Kínzó, perzselő gyönyör tép végig gerincén, miközben sebes tempóban, szinte erőszakosan pumpálja az alatta heverő tűzboszorkány kéjnedvtől sikamlós, feszes rését. Állatias, érdes morgás rezegteti meg mellkasát, hátán gránittá keményednek az izmok, alkarján élessé rajzolódnak az erek. Ujjai még erősebben feszülnek meg a markában tartott, karcsú csuklók körül. Nem csak őt rántja magával kielégülést kísérő, idegsejt-tépő mámor. Tisztán érzékeli a boszorkány testén átzubogó orgazmus egyértelmű jeleit. Látja, hogyan lágyulnak el a nő gyönyörű vonásai, miként párásodnak be smaragdzöld íriszei. Hallja az érzéki vonalú, meggypiros ajkak közül felszökő kéjnyögéseket, érzi a farkát satuba szorító gyűrűsizmok ritmikus görcseit, melyek egyre erőteljesebben masszírozzák lüktető szerszámát. És mikor már a testében tomboló kéj elviselhetetlenné duzzad, minden felgyülemlett feszültséggel együtt kirobban belőle az enyhülést hozó gyönyör. Forró magját a bíborhajú szépségbe üríti, miközben A Bestia diadalittas morgást hallat tudata mélyén. A benne lakozó, őrjöngő szörnyeteg még többet követelne, és neki minden akaraterejét felemészti, hogy képes legyen ketrecben tartani a vad ösztönök hajtotta fenevadat. Nem akar kárt tenni az ágyhoz szegett nőben; nem akarja borotvakarmaival felszántani porcelán bőrét, nem akarja vasmarkával porrá zúzni vékony csontjait, ahogy nem áll szándékában tarajos agyaraival feltépni bársonyos, vércsuszamlós húsát sem. A boszorkány éppoly sérülékeny, akár egy áltagos ember. Könnyedén megölhetné, ha nem ügyelne magára. Nem ez lenne az első baleset. Több tucat nővel végzett már akaratán kívül. Fiatal, robbanékony farkasként nem ritkán csúszott be gikszer egy-egy keményebbre sikerült kefélés alkalmával. Most pedig, mutánssá tuningolva csak még faramucibb a helyet. Ez az oka annak, hogy főként halhatatlan bigéket gyűr maga alá, s nem törékeny halandókat. A gond csupán az, hogy a kiválasztottak és a boszorkányok mindig is a gyengéi voltak. Velük viszont úgy kell bánni, mint a hímes tojással, ha csak nem szándékozza halálra dugni-szaggatni őket. Sárgán izzó pillantása az alatta pihegő vöröske szemrevaló vonásaira szegeződik. Ismét meg kell állapítania, hogy kiváló az ízlése. És bár szívesen letolna még egy menetet a szerválalkatú, baba-arcú, tüzes kis nővel, kihúzódik belőle, elereszti karcsú csuklóit és szitkozódva lekászálódik a terebélyes, királykék selyemmel takart ágyról. Lassan visszakékülő pillantása végigsiklik a lepedőn nyújtózó bige formás testén, miközben felrángatja magára márkás farmerét. Szemei elidőznek a hamvas bőrbe csomagolt, almányi kebleken, a nádszálvékony derékon, a lapos hason, a nőies vonalú csípőn, a hosszú, szépen izmolt combokon és az azok tövében rejtező, bársonyos, csupasz szeméremdombon. A látottak hatására farkába újabb adagnyi vér árad megnehezítve a nadrágbegombolás procedúráját.
