A kreol bőrű nő nagyot csattan a porban mikor Lyla csokoládé színű fürtjeibe bele markolva rántja le a földre. hangos hörgés hagyja el ajkait ahogyan térdre hullik, a fiatal boszorkány a farmerja övéből kapja elő a minipisztolyát, ahogy a következő pillanatban mégis inkább felrántja és neki löki egy vaskos törzsnek, egészen közel hajol hozzá, csokibaba hangja remeg, mint a nyárfalevél amikor megszólal.
-Lyla… kérlek… ne bánts beszéljük meg…. kérlek szépen,- nyögi halkan miközben felemeli az egyik tenyerét, lassan pislákolni kezd a tűznyelv tenyeréből, ahogy keményen Lylára pislog.
- Ha nem tüntetted el azonnal akkor előbb felnyársallak, mint időd lenne végig gondolni, hogy mit is kellene tenned….- sziszegi mérgesen ahogy felhúzza a fegyverét. Vörös, vékony szemöldöke kérdőn szalad a homloka közepére, miközben kíváncsian várja, hogy mit is fog tenni, végül ahogy keletkezik, abban a pillanatban szunnyad el a tűz, majd legyőzötten engedi le maga mellé a kezét.
-Lyla, nem kell ezt tenned, az apád jó barátja vagyok … és- a lány ökölbe szorítja kezét, majd egyszerűen behúz neki egyet.
Az apja igen, végül is ki ne álmodna ilyen apáról? Lyla biztosan nem, és valószínűleg más sem, elvégre, ki az aki azt szeretné hogy az anyját megerőszakolja egy hataloméhes, szociopata mágus? Igen, ez lenne az ő nagyra becsült édesapja, de ez még mind nem lenne elég, mert miért is lenne, a férfiban, abban a férfiban akiben addig még csak nem is csírázott a jó szándék, vagy az utódra vágyás legapróbb szikrája, hirtelen ráébredt, hogy neki van egy ivadéka, valaki aki tovább viheti a nevét, a családja nevét és nem mellesleg azt a nagy becsben tartott vérvonalat, így nem volt más dolga, mint egyszerűen magához venni a kislányt, apróságokkal nem foglalkozott, mint az anyja, nemes egyszerűséggel és hideg vérrel metszette el a torkát, hogy aztán magával vigye a csöppséget. Majd éveken át bezárva tartotta ahol csupán egy valakivel léphetett kapcsolatba: még pedig az édesapjával, nap hosszat gyakoroltatta vele képességeit, hogy tudja használni őket, hogy az egyik legjobb válhasson belőle, hogy olyanná váljon mint ő maga, csak hogy hiba csúszott a számításaiba…. vagyis egy vámpír csúszott a pontosság kedvéért. Hiába faragott remek bérgyilkost a saját tulajdon lányából, amikor az a vámpír lett volna a célpont, Lyla szembe szállt apjával és nem ölte meg, oly annyira nem ölte meg hogy tulajdonképpen a ghoul-jává vált, most csakis neki engedelmeskedik, csak rá hajlandó hallgatni, ha ő azt mondja végezzen valakivel, ő megteszi, csupán csettintenie kell és máris ugrik a lány. Mindegy miről van szó, ő szívesen tesz eleget neki…
mélabús gondolataiból a másik lány köhécselése riasztja fel, elege van a hisztériából, miért is kellene megsajnálnia? Nem mintha egyáltalán megfordult volna ilyesmi a fejében, mert egyértelműen nem, de ha megfordult sem tette volna, ha másért nem… azért biztos nem mert éppen amikor neki kellett volna a segítség a nem normális apjával kapcsolatban… ő sem tette meg, így aztán Lyla sem fog kegyelmezni, ezért egyszerűen fogja a pisztolyt és szíven lövi a nőt, amikor mocorgást hall a háta mögül, egy egyszerű mozdulattal ejti a tetemet a vaskos fa mögé, miközben ő felkapja az egyik kését ahogy körbe kémleli a kihalt környéket, magassarkúja koppanásait a fű elnyeli ahogy elindul a hang forrása felé.
-Tudom, hogy van itt valaki…- feleli sziporkázó hangon, ahogy már egészen közel jár, legalábbis azt hiszi hogy közel jár, de az is lehet hogy csak a képzelete játszik vele, előfordulhat könnyen…