Lycoris & Asmodeus

Szinte már előre borsódzik a hátam attól a helytől, ahova most tartok, de nincs más választásom, muszáj megkeresnem Elisát. Tudom, hogy ide szokott járni, csak azt nem értem, hogy miért, amikor egy tökéletes párkapcsolatban él, miért jár hát pont egy ilyen stílusú klubba és szűri össze a levet idegenekkel? Persze nem az én posztom beszélni neki erről, ahogy a férje se tudja azt, hogy mit csinál, de fontos számomra a barátnőm, ezért is óhajtok beszélni vele. Nehéz volt meghoznom a döntést, hogy be merjem tenni oda a lábam, de készen állok rá, végülis, talán túl nagy baj nem érhet… Kicsit körbenézek, megkeresem a barátosnémet, majd el is húzunk a klubból.
De előbb még be kellene mennem oda… Kissé bizonytalanul állok a Dungeons & Dragons előtt, majd lassan végignézek magamon. Nem öltöztem kihívóan, egyáltalán nem, mégse vagyok láthatatlan és mivel idegen falat leszek a bentiek számára, minden esély megvan arra, hogy bepróbálkoznak majd nálam. Csak magabiztosnak kell mutatkoznom, véletlenül se félénknek, akkor nem spécéznek ki maguknak, igen, ez lesz a legjobb megoldás.
Besétálok tehát a számomra oly idegen helyre és zöld szemeim azonnal körbe is kémlelnek. Ha valaki felém fordul, akkor most egy határozott nőt láthat, kék, dús hajzuhataggal és fekete szereléssel, mely jelen pillanatban egy rövidnadrágból áll, szegecselt övvel, V kivágású bőrtopból és egy kényelmes, minimálisan magasított sarkú sarúból. Bár hajam hosszú, mégis látható a hatalmas angyalszárny tetoválás hátam közepén, mely egészen fenekemig húzódik, ahogy ajkamból se vettem még ki a piercinget, nem is tervezem. Az első utam a pultos felé visz, akitől kérek is egy pohár konyakot, majd azzal a kezemben sétálok most már tovább, miközben valami furcsa kíváncsiság csillan szemeimben, ahogy a bent lévőket figyelgetem. Jó sokan vannak itt, az már biztos és senki se rejti el azt, hogy mit szeretne a másiktól, így picit igaz feszélyezve érzem magam, de valahol mégis izgatónak találom a látványt.
~ Nem, még csak ne is gondolj ilyesmire! ~ - korholom is le magam azonnal, miközben tovább sétálok és egy újabb korty konyakot engedek le torkomon. Biztos vagyok benne, hogy nem engedném egy pasinak se most itt, hogy hozzám érjen, így is szégyellem magam azért, hogy Corneliusnak azonnal engedtem, de hát kéjből van, hogy utasíthattam volna vissza? Jericho pedig egészen más lapra tartozik, akárhogy is bánik velem, valamiért vonzódom hozzá és bár sok szenvedés ér neki hála, mégse bánom, ő az, akinek szabad engem bántania, senki másnak.

Lycoris & Asmodeus

Furcsa kettősség az, amit most érzek. Egyrészt félek a helytől, amelybe most teszem be először a lábam, másrészt pedig kíváncsian kutatom a bent tartózkodókat, szinte izgatottan figyelve, hogy mi mindent tesznek egymással. Még soha se jártam hasonló helyen és bár Jericho klubjában is láttam dolgokat, azért ez… ez merőben más. Na de nem magam miatt vagyok itt, eszem ágába se lenne ilyen helyen keresni az élvezetet, amikor Cornelius mindent meg tud adni nekem és hála annak, hogy az első benyomás jóra sikeredett, nem vonja meg magát tőlem, főleg azok után, hogy rájöttem, elméletileg csakis vele lehet orgazmusban részem. Kellemetlen egy tény, de legalább a fellegekbe repít, ez több a semminél.
Na de Elisára kellene gondolnom, nem pedig a szexre és arra a bukottra, így beljebb merészkedem, majd egy erős ital megrendelése után kezdek nézelődésbe. Kíváncsian kutatom a bent lévőket, miközben formás ajkamhoz emelem a poharat és néhány korty után nézek csak újból tovább, hátha megpillantom valahol a barátnőmet. Lehet, hogy egy szobában van, ahova nem juthatok csak úgy be, de hosszú még az este és reggelig csak előmerészkedik, már ha ma is itt van, nem pedig valahol máshol.
Az utam tovább tart, miközben zöld szemeim olykor másokéval találkoznak. Ez a kék haj átka, feltűnő és a ruházatom is talán mégse olyan átlagos, mint gondoltam. Mutat magából, de mégse mindent… Oké, kelleni fog az egész pohár rövid, és talán majd még egy következő is, így lehúzom a maradék konyakot, a poharat pedig egy asztalra csúsztatom. Jobb is, hogy így döntök, mivel nemsokára egy férfi lábát érzem meg a sajátomnál, így felszisszenek cseppet az ütközésre és a bokámat ért enyhe fájdalomra, a következő pillanatban pedig már azon kapom magam, hogy egy tök idegen ember ölében ücsörgök. Meglepetten kapom felé a fejem, amelynek hála néhány szőke tincs bizonyára a férfi arcában fog kikötni, aki nemsokára meglepett tekintetemmel találhatja szemben magát.
- Óvatosabban? Mintha ezt nem direkt csinálta volna! – fáj ám a lábam, szóval érzékeltem, hogy nem csak úgy megtörtént a dolog… vagy talán tévedek és bunkó módon gyanúsítom őt meg? Nem tudom, de az biztos, hogy ki akarok mászni az öléből, én… én nem ezért vagyok itt, de ahogy ismét szemeibe nézek, elkap valami furcsa, belső késztetés, amely vonz hozzá, amely azt akarja, hogy ismerkedjek meg formás ajkaival, hogy maradjak az ölében és engedjek neki. Ez a vágy… hirtelen alakult ki, oly gyorsan, hogy szinte fel se fogtam, és… már volt ilyesmiben részem. Önkéntelenül is Cornelius ugrik be ismételten, ő is így csinálta eleinte, szinte feltűnésmentesen… Vagy már megint csak én gondolom túl a dolgokat? Végülis egy helyes férfi ölében csücsülök, magamtól is felléphet bennem a vágy, nem foghatok mindent a természetfelettire.
- Elnézést én… én nem úgy gondoltam. Nem akartam letámadni. – kérek is inkább elnézést tőle, mert nem akarok senkit se magamra haragítani. Nehezemre esik, de elfordítom tőle a fejem és meg is próbálkozom a felkeléssel. Mégse kéne itt maradnom, akármennyire is jól esne, akármennyire is kívánom a férfi közelségét, így szinte fájdalmas, de csak sikerül felkelnem az öléből, már ha ő is hagyja természetesen. Idegen ez a hely nekem, és annyi kérdésem lenne, de nem akarok hülyét csinálni magamtól, inkább az egyik pultos csajtól kéne érdeklődnöm. Finoman ajkamba harapok, így a piercingem is egy pillanatra számba kerül, majd gyorsan megigazítom kék hajtincseimet, miközben valamiért egy pillanatra visszanézek erre a furcsa idegenre.