- Szállj magadba, szivi. Miattad állok ki pokoli kínokat. Álló árbocrúdra baromi nehéz farmert húzni. Te leszel a hibás, ha lepattan a gatyámról az összes rohadt gomb. – morogja kéjenc félvigyorral szája szegletében. Elszakítja íriszeit a gyöngyözően felnevető boszorkányról, majd végigvezeti fürkésző tekintetét a pazar berendezésű, fehér és kék színek uralta hálószoba padlóján. Grafitszürke, méregdrága inge után kutat, amire rövid terepszemle után rá is talál. Hosszú, céltudatos léptekkel vonul a hálóból nyíló fürdőszoba küszöbéhez, amin kedélyesen heverészik a keresett ruhadarab. Lehajol a finom szövetért, majd gyakorlott mozdulattal felölti kisportolt, tetovációkkal ékített felsőtestére. Lepillant összekaszabolt mellkasára, miközben ingének gombjaival babrál. Szeme láttára simulnak össze a boszorkány körmei véste karmolások szélei. Még néhány másodperc és nyomuk sem lesz. Ez a bíborhajú bestia szerencséje. Arra még szakítana időt, hiába sietős a dolga, hogy pecsenyepirosra verje a vadmacska fehér kis seggét, amiért véres lett miatta az Armani inge. Végigpillant magán. Mi hiányzik még? Bakancs. Szám szerint kettő. Azokat is megleli; a jobbost az éjjeliszekrény mellett, a balost az ablak elé tolt, fehér bőrfotel lábánál. Rutinos mozdulattal végigtapogatja farmerének zsebeit, slusszkulcsa, mobilja, tárcája után kutatva. Elégedetten elvigyorodik, mikor megérzi tenyerei alatt az ismerős dudorokat. Felemeli jobbját, és miközben elhalad az ágy mellett, ujjait hajába merítve hátrasimítja az arcába hullott, mogyoróbarna tincseket. Kéjsóvár tekintetével még egyszer, utoljára végigsvenkel a meztelenül heverésző boszorkány buja idomain, majd a mahagóni ajtóhoz érve kinyújtja kezét és megragadja a rézkilincset.
- Armand, az inasom kikísér, miután kifújtad magad. – mondja válla felett hátraszólva, majd rövid hezitálás után hozzáteszi:
- Azért öltözz fel, mielőtt kimész. Hacsak nem akarsz rosszalló tekintettel szembesülni. Ar régimódi. Avítt nézeteket vall. Szerinte a hölgyeknek illik ruhában lenniük. Bár tény, hogy a tiedből nem sok maradt. Mondanám, hogy sajnálom, de nem. – azzal kitárja az ajtót és vissza sem nézve átlép a küszöbön. Végigsiet a méregzöld szőnyeggel burkolt folyosón, majd aláereszkedik a tejfehér, erezetlen márványlépcsőn. Amint leér, azonnal mellette terem Armand, a galambősz hajú, idős vérfarkas, aki – különös ragaszkodástól hajtottan - régi falkájából kiválva utána jött, hogy tovább szolgálhassa őt.
- Remélem, hamar összeszedi magát és eltűnik. Nem akarom itt látni, mire hazajövök. – morran elkomorodva, fejével az emelet felé intve, komoly ábrázattal.
- Lövésem sincs mi a neve. – közli az egyértelmű tényt, miközben lesimogatja ingéről a gyűrődéseket.
- Ahogy sosincs. – jegyzi meg egy bólintás kíséretében a koros, elegáns komornyikruhában feszítő férfi. Aztán megelégelve gazdája ügyetlenkedését, közelebb lép hozzá és néhány jól irányzott mozdulattal ráncba szedi Matteo viseltes öltözékét.
- Nem értem, hogyan vészelte át a nélkülem töltött időket, Monsieur Beaumarchais. Bizonyára mindig úgy festett, mint akit a kutya szájából rángattak ki. – méltatlankodik az inas, majd utolsó simításként lesöprögeti a feljebbvalója vállán ücsörgő, odaképzelt szöszöket.
- Ne vigye túlzásba, Armand. Nem randevúra megyek. Csak beugrom a kaszinóba egy köteg ropogós százdollárosért. Megfelelő mandzsettagombot kell vennem az újonnan beszerzett, ezüst Bentley-hez. – jegyzi meg elhessegetve válláról inasa ráncos, ügybuzgó kezeit, majd sarkon fordul és a tágas előszobán keresztül a kétszárnyú, üvegkazettás bejárati ajtóhoz vonul.
