Seattle. Ez az a város ahol, talán ha egyszer még kölyök koromban jártam. Akkor is csak átutazóban, most meg itt dekkolok fényes nappal egy sötét szobában és várom az estét, hogy kimozdulhassak. Nem mintha nem élvezném ezt a létet, de valahogy már most nem jó buli a nappali várakozás, főleg, hogy aludni meg nem igazán tudok. Lance pedig, hát ő meg elvan magával, zavarni meg nem igazán akarom, hiszen még mindig tartok tőle. Oké, hogy hosszú életet adott nekem, de még mindig bennem vannak az átváltozásom előtti pillanatok, amikor még úgy kínzott mintha csak játszadozna.
Erre a gondolatra ki is rázott a hideg és egy szempillantás alatt elterültem az ágyon. Hangosan vettem a levegőt, mintha még mindig szükségem lenne rá. Csupán megszokás. Újra eszembe jut, hogy most már minden, ami eddig létfontosságú szerepet töltött be az életembe, mára már megszokás lett belőle, ami egy idő után ugyanúgy eltűnik és semmisé lesz. Ez egy kicsit elkeserít, hiszen már nem tudok örülni a friss levegőnek, a reggeli szellőnek, vagy akár a nyári napfénynek. De annyira még sem sajnálom.
Senkinek nem szóltam, nem is lett volna alkalmam. Egy szempillantás alatt eltűntem, pedig csak annyit mondtam, hogy elmegyek sétálni. A nagyim persze tuti otthon várt egész álló nap és majd kiugrott a tundrájából, hogy pletykálkodhasson. De én nem mentem, se aznap este, se másnap, se harmadnap. Helyette egy vámpír karmai között sínylődtem nem is tudom meddig majd én is azzá váltam, ami ő. Egy kegyetlen vérszomjas ragadozóvá, aki csak arra vár, hogy lemenjen a nap és új táplálék után nézzen.
Talán elbóbiskolhattam, mert amikor kinyitottam szemeimet és felkeltem az ágyból már sötét volt. Hamar rendbe szedtem magam, zsebre vágtam egy kis zsebpénzt, bekopogtam Lancehoz, hogy körbenézek a városba és mindent úgy hagytam, ahogy eredetileg volt. Nem mentem messzire, pont, azért ha elveszteném a fejem, visszataláljak a szobámba. Szóval a közeli sztriptíz bárba látogattam el, ahol nem kevés vendég csorgatta a nyálát. Hamar megtaláltam magamnak a tökéletes helyet, egy félreeső boksz, amit senki sem figyel, annyira kiesik mindenki látószögéből.
Nem kellett sokat várnom az ebédemre. Hamar kiszemeltem magamnak az áldozatomat. Nem telt sok időbe és észre is vette, hogy figyelem. Pár kacér mosoly, buja mozdulat, tőlem mindent eláruló mosoly és máris a sikátorban voltunk. Eleinte nem értettem miért vitt ki a szabadba magával, de amint közelebbről is megszemlélhettem már tudtam. Rájött, már az elején rájött, hogy mi vagyok és ki akart használni. Hát mit álljak neki ellent? Szerettem a vér ízét és már baromira éhes voltam. Úgyhogy háttal fordítottam magamnak, neki passzíroztam a falnak úgy, hogy egy kicsit fájjon neki majd minden figyelmeztetés nélkül belé mélyesztettem fogaimat. Az íze édes volt, de még sem az igazi.
Csak a nyögéseit lehetett hallani, ami egy idő után eléggé zavaró volt, úgyhogy befogtam a száját pont úgy, ha valaki netán meglátna, minket simán eltudjam törni a nyakát. Persze nem szándékoztam megölni őt még az előtt le akartam állni, hogy sok legyen neki, de nem bírtam abba hagyni, és ha így haladunk még az előtt megölöm, hogy meglátna minket valaki.

