Hello édesem, te nem fulladtál még bele a saját füstödbe?!?
Nagyjából ez a legkedvesebb mondat, amely elhagyja a számat irányodba és te sem fogalmazol szebben. Nem kedveljük egymást, igazából a legnagyobb riválisok vagyunk. Lilith, a pokol első női démona, Ádám egykori asszonya, a nőstényördög vagy, aki nem viseli túl jól, ha kitúrják a helyéről. 4000 év alatt az emberség eltűnt belőled, ahogy a legtöbb valódi érzelem is. Mikor a pokolra kerültem, babának tekintettél, akit irányíthatsz és akivel játszadozhatsz, így nem tapostál el. Túl későn vetted észre, hogy a játékodnak saját akarata van és önállósodik. Mire úgy döntöttél, eljött a halálom ideje, a bukottak már pártfogoltak. Azóta sem jövünk ki. Gyakran teszünk keresztbe a másiknak, sértegetjük, próbáljuk ellehetetleníteni. Ez alól az egyetlen kivétel, amikor más valaki veszélyeztet minket. Két dudás nehezen ugyan, de megfér egy csárdában idelenn, a harmadiknak viszont esélye sincs. Ha egy nőnemű pokollakó túl befolyásos lesz, akkor közös erővel intézzük el, mert mindketten egyetértünk benne, hogy az ismeretlen rossznál még a régi ellenfél is jobb. Mindkettőnknek van jobb dolga, mint napi 24 órában azon agyalni, hogyan ássuk el a másikat, ezért vagyunk még mindig jelen. Elvégre idelenn az idő relatív, nem kell sietnie egy háborúban, ráérünk akkor támadni, ha már biztos a győzelem...
Külsőre nem akarok sokat megszabni, de olyan nőt képzeltem el, aki teljesen az ellentétem. Magas, vékony alkat, sötét szemek és vörös vagy fekete haj, buja kinézet. Egyszóval minden, ami szöges ellentétben áll az én reneszánsz porcelán baba jelenlétemmel, és nyilvánvalóvá teszi, hogy két véglet van.



Pontosítás pm-ben