Már a pubból kilépve tudta, hogy olyan fejszébe vágta a fejét, amitől a lehető legtávolabb kellett volna, hogy maradjon. Mégis meg fogja tenni, kerül, amibe kerül, mert veszíteni nem akart és soha nem is tudott. Vágyott a versenyre, és leginkább önmagának akart volna bizonyítani azzal, hogy azt is meg tudja tenni, amit alapjáraton soha nem lépne meg. Legalábbis önmagától nem, de így, hogy volt tétje a kis ál-kleptomán akciójának, naná, hogy belement.
Gyors léptei néma visszhangot vertek az utca alig-zajában éjfélt is túllépve, és csak most örült annak, hogy nem a magas sarkújában kell majd balettoznia a lakásban, amivel még a holt medvét is felébresztette volna. Nem sietett, de el akarta még csípni Kyle-t, mielőtt a férfi kiütötte volna még alkohollal és az orra alá akarta dörgölni, hogy csessze meg!
Nem igazán nézett körbe, hogy bárki is követné-e az utcán, két sarkot tett meg egyedül beburkolózva vékony kabátjába, annak zsebeibe süllyesztve apró kezeit, dúdolgatva valami extrém régi, Elvis számot is valami Jailhouse Rock-ról, végig mosolyogva a gondolatra, hogy talán ő lesz a következő, aki annak feldolgozásával fogja szórakoztatni a cellatársait. Inkább megrázva a fejét a piros lámpánál lefékezett, megvárta, hogy a fehér limuzin elhúzzon előtte, amiből az utasok harsány kiabálása túlharsogta az autó motorját is. Ajka lebiggyedt, arcán pedig a borzalom jelei mutatkoztak, ahogy csendes elítélés lett rajta úrrá, de még csak gondolni sem akart arra, hogy mennyire gusztustalannak tartotta ezt a fajta magamutogatást. Amint a lámpa zöldre váltott, úgy indult meg, hogy a lehető legközelebbi épülethez siessen, s találomra megnyomkodott pár csengőt.
Szerencsére az egyik lakásnál voltak olyan hülyék, hogy kérdezés nélkül azonnal nyitották is az ajtót, amin minden további nélkül surrant be, azonnal kizárva minden olyan otthont, ahonnan a bejárati ajtó alól fény szűrődött ki. Elég elcseszett betörőt játszott volna, ha azonnal lebuktatja magát, nem igaz?
Az első emeletet alapból kizárta, számos okot találva a döntésére: túl elcsépelt. Túl egyértelmű. Azért nem kellene megdolgoznia rendesen. Semmi izgalom nincs abban, ha nem kellene megküzdenie, vagy éppen menekülnie. És ha már csinálta, akkor rendes bűnözővé akart válni, főleg úgy, hogy kissé ittas volt. A tequilát sosem bírta, amit Kyle percekkel ezelőtt ki is használt és csak most átkozta a volt munkatársát, aki biztos, hogy a markába röhög ebben a pillanatban.
Lakásról lakásra haladva olyan óvatosan és halkan, mint egy elefántcsorda igyekezett bejutni egy olyan helyre, aminek az ajtaja nem volt akadály, és a második emeletet is végigmászva kezdte feladni, de a harmadikra vezető lépcső vonzotta, és már libbent is, sietve leküzdve a fordulót és a harminc lépcsőfokot, szinte úgy robbanva az első ajtóhoz, aminek a lapjára csúsztatta a kezeit, no meg a fülét is odatolva az ajtóra próbált olyat meghallani, amire semmi esélye sem volt. Emberként aztán cseszhette a szuper érzékszerveket. Ujjai lemásztak lassú ritmusban a kilincshez, amit óvatosan nyomott le, az apró kattanás, no és az ajtó bemozdulása jelezte, hogy sikerrel járt. Arcán egy hatalmas mosollyal Ace Venturát megszégyenítő kecsességgel lépett be és csukta magára az ajtót, várva, hogy a szemei a hirtelen sötétséghez hozzászokjanak, ami eleve lehetetlen volt. Találomra indult el előre kizárva azt a lehetőséget, hogy felkapcsolja a villanyt. Túl feltűnő lett volna!
Találomra oldalra csapva a kezeit a falat taperolva indult előre olyan halkan, amennyire csak tudott, de amikor az elfogyott, elbizonytalanodva szimatolt körbe, mintha annak bármi haszna lett volna. Beharapta alsó ajkát is, hátrapillantott a válla felett az ajtó felé.
- Ó basszus - suttogta, ahogy eszébe jutott, a cipőjével valószínűleg mindenféle mocskot behordott, ami bizonyíték lehet, de már késő volt, ezért morcossá váló pillantással, határozott léptekkel indult meg ismét egészen addig, ameddig neki nem ment valaminek, ami úgy döntött, hogy kóvályogva elindul a körútjára, és mielőtt az ittas reflexeivel elkapta volna, csak előrehajolni sikerült neki, de a - hangokból ítélve - lámpa úgy döntött, hogy megnézi, milyen a levegő a padlón, hangos csattanással földet érve.
- Bassza meg! - jutott el eddig, és már négykézlábra vetve magát kereste azt az áruló lámpát a földön, hogy felállíthassa. Az ujjával érve el csak annak szélét, amikor eszébe jutott az a zseniális terv, hogy ezt az istenverte dolgot fogja meglovasítani. Tapogatva gyűjtötte be a tárgyat is, és már emelkedett fel, hogy minél előbb kijusson a tett helyszínéről. És jelenleg fogalma sem volt, hogy merre is kell mennie, ezért csak körbenézett a barlangi sötétségben.

A kaszinó előtt, a járdán ülve hallgattam anyám fülsüketítő hangját a mobilon keresztül. Már megint áll a bál, de ő miatta. Mindent túlreagál. De tényleg mindent. Hogy bírtam ki vele egy légtérben annyi időn át? Jó hogy nem kötöttem fel magam, vagy őt. Esetleg mindkettőnket. Nem is csodálom, hogy annyiszor összeverekedtünk. Most is késztetést érzek arra, hogy a készüléken átnyúlva lekeverjek neki egy jó néhány pofont, de ezt sajnos nem tudom megtenni jelen helyzetben. Ma éppen az a baja, hogy túl sűrűn kérek tőle pénzt, biztos kirúgtak vagy felmondtam. Egyelőre egyik se, de nagyon érik már, hogy itt hagyjam ezt a szar helyet. Igaza van, nem akarok dolgozni, igaza van, sokszor lógok, de mindent tagadok. Ha bevallanám, hogy mi folyik itt akkor iderepülne Portugáliából és megpróbálna oda visszarángatni. Olyan sokszor mondta már, hogy mennyire utál, akkor meg minek csinálja ezt? Nem értem. Ő a második élőlény, akin nem tudok kiigazodni, és én vagyok az első.
Ólom lábakon vánszorogtak a percek, anyámmal fél óra alatt, de a kaszinóban való őrködéssel csak este hétkor végeztem. Ma se történt semmi. Néhány kisebb balhézási kísérlet, a főnök büdös szájszaga, a szenvedélybeteg fészke, de ez még mindig nem Vegas. Ha ott lennének lehet, hogy már nem is élnének. Egyszer el fogok oda jutni. Már nem azért, hogy szerencsejátékozzak, csak érdekel a város. Egyelőre egy ilyen nagy útra nincs pénzem, örülök ha a lakást meg tudom tartani. Lakás..eh...romhalmaz, trágyadomb, koszfészek, hulladékgyár, tetemtelep.
Háromnegyed nyolcra értem haza, felvánszorogtam a lépcsőkön, aztán konkrétan a bejárati ajtónak dőlve álltam tíz percig. Itt fogok elaludni, aztán átesek a korláton és....én meg tudok halni egy ekkora zuhanástól? Nem akarom megtudni. Beestem az ajtón, nem sok kellett ahhoz hogy a munkaruhát letépjem magamról, de akkor hallgathatnám megint a hájfej góré hiszériáját. Szóval tépések nélkül kerültem be az ágyba, halálosan boldogan, fáradtan. Csak pár órát aludtam, felkeltem a sziréna hangjára. A szar ablak hibája minden. Egy-két elégedetlenkedő mozgás, és bevágtam magam a zuhany alá. Megengedtem a forró vizet, és hagytam hogy szétázzak. Enni se ettem amióta hazajöttem, mert a fáradtságom nagyobb volt az éhségemnél. Sokkal nagyobb.
Áztam, áztam és áztam. Halandó bőrnek talán már fájdalmasan forró volt a víz, ami engem egyáltalán nem zavart. Annyira belemerültem a zuhanyzásba, merengésbe hogy csak repültek el a percek, órák.
Nagy vívódások árán kimásztam a víz alól, épp nyúltam volna a törölköző felé amikor megálltam. Nem túlzottan hittem az orromnak, biztos kiégette a víz a szaglásomat...meg a hallásomat..miaszar?! Motoszkálás, csörömpölés. ember szag. Mivel nem éreztem semmiféle veszélyt, így normál tempóban kaptam fel magamra egy fekete boxert. Nem fogok megfázni, majd megszáradok később. Elzártam a vizet, halkan, óvatosan jöttem ki a fürdőből. Sötétség. Nem zavar, látok így is. Nem kellett sok idő hozzá, hogy megpillantsam a lányt. Ez most komoly? Végülis éhes voltam, itt a házhozszállítás. Röhejes, hogy tőlem akar lopni, amikor itt semmi értékes sincsen. Azt a lámpát mondjuk szeretem...
- Keresel valamit, kislány? - Ahogy befejeztem a kérdést, rögtön fel is kapcsoltam a villanyt a nappaliban. Faarccal vezettem végig a tekintemet az ide merészkedő szukán, miközben a kezeimet összefontam a mellkasom előtt. - Szép lámpa. Jó választás. - Tökéletesen az útjában álltam a bejárati ajtó és ő közötte. Magamat is megleptem ezzel higgadtsággal, dehát ez a helyzet olyan vicces és abszurd. Még nem tudom, hogy mit akarok, de elengedni biztosan nem fogom. Inkább csak vártam a reakcióját, a magyarázkodását, az esetleges menekülési kísérletét.

