Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Carl Gustav Brändström

Kedd Dec. 17, 2019 1:52 pm
Quintus C. Dolabella

Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström

Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Quintus C. Dolabella

Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am
Jonah Benjamin Swanson

Kedd Szept. 06, 2016 10:21 pm
Maya Brändström

Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra

Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Mammon

Csüt. Márc. 31, 2016 10:52 pm
Norah Sommers

Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova

Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Megosztás

 Harrison versus Harrison




Tárgy: Harrison versus Harrison   Kedd Feb. 03, 2015 1:06 am

Bash & Kate
I don't just want your heart. I want your flesh,
your skin and blood and bones, your voice, your thoughts,
your pulse and most of all your fingerprints, everywhere.
Kate Bennett újra házas. Kate Bennett nem özvegy többé. Kate Bennett megszűnt létezni. Kate Bennett most már nem Kate Bennett, hanem Kate Harrison. Haha. Nem, nem vicc. Tényleg Mrs. Harrison lettem, és az egész történet olyannyira groteszk, hogy még hozzánk mérten is az. Mármint groteszk. És bizarr, módfelett bizarr. Habár az utóbbi pár hetes fejlemények után már semmi sem lehet eléggé bizarr, legalábbis hozzánk mérten.
Vázolom a jelenetet. Nagyban a konyhapult fölé görnyedek, és a napilapot tanulmányozom egy pohár whisky – csak viccelek; narancslé – társaságában. Éppen azon hőbörgök, hogy miféle baromságokat találtak ki azok a vámpírok, a szakadárok. Na meg a sajátjaimon is hőbörgök, azaz a vadászokon, hogy miért nem tesznek ellenük semmit. Úgy értem; semmi drasztikus vagy végleges megoldást. Úgyhogy nem volt túlzottan felhőtlen a kedvem, mondhatni. Aztán megjelent Harrison a hátam mögött, egészen váratlanul. Mondjuk nem ért nagy meglepetésként a dolog, mivelhogy szegénykém még mindig úgy settenkedik, mint valami szerencsétlen idióta. Aranyos idióta – nem mellesleg. Tehát próbált meglepni, én pedig próbáltam úgy tenni, mint aki tényleg meglepődik. És végezetül meg is lepődtem. Ugyanis az emberünk volt olyan pofátlan, hogy megkérje a kezemet. Csak úgy. Bármiféle előrejelzés nélkül.
Persze várható volt. Azok után, hogy teherbe ejtett és hozzám költözött. Igaz, hogy ez utóbbi egy különös „balesetnek” köszönhető. Egészen pontosan annak, hogy felgyújtottam a házát. Mert miért is ne? Megtehettem. Megtettem. Szegény árva lélek. Utána azért megbántam egy kicsit a dolgot, ezért aztán felajánlottam neki, hogy nyugodtan hozzám költözhet, lévén hogy egy hatalmas villában lakom, és igazán elfér benne ő is. Esküszöm, hogy nem ezzel a szándékkal gyújtogattam és tettem őt hajléktalanná, hogy utána hozzám költözzön. Esküszöm.
Mindenesetre felettébb meglep, hogy mindezek ellenére és/vagy tetejében el akar venni. Attól függetlenül, hogy az ő gyerekeit várom. Ja, ikrek lesznek… Fasza, mi?
Egyébként, ha nem lennék biztos magamban és az elképesztő személyiségemben, akkor a végén még azt gondolnám, hogy a pénzem miatt szándékozik engem feleségül kérni. Azonban ez csaknem lehetetlenség, elvégre nekünk közös múltunk van. Szép múltunk – húsz éves kitérővel ugyan.
Aztán a pillanatnyi sokk után, miután végre sikerült felocsúdnom – mert bármennyire is egyértelmű és magától értetődő dolog ez, hogy engem akar, éppen annyira meglepő is –, abban maradtunk, hogy talán poénosabb lenne hozzátartozók és díszsereglet nélkül, kettesben. Már ha csak abból indulunk ki, hogy neki aligha vannak már élő rokonai, nekem meg… Hát, az utóbbi időben az én rokonságom is igencsak megfogyatkozott. Legalábbis az a része, akik számítottak is. Más meg éppen annyira hiányzik, mint púp a hátamra. Azaz semennyire.
Így végül fogtuk magunkat, és szépen összeházasodtunk. Ennyire egyszerű a történet. Reggel még Kate Bennett voltam, este meg már Kate Harrison. Reggel még nem volt anyunak férje, estére meg már lett. Nocsak. Varázslat! Szegény fiam biztosan sokkot fog kapni. Sebaj, majd idővel belejön, beletanul. Kénytelen lesz.
És természetesen a nászút sem maradhat el, hiszen mindig a cseresznye a legjobb azon a bizonyos hab tetején. Nem mintha azt egyik percről a másikra meg lehetne szervezni, csakhogy az egyik ügyfelem volt olyan kedves – de, csak mert titkon belém van zúgva –, hogy néhány hete megajándékozott két jeggyel valamiféle luxushajóútra. Minden bizonnyal abban reménykedett, vagy azt gondolta, esetleg várta el, hogy majd őt fogom magammal elhívni – jobb ötlet híján. Hát ezt most egy cseppet benézted, barátocskám…
Azt hiszem, boldog vagyok. Ami egészen új érzés – na jó, kibaszottul szokatlan érzés – azok után, hogy általában mindig dühös vagyok. Állandóan. És most? Most különös nyugalom kerít hatalmába, megspékelve némi elégedettséggel. Természetesen ez az elégedettség nem azért van, mert Sebastien és én összeházasodtunk, hanem mert ezen a csicsás hajóúton egészen véletlenül éppen fegyverkiállítást tartanak. Mintha a mennyekben lennék, teljesen olyan érzésem van, ahogy végighaladok a csodálatosabbnál csodálatosabb géppuskák között. Éppen hogy csak nem repülök el mérhetetlen örömömben. Persze ki tudja, ami késik…


