Mára teljes mértékben odaígértem magam a csajoknak, kik tettek azért, hogy visszanyerjem rég nem látott jókedvemet és igazi, életerős formámat. Az utóbbi időkben elhanyagoltam nem csak a farkasomat de magamat is, így öt kilótól szabadultam meg pár hét leforgása alatt, ami bár nem nagy mérték, de annak ellenére mégis, hogy az elmúlt évek megpróbáltatása után hármat sikerült felszednem. Rhys eltűnt és nem is láttam őt már Isten tudja, hogy mióta. Rossz megérzések pedig úgy kavarognak a fejemben, mint egy mélyre vezető örvény. Szívem szerint elindulnék megkeresni, de nem tehetem... Nem teszem meg, már csak Fenrir miatt se. Emellett, ha annyira szüksége van rám akkor majd vissza jön, de addig is megpróbálok végre igazán élni!
Hajam rendezetlen kontyban lifeg a halántékomon, miközben próbálom beleszuszakolni magam a meglehetősen szűken szedett derekú ruhába. Meglehet, hogy fogytam, ettől függetlenül a vállam és a csípőm szélesebbnek mondható. Amint sikerrel járok megállok a tükör előtt, hogy végig mérjem magam, majd az ajtó felé véve az irányt, mellem alatt tartva a ruhát nehogy többet mutasson a kelleténél, megragadom az első erre járó falkatag karját.
- Mi a?... - Sed meglepetten nyög fel amiért megakasztják ki tudja merre tartó útján, ám készségesen megáll előttem, s kíváncsi tekintettel figyeli, mit is kellene tennie.
- Minden undorító gondolat nélkül... húzd felé kérlek - fordítok neki hátat jelezve, hogy fel kellene húzni a cipzárt, mert sajnálatos módon idáig nem érnek el a kezeim. Némiképp összerezzenek, mikor megérzem meleg ujját a hátamon, és ahogy a cipzárral kezd el bíbelődni, de szerencsére ő pont az a személy akinek semmi hátsószándéka nincs velem kapcsolatban. Sokat köszönhetek neki, mindig segít, ha szükségem van valamire legyen az lelki vagy fizikai támogatás, de még ivó és beszélgető pajtásnak is tökéletes.
- Köszöntem, harcos - bokszolok vidáman a vállába.
- Gyönyörű vagy, randid lesz? - néz végig rajtam, mire csak megrázom a fejem.
- Csajos nap, de illik adnom magamra végre. Viszont szaladok, mert elkések - újra a tükör előtt ácsorogva kiengedem hosszú, hátközépig érő sötétbarna hajzuhatagomat mely hullámos loknikban hullik alá. Miközben fehér platformos cipőmbe igyekszek bokatörés nélkül bele lépni, egy egyszerű arany karika fülbevalót és hozzá illő arany láncot veszek fel kiegészítőnek. Soha nem szerettem a too much dolgokat noha olykor ténylegesen undorom van rájuk. Most viszont maradok a finomabb, kellemesebb ékszereknél. Még egy kis parfüm valamint egy vékony pántú apró ridikül és már csak a mögöttem szálló parfümfelhőt lehet érezni a házban.

2 óra elteltével.
Tekintetemet le se véve az óráról, próbálom bekalkulálni, hogy vajon mennyi ideje vagyok már itt. Őszintén szólva is túl sok volt az az alkoholmennyiség amit a szervezetembe juttattam, s ebben már csak az a meglepő, hogy egy farkast nem üt ki oly gyorsan semmi. A csajok, többek között Summer, hatalmas szemekkel leste miként húzom le egymás után a koktélokat és egyéb röviditalok hadát, elvégre ő maga is tisztában van azzal, hogy nem a nagy piások közé rangsorolják szerény személyemet.
Az óra kis és nagymutatója szó szerint tangóra hívja egymást miközben a zene vad lüktetése az agyamat cincálja. Ettől függetlenül mégse tudok eltüntetni egy-két, az arcomon megjelenő mosolyt amit barátnőméknek szánok vagy épp a pultos srác kihívó tekintetének.