Elhamarkodta! Már csak azért is, mert biztosan nem fogják megválasztani a betörők gyöngyének, amit nem is bánt. Más képességei miatt foglalkoztatják a munkájában, amit abban a pillanatban, hogy négykézlábazott, vissza is sírt egy pillanatra. Még Miss Gretchen-t is, aki kikérte magának, ha Mrs. Jamison-nak hívta Faith, pedig csak meghalt a férj. Úgy bő harminc éve már, de hát fiatalság-bolondság.
Ahogy a minimális fény közvetetten kiszökött abba a helyiségbe, ahol éppen ácsorgott, egy pillanat alatt ismerte fel a szemben lévő ablakokat, de aztán a háta mögül megszólaló hangtól az ereiben is megfagyott a vér, mert a kívül-szőke pillanatit kiválasztva éppen agyatlan hadműveletbe kezdett. Csodás!
Egy pillanat alatt pördült meg tengelye körül, s ahogy a fény elárasztotta a szobát, ahol volt, rövid ideig csak pislogott, hogy hozzászokjon a világossághoz. Gyors terepszemle után első körben a fickó majdnem pucér testét sikerült felmérnie talán egy kicsit több időt is eltöltve a fedetlen barna bőrön, az alatta meghúzódó izmokon, miközben érezte, hogy az arca pipacsvörössé vált a zavarodottságtól, de felszívva a tüdejét levegővel megnyalta kiszáradt ajkait gyorsan, és mielőtt átgondolhatta volna, magához szorítva a lámpát annak burájáról lefújta az ott megülő porréteget, ami helyes kis felhőben szállt a padló felé.
- Csak gondoltam takarítok, ha már te nem teszed meg - dacosan nézett a pasas szemeibe ujjaival még végig is simítva az anyagon, és csak remélte, hogy nem lesz azzal túl feltűnő, hogy vöröslő fejjel, a mellkasához szorított lámpával úgy áll, mint akit éppen karóba akartak volna húzni. Csak lazán, ez az!
Elnézett előbb balra, majd jobbra is sebtében, de valahogy a legjobb megoldásnak azt találta, hogy lépett egyet hátra, az ablak felé. Ha már előre nem lehet menni, legalább megtanul repülni. A probléma csak az volt, hogy kegyetlenül félt a bizonytalan magasságoktól, és így biztos volt a halál számára.
Visszalépte a megtett távolságot és a lehető leglassabb precizitással visszahelyezte a lámpát oda, ahol annak megmaradt nyoma volt, a művelet során végig kerülve a félpucér pasas látványát is, mert azzal csak elterelte volna a saját gondolatait és biztos, hogy megint csörömpölni kezdett volna, mint valami részeg búgócsiga.
- Ne haragudj - motyogta a lámpa felé a bronzbőrűnek címezve, és csak remélte, hogy a lámpa nem fog neki válaszolni. Nem mintha várt volna valami biztatást a férfitől, hogy vigyen csak azt, amit akart, mert azzal már megölte volna a lopás élményét. Tekintetét a padlóra szegezte, pontosabban a férfi lábujjait figyelte jobb híján, s gondolkodott azon, hogy miért is kellett most épp embernek lennie. Ebben a pillanatban irigyelte Harry Potter láthatatlanná tevő köpenyét. Zavartan fonta össze karjait ő is mellkasa előtt, meg is köszörülte a torkát, de azért a szemei csak elkószáltak a férfi teste felé, leplezetlenül végigstírölve most már ténylegesen is azt az izmos hasat és a lábait, mire sürgetően felsóhajtott.
Hülye Stockholm-szindróma! A gond csak az volt, hogy rohadtul nem akarták őt elrabolni, de ebben a helyzetben megengedte, hogy ne legyen túl logikus. Kissé becsiccsentve egy félpucér pasival vele szemben azért mégis csak visszatért fejben oda, hogy valamit el kell csennie. A boxer persze ki volt zárva a fickón, de...
Leengedve az egyik kezét a másikkal zavartan ismét a lámpához nyúlt, annak anyagát megkapirgálva ujjbegyeivel és körmeivel tett fel egy igazán hülye kérdést:
- Te talán a törölköződet kerested idekint? - bele sem gondolt abba, hogy ő volt az, aki felért egy egész csordányi elefánt dübörgésével. Újabb torokköszörülés. Pipa. Újabb elpirulás, pipa. Ha kiugrik az ablakon, akkor talán nem fog cellában ülni éjjel, csak koporsót kell neki rendelni és ez az ötlet egyre szimpatikusabbá vált neki.

A gondolat, hogy idegen nők járkálnak meglepetésszerűen fel a lakásomra nem is olyan rossz. Bár önszántamból ide senkit se hoznék, inkább kivennék egy szobát valami motelben, hogy ott töltsek el pár eseménydús órát a kiszemelt hölggyel. Hölgy! Erre a csajra ez a szó egyáltalán nem illik. Mi az, hogy csak bejön ide? Menten tökönszúrom magam. Egyáltalán hogy jutott be? Az ajtó is szar...fasza. Ha a híd alá költöznék az is luxusabb lenne, mint ez az ól. Igaz, olcsó áron nem várhattam csúcsszuper minőséget.
Megfordult a szegény lámpával a kezében, és már vártam, hogy elájuljon félelmében vagy ilyesmi. Nos...ez nem következett be. Meglepődöttség fogott el, na meg öröm, hogy így vissza tudott szólni, de azért még mindig szívesen ketté roppantanám azt a szép kis buksiját a betörés miatt. Mit akart kezdeni a lámpával? Nem értem.
- Magadat is fel fogod majd takarítani? Piroska. - Elégedetten elmosolyodtam, végig őt nézve. Még akkor se vettem le róla a szememet, amikor esetleg már nem nézett rám. Láttam, hogy elpirult, ezért kétértelmű a Piroska meg a takarítás is. A lámpa és az abból áradó por nem érdekelt, tényleg nem szoktam takarítani, csak annyit, hogy ne rohadjon szét a lakás körülöttem. Felvennék én egy takarítónőt, de arra sincs pénzem. Pedig jó lenne...miniszoknyában, de nem valami hetves éves dagadt néni, hanem..egy olyan, mint mondjuk ez a csaj. Kár, hogy inkább a lopdosást választotta, nem méltó hozzá. Na mindegy.
Ahogy hátrált, én úgy tettem előre egy lépést, majd még egyet amikor ő lépett előre. Ajj, jó felé haladt, az ablak biztosan szeretné. A kezeimet leengedtem magam mellé, úgy néztem végig a jelenetet amint visszateszi a helyére a megrongálódott lámpát, és eldalol neki egy ne haragudj-ot. Ezt nem nekem kéne mondania inkább?
Vártam, vártam és vártam, tetszett hogy így bámul. Megmozgattam a mellizmomat, hogy örüljön, vagy hogy kizökkentsem a nézelődésből. Aranyos. Igazából a lámpát leszarom, tudok venni másikat, de a tény, hogy engedély nélkül bejött ide nagyon is dühítő.
Kész. Vége. Ennyi. Nem bírom tovább. Valami elpattan, és az nem a boxerem volt hanem az idegeim. Egy szemvillanás alatt ott teremtem közvetlen a nő előtt, ujjaimat a csinos kis nyaka köré fonva. Elég erősen ahhoz, hogy biztosan ne tudjon szabadulni a fogásból, és hogy érezzen valamennyi fájdalmat, de nem olyan durván hogy levegőért kapkodjon. Magam felé húztam, aztán vettem két mély levegőt, hogy próbáljam megőrizni a higgadtságomat. Részben tetszik, hogy ilyen...bátor próbál lenni, de részben meg bicskanyitogató a viselkedése.
- Nem, én a zaj forrását kerestem, ami te voltál. Ne a törölközőm érdekeljen, meg hogy mit kerestem. Inkább segíts, hogy most mit csináljak veled. Hívjam a rendőröket? Megöljelek? Kidobjalak az ablakon? Megerőszakoljalak és utána dobjalak ki? Feldaraboljalak? Minden egyszerre? - A lehetőségeket elhadartam, azon se csodálkoznék ha a felét nem is értette volna. - Miért pont az én lakásomat nézted ki? - Nem beszéltem hangosan, de fel lehetett benne fedezni az ingerültséget. Még gondolkodom, hogy mi legyen vele, de ezek a kérdések, beszólások csak meggondolatlan lépésekre ösztönöznek.
Végül elengedtem a nyakát, de nem léptem távolabb. Csak néztem le rá, enyhén félredöntött fejjel, mint egy kíváncsi kiskutya. Hagynám, hogy megpróbáljon menekülni, mert az üldözés az vicces. Nekem meg lazítanom kéne, nem a világ vége jött el.

