Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Quintus C. Dolabella
Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström
Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Maya Brändström
Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra
Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Norah Sommers
Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova
Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm
Lilith
Szer. Márc. 16, 2016 8:21 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Share | 

 Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Tárgy: Re: Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/   Szer. Feb. 15, 2017 2:03 pm

Szeretném élvezetessé varázsolni Cornelius számára ezt a napot, és egybe bocsánatot is kérni tőle mindazért, amit tettem. Nem volt szép tőlem, ő mégis itt van, velem, és képes arra, hogy maga mellé emeljen. Nem biztos, hogy megérdemlem mindezt, de szeretnék most már megfelelni neki, most már nem menekülni vagy ellenkezni, csakis az övé lenni. Ajkam és nyelvem játékából érezheti az odaadást, azt, hogy egyáltalán nem húzódom el tőle és nem is fogom vissza magam, így kezdek el én is tovább nedvesedni. Számítok rá, hogy egy idő után majd át akarja venni az irányítást, így nemsokára már ő mozgatja fejem és csípőjét is, én pedig engedelmesen kényeztetem, időnként nyelvemet is mozgatva, ahogy tudom. Amikor viszont túl mélyre hatol, picit mintha felköhögnék, de nem tart szünetet, sőt, van, amikor oly mélyen bennem is marad, így odalent hirtelen kezdek el még jobban bizseregni, miközben felpillantva rá tolok rajta egy picit, hátha ezzel hátrahúzódik, de nem érek vele sokat. Még nagyobb izgalomba hoz ezzel a helyzettel, így bár nem kellemes, valahol mégis rettenetesen az. A folyamat megismétlődik, úgy érzem, mindjárt megfulladok, de még mielőtt gond lenne, hátrál, majd ismét érezhetem… Izgalmas ez a játék, bár egy kis szünet jól esne, hogy tudjak egy picit nyelni vagy köhögni, mégse szólalok meg, nem jelzek felé, csak élvezem a folytatást, egészen addig, amíg fel nem kap. Akkor köhögök csak fel kicsit, miközben megtörlöm ajkam is cseppet, amíg még van rá lehetőségem, majd jönnek a láncok. Kellemes, de fájdalmas is egyben, ahogy Cornelius játéka közben időnként húsomba marnak, de a kéj sokkal nagyobb, a határaim pedig mintha egyre inkább kitolódnának, egyre többet akarnék. Nem bánom, ha fáj, most valahogy nem, inkább az élvezetre koncentrálok, mely a férfi ténykedésének hatalmas orgazmusként robban ki, így remegnek meg lábaim, miközben nyögök fel szemeimet is lehunyva. De nem ereszt még el, hiába akarom oly nagyon, mégse áll ellen, mégse várat meg, a következő pillanatban megérzem odalent kemény férfiasságát, majd kissé felnyögök ismét, ahogy belém hatol. Nem bánom, oh dehogy, de amikor megtalálja a G pontomat, ismét megremegek és most már egyre sűrűbben. Túl hirtelen. Megmozgatom lánccal fogva tartott kezeimet miközben lábaim próbálom lehúzni öléből.
- Csak fél percet adj… - könyörgöm édesen, miközben ajkam ajkát keresi. Éhezem a csókjára! Mégis, ahogy tovább ingerel, szépen lassan visszakulcsolom rá lábaimat, már ha van erre lehetőségem és megpróbálom átvenni az irányítást, így küzdve a másikkal. Néha még rá is feszítek odalent, hogy még jobban érezzen, én pedig túl hamar kerülök ismét közel az orgazmushoz. Nem, még nem mehetek el! Még bírni akarom, így próbálom gondolataimat is úgy irányítani, hogy kitartsak. A második után túlságosan elfáradnék, nem akarom, hogy ilyen hamar véget érjen az este, muszáj ellenállnom, muszáj megpróbálnom elhúzni a gyönyört.



avatar
Kiválasztott
Bite me, honey!

animae scrinium est servitus

Play-by : Alissa White Gluz
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 154
Kor : 25
Lakhely : Seattle
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Cornelius cicája
Különleges képesség : Féreglyuk teremtés és azon át való utazás.
Foglalkozás : Kutató
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/   Szer. Feb. 15, 2017 2:44 pm