Muszáj egy kis levegő, veszélyes, mert lebukhat, mert elég nagy esély van rá, hogy Asmodeus csatlósai, démonai észre vehetik, felfedezhetik őt, és ha nem is rángatják elé, de nagy esély van arra is, hogy elpletykálják, mármint… igazából nem sokat látták az új külsejét, Ash, az anyja, Lilith, ami elég durva még ma is, illetve Asmodeus és Lucy, bár… mivel Ashnek is feltűnt, hogy a dögös fekete mögött ott csírázik a szőke szende kislány, az aki meghalt Lucifer keze által, nos könnyen előfordulhat ha Ash látta hibridként, akkor teljes démonként is bizonyára láthatják. Édes mindegy, a lényeg, hogy levegőre van szüksége, és mint ilyen most ki is megy, magára rángat egy szürke farmernadrágot, egy fekete platformcipővel, majd egy világos trikóval és farmeringgel, amit feltűr a könyökéig, ében fekete fürtjei hullámosan omlanak a hátára, nem igen foglalkozik kabáttal, hiszen elvégre már halott, szóval sok baja nem lehet. Legalább nem kell foglalkoznia olyanokkal, hogy felfázhat ha túl vékonyan vagy röviden van felöltözve, mert hogy… halott, már démon, és a lelke is még csak azért van meg… úgy ahogy mert Asmodeus kimentette a száz éves tortúrától mai várt volna rá. talán hálásnak kellene lennie érte, és nem elfüstölnie előle… de amikor meglátta őt és azt a démont aki állítólag az egyik barátja, vagy olyasmije, nos minden járt a fejében, csak éppen az nem hogy hálás legyen….
Elgondolkodva bámul a tükörre, nefelejcskék íriszei lassan bámulják a vissza néző nő arcát, igen nőét, egy felnőtt nőét. Miközben elméje azon kattog, hogy mégis mi a fene jutott eszébe amikor Lily anyját vette kölcsön körül belül örökre, mert hogy igen Ash gyerekének az anyjának a testébe bújt. De… az a kislány úgy a szívéhez nőtt, azokban a hetekben mikor minden nap feljárt Seattle-be, hogy segítsen a hibridfiúnak a kislánya közel került hozzá tényleg ennyire képtelen racionálisan gondolkodni, vagy az hogy megölték ennyire az agyára ment? Inkább felkapja a táskáját és elindul kifelé, teljesen kiüríti a fejét, nem akar gondolni semmire sem, egyszerűen csak…. kiszellőztetni a fejét, és most ezt is fogja tenni. A külvárosban lehet talán, szó nélkül viszi a lába, a cipőjének a sarka hangosan csattan az aszfalton ahogy egyre jobban igyekszik, a szél bele kap az ében színű tincseibe a legtöbbet az arcába fújva, ha érezne már régen megfagyott volna, de a démonlétnek hála nem érez, és annak ellenére hogy vannak negatívumok is, egy két pozítiv dolog is van ezzel az egésszel. Például feléleződtek az érzékszervei, mint a szaglás, a látás és a többi, de amire igazán kiéleződött az nem más.. a vágyak, a halandókban érzékelhető vágyak, bár nem is kell annyira halandónak lennie az illetőnek, lehet… éppen más faj is. Az orrát megcsapja az ismerős illat, amit több ezer közül is megérezne, Alec… illata, egy falnak van támaszkodva… egy lánnyal, olyan mintha… csókolgatná a lány nyakát, de Cassie orrát megcsapja a fémes illat is…. a vér illata.
lehunyja szemeit, koncentrál, Alecben nem talál semmi… emberit, megfeledkezve önmagáról arról, hogy a régi teste már rohad valahol, egy laza mozdulattal szabadítja ki, majd hajítja arrébb a testet, és a tenyerével a mellkasánál fogva tartja a falnál a fiút,
-Alec mégis… mi a fészkes fenét csinálsz?- rökönyödik meg teljesen ahogy íriszei véres ajkaira siklanak.