Lycoris & Asmodeus

Nem szokásom csak úgy bárki ölébe belecsüccsenni, tehát most is tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a férfi ügyködésének hála történt meg. Nem fogok jópofit vágni ehhez, de hamar érzem, hogy le kéne szállnom a magas lóról, ugyanis nem éppen olyan helyen vagyok, ahol egy magányos csaj sokáig az marad, így hát némileg visszafogom magam, mert tényleg kissé túlzás az, amit művelek. Nem vagyok én hisztis, se gyáva, így lassan zöld íriszeimet a másik helyes arca felé irányítom.
- Nem tudom, hogy bánnom kellene-e, de nem szoktam csak úgy bárki ölébe belecsüccsenni. – persze nem vagyok jó kislány és elég sokszor kerülök bajba is, mindenesetre most nem érzek fenyegetettséget, a férfi kedvesen kezd el cirógatni és valahogy… mintha némi bizalmat is éreznék iránta. Talán nem olyan rossz az, ha ismerkedem egy kicsikét, még segíthet is nekem.
- Miből gondolod, hogy szórakoztató társaság vagyok? Hiszen nem is ismersz. – vonom fel picit szemöldököm, de végül beadva derekamat felelek kérdésére. Tényleg nem árt, ha bemutatkozunk egymásnak, aztán majd jöhetnek szépen lassan a kérdéseim. – Lycoris Cooper vagyok. – némileg azért megingok, hogy talán távoznom kellene, de az erős kezek nem engednek és nemsokára a helyes, sármos archoz egy név is párosul, így testem hirtelen dermed meg, miközben nem kicsit meglepetten nézek Asmodeusra.
- Te… tessék? Az nem lehet… - nem, én tényleg nem lehetek ilyen szerencsétlen. Már Conreliusnak se tudtam ellenállni, neki hogy sikerülhetne? És azok után, hogy egy lordot már megismertem, nagyon is félek egy másiktól, aki úgy tűnik, hogy ma estére pont engem szemlélt ki magának. Kezdem feladni az ellenkezést, mivel most már tudatosul bennem az, hogy nincs esélyem vele szemben, mert amit egy kéjdémon akar, azt meg is kapja, így hiába mondanék vagy tennék bármit, igazán semmi értelme se lenne.
- Igen, a barátnőmet keresem, aki sűrűn jár ide, de nem tudom, hogy vajon ma is itt van-e. – meg se kérdezem, hogy ő ezt honnan tudja. A fejembe lát, ez oly nagyon egyértelmű, bizonyára most is kutat benne, én pedig nem hazudok egy szóval se. Elisát szeretném megtalálni, hogy beszéljek a fejével, de tényleg nem tudom, hogy vajon ma is ide jött-e vagy esetleg máshová.
- És milyen hely lenne az, ami nem nekem való? Voltam már kéjdémon karjai között, szóval elég sok mindent tapasztaltam. – buknak ki belőlem ösztönösen a szavak, és ezzel is jelezni óhajtom Asmodeus felé, hogy én nem feltétlen kellenék neki, hiszen más már megkapott, éreztem a csodálatos gyönyört, amit nem egyszerű felülmúlni, hiszen Cornelius is mindent kihozott belőlem, úgy hiszem.
- Mit akarsz tőlem? Szerintem más nő szívesebben lenne most az öledben vagy az ágyadban, én… én nem azért vagyok itt, hogy szórakozzak, te is tudod. – bár nincs párkapcsolatom, mégse érzem úgy, hogy jól járnék, hogyha ismét játékszerré válnék, akkor se, hogyha a másik nagyon is könnyedén képes felkelteni bennem a vágyat maga iránt. Én nem akarom azt, hogy ismét egy bukott angyal kezei közé kerüljek, elég az, hogy eggyel többször kerülök szexuális kapcsolatba, mit gondolhatnak rólam? Olyan vagyok, mint valami szajha, ez pedig igen csak bánt.

