Hmm, lehet, hogy inkább otthon kellett volna maradnia egy üveg vodka társaságában, valahogy jobban érezte volna magát, mint egy ilyen lepukkant helyen. De… ő nem ilyen, ez nem felfogás, régebben a bulik királynője volt, alig aludt valamit, mert munka utána azonnal bulizott. Kell a kikapcsolódás, kellenek a férfiak is, és ha már barátnője képes volt elrángatni őt egy ilyen helyre, aztán pedig ugye eltűnik egy jóképű hímmel. Lehet neki is ezt kellene tennie? Keresni valaki olyan akivel egy kicsit elfelejtkezhet a mindennapok gondjairól? Hmm, lehet, kéne tartania egy szeretőt, akiről senki sem tud. Minden bizonnyal sokkal könnyebben venné a gondokat, és nem lenne olyan feszült. Köztudott, hogy egy nőnek a feszültségét két dolog oldja fel: ha jól szét vered valakinek a fejét, ezáltal olyan energiákat szabadítasz fel amitől aztán fellélegezhetsz. De van egy sokkalta élvezetesebb módja annak, hogy levezesd a fölösleges és idegbeteg energiákat. Még hozzá a szex, viszont neki nincs ideje arra, hogy pasizgasson, hogy komoly kapcsolatot építsen fel, és az ezzel járó bonyodalmakkal foglalkozzon. Azt a kevés időt ami a munkájából marad a szabadidejében, azt is a vadászatokra szokta fordítani, öncélúan leginkább vámpírokra, és azok közül is arra vagy azokra akik a szüleit kivégezte, és ő is ott hagyta a fogát, még hat éves korában. Ha Arthur nem menti meg épp időben és nem veszi magához, hogy saját lányaként felnevelje, iskoláztassa, majd remek vadásszá képezze ki, nos… már nem élne. Arthur az egyetlen férfi akit apjaként néz fel rá, akit jó barátjaként tisztel, akit sosem használna fel vagy ki a céljai érdekében, ő az egyetlen férfi ezen a földön akit tisztel, akiben bízik, sokkal jobban, mint saját magában. Elvégre a legjobbtól tanulta ki a szakmát, mindent, de mindent tőle tanult a legapróbb dolgoktól elkezdve egészen odáig hogy hogyan is kell vadász módjára leszerelni egy vámpírt, vagy egy olyan dögöt aki állatok bőrébe bújhat. Amikor kedves barátnője már legalább, több mint negyedórája nem hajlandó visszatérni hozzá, vagyis sokkal inkább eltűnt az éterben, már világossá vált a számára, hogy vagy elkullog haza egyedül, vagy pedig itt keress valami szórakoztató társaságot és valóban azt teszi amiért eleve el lett rángatva ide: bulizik egy jót, és élvezi az élet habos oldalát. Tehát csak annyi a dolga, hogy találjon egy úriembert, viszont azzal ráér, először magával akar foglalkozni, hogy megfelelő mennyiségű alkoholt sikerüljön magába döntenie, és a közül is leginkább a vodkát részesíti előnyben… lévén attól, hogy itt nőtt fel, vérbeli olasz, bár más alkoholt sem vett meg, ha megfelelő a társaság.
Nem sokára viszont megakadályozták ebben a tervében, és nem is akárki, pontosabban egy boxer alsó reklámba illő fickó bátorkodott csatlakozni kéretlenül. Nem is ez volt ami igazából felkeltette a kíváncsiságát, mármint a külsején kívül, hiszen arra sem lehetett panasza. Olyan részegítő illata volt, amiben legszívesebben minden nő megfürdött volna, olyan őrjítően nefelejcskék szivárványhártyákkal rendelkezik amitől még a frigid nők is azonnal levennék a bugyijukat, és a vélhetően méregdrága, kézzel varrt öltönye alatt minden bizonnyal szépen kidolgozott izmokat rejthet. Hát melyik nő az amelyik nem szeretné kipróbálni legalább egy alkalommal? Melyik az a nő aki nem adná el a lelkét az ördögnek egy ilyen alkalomért? Nem mintha létezne, vagy démonok, ó nem, azért ennyire idióta ő sem, akik valóságosak azok az agyarasok és a vérszívók, démonnal még nem találkozott, és addig nem hisz benne amíg nem terem előtte, megtanulta, hogy csak a saját szemének higgyen, semmi másnak.
