Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Lilith & Arielle (+18)




Tárgy: Lilith & Arielle (+18)   Kedd Márc. 15, 2016 2:01 pm

Az angyal ott csücsül ahol hagytam... a pokolban, a szállásomon, hónapok óta nem jártam a földön, egészen idáig Cesarielel foglalkoztam. Szép lassan fogom elfogyasztani, nem fogok kapkodni, minden egyes pillanatot ki fogok élvezni, és imádni fogom, hogy úgy fog táncolni ahogy én fütyülök. Mert, hogy el fog érkezni ez a pillanat, abban száz százalékosan biztos vagyok. Nem hittem volna, hogy Cornelius be fogja tartani azt amit ígért, hogy szerezz nekem egy angyalt. És szerzett, na nem azért, mert nem hittem a bukott angyal képességeiben, hiszen ő Asmodeus bal keze, mindenkit az ő kezei formálnak lent a pokolban démonná. Csak azt nem gondoltam, hogy ennyire kellene neki az, hogy kapcsolatba álljon velem. De a lényeg, hogy megkaptam tőle ezt a mennyei tüneményt. Tudtam, hogy vele lesz a legnehezebb dolgom, tudtam, hogy meg kell dolgoznom majd azért, hogy az enyém lehessen a lelke. De azt is tudtam, hogy végül mennyire fogom élvezni amikor ez megtörténik, és hogy Asmodeus mennyire büszke lesz rám. De most már ideje volt felmennem a földre, voltak ott is elintézendő dolgok, ráadásul, ráadásul a clubokba is be kellett néznem. Meghagytam a két legjobb emberemnek, hogy vigyázzanak az angyalra, és ha valami balul üt ki, példának okáért elszökik az illető, vagy kár keletkezik bennük, Cornelius kegyire fogom bízni őket. Ezért első dolgom az Asmodeus által rám bízott clubba vezetett...
Határozottan bámulok az előttem álló férfira, össze húzott szemekkel mérem végig, csokoládéra emlékeztető íriszeim most inkább az ónixot juttatja a vérfarkas eszébe, mintsem az édeskés édességet. Nem fér a fejembe, hogy hogyan nem lehet egy egyszerű feladatot teljesíteni, vagy, hogy pár hónapig nem léphetek le anélkül, hogy valami gáz történne itt. Nem beszélek hozzá kódnyelven. Hogyan lehet az emberi természet ennyire ostoba? Ezért tart ott az emberiség ahol éppen tart.... na nem mintha annyira panaszkodni szeretnék. Hiszen ha nem lennének ennyire ennivaló romlásra vágyó természetük.... akkor mégis, nekünk, pokollényeknek mégis mi lenne a dolgunk? Teljesen unalmas világban élnénk. Mert hogy mindennek meg van az oka, annak is hogy van Menny, Pokol, démonok, angyalok. Ez olyan, minthogy a reggeli kávédat nem iszod meg tejpor és cukor nélkül.... elképzelhetetlen. Most képzeld el.... milyen lenne, ha nem létezne a gonosz és nem léteznének a démonok? Mi dolguk lennének a glóriával, meg rózsaszín cukormázzal körbevont angyalkáknak.... semmi sem.
A kettő képtelen működni egymás nélkül, és nézd meg mégis azon vagyunk, hogy elpusztítsuk egymást, mert ilyen a természetünk. Mert habár az angyalok nem vallják be, mégis mindkét faj arra hajt, hogy övéké legyen a dicsőség. Az angyalok azért, hogy elmondhassák.... látjátok mennyire bénák vagytok démon létetekre? Viszont a démonoknak meg kihívás, felhívás keringőre, hogy minél több embert tudjanak átállítani a saját oldalunkra. Habár, nem mintha olyan nagyon nehéz dolgunk lenne, mert nem kell agyon erőltetnünk magunkat. Elég egy kis elszáradt morzsa a torta végéről és máris vad alkudozásba kezdenek. Leszarják istent, meg a lelküket, sokkal fontosabb a pillanatnyi boldogságuk, lényegtelen, hogy meddig tart, és hogy utána örökké tartó szenvedés lesz az ára. Csak az a lényeg, hogy abban a percben igen is élvezzék a dolgot, és ezért szó szerint bármire hajlandóak. Nem kell mást tenni, csupán azt mondani amit éppen hallani akarnak és máris nyert ügyed van, tetszik vagy sem. Mert az ember így lett össze gyúrva, éhezik arra, hogy megkísértsék őket, ritka olyan alapanyagot találni, akit meg kell dolgozni rendesen.
