+18

Egyáltalán nem érzi pofátlanságnak a dolgot, hogy egy ilyen kielégülés után még van mersze odafeküdni mellé miközben ujjai megállás nélkül dolgoznak. Ezúton viszont nem arra megy ki a játék, hogy még keményebb aktust követeljen magának, elvégre még neki is szüksége van egy kis szusszanásnyi időre, hogy ismét erőre kapjon. Ennek ellenére arra még inkább törekszik, hogy energiáját visszanyerje a nő szenvedélyéből, nem véletlen hát, hogy öle forró, nedves egyvelegén járnak táncot ujjai, hol körülötte, hogy benne nagyon mélyen egy vagy épp két ujjal, mikor hogy tartja kedve. Számára ez az elsődleges amivel visszanyeri erejét. Nem hagyja, hogy teljesen összeszűküljön és bár bőven tartogathat még meglepetéseket számukra az éjszaka, nyugodtan elengedhetné magát. A gond csak az, hogy nem bír elszakadni tőle.
Végül sor kerül az igazi beismerésre miből Eleanore rögtön levonja a következtetést.
- Valahogy úgy... szóval nem kis újult energiával és szenvedéllyel töltöttél most fel, szóval a legrosszabban reménykedj - villan gyilkosan a tekintete és bár érzékeltetni akarja a nővel, hogy nem kifejezetten csak a teste kell neki, mégis ki akar próbálni vele egyéb merészségeket. Többek között azt amit az imént nem engedett, pedig kellő kielégülést is érezhet a fájdalmat követően. Mit ér a kedvesség és a finom érintés, ha fájdalom és erő is társul mellé ami csak bearanyozza a helyzetet?
- Hidd el, épp elegendő volt a látványod - vallja be neki halkan sóhajtva, s még cirógat egyet-kettőt legnemesebb pontján, az ötlet felvetése után feláll, s felhúzza magához a nőt. A fürdőszobája az egyik kedvenc része, hisz masszázzsal bolondított zuhanykabinja mellett még egy jókora sarokkádja is van a kellemes, barnás-arany derengés ölében.
Magához húzva a kecses alakot finom csókkal jutalmazza, majd kitárja előtte a fehér ajtót, hogy finoman beljebb tessékelje.
- Nekem mondod? Már itt helyben folytatnám - biccent lefelé jelezve, hogy ennyi időre volt szüksége arra, hogy férfiassága, vagyis.. jelen pillanatban a gondolkozó fele ismét falhoz állítsa a nőt.
- Válassz, én mindkettőt preferálom - vallja be, hisz mindkettő külön külön élvezeteket nyújthat.... ő szereti állva is és ülve is a dolgot, ami pedig extra az a masszázs része mindkét alkalmatosságnak amit jócskán fel tud használni. És ilyenkor jön csak rá arra, hogy miféle kéjbarlang az övé.
Szorosan hozzásimulva a nő hátához, kezeit a formás keblekre szorítja, hogy nyakába csókolva halkan felsóhajtson.
- Imádom az illatod - búgja és férfiassága kis híján teljesen felnyársalja szegény nőt miután keze becsúszik annak lába közé. Lassan be kellene szereznie egy láncfűrészt is.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Azért ujjainak finom mozgás annak ellenére is egyre jobban hat rám, amit most éltem át, alig pár perce, s még annak a végét is nyögöm, de már kezd bennem újra bizseregni a vágy. Szemétség, mert még ő, mint most megtudtam ettől csak energiát nyerhet, amiből én kaphatok, az nincs elfekvőben és tőle se kaphatok. Úgy próbát tennék még így is, hogy tudom, hogy rossz lenne. Kikészít a dolog valamilyen szinten azért.
