Ha Lilith eljött hozzám, az nem jelent mást, minthogy rendhagyó szórakozásra van szüksége. Mert kétségtelen, hogy amit tőlem megkap, azt csak kevesektől s részben azért, mert nem sokaknak engedne meg magával szemben ennyit. De nekem igen s ezt ki is használom mind a kettőnk élvezetére. Van tudásom, van fantáziám s ki is használom, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat. Mert bizony Lilith számára a fájdalom és a durvaság a szórakozás része, megfelelő partner esetén. Talán azért, mert démoni ereje által porhüvelyében igazi kár sosem keletkezik, csak a pillanatnyi érzet van meg s arról gondoskodom, hogy az kéjjel keveredjen valahol, így alkotva hatásos elegyet. A kéjdémon lét áldásos oldala... így lehet, hogy kemény szituáció után még keményebb jön: fojtogatás után perzselés. - Rendben, meglesz. - figyelembe veszem Lilith kérését, de azt a magam módján fogom végrehajtani. Ehhez persze elő is kell készülni, de gyorsan megteszem azt, hogy utána ott folytassuk, ahol az imént abbahagytuk. Lilith megkapja a szenvedélyes csókokat, de emellett engedelmeskednie is kell s szerencsére ezt teszi, hiszen jól tudja, hogy minden az ő örömét is szolgálja, ami történik. Hamarosan a kandallónál kötünk ki, hogy tovább haladjanak a dolgok. Eddig ő élvezkedett sokat, most itt az ideje, hogy kicsit használatba vegyem őt és csodás tehetségét. - Ha lesz miért, nem maradok csendben. - felelem Lilith tincseit megcirógatva. Kétségem sincs, hogy el fogja ezt érni, ahogy ajkai közé kerül először makkom, már fel is sóhajtok elégedetten s hagyom őt ténykedni. Élvezem a dolgot, farkam keményen feszül ajkai közé, míg kezem remekül eljátszadozik sötét tincseivel. Ahogy fokozza az intenzitást, én is bevetek egy-egy csípőlökést, de nem mohóságból, hanem azért, hogy így a négykézláb álló nő feneke hátra lendüljön kissé újra és újra s így a lökéseknél megérezhesse az izzó, hegyes vasat ánuszán újra és újra. Hogy mit kezd a szituációval, az egyelőre rajta áll, de ő kért ilyen perzselést, most megkapja.

Fiatal még az este, de mi már az élményekben benne járunk rendesen. Hiába, Lilith mellett nem lehet pihenni, na, nem mintha én olyan lazsálós fajta lennék, sőt! De tulajdon "anyámat" meghajtom mindig rendesen, így most se lehet ok panaszra és biztos vagyok benne, hogy nem is lesz. Tudom, hogy mit és hogy szeret s nem vagyok rest ezt a tudásomat kiaknázni. Kínos és kellemes perceket szerzek neki vegyesen a lepedő segítségével, de minden jónak vége szakad egyszer, vagyis, helyzetünkben úgy mondanám, hogy minden jó valami másnak adja át a helyét. Például annak, hogy, a változatosság kedvéért én hajtom még jobban uralmam alá a démoni nőszemélyt. A lepedő nem csak arra jó, amire eddig használtuk, most egy másik alkalmazás is előkerül, na persze emellett Lilith kérését is figyelembe veszem, aztán jöhet a móka. Vagy az ő esetében a fájdalmas móka.
A tüzes vas minden bizonnyal pokoli kínokkal jár, de tudom, hogy Lilith élvezi az ilyesmit, legalábbis, ha az általa kegyeltek rukkolnak elő ilyesmivel. Esetemben pedig ez érvényes, mert, érzésem szerint, minél jobban égeti alfelét az izzó hő, annál odaadóbban és ügyesebben dolgozik. Én pedig elégedett sóhajokat és morranásokat engedek el ennek hatására, ahogy jól esik, hollószín fürtjeit simogatva, vagy éppen markolászva. Többnyire hagyom, hogy csodálatos nyelvtechnikáját, puha és forró száját ügyesen használja s azzal húzzon és sodorjon a szakadék széléig, majd ördögi ügyességgel rántson vissza, vagy épp mélytorok tudását csillantsa meg, amit olykor, egy-egy ihletettebb pillanatban kissé én is irányítva veszek igénybe. Persze én is szem előtt tartom, hogy még ne szakadjon idő előtt vége a jónak, de a jelek szerint Lilithnek új ötlete támadt, amit türelmesen meg is hallgatok, majd bólintok. - Természetesen akad ilyen. - elengedem s leoldom a nyakáról a lepedőt, pihenőt hagyva neki így, bár a jelek szerint Lilith nem hagy nekem, amit csak elégedett nyögéssel nyugtázok. - És apácának öltözve akarod felkeresni, hogy elcsábítsd és megrontsd, vagy küldessem ide és meztelen valódban fogadod? - nem minden koncentrációs nehézség nélkül, de csak kipréselem magamból az értelmes mondatot, még ha szavaimat a hatása alatt nem is tudom teljesen összefüggően kéjesebb morranások nélkül elmondani. Ördögi ez a nő.

