Meny jókedvűen érkezik meg a találka helyre, ahonnan elvileg a túracsoport fog indulni. Nem kell csalódnia, mert jópáran ott vannak és vélhetően azok, akiknek kell lenniük. Közelebb lépdel hozzájuk, majd rájuk köszön.
- Szép reggelt! – szól hallhatóan hozzájuk, mire azok ránéznek a jövevényre, majd köszönnek neki. A valkűr számára három jóbarátot lát bennük, akikről egyelőre nem tud semmit. Mivel pasik, így nem próbálkozik velük többet beszélni, hanem kissé távolabb vonul tőlük. Természetesen érzi magán a tekintetüket, de különösen nem foglalkozik velük. Nemsokára veszi észre, hogy nekik is van hátizsákuk, így megnyugszik picit. Nemsokára érkezik a túravezető nő. Nagyon csinos, de nem tudja megmondani a korát. Vékony testéhez képest nagy hátizsákkal rendelkezik. Mivel nő, így odalép hozzá és köszönti.
- Kellemes időt! – köszön, mire az mosolyogva viszonozza.
- Én lennék az utolsó jelentkező, Menyra – mutatkozik be neki, aztán a vezető somolyog megint egyet. Úgy tűnik beugrott neki a valkűr és a beszélgetéseik. Ezután elmondja a nevét személyesen is, ami nem más mint: Tygissa. Váltanak egy pár szót egymással, azonban a nő elkezdi végezni a dolgát. Elővesz egy névlistát, majd egy díszes tollat. Az amazon nevét kipipálja a neve mellett, aztán átsétál a három fiúhoz. Egyedül marad Meny, de cseppet sem bánja. Odasétál inkább a kiállított térképhez, ahol fel vannak tüntetve a turista útvonalak. Elkezdi azt a tanulmányozni, az összeset aprólékosan átnézve. Mikor végez ezzel a tevékenységgel, akkor visszasétál Tygi hátizsákjához. Visszatér a nő, hogy újfent beszélgessenek egymással. Meny úgy érzi, hogy nagyon jól ki fognak jönni egymással és minden valószínűség szerint ha lesznek még túrák, akkor jelentkezni fog. Idő közben egyre több ember érkezik, akik szintén a túrára jelentkeztek. Hirtelen a valkűr azt sem tudja, hogy mit tegyen ilyen sok ismeretlen személlyel. A férfiakkal nem szándékozik túlságosan sokat beszélgetni, inkább a nők jönnek szóba. Sóhajt egyet, de próbálja átnézni ezt a nagy tömeget. Közöttük sétál, s mindenkinek biccent a tőle telhető kedvességgel.

Igazából így hirtelenjében fogalmam sincs, hogy tényleg jó ötlet volt-e jelentkezni erre a túrára. Igazából csak úgy jött magától az ihlet, hogy megtegyem, most pedig már nincs visszaút. Annyira nem vagyok egy túrázó alkat, de ha már amúgy is erdőmérnöknek készülök, akkor nem árthat egy kis túra. Ráadásul jó lesz, majd egyfajta gyakorlatnak is. Tutira lesz majd egypár faj, amit meg fogok tudni majd határozni az út során. Azért élőbe egészen más a dolog, mint amikor csak dián lesem őket, és úgy próbálkozom a határozgatással. Szerencsére nekem ilyesmivel, hogy növénygyűjtemény, meg hajtásgyűjtemény meg ilyen baromságok már nem kell foglalkoznom szóval valószínű, hogy javarészt zavartalanul élvezhetem, majd a túra nyújtotta kikapcsolódást. Legalábbis ebben reménykedek.