©

Anonymous
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Harrison versus Harrison Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Harrison versus Harrison   Csüt. Feb. 05, 2015 6:47 pm

Először is Bash soha az életben nem gondolta volna, hogy valaha felesége lesz, mármint gondolt rá, de miután Kate még évekkel ezelőtt elhagyta azért a semmirekellő idiótára, nos nem igazán gondolt bele, hogy mit is kellene tennie meg hogyan. Ha már itt tartunk, történetesen az is nagy szó, hogy képes volt ez a icipici baklövését megbocsájtani. Bár az ő számlájára legyen mondva, hogy bizony olyat tett, amiről nem gondolta volna, hogy tesz ilyet, egy részről azt sem, hogy képes lenne de hát vak tyúk is talál kukoricát, vagy mégis hogy a fenébe szól ez a fenemód barom kijelentést. Kérem szépen arról van itt szó, hogy Kate Bennett, aki immáron Bash jóvoltából, már nem Bennett, hanem Harrison, amire később még visszatérünk, haladjunk szép sorjában, ahogyan az rendesen illik. Tehát amikor megjelent másodszorra is, ismételten egy remek alkalmat választva, mert hogy éppen szexuális életet próbált élni a vadász bácsi, egy szemtelenül fiatal bigével, aki épp, hogy betöltötte a felnőttkort és aki piszok hasonlított a jövendőbeli arára, lehet, hogy ő magának is el kellene mennie dilidokihoz, mert az biztos, hogy nem nem normális dolog, a ragaszkodása hozzá paranormális, és egy kicsit, vagy esetleg nagyon beteges, de nincs mit tenni, ez van és kész. Szóval Kate észrevette, hogy mi folyik ott nemes egyszerűséggel ölte meg, majd gyújtotta fel Sebastien házát, mert elkapta az öt perc, de azért a kettő tette között nem felejtette el ám bejelenteni, hogy bizony terhes, és igen nagy esély van rá, hogy az apa ő lesz az. Ez még viccnek is rossz, egyik sem szülőnek való, igaz a nőnek van egy gyereke már, de azért nem tudja elképzelni, hogy olyan jó anya lenne, mármint az a nő egy pszihopata ribanc, szó szerint, de mégis felnevelt egy gyereket valahogyan szóval talán mégis jó anya lehet, a fene tudja. De abban már száz százalékos biztos, hogy ő maga nem apának való, őrült, gyilkos hajlamú, szívesen öldököl és teszi meg bárkivel aki csak méltó rá, értsd tehát egyszerű nyelven leírva ezt annyi tesz, hogy mindenkit legyilkol akinek van bármiféle köze a természetfeletti világhoz, és édes mindegy, hogy a szomszéd, vagy az öreg, sánta néni az átjárón, tehát egy ilyenféle ember minden csak nem apának való, ha tehetné betiltaná ezt, az ő szemlélete szerint. De ha már egyszer megcsinálta, nos... Mégiscsak az ő kölyke, az ő magjából van vagy mijéből, akár milyen perverzül is hangzik. De ha már egyszer a gyerek az övé, akkor nos, és még mindig kell a nő, mert az ugye világos mindenki számára, hogy nem fogja hagyni, hogy más még csak a közelébe vagy a kölyke közelébe.... Szóval teljesen logikus megoldásnak tűnt, hogy elvegye, már ha... Azt nézzük, hogy nála is lakik, tehát egyik reggel fogta magát és elé állt, izé inkább mögé mint elé, majd amikor nagy olvasgatás közben volt elé dobott egy ékszeres dobozt, mintha éppen egy szál cigarettával tette volna ezt, de természetesen nem tesz ilyet, mert terhes, szóval a nő nem fog ám dohányozgatni, meg úgy semmit sem amivel árthat a kicsinek, még levegőt is csak lassan vehet, szóval oda dobja elé a dobozt és benyögi, hogy most lesz a felesége, vagy mi, és elhurcolta a legközelebbi templomba, majd estére már Kate Harrison volt a drágaság. Viszont ha csinálják, akkor már rendesen, modival, úgy ahogyan azt illik, tehát Kate közben járásával ami kurvára nem tetszett neki, de lényegtelen, szóval végül is elmentek egy ilyen hajóútra vagy mi a fenére. Most itt vannak, a nőci gyönyörködik a fegyverekben, ő a korlátnak dőlve bámulja szépséges arcát, mintha valami... Perverz romantikus film szereplője lenne, amikor azt látja, hogy egy hapsi oda megy, elkezdi tenni a szépet az ő asszonyának, majd taperolgatni a hátát, mire a seggéhez érne az a leprás tenyere, előre lendül, keményen kapja el, majd hátra feszíti és a korlátnak nyomja, miközben másik kezével a gigáját szorítja.
-Egy okot mondj, hogy miért ne lökjelek a tengerbe te senkiházi?- sziszegi.