- Nos, igen, sokszor nincs szükségem másra, csak erre… - Kezemet egy finom, kecses mozdulattal húzom végig oldalam mentén, jelezve, hogy mire is értettem a dolgot. Tény, hogy nem igazán volt alkalmam mostanában használni erőmet, mert nem is igazán volt rá szükségem, de azért többre vagyok képes, mint holmi csábítás. Ha hatna rá az erőm, egy csettintésre elérhetném, hogy egy lábon ugrálva csirkehangokat hallasson. Na de hát vele ezek a mókák elvesznek sajnos… még jó, hogy más extra jó vele, ezért nem sajnálom ezt az apróságot jelenleg. Meg hát, egyszer-egyszer azért kibírom a dolgot.
Felkászálódok a kanapéról, ha már így kitaláltam, hogy mi is a következő és ahogy magához húz, belekapaszkodok karjába, miközben viszonzom csókját. Kis felüdülés ez a finom és lágy csók azok után, amilyen hevességgel egymás után kapkodtunk.
- Azért én még had kapjak egy kis pihenőt… - Nevetek, miközben tekintetem azért nekem is lefelé vándorol egy pillanatra és igen csak nagy elégedettséggel tölt el, hogy ilyen hatással vagyok rá. Most talán még jobban, hogy megtudtam micsoda. Ha jól sejtem, általában ők azok, akik bűvkörükbe vonnak egy-egy áldozatot, s itt azért világosan látszott, hogy én is tökéletesen ujjaim köré tudtam csavarni, még ha, s bár ezt nem vallom be akkor se, ha egyértelműen tudja, azért ő sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az elmúlt párszáz évben akárki.
Felmérem a terepet, s még eldönteném, hogy éppen mire vágyom, máris mögém simul, én pedig könnyedén dőlök neki. Ha már annyi energiával töltöm meg, akkor tessék… használja is azt.
Lehunyom szemem egy pillanatra, s már most teljesen ki tud zökkenteni, pedig csak nyakamba csókolt. Mondhatni testem automatikusan tudja, hogy mit fog kapni… és már most sokkal intenzívebben reagál a férfi bármilyen közeledésére. Mélyet sóhajtok, miközben ujjai ismét megtalálnak és kicsit elemelem tőle csípőmet, hogy teret adhassak felizgultsága jelének.
- Így nem igazán tudok dönteni, mert csak rád tudok koncentrálni drágám… - Fordulok kissé oldalra, hogy láthassam arcát is, aztán visszafordulok a két említett lehetőség felé.
- Hmm, mondjam azt, hogy mindkettő? Csak szép sorjában… - Nevetek, majd végül a kád felé bökök. – Azt hiszem ez most sokkal jobban fog esni… A következő menet előtt meg majd levadászok valami kis hülyét az utcáról, hogy bírjalak szusszal… - Fordulok most már picit jobban oldalra, hogy lophassak tőle egy csókot, miközben teljesen elveszek már abban, hogy kényeztet. Na jó… hazudtam, már most bőven készen állok én is, főleg, hogy egy pillanatra se hagyta, hogy csillapodjon vágyam iránta.

+18

Akármilyen hihetetlen, de ő maga is elfáradt, ennek ellenére ahhoz, hogy egy kis erőt összetudjon kaparni valahonnan, kénytelen tovább kényeztetni a nőt ami aztán csak hamar félbe szakad. Lehet, hogy a kéj élteti, ennek ellenére tudja, hogy hol vannak a határok és nem akarja ezt átlépni tekintettel arra, hogy Eleanore egy igen makacs, határozott nőszemély. Nem fél kimutatni nemtetszését, sőt! A sarkára áll és ezt megmutatta menet közben is. Nem csalódott a szőkeségben, nagyon is tetszik neki ez a fajta kihívás.