Lycoris & Asmodeus

Mindenkinek más az ízlése, mindenki mást tart csinosnak, neki tetszőnek, így lehet, hogy Asmodeus számára nem én vagyok a legszebb, mégis valamiért úgy látszik, hogy én fogtam meg. Bárcsak ne így lenne, bárcsak inkább egy számára csinibabának tűnő csajt gáncsolt volna ki, de ez nem kívánságműsor, én már az ölében vagyok és nagyon úgy tűnik, hogy nincs igazán menekvésre lehetőségem.
- Szóval te így szoktál udvarolni? Kirúgod a csajok alól a lábukat, hogy az öledbe essenek? Csak mert tudod, ez nem túl kedves dolog… eddig bevált? – őszintén érdeklődöm, nincs gúny a szavaimban, de az bizonyára kiérződik mondandómból, hogy nem értékelem azt, amit tett, hogy ennél normálisabb módon is megszólíthatott volna. Akkor talán én se lennék ilyen elutasító, talán sokkal kedvesebben mosolyognék rá és ki tudja, még az éjszakát is átgondolnám, de így még nem nagyon tudom hova tenni ezt a férfit.
- Ha bocsánatot kérsz a gáncsolásért, akkor esetleg, de addig nem, nem gondolom így. – elég makacs egy teremtés vagyok és úgy érzem, hogy kijár nekem az a bizonyos bocsánatkérés, amit ha megkapok, akkor talán én is valamennyire felengedek. Gondolom most, de pillanatok múlva változik az álláspontom, amikor kiderül, hogy kinek az ölében is csücsülök és hirtelen ér el a felismerés, a félelem is, hogy egy lord kezei közé kerültem. Máris botor dolognak tartom eddigi viselkedésemet, vele nem beszélhetek akárhogy, tudnom kéne, hogy ő jóval több nálam, és szerintem nem türelmes a végtelenségig… Bár nem tudhatom, eddig csak Mammont sikerült megismernem, akivel van egy olyan érzésem, hogy még találkozni fogunk. Nemsokára be is bizonyítja nekem azt, hogy ki is ő és én nem hiszem, hogy hazudna. Melyik kéjdémon merné azt mondani, hogy ő Asmodeus, ha ez nem lenne igaz? Szerintem nem járnának jól… Lábaimat összeszorítom a férfi erejének hála, mikor megérzem, hogy odalent bizony némileg bizseregni kezd és kissé ajkamba is harapok, miközben lassan, picit szégyenlősen nézek fel a másik szemeibe. Oh igen, hirtelen mindennél jobban kezdem vágyni a törődését, azt, hogy engem érintsen, hogy… hogy simogasson, odalent is hozzám érjen, hogy a magáévá tegyen, pedig tudom, hogy erről mind ő tehet, mégis, olyan nehéz magamnál lennem, szinte szám is kiszáradt.
- Elhiszem! – vágom rá szinte azonnal, mivel ennél több bizonyíték nekem nem kell, de igazán kellemetlen látnom a vigyort az arcán, ahogy élvezi, hogy bizony mindezt ő váltotta ki belőlem, én pedig győzöm visszafogni magam, hogy rá ne másszak itt azonnal, mindenki előtt, pedig jelenleg ez tűnik a világ legjobb ötletének. Hirtelen ébredek fel, amikor a barátnőm nevére kérdez rá, így rázom meg ösztönösen fejem, majd nézek bele ismét szemeibe.
- A neve Elisa White. – kezdek bele, de ez után ismét meglep szavaival. – Utána? Mégis mi után? – persze, hogy tudom, hogy mire gondol, mégis, szinte félek belegondolni abba, hogy egy ilyen férfi tarthat a karjai között, hogy pont az a démon lord, aki oly nagyon ért a bujasághoz, ami ő maga. Corneliust is igaz, hogy szóba hozom, de rögtön meg is bánom, amikor hallom a másikat, bizonyára megsértettem őt, mivel úgy magyaráz, mint azok a férfiak, akiknek muszáj bebizonyítaniuk, hogy igazuk van. A szárnyaira viszont nem számítok egy pillanatra se, így amikor kitárja őket, hirtelen kapom fel a fejem és száll el minden félelmem.
- Azta! Ez… gyönyörű! – tényleg annak tartom. Corneliusnak már nincsenek meg a szárnyai, nem láthattam őket, csak a hegeket a hátán, de azt is futólag, viszont ezek… - Megérinthetem? És neked hogy-hogy megvannak még a szárnyaid, ha a többi bukottnak nincsenek? – kérdezek rá bátortalanul és lassan felé is nyúlok, így kérem hát meg az engedélyt, hátha nem utasít el. Mondhatnám egyébként azt, hogy akivel én voltam, ő is egy bukott angyal, akár csak a lord, de már nem látom értelmét másról beszélni, nem akarom kihúzni a gyufát, mert valamiért sejtem, hogy nem lesz akármeddig türelmes velem szemben. Inkább, ha megengedi, akkor lassan végigsimítok a puha szárnyakon, miközben próbálok nem elolvadni a gyönyörtől, hogy ilyesmiben részem lehet, már az, hogy láthatom nagyon sokat jelent nekem. Asmodeus ismét rátér arra, hogy engem akar, én pedig most már kezdek beletörődni a dologba, de akkor, ha már ő annyira akar engem ma éjszakára, akkor nekem is lehet egy kérésem felé.
- Kapok cserébe egy tollat tőled? Egyetlen egy darabot… és akkor… akkor úgy lesz, ahogy te szeretnéd. – nekem remek alkunak tűnik, bármennyire is durva belegondolni abba, hogy mire kellek neki. Hogy csak egy fogás vagyok az ő étlapján, nem több annál, mint valami kis prosti, de talán annál valamivel több. Elmenekülni nem lenne sok esélyem, egy lord egyébként is megtalál, ha szeretne, így inkább próbálom a legtöbb jót kihozni ebből a találkozásból. És hogy van-e valakim? Ugyan… szép álom lenne.
- Nincs. Mindenkinek csak szórakozásból kellek, komolyan senkinek se. – igen, ez eléggé bánt, de hát mit várok, ha bukottakkal és vámpírokkal kezdek? A normális embereket unalmasnak tartom, a többiekkel pedig szintén más a viszonyom. Nincs mit tenni, nem vagyok éppen szerencsés a szerelemben, de ez már az én bajom és nem is fogok tovább panaszkodni róla. Egyébként is, nem is vártam azt, hogy a szerelmet majd pont egy ilyen helyen fogom megkapni valakitől. Picit mocorgok az ölében, mivel nem tagadom, furcsa érzés belegondolni abba, amiről beszélünk, de a mozgásomnak hála érzem meg azt is, hogy ő mintha elkezdene készen állni az estére, én pedig nem tudok mit tenni, némi pír ölti el csinos pofimat, miközben óvatosan félrenézek, nem akarom, hogy észrevegye zavaromat.

