Nesztelen léptei ha nem is, de alakjának tökéletessége valószínűleg felkelti a legtöbb környezetében tartózkodó figyelmét. Ő nem vacakol azzal, hogy takargassa magát, így a fürdőruhára nem köt törülközőt. Természetesen fogja, elvégre nem akar vizesen végigbattyogni a villa folyosóin, hogy aztán a takarítók törölgessék a padlót utána. Sötét, hosszú göndör haja fonatba van kötve, mely rövidít annak hosszán, így nem fog belelógni a vízbe, viszont tekintettel arra, hogy egy kifinomult, magára mindig adó hölgyről van szó, nem akar úgy kinézni mint egy csapzott, ázott kutya. Természetesen smink egy gramm nincs rajta, ettől függetlenül természetessége a szépsége is. Neki nincs szüksége hat kiló mázra ahhoz, hogy megjelenhessen az utcán, vagy felvállalhassa magát a jelenlévők között. Enyhén vágott szeme leginkább egy indiánra emlékeztetheti az embereket, melyre rásegít sötét haja, barna szeme. Az már más kérdés, hogy bőre hófehér, arca pedig szeplős. Ő személy szerint mindig szerette az arcát elborító szeplők sokaságát. Mindig apró ékszerként gondolt rájuk, nem pedig idegesítő tényezőkre. Sokszor kérdezték már, hogy nem-e akar kezdeni velük valamit, de hát mit tudna? És ha lenne rá lehetőség, akkor se, ez az ő énjének egy kis darabja. Ettől adatik meg neki a természetes szépsége, amivel persze soha nem kérkedik.
Kíváncsian néz körbe a fürdőn, melyre párás köd nehezedik, ám ez adja meg a maga csodáját az egésznek. Sima uszodába biztos nem ment volna, s ha már pihenni akart, mert ugyebár még egy vadász is megérdemli ezt a fajta kényeztetést nem igaz?
Kezét végigsimítja az egyik vaskos oszlopon, majd a fehér törülközőt az egyik kőtömbre fekteti a magával hozott könyvével együtt, s e tömbnek hála hamar betud kecmeregni a vízbe, így azok a kíváncsi tekintetek melyek eddig szemmel tartották, most megszűnnek létezni. Egy pasi természetesen úgy lesi, mintha legalábbis maga a főnyeremény állna előtte, miközben az a víz felszínén többször is végighúzza a kezét így kisebb gyűrűket képezve vele.
Imádja az egész helyet. Le nem tudná venni a tekintetét a belmagasságról, az oszlopokról. Az, hogy nyitott, kifejezetten lenyűgöző s ha megjelenne előtte a tulaj, akkor biztos körbe örömködné, hogy milyen csodálatos épületnek a tulajdonosa. Persze a tervezőt és az építészt is meglátogatná, de valószínűleg erre már nem lesz lehetősége.
Fehér csipke bikinije tökéletesen simul melleire, mindent takarva vele nem engedve, hogy a kíváncsi szemek többet reméljenek.
Megigazítja fehér bikinijének pántját mely a nyakában van egyszerű masnira kötve. Ezzel a mozdulattal pedig leül az egyik lépcsőre így a víz mell alatt össze is zárul. Pár pillanat elejéig lehunyja a szemét, hogy beleélje magát a helyzetbe elvégre nem sűrűn lesz olyan lehetősége, hogy kiruccan pár napra "pihenni". Ám ez a pár pillanat elhúzódik, így egyre tovább és tovább ücsörög lehunyt szemekkel engedve, hogy lassan de biztosan meditatív állapotba kerüljön.

Az elmúlt időszak a kelleténél is jobban kikezdte nem csak idegileg, de fizikailag is egyaránt.
Teste sokszor elnehezül és elfárad, térdei rogyadoznak, légzése elnehezül. Olykor legszívesebben vadászat közben feküdne le pihenni egyet, és itt nem azzal van baj, hogy nem bírja a kiképzést. Jobb kondiban nem is lehetne, egyszerűen sok neki az amit vállal. A fiatalak válláról leveszi a terhet, s mivel terepre termett, inkább megteszi ő azt, amit nekik kellene. Nem önzőség, inkább lefoglalja a gondolatait valamint megpróbálja elérni azt, hogy a fajok ne gyilkolják egymást, ne felesleges vérontás legyen, sokkal inkább békés együtt élés. Ezért is ellenzi ő maga is azt, amit a vadászok csinálnak. Egyre sűrűbben érzi azt, hogy inkább a vadászokat kellene nyugalomra bírni, hogy fejezzék be az örökös gyilkolást. Fogadják el végre, hogy ebben a világban már az a természetes, ha a természetfeletti fokozottan jelen van. Az már más kérdés, hogy ők szítják a viszályokat vagy sem, esetleg ténylegesen az őket felbolygató vadászok azok, akik nem hagyják élni őket nyugodtan.
