333 éve születtél a Lengyel Nemesi Köztársaság területén, egy köznemes lányaként. Nagyjából unalmasnak mondható életed 1701-ben változott meg: akkor ért el a háború titeket Varsóban. Mi, svédek voltunk az idegen haderő, ami királyotokat űzte át egész lengyel földön. A sereg tisztjeit nemesi házakban szállásolták el, én nálatok kaptam kvártélyt. Addig nők és női társaság közelében nem sokat lehettem, a protestáns szigor és a katonai élet erről gondoskodott, de amint megpillantottalak, az addig szunnyadó tűz felébredt bennem. Tűzmágusként talán ez nem is oly meglepő, hogy hevesen és gyorsan kaptam belül lángra s varsói tartózkodásom alatt, s benned is elindulhatott valami hasonló, mert kettőnk ismeretsége kis "örömtűz" viszonnyá alakult, dacára a nemzeti és vallási különbségeknek, amiket ekkor még mi figyelembe se vettünk ifjú és naiv fejjel. Hét éven keresztül tartott ez, mindig megtaláltam a módját, hogy találkozhassam veled évente, míg lengyel földön harcoltunk, de 1708-ban Moszkva felé indultunk, én pedig azt ígértem neked, hogy visszatérek majd és ketten együtt... nos, tudod mi a szokás ilyenkor: új életet kezdünk, távol a vallási és háborús ellentétektől, amiknek viszontagságait hét évig szenvedtük, bár, hogy őszinte legyek, ebben te húztad a rövidebbet. Aztán 1709-ben minden megváltozott: Poltava alatt vesztettünk, és megkezdődött a mi passiónk, tíz évi halálmenet, harc a soros és a világ ellen, ami kettőnk viszonyát szétszaggatta bennem. Megváltoztam. 1719-ben már csak egy levelet küldtem, hogy közöljem: hiába vársz, amíg ilyen világot élünk, nekünk együtt nincs helyünk benne. A te szíved megszakadt, nekem meg akkortájt nem nagyon volt. Utolsó reményed szakadt meg ekkor, ez kergetett egy vámpír karjaiba, hogy majd átváltozva, bosszúra éhesen eredj a nyomomba 1780-ban, mikor elég erőt és vagyont szereztél, na meg tapasztalatot mestered oldalán, hogy immár nem újszülött vámpírként cselekedhess. Svédországban azonban csak a hűlt helyem találtad, kénytelen voltál beérni annyival, hogy ott maradt családi birtokaim pusztítottad. Az évszázadok teltek, te kerestél s végül nemrég a nyomomra is akadtál, amikor már Amerikában éltél: egy újságban láttál rólam egy képet és egy kis cikket, amit egy díj átadásának alkalmából írtak, pedagógiai tevékenységem méltatták így. Neked több se kellett: szagot fogtál, most ismét a nyomomban vagy a bosszú hátszelével....