Mammon az egyike azon exhibicionalista férfiaknak, akik számára a fájdalom az élvezet része. Lehet, hogy nem mindenki ismeri ezt a tüzes poklot kereső rejtett énjét, de én már régen megtaláltam benne és azóta is ápolom szorgalmasan. Nem mondom, hogy a játékaink vége felé már nem övé az irányítás, de egészen a végső pillanatig, amíg bírok a vágyaimmal, őt a fájdalom kéje tartja fogságban. Márpedig én csak akkor engedem el, mikor a saját vágyaim már olyan szinten vannak, hogy pár érintéstől képes lennék elmenni. Így most sem zavar, hogy már nedves vagyok a lábaim között, minden probléma nélkül maga alá tudna gyűrni, mert a kivárás is élvezet számomra, és tudom, hogy lesz ez még jobb is, javulni fog minden ütéssel és érintésssel, amelyet számára mérek ki. Oly ritka alkalom ez, mikor egy nálam erősebb férfi a szolgám lesz, kizárólag az ágyban tudok elérni, hogy alávesse magát az akaratomnak, ilyenkor pedig minden cseppjét kiélvezem.
Az ostor szorgalmasan pörög a kezemben, az ütések okozta vörösödés és bőr irritáció miatt a korábbi vágásaim nem hegednek be, bármilyen gyorsan regenerálódik is a bukott, újabb és újabb vércsíkok indulnak meg lefelé a bőrén, amíg én azt akarom. Márpedig nem állok le, csak átveszem az ostort a bal kezembe, így kissé lelassul a tempója. Közben pedig a jobbal az egyik dobozba nyúlok, amelyet nem messze tőlem raktam le egy kisebb pultra, és előhúzok belőle egy apró jégkockát. Nem túl nagy, nem túl feltűnő, éppen illeszkedik az ujjaim közé, miközben végig siklik a bukott száján, jeges derengést és apró vízcseppeket hagyva maga után. A mai modern dolgok közül az egyik, amit nagy örömmel viselek el, az a hő/hidegtartó edény, amelynek köszönhetően a jég kibírta az időt, amíg sorra nem került. Könnyedén újra és újra átvándorol a bukott alsó ajkán, jeges derengést és zsibbadást hagyva maga után olyan szinten, hogy amikor a szájához hajolok, hogy egy csókot követeljek tőle, még csak meg sem érzi az ízét. Könnyedén, játékosan csúszik be a nyelvem a nyitott szájába, csalogatja az övét, majd húzódik el, amint belelendülne a válaszba. Kegyetlen mosolyog takarva van, miközben ismét megcsókolom, ezúttal hagyva, hogy viszonozza, majd amikor nyelve az én számba próbál átcsúszni, a fogaimmal kapom el és tartom meg, miközben a kezem egy maréknyi jéggel töltve a farkán simít végig, majd a heréire kulcsolódik. Csontig ható hideg járja át a kesztyűmet is, de nem érdekel, szorítom és tartom őt is benne, miközben egy harapással vért fakasztok a nyelvéből is. Le nem nyelem, amint a vörös nedű felbukkan, el is engedem, majd ezúttal az ostort félre téve a másik kezemmel a szájába is csúsztatok egy kis jeget.
- Szopogasd! - szólítom fel, miközben kissé elhúzódok tőle, hogy láthassam az arcát is. A nyelvén lévő seb még nem hegedt be, így megérezheti azt, amit valójában terveztem el. A jég nem sima vízből készült, sót és egy nagyon kevés szentelt vizet is tartalmazott, amelyekből legalább az egyik igencsak csípős hatással van a nyílt sebekre. Magamon is kipróbáltam, tudom, hogy nem vészes, kis mértékben, de tekintve, hogy a hátán bizony igencsak sok nyílt seb van, már nem olyan biztos, hogy neki is csak apró fájdalomban lesz része. A farkát markoló kezem még nem fáradt el, simogatja tövétől a végéig újra és újra, miközben az olvadt jeges víz immár az ujjaim között a földre folyik. De nem érdekel, ez csak víz, én pedig újabb marék jeget kapok el, és ezúttal a vállain, a nyílt sebeken húzom végig, kis mágiával meg is olvasztom, hogy patakokban follyon végig minden egyes seben, amelyet csak eddig kapott tőlem. Oh igen, tudom mit visel el, tudom, ha most nem jegelném mindkét oldalról, ennyi elég is lett volna, hogy elélvezzen, de így már nem. Így olyan, mintha egy kerítés lenne a határ előtt, amelyet még át kell ugrania. Minden maradék jeget, ami a kezemben van a vállaira helyezek, hogy lássam, amint olvadoznak, majd egyetlen újabb darabot veszek el a dobozból, mely lassan kifogyóban van. Most már le kell elé térdelnem, hogy folytathassam a műsort, de nem bánom. Óvatosan hajolok előre, gondosan felfogva a hajamat, hogy ismét fogalma sem legyen róla, mi fog történni, amíg végig nem húzom a jégkockát a farka hegyén. Csak a makkon, éppen érintve, játékosan, késztetve az ereket a beszükülésre a hideg ellen, majd mielőtt még esélye lenne reagálni, újabb simítás köetkezik, ezúttal a nyelvemmel. Nem mondom, hogy hű de jó íze van a jégnek, de ha ő nem köpte ki, akkor én sem fogom, így új játékba kezdek. Kényeztetem a pénisze hegyét, de véletlenszerű sorrendben, soha nem tudhatja, hogy hideg vagy meleg simítás fog következni, amíg meg nem érkezik.
Lassan, következetesen játszom ki a fájdalom tűrő képességét és az élvezeti faktort is, amíg a jég el nem olvad, végleg. Ekkor újra végig nyalok a farkán, amíg a hátam mögé nyúlok, hogy megkeressem a következő játékszert. Apró, fémes koppanás adja tudtomra, hogy felvettem, és miközben egyszer, fájdalmasan lassan húzom végig a nyelvemet a pénisze mentén, már látom is. Nem tudok megállni egy mosolyt, óvatosan fújok rá az előttem meredező szerszámra, hogy lenyugtassam, hiszen a hátán lévő jég is bizonyára már régen elolvadt, így csak a gyűrű szorítása maradt. Ami nekem kevés, de neki is az. Újra előre dőlök, ismét ráfújok a farkára, majd rácsúsztatom az ajkaimat, és egészében beszívom, teljes hosszában. Abban a pillanatban, hogy a torkomig ér a hegye, apró, fémes kattanás hallatszik, és a súlyokkal ellátott csipesz, ami eddig a kezemben volt, egyenesen az érzékeny bőrbe mélyed bele a heréi között. És már engedem is el, húzódom hátra, hogy végig nézhessek rajta. A bukott itt van előttem, és már igencsak kikészítettem, de igazából ezt élvezem, ettől tudnék magam is elmenni, érintés nélkül, ha elég sokáig csinálhatom.
- Ha azelőtt mész el, hogy megengedném, rakok ide még pár száz grammot - figyelmeztetem, miközben a kezeim egy pillanatra megrengetik a két apró ólom golyót, hogy érezze, nem tréfálok. A csipesz speciális, nem könnyen enged, a súly pedig egyelőre tűrhető fájdalommal jár. Annyival, ami mellett köszönetet mondhat a gyűrű vibrációjának is, mert most bekapcsolom.