- Feltörekvő, ifjú nemzedék. Teljes lángon égnek, örökké rohannak. – sóhajtja utána Armand helytelenítő fejcsóválás közepette.
Nem reagál az éltes férfi megjegyzésére, mivel gondolatban már az előtte álló feladatra összpontosít. Oda sem pillantva bólint a bejáratnál álló, feszes szobalányszerelést viselő, kellemesen hosszúlábú szolgálónak, aki kitárja előtte a nehéz tölgyfa ajtót. Lezserül kocog le hatalmas házának széles kőlépcsőjén, miközben elhúzza nadrágja zsebéből cseppet sem feltűnésmentes, narancssárga, kétüléses Lotus Elis-ének kulcsait. Jelenleg ez a kocsi is megteszi, noha általában nem szeret két egymást követő napon ugyanazzal az autóval mutatkozni. Na, igen. Vannak bogarai. De kinek nincsenek?
Inaktiválja a riasztót, behuppan a fekete bőrülésre. A kulcsot az indítóba csúsztatja, kiereszti a kéziféket, lábát a pedálokra helyezi, rükvercbe teszi a váltót. Feldorombol a motor, csikorgó gumikkal ugrik meg a szuperkönnyű, hipergyors sportjárgány. Apró, vajsárga kavicsokat fröcskölnek fel a kerekek, porfelleg kavarog az elsuhanó autó nyomában.
A város kőgazdagok lakta, fényűző villák ékítette, fenyőprémbe burkolt peremvidékét elhagyva ráfordul a centrumba vezető, többsávos autóútra. Rutinosan terelgeti a Lotus-t Bellevue égbe törő épületei között. Annyiszor tette már meg ezt az utat, hogy bekötött szemmel is játszva eltalálna a célhoz.
Az ismerős, kiterjedt alapterületű épület főbejárata mellé kormányozza a kocsit, üresbe pöccinti a váltót, behúzza a kéziféket, majd a járó motorú járgányt hátrahagyva a járdára lép.
- Pattintsd be a szokásos helyre, Josh. – veti oda a sötét bőrű, hattyúszínű uniformist viselő parkolófiúnak, miközben samponreklámba illő mozdulattal, öt ujjal végigszánt rövidre nyírt, pezsgőszőke haján. Céltudatos, ruganyos léptekkel indul meg a forgóajtó felé, azonban mielőtt beléphetne rajta, egy barnahajú jelenés viharzik ki a kaszinóból, hogy aztán nagy elánnal felkenődjön a mellkasára. Lesandít a felsőtestére gyógyult, magnólia illatba burkolt, ismerős domborulatokkal ellátott nőre.
- Gond van, Gaby? – firtatja felvonva egyik szemöldökét az ingéről leváló hibrid egzotikus vonások közé zárt arcát kémlelve.
- A hatos asztalnál egy rézhajú, feltűnő szépségű, színes bőrű hölgy már egy milliónál jár. – hadarja titkárnője a tőle megszokott vehemenciával, gondterheltté gyűrt homlokkal, felindultságtól remegő hangon.
- Akkor épp jókor jöttem. – jegyzi meg higgadtan, nyugtatólag megsimítva a stresszes alakváltó-boszorkány skarlátvörös blézerbe csomagolt vállát.
- Bevehetne valamit a nagy ijedtségre. Aztán bedobhatna egy Xanax-ot is, mielőtt elpattan egy ér a csinos kis fejében. – indítványozza gazfickós vigyorra húzva ajkait, egyértelműen arra célozva, hogy a formás nőcske az ő nemesb szerveinek orális kényeztetésével oldhatná ki magából a feszültséget.
- Hatos asztal. – dünnyögi a szemrevaló hibrid, majd sarkon fordul és ringó csípőjével, gyűrnivaló idomaival együtt eltűnik a forgóajtó üvegszárnyai mögött.
