Nagyon egyszerű a felállás, ma elmegyek bulizni a drágalátos idióta bátyámmal és pár haverjával. Hát nem nagyszerű? Pedig már régebben megfogadtam, hogy én velük soha a büdös életben nem megyek el sehova se. Egyszer láttam Dimet hazajönni nem éppen józan állapotban és mit ne mondjak, egy állat is normálisabb volt nála. Kiábrándító volt, de tényleg. Erre csuklóból igent mondok a meghívásra és már a tükör előtt állva szépítkezek, hogy azért még se hozzak szégyent rá. Hozzá kell tenni nem akármilyen haverjai, vannak a bátyámnak. Mind nagyon jó parti csak nem éppen megfelelő életmódot élnek. De hát kit érdekel egy alkalomba még nem halt bele senki. Ha meg igen, akkor jobb ha nem tudok róla, csak ideges lennek és kitépném valakinek a szívét. A másik ok, ami lehetne a fő ok is, hogy egyetemista lettem és bele kell még szoknom, hogy szinte minden héten buliba megyek és a föld alá iszom magam. Szép kilátások nem? Nem tenném, de nem akarok kilógni a sorból és élvezni akarom a már szinte felnőtt életem első pár évét. Na meg hát szeretek mindenhol ott lenni és nem lemaradni az eseményekről. Na, de ki szeret lemaradni?
Sokat vacilláltam, hogy mit is vehetnék fel végül egy sortnál maradtam meg egy lenge toppnál, amiből a köldököm elég szépen kivillan. Ehhez egy kényelmes kék tornacipő, egy kisebb válltáska és már kész is voltam. Szóltak, hogy ne öltözzek ki és én így is tettem. Csak a szokásosat vettem fel és kész. A hajamon igazítottam párat, hogy a fürtjeim egy kicsit rakoncátlanok legyenek és már kész is voltam. A sminkkel annyira nem törődtem, hiszen úgyis leizzadom majd, ugye?
Nagyot dobbant a szívem, amikor a telefonom megcsörrent. Ez jelentette azt, hogy Dim barátja itt van és rám vár. Be kell vallanom, hogy izgultam, nem is kicsit, hanem nagyon. Talán ha kétszer voltam bulizni eddigi életembe, akkor nem mondok sokat. Ráadásul mindig olyanokkal mentem, akiket jól ismertem ezt a srácot meg, ha háromszor láttam. Lényegtelen. Kinyomtam a mobilom, majd fogtam magam és kiviharoztam a házból úgy, hogy még az ajtót se zártam be. Ami még szerencse, hogy eszembe jutott, nem volt kedvem rendőrségre járni egy betörés miatt. Ahogy elindultam azzal a lendülettel szaladtam is vissza, hogy a kulcsommal megbűvöljem a zárat. Amint kattant az a vacak már dobtam is vissza a kulcscsomómat a táskámba és hátat fordítva mindennek köszöntem a srácnak és már mentünk is a találkahelyre.
- Szóóóval… milyen helyre is megyünk? Diszkó, házibuli, kinti piálás…stb? –próbáltam finoman kérdezni, de eléggé tolakodó lettem. Szinte a képébe másztam, amúgy a zöld szemű szinte szupermodell srácnak. Ha kérdeznéd nem, nem égett le a bőr a pofámról. Jól szórakoztam, és ahogy láttam ő is, hiszen nem állított le, sőt ő is valamennyire belemászott az ÉN magánszférámba. De legalább kiderült, hogy hova megyünk. Egy ismerőséhez, aki elvileg nagyon jó arc és tetszeni fog még nekem is a hely meg maga a társaság. Kíváncsivá tett… tényleg és meg kell, mondjam, hogy nem csalódtam. Amint odaértünk, bemutatott pár embernek, akik tök jó arcnak tűntek és rögtön lerohantak, hogy nekik inniuk kell velem. Nem mondom nekem nem ez az első dolog az ismerkedésben, hogy innom kell vele pár felest, de bejött a stílusuk, úgyhogy nem is ellenkeztem. Hamar behoztam mindenkit hála hőn szeretett Gregnek. Még a sok tánc sem józanított ki, pedig azt mondják, hogy a tánctól valamennyire kiszivárog belőlünk az alkohol. Hát én ezt nem éreztem, sőt szerintem még jobban a fejembe szállt, aminek meg is lett az eredménye.
Gregnek nem kellett sokat fűznie, hogy beadjam a derekam és megkapjon akár egy csók erejéig. A csók amúgy elég hosszúra nyúlt, amit bevallok nem sajnáltam. De ami aztán következett. Hát az én pofám szakadt le majdnem nem, hogy még a bátyámé.
Egészen a rántásig nem éreztem semmi mást, csak kellemes bizsergő érzést. Majd jött az az idióta Dim és mindent elrontott. Leráncigálta rólam Greget, -aki elvileg egy nagyon jó barátja- majd elkezdte teljes erejéből püfölni. Leállt a zene, megálltak az emberek és egy nagy körbe zártak mind hármunkat. A két verekedőt és engem. Én totál le voltam fagyva, erre a helyzetre nem készültem fel. Egyáltalán nem.
- Dim, a rohadt életbe hagyd abba! Meg akarod ölni, te szerencsétlen?! –ordibáltam torkom szakadtából miután feleszméltem a meglepettségből. Rávetni persze nem mertem magam, féltem, hogy engem is megüt. Szóval még mindig a tisztes távolságból figyeltem a dulakodó párost. Röpke 20 percig tartott még ez az egész, a tömeg egyre hangosabban kiabálta hol a bátyám hol Greg nevét majd elhalkult minden és Dim leszállt a már félholtra vert srácról.
- Mi a franc ütött beléd, heh?! Kérdeztem valamit?! Mi volt ez az egész?! Talán betűzzem?! –nem válaszolt egyik kérdésemre se csak ment előre és törölgette le kezéről a vért én meg loholtam utána. Nem akartam elfogadni, hogy csak úgy neki esett a barátjának holott tudtommal nem csinált semmi rosszat.
Kezdőlap
