Mia az én legkedvesebb unokahúgom, akit jobban szeretek a saját gyerekeimnél is. Leírhatatlanul szoros viszonyban állunk egymással, és mondhatni, hogy az élete minden szakaszában mellette voltam. Nagyjából olyan, mintha lányom helyett a lányom lenne. Kivételt élvez mindenben, ugyanis ő az egyedüli olyan lény ezen a girhes sárgolyón, akit nemhogy elviselek, de kifejezetten szeretek is! Vele teljesen máshogy bánok, mint a többiekkel. Vagy mint a saját gyerekeimmel, khm... Tehát annyi a lényeg, hogy rendkívül sokat jelent nekem, ami fordítva is igaz. Habár sokan nem értik, hogy mégis mit szeret bennem, hiszen olyan vagyok amilyen. Kivétel vele. Ezért szeret. Ő egy olyan arcomat ismeri, amit más sosem ismert, és soha nem is fog megismerni. A jelleme szabadon alakítható, de azért szeretném, ha egy belevaló csaj lenne a kisasszonyból, hogy tudja velem tartani a lépést. Mivelhogy itt jön a második pont; a terveim vele... Voltaképpen rengeteg tervem van vele, de kezdetnek csak annyit, hogy én fogom beavatni a vadászat rejtelmeibe. És az ehhez kapcsolódó történet; egy hónap se telt el azóta, hogy Mia apja egy vadászat során életét vesztette, persze a lánya erről mit sem sejt. Ő még nem tudja magáról, hogy micsoda. Nem tudja, hogy annak idején egy vadászcsaládba született. Az apja, vagyis az én bátyám az érettségi utánra tervezte a beavatást, ám az élet közbeszólt. Szóval a leányzó azt hiszi, hogy az apja autóbalesetben halt meg, az anyja pedig még évekkel ezelőtt távozott az élők sorából. Tehát Mia gyám nélkül maradt, így értelemszerűen én vettem a gondjaimba. És valahol itt kezdődne el a mi kis történetünk...