Ha a választ is várta tőle, esze ágában sem volt még jobban aláásni a tekintélyét, már ha egyáltalán létezett. Oda csúszott a képzeletbeli tisztelet létrán, ahonnan aztán felfelé lépkedni ugyan nem fog. A saját szemében, nem másokéban. Érdekelte, hogy mi is volt a másik reakciója? Persze! Hiszen éppen rongált, betört és ráadásul még öngyilkosság gondolatai is ott szállingóztak a fejében. Többszörös bűntett egy kis elmebetegséggel, biztos út egy hátulgombolós magánzárka felé! Ez a gondolat annyira elvonta a figyelmét, hogy önmagára dühös legyen, hogy amikor a férfi megmozdult, már csak akkor eszmélt fel, amikor ujjak zárták közre a nyakát, de elmaradt a filmekben szokásos halálsikoly és hangos zokogás.
Ehelyett ledermedve hagyta, hogy húzzák, tartsák, mint valami rongybabát, de a kezei automatikusan a férfi csukló köré fonódtak, mintha azzal bármit is segített volna magán. Neki igen! Egy helyben tartotta a kezét, csak hogy még jobban kiszolgáltatottá váljon! Gratulálok, ügyes vagy, Faith! Futott át a gondolat a fején, miközben hallgatta a fickót.
Minden egyes újabb szónál egyre nagyobb félelem és kiszolgáltatottság járta át a testét, és ahelyett, hogy megpróbált volna menekülni, csak kipirulva, mélyen a fickó szemeit nézte. A férfiből áradó erő és a vele szemben gyakorolt hatalom átvette felette az uralmat. Ezért a mozgás számára egyenlő volt a nullával, még csak kísérletet sem tett arra, hogy igyekezzen kitépnie magát a szorításból. Egyértelmű volt, hogy vesztene. Minden téren és esetben.
Az agya nem kapcsolt ki egy pillanatra sem. A lehetőségeket mérlegelve bukott ki belőle a hülye igazság:
- Egyszerre minden nem menne - motyogta csak úgy halkan a semmibe a férfi szavai közé, mintegy segítve neki, hogy ez az, rajta, csak kínozz meg, erőszakolj meg és vagdoss fel puzzle-nek. A legszívesebben arcon csapta volna magát, hogy akaratán kívül még a végén sikerül támogatnia is ezt az aberrált kombinációt, de ha egyszer már akarna valami halálnemet, inkább feldarabolva dobálgassák ki holtan az ablakon, mint neki kelljen egy félelemmel megküzdenie. Nincs az az isten!
Amikor az ujjak elengedték a bőrét, úgy csúszott le hirtelen az ő érintése is a fickóról, nehogy valami olyat higgyenek róla, ami ott sincs. Majd pont fogdosni akar egy olyan férfit, akit éppen meglopott volna.. Nevetséges!
Lesütötte a szemeit is az utolsó kérdésen gondolkodva, ami rossz döntés volt, mert így megint sikerült végignéznie a boxerbe burkolt testen és most elég közel is volt hozzá, hogy ez a tény ne hagyja hidegen, ezért morcossá válva pirult el ismét, és ha nem akadályozta meg az idegen, akkor elhátrált két lépést a testétől mélyeket lélegezve, hogy lenyugodjon. Leginkább amiatt, hogy éppen most gondolkodtak el azon, milyen halált haljon.
- Ha szeretnéd, átmehetek másik lakásba is. Nem volt fontos az, hogy a TIED legyen - hangsúlyozta ki azt, hogy aztán neki édes mindegy volt, hova jut be. - Az első emelet túl egyértelmű lett volna, mindig az elérhetőt keresik sokan. A kivilágított lakások is egyértelműen azt jelzik, van otthon valaki. Te miért élsz sötétségben, mint a barlangi medve, ha itthon vagy? Láthatóan a lámpa még működik - bökött ujjaival a fényforrás felé, és igen, úgy viselkedett, mint egy őrült tyúk. A legszívesebben tálcán kínálta volna fel magát a fickónak, hogy tessék, csak vágják fel apró darabkákra. Soha többé nem fog inni! A legkevésbé sem akarta volna kihúzni a gyufát vagy éppen hergelni az alulöltözött fickót, de úgy érezte, hogy jogos kérdéseket tett fel. Jogosakat, de igen hülye módon és helyzetben.
- Ha szeretnéd, akkor majd veszek egy tiszta és hibátlan lámpát neked - a bűntudata győzött, kissé lehajtott fejjel konstatálta, hogy a bura megszenvedte a vele való találkozást, de volt valami vicces paradoxon az egészben. Ahogy ő tönkretette a lámpát, úgy vele is ezt tervezik. És mégis mit csinált? Dumált, ahelyett, hogy menekülne a férfi elől. Talán azért esélye lenne, még ha minimális is.

Ladrão. Tolvaj. Pont én játszom az egyszemélyes rendőrséget, pont én, aki minden csak nem jó, tisztességes vagy kedves. Apácák zaklatása, mindenki más zaklatása, bántalmazása, megölése...ehhez képest egy lámpa lopás semmiség. Elengedhetném a lányt, de ahhoz túlságosan is szeretem nézni, ha valaki fél, szenved, bizonytalan, haldoklik stb stb. Annyi minden eszembe jutott, hogy mit lehetne vele csinálni, de ebben itt most nincs semmi kihívás. Annyira egyértelmű, hogy nem ellenfél, hogy az már fáj. Végülis van egy ötletem, ha azzal végzett akkor utána még csinálhatok valamit .
- Már miért ne menne? Kilógatlak az ablakon a lábadnál fogva, én a párkányra állok, az tökéletes behatolós póz, aztán közben vagdoslak szét, és hívom a zsarukat. - Hát ő....jó. Érdekes egy művelet lenne, az biztos. Érdekes, és kivitelezhetetlen is egyben.
Puha, kecses kis nyak, húslevesbe való. Tudtommal ebben a házban nem lakik más természetfeletti, szóval ez egy peches nap az ő számára. Ha meg mégis van valaki, akkor is peches. Figyeltem az arca összes rezdülését, minden egyes mozdulatát, a levegővételének a ritmusát. Nem úgy fest, mint aki egy vérbeli tolvaj, meg amúgy is lebukott az imént. Az ilyen nők inkább a gazdagabb rétegbe illenek bele, akiknek a lábát a csóró csávók csak csókolgathatják, vagy még azt sem. Érthetetlen, hogy mi ez az életpálya kicsorbulás. Nincs pénze, és egy lámpa árából akart jól lakni? Kétlem. Elengedtem, ezzel együtt valamelyest a nyugalom is visszatért belém kis adagokban.
- Nem, nem mész sehová. - Megcsóváltam a fejemet, marad itt ahol van. Nem is számít, hogy volt-e oka annak, hogy pont ide jött, vagy sem. Megtette, ennyi bőven elég. Ha más lakásába tört volna be akkor kis nyúltam volna, hogy lepacsizzak vele mielőtt lelép a helyszínről. - Spórolok, minek menjen a villany ha én a fürdőben vagyok? Pazarlás. A lóvét fontosabb dolgokra szeretem költeni. - Nem tartozok neki magyarázattal, de mégis ezt teszem. - Te nagyon rá vagy izgulva arra a lámpára... - Újra elvigyorodtam, ez a lámpa a főszereplő itt. - Miért pont a lámpa? Meg egyáltalán minek lopsz? Nem tudsz másból megélni? Mert nekem lenne egy-két tippem, ha másféle munka után szeretnél nézni. - Lassan végigmértem őt tetőtől talpig, aztán visszatértem a szép szemeihez. - Nem kell új lámpa, ennél van egy sokkal jobb ötletem. Említetted a takarítást, plusz úgy tűnik jó vagy a különböző tárgyak megtalálásában, ezért kitakaríthatnál, ami hozzá kell azt meg megtalálod. Jöhet a portörlés, porszívózás, ablak lemosás és a többi. - A szomszédokat ez tuti felverné, de leszarom. - Vagy választhatod a nehezebbik utat is, hogy a pofid, vagy valamelyik másik részed megsérüljön. - Kedves vagyok, még választási lehetőséget is felkínáltam neki. A takarítás ráférne a lakásra, és utána még el tudom törni simán bármijét. Fordítva nem venném túl sok hasznát ennek az egésznek.