Épp ezért érezte már úgy, hogy szüksége van arra a szabadságra, amit most adhat neki ez a fürdőzés. Természetesen otthon is megtehetné, hogy bepárásít, beködösít a hatalmas fürdőszobában, de koránt se adja azt a biztonságérzetet és kellemes légkört, amit ez a fürdő. Szabad ég alatt, hatalmas pára pamacsokkal. Szó szerint filmekbe, könyvekbe illő a látvány. Volt már szerencséje egyszer az élete során ellátogatni egy ehhez hasonlító fürdőbe, de sajnos nem azért, hogy lógassa lábát, kellemes pillanatokat szerezzen magának. Egy vérfarkas csapatot üldözött, akik éjjelek évadján döntöttek úgy, hogy rátörnek a nőre és egy kisebb létszámú vadászra. Rosszul tették, mert ha ő nem is, akkor a másik kettő neki ment, s az egyik farkast szó szerint atomjaira robbantották. Ő soha nem volt híve ennek a vérengzésnek, épp ezért nem is vette ki a részét belőle.
Sötét hajának vastag fonata kellemesen simogatja lapockáit, s közötte a gerincét borító finom, puha bőrt, ám alig veszi észre, sikerül annyira azonosulnia a helyzetével. A meleg víz lágyan simogatja vékony lábát, körbe öleli a csípőjét és derekát. Azt se érdekli, hogy a kíváncsi szemek rátapadnak, hogy halk beszédfoszlányokat sikerül elkapnia a körülötte lévők felől. Két idegen nő többek között őt találta meg téma alanynak, miszerint: "Az a fránya genetika... én bezzeg futhatok és taposhatok napi hat órát is egy éven át, egy gramm nem megy le rólam, bezzeg feljön további öt kiló." vagy "Ne aggódj, biztos a plasztika vagy a további orvosi beavatkozás."
Inkább nem reagál rá, arra se veszi a fáradtságot, hogy kinyissa a szemét, inkább elmosolyodik s megrázva a fejét mutatja ki nemtetszését. Az ilyeneket legszívesebben vízbe fojtaná. Lehet bármit mondani rá, bármit sutyorogni a háta mögött, biztos sokan meglepődnének ha azt mondaná valakinek, hogy márpedig ő is hízásra hajlamos akárcsak sok másik ismerőse akik hasonlóan küzdenek azért, hogy úgy nézzenek ki ahogy. Rajta inkább az segít, hogy vadászként muszáj kordában tartania a testét, s ha egy kicsit is elhagyná magát, több édességet engedne meg magának akkor bizony ő is arra a sorsra jutna, mint a legtöbb nő akik erről panaszkodnak. Tényleg kifogástalan az alakja, mellei kellően nagyok, viszont annál formásabbak, csípője kerekded, hasa lapos, combjai hosszúak. Ettől függetlenül van mit fogni rajta, mégse nagydarab. De ettől függetlenül át se látnak rajta, nem olyan deszka, hogy valaki végigsimít a karján és ottmaradnak a szálkák.
Egy ismeretlen férfi halk, udvarias hangja töri meg a csendet, s a mellé letett tálca rajta poharakkal, kancsóval és egy üveg itallal, meglepi. Hirtelen azt se tudja mit reagáljon rá, így sötét szemei kíváncsisággal telnek meg. Halovány mosolyának hála, még vidámabbnak tűnik amúgy is természetes, kedves arca. Szeplői kislányos bájjal varázsolják még közvetlenebbé, s őszintén nagy előnye ez a bájosság, így sokkal többen is bíznak meg benne.
Mikor tekintete elsiklik egy másik irányba ami nem tartozik bele az ő közvetlen környezetébe, ő maga is abba az irányba les, mikor is egy jól megtermett férfi arca láttán időzik el egy pillanat erejéig. Kacsintása persze elgondolkodtatja, de inkább elvigyorodik s megrázza a fejét mint, hogy felkapja a vizet. Sokan nem veszik jó néven az ilyen fajta közeledést, de neki nincs ellenére. Megszokta már.
- Köszönöm - csak ennyit intéz a másik felé, ki biccent egyet és máris tova ballag.
Nem érzi kellemetlennek a helyzetet ahogy a férfi a víz alig észrevehető, óvatos sodrásában közeledik felé, sőt inkább kihúzza magát s lejjebb csúszik, ezzel erősítve a közelséget. Kíváncsi, hogy ki a másik, mit akar tőle, de remélhetőleg hamarosan megtudja.
-Zephiryne Holloway - mutatkozik be ő is. Második nevét szándékosan nem mondja, elvégre nem sűrűn használja, manapság még írásban se, ettől függetlenül sok ismerőse van aki Angel keresztnevén szólítja, viszont oly annyira megszokta első kapott nevét, hogy sokszor észre se veszi ha neki szólnak.