A férfi egyetlen szerencséje, hogy finoman érintve vonja magára a figyelmét, nem pedig tolakodón, ezért tette meg, azt, hogy kíváncsisággal íriszeiben hallgatta meg a roppant érdekes mondandóját. Meg kell hagyni férfi még ilyen dumával nem közelítette meg. Először azt hitte, hogy csupán szórakozik, apró hazugság amivel meg akarta környékezni, de a mögöttük mérgesen ácsorgó hölgyek bebizonyították, hogy az úriember igazat mond. A keveset viselő nőkről elkapva a pillantását a férfiébe fúrja, hátha kiolvass belőlük valamit, de csak elveszik az azúrként csillogó gyémántokban, farkasszemet néznek és ő kerül ki vesztesként. Arcára finom barackvirág színű pír költözik, szerencse, hogy oly sötét van itt, nem szereti ha észreveszik a gyengeségeit és ez valójában annak számít.
Muszáj megkérdeznie, hogy vajon azért nem kér női társaságot, mert a másik nemhez vonzódik talán, s ennek tükrében hajol közel hozzá, figyelmét nem kerüli el, hogy a férfi egy azon időben sóhajtás hagyja el, amit nem tud mire vélni, de inkább úgy tesz, mintha nem venné észre, pedig igazából nagyon is feltűnt neki.
-Nem… nem feltétlen csak a férfiak, kik ilyen helyre tévednek általában azt szokták tenni. Ugyan ne légy magaddal olyan negatív, szerintem ha elég elbűvölő vagy lehet náluk is sikerre találsz. Hmm, lehet a vodka hatására lettem ilyen kedves, ennyire nem kell hálálkodni, nem egy golyót szedtem ki belőled,- halkan felkuncog. Ujja elindul a férfi keze fejéhez, lágy mozdulattal simít végig a bársonyos felületén Mikor elhúzná, hirtelen elkapja és a tenyerébe rajzol. Natasha egy pillanatra beszívja a levegőt, szívébe a vért eszeveszetten kezdi pumpálni, testén bizsergés, libabőr fut végig, melyet talán a másik is észrevehetett, habár nem mutatja. A lány is úgy tesz, mintha nem történne semmi, igazából nem is tudja hova tenni ezt a dolgot, ezért elzárja magában… jó mélyen.
Mikor kiejti a nevét azt úgy teszi, mintha valami bűnös, mocskos dolgot mondana, így még talán senki sem ejtette, ki, hogy leplezze zavarát, bele túr az ében fekete fürtökbe, ami ennek a mozdulatnak köszönhetően az arcába hullanak így is eltakarva zavarát.
-Nem, nem, imádok férfiakat orrba vágni, bár igazából bárkit orrba vágok aki megérdemli… vagy nem. De ahogy látom ez nem rettent el téged, sőt mi több, mintha izgalmasnak tartanád.- billenti oldalra a fejét, így hajkoronája jobb oldaláról a balra hullik, szabaddá téve tejfehér bőrbe vont nyakszirtjét, ahol egy ér kékesen dobol ahogy a vér áramlik benne.
