Nem kevesebb, mint huszonnégy évvel ezelőtt láttuk meg a napvilágot ugyanazon napon, ugyanazon szülőktől. Csupán két és fél perccel vagy idősebb nálam. Életünk sosem volt egyszerű, sem pedig mesébe illő, noha kezdetekben közel sem volt ennyire rossz a helyzet, mint most. Édesanyánk vérbeli tudós volt, akinek napjainak nagy részét a tudomány tette ki, legtöbb idejét laborjában töltötte. Nem foglalkozott velünk túl sokat, viszont mindettől függetlenül szeretett minket. Nevelőnő mellett nőttünk fel, hozzá fordultunk, ha bármi bajunk volt, ugyanis apánk hivatásos katonaként többnyire mindig más országban tartózkodott. Ikrekként természetesen a mi viszonyunk volt a legerősebb, hosszú hosszú évekig. Tizenegy évesen édesanyánk elhunyt. Jobban mondva meggyilkolták. Akkor még egyikünk sem tudta mivel állunk szemben. Apánk, Andrei leszerelt és végleg hazaköltözött, hogy életét most már szeretett feleségének gyilkosa után kutatva töltse. Mi is szenvedtünk elvesztése miatt, azonban a családban ő viselte rosszabbul. Később miután apánk rájött, hogy miféle lény is gyilkolta meg, így nyomban a Szervezet szolgálatába állt. Később, mikor elég idősek voltunk ahhoz, hogy mi is kövessük példáját (15 évesen kerültünk a vadászokhoz), minket is beszervezett, melyet persze egy pillanatig sem bántunk. Hosszú évek után most először éreztük úgy, hogy közös célért dolgozunk és talán ismét egy család lehetünk. Tévesen. A gond azonban már nem vele volt. Sokkal inkább veled. Egy évvel ezelőtt minden megváltozott. Furcsán kezdtél viselkedni, ordítva ébredtél, szörnyű rémálmok gyötörtek, melyektől aludni sem tudtál. Nem tudtam, hogy segíthetnék rajtad, azonban te sem hagytad. Egyre messzebb sodródtál tőlem, addig, míg végül már senkivel nem beszéltél. Tekinteted egyre zavarosabb és őrültebb lett, amit jelenleg még nem tudok, egy démon miatt. Koncentrációhiány következében a terepen egy vérfarkas átváltozott alakban harapott meg, amitől azzá váltál végül, ami ellen te is harcoltál. Depresszív és megtört lélekből egy igazi szörnyeteg lett, akinek meghasadt a tudata. Hidegvérrel gyilkolsz bárkit, ugyanis úgy hiszed, csakis a hús feltépésével vagy képes elhallgattatni a fejedben a hangokat. Apánkat persze nem érdekelte, miféle súlyos gondokkal küzdesz. Kivágott téged és megmondta: Ha ismét találkoztok, megöl. Hónapok óta nem láttalak, de sosem adtam fel a reményt, hogy ismét találkozhatok veled. Bármit feláldoznék azért, hogy segítsek rajtad, csak adj egy lehetőséget, hogy találkozzunk és beszélni tudjunk. Azóta egy Vancouverben téged is alávetettek a LRV tesztelésének, ami által elfajzott lett belőled. A többi alannyal együtt neked is sikerült elmenekülnöd, azóta pedig csak még pusztítóbbá váltál, ahonnan talán már nincs is visszaút...