Lycoris & Asmodeus

Hát az tuti, hogy én nem értékelem ezt a fajta kezdést Asmodeus részéről, mivel nehezen tudom felfogni, hogy miért volt jó így az ölébe ültetnie. Erre sokkal több lehetősége is lett volna, de úgy tűnik, hogy nem élt vele. Csak vállaimat vonogatom meg arra, amit mond, hogy eddig én vagyok az első, aki ezt nem értékelte, de nem hiszek neki. Azért ne mondja már, hogy a többi nő mind elolvadt ettől az udvarias gesztustól. Igenis kijár nekem a bocsánatkérés, melyhez egyelőre még ragaszkodom, de az már meglepő, hogy meg is kapom. Nem gondoltam volna, hogy megteszi, így láthatja is tekintetemen a meglepettséget, majd pedig az elégedett mosolyt is.
- Rendben van, ez esetben megbocsátok! – bólintok is rá, tehát fátylat a kezdésre, még talán lehet ez jobb is, bár én nem ezért vagyok itt. A kézcsók mindenesetre újabb piros pont, mely után hirtelen változás következik be. Én azt hittem, hogy egy átlagos pasas ölébe kerültem, de e helyett tudatosul bennem, hogy pontosan ki is van alattam, ki van oly közel hozzám, hogy már csak a gondolatba is összeroppanok. Tudom, hogy ki Asmodeus, és egy lordhoz se mernék túl közel kerülni, se úgy szólni hozzá, ahogy eddig. Tettének hála a kéj hullámai végigsöpörnek testemen, miközben lassan nézek fel szemeibe és ismerem be azt, hogy elhiszem, ki ő valójában. Elisa… igen, róla kéne most beszélnünk, így próbálok arra koncentrálni, de a vágy csak nem múlik el, így jobb kezem szinte észrevétlenül szorítom ökölbe, valami másra kell gondolnom, bármi másra… Körmeimmel tenyerembe vájok, de vér nem fakad,viszont rettenetesen nehéz normálisan koncentrálnom.
- Kár, hogy nem ismered. – nyögöm ki halkan, majd ez után találkozik ismét tekintetünk. A becézése oly kellemesen cseng, ahogy az is, amit az éjszaka ígér, mégis, elmenekülnék előle legszívesebben, félek attól, hogy mit művelne velem. Mit félek? Rettegek, hogy olyan hatást érne el, mint még soha, senki, és ez persze vonz is, iszonyatosan. Jól sejti Asmodeus, elég kettősek az érzéseim.
- Hagyd abba! – próbálom határozottan mondani, de inkább csak valamiféle kérésként hangzik el számból ez a rövidke mondat. Nem akarom azt, hogy tovább szórakozzon így a testemmel, így elég nehéz rá figyelnem, legalábbis addig, amíg szárnyait meg nem mutatja nekem. Hű, nem gondoltam volna, hogy neki még megvannak, de hogy-hogy?
- Igen, az… és még soha se láttam szárnyakat. – meg akarom érinteni, tudni akarom, hogy valóban igazi-e, egyszerűen vágyom erre a dolog, ő pedig nem is utasítja vissza kérésemet. Nem gondoltam volna, hogy meg fogja engedni, de még mielőtt meggondolná magát, már közelebb is hajolok hozzá, hogy végigsimíthassak szárnyán, először még kívül, majd pedig a belső részén is. Annyira puha… annyira gyönyörű… annyira tökéletes. De még mielőtt elolvadnék, Asmodeus ismét beszélni kezd, így visszahúzom mancsom és újból az ölembe ejtem.
- Ezt a történetet eddig még nem ismertem. – reagálom le válaszát, és örülök, hogy őszintén felelt nekem, a kérdésre pedig csak elmosolyodom. – Te is tudod a választ, hogy nagyon is jól áll. Tisztában vagy a külső adottságaiddal, nem véletlen vagy az, aki. – nem fogok én neki feleslegesen hízelegni, nála egoistább férfi bizonyára nem létezhet, de valószínűleg van is neki mire. Én viszont nehezen menekülhetek karmai közül, ezért is kérek cserébe egy tollat, melyért megkaphat, ahogy csak szeretne, legalábbis egyelőre ezt mondom, aztán majd kiderül, hogy milyen partner leszek, már ha eljutunk oda, de eddig nagyon úgy tűnik, hogy el fogunk.
- Semmire, csak érdekelnek a különlegességek, és te eléggé annak számítasz a szárnyaddal együtt. – szóval csak saját magamnak kellene ez a toll, amit talán nem tagad meg tőlem. De érzem, hogy nem örül a kérésnek, hangja is másabb lesz, és információkat akar, olyanokat, amiket nem feltétlen akarok megtagadni tőle.
- Ne haragudj, amiért nagy kérés, de számomra sokat jelentene… - kezdek bele, majd ez után kapja meg a választ, amit szeretne. – A kéjdémon egy bukott angyal és Corneliusnak hívják, de találkoztam már mással is… Mammonnal. Nem mondanám azt, hogy túl sokat tudok rólatok, de már évek óta azon vagyok, hogy megismerjem a világban létező teremtményeket és nem tagadom, hogy különösen érdekelnek a bukottak. – harapok ajkamba ismét zavartan, így sejtheti, hogy akadnak információim, amiket megszereztem már, de még messze nem mindent. Vajon kielégítő volt számára a válaszom? Mert nagyon sok mindent nem tudnék mondani neki arról a férfiról, akivel voltam, mert bár beszélgettünk, ő se árult el nekem mindent azonnal, majd idővel, talán… És hogy akad-e valakim? Jó is lenne, ha kellenék bárkinek, de ez nincs így, normálisan legalábbis nincs. A lord tette viszont meglep, így amikor államat érinti, szemeim felcsillannak, majd az ő szemeibe nézek. Jól esik az érintése, mely most gyengéd és szinte kedves, akár csak szavai, amelyeket elhinni is nehéz, hogy pont az ő szájából hangzanak el.
- Meglehet, hogy így van, de… ne is beszéljünk erről. Még fiatal vagyok, kiválasztottként pedig van időm. – nem akarok érzelmi dolgokról beszélni, így végül ismét szárnyai felé pillantok, hogy témát váltsak, úgy lenne nekem a legjobb.
- Akkor áll az alku? Kapok egy tollat az éjszakáért cserébe? Akkor nem fogok hisztizni és az lesz, amit te akarsz. – különben nem lesz olyan szép az este további folytatása, mint ahogy ő szeretné, mert az első alkalommal, ahogy eltávolodik tőlem, már el is tűnök innen, és nem hiszem, hogy akármeddig keresgélni fog, amíg én a féreglyukakon át menekülök előle, annyira nem vagyok érdekes. Na meg, ez nekem csak némi játék, tudom, hogy ma este meg fog kapni engem, de az a toll… ahhoz ragaszkodom.