Lycoris különleges, ezért is választottam őt. Kissé sajátosan működik, nekem pedig ez tetszik s mikor kellően feltüzel, kezembe veszem kicsit az irányítást és már-már önfeledten dolgozok az élvezetemen, de közben észlelem, hogy ez Lycorisra milyen hatással van. Nincs kegyelem, illetve amellett, hogy figyelek arra, Lycoris testi épsége igazán ne sérüljön, komolyan feszegessük határait és gyűjtsön némi plusz tapasztalatot. Nem mellékesen, én pedig igencsak élvezem a helyzetet, szerszámom pattanásig feszül s ha így folytatnánk, akkor a beteljesülés felé is jó úton lennék, azt viszont későbbre tartogatom. Most először viszonzom Lycoris "kedves" bánásmódját és jutalmazom is. Nyelvem, ajkaim és fogaim dolgoznak ölén kitartóan, a láncok apró fájdalmával összekapcsolódva, hogy végül elsöpörjön mindent a kéj Lyco tudatában s én belemosolygok tevékenységembe, ahogy eljuttatoma csúcsra. Valahol alap dolog ez nekem fajom miatt, ugyanakkor a lány személye miatt mégis különlegesnek élem meg, sokkal jobban esik, ahogy az is, hogy végre szabadjára engedem mohóságom és magamévá teszem. Kimondhatatlanul csodás érzés forró, nedves és szűk ölét újra érezni, birtokba venni, én pedig nem is habozok, bár azt se lehetne mondani, hogy kapkodok, inkább közepes tempó és erőbedobás jellemzi csípőm ritmusát, csak a megtalált pont jelent komoly pluszt a képletben. - Nincs fél perc. - adok lakonikus választ, mert máskor sem lesz, pláne nem halála után. Ha fél percet nem is, csókot azért annál inkább kap: édes, birtokló és vad egyszerre, ahogy ajkaink és nyelveink kezdenek önfeledt játékba, míg odalent tovább dolgozok, de érzem Lycoris is aktivizálja magát, ami nincs ellenemre. Megkezdődhet hát ezen a fronton is testeinknek édes viadala, nagyon is élvezetes az egész. Az irányítást nem adom át, de hagyom, hogy érvényesítse az akaratát, úgy igyekszem dominanciám megőrizni, hogy neki is engedek mozgásteret, épp ezért engedem el végül a láncokról csuklóit. Ajkaim nyakát csókolják és harapdálják, vagy olykor kicsit lejjebb is haladok és szép kebleit kényeztetem velük, míg karjaim mozgatják csípőmmel összedolgozva. Figyelek arra is, hogy mindig csak a perem közelébe sodorjam Lycorist, de a kielégülést ne érje el, ezért az orgazmusért jobban meg fogunk dolgozni mind a ketten, én pedig bevetem tudásom és tapasztalatom, hogy kellően húzhassam Lycorist. - Most kapaszkodj cicám. - súgok kéjtől reszelős hangon a fülébe, hogy figyelmeztessem, jobb, ha készül némi "merényletre", mert rövidesen egy-két ügyes és erős mozdulattal álló 69-be rendezem magunkat, hogy arcom Lycoris öle fölött legyen, ő pedig így fejjel lefelé lóg, persze arccal ágyékom előtt. Miután ez megvan, újfent nyelvem vetem be édes ölén, karjaim szilárdan tartják, míg ingerlem érzékeny pontját, persze figyelve, hogy csak élvezetet, de ne kielégülést adjak. Ám ez csak átvezetés, mert némi idő után nyelvem tovább vándorol, áttér ánuszára, hogy körkörös, vagy épp hosszanti mozdulatokkal, olykor pedig apró döfésekkel ingereljem.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1258
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/   Kedd Feb. 21, 2017 12:28 pm