-Honnan tudod, hogy milyen mércét ütök meg? És előfordul, hogy egyszer te mented meg az én hátsómat, ráadásul én szeretek bajba keveredni,- bájos mosollyal a szája szegletében fejezi be végül a mondatot. Ő is követi a példáját és az utolsó kortyokat is legurítja a torkán, miközben élvezi hogyan is teszi bódulttá, az alkohol jótékony hatása a mellett, hogy meglazítja a gátlásokat, sokkal könnyedebbé is teszi. Bár Natasha jelen pillanatban csak lazulni óhajt, a munkájában felgyülemlett stresszt oldja, és azt hiszi jó úton jár afelé, hogy ez megtörténjen. Mikor előadja neki a férfiakról alkotott véleményét Adrianból kirobban a nevetés, jól áll neki a mosoly és az az apró gödröcske- gondolja elmerengve érzékien húsos ajkait bámulva. Atya ég, az alkohol kezd hatással lenni, ha ilyen gondolatok jutnak eszébe.
-Talán egyszer bebizonyíthatod, hogy méltó vagy-e ennek a megszólítására, vagy pedig nem. De ha ilyen ijesztő vagyok, te mégis ide mertél hozzám jönni ők meg nem,- vállat von. Nem mintha hagyta volna, hogy megkörnyékezzék, azért akárki nem… talán a jópofa dumája miatt nem zavarta még nem Adriant, vagy az erotikus illata… nem tudja, de nem is akarja inkább tudni a választ, kezd kiábrándulni önmagából, sürgősen gyilkolásba kell kezdenie valami vámpírral, vagy döggel mielőtt még nagyobb bajok lesznek ebből.
A férfi vezeti, ő pedig követi a mozdulatait, általában határozott kemény nő, aki nem szereti ha dirigálni próbálnak neki, nehéz egy csomó hím soviniszta férfinak parancsolni, akik nem ismerik el őt csak mert nő, azért nem gondolják, hogy képes irányítani egy csapat férfit. Viszont az ágyban és minden ehhez hasonló dolgokban szereti ha a másik partner domináns, határozott, férfias, és… perverz,
Halkan kezd el pihegni mikor egyszerre birtoklón ugyanakkor puhán érinti az arcélén, tej fehér fogai az alsó ajkába mélyednek, hogy ne nyögjön fel hangosan. Hagyja, hogy az akvamarin íriszekbe vesszen, most nem kapja el róla a pillantását, sokkal inkább bele fúrja azokat, élvezettel merül el bennük, szomjasan issza a látványt, mint a sivatagban tévelygő vándor, aki egy ideje nem jutott vízhez.
A köztük lévő távolság centiről centire csökken ami nem tudja, hogy jó-e vagy pedig veszélyes, érzi a tűzzel játszik, de ő szeretett mindig a közelében lenni, így gondolkodás nélkül játszadozik vele most is. Arcára pír költözik ahogyan Adrian szembogarai követik nyelve mozgását alsó ajkán, és ez a pillantás olyan érzékien hat rá, mintha legalább valami mást tett volna, mondjuk szájára tapasztotta volna az ajkát. Szája fájdalmasan sajdul meg ennek a mozdulatnak a hiányával, nem tudja mii a fene baja van ma. Nem bírja leplezni vágyait, szétszórt, arcára kiül minden érzelem ami átfut a fején. Mikor egyik ujja végig szalad Adrian tökéletes, puha ajkán, ő egy csókot lehel rá, a lány egy pillanatig vágyakozva hunyja le pilláit, majd amikor a fickó arrébb húzódik, azonnal kipattannak szemhéjai.
- Hmm egy munkanélkülinek egy remek szabású öltöny jut? Akkor lehet nekem is azzá kéne válnom,- vonja fel pimaszul a szemöldökét ahogyan tenyerébe támasztva az állát hordozza végig a pillantását.
-Nos, hogy én? Vegyész vagyok,- mosolyog vidáman, ami igazság volt, nem hazugság, azt, hogy főállásban vadász és természetfelettit gyilkolja, nem túl impozáns munkahely.
- Hatással? Hogy érted?- finoman ráncolja össze a szemöldökét érdeklődve, mintha rá nem lett volna hatással, pedig hazudná ha azt állítaná,- szeretsz táncolni?- meggondolatlanul bukkan ki a kérdés ajkai közül.