Lycoris & Asmodeus

Valamiért biztos vagyok benne, hogy állni fogja a szavát, hogy segíteni fog nekem felkeresni Elisát, így csak egy aprót bólintok a dologra, miközben próbálok rá figyelni, de ez a vágy, ami bennem tombol neki hála kezd kikészíteni. Atya ég, mindjárt rámászom! Nehéz ám visszafognom magam, így kérem meg arra, hogy hagyja abba, amit csinál, de csak egy visszakérdezés lesz ebből, majd pedig egy lágy cirógatás.
- Tudod nagyon jól, hogy mit. – hogy mondhatnám ezt így ki? Bár érzem, hogy valamelyest csitul a dolog, mégis, ahogy kezemet érinti erős, férfias kezével, úgy kezdek el még többre vágyni, hogy ne csak az alkaromat érintse, érintsen meg máshol is. A következő kérdése ébreszt fel álmodozásomból, így hirtelen kapom felé a fejem.
- Picit jobb… - ismerem be kiszáradt ajakkal, és a figyelmem csak akkor terelődik el tökéletes külsejéről, amikor még tökéletesebbnek mutatja magát, méghozzá szárnyai felfedésével, amelyeken végig is simíthatok. Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz ilyesmire lehetőségem, így természetesen élvezem a helyzetet és finoman meg is érintem őt, miközben hallom, hogy azért ezt bárkinek nem engedi meg, nem mutatja meg.
- Engem miért tartasz kiválasztottnak? Nem is értem, hogy miért pont engem akarsz, amikor annyi nő van itt. – nézek körbe egy pillanatra, mégis, imponál nekem a helyzet és egyre kevésbé akarom azt, hogy másra koncentráljon. Egy másik alku is megköttetik közöttünk, melyet nem is tudom, hogy van képem kérni tőle, ő mégse ellenkezik, belemegy abba, hogy ad nekem egy tollat, egyetlen feltétellel.
- Nem adom át másnak! – hangzik az ígéret és szemeim őszintén csillannak, miközben smaragd íriszeim a másikéba fúrom. Nem próbálom meg kerülni pillantását, tényleg csakis magam miatt szeretném azt a fekete tollat, nem azért, hogy ártsak neki. Miért akarnék neki ártani? Ő egy tökéletes lény.
- Én nem gondoltam volna, hogy pont ott lesznek, ahol én… szóval csak így alakult. – némi pír fut végig arcomon Asmodeus megjegyzésének hallatán, és picit kezdem is szégyelni magam ezért, pedig nem kéne. Inkább visszaterelem a beszélgetésünket az alkura és a ma estére, de amikor meghallom a férfi válaszát, kissé meglepődöm ezen, de végülis értem azt, amit mond. Sok nő itt bármit megtenne érte, valami érdekességre vágyik, amit személyemben talán megtalál… csak ne okozzak csalódást neki.
- Rendben van! Akkor remélhetőleg izgalmas estének nézünk elébe. – most már érezheti rajtam Asmodeus is azt, hogy én is akarom ezt. Ha nem akarnám is megtörténne, csak akkor több ráhatással, akkor meg végülis miért ne élvezhetném? A bujaság lordjával ágybabújni a világon a legjobb lehet, nem akarom kihagyni ezt a lehetőséget, így miután hosszú monológját meghallgattam, már kíváncsian nézek a kifeszített szárnyra és végül egy külsőt húzok ki, de csak finoman.
- Azt hittem, hogy a bukottak bírják a fájdalmat. – csipkelődöm huncut mosollyal ajkamon, majd az eltulajdonított tollat kezeim közé veszem és finoman végigsimítok rajta, majd végül táskámba rejtem, hogy véletlenül se legyen baja.
- Itt akarod folytatni az estét vagy inkább elvonulunk valamerre? – ez nem jelenti azt, hogy azonnal az övé leszek, egyszerűen csak belemegyek a játékba, így ha most engedi, felkelek öléből, de a helyett, hogy elmenekülnék, csak jobb kezem nyújtom az izmos férfi felé, jelezve felé, hogy vonuljunk el kettesben valami érdekes szobába, egy olyan helyre, ahol akad bőven játékszer, amit felhasználhatunk erre az estére.