Vigyorogva megcsóválja fejét, aztán zsebre dugott kézzel ő is behatol az objektumba. Odabent a tágas hallba telepített, félkarú rablók jellegzetes csilingelése fogadja. A teljesség igénye nélkül, amúgy tessék-lássék módon siklatja végig pillantását a bent tartózkodókon, végül, a felszínes terepszemlével végezve, a roulett-asztalok felé veszi az irányt. Azonnal kiszúrja a pofátlanul nagy összegnél járó hölgyeményt, köszönhetően az illetékes kirívóan dekoratív testi adottságainak. Orrcimpái, pupillái kitágulnak, ahogy mohón kebelezi magába a kiválasztott felől érkező, intenzív ingereket. A fahéjas-gyömbéres jegyeket bújtató, napérlelte mangó-illat szinte fejbe kólintja; a fűszeres-gyümölcsös aroma sűrű szövésű bársonysálként simogatja-melengeti szaglóhámjának receptorait. A nektárvérű célszemély háttal ül neki, parányi aranypikkelyekből alkotott, combközépig érő, testhezálló ruhája és egyik vállánál előrehúzott, rézszín, kacér loknikba sütött haja szabadon hagyja finom csontozatú, bronzos hátát. Matteo megélénkülő pillantása felméri a lágyan elősejlő csigolyák árkát, majd az egymáson átvetett, döbbenetesen hosszú, aranyszínű tűsarkúban végződő, tejeskávé bőrrel burkolt gazellalábakat. El kell ismernie: vadászösztöne bizony erőteljesen stimulálva vagyon. Jóllehet masszív késztetést érez arra, hogy behatóbb ismeretséget kössön a lánghajú szépséggel, most hivatalos minőségben kell eljárnia. Csupán egyetlen dolog létezik, amit jobban szeret a bársonyos női combok között rejtező, földöntúli gyönyöröket indukáló, nektáros hasítéknál, az pedig a profit. Ellenlábasai szerint a farka vezérli. Ez részint igaz. Azonban az üzletben nem ismer pardont.
Elégedetten láttamozza a harmincas évei alkonyát taposó, magas, szikár alkatú, hímivarú krupié tiszteletteljes biccentését, amire jelentőségteljes szemvillanással válaszol.
- Gratulálok, kisasszony. – szólítja meg az aranyruhás kiválasztottat hátulról hajolva előre annak szabadon hagyott válla felett, szokásához hűen mélyen behatolva a delikvens intim szférájába, azonban kínosan ügyelve arra, hogy bár bizalmas közelségbe kerüljön zsákmányával, de még ne váljon bosszantóan tolakodóvá. Nem mintha életének kilencszázharminckét éve alatt találkozott volna olyan nőnemű lénnyel, aki terhesnek érezte a rámenősségét.
- Szép kis summát harácsolt össze a ház kontójára. Tartson szünetet és tiszteljen meg a társaságával. Módfelett fűt a vágy, hogy elraboljam az asztaltól egy ital erejéig. – mondja érces, térdremegtetően mély basszbaritonján, miközben kurta fejmozdulattal jelez a krupiénak, hogy egyelőre ne dobja be a golyót a kerékbe.

+18

A hímek többsége azonnal javít tartásán, hogy délcegebbnek hasson, rögvest behúzza hasát, hogy izmosabbnak tessen, ha olyan nyíltan analizáló, kritikus női tekintet söpör végig rajta, mely jelenleg rajta is keresztülsvenkel. Ha nem nőstényszelídítéssel töltött, hosszú évszázadok állnának mögötte és nem volna kellő, sőt még annál is több rutinja a szépneműekkel folytatott „háborúban”, ha inkompetens, szerencsétlen balfasz lenne, most bizonyára a boxerébe csinálna a – nem mellesleg kifogástalan - paramétereit leplezetlenül felmérő-gusztálgató, jade-zöld pillantás alatt.
