Sokat láttam, és sokat tapasztaltam is. De még mindig nem eleget, és sokkal jobb lenne, ha nem lennének meg a magam korlátai, amik a nemtudásból erednek. Az érintés egy ilyen dolog, egyszerűen nem ismerem még eléggé, túl sokáig voltam nélküle, és amióta szabad vagyok, nem gyakoroltam még eleget. Riasztóan keveset tudok a saját testemről és ez bosszant, vannak kihasználatlan tulajdonságai, melyeket nem ismerek.
A pokolban járva látok és hallok dolgokat, melyeket máshol még nem, az emberek közt ilyesmit nem találni. Mindenki úgy gondolja, hogy az egész hely egyetlen fortyogó katlan, pedig ennél ezerszer változatosabb. Szabadon járkálva millió féle helyen megfordultam, mégis volt egy, ahová a lábam sem merem betenni. Az orgiák helyszíne nekem tabu, képtelen lennék akár csak elsétálni is mellettük, nemhogy közéjük állni. Félelmetes és számomra hátborzongató az a rengeteg érintés, ízlelés, testek súrlódása… rémálmaimban jöjjön elő. Mégis, érdekelnek ezek a dolgok, és bosszantanak is, mert számomra ismeretlen terület, amit nem értek.
Az otthonomtól távolodva számos különleges hely mellett sétálok el. Amikor meghallom a fojtott nyögéseket, egymáshoz csapódó testek hangját, már tudom, hogy jó helyen járok. Közeledek ahhoz a ponthoz, ahol a kéjdémonokat, vagy legalábbis jelentős részüket megtalálom, hiszen az ilyesmi rájuk jellemző, az ő szokásaikat és erejüket tükrözi. Nekem ez a rengeteg… érintés furcsa, és nagyon zavar, ahogy a testem reagál rájuk. Talán valaki aki közéjük tartozik el tudja mondani, hogy mi is ez, mi zajlik bennem ilyenkor vagy hogy miként tudok tenni ellene, védekezni. Már ha ez egyáltalán lehetséges.
Amikor tegnap összefutottam Arielle-el, azt mondta ma itt lesz. Nem tudom miért, de úgy éreztem ő megfelelő lesz, hogy elmondjon nekem egyet s mást az érintések természetéről. Úgy tűnik nem kell csalódnom, hiszen annak ellenére hogy nem mondtam el a témát, hajlandó találkozni velem, négyszemközt. A helység, ahol várnom kell egész kényelmes, meglepően az. A padlót párnák borítják, nagy halmokban elszórtan. Míg várok, le is huppanok az egyik ilyen kupacra. Bársony, nagyon puha és rettentő kényelmes. Jó illata van, nem a szokásos kénkő, hanem pézsma, jázmin és feromonok. Az ajtó felé fordulok izgatottan, mikor lépteket hallok, majd igyekszem gyorsan felülni, csak hát annyira kényelmesek ezek a párnák!
- Arielle! Jó, hogy el tudtál jönni. – felkászálódok a bársonyos ketrecből, majd kezem nyújtom felé. Fogalmam sincs hogyan fogjak bele a kérdezősködésbe, de ha tudni akarom amit akarok, akkor kénytelen leszek.