Sosem voltam a könnyű játszmák híve, mindig is a nehezebb feladatokat imádtam, amiért küzdeni kell, sokkal édesebb annak a gyümölcsnek a húsa, mint amit meg rágnak mielőtt a szádba köpik. Lásd a pokolban rám váró szárnyast is.
Rájöttem, hogy hogyan tudnék minél hamarabb egy pár lelket beszerezni, a romlottság melegágyában, egy olyan clubba ahova csupa ilyen ember jár, számomra olyan ez, mint az édenkert. Hamar sikerült egyezséget kötnöm a club vezetőjével, csupán kicsit mélyre kellett ásnom, és máris ott volt a markomban a lelke, várva arra, hogy halála után a pokol tüzében eddze magát démonná, majd kiderül, hogy démonná válik.... vagy inkább ott ragad. Sejtettem, hogy valószínűleg az utóbbi fog teljesülni, az ilyenekből nem lesz semmi, sem a Földön, sem a Pokolban...
-Még egyszer kérdezem.... mi volt olyan nehéz azon, hogy azt mondtam ne engedd be, lehet hogy túl értelmesen beszélek hozzád? Esetleg más eszközhöz kellene folyamodnom....?- a farkas nyelt egy nagyot, tisztában volt azzal, hogy kicsoda, micsoda vagyok, de nem tehetett sok mindent minthogy engedelmeskedett. Az, hogy az a vadász bejutott nem is ő volt a hibás, a társa volt a béna, mégis ő fog büntetést szenvedni érte. Mikor a védelem jogán nyitná ki a száját én megelőzöm, hirtelen előtte termek, ujjamat a farkas ajkaira helyezem.
-Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra, csak tedd a dolgod, ahogy eddig és jóba leszünk.... különben, ki kell törnöm a nyakad, és eddig bírtalak.- azzal kinyitva az ajtót keményen becsapom magam mögött. Inkább keresek valaki olyat, aki lefoglalja a gondolataimat, akivel meg kell küzdenem. Asmodeus mostanában nem igen ér rá, nagyon el van foglalva az újdonsült.... nem is tudom mijével.... játékszerével? Ezért pár dolgot el kell intéznem, és ha már itt vagyok.... azt hiszem meglátogatom mesteremet is.
Gesztenye barna tincseim egyenesen tapadnak a derekamra, egy szűk vörös színű ruha van rajtam, pont combközépig ér, és bőven mutatva dekoltázsomból is. Hozzá egy fekete, platform cipőt választottam, ahogy elsietek egy tükör mellett, gyors ellenőrzést végzek, tetszik nekem ez a bőrruci, az édes pofi sokat segít rajtam. A szőkét már meguntam, szegény holtan hever valahol, valaki biztosan rá akad...
Ahogy elintézem a dolgaimat Lilith seattle-i clubja elé füstölök, gondolkodás nélkül lépek be, nem foglalkozom senkivel, felsietek a harmadik szintre, a galériában örök állnak.
-Lilith-hez jöttem,- mondom az egyiknek keményen, majd bevezetnek a lakrészébe, a kanapé karfájára ülve várom, hogy megjelenjen az a nő, akitől annyi mindent tudok.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : Démoni
Gif vagy kép :
Play-by : Miss Rachel Miner
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 41
Kor : 1500
Lakhely : Pokol
Rang : Asmodeus rendje
User neve : K.
Vonal2 :
Családi állapot : Van egy őrangyalom
Különleges képesség : Bájosan ördögi és ördögien bájos tudok lenni.
Foglalkozás : Elvinni a lelked, valamint Asmodeus jobb keze.
Felöltött alak :

Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Lilith & Arielle (+18)   Kedd Márc. 15, 2016 4:48 pm

Azóta, hogy a legutóbb összefutottam Lucretia-val a Pokolban - mi tagadás, egészen érdekesen alakult az az alkalom, már ahhoz képest, hogy arról a kibírhatatlan kis törpéről van szó -, be sem tettem oda a lábamat, hanem inkább a felszínen töltöttem az időmet. Mivel a bordély, nem meglepő módon, remekül működik, itt mindig találok a magam számára táplálékot, hiszen az egész helyet belengi a kéjvágy jellegzetes illata. Ettől szép ez a hely.

Éppen a levelezéseimet intéztem a számítógépem előtt ülve, amikor kopogtatnak az irodám ajtaján. Erre azért van szükség, mert akadnak bizonyos, kényes kuncsaftok, akikkel csak ilyen formában érintkezem, ha az üzletről van szó, ők azok a befolyásos, újgazdag személyek, akik, bár engem nem tudnak megfizetni, a legjobb lányaim árát azért képesek kicsengetni, némi utazási költséggel együtt, hogy a választott lányt, vagy olykor lányokat, egy általuk választott helyen tegyék magukévá, a bordélyon kívül. Ilyenkor természetesen testőrséggel engedem őket útjukra, és amikor végeznek, az őreik visszakísérik őket ide. Bár a lányok nem pótolhatatlanok, azért sok időbe telik, mire kiképezzük őket annak érdekében, hogy jól tudják végezni a munkájukat, éppen ezért, igencsak dühös lennék, ha bármelyikükkel történne valami. Könnyen lehet, hogy vérfürdőt rendeznék… Mert miért ne?
Még befejezem az utolsó sorokat, és rákattintok a küldésre, csak utána szólalok meg:
- Szabad! - a hangom, bár most egészen halk és nyugodt, szinte csattan az iroda méltóságteljes csendjében.
Sarikamis, az egyik kedvenc démon játékszerem nyit be, aki ezúttal, szokásos fekete alakja helyett, egy jóképű, de kissé marcona ábrázatú, szőke férfi porhüvelyét szállta meg. Corneliustól kaptam ajándékba, talán néhány hónappal ezelőtt, és azóta, mondhatni rendszeres vendége a hálószobáimnak. Bár nem olyan leleményes szerető, mint a fiam, azért az a méretes farok, amit a lábai között tart, igencsak kedvező kárpótlást tud jelenteni. Ráadásul mindenki tanítható, ugyebár.
- Egy nő jött hozzád, úrnőm.
- Egy nő? - vonom fel a szemöldökömet egy pillanat erejéig.
Nők nem sűrűn szokták tiszteletüket tenni a közelemben, mivel igen kevesen ütik meg köztük azt a mércét, aminek nyomán hajlandó vagyok kezdeni velük. Ha férfiakról van szó, sosem vagyok válogatós, ám a gyengébbik nem tagjai teljesen más lapra tartoznak. Közülük csak keveseknek engedem meg azt a luxust, hogy akár csak egyetlen egy éjszakát is velem töltsenek. Gonosz lennék? Meglehet, de pokolian élvezem, ahogy kínozhatom őket azáltal, hogy tudják, nem kaphatnak meg. Kész öröm nézni, ahogy elemészti őket az irántam érzett vágy.
Szabadjára engedem démoni képességemet, és letapogatom a lakosztályomat. Úgy van, ahogy Sari mondta: a nappalimból egy nő energiáját érzékelem, ami azonban mosolyt csal az ajkaimra. Egy démonról van szó, régi, mondhatni kedves ismerős, egy a tanítványaim igencsak népes táborából. Hát igen, ha valaki olyan régóta létezik démonként, mint én, sok elkárhozott lélek megy át a keze alatt, vagy buktatja meg például az angyalokat, mint annak idején a rómait.
- Máris megyek - kapcsolom ki a gépet, majd felállok az íróasztaltól. - Menj vissza a helyedre, Sari!
A démon meghajol, majd távozik, és beteszi az ajtót maga mögött. Én addig vetek egy pillantást az irattároló-szerkrényemen lógó tükörben visszatükröződő képmásomra. A hajamat ezúttal hosszú fonatba rendeztem, amely egészen a derekamig ér. Ez akár “jókislányos” megjelenést is kölcsönözhetne a megjelenésemnek, ha nem lenne ott a ruhám - na meg az egész kisugárzásom -. A kis fekete nem sokat bíz a képzeletre, sőt, éppen ellenkezőleg, ha lehet, még inkább kihangsúlyozza méretes kebleimet, már, amennyiben ez egyáltalán lehetséges. A sminkemben egyértelműen vörös rúzsom dominál. A lábamon egy szegecsekkel díszített magassarkút viselek éppen.
Elhagyom az irodát, majd rövidesen belépek a lakrészem nappalijaként funkcionáló helyiségbe, ahol már meg is pillantom Arielle-t.
- Látom, porhüvelyt cseréltél - mérem végig legújabb szerzeményét, amely ezúttal egy barna hajú leányzó.
Köszönéssel felesleges lenne bajlódnom, az a fajta vagyok, aki jobb szeret azonnal a lényegre térni. Ritka, hogy a kötelező udvariassági körök nyűgjével vesződjem.
Amikor legutóbb találkoztunk, még szőke volt, de a mi fajtánknál nem ritka, hogy valaki olyan gyakran cserélgeti a külső megjelenését, mint más az alsóneműjét. Talán én magam vagyok az egyike azon kevés kivételeknek, akik az eredeti porhüvelyüket használják, de az igazat megvallva, nem is látom értelmét, hogy valaha váltanom kelljen. A küllemem igencsak képes felhívni rám a figyelmet, és én szeretek élni az ebből adódó előnyökkel. Míg Arielle a kanapé karfáján ücsörög, én magam a dohányzóasztal túloldalán álló fotelban foglalok helyet, egyik lábamat keresztbe téve a másikon, míg két kezem ujjait összefűzöm, és a térdemre teszem.
- Nos, mi szél hozott erre, Arielle? - kérdezem kíváncsian.
Ha ez lehetséges, vele még ritkábban találkozom, mint a fiammal, igaz, ezzel a kis démonnővel nem annyira szoros a kapcsolatom, mint a kedvenc bukottammal. Erről nem ő tehet, egyszerűen túlságosan is válogatós vagyok, de azért el kell ismernem, hogy a maga módján egészen tehetséges, és jó tanítvány volt. Éppen ezért érdeklődöm aziránt, hogy vajon miért érzett rá késztetést, hogy tiszteletét tegye nálam.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Gif vagy kép : animae scrinium est servitus
Play-by : Monica Bellucci
Vonal1 :
Faj : Démon
Posztok : 1187
Vonal2 :
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Lilith & Arielle (+18)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Trish Lilith Evans - Boszorkány

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Bárok & Klubok
-