Úgy 18 éve ismertem meg anyádat Drezdában, aki egy brit könyvtárosnő volt, nem mellesleg semleges tűzbanya. Szürke kisegérnek tűnt, én meg ki akartam fordítani magából. Így fogantál édes fiam a drezdai műszaki egyetem könyvtárában a fizika részleg sorvégén. Anyád persze próbálta előlem eltitkolni, hogy bizony következmények lettek a dologból, de nem vagyok hülye. Rád akadtam és addig bámultam anyád szemeibe elbűvölően míg meg nem kaptam a láthatási jogot. Rendszeresen látogattalak mindig is, elmentünk valahová. Tipikus vasárnapi apuka voltam, de melletted álltam legalább. Aztán kiderült, hogy nekem bizony piszok okos kis kölyköm van és sikerült elérned, hogy átjöhess az Államokba tanulni, így még többet láthatlak. A bajok ott kezdődtek, mikor egy nap felhívtál, hogy van valaki, akit szeretnél nekem bemutatni. Az én fiam vagy, biztos voltam benne, hogy becsajozál, de mikor a kis szépség bemutatkozott Elysium Swanson néven, ott hősiesen bevallom, hogy félrenyeltem. Meséltem neked a Jonah Swansonnal való dolgaimról, nem ráz ki a hideg sem a dologtól, tudod mi vagyok, a te véredben is ott kering. Kíváncsi leszek, hogy mit fog az öreg Swanson szólni ahhoz, hogy az én fiam felszedte az ő lányát és az ujja köré csavarta játszi könnyedséggel.