Ahogy végzett a mondandójával, Faith-t a hideg is kirázta. Ha szokott volna hányni, most biztosan megtette volna a kezdő lépéseket afelé, hogy megsétáltassa a rókákat. Ennél gusztustalanabb és perverzebb dolgot még sosem hallott és már csak amiatt is rosszul volt, hogy a hallottakat elképzelte. Arcán természetesen mindezen reakciókat látni lehetett: az undort, a felháborodást és a csipetnyi félelmet, ami belevegyült mindebbe. Visszafogta magát, hogy reagáljon szóban is ezekre a gusztustalanságokra, nagyon is örült, hogy távolságát megnövelhette a férfivel szemben, aki ebben a pillanatban mocskosabb volt, mint bármelyik hajléktalan. Legalábbis a lelkét tekintve egyértelműen elvetette a jóságot vele szemben.
Rendben, lebukott és ráadásul meg is fogták az érveléssel és kezdte magát olyan hülyén érezni, mint még sosem. Tökéletesen beégett a fickó előtt, megfenyegették, elméletileg zaklatják és az a legnagyobb problémája, hogy a lámpa a lényeg. Hát a fenéket!
- Egyáltalán nem a lámpa a lényeg. Én voltam a hülye, rendben? - tüntetőlegesen elnézett a pasasról a lány a többi kérdésre nem válaszolva, karjait összefonva is mellkasa előtt bámulta a nappali férfitől legtávolabbi pontját egészen addig, ameddig az újabb ötletet meghallgatta. Döbbenet ült ki arcára, és el is felejtette azt, hogy sértegették. Mégis hogy képzeli?! Ha és amennyiben az lenne a munkája, persze megtenné, de csak mert hülye volt, nem fog ezzel adózni egy félpucér fickónak, akinek a legjobb szórakozása a vizes testének törölgetése helyett, hogy őt túráztassa.
- Te meg vagy húzatva! Komolyan azt várod, hogy majd helyetted rendet tartsak? - emelte fel a hangját egy pillanat alatt, és valami ebben a pillanatban eltört benne. Ilyen elcseszett egy helyzetben sem volt még soha, de hát mindent el kell kezdeni. Hivatalosan is őrültnek titulálta magát, és ebben a pillanatban határozott léptekkel megindult a férfi felé, de ahelyett, hogy megállt volna előtte, vagy hozzáért volna, inkább úgy mozdult, hogy még csak érintenie se kelljen a férfit. A konyha felé vette az irányt és önállósítva magát kicsapott minden szekrényajtót a lehető leghalkabban, így tett a fiókokkal is, mire megtalálta azt, amit keresett.
Kikapta a legnagyobb kést, fintorogva fordult a fickó felé:
- Remélem, hogy valami romlott húst vágtál előzőleg - meg sem várta azt, hogy a férfi kezdjen bele a misszióba, egyetlen tiszta, gyors mozdulattal vágta meg a csuklóját keresztben, remélve, hogy úgy nem a biztos elvérzést és öngyilkossági kísérletet valósítja meg. Ahelyett, hogy felszisszent volna, összepréselte ajkait úgy, hogy azok halvány vörössége fehérré változzon, engedve, hogy a vére lassú, kövér cseppekben pettyezze be a konyha padlózatát, remélhetőleg úgy, hogy a férfi mindent lásson. - Elég volt? Vagy több kell? Esetleg szeretnéd te csinálni? - inkább beszélt, csak hogy elterelje a gondolatait arról, hogy egy barom volt. Vérzett, a lüktetés a csuklójából indult ki, egészen végigjárva az alkarjában, felkarjában, s már a fülében is hallotta a szívének gyorsabb dobbanásait, ahogy a vért pumpálta a padló felé. Ajkai szétnyíltak, légzése is felgyorsult, és nem bírva magával, ahogy kisgyerekként tette, akaratlanul is végigfutott a nyelve a friss seben. Csak azzal nem számolt, hogy a szája megtelik vérrel, amitől felfordult a gyomra is.
- Ez undorító... - fordult a mosogató felé megnyitva a csapot is, sértetlen kezével nyúlva a víz alá, hogy a száját kiöblítse azzal, de így meg takaríthatta maga után a fémkagylót kényszeresen folyatva a vizet minden egyes centiméterre. - És gusztustalan. Bocsi - harapta el alsó ajkát, mielőtt még beleegyezett volna abba, hogy önkéntesen tényleg kitakarít. És hogy mit tett? Az akciójával hátat fordított annak, aki megerőszakolni, megcsonkítani és meggyalázni, ingyen munkára akarta fogni. Csak ő lehetett ilyen peches és felettébb hülye!

Ha nem lenne nő, akkor már vagy halott, vagy pedig majdnem halott lenne. Sőt, ha nem lenne szép nő, akkor is ugyanez vonatkozna rá. Hülyeség azt mondani, hogy minden nő szép, mert ez nem igaz. Zacskóval a fejükön talán azok. Na de visszatérve erre a bigére...ha nem itt, nem most találkozunk, hanem valahol az utcán, esetleg egy szórakozóhelyen, akkor közelebb is kerülhettünk volna egymáshoz, ami nem a vérengzésben merül ki. Micsodda parazlás.
- Rendben. - Igen, ő volt. Bólintottam egyet, nem törődve azzal hogy csak erre a kérdésemre méltóztatott válaszolni. Hiába nem nézett már rám, én ugyanúgy őt bámultam egyfolytában. Zach azt mondta, hogy a kurvák nem élvezik a munkájukat, de ez faszság. Lehet, hogy sokuk tényleg nem élvezi, de biztos vannak olyanok, akik igen. Basszus, akkor se tudtunk volna találkozni, ha esetleg ez lenne a...szakmája. Izgalmasabb valamelyik bárból beszerezni valakit, mint fizetni a nőkért. Abban is mi a kihívás? Maximum az a jó bennük, hogy általában profik abban amit csinálnak.
- Pontosan. - Összevont szemöldökkel követtem végig, hogy kikerült és a konyhába ment. Megfordultam, hogy lássam, de nem mentem utána még egyelőre. Érthető, hogy nem tetszik neki a helyzet, de ez is az ő hibája. Ha nem hozza szóba a takarítást, nekem ez a büdös életbe nem jut eszembe.
Kés? Most mi van? Elkerekedett szemekkel, leesett állal néztem végig, ahogy elvágja a csuklóját, mint valami rossz depis. - Te normális vagy?! - A hangom az egekbe szökött, de mégis teljesen normál tempóban indultam el felé. - Most nem tudom, hogy csak a helyzett miatt viselkedsz ilyen elmebetegen, vagy valami családi gond van nálad. - Elhúztam a számat, és a potyogó vért lestem. Fújtattam, mint egy öreg, megfáradt versenyló. - Fogom én csinálni, ne aggódj, csak később akartam. De ha már elkezdted, akkor majd én befejezem. Olyan hülye vagy...így nehezebb lesz majd takarítanod. - Ingattam a fejemet, az eddig szépen felvonultatott terveimet rombadöntötte a késes akciójával. Takarítani nem fog tudni, ha belemerülök a dolgokba, eh.
A lány mögé léptem, lehajolva hozzá az orrommal a fülét súroltam. Az egyik kezemet végig vezettem a karján, amihez a sebes csukló tartozik, aztán elzártam a vizet. Pár másodpercig még élveztem ezt a pozíciót, beszívva a tolvaj finom illatát. - Csak magad alatt vágod a fát. - Elléptem mögüle, helyet adva neki. - De akkor is takarítani fogsz. És még egy ilyen vagdosási kísérlet, vagy bármi más és tényleg vörösre fogom festeni a padlót veled. - Nem mosolyogtam, inkább hagytam hogy a Farkas előtérbe kerüljön egy kis időre. Az íriszeim az imént említett árnyalatot vették föl, míg a körmeim karmokká váltak. - Hajrá. - Ennyi. Nem fogok átváltozni. Vagy ha mégis, az a takarítás után lesz. A karmok eltűntek, a vöröses szemből újra barnák lettek. Fogtam egy random széket, leültem rá, és vártam hogy a kislány elkezdjen dolgozni. Erről nem kell tudnia, de így is-úgy is bántódása fog esni, ami rosszabb lesz a csuklü elvágásnál.