Miután elérem az orgazmust, testemen végigsöpör a kéj, én pedig kipirulva, cseppet lihegve szuszogok. A láncok jelen pillanatban hirtelen válnak kényelmetlenné, ez a fajta játék csak akkor tetszik, hogyha közben élvezkedem, de most, hogy elértem a csúcsot, inkább némileg fájdalmat jelentenek. Számítok egy kis pihenőre, amire úgy hiszem, szükségem van, de Cornelius ezt nem adja meg nekem, így hatol hát belém oly sok idő után ismét, majd azonnal rá is talál G pontomra. Szükségem volna egy kis pihenésre, csak egy nagyon kicsire, de hallom, hogy azt nem kaphatom meg, így végül testem ismét felveszi a ritmust, a láncok fájdalma enyhül, majd eltűnik, én pedig ismét az élvezetekre koncentrálok. Oly jó ismét magamban érezni, így még többet akarok belőle, amikor pedig elereszti kezeimet, megpróbálok megkapaszkodni benne. A probléma csak az, hogy ez nem olyan egyszerű, picit elzsibbadtak mancsaim, így kell egy kis idő, mire képes leszek újból fogni velük, de addig is átkarolom a férfi nyakát, így tartva magam és mozogva vele együtt.
Többször érzem, hogy oly közel kerülök ismét a csúcshoz, de a bukott angyal olyankor mindig vált, hogy pont ne történhessen meg a beteljesülés, én mégis, kitartóan mozgok rajta, szeretném, ha ismét jönne az orgazmus, egész testem vágyik rá, mégis, mindig vissza lesz szorítva, ez pedig csak tovább fokozza gyorsuló tempómat, egészen addig, amíg meg nem hallom Cornelius szavait. Kapaszkodjak? Hirtelen nem tudom, hogy mire gondol, hogy erre miért van szükség, de kezeimbe már visszatért az élet, így fogok rá vállaira, de hiába, mert hamarosan halkan felsikkantva találom magam péniszével szembe, fejjel lefelé.
Újdonsággal szolgál számomra a kialakult helyzet, így kapaszkodok meg az erős combokba, amikor megérzem ismét a férfi nyelvét. Felnyögök kissé, és bár a fejem elkezd vörösödni a vérnek hála, mégis, különlegesnek találom a kialakult pózt, így ahogy egyre inkább élvezem a másik tettét, én is munkához látok. Ajkaim közé veszem péniszét, majd most már teljesen mélyre is engedem, így kényeztetem hosszan, olykor szívva is rajta kicsit, máskor csak szaporán mozgatom a nyelvemet, de a lényeg az, hogy teljesen ki nem eresztem. Iszonyatosan élvezem a játékát, mégis, ismét mintha megállna néha, majd pedig áttér fenekemre is. Egy nagyon picit mocorgok, jelezve, hogy térjen vissza, de végül nem ellenkezem, bár a csiklómnál jobban élveztem a dolgokat.
Ahogy viszont telik az idő, kezd picit kényelmetlenné válni számomra a póz, így talán cseppet jobban rá is marok Cornelius lábaira, miközben még mindig próbálok kapaszkodni. Lassan kiengedem férfiasságát a számból, majd végül végignyalok párszor rajta, rátérek a golyókra is, és csak ez után térek vissza hozzá. A fenekem kényeztetése viszont most már jobban zavar, így ismét megmozgatom kissé magam, már amennyire ebben a pózban ez lehetséges, utalgatva rá ismét, hogy ott ne. Nem akarom, hogy újból a fenekemet vegye birtokba. Félek a dologtól, még akkor is, hogyha a fájdalom után iszonyatosan élveztem is az aktust. De bennem volt a vére, nem voltam teljesen magamnál… Miért akarja hát ennyire? Vagy csak rám akar ijeszteni? Nem kell félnem, tőle nem. Nyugtatgatom magam, miközben végül ismét ajkaim közé veszem péniszét és folytatom megkezdett játékomat.



avatar
Kiválasztott
Bite me, honey!

animae scrinium est servitus

Play-by : Alissa White Gluz
Vonal1 :
Faj : Kiválasztott
Posztok : 154
Kor : 25
Lakhely : Seattle
User neve : Kira
Vonal2 :
Családi állapot : Cornelius cicája
Különleges képesség : Féreglyuk teremtés és azon át való utazás.
Foglalkozás : Kutató
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/   Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am