- Még meggondolom - mosolyogja, majd csak hamar a fürdőszobába kerülnek mely tényleg kéjbarlang hírében áll. Nem elég, hogy harmonizál minden mindennel és kellőképpen férfias, de még azt is rá lehet fogni, hogy titokzatos, misztikus. Ugyan akkor sokan ráfognák, hogy az ilyet egy ötcsillagos szállodába se tudnának elképzelni. Minden folyami kövekkel van burkolva, s hinné az ember vagy sem, még a fürdőkád is egy kis tóra hasonlít leginkább, hisz nem kell megemelnie a lábát az embernek, hogy belemászhasson, hanem egy kis lépcsőn kell lemennie a mélyített, gránitból készült kádhoz. Démonként is lehet ízlése az embernek nem? Így könnyen dirigált a dizájnereknek, mikor tervezték a helyiséget. Alapjáraton az egész háznak van egy misztikus sugárzása, viszont a fürdőszoba tényleg kicsúcsosodik ebből, s a narancssárgás, derengő szűrt fények tökéletes homályba fedik a helyiséget. Mint amikor gyertyákat gyújtanak a szobák sarkában.
- Elnézésedet kérem - mosolyog bele a nyakába, majd elhúzódik tőle ezzel minden létező kontaktust megszakítva vele.
Mikor a kád mellett dönt a szőkeség, kezét finoman a csípőjére simítja majd int felé jelezve, hogy követi.
- Ennyire nem bírod türtőztetni magad? - fonja fel kíváncsian a szemöldökét, majd egy drámai sóhajjal megállítja s maga felé fordítja.
- Bevallom nemrégiben hazudtam. Iható a vérem, csak megszoktam már, hogy a vámpírok inkább undorodnak tőle. Kicsit kénes ízű, szóval nem a legéltetőbb nektek. És azért valljuk be, elég szomorú azt hallani mikor a fejedhez vágják, hogy "szar a véred". Szóval ha mersz, akkor csak tessék - tárja szét a karjait jelezve, hogy ha rajta múlik akkor a vére adott a vámpír számára, kedvére fogyaszthatja.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Mosolyogva csóválom meg a fejem, és finoman beleborzongok, ahogy közel hajol hozzám. Annyira furcsállom, hogy valamiért élvezem a társaságát és nem csak úgy, mint egy szexuális partnerét… márpedig összehasonlítási alapban nincs hiányom.
Nem is akarok ilyesmibe belegondolni, csak élek a pillanatnak és élvezem, hogy ilyen a helyzet. Úgyse vagyok hosszabb távra teremtetve… Ezer év alatt se nagyon sikerült ezt összehoznom és nem a lehetőségek hiánya. Egyszerűen nem ez volt a nekem való… vagy csak ennyi idő alatt se hozott össze a sors olyannal, aki miatt megérte volna feladnom eddigi életformámat. Vagy csak nem vártam meg sose, hogy ez kiderülhessen. Persze azért születésemkor igencsak más volt a helyzet, de a látszat megtartása mellett bőven kacsingattam másfelé.
- Talán megbocsátom… - Nevetem el magam, majd egy nagyobb sóhaj után csak megindulok a fürdőkád felé.
- Te aztán beszélhetsz… különben is, szándékosan hergelsz, édes… tudom én. – Kicsit meg is lököm derekammal, csak amolyan játékosan, bár ez kicsit furcsán jön ki így, teljesen meztelenül, de végül is ezzel sose volt problémám. Pláne nem ilyen szituációkban… Nem is hiszem, hogy mostanában ruha fog kerülni ránk, hisz minek? Hogy ismét levegyük… Fölösleges.
Először meglepődve nézek rá, ahogy elkezd beszélni, aztán csak felnevetek ismét.
- Kis pimasz… lehet ezért még meg is büntetlek… - Kekeckedek vele egy kicsit, aztán tekintetem egyből nyakára téved, finoman beleharapva ajkaimba. Nehéz eldönteni, hogy most… vagy később, de annyira nagy a csábítás.
Közelebb is lépek hozzá és finoman simítok végig az említett testrészen, ujjaimat szememmel követve, majd az ő szemeibe nézek.
