Mindig nagyon jó viszonyt ápoltunk, fiatalabb korodban felnéztél rám. Amikor a feleségem elhagyott - és vele együtt az unokahúgodat, Joyce-t is -, anyáéktól hozzám költöztél, a gimnázium utolsó két évét úgy végezted el, hogy végig nálunk laktál, és besegítettél, ahol csak tudtál. Utána halasztottál még kettőt a kedvünkért. Éppen ezért rettentően szoros kötődés van kettőnk között, Joyce-t imádod, legtöbb nyaralásunkra elkísértél minket. Furcsa család voltunk, amíg fel nem vettek az egyetemre, mert tényleg úgy néztünk ki, mint egy család, gyakran azt hitték rólunk, meleg párként nevelünk közösen gyereket. Aztán felvételt nyertél az egyetemre, orvostanhallgató lettél, a család újabb büszkesége. Elköltöztél, azóta is borzasztóan hiányollak az életünkből, nélküled kezdek elveszni feszített tempójú munkámban és magánéletemben is. Pár hete nem tudom felvenni veled a kapcsolatot, nem válaszolsz sem az e-mailekre, sem a hívásaimra. Az igazság, amit persze nem tudok egyelőre, hogy beharaptak, azóta fiatal vámpírként szenveded végig a napjaidat. És hogy miért szenveded? Mert a feleségem éppen egy bátyját ért halálos vámpírtámadás miatt hagyott el minket, azóta nincsenek vámpír klienseim, és szinte gyűlölöm az összes vérszívót. Szorul a hurok, mert az egyetemről is el kell jönnöd, vámpírként nem folytathatod a képzésedet. Úgy döntesz, hazatérsz. De magad sem tudod, mire számíts.


Teljesen rád bízom a jellemét, várok bármilyen ötletet, nagyon nyitott vagyok! Az avatar is cserélhető.