Sebastien A. Harrison
II. Halálosztó
You don't have to be afraid

Sebastien A. Harrison
animae scrinium est servitus

Egyedi Titulus : pszihopata
Gif vagy kép : Harrison versus Harrison Batb-1a-prettiestcaptain
Play-by : Ian Bohem
Vonal1 : Harrison versus Harrison 3rZvgf4
Faj : vadász
Posztok : 32
Kor : 39
Lakhely : Port Angeles
User neve : K.
Vonal2 : Harrison versus Harrison 3rZvgf4
Családi állapot : Nőtlen.
Különleges képesség : remek manipulátor vagyok.
Foglalkozás : Elmebajos pszichológus.
Vonal3 : Harrison versus Harrison 3rZvgf4
Harrison versus Harrison Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Harrison versus Harrison   Hétf. Feb. 16, 2015 9:13 pm

Bash & Kate
I don't just want your heart. I want your flesh,
your skin and blood and bones, your voice, your thoughts,
your pulse and most of all your fingerprints, everywhere.
Az első házasságomban nem voltam szerelmes, egyáltalán. Apám nemes egyszerűséggel hozzáadott egy alakhoz, aki ugyan jó ember volt és kifogástalan életet élhettem mellette, de nem voltam szerelmes. Most sem vagyok szerelmes. Kizárt dolog. Mégis olyan vehemenciával ragaszkodom ehhez a baromarcúhoz – igen, rajta maradt ez a módfelett megtisztelő jelző –, hogy az már beteges, természetellenes. És mindenekelőtt groteszk. Mert mit is csináltam tulajdonképpen? Az első házasságom alatt, az alatt a húsz év alatt sem voltam hajlandó elengedni. Egyszerűen nem ment, vagy nem tudom, magam sem értem, hogy mi történhetett, de ahogy az első férjem meghalt, muszáj volt felkeresnem Harrisont. Éppen kapóra jött, hogy az édes fiam úgy döntött, hogy egészen az államokig menekül előlem és a bosszúhadjáratom elől, ráadásul pont az imént említett férfiember közelében telepedett le – nem mellesleg. Nem is volt kérdéses, hogy mi következett ezek után. Természetesen meglátogattam a mi kis barátunkat. Persze már az első viszontlátás is igencsak érdekesen alakult. Kezdve azzal, hogy anyaszült meztelenül törtem be a házába, aztán kiszolgáltam magamat és megittam a whiskyjét, végezetül pedig szétbarmoltam a drága tévéjét. Csúnya én. Ő meg viszonzás gyanánt felcsinált. Hát nem? Teljesen logikus, magától értetődő dolog ez, kérem. Elvégre mindenki így csinálja… Nos, a második felvonásról akkor meg már ne is beszéljünk, amikor is újfent betörtem hozzá, mert miért is ne, én megtehetem – ja, gondoltam ezt akkor. Utána pedig nagyot koppantam, amikor megpillantottam rajta egy alig húsz éves ribancot. Mármint konkrétan úgy rajta. Tehát kinyírtam, természetesen. Habár Harrison úgy vélte, hogy mi nem vagyunk együtt, én azonban úgy vélem, hogy nagyon is együtt voltunk már akkor, ahogyan most is együtt vagyunk. De most már hivatalosan, ugyanis én mindig elérem azt, amit akarok. És őt akarom. Mert ő az enyém. Még a halálomban is az enyém. Bizony, ha egyszer netalántán azok a kedves démonok, akik valósággal sorban állnak a lelkemért, úgy döntenek, hogy végeznek velem, én kurvára vissza fogok térni. Hozzá. Nem érdekel az sem, hogy utálja a démonokat – érthető módon. Egyébként elvileg az összes természetfeletti lényt utálja, én viszont kiválasztott vagyok, azaz természetfeletti. Mégis elvett.