Azonban, a tarsolyába gyűjtögetett tengersok tapasztalat, valamint az ezek révén szerzett és genetikus úton is birtokolt, sziklaszilárd alapokon álló, masszív magabiztosság nem engedi, hogy dilettáns módjára viselkedjen. Nem húzza ki magát; feltűnően atletikus termete, kissé lezser, mégis elvitathatatlan dominanciát sugárzó tartása így is kellően tekintélyparancsoló. Nem horpasztja be hasfalát, az – a rajta domborodó, acélossá edzett izmok révén – pontosan annyira látszik laposnak és gránitkeménynek, mint amilyen valójában. Fejedelmi hímpéldányként nem kell görcsösen törekednie arra, hogy imponáljon a szukáknak, zsigerből, szándéktalanul tetszést arat a körükben. Dalia termete, férfiasan széppé metszett pofázmánya, szája szegletében örökké vibráló, gazfickós félmosolya, parázs tekintete, széles gerendaválla, deltás, színes tetovációkkal dekorált, izomszelvényes felsőteste, hosszú, márványkemény combjai és nőbolondító, vadállatias kisugárzása szavatálja biztos sikerét.
Látja, hogyne látná az adottságait elemző pillantásban felgyulladó őszinte elismerést és az abból sarjadó, egyértelmű vonzalmat, a bársonybőrbe vont járomcsontokon feltűnő, alig észrevehető, halvány pírt és a dugnivaló ajkakon játszó, kiszélesedő mosoly ígéretes tündöklését. Pengeéles farkas-hallásával érzékeli az aranyhalnak öltözött, széplábú kiválasztott megugró szívének heves dübörgését, kapkodóbbá váló légvételeinek sebes ütemét. Orrába szippantja a dekoratív jelenés pórusaiból áramló, nektárédesen fűszeres gyümölcsaromát és a belé vegyülő feromonok egyedülálló, borsos illatjegyeit. A nő teste ösztönösen, tudattalanul felel az ő androsztenonjának intenzív odőrjére, mézes vérét még zamatosabbá ízesítik a szervezetében felszabaduló szexhormonok.
Tehát a tejeskávébőrű szépség első benyomásra módfelett tetszetősnek találja a küllemét. Nem meglepő, tulajdonképpen pontosan erre számított. No persze ez nem jelenti azt, hogy ne értékelné kellően a szemtelenül nagy összeget nyerő cicababa szimpátiáját. Díjazza, mégpedig szokásos csúfondárosan kéjsóvár félvigyorával, melybe nem kevés elégedettség is vegyül.
Az őt illető, kihívóan nyílt szemlélődést hasonlóan mélyreható fixírozással viszonozza. Ezúttal frontálisan ejti szerét az alapos mustrának, tekintve, hogy az imént hátulnézetből volt csak lehetősége feltérképezni a kicsike bájait.
Egzotikus jegyekkel izgalmasított, megkapóan bájos, ovális formájú babaarc, tüzes szikrákat ragyogtató, rőtarany fürtök, ruganyosnak tetsző kapucsínó-bőr, macskás szemrésekben zöldellő, olivaszín íriszek, afroamerikai származásra utaló, kissé lapított orr, érzékien dús, férfiszédítően húsos ajkak. Alább karcsú nyakban, gömbölyű, fedetlen vállakban, figyelemreméltóan mély, de nem ribancosan kihívó dekoltázsban, ígéretesen domborodó, aranyszín ruhaszövet takarta keblekben, vékony darázsderékban, buja ívű csípőben, az előzőleg már tüzetesen megfigyelt gazellalábakban folytatódik, majd törékeny bokákban és aranyló körömcipőkben végződik a precíz megfigyelésnek kitett, piszok dögösnek ítélt alany.
Slicce mögött szendergő szerszámába tetemes mennyiségű, lávaforró vér zúdul, amikor hallójáratait végigcirógatja a csinosság vadító, füstös-rekedtes mezzoszopránja.
Mintha felhőpuha, langymeleg bársonysál simulna megkeményedő farka köré. Golyói zsibogni kezdenek, erein folyékony tűz robog keresztül, áthevítve testét és máris erősen korhatáros képkockák vetülnek ki elméjének mozivásznára. A fejében pergő, pornóipari produktumnak beillő felnőttfilm két főszereplője értelemszerűen nem más, mint a rézhajú kiválasztott és ő maga.
