kezembe kerített korbáccsal pedig találomra kap egy egy csapást, mikor látom és érzem, hogy kezdene neki túl jó lenni a helyzet, hogy a fájdalom visszarántsa kicsit, ne hagyjon neki nyugtot. Persze olykor csak a levegőbe suhintok, hogy azt higgye csapás érkezik, miközben nem s ez nehezebben kiszámíthatóvá tegye a dolgot. Démoni porhüvelyének persze ez meg se kottyan, gyorsan regenerálódik, de az érzés akkor is megmarad... persze ez se tart a végtelenségig, mert az én örömöm is csúszik ezzel, így koppan egyet a korbács nyele a padlón, majd egyik kezem csípőjére teszem, a másik szőke fürtjei közé markol, míg hímtagom keményen hatol belé s hajánál fogva feszítem ívbe hátát és így kezdek el dolgozni benne keményen, míg a másik helyen továbbra is ott a vibrátor...

Quintus C. Dolabella
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

Quintus C. Dolabella
animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Faj : bukott angyal
Posztok : 1619
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 : A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ 3rZvgf4
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/ Empty
Vissza az elejére Go down
 
A KIFORDULT ELME CSARNOKA /CORNELIUS "KIS PLACCA"/
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Cornelius D. Vorhis
» Lucinda & Cornelius
» Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/
» Cesariel & Cornelius - It's time to play the Game

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other places
A városon kívüli területek
 :: Pokol körei
-