- Csak… egy kis kóstolót… - Először kezemet a nyakának oldalán tartva megcsókolom, már ajkaiba is kicsit beleharapva, majd egyből nyakához hajolok. Először csak veszek egy nagy levegőt, adok rá egy apó csókot, majd csak utána mélyesztem bele fogaimat, hogy szinte azonnal érezhessem vérét. Nem mindegy, hogy csinálja ezt az ember… szépen fel kell vezetni, hisz nem barbár vámpír vagyok én, aki szétmarcangolja áldozata nyakát.
Egy aprócskát magamhoz veszek véréből, bár érzem, amit mondd, tényleg nem a legfinomabb, viszont már elég rég jutottam vérhez és bár nem éheztem rá, mint fiatal koromban, azért maga az, hogy vér jutott a szervezetembe isteni érzéssel töltött el, ami elfeledte velem azt az aprócska hibát, hogy nem a legfinomabb.
Közben finoman simultam hozzá, hajamat is oldalra dobva, hogy ne legyen útban, s még pár apró korty után olyan intenzíven kezdett el rám hatni, ami engem is meglepett. Kezemmel kicsit erősebben markoltam rá vállára s ha nem tudom kontrollálni magam, akkor bizony még jó pár percig tapadtam volna hozzá, de végül csak elhúzódtam egy egészen picit. Ujjammal finoman letöröltem szám szélét, majd ránéztem, a reakcióját nézve.
- Azért annyira nem is vagy rossz… - Mosolyodtam el, s valamiért sokkal jobban éreztem, hogy feltöltődtem, sőt… valami mást is. Az eddiginél is nagyobb vágyat éreztem, nem is a szex iránt, hanem iránta… hogy a teste minél közelebb legyen az enyémhez.
Nem is várattam sokáig a dolgot, egyből le is támadva, a vártnál talán kicsit hevesebben kaptam ajkai után, egyik kezemmel hajába túrva, s csak akkor húzódtam el tőle, mikor már nem kaptam levegőt se.
- Lehet nem tudok várni, még eljutunk addig a kádig… - Kezemmel közben lágyan végigsimítok férfiasságán. – De ahogy érzem lehet te se… - Kuncogok, tovább folytatva az előbbi műveletemet. Ketten is lehet ezt játszani, nem csak ő tud engem ingerelni…

+18

Imádja a nő testének minden egyes pontját, s szinte ordítani tudna még egy érintésért. Azért, hogy férfiassága mely újonnan feszülni kezd, ismét elmerülhessen benne. Teljesen más érzés számára a vámpírral lenni mint más nőkkel. Határozott és talpra esett, épp ezért is olyan élvezetes. Amiért nem engedi mindig, hogy Z irányítson, pedig oly szívesen hódítana meg más területeket is, amit például nem is olyan rég nem engedett.
- Még szép - lép egyet oldalra, mikor a nő meglöki, majd széles vigyorral figyeli őt, következő reakcióját.
Végül csak el nyögi neki, hogy mind idáig füllentett, hisz vámpír ihatja a vérét, nem fog beledögleni, egyszerűen csak nem lesz a kedvence a leheletnyit kénes íz miatt. Ettől függetlenül soha nem mondták ki nyíltan, hogy mennyire szar, elég volt látni az arcukon.
- Gyere, Babám - kacsint rá enyhén kitárt karokkal ezzel jelezve, hogy bármire vevő, többek között arra, hogy ajka rátapadjon a bőrére, foga belemélyedjen az ereibe s szívhassa belőle amihez kedve van. Halkan felsóhajt az érzéstől, majd lehunyt szemmel öleli át a nő vékony derekát így közelebb húzva magához.
- Ha annyira rossz lenne, akkor nem is én lennék - szökik ki belőle ismét egy kis egomán megjegyzés ami már Z-é. Nem fog ezekről a kis beszólásokról egykönnyen lemondani és mondani se kell, hogy kőkeményen énközpontú. Ezért is tartotta fontosnak, hogy azon kis felderítetlen résbe bújjon be, amit Eleanore nem engedett. Abban a pillanatban nem a nő, hanem a saját érdekeit nézte.