A túlpörgött fantáziája szülte erotikus vízió láttán aranylóan izzó fénypontok gyulladnak mohabarna íriszeibe.
Kéjéhessé tüzelt pillantásával kíséri a vonzó nőstény minden egyes kígyókecses – nyilván sokat gyakorolt, szándékosan hímbűvölővé koreografált – mozdulatát, amikor az, magához ragadva parányi táskáját, lesiklik az általa elfoglalt székről.
A gyönyörű kiválasztott, ülőhelyét elhagyva, végül megindul előtte a hatalmas, egy-légterű játékterem túlvégében helyett kapott bár felé. A perspektíva-változásnak hála, újfent hátulnézetből mustrálhatja végig az elegáns, hosszú macska-léptekkel haladó, ringó csípőjű, kecses hátú szépséget.
Akit ma ágyba fog vinni.
Nem csupán szerszáma telítődik meg vérrel a fejében gyökeret vert elhatározás hatására, hogy aztán bevetésre készen feszüljön nadrágjának gombolásához, de a benne lapuló Bestia is éledezni látszik.
A Szörnyeteg is felfigyelt a nőstényre.
Nem engedi kiütközni vonásain az ösztöneivel vívott harc árulkodó jeleit, noha szemfülesebb, metakommunikációban jártasabb kívülállók gond nélkül leszűrhetik akaratlan reakcióiból a megfelelő konzekvenciát. Megkeményedő állkapcsa, inge alatt látványosan feszülő izmai, a nyakán kidagadó, hevesen lüktető, vaskossá duzzadó erek és a lélektükreit bekebelező napsárga lángnyelvek testi-lelki folyamatairól fecsegnek az avatott szemlélődők számára.
Hágjuk meg a szukát! Tegyük a magunkévá! – hörög fel tudata mélyéről az oda zárt, egyelőre láncon tartott elfajzott lycan, az ádáz vérontásra, tébolyult ámokfutásra, vad párzásra éhező, örökké telhetetlen szörnyeteg.
Erővel hallgattatja el a Bestiát; szájkosarat zár rémséges pofájára, hangszigetelt cellába száműzi, rabláncra veri.
Nincs itt az ideje a tombolásnak.
Citrinszín tűzben forgó íriszei az előtte vonuló szuka gyúrnivaló, formás fenekére tapadnak; elbámészkodik a kerekded izomfélgömbökön súrlódó, lágy esésű anyag buja játékán, az igéző domborulatokon fel-felszikrázó, aranyló fénypászmák érzéki táncán.
Nem lesz ez így jó. A végén itt helyben leszaggatja azt az átkozott, fémes hatású szövetet a kiszemelt nőstényállat vadító testéről, hogy aztán, az egyik kártyaasztalra felpakolva, durván félholtra kefélje fájdalmas kéjtől nyöszörgő prédáját.
Fogcsikorgatva igyekszik Mademoiselle Aranyhal után, miközben minden akaraterejével azon izmozik, hogy megfeledkezzen a farkát csavaró szükségtől.
Halva született ötlet. Különösen úgy, hogy közben a szuka már-már pimaszul hetyke, izgő-mozgó hátsóját szuggerálja. Megembereli magát, majd eltépi pillantását a kívánatos domborulatról és a továbbiakban úticéljuk, azaz az elérni kívánt bár felé fordítja tekintetét.
Ideje azzal foglalkoznia, amiért a nőstény elé járult. Nem kevés pénz forog kockán. A mangóillatú, jelenleg feltűnően ideges, gyanús magasfeszültséget sugárzó kiválasztott csaknem zéróra pucolta a kasszát. Szinte érzi, ahogy eleddig jólesően vaskos bankszámlája jelentősen lesoványodott.
Kibaszott élet!
Nincs mit szépíteni rajta, a csinosság undorítóan nagy összeget nyert és, ha kaszaéles szimata nem vezeti meg - márpedig biztos, hogy a tarsolyában tudott, kaszinóiparban nyert tapasztalatai révén megedződött előérzet ezúttal is helyes irányba tereli -, itt bizony csalás esete forog fent. Ha pedig igazságot nyer, hogy Mademoiselle Babapofi szélhámos, akkor a kicsike kemény retorzióra számíthat tőle.