Reggel még egyszer átfutom a cuccaimat, bár valószínűleg úgyse tűnne fel, hogy ha bármit is otthon hagynék, és esetleg fontos lehet, ha magamtól nem raktam be. Bár tény, hogy elve a listát valami internetes oldal alapján állítottam össze, ami túrázóknak ad tanácsot. De hát amúgy is lesz túravezető, aki majd felhívja a figyelmünket a szükséges dolgokra. Egy utolsó vállrándítással befejezettnek tekintem a túrára való felkészülés fázisát, majd ezt követően a találkozóhely felé veszem az irányt. Némi utazgatás árán végre sikerül is elérnem a kitűzött úti célt, ahol ahogy elnézem már jó pár emberke összegyűlt. Egy hangos köszönéssel letudom a többiek köszöntését, majd ezt követően a túravezetőnél feliratkozom a listára, ahol ki is lesz pipálva a nevem, aztán kapok egy rövid eligazítást, amit bólintással nyugtázok. Az elmondottak alapján jónak, és izgalmasnak ígérkezik az elkövetkezendő kirándulás szóval, ami azt illeti, egyre lelkesebben várom a mai nap folytatását.
Ahogy körbetekintek, próbálok ismerős arcokat keresni a tömegbe, de sajnos senki olyanon sem akad meg a tekintetem, akivel már korábban találkoztam volna bárhol is. Tanácstalanul álldogálok még egy kicsit a tömegben, majd végül úgy döntök, hogy jobb lesz, ha kicsit kijjebb állok legalább addig, amíg el nem indulunk vagy valami. Út közben elvileg úgyis lesz, majd időm, ismerkedni, barátkozni meg ilyesmik. Addig is szép elegáns léptekkel kisétálok a tömeg szélére, azután ott várok, hogy induljunk.

Szép tömeg gyűlik össze, de Menyra különösebben nem ügyel erre a részletre. A túravezető dolga, hogy ezzel kapcsolatban mindent vezessen. Sóhajt egyet, mert így elsőre nem tudja magát hova tenni. Mindenhol van pasi, akiket köztudott, hogy nem nagyon csíp. Lát pár női csoportosulást, de róluk süt, hogy nagy ribancok. Sehogy se jó! Azonban még mielőtt végleg elkeseredne, akkor feltűnik neki egy pasi, aki hasonló módon nem a tömegben áll. Különösnek találja, hogy nem éppen egy lányos csoportnál adja magát. Annyira feltűnő, hogy elkezdi nézni a mozdulatait, aztán egyik pillanatról a másikra odasétál hozzá.
- Hello! – köszön rá, de semmi barátságos mosoly, vagy egyéb nőies megnyilvánulás, hogy szimpatikus lenne. Sokkal inkább elmondja csatlakozásának okát.
- Úgy látom egy cipőben járunk, mit szólnál, ha összeállnánk a túra végéig? – megszavazza neki ezt a bizalmat, miközben belül magára sem ismer. Talán nem fogja megbánni, de lehet azután a pokol fenekére fogja küldeni. Mindkét eset lehetséges, hiszen egy valkűr, akinek haragját könnyen ki lehet vívni. Természetesen az átlagnál türelmesebb fajta, de egyáltalán nem az a jámbor fajta. Kézfogásban ne reménykedjen, sem pedig pusziban, s ölelésre ne számítson.
- Az én nevem Menyra – mutatkozik be neki, miközben még mielőtt a másik bármit tehetne hátrébb lép tőle. Nem mondja neki, hogy mi a beceneve, mert egyáltalán nem engedi meg. Talán később, ha úgy adódik. Nemsokára viszont az ismerkedésüket a túravezető hangos szavai töltik meg.
- Most, hogy már mindannyian szépen összejöttük, szám szerint 15-en, akkor induljunk. Akik nem érkeztek meg időben, azok vagy utánunk jönnek, vagy hazamennek. Indulás! – Menyra nézi, ahogy mindenki a hátára kapja a zsákját és elindulnak az első ösvényen, amerre a nekik felfestett jelzések vannak. Megvárja, míg a többiek elmennek és csak a végén indul meg, de még visszaszól a másiknak.
- Neked ez az első túrád? – s még mielőtt csatlakozna a többiekhez, akkor inkább bevárja a férfit. Ugyan kirázza a hideg, hogy egy férfivel kell beszélgetnie.