- Ha ellenemre lenne már rég vissza küldtem volna, szóval - int a kőpárkány felé, hogy nincs ellenére a dolog ezzel is jelezve, hogy szívesen elfogyasztja az italt. Eközben felegyenesedik, s kiül a tálca mellé. Kecses lábait nőiesen keresztbe teszi.
Kifejezetten tetszik neki, hogy sokkal inkább a szemeit figyeli, nem pedig úgy méregeti mint egy kiállítási tárgyat amit a múzeumba pakolnak ki, ahogy azt amúgy a legtöbb hímnemű egyed szokta tenni.
- És minek köszönhetem a kiemelt figyelmet, Mr. Dolabella? - csilingelő hangja mellé kíváncsi, őszinte lelkesedéstől csillogó tekintet társul, s rá is fog a borosüveg nyakára, hogy aztán a két poharat megtöltse itallal. Amint ez megtörténik, az egyiket átadja a férfinak, míg a másikat koccintásra nyújtja felé. Valakire nagyon emlékezteti a férfi de, hogy ki lenne az a bizonyos illető, azt meg nem tudná mondani. Annyi biztos, hogy van benne valamiféle titokzatosság, valami más... ami nem emberi és ami nagyon sokat árul el magáról csak győzné kitalálni, hogy mégis mi az. Nem meglepő, hogy tekintete kíváncsian csillog miközben tanulmányozza őt.

Természete egyenesen arányos külsejének látványával. Kellemes, óvatos ám mégis temperamentumos. Lehet rajta látni, hogy nem egy törékeny virágszál, akit az első viharos szél ketté tör. Nehezen bontakozott ki, nehezen engedte kibontani szirmait, de végül csak elérte azt, amit mindenki akart. Nem lett olyan pszichopata gyilkoló gép, mint a legtöbb vadász, ettől függetlenül ő maga is egy folyton folyvást zakatoló gépezet lett, aki keresi a segítségre szoruló természetfelettiket. Nem márt rögtön tört a szívükbe, vagy nem csapja le a fejüket mert "úgy is halniuk kell" csatakiáltással. Eleinte kétség sem fér hozzá, hogy így fogta fel a vadászat lényegét, és alapjáraton tényleg ez lenne a mozgatórúd, hisz az az ő feladatuk, hogy a 21. századba be nem illő dolgokat eltüntessék. Legyen az vérfarkas, vámpír vagy bármi más. Ő viszont képtelen arra, hogy fejét vesztve öldököljön. Mindig lát egy másik utat, mely talán a segítségére lehet nem csak neki, de az illetékes fajnak is, aki épp a "megölni kívántak" tabelláján van név sorolva. Miért is ne élhetne bárki, ha már neki is joga van ahhoz, hogy személyével gazdagítsa vagy épp szegényítse az élők körét. Nem lehet ítélet hozó, nem dönthet élet és élet között addig, míg nem tesznek semmi rosszat. De ha tényleg vér tapad kezükhöz, fogukhoz, mancsukhoz akkor gondolkodás nélkül igyekszik likvidálni az illetőt.
Keményen edzették s mára annyi tapasztalatot gyűjtött, hogy nem kell kétségbe esnie ha meglátja a vámpírok jellegzetes fogsorát, dühös tekintetét.
Viszont épp ezek a tényezők voltak azok, melyek eljuttatták végre arra a szintre, hogy pihenésért epekedjen. Elfáradt, izmai görcsben állnak a fáradtságtól és a túlterheltségtől. Egy vadász nem engedheti meg magának a "nyaralást", viszont ő az elmúlt száz év alatt, nem vette ki a részét a tökéletes emberi harmónia megteremtéséből. Sokszor el is felejtette, hogy ezt a számára megadatott fiatal testet egészségileg is rendben kell tartani, és lehet, hogy harmincnak néz ki százöt éves fejjel, de ettől függetlenül ez a test halandó. Törnek a bordái, kibicsaklik a bokája, betörhet a feje, sőt igaz ami igaz, meg is ölhetik, eltörölhetik a felszínről és nem is tartana sokba. Az a mázlija, hogy sok fajt megszégyenítő reflexek adattak meg neki kiválasztott vérének köszönhetően amit csak tovább tudott fejleszteni azzal, hogy vadásszá képezték.