- Bevallom, én se - nyögi egy csók után, ám férfiasságát cirógató keze még inkább lázba hozza és már tényleg nyilvánvaló, hogy felesleges megpróbálkozni a fürdőkáddal noha tényleg nagyon kényelmes.
Így határozottan ragadja meg a csuklóját és rántja be maga után a zuhanyzókabinba, hogy arccal a csempe felé fordíthassa. Lábait unszolásra kicsit terpeszbe állítja, hogy jobban hozzá férjen, ám még mielőtt behatolhatna - hisz módja van rá - a nyakába csókol s feneke felől közelíti meg ölét. Ujjai körkörös mozdulatokkal kényezteti nedves, legérzékenyebb pontját, pont azt amit nemrégiben érintve a csúcsra juttatta. Erős mellkasát teljesen a nő hátának préseli s a nyakát becézgeti ám odalent egy pillanatra se hagy alább az ostromló lendülete.
- Légy büszke magadra - suttogja a fülébe, ajkával érintve azt - senki nem tudott még így lázba hozni, mint te.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

+18
Minden egyes porcikámba elér egy pillanat alatt vére hatása. Mintha életet töltöttek volna belém, s eddig enyhén megfáradt testem mintha új lenne. Ilyen lehet egy halandónak, ha kipihenten ébred… igazából, általában úgy érzem magam, ha megfelelő mennyiségű vér jut hozzám, mint aki harcra kész. Most viszont teljesen más jellegű harcra érzem készen magam, s vére olyan kicsit, annak ellenére, hogy íze nem a legkellemesebb, mint valami hívogató jel, ami közelebb és közelebb akar húzni hozzá.
Ezután még pillantása is sokkal mélyebben hat rám, sőt, egyszerűen kényszert érzek minden porcikámban, hogy letámadjam.
- Szerencséd, hogy még ez is jól áll neked… - Teszem azért hozzá a kis kommentjéhez, mert nem sok ember tudja bizony viselni az egoista jellemet. De azért úgy hiszem, hogy én se panaszkodhatok ezzel kapcsolatban. Mondjuk úgy, hogy tisztában vagyok az értékeimmel, ahogy ő is, bár én nála sokkal kevésbé hangoztatom. Egész aranyos, ahogy mindenképpen el akarja hitetni velem, hogy tökéletes… amit azért nem hiszek el, viszont bizonyítania nem kell szavakkal, hogy jó. Így is meg tud bolondítani valahogy. Azon kívül is, azt hiszem, hogy kéjdémon a drága, ezért pillanatok alatt tudja eltekerni a fejem, kicsit ilyen lehet talán az én áldozataimnak is. Persze kettőnk hatalma azért kicsit más…
Elégedetten pillantok rá, nézve kis cselekedetem hatását, s könnyedén hagyom, hogy a zuhanyzóba tereljen.
Kezeimmel megtámaszkodok a csempénél, szemeimet lehunyom, s teljesen csak rá koncentrálok, ahogy ajkaival nyakamat csókolja, ujjaival pedig kicsit délebbre kényeztet.
Suttogó hangjától végigfut a hideg a hátamon, s már most kiált a testem azért, hogy magáévá tegyen, kis pimasz megint húzza az idegeimet…
- Ezek szerint nem volt még dolgod igazi nővel. – Nyitom ki a szemem és fordulok egy egészen picit hátra.
Imádom, hogy szinte küzdünk azért, hogy ki irányít éppen, azt hiszem mindketten ahhoz szoktunk, hogy mi vagyunk a dominánsabb fél az együtt létek során… de legalább külön kihívás, hogy lepipáljuk a másikat. Annyira szeretném hagyni, hogy csak magával ragadjon az, amit csinál… de egyszerűen a zsigereimben van, hogy nem hagyom, hogy más diktáljon nekem.