Nem lesz irgalmas, nem fog kesztyűs kézzel bánni a kis szarkával. És maradéktalanul ki fogja élvezni a félvér szépségre kirótt fenyítés minden egyes, mámorító percét.
Lehervasztja képéről a szájára kúszó, nem sok jót ígérő, sötét vigyort, amikor végre a fekete és vörös árnyalatok uralta, minimalista stílben berendezett, nyitott bárba érkeznek. Szigorúvá rendezett pofázmánnyal, jelentőségteljesen bólint a parányi csillámszemcsékkel szórt, ónixfekete márványlap mögött álló, elegáns uniformisban feszítő italmérő felé, aztán meg sem várva az alkalmazott viszonzó gesztusát, a terebélyes pulthoz tereli tejeskávébőrbe és aranyszövetbe csomagolt zsákmányát. Gavalléros előzékenységgel megvárja, hogy a társaságát élvező nőstény elfoglalja helyét az egyik krómozott lábú, jajjpiros bőrpárnával kényelmesített bárszéken, és csak utána pattintja fel tulajdon hátsóját a szomszédos ülőalkalmatosságra. Természetesen nem kerüli el figyelmét a bronzfényű combokat ímmel-ámmal takaró szövet diszkrét felcsusszanása, amit – erőteljes stimulációnak kitett - szervezete nem rest a bekövetkezés pillanatában, azonmód lereagálni. Denimkék farmere mögé börtönzött, lüktető vesszejébe újabb adagnyi muníció árad és úgy kell visszanyelnie felszínre kívánkozó, állatias morgását.
A kiválasztott ártatlannak szánt megjegyzésére, szabadkozó színezetű szavaira egyelőre csak szokásos, csibészes félmosolyával felel, egyéb dolga lévén. Tulajdonosi magabiztossággal, kissé fölényes kézmozdulattal inti magához a „Carl” névtáblával billogozott alkalmazottat.
- Két száraz martinit jéggel és olivabogyóval. – adja le rendelését a hozzá lépő, szolgálatkészséget és ügybuzgalmat sugárzó, húszas évei elejét taposó, alakváltó pultosnak, miközben röntgenezővé élesedett, titkokat fürkésző pillantásával felnyársalja újdonsült, farkalnivaló ivócimborájának hosszan ívelő pillákkal szegett, malachitzöld íriszeit.
- Nem került bajba, Mademoiselle. – biztosítja a nőt szándékosan nyugtatóvá színezett hangtónust alkalmazva, miközben felemeli jobbját, hogy ingjének felső gombjait kioldva lazítson némiképp öltözékének merevségén. Testbeszédének eme önkéntelennek szánt gesztusával szándékozik azt a hamis látszatot ébreszteni „tárgyalópartnerében”, hogy fesztelen, kötetlen, már-már barátságos diskurzusra számíthat.
Holott egyetlen cél vezérli jelen pillanatban: csalafintaságon kapni a bájos szarkát.
Akkor lesz ürügye megbüntetni a gazellalábú csinosságot.
És ha nem sikerült szép szóval, udvarias, finom széptevéssel izgalmasított társalgással kiugratni a nyulat a bokorból, akkor jönnek a csúnyább módszerek.
Persze nem válogatott testi kínokat ígérő fenyegetőzésre, fizikai bántalmazásra, kemény pofonok lezörgetésére gondol jelen pillanatban, mindinkább arra az igazságszérumra, amit irodájában, íróasztalának fiókjában tart a nehezen oldódó nyelvek szóra bírása végett.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Matteo de Beaumarchais vagyok, a kaszinó tulajdonosa. – mutatkozik be nőbájolóvá mélyített-ércesített, egyébként sem szoprán fekvésű orgánumán, miközben tartva a szemkontaktust a fogságba ejtett, titokzatosan zöldellő lélektükrökkel, kézfogásra nyújtja jobbját boszorkányos szépségű beszélgetőpartnere felé.