Kate & Christa

Mik a nagy városok előnyei? Szervezett tömegközlekedés. Ha ciki, ha nem az, akkor is metróval járok dolgozni, autóval csak bent ragadnék a reggeli dugóban. Így napról napra meg kell birkóznom a metróban terjedő beazonosítatlan szagokkal. Azt hiszem, van, amikor jobb, hogy nem is tudom, hogy mi ilyen büdös idelent, de néha nagyon is azt hiszem, hogy a mellettem álló embernek van ilyen orrfacsaró szaga. Kate az állapotában már tele rókázta volna a metrót, de persze nem nézném ki belőle, hogy valamikor is utazott metróval. Már csaknem a végállomást elértük, de a mögöttem álló férfi gondolatai egyre inkább bosszantottak. Egy ideig tűrtem. Elvégre mindenkinek jogában áll azt gondolni, amit csak szeretne, de azért az Ő érdekében azért mégsem kellene, hogy ilyen igazán pikáns gondolatai legyenek rólam, egy olyan nőről, aki bele lát a gondolataidba. Nagy levegőt vettem, elszámoltam magamban tízig. Ennyit az önuralomról. Ahogy megállt a metró kinyíltak az ajtók, én pedig egy hirtelen mozdulattal fordultam meg és képeltem fel a fickót a mocskos gondolatai végett. Néhány másodpercig csak értetlenül nézett rám, aztán angolosan távoztam.
Beérve a munkahelyemre még mindig sajgott a tenyerem. Ez egy jó lecke volt arra, hogy legközelebb az öklömet használjam, vagy egy lecke arra, hogy több önuralmat kellene tanúsítanom. Nem képelhetek fel a világon mindenkit, aki fejében olvasva megtudom, hogy erotikus gondolatai vannak rólam. Tényleg nem? Pedig olyan jó lenne. Noha ezt akár vehetném amolyan kimondatlan bóknak is, hogy sokan vonzónak találnak. Igyekeztem elhessegetni a gondolataimat és inkább a munkába temetkezni. Nem sokára megérkeznek az oroszok, ezért jobb ha mindent kézben tartok.
- Kate? - Vártam valamiféle parancsot tőle, vagy bármi mást, de miután nem szólt bele a készülékbe, gyorsan felpattantam az asztalomtól, hogy besiessek az irodájába.
- Most aztán nagyon nem irigyellek. - Ami azt illeti magamat sem. Miért vagyok ilyen jó barát, munkaerő? Mellé álltam, hogy hosszú szőke haját ujjaimmal összefogjam, elvégre nem állhat az oroszok elé, ha lerókázza saját magát. Tekintetemmel inkább a falat pásztáztam, nem akartam látni, hogy mit művel, éppen elég volt hallani is. Az öklendezésétől engem is erősen elfogott az inger. Csodálatos lenne, ha a hányó főnökömet lehánynám, mert nekem ehhez túl érzékeny volt a gyomrom. Biztosan ki is érdemelnék vele egy előléptetést.

Kate & Christa

Tudja, hogy tudom minden egyes gondolatát, de nem úgy tűnik, mintha igyekezne bármi gondolat szűrűt alkalmazni saját magánál. Noha tudnám annyira kordában tartani a képességemet, hogy kizárjam a fejemből és csak a saját gondolataimmal legyek elfoglalva, de abban mi a pláne? Így sokkal jobban szórakozok. „Annyira egyszerűbb lenne az életem, ha tudnám, hogy mások mire gondolnak” nem rég egy kávézóban elcsíptem két nő beszélgetéséből egy részletet. Vicces volt. Mindenki azt feltételezi, hogy megkönnyítené az életét, ha olvashatná mások gondolataiban, pedig az a csúnya valóság, hogy csak megnehezíti. Vannak olyan pillanatok mikor nem kell gondolat olvasónak lennem, hogy tudjak bizonyos dolgokat… Mondjuk mikor anyám kivirulva dúdolgat reggeli készítés közben… Nyilvánvaló, hogy eseménydús éjszakája volt, de tudni is róla… Gyomorforgató tudni a szüleid szexuális életéről. Ilyenkor mindig annyira perverznek és mocskosnak érzem magam.
- Szerintem ezt inkább saját magaddal akarod elhitetni. – Mert én aztán nem dőlök be neki. Nézzünk szembe a tényekkel: Először is terhes és a tünetei is erről árulkodnak, másodszor pedig egy nagy üzlet lebonyolítása előtt áll. Most a legnagyobb félelmem, hogy adni fog egy kis privát műsort az oroszok előtt is.
Hátammal a falnak dőltem miközben várakoztam arra, hogy drága főnököm összeszedje magát. Ó, ne! Tudtam mire fog készülni még azelőtt, hogy megtette volna. Rosszallóan csóváltam fejemet, de cseppet sem voltam meglepett rögtönzött majdnem sztriptízét látva. Kate veszedelmes lényekre szokott vadászni, mi neki egy kis melltartó villogatás mások előtt?
- Bárcsak rá lehetne fogni arra, hogy a terhességed során felszabadult hormonoktól viselkedsz így. – Drámaian felsóhajtottam, miközben utána mentem. - Kell lennie egy ingnek, pont az ilyen esetekre tartogatva. – Szeretek felkészült lenni, és ha netalán valaki leöntene valamivel, vagy saját ügyetlenségemnek tudhatnám be… Jobb, ha van tartalékban egy váltás öltözék. - De ha nincs, akkor megkaphatod az én ingemet. – Pimaszul mosolyogva pukedliztem előtte. - Egy jó alkalmazott bármit megtenne a főnökért. – Szerencse, hogy ma vettem fel melltartót, viszont balszerencsémre a kardigánom csipkés és nem takarna annyit belőlem, amennyit szeretnék. Ha hívő lennék, akkor most azért imádkoznék, hogy legyen nálam tartalék ing. Mindegy mi történik, nekem mindent meg kell oldalon, elvégre erről szól egy asszisztens munkája.