Meglehetősen hülye döntés volt a részéről, hogy még önkéntes véradóvá is vált, de valahogy le kellett vezetnie a feszültséget. De tényleg így kellett tennie? Valószínűleg ha normális lett volna, inkább a lámpát vágta volna a földhöz, mintsem önmagában tegyen kárt, ahogy a pasas is mondta neki, eléggé depresszív személynek tűnhetett ebben a helyzetben.
- Nem kifejezetten érzem magam annak most - értett egyet a másikkal félhangosan morogva csak maga elé a normálisságát illetően, ám a másik feltételezésre inkább nem reagált. Az már túl személyes lett volna, ha a családjáról is kifaggatják, így inkább a szelektív hallást választotta.
Ahogy elfordult, hogy a víz eltüntesse a vért a csuklójáról és a szájából, megdermedt abban a szent minutumban, ahogy a fickót megérezte maga mögött. És nem csak hogy ott volt, olyan közel, mint amennyire nem akarta, az érintésre valamiért a hideg is kirázta, de nem tudta volna megmondani, hogy az csak a félelem hatása miatt volt-e, esetleg más is közrejátszott. Tagadhatatlan tény volt, hogy szerette a félpucér pasasokat, azt meg még inkább, ha valaki férfias is volt még emellett. Reszketegen sóhajtott fel, ahogy a vízsugár megszűnte után már a vizes vér még inkább meglódult a kezén belefolyva a mosogatóba is, s a férfi szavaira hallhatóan nyelt egyet. Meg még egyet, és a keze ezt a pillanatot választotta, hogy lüktető fájdalommal tudassa: hülye voltál kiscsirke!
Büszke volt, de belátta, hogy a férfinek tényleg igaza volt. Nem csak rombolt, de már enteriört is játszott, amihez aztán annyi köze volt, mint a maga mögött lézengő férfinek a kedvességhez. Bár hazudott. Az előző érintése nagyon nem stimmelt a mondandójával. Beharapva alsó ajkát felszegte a fejét, ahogy meghallotta a bútor használatba vételét, és csak akkor fordult meg, amikor már biztos volt abban, hogy nem fogja kimutatni azt a folyamatos fájdalmat, amit önmagának okozott.
- Megteszem - közölt csak ennyit morcosan, hagyva, hogy a csuklójából továbbra is folyjon a vér, átszelte a távolságot közte és a férfi közt, lehuppanva a másik székre, amit az ép kezével húzott ki, hogy elférjen kényelmesen, sérült kezét pedig óvatosan helyezte az asztalra. - De akkor el kell állítanod a vérzést és kötözd be a kezem, mert ha magam után húzok egy vércsíkot, még az előtt vérzek el, mielőtt végeznék a takarítással. Egy hullát eltüntetni pedig sokkal nehezebb, mint egy alig élőt kidobni a híd alá. Vagy bele az óceánba, tök mindegy. De ha már a darabolásnál tartunk, inkább vidd be jégen a kórházhoz a belső szerveim, hogy legalább kevesebben haljanak meg - dacosan, szúrós szemekkel nézte a barna íriszeket, jelenleg könnyű volt nem koncentrálni a férfi izmaira.
- Ne haragudj - folytatta hirtelen megtörve az általa eddig befejezettnek hitt csevejt, megmozdult a széken is, miközben a tekintete lesiklott a vérző csuklójára. - Fogadás volt én meg ittas. Belementem - sütötte le a szemeit, remélve, hogy ez valamire választ ad a férfinek. Bár nem hitte, hogy a fenyegetések után bármennyire is érdekelné a férfit Faith szándéka. Az meg végképp lehetetlennek tűnt, hogy majd amaz megajándékozza bármivel is a szenvedésen és ingyen dolgoztatáson kívül. Élet vs Faith - 5:0.

Nem fogom hagyni, hogy ingyen felvágottat csináljon magából. A vérzés, a sérülések, ezek mind jók, de csak akkor ha én okozhatom őket. Másképpen meg egyáltalán nem hoznak lázba. Hát, nem romlott húst vágtam azzal a késsel, szegény sose volt így még beszennyezve. Most meg az ő romlott vérében fürdik, fürdött. Ejj. Először azt hittem, hogy így akar szabadulni tőlem, innen, hogy kinyírja magát. De nem. Csak beböttyözte a padlót. Ide még senki se vérzett, én meg nem menstruálok, szóval ő az első aki itt csepegteti a vörös nedűt. A vámpírok izgulnak az ilyesmire, ők biztosan már rá is cuppantak volna a csuklóra. Nálam ez nem működik, nem vagyok szerencsére vérszopó, és ha cuppanni akarok az nem a csuklójára lesz.
A csordogáló vér nem tett jót a lelkiállapotomnak, hiába nem vagyok vámpír. Az egyik felem egy szörnyeteg, szóval nem hagy hidegen a látvány. És ő még le is ül elém. De jó.
Hallgattam a mondandóját, közben hol a sebét, hol a szép szemeit néztem. Basszus. Ebbe nem gondoltam bele. Én segítsek neki? De..de...de..nem így terveztem. Ez így nem jó. Ah. Mindjárt kiugrok. Próbáltam leplezni a zavarodottságomat, pár pillanatig még levegőt se vettem. Rövidzárlat. Segítenem kell neki ahhoz, hogy később bánthassam. Milyen beteg dolog ez. Mindegy. Takarítani kell, bármi áron. Ezért még én is jó cselekedetre adom a fejem, nem halok bele. És ő se fog nekem itt elvérezni. Még nem.
- Engem nem érdekel, hogy hányan halnak meg, felőlem kipusztulhat az összes. - Megvontam a vállam és hátradőltem a széken. - De nem darabollak föl, nem is kerülsz a híd alá, az óceánba, meg sehová máshová sem. - Megdörzsöltem az orrnyergemet, aztán nagy nehézségek árán de felkeltem a helyemről. A nappali felé vettem az irányt, gézt keresve. Lennie kell. Emlékszem, hogy van valahol. Más dolgokra szoktam használni, de attól még van.
- Nem vagyok ám orvos. A fertőtlenítést kihagyjuk, mikor a csap alá tartottad biztos felért avval. - A lány mellé léptem, a csuklóját magam felé fordítottam, erősen oda szorítva a kezemet a sebére. Azt se tudom, hogy mit csinálok, nem szoktam sebeket ellátni. - Hogy hívnak? - Nem néztem rá, a gézzel bajlódtam, amit nem szúrtam el és sikerült rendesen rátekernem a vérző felületre. Csak nem fog mostmár elvérezni.
Visszaültem a helyemre, mit sem törődve a saját véres ujjaimmal, amik a nőnek köszönhetően lettek ilyenek. - Na szóval. Ablakmosás, ruhamosás, söprés, felmosás, portörlés, porszívózás. Ennyi. - A hasam hangosan kordult egyet, zuhanyzás utánra terveztem az evést, de ugyebár közbejött ez a kis muslinca aki beszállt ide.