- Rendben, jó lesz az akkor. - bólogatok, elvégre Lilithről szól ez az este, ez az ő döntése, én pedig asszisztálok hozzá. - Ahogy óhajtod, kíváncsi leszek, hogy mit alkotsz. - érdekel is, hiszen eddig azt még nem láttam, hogy Lilith egy-egy ilyen halandóból mit hoz ki, javarészt a fajtánkbéli, vagy természetfelettiek társaságában volt hozzá szerencsém eddig. Bár az kétségtelen, hogy olyankor nagyon érdekes és vérforraló dolgok történtek, amiket sosem bántunk meg, bár, pokollakóként miért is bántuk volna? De a lényeg nem ez, hanem az elkövetkezendő móka, még ha egy halandó az újdonság varázsán és szende ártatlanságán kívül sok pluszt nem is tud majd nyújtani, bár az emberek tevékenysége sem olyan silány, csak tudom, hogy Lilith milyen, képes lenne halálra hajszolni egy ilyen egyént. Mondjuk engem nem aggasztana különösebben. Akárhogy is, most inkább leköt Lilith csodás szája és technikája, ami egyre feljebb tornázza bennem a kéjt. - Mindjárt meglátjuk. - felelem mélyebb torok hangon kérdésére, hogy aztán hirtelen rántsam fel kacsójánál fogva és nyomjam arccal a padlóra térdre, hogy feneke az égnek álljon, én pedig fölé helyezkedem és nyálától síkos hímtagommal kemény, határozott mozdulattal hatolok ánuszába, amit az előző kínzás úgy összehúzott, hogy most mintha ismét szüzességét venném el, oly érzéseket élhetünk át. Kemény és vad tempóban teszem magamévá minden egyes lökéssel, hogy lássa, én jó fia vagyok. Újra és újra merülök belé teljes hosszamban, mígnem kicsikarok testéből egy újabb orgazmust, hogy utána rögtön rántsak rajta egyet, szerencsére pont markomban van a haja, s az orgazmus hatása alatt lévő Lilith torkát kezdjem máris ostromolni szerszámommal, hogy ezzel az ingerrel is, könnyen lehet számára nem várt élvezetet csikarjak ki, de a sebesség és a kontroll a kulcsa a dolognak, teste most nekem engedelmeskedik s mivel én úgy akarom, hát élvez ettől is, ahogy most már én is, minden mozdulattal lüktetve lőve a sűrű anyagot szájába és torkába heves morgás és emelt hangok közepette. Amikor ez végül elül, elengedem őt s egy köpenyt terítek magamra, majd résnyire nyitom az ajtóm és kiszólok. - Küldjétek ide Pierre testvért, azt akarom, hogy lelkem üdvéért imádkozzon a házi oltáromnál! - parancsolok az őrnek, aki tüstént lódul is. Nem meglepő kérésem, mert nem az első eset, hogy novíciust kérek esti imára. Ez alibi is, mert amíg az imádkozik, addig én egy titkos járaton távozhatok, neki pedig hallgatnia kell erről. Szóval nem lesz ebben semmi különös. - Na királynőm, szedd rendbe magad, hamarosan jön a találkád. - kacsintok rá, majd eltűnök a titkos járat ajtaja mögött, amit rácsos faburkolat fed s így átlátok rajta könnyedén. Nem is kell sokat várni s már be is nyit az ifjú dominikánus csuhába öltözött legény. - Hívatott bíboros úr? - kérdi, miközben utánam kutatva néz szét a szobában. Jó vágású szőke tizennyolc éves ficsúr, az arcán ájtatos és kissé aggódó kifejezéssel, mintha folyton az utolsó ítéletet várná... bár az is igaz, hogy lelkében elég ravasz is tud lenni és felettébb olvasott, művelt a testvér. - Ömmm bocsánat. - próbálja takarni a szemét, ahogy a félhomályos tűzfénynél kiszúrja a lengén öltözött, ágyon heverésző nőt. - Rossz helyre jöttem? - azért csak-csak kandikál felé, Lilith delejező lénye kezdi a hatása alá vonni, nem is érti mitől van melege és mi vonzza mágnesként.