Értitek a logikát? Én sem.
Vagy talán mégis… Eléggé egyértelmű, hogy ő pontosan ugyanúgy függ tőlem, mint ahogyan én tőle – zsák a foltját. Elképzelhetőnek tartom, hogy erre végezetül Sebastien is rájött, és lényegében ezért baszott le elém az asztalra egy kibaszott drága gyűrűt, amit nagy valószínűséggel lopott. Tehát még jobban tetszik. Mármint a gyűrű… Na jó, egy kicsit azért az ajándékozója is tetszik. Haha.
Elmélkedésem közepette pedig valamiféle haramia közeledésére leszek figyelmes. Persze nem különösebben zavartatom magam miatta, mert hát majd jól letépem a heréit, ha nagyon nyomulni kezd, addig is elegendőnek érzem, hogy nem teszek semmit. Tulajdonképpen kíváncsi vagyok, hogy az újdonsült férjuram mit lép az ügyben. Hogy szeretném-e, hogy helyettem inkább ő tépje le a kedves delikvens heréit? Nem. Ugyanis az eléggé homár megnyilvánulás lenne a részéről. Ellenben a fejét nyugodtan letépheti, vagy valami egyéb hasonló jellegű nyalánkság… tetszés szerint.
Természetesen a baromarcú férjem ezúttal sem okoz nekem csalódást; amikor az ipse már a hátsómat kezdené taperolni, szinte játszi könnyedséggel kapja el a mancsát, majd szemmel láthatólag mintha a tengerbe akarná dobni az emberünket. Ettől a gondolattól pedig akaratlanul is kriminális mosoly költözik a szám szegletébe. Közelebb lépek hozzájuk, és csillogó szemekkel az uram vállára támaszkodok, miközben a senkiházit méregetem.
- Szerintem lökjük le – jelentem ki egykedvűen, tárgyilagosan, mintha csak valami egészen más dologról diskurálnánk, mint például az időjárásról, vagy arról hogy holnap milyen ruhát vegyek fel. Emberi életek? Ugyan kérem, kit érdekel…
Nyilván nem egészen erre a válaszra számítana az ember, legalábbis normál esetben… ugyebár. Például ilyenkor az lenne az elvárt, hogy az asszony odamegy és lecsillapítja a férjét. Hát én nem ilyen vagyok. Én szerintem rosszabb vagyok, mint Harrison. Éppen ezért ragadom meg a férfi grabancát jómagam is, majd ezzel a lendülettel már dobom is bele a tengerbe. Mármint a haramiát. Majd, mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva tovalibbenek, el a tett helyszínétől, lehetőleg minél távolabb, még mielőtt valaki észrevenné. Javaslom a másiknak is ugyanezt. Mindeközben pedig arra gondolok, hogy milyen jó érzés valaki területének lenni. Merthogy egészen újszerű érzés, maradjunk ennyiben.


©

Anonymous
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Harrison versus Harrison Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Harrison versus Harrison   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Harrison versus Harrison Empty
Vissza az elejére Go down
 
Harrison versus Harrison
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» In the shadow || Hadraniel versus Lucretia

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Other times
Alternatív játékhelyszínek, hogy a fantáziád szárnyalhasson
 :: Alternatív játékok
-