Nem tudta, hogy kit lepett meg inkább: önmagát, vagy a mellette ülő férfit, de az biztos, hogy a jelen esetben rohadtul nem úgy működött, mint ahogy kellett volna. Fülé-farkát behúzva olyan gyorsan eliszkolni a lakásból, hogy még csak a lába sem éri a földet. Ehelyett vérző csuklóval még nekiállt bájcsevegni is. Nagyon profiként viselkedett, de tényleg.
Arca megrándult a férfi szavaira, és habár rettentően rosszul estek neki a betegekkel alkotott vélemény, mégsem kezdett bele a hippokratészi eskü mormolásába, mert egyrészt neki aztán köze nem volt ahhoz, másrészt nem mindig cselekedett önzetlenül. Ha és amennyiben a pozitív végkicsengést akarta, olykor bizony önzővé is tudott válni, de csak a jó ügy érdekében.
- Köszönöm - bukott csak ki belőle ennyi, ahogy a jövője biztosított volt. Nem kellett legalább sebtében felhívnia minden ismerőst - vagy legalábbis a legpletykásabb ismerősét - hogy közölje velük korai elhalálozásának tényét. Az addigi feszültség, ami észrevétlenül is megbújva merevvé tette a tagjait és testét is, lassan engedett ki és szinte még a testtartása is könnyebbé vált ültében. Megnyugodott és talán el is mosolyodott arra, hogy nem kell tartania a következményektől. Ám volt még valami, ami nem hagyta nyugodni. Minden egyes perc minden tizedik másodpercében a férfit figyelte hol hosszabb, hol rövidebb ideig és próbált valamiféle véleményt alkotni, vagy legalább megérteni amazt. És persze, hogy sehogy sem ment.
- Semmi vész. Nem amputálásra készülsz. Gézzel biztosan nem - hirtelen feltörő széles mosoly jelent meg arcán, ahogy ezen szavakkal reagált a pasas dokis szövegére, és ha a fickó nem is őt nézte, most legalább neki volt lehetősége az egész procedúra alatt a sötét hajút figyelnie, leginkább az arcát, kimondottan a szemeit nézte némán, tűrve a sebkötözéssel járó anyag halk súrlódását. Mégis, az újabb kérdés meglepte és mielőtt meggondolhatta volna, az igazságot bökte ki: - Faith a nevem - pillantott le a férfi arcáról úgy valahova a fickó hasára, de nem akart többet a pillanatból kihozni. Néznie meg csak kell valamerre. És amennyire nem szerette, ha őt nézték sokáig, úgy neki is kényelmetlen volt, ha sokáig ugyanazt a pontot figyelte. Ahogy eltávolodott tőle a másik, tekintete a vérre szegeződött a fickó ujjain. Nem volt helyes. Egy szó nélkül, ameddig elsorolták a feladatait, a táskájából előkotort pár zsebkendőt, s közelebb csúszva a székkel a majdnem pucér pasashoz csak egy pillanatra nézett rá kérlelőn, aztán önállósítva magát csak óvatosan távolította el az ujjakról a vörös testnedvet.
- Éjjel nem hiszem, hogy porszívóznom kellene. A szomszédaid nem lennének elragadtatva az ötlettől és inkább ők dobnának ki téged az ablakon. De minden mást megcsinálok. Már ha vannak hozzá dolgaid - nézett fel egyenesen a fickó szemébe, és habár hallotta a korábbi gyomorkorgást, azt nem reagálta le szóban. Felállt a székről, kinyitva még több szekrényt a kukába ejtette a véres zsepiket és csípőre pakolta a kezeit, hogy röviden gondolkodjon. Bűntudata volt a betörés miatt és szerette volna helyretenni az elfuserált este galádságát. - Amikor dolgozom, nem szeretem a csendet. Vagy beszélned kell hozzám, vagy valamilyen zenét hallgassunk - ahogy keresgélt ismét a beszéde alatt, néha hátrapillantott a már félig megszáradt testű pasasra, és amikor megtalálta, amit keresett az ötletéhez, diadalittas mosoly jelent meg arcán.
- De előtte eszel. Vedd úgy, hogy az etetésed is beletartozik a feladataim közé - kacsintott a fickóra, és ha úgy is gondolta, hogy az alkohol már kezd távozni a szervezetéből, azért ez a nagy áldozatkészség nagyon is az eredménye volt a korábbi alkoholizálásának. Kinyitva a hűtőt csak reménykedett, hogy van valami ehető is benne, vagy legalábbis olyan, amit el lehet készíteni és nem csak a flóra és fauna a lakója. Nyitott hűtő mellől lesett a fickó felé kíváncsian:
- Szeretnéd, hogy főzzek, vagy inkább kaját rendelnél? És mielőtt megkérdezed, nincs nálam méreg. Különben is az előbb kedves voltál - mutatta fel a csuklóját mosolyogva. - Szeretném viszonozni.

Ritkán beszélgetek ennyi a bántalmazásra kijelölt felekkel, de ez most egy kivételes eset. Innen nem futhat el, a szomszédkon kívül más nem hallaná meg a sikolyait, nem tud senkit se felhívni. Így meg minek sietni, Ez az első eset, hogy okom is van az agresszióra, hiszen el akarta lopni a lámpákat, ami valójában nem nagy dolog, de nyugodtan nagyítsuk csak fel őket.
Egy biccentéssel reagáltam a köszönömjére, örülök hogy hisz nekem. Hinni jó dolog, és vicces is főleg amikor ez a hit pár másodperc alatt lerombolható. Igaz, egyelőre nincsenek olyan céljaim, hogy megöljem, mert semmi kedvem takarítani utána. Ő meg holtan nem igazán tudná ezt elvégezni helyettem. Fáradt és éhes vagyok, így az elhurcolás se játszik, hogy ott csináljam ki. Most jobban hasonlítok egy először menstruáló kislányra, mint arra mint aki valójában vagyok, dehát ez van. Rossz az időzítés.
- Az amputálásnál nem félnék, azt valahogy jobban a nekem valónak érzem, mint csuklókat gézezni. - Megvontam a vállamat. Tök mindegy, már így marad, az se izgat hogy neki megfelel-e vagy sem. De úgy tűnik hogy megfelel őfelségének.
Megtudtam a nevét, vagy azt amit rögtönözve tudott hazudni. Kérdezek, hogy barátságosabbnak tűnjek a szemében a takarítás idejére, és jó úton haladok. Elláttam a sebét, már amennyire ez tőlem telik, rákérdeztem a becses nevére. Egyre jobb. Lassan a Vöröskereszt oszlopos tagja is lehetek. Annyira nem is nagyszájú, mint amilyennek először tűnt. Pont jó. Idegesítő, amikor valaki játssza az eszét, úgy tesz mintha nem félne. A másik véglet meg...a remegős, összeesős életéért könyörgő egyedekben semmi izgalom sincsen. Semmi kihívás.
Végeztem a gézzel, visszaültem a székre, de ez a csaj úgy tűnik nem tud megmaradni a fenekén. Ezt megérteném, ha rajtam ülne, de így...
Hagytam, hogy letörölje az ujjaimat, de közben tudtam hogy ez nem önzetlen kedvesség. Csak azért csinálja, hogy hamarabb elszabadulhasson. A letörölt ujjaimat néztem, most nem emeltem rá a tekintetem. Kezdem nem érteni. Furcsa dolgokat csinál, és ahelyett hogy az ötleteimen agyalnék azon kattogok, hogy mit miért csinál. - A szomszédok ne érdekeljenek, őket majd én eintézem. Lopni bejössz, betörsz valakihez, de a szomszédokat nem akarod felzavarni a porszívózással. Nem hinném, hogy az idős házaspár kidobna bárhonnan is. Maximum rinyálni fognak, vagy meg se hallják az egészet, mert nincs bekapcsolva a hallókészülékük. - Az öreglány nem is olyan vészes, valamelyik nap hozott át nekem sütit, amit nem tudtam mire vélni. Ez biztos ilyen öreg-dolog. Nem ettem egy falatot se belőle, mert kételkedtem abban, hogy nem-e köptek bele, vagy tettek bele mérget. - Vannak. Az előző lakó valahova bevágott minden ilyen szert, meg felmosót. Ott vannak aaa.. - Körbenéztem, de passzolom, hogy merre lehetnek. - ...ügyes vagy, megtalálod őket. Mint ahogyan a lámpát is. - Faithre kacsintottam egy halvány mosoly kíséretében, ami most kivételes nem volt gonosz, vagy erőltetett. - Mennyi bajod van neked. De felőlem hallgathatsz zenét. Egyébként ez is ugyanolyan hangos, mint a porszívó. - Nagyokat pislogva néztem a hűtős jelenetet, amin kinyitja a hűtőt. Az én hűtőmet! - Nem! Nem! Nem! - Leugrottam a székről, és olyan hévvel kaptam az ajtót kinyitó kezek után, mintha kincsek rejlenének ott bent. - Kedves... - Vettem egy mély levegőt, a lány egyik kezét fogva húztam el a konyhából, miután bevágtam a hűtő ajtaját. - Viszonozd azzal, hogy takarítasz. Kaját meg csinálok maganak. Adtál is most egy jó ötletet. - Mármint ahhoz, hogy mit csináljak vele. - Csináld a dolgod. - Visszavettem a kedveskedésből, a konyhába visszatrappolva bekapcsoltam a gáztűzhelyt, kibontottam egy csomag tésztát, amit egy fazékba dobva tettem fel megfőni. Van hozzá izéé...valami szósz. Magamban elvigyorodtam, a játék első része már ki is van tervelve.
- Jobban jártál volna ha egy emberhez törsz be, de én meg jól jártam veled.. - Az orrom alatt morogva hadartam el a mondatot, amit nem is nagyon hallhatott szerintem ha nincs a közelben.