Végre eljön az a pillanat is, amikor hosszú idő után végre újra egyesülünk Lycorissal. Úgy érzem, hogy a pillanat megért minden kis húzást, hergelést, hiszen most, hogy már karmaim között volt, nem kellett sehová sietni s a várakozás édesen kínzó kéjjel járt együtt, Lycorisnak pedig nem is kis adagban mértem az élvezetet eddig sem. Persze eztán sem fogom. Kemény és határozott tempót diktálok neki, egyrészt, mert érzem, hogy ez a vágya, másrészt pedig nekem is mérhetetlenül jól esik ez, ahogy karjaim között tartom s így veszem birtokba testét. Ahogy elengedem kezeit megkezdődik az édes, kínzó kis verseny köztünk: mind a ketten mozgunk s mind a ketten a közös öröm érdekében, csakhogy Lycorist jobban hajtja a kielégülés mohósága, én pedig játszom vele: fellibbentem előtte a célt s aztán mégsem hagyom, hogy elérje.
Miért? Mert gonosz vagyok, másrészt nagyon is élvezem az egészet s bár ő még egyelőre ember, ez nem jelenti azt, hogy ne kapna ízelítőt abból, hogy mi vár rá... bár ez tényleg csak apró kóstoló. Még akkor is, ha vadabb megoldást választok újfent, ahogy pózt váltunk. Tetszik, hogy Lycoris gyorsan veszi a lapot és alkalmazkodik, máris lecsap s nem hagy engem sem parlagon. Folyhat tovább a kölcsönös kényeztetés, amit Lycoris még ebben a pozícióban is nagyon ügyesen megold, szerszámom keményen feszül ajkai közé, érezheti édes nyelvén az erek finom lüktetését, amit ő csal elő. Odafent én sem leszek adósa, bár ami azt illeti, azért kicsit el is kalandozok. A múltkor ezt ilyen formán nem tettem meg, így ez is hajt, na meg az, hogy éreztessem vele, hogy ő mindenestül az enyém, az én karjaim között, az én hatalmamban van. Érzékelem, hogy valahol élvezi is, meg nem is a dolgot, na meg mivel ember, így a tűrőképessége is véges s mielőtt még gondot okozna a helyzet, végül leengedem őt. Apró kis pihenési lehetőség ez neki, még ha nem is hosszú, mert a következő pillanatban már fél karral tartom derekánál fogva, míg jobb lábát csípőmre emelem s így hatolok belé, hogy álló helyzetben adjam le újabb lökéseimet, közben csókolva Lycoris édes ajkait, bársonyos bőrét a nyakán, vagy éppen hívogatóan, peckesen domborodó kebleit. Határozottan ostromlom így is, majd mikor érzem, hogy a leányzó eléggé fennen jár már a kéj létrafokain, utolsó rohamra szánom el magam, ahogy határozottan kapom fel s vágom őt a kápolna oltárára háttal, had markolja csak és gyűrje az asztalterítőt, borogass a a feszületet és a gyertyákat kezeivel, csípőm lökéseivel gondoskodom róla, hogy míg hímtagom mélyen benne jár, azt se tudja hol van. Még fokozom a dolgot azzal, hogy kezem a nyakára fog s finoman szorítja, hogy a kissé oxigén hiányos állapot még több kéjt csaljon elő belőle. Hagyom, hogy ezt kiélvezze, majd szöget váltok kicsit, hogy makkom hegye erős és gyors lökéseivel minden egyes másodpercben G pontját ingerelje, kicsikarva testéből emberi életének utolsó orgazmusát...
Hagyom, hogy élvezzen, hogy a kéjek csúcsait meghódítsa s amikor kellően önfeledten úszik a mámorban, határozott mozdulattal töröm el a nyakán azt a pontot, ami a legkevesebb fájdalommal, a mámor pillanatában szinte észrevétlenül szenderíti halálba.

[Pokol]

Halála után pedig a lelke elhagyta testét, hogy engedjen a húzásnak amit megkötött alkunk eredményez és a Pokolban találja magát, lehet, hogy banálisan halandónak tűnő környezetben, egy átlagosan berendezett hálószobában, de ez segíthet a megrázkódtatást feldolgozni, például, hogy alaktalan tudatként van jelen. Én is rögtön megérkezek s azonnal megérzem jelenlétét. - Lycoris! Most már démon vagy. - intézem szavaim arra, ahol jelenlétét érzékelem. - Szóval hatalmad is van és az első feladatod, hogy materializálódj. Koncentrálj a régi porhüvelyedre pontról pontra haladva és mire a végére érsz, testet fogsz ölteni. - igen, az első lecke, hogy gondolatainak teremtő erejét kiaknázza, először csak magára érvényesítve. - Persze, ha netán új, vagy más testet akarsz, a kulcs a kezedben van, hatalmadban áll át- és megváltozni, de halandó megszállásához még gyenge lennél. - fejezem be gondolataim és az ő okítását egyelőre, türelmesen várva a fejleményeket. Lycoris minden bizonnyal érzi, hogy nagy, korábban sosem érzett erők birtokába jutott, amit most először tehet próbára, na meg azt, a minden kéjdémon esetében belül tomboló csillapíthatatlan sóvárgást és mélységes űrt, amit a vágy éget belénk.

avatar
II. Kéjdémon
The devil never sleeps

animae scrinium est servitus

Play-by : Russel Crowe
Vonal1 :
Faj : bukott angyal
Posztok : 1258
Kor : 1987 éves (kinézetre harminc és negyven között)
Rang : Asmodeus Bal Keze (hóhér, mindenes)
Vonal2 :
Családi állapot : szabad a világ összes szép nője számára
Vonal3 :
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Tárgy: Re: Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Vissza az elejére Go down
 
Ad maiorem Diaboli gloriam /Cornelius &Lycoris/
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Privát játékok
-