- Remélem nem szeretnél rosszalkodni… - Meg szeretném előzni a dolgot, mielőtt még még egyszer közbe kelljen lépnem. Nem mondom én, hogy nem leszek hajlandó esetleg, valamikor… nem tudom, itasson le, vagy valami, akkor biztos könnyebb rám hatni. Vagy… ha több vért csapolok tőle. De most még biztos, hogy nem játsszuk el ezt a játékot.
Erősen vissza kell fognom magam, de most mégis hagyom, hogy kicsit vezessen,s annak ellenére, hogy az ereimben pezsgő vér arra akar késztetni, hogy megforduljak és a falnak vessem csak hagyom, hogy kényeztessen, mert valahogy egészen picit meg tud bénítani közelségével.

+18

Fogalma sincs, hogy mi az ami ennyire imponál neki a nőben, hisz mondania se kell, az elmúlt több mint háromszáz éve alatt voltak ám szemrevaló hölgyemények akiket kéjben részesített, s ő maguk is eltudták azt érni, hogy másként tekintsen rájuk a démon mint egy egyszerű nőcskére. Külsőre se mondható igazán kirívónak, bár tény, hogy gyönyörű alakja van, de a világ elég nagy, számtalan másik gyönyörű nő van rajta kívül is.
Ettől függetlenül jobban ragaszkodik hozzá mint eddig bárki máshoz. Talán annak tudható be, hogy titokzatos? Valamint vámpír léte ellenére nem csak egy egyszerű könnyű nőcske? Van szabad akarata is annak ellenére, hogy egy démon viszi ágyba? Számtalan kérdés amit valószínűleg nehéz lenne megválaszolni. Tiltott gyümölcs?! Igen, talán ez a megfelelő válasz. Valamint imádja az akaratosságát hogy nem engedi azt, hogy Z olyat tegyen ami nem tetszik neki. Épp ezért nagyobb a vonzalom és tudja, hogy mi az amiért annyira teperni akar.
- Ezt azért nem mondanám. Viszont olyannal mint amilyen te is vagy, még nem... kell az erőd és a dominanciát - mert talán kettejük kapcsolatának ez a legnagyobb ereje. Hogy mindketten dominánsak, mindketten vezetők. És még itt is vezetni akarnak úgy, hogy azzal hatalmas mennyiségű gyönyört érnek el a másiknál.
- Egész életemben rosszalkodni akartam - dörmögi a kérdésre miközben ajka a vámpír arcélét érinti. Jelen pillanatban még csak nem is gondolt a lehetőségre, viszont most, hogy a másik szóban kitért rá, nem próbálkozna újra, csak ha saját maga ajánlja fel, ami nagy valószínűséggel nem biztos, hogy be fog következni.
Masszírozó, körkörös mozdulatai alábbhagynak, helyette kezei Eleanore csípőjére csúsznak, hogy fenekét közelebb húzhassa magához, ezzel megteremtve a lehetőségét annak, hogy kőkemény férfiasságát becsúsztathassa. Kemény lökésekkel mozog benne, egy pillanatra se hagy alább a lendület csak akkor, mikor feketén villan meg a szeme. Kíváncsi rá, hogy mit tud kezdeni magával a szőkeség, ha szex közben ízleli a vérét...
Elhúzódva tőle határozottan maga felé fordítja majd lehajolva hozzá egyszerűen csak megemeli Eleanoret és ösztönzi, hogy a hosszú, tökéletes lábakat a csípője köré fonja miközben magába fogadja Zariche hímtagját.
- A tiéd vagyok. Mutasd meg mit tudsz! - billenti félre a fejét ezzel felkínálva neki nyaki ereit, ahonnan most vagy soha felszólítással annyi vért vehet, amennyihez kedve van.

Zariche & Eleanore

So have you got the guts? Been wondering if your heart's still open and if so I wanna know what time it shuts

Imádom hallani szavait. Imádom hallani, hogy az erőmről és dominanciámról beszél, annak ellenére, hogy tudom, az övé nagyobb, mégis arra vágyik, hogy megmutassam nekem mim van. Ha nem lennék eléggé beindulva, ezek a szavak mindenképpen elérnék a céljukat.