Egy hosszú és mély sóhaj volt csak a válasz az amputálós dologra a részéről, csücsörítve csak kicsit a száját is. Nem fog belemenni a játékba, nem fogja megvédeni a betegek jogait és tépi a száját feleslegesen. Tűrte azt, amit tettek vele, miközben a nézelődés foglalta le minden idejét mielőtt nekiállt volna a konyha felfedezésének, ám az a pár mondat, ami a fickó száját elhagyta, morcossá tette.
- Nem törtem be tulajdonképpen, mert nyitva volt az ajtód. Innentől kezdve csak maximum engedélyezett birtokháborítás - fonta össze a karjait a mellei előtt, és csak ekkor jött rá, hogy irtó hülye ötlet volt, mert a kötés a kezén kissé meglazult, a csuklója pedig tiltakozni kezdett ismételten lüktető fájdalommal jelezve neki, hogy mekkora idióta volt, összepréselte az ajkait is, nehogy valami szitokszó hagyja el az ajkait.
Egyenesen felért egy lehetetlen küldetéssel ezzel a fickóval szót érteni, vagyis inkább az egészséges vita keretein belül maradni, ugyanis úgy tűnt, hogy csak azon gondolkodott, amit ő mondott és ellenkezést pedig egyáltalán nem tűrte, mégis az lepte meg leginkább a lányt, ahogy a hűtős akciónál reagált a fószer.
Ismét hagyta magát, hagyta, hogy elvezessék onnan, nagy bociszemekkel figyelve csak a pasast, hogy mégis tud-e olyat tenni, ami jó lenne Bongyorkának is. Azért a lágy érintést és a becézést megjegyezte ínséges időkre, de valahogy úgy gondolta, hogy ez a fajta viselkedés olyan kettőssé teszi a fickót, mint amilyen ő maga is volt. Először fojtogatja, aztán a sebét látja el és kedves. És még azt mondják, hogy a nőket nehéz megérteni!?
Engedve a pacáknak lépdelt össze-vissza a lakásban, hogy megtalálja azokat a cuccokat, amik kellettek neki. Fogalma sem volt, mégis hol és hogyan kezdjen neki ennek az egész takarítós dolognak és ha tudta volna, hogy mégis miért ment ebbe bele, akkor talán a makacssága ellenére belátta volna azt is, hogy bizony ő maga okozta ezt a galibát. Ingyen fogják dolgoztatni! - jutott eszébe eme csodás ötlet, mire megállt a kóválygásban éppen a háló ajtaja előtt, aminek tokján húzta végig az ujjait, de mielőtt még mélyebb gödörbe mászott volna bele, fordulva egy negyedet lépkedett vissza a bejárati ajtóhoz, csak hogy levegye a cipőjét. Nem fogja takarítás után azonnal összekoszolni a padlót és a szőnyeget, az ki volt zárva.
Mégis előbb ismét a konyhához sétált, ahol elvileg még ott ácsorgott a fickó. Megállt a bejáratánál és szótlanul nézte a férfi testét, úgy, ahogy nem szégyellte azt.
- Miért van az, hogy előbb megfenyegetsz, utána meg a nyakamat fogdosod nem úgy, hogy élvezzem is.. aztán meg kedves vagy velem. Most meg főzöl! - mutatott a tűzhely felé morcosan, de leginkább csak amiatt, hogy egyértelmű legyen mindenkinek, miről is van szó. - És majd azt gondolod, hogy tudok koncentrálni úgy, hogy te majdnem meztelen vagy - teátrálisan sóhajtott egyet, mint a halálos betegek szoktak, majd elmosolyodva megrázta a fejét. -Szóval öltözz fel úgy, hogy az ne vonja el a figyelmem, vagy.. neked is lesz mit nézni - tette csípőre megint a kezeit, ahogy alkudozni kezdett, s ekkor eszébe jutott még pár dolog. - Hova nem mehetek, mihez nem érhetek hozzá? A hűtő tabu. A késed tabu... más valami, amiről tudnom kéne? Vagy utólag és közben akarsz hozzám érve oktatni, mintha egy kis hülye liba lennék? - bár a téma a kioktatás, az elvonás volt, mégis az érintést hangsúlyozta. Oké, nem volt még teljesen józan,azt egyből leszűrte abból, hogy belekezdett a flörtölő hadjáratába. Érintések nélkül.
Érdekelte a fickó neve. Mégis makacsul ellenállt a kísértésnek, hogy arról érdeklődjön.

A kajarendelés nem rossz ötlet, de mivel nem én találtam ki hanem Faith, így csak azért se fogok bármi is rendelni. Jó a tészta. Majd holnap rendelek kínait, kaját vagy embert azt még nemtudom. Azt mondják lefekvés előtt nem jó enni, de ez baromság. Nekem eddig sose volt semmi bajom miatta, simán el tudtam utána aludni. Korgó hassal már kevésbé.
A csaj, Faith megint megajándékozott egy okos, lelket megnyugtató kijelentéssel, amitől képtelesen a plafonra ugrottam. Ki fog készíteni, pedig annyira próbálok higgadt maradni. Ő meg vágja maga alatt a fát, sejtése sincs arról hogy mennyire szerencsés. Mással még nem bocsájtkoztam szóváltásba, beszélgetésbe, megöltem őket és kész. Őt nem, mert nem akarok takarítani utána, de ennek ellenére táncol az idegeimen, amik nincsenek kötélből.
- De, betörtél. Ennyi erőből egy bankot is ki lehet rabolni, mert nyitva van az ajtó és nincs kíírva, hogy ne raboljál ki baszdmeg. - Hülyeség amit mond. A nyitott ajtó még nem jelenti azt, hogy szabad a bejárás. De én vagyok az idióta, mert képes vagyok és egyáltalán folytatom ezt a beszélgetést. Lehet, hogy nem is lopni akart hanem az elmegyógyintézetből szökött meg és itt talált menedéket. A csuklóvagdosás után nem mondom, hogy nem így van.
Hallottam ahogy mögöttem szedi valamerre a csinos kis lábait, én addig elvoltam a tésztával. Az üres csomagolást a számba véve kavartam meg a tésztát, de ahogy újra megszólalt megfordultam, a csomagolást meg a földre dobtam. Ő takarít. Vettem két mély levegőt, adtam magamnak időt arra, hogy normálisan válaszolhassak. Magamhoz mérten normálisan.
- Mert jó veled játszani, tetszik hogy nem érted mit miért csinálok. Az emberek sokszor értetlenek, szóval végülis nem haragszom azért, hogy kikészítesz. Ne aggódj, a végére már nem leszek kedves. Egyáltalán nem. És főzök, mert éhes vagyok. A kedvesség távol áll tőlem, most se voltam az, maximum te hiszed azt. Ha a legelején bántanálak nem lenne izgalmas ez az éjszaka. Örülj inkább, hogy főzök és nem a gerincedet ropogtatom. - Nem értem. Minen baj neki. Ha bántom, ha "kedves" vagyok, ha főzök. Mégis mit csináljak, aludjak? Ennek a sok hangulatváltásnak az az egyik oka, hogy én ilyen vagyok, a másik meg az, hogy még nem döntöttem el mit kezdjek a csajjal. Kezdem úgy érezni, hogy csak húzza az időt és nem is akar takarítani. Pedig szépen kértem.
Elvigyorodtam, simogatta az egómat hogy ilyen hatással van rá a testemnek a puszta látványa. Megvártam, míg mindent befejez, közben a tűzhelyet támasztottam.
- Engem nem zavarna, szívesen nézném a meztelen testedet. Ha gondolod nyugodtan vetkőzz le. - Úgy mondtam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy idegen előtt vetkőzzön. - A farkam nem tabu. - Vigyorogva kacsintottam rá, ezzel be is fejezve a tabu-nem tabu sorolást. Utálom, ha a dolgaimhoz nyúlnak, de a hűtő kivételével most még is el fogom viselni, mivel nem tud a tekintetével takarítani. - Ja, és nem öltözök fel. Legyen már az egyikőnk legalább lazább kinézetű. Még valami hiszti? Vagy elkezdenéd végre? Minél hamarabb végzel, annál hamarabb léphetsz le. - Visszafordultam a tésztához, ami idő közben elkészült, majd egy tányérra kitéve és csomó szósszal megborítva kezdtem el enni. Állva, mert a lovak is így csinálják. Siettetem Faithet, mert amit kitaláltam az vicces lesz az én számomra. Neki már kevésbé. - Az egész eddigi halandó életed rablással telt, vagy van valami rendes munkád is? - Nem néztem rá, el voltam foglalva az evéssel, úgy faltam mint aki már egy éve nem evett. Na meg kell a villa is, hogy mosogatni is tudjon a tyúkolból eltévedt pipi.