De ennek az ős öregnek nevezhető vadásznak is jár néha a szünet. A fáradtságos munka félbeszakítása volt számára a most elkövethető legjobb és legmegbocsájthatóbb tett. Túlhajszolása csak rontana a munkája minőségén, így nyilván nem fogják leverni rajta, hogy engedett a csábításnak, hogy ellátogasson ezen csodálatos fürdőbe ahol kellőképpen kiszellőztetheti a fejét, lenyugtathatja zsibbadó, olykor-olykor görcsbe ránduló tagjait. Jelen pillanatban még az se érdekli, hogy több szempár tapad rá, mint amennyi vízben ücsörög. Nézzék csak... tartsák szemmel, féljenek tőle vagy nézzenek fel rá, csodálják. Nem érdekli. Ő csak pihenni szeretne, amiről tudja, hogy meg is fogja kapni.
A férfi jelenléte egyáltalán nem kelt rossz érzetet benne. Amúgy is jobb szeret társaságban lenni, mint egyedül ücsörögni. Gondolt rá még az elején, hogy elhoz magával egy kedves barátot, de inkább lemondott róla és jött egyedül. Nem is volt rossz döntés, hisz így is gyorsan mellé csapódott egy kedves idegen.
- Soha nem szerettem, ha valaki megpróbál beszőni a hálójával, vagy helyettem akar dönteni. Épp ennyire utasítom el az ingyen élés lehetőségét, elvégre nem szorulok rá. És tudja, hasonló esethez is volt már szerencsém, aminek hamar véget vetettem - utal itt arra, hogy adatott már alkalom, mikor egy szórakozóhelyen italt küldtek neki. Akkor nem fogadta el, most viszont más a helyzet. Valami körbe lengi a férfit, ami nem engedi, hogy visszautasítsa az italt. Kíváncsi. Fogalma sincs, hogy mi a másik, de sejtései már vannak, és kíváncsi, hogy mikor fognak beigazolódni valamint, hogy melyik?
Kecses mozdulatokkal lép ki a vízből, hogy ráülhessen a párkányra. Nem tettetett finom mozdulatok ezek, nem erőlteti. Egyszerűen nem nevezhető tramplinak. Minden mozdulata arról árulkodik, hogy hosszú évek munkája van már a háta mögött. Vadászként nem trappolhat végig hangos dobogásokkal az erdőn, ha valakinek a nyomában van.
A feltett kérdésre meglepő válasz érkezik, mely hallatán lágy mosoly telepszik le telt ajkainak szegletében. Világos, de elég szórványos szeplői és vidám csillogású szemei csak még inkább kedvesítik ezt a mosolyt. Sokan azt hinnék, hogy jég királynő. Persze, egy részben az is. De akiket kedvel, vagy kedvelni akar, közvetlen is tud lenni. Ilyenkor megcáfolja önmagát, a ráaggatott jégkirálynő jelzőt.
Alsó ajkába harap a hízelgő szavaknak hála. Egy pillanatra még a tekintetét is lesüti, de aztán ismét a férfi arcára emeli azt, s onnantól kezdve állja a pillantásait. Mintha lenne a szemében valami feneketlen mélység, valami űr, amire őszintén kíváncsi.
- Nagyon hízelgő, de félek, hogy kicsit túl dicsér, Mr. Dolabella. Nem gondolja? - tudja jól, hogy mi minden adatott meg neki külsőleg, de soha nem érezte úgy, hogy túlságosan nagyra kellene ezt becsülnie. A szépség csak a külső, semmi több.
A köszöntőre elmosolyodik s biccent egyet.
- Egészségünkre - a pohár vékony peremét az ajkaihoz emeli, hogy apró kortyot juttathasson szervezetébe mely szinte biztos, hogy hamar fehér zászlót fog lengetni. Soha nem bírta igazán az alkoholt.
- Fantasztikus. Nem is találhattam volna jobb helyet egy kis kikapcsolódáshoz. Imádom a régi korokat idéző épületeket, és ez a fürdőkkel sincs másként. Nagyra értékelem a tulaj gondolkodás módját, azt, hogy merte vállalni a kockázatot egy ilyen épülettel. Csodálatos - sziporkázó mosolya tényleg elárulhatja a másiknak, hogy teljesen le van nyűgözve, felesleges lenne tagadnia.
Tekintete találkozik egy másik férfi rideg szempárjával. Már látta valahol ezeket a szemeket, s tudja jól, hogy nem közönséges halandó lélektükrei. A gond csak az, hogy míg ő egy pillanatra azon kezd el hezitálni, hogy ki lehet az, a másik jól láthatóan felismerte így azzal a lendülettel, hogy tudatosult benne a nő kiléte, már el is hagyja a fürdő ezen területét.
Meglepetten pillant le kezeikre, majd a férfi arcára, s óvatosan elhúzza a kezét. Nincs gondja a közelséggel, egyszerűen csak szüksége van a saját kis kacsójára, hogy a füle mögé tűrhesse a haját mely az arcába lóg.
- És ön? Csak így egyedül? - férfiakat általában a párjukkal lát ilyen helyen, viszont ha ő hozzácsapódott akkor nagy valószínűséggel egyedül van.