Gond nélkül omolnék karijaiba, na jó, nem a szó szoros értelmében, hisz alapvetően nem omlok senki karjaiba. Max hagyom, hogy magával ragadjon vonzereje… egy kicsit. Ha omlanék, akkor nem is hangoznának el ezek a szavak… akkor nem akarnék domináns lenni és nem akarnám valahol mélyen érezni azt a vágyat, hogy térdre kényszerítsek egy ilyen erős és nagy hatalmú férfit, mint aki mögöttem áll. Márpedig ha nem is kényszerítem térdre, imádom látni, hogy milyen hatással vagyok rá, talán még jobban, mint eddig bármikor imádtam ezt bárkin is látni.
- Ha nem lennél rossz, nem lennénk itt… - Kuncogok halkan, majd fejemet vállára döntöm még addig a pár percig, amíg közelségét érezhetem, aztán testem cselekszik, ahogy kívánja. Mondhatnánk, hogy úgy táncol, ahogy ő szeretné… mert bizony azt a táncot én is nagyon élvezem. Egy hangosabb sóhajt eresztek ki ajkaim közül, ahogy ismét magamban érzem, s kezeimet nekitámasztom a falnak, mintha nem lenne elég erőm tartani magam, mintha szükségem lenne arra a támasztékra. Annak ellenére, hogy erős kezei tartanak, most egy kicsit törékenynek érzem magam, ami egészen új érzés, már vagy ezer éve nem éreztem.
Az a tánc pedig folytatódik, ahogy megfordulásra késztet, majd persze lábaim egyből köré fonódnak.
Aztán zöld utat kapok, mintha kellene… ó… olyat szabadít el, amit vagy nagyon meg fog bánni, vagy borzasztóan élvezni. Részemről mindenképpen az utóbbi fog szerepet kapni.
Legszívesebben vadul esnék neki azoknak az ereknek, de még kellő időben fegyelmezem magam, s először csak egy apró csókol lehellek nyakára. Annak ellenére, hogy tempója nem finomkodó, én mégis lágy mozdulatokkal érek nyakához. Egyik kezemmel átmkarolom hátát, másikat pedig nyaka másik oldalára simítom, egy pillanatra szemeimbe nézek, miközben ajkamba harapok, majd nyakához visszatérve lassan mélyesztem bele fogaimat ereibe.
Tökéletes pillanat… tökéletes időzítés… Ugyan az első pár kortynál valóban érzem, amiről beszélt, de azt hiszem van mi feledtesse az apró kellemetlenséget. Az a törékeny érzés, amit pár pillanattal ezelőtt éreztem, nagyon is szerte foszlik… s már pár korty után is érzem, ahogy testemet bejárja vérének hatása. Olyan ez, amit még soha, senki vérétől nem éreztem.
Egy-egy pillanatra válok csak el nyakától, de újra vissza kell térnem, mintha mágnes vonzanak oda. Elhomályosítja elmémet a vágy, hogy többet érezzek abból, ahogy hat rám.
- Rossz ötlet volt elszabadítani a vadat… - Suttogom fülébe, majd ismét visszatérek nyakához, de még pár korty után megállítom magam, s szembefordulok vele. Azt hiszem tekintetemben is láthatja, hogy milyen hatással volt rám, sokkal erősebbnek, energikusabbnak érzem magam, mégis olyan, mintha hirtelen nagyobb mennyiségű alkohol ütött volna meg. Úgy érzem, hogy nem tudom kontrollálni magam…hmm, talán majd neki kell.
A pillanat rövid töredéke alatt terítem le a földre, s magasodok fölé, most már általam diktálva a tempót, kezeimet mellkasának támasztom, s kieresztem karmaimat, végighúzom mellkasán, felsértve azt annyira, hogy kiserkenjen vére, majd lehajolok, s lenyalom vérét. majd fölé hajolva meg is csókolom, meglehetősen nagy hévvel.