Hangos, panaszittas sóhaj és lemondó fejrázás volt arra, ahogy a férfi vélekedett. Egyenesen felháborítónak tartotta a szóhasználatot, de leküzdötte magában az ingert, hogy leálljon vele vitázni. Valószínűleg vesztett volna vele szemben és most semmiképpen sem akart volna alul maradni.. legalábbis ami a vitákat illette. És ez még akkor sem változott, amikor ismételten a konyha felé vette az irányt, végignézve azt, ahogy a csomagolás a padlón végezte dolgát. Mégsem nyugodott meg a választ hallva. Egyetlen szót sem szólt egészen addig, ameddig Bongyorka el nem hallgatott, de valami még a ködös fején is szöget ütött... az emberek .
Egyre inkább az volt az érzése, hogy valamit nagyon elfuserált és az istennek sem tudta összerakni, hogy hol cseszte el úgy a napját, hogy sehogy sem tudta azt visszájára fordítani. De az biztos volt a részéről, hogy a fickó mondandója után elbizonytalanodva fordult egy kicsit a konyha bejáratánál, tekintetével már nem a fickót figyelve, ahogy amaz főzött, inkább a nappalit nézte, ameddig a körmeivel finoman kapargatta az előtte lévő anyag burkolatát.
A feltett kérdésem is csak ugratásnak indult, nem gondoltam én komolyan, de amikor nekikezdett, hirtelen nevetett fel Faith fel, mosolyogva megrázva a fejét is... Mi a fene van a férfiakkal? A prűdség és a visszafogottság a nők kíméletlen ellensége csak? Gondolkodott el hirtelen, de felvonta a szemöldökét, kihívó pillantással érintve meg a felsője gombjait, lassan engedve ki a lyukakból a kis karikákat, aztán lehúzta magáról a vékony felsőt és így már csak a trikó takarta a felsőtestét. Na meg az a kicsike melltartó, ami már tizenéves kora óta ugyanaz a méret és a lehető legtöbbet "féltett" ruhadarabja volt az.
- Tehát azt gondolod, hogy majd hozzáérek a... - pillantását levezette a fickó ágyékára egy teátrálisat sóhajtva, majd folytatta a mondandóját: - farkadhoz azután, hogy takarítottam? Úgy.. hozzáérhetek? Vagy előbb azért elmehetek zuhanyozni? Esetleg mocskosan szereted - biccentette oldalra a fejét kíváncsian, élezve a helyzetet, és ha már a pacák volt olyan kegyes, hogy felhozza ezt a témát, Faith bizony nem futamodott meg. Nem, ő nem olyan volt.
Újabb sóhaj. Teljes az ellentmondás. Ha bántani akarná, mégis minek siessen bármivel is? Úgysem tudja elhagyni a lakást anélkül, hogy a keze ismételten a nyakán nem végezné, de azért nem volt olyan elveszett, hogy csak úgy hagyja, azt tegyék vele, amit csak kívántak és akartak. Vasakarattal rendelkezett, amit néha megváltoztattak, néha befolyásolták, de a végső döntést mindig egymaga hozta meg és ezt senki el nem tudta venni tőle.
Egyre inkább úgy érezte, hogy minél inkább behódolóbbá válik, annál előbb fogják megunni őt, de azért résen volt és mindig csak addig a pontig akart volna elmenni, ahonnan még visszafordulhatott. Némán, csak egy oldalpillantással figyelte a férfit elmormolva egy jó étvágyat kívánságot, és valahogy az étel látványától sem kívánt semmiféle kaját, sőt, a szája enyhe undorral vegyes fintorba fordult. Megköszörülte a torkát, végül még hallva a következő kérdést elfordulva megindult ismét, hogy végre megtalálja a takarításhoz szükséges dolgokat, amiket a fürdő egyik eldugott részén húzott elő és csak akkor válaszolt a faszinak:
- Gyógytornászként dolgozom az egyik kórház alkalmazásában - adott megint igaz választ még mielőtt a nappaliban először rendet rakott volna. Mindent elpakolt a neki megfelelő helyre, ezzel kicsit át is rendezve a berendezést, de nem izgatta. Ha már ingyen dolgoztatják, a minimum, hogy azt és úgy csinálja, ahogy és ami neki jól esik. Ha éppen ez a belsőépítészkedés, akkor ahhoz volt kedve. Gyorsan, mindenféle időhúzást nélkülözve járt a keze.. pakolás, portörlés, tárgymozgatás, szennyes gyűjtés, és amikor végzett a nappalival, otthagyva a fickót is indult meg a fürdő felé, hogy azt is megcsinálja, ahogy őfelségének megfelelt. Nem kérdezett. Nem akart tudni egyelőre semmit a másikról, noha jól esett volna neki, ha nem úgy kell gondolnia a másikra, mint fickó.. pasas, faszi... Bongyorka.. férfi.. Ha egyszer nevet adtak az istenverte embereknek/lényeknek, akkor éljenek is vele. Ezen véleménye pedig soha nem fog változni.
És majd beledöglött abba, hogy ténylegesen is tartsa a száját, mert akinek ilyen izmai vannak... és ennyire gyönyörű szemei....

A ville szinte keresztül döfte az szájpadlásomat a heves evészet közben. Ha munka közben kajálok azért is meg vagyok szólva, de ha így haladunk akkor a főnökömből lesz kaja. Pattog, mint egy zsíros-zselés labdba, és amikor beszél az a legidegesítőbb. Feláll a szőr a hátamon tőle. Szóval ja, ha ott ennék a kaszinóban még képes rá és kirúg a szarházi.
Szalvéta után nyúltam az evés befejezése után, ami elég gyorsra sikeredett. Sebaj, nem vagyok az a hasfájós típus. Kivéve, ha valami ezer éves pizzaszeletet találok meg az ágy alatt, vagy magamba döntök egy liter romlott tejet.
Faith nekiállt vetkőzni, amit meglepett arccal követtem figyelemmel, aztán mikor lekerült róla az első réteg elismerősen bólintottam. Szép. Ő is, meg hogy ilyen...bátor? Bevállalós? Miért csináljuk ezt? Nemtudom, de tetszik. Ha így folytatódik a játék, nudizni is fogunk. De jó is lenne. Csak most először a munka, aztán a szórakozás. Bár valószínűleg a takarítás után nem a ruhák eldobálásával fogjuk folytatni az éjszakát, hajnalt. - Zuhanyzás után is lehetünk mocskosak. És igen gondolom. Vagy zuhanyzunk együtt...vagy a mocskolódás után zuhanyzunk. Sok a variáció. - Most kivételes nem arra koncentrálok elsősorban, hogy az elhangzottakból valóság váljon. Betöt hozzám, izé..."nyitva volt az ajtó és bejött", amit nem lehet dugással jóvátenni.
Anyámon kívül még sose takarított utánam senki, de az igazat megvallva jó érzés hátradőlni és nézni, ahogyan mások elvégzik helyettem az ilyesmit. Csinálják a nők, ők értenek ezekhez. - Akkor bizonyára hajlékony lehetsz. - Ők azok, akik ilyen gömbökön akcióznak, nem? Részben én is gyógytornász vagyok amúgy. Edzésben tartom mások végtagjait, meggyógyítom őket. De nem ma.
Nem kérdeztem többet, nem is mondtam semmit, de még rá se néztem igazán. Belemerültem a mobilomon lévő egyik dögunalmas játékba, amt abba is hagytam abban a pillanatban, hogy Faith betért a fürdőbe. Én be se mutatkoztam neki. Minek? Többet elvileg úgy se látjuk egymást. Én is csak azért kérdeztem meg az övét, hogy kíváncsinak tűnjek. Mindegy, akár akarja tudni az enyémet akár nem, a fürdőben rá fog lelni az igazságra. Valahova a földre le van dobva a biztonsági őrös ruhám, amin ott virít a becses nevem.
A nemrég levetett felsőhöz mentem, amit az orromhoz emeltem és beszippantottam az illatát. Ez egyszerre vágykeltő, és arra sarkall hogy megszadizzam a nőstényt. Belőlem sose lesz egy türelmes ember...hibrid. A fürdőszoba előtt toporzékoltam, mint egy türelmetlen kisgyerek. A felsőt visszatettem oda ahonnan elvettem, az illatát pedig elraktároztam mélyre. - Nem csak a lopáshoz értesz, hanem a takarításhoz is. Brávó. Multifunkciós. - Újra mögé léptem, ahogyan azt a konyhában is tettem, de most járt a kezem is, nem csak a szám. Mindenféle figyelmeztetés nélkül markoltam bele Faith seggébe, most ez a dícséret. Meg hát jól is esett.