Lycoris & Asmodeus

Véleményem szerint Asmodeus némileg félreértett engem. A kiválasztott szót én nem a fajomra értetettem, hanem arra, mint egy nőre, aki más, mint a többiek és nem csak azért, mert van egy bizonyos képessége. Nem igazán merném őt félrevezetni, mivel tudom, hogy ki ő, ahogy azt is, hogy csak a puszta akaratával összeroppanthatna engem és inkább maradjon ilyen kedves velem, sem mint erőszakos.
- Tudod jól, hogy nem így értettem. Nem akarok hazudni neked, úgyis rájönnél az igazságra, csak magamnak ártanék vele. – ismerem be szemeibe nézve, miközben puha kézfejemre egy aprócska csók kerül. Meglep a gesztus, de kétségkívül jól esik. Ideje viszont lassan tovább lépni a beszélgetéseken, így nemsokára a toll a kezembe kerül a gyönyörű, fekete szárnyról, majd pedig be a táskámba. Hosszú lesz ez az éjszaka, ezt már előre sejtem, így némileg megremegek a férfi ölében, amikor a fülembe suttog. Ezt a zsúfolt helyet viszont elhagyjuk, de az feltűnik, hogy nem ereszti el testemet. Talán attól tart, hogy bevetve erőmet elmenekülök a közeléből? Áh… nem hiszem, ennyire nem nézhet botornak, bármikor, bárhol megtalálhatna és inkább a kéjt választom, sem mint a kínt. Lassan követem a lordot, egészen addig a szobáig, amelyikhez szeretne vinni, miközben egy rövid pillanatra kezeinkre pillantok le. Izgatott vagyok, de egyben valahogy félek is, hiszen olyan erős, olyan tökéletes, én pedig csak egy egyszerű halandó vagyok, mégis, bennem szeretné kedvét lelni. Végül lassan nézek végig rajta, tökéletes testén és helyes arcán, amikor már meg is érkezünk egy bizonyos ajtó elé, a férfi pedig mögém kerül. Nyelek egy picit, amikor a kendő arcomra kerül, hiszen így elveszítem az egyik legfontosabb érzékszervemet. Persze tudom, ettől lesz csak igazán izgalmas a játék, de mégis… ilyesmiben még nem sűrűn volt részem.
- Pedig azt hittem, hogy láthatlak. – hiszen olyan helyes, de talán nem lesz egész éjszaka rajtam a kendő. Ahogy nyakamat ismét érinti lehelete, úgy ráz ki az édes borzongás, miközben már biccentek is, nem ellenkezve. A szobába beérve hamar leejtem táskámat valahol az ajtó közelében, arra most úgyse lesz szükségem, majd nemsokára már az ágyon is ücsörgöm, egyelőre teljesen egyedül. A zár viszont kattan, így picit megmarkolom a takarót, de nem akarok nyuszi lenni, hiszen nem fog bántani, nem megölni vagy megkínozni akar. Mégis miért izgulok ilyen nagyon?
- Én nem vagyok annyira tapasztalt, nem akarom, hogy unalmasnak tarts majd. – lehet, hogy azonnal csalódást okozok majd neki, pedig nem szeretnék. Hallom közeledő lépteit, hiszen a füleimre még tudok hagyatkozni és kezeim is eleresztik az ágyneműt, minden porcikám pedig kíváncsiságtól ég. Vajon hogyan fog hozzám érni? Milyen lehet, amikor tényleg akar egy nőt? Végül megtörténnek az első simítások, így ösztönösen szakad ki ajkaim közül egy édes sóhaj, mivel nem tudok mit tenni, én is akarom ezt, már le se tagadhatnám. Engedelmesen dőlök hátra, mindenféle hiszti nélkül, majd ahogy kezeimet feljebb emeli és végül megbilincseli, kissé ajkamba is harapok. Nem zavar tette, sőt, inkább izgalmasnak tartom, hogy ilyesmi játékszert is bevet, így amikor csizmáimhoz ér, feljebb emelem lábamat, próbálok segíteni neki. Mégis, a vetkőztetésnél némileg már pirossá válik csinos arcom. Nem hiszem, hogy Asmodeus elégedetlen lenne, mert bár nem vagyok átlagos, testem ettől függetlenül még tökéletes. Vékony és formás, kebleim teltek és bár nem láthatja, de az én hátamon is vannak ám szárnyak, méghozzá angyalszárnyak, csak nem éppen igaziak, hanem csak egy tetoválás. De valamiért úgy érzem, hogy az éjszaka folyamán még látni fogja. A vetkőztetés tehát megtörténik, így egy fekete, csipkés fehérnemű marad már csak rajtam, szép melltartó és picinyke, átlátszó tanga, amelynek hála lábaimat is finoman összezárom, szinte félve attól, hogy ott érintsen, de ez is a játék része. Tudok én félénk is lenni, főleg egy ilyen tapasztalt férfi esetében.
- Amit csak akarsz… - persze vannak dolgok, amiktől én is tartok, de most hirtelen nem jut eszembe ilyen választ adni, majd ha olyat tesz, úgyis említem. – Szeretném, ha te irányítanál… - végül ismét picit megharapom ajkamat, szinte félve kimondani azt, amire vágynék. Ő talán megadhatná ezt nekem, csak nehogy túlzásba essen. – Ha picit bántanál is közben. – nem tudom, hogy mi van velem, hogy miért akarom hirtelen ennyire azt, hogy ő legyen az út, én pedig alázatos kis szolgája, aki a kedvét lesi, de annyira szeretném. Ahogy csókjaival halad, úgy emelkedik meg mellkasom, még többet és többet akarok belőle, végül pedig nem áll le, ajka az enyémre kerül, melynek hála mintha villám cikázna bennem. Ajkaim szétnyílnak, testem ösztönösen reagál az övére, így viszonzom az édes csókot hosszan, vadul, szinte követelőzően. Nem is ezért jöttem én ide, most miért csinálom ezt? Miért vágyom így rá? Lábaim is picit feljebb emelem, széjjelebb nyitom és ha elég közel van hozzám a bukott, akkor nemsokára azt veheti észre, hogy szépen rákulcsolódom, majd lábaimmal erősen szorítom meg, így húzva őt magamhoz, téve róla, hogy odalent megérezhessem férfasságát, csak így, ruhán keresztül. Némileg már ettől a csóktól, ettől a tettétől és az éjszaka ígéretétől kezdek felizgulni, így bár nem nagyon, de minimálisan máris nedvesedni kezd a bugyim. Szégyen és gyalázat, de olyan jó őt csókolni, így egy ideig nem is engedem el, amíg ő ki nem bújik lábaim öleléséből. Sajnos kezeimet lebilincselte, azokkal nem tudok sokat kezdeni, de azért teljesen nem vagyok mozgásképtelen, én pedig ezt ki is használom.

