Az ikertesóm, akiről hosszú éveken keresztül nem tudtam és ez így volt fordított esetben is. Először talán húsz évesen találkoztunk az egyik kávézóban, miután sikerült kiderítenem a lakhelyét és a telefonszámát. Szóval nem a véletlen "hozott össze" minket, hanem lebeszéltük. Brooke először nyilván távolságtartóbb volt velem szemben, de ezt idővel sikerült legyűrnie. Hosszú ideig még a szokásos testvéri viták is elmaradtak, mivel még nem ismertük elég jól egymást. Azóta mivel lakótársak lettünk, nap mint nap szívjuk egymás vérét, illetve főként ő az enyémet... de nem bánom, legalább behozzuk a sok évnyi lemaradást.