Lycoris & Asmodeus

Ahogy az sejthető volt Asmodeusról – amikor még nem láttam személyesen -, ő egy tökéletes férfi, remek külső adottságokkal, így panaszra nem lehet ok őt illetően. Én mégse láthatom őt egyelőre, a kendő tesz róla, hogy ez ne így legyen, de válaszát hallva érzem az éjszaka ígéretét, még lesz rá alkalmam, jó. Némileg megremegek, amikor ajkával azokat a bizonyos erogén zónákat érinti és máris érzem, hogy ez az este tényleg csodálatos lesz, olyan, mint Corneliussal volt. Ő is kéjdémon, de vajon a főnöke mennyivel tud többet nyújtani? Lehet annál többet? Hiszen vele is egy álom volt…
Az ágyra kerülésem után először jönnek a bilincsek, majd pedig a vetkőztetés, így egy picit bár izgulok, de hagyom, sőt, segítek is neki a vetkőztetésben, bár talán erre nem lenne szükség és amikor végigsimít testem bizonyos pontjain, szívem is fokozatosan kezd hevesebben verni. Igen, én is akarom ezt, akár csak a csókot, amelyet kapok. Viszonzom is hosszan, szenvedélyesen, némileg fejemet is megemelve, ha kell, mintha máris attól félnék, hogy abbahagyja, pedig még igazán el se kezdtük. Nemsokára államat érinti, a csókot viszont nem tagadja meg tőlem, így édesen meg is harapom alsó ajkát, ismerkedve a határokkal, de a múltkori esetből tanulva most tudatos vagyok, odafigyelek arra, hogy vér még csak véletlenül se serkenjen ki, múltkor is teljesen kikészített a kéjdémon vére, Asmodeusé pedig… nem, azt nem bírnám.
A másik határozottsága, tapasztaltsága egyértelmű, mivel pillanatok alatt érinti meg mellemet, majd halad tovább a csókokkal, miközben én már lábaimmal átölelem őt, rákulcsolódva, érezve odalent is. Oh az a nadrág… de nincs útban, jó ez a felvezetés, még tényleg ráérünk, ettől függetlenül jó érzés érezni, hogy ő is igen csak vágyik rám, ahogy odalent kőkeményen nyomódik hozzám. A csókok csodálatosak, hosszan tartóak, de egy idő után ideje tovább haladni, így nem mocorgok, amikor kiereszti kis időre kezeimet és leveszi rólam a melltartómat, hagyom, had tegye, majd had bilincseljen ez után vissza. Némileg még meg is feszítem testem, hogy melleim még jobban kiemelkedjenek és most kissé hangosan nyögök fel, amikor ajkai közé veszi egyik bimbómat, míg másik keze másik mellemmel játszadozik. Finom… annyira finom és bár néha felszisszenek a meglepő harapástól, ez mind játékos, nem fáj, sőt, jól esik, iszonyatosan. Fenekem is megemelem játéka közben, így odalent édesen dörgölőzök hozzá, jelezve, hogy még-még, abba ne hagyja, bár… talán nem bánnám, ha tovább is haladna, ha lefelé is folytatná útját. Nem kell ezt kimondanom, ő is hasonlóan vélekedik, így ahogy lassan lefelé halad, úgy forrósodik fel testem egyre jobban, szuszogok intenzívebben, vágyom arra, hogy végre megérintsen és bár ezt csak a bugyin át teszi eleinte, mégis, hamar eléri a hatást, a nedvesség már megkezdődött, így igazából szinte egy-két perc alatt átnedvesedik az a nagyon vékonyka anyag és amikor végre arrébb tolja azt és megérint odalent most már anyag zavarása nélkül, szinte csillagokat kezdek látni. Abba ne hagyja, csak most ne eresszen el…
Egyre intenzívebben veszem a levegőt és szuszogok, miközben némileg rámarkolok a bilincsekre is, amelyek fogva tartják kezeimet, ahogy pedig belém dugja ujjait, majd közben játszogat, most már meg is remegek párszor. Ez kínzás, de… a legédesebb. A bíztató szavak viszont meglepnek, én… én nem szeretek hangos lenni szex közben, de ez a játék, ahogy simogat, ahogy folyamatosan testemet hergeli mégis neki kedvez, nem fogom vissza magam, nem is tudom már egyszerűen, így néha egy-egy aprócska, halk nyögés szakad ki ajkaimból.
- Én is kényeztetni akarlak. – nyögöm ki halkan, mert bár iszonyatosan jó ez a játék, én… én szeretek a másik féllel is foglalkozni, számomra így teljes ez az egész. Bár jó az, hogy fogva tart, nem is bánom, de én is akarom őt érinteni, ajkammal kényeztetni, bármit, csak valamit tenni.

Lycoris & Asmodeus

18+

Nem vagyok naív, tisztában vagyok vele, hogyha nem jövök önként, akkor úgyis előbb vagy utóbb itt végzem, csak talán kevésbé kellemesen, hiszen egy lordot nem lehet visszautasítani, én se tehetem meg. Ki vagyok én mégis hozzá képest? Egy egyszerű halandó, mert bár kiválasztott vér csordogál ereimben, ez nem jelent sokat, nem vagyok több ezer éves… soha nem is leszek.
Mindenesetre ahogy a szobába megyünk, rám kerül a szemfedő, majd pedig a bilincsek, elönt az izgalom, hiszen tudom, hogy ki van most itt velem, Asmodeus személyesen, a kéjlord, aki olyan örömöket adhat, amelyet még soha se éltem át, még Corneliussal se. Izgulok és valahol félek is ettől az estétől, ahogy magabiztosan kezd el vetkőztetni, mégis, ahogy engem érint, szinte felgyullad a testem, úgy érzem a vágyat, mely egyre nagyobb méretet ölt bennem és a csókját se jut eszembe nem viszonozni, szinte csüngök ajkán, harapom, csókolom, csak közel tudjam őt magamhoz, mégis, azért részben vigyázok arra, hogy vérét ne serkentsem ki. Na nem mintha aggódnék miatta, nincs ilyesmire szükség, egyszerűen már tudom, hogy mit tenne velem, ha a vére a szervezetembe kerülne és azt most inkább kihagynám, talán ő se fogja ezt várni tőlem, csak egy estét akar, pont velem, hát megkapja, és valahogy kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy maximum csak játékos ellenkezés lesz részemről, igazinak nincs értelme, ő is kedvesen bánik velem.
Lábaimmal átölelem, hozzá simulok, amennyire csak lehet és még melleim is kidugom felé, hogy lásson csak mindent belőlem és csak remélni merem, hogy tetszik neki az, amit nyújtani tudok. De ahogy odalent hozzám dörgölőzik ez a csodálatos test, érzem férfiasságát nadrágja rejtekében és némileg pirossá is válik arcom, mégse állok le, akarom őt, nagyon akarom. Felnyögök, ahogy ismét melleimmel kezd édes játékba, majd nemsokára már a bugyihoz is leér, amikor pedig azt arrébb tolva játszik odalent velem, egyre közelebb kerülök egy bizonyos ponthoz, ahhoz, amelyhez máris oly nagyon vágyok, de nem hagyja, gonoszul áll le, majd folytatja kis pihenő után, így egyre inkább szuszogok alatta, remeg testem, szinte kívánva a kéj minden egyes hullámát, de van más is, amit még kívánok. Kényeztetni akarom én is őt, hiszen engem az is lázba hoz, ha adhatok, nem csak az, ha kaphatok, ő pedig nemsokára engedélyt is ad erre, miközben további csókjaival áraszt el, odalent pedig nem áll le.
- Ahogy kívánod. – maradhat, számomra még izgalmasabbá teszi az együttlétünket ez a szemfedő, így amikor elereszt, akkor lassan felülök és megpróbálok picit eltávolodni tőle, hogy ne játszadozzon velem tovább, miközben kezeim lassan siklanak fel az erős felkaron át a vállaira, majd pedig a mellkasára, ajkam pedig nyakát támadja be. Apró csókokat, majd harapásokat viszek be az erős nyakra, miközben kezeim a bőrnadrághoz érnek és azon vagyok, hogy minél előbb kibújtathassam belőle a másik férfiasságát, sőt, ha tudom, le is vegyem, de közben csókomat is megérezheti ajkán, majd ismét nyakán és végül mellkasán is, miközben ha lent elereszt, akkor vele szembe térdelek. Lassan haladok lefelé a csókokkal, majd ha sikerül elérnem a nadrágjáig, akkor puha nyelvemmel kezdek el odalent játszadozni vele, fenekem pedig az ég felé néz, így pucsítok, miközben előre hajolok, hogy vele játszadozhassam és nemsokára már ajkaim közé is veszem. Olyan lehetek, mint valami kiscica, de remélem, hogy tetszik majd neki ez a pózom, ez a játszadozás, hiszen igyekszem jót okozni neki, nagyon is.