Muszáj egy kis levegő, veszélyes, mert lebukhatok, mert elég nagy esély van rá, hogy Asmodeus csatlósai, démonai észre vehetnek, felfedezhetnek, és ha nem is rángatnak elé, de nagy esély van arra is, hogy elpletykálják, mármint… igazából nem sokat látták az új külsőmet, Ash, az anyja, Lilith, ami elég durva még ma is, illetve Asmodeus és Lucy, bár… mivel Ashnek is feltűnt, hogy a dögös fekete mögött ott csírázik a szőke szende kislány, az aki meghalt Lucifer keze által, nos könnyen előfordulhat ha Ash látta hibridként, akkor teljes démonként is bizonyára láthatnak. Édes mindegy, a lényeg, hogy levegőre van szükségem, és mint ilyen most ki is megyek, magamra rángatok egy szürke farmernadrágot, egy fekete platformcipővel, majd egy világos trikóval és farmeringgel, amit feltűrök a könyökömig, ében fekete fürtjeim hullámosan omlanak a hátamra, nem igen foglalkozok kabáttal, hiszen elvégre már halott vagyok, szóval sok bajom nem lehet. Legalább nem kell foglalkoznom olyanokkal, hogy felfázhatok ha túl vékonyan vagy röviden vagyok felöltözve, mert hogy… halott vagyok, már démon, és a lelkem is még csak azért van meg… úgy ahogy mert Asmodeus kimentette a száz éves tortúrától ami várt volna rám. Talán hálásnak kellene lennem érte, és nem elfüstölnie előle… de amikor megláttam őt és azt a démont aki állítólag az egyik barátom, vagy olyasmim, nos minden járt a fejemben, csak éppen az nem hogy hálás legyek….
Elgondolkodva bámulok a tükörre, nefelejcskék íriszeim lassan bámulják a vissza néző nő arcát, igen nőét, egy felnőtt nőét. Miközben elmém azon kattog, hogy mégis mi a fene jutott eszembe amikor Lily anyját vettem kölcsön körül belül örökre, mert hogy igen Ash gyerekének az anyjának a testébe bújtam. De… az a kislány úgy a szívemhez nőtt, azokban a hetekben mikor minden nap feljártam Seattle-be, hogy segítsek a hibridfiúnak a kislánya közel került hozzám tényleg ennyire képtelen vagyok racionálisan gondolkodni, vagy az hogy megöltek ennyire az agyamra ment? Inkább felkapom a táskámat és elindulok kifelé, teljesen kiüríti a fejemet, nem akarok gondolni semmire sem, egyszerűen csak…. kiszellőztetni a fejemet, és most ezt is fogom tenni. A külvárosban lehet talán, szó nélkül visz a lábam, a cipőmnek a sarka hangosan csattan az aszfalton ahogy egyre jobban igyekszem, a szél bele kap az ében színű tincseimbe a legtöbbet az arcomba fúj, ha éreznék már régen megfagytam volna, de a démonlétnek hála nem érzek, és annak ellenére hogy vannak negatívumok is, egy két pozítiv dolog is van ezzel az egésszel. Például feléleződtek az érzékszerveim, mint a szaglás, a látás és a többi, de amire igazán kiéleződött az nem más.. a vágyak, a halandókban érzékelhető vágyak, bár nem is kell annyira halandónak lennie az illetőnek, lehet… éppen más faj is. Aztán egyet gondolok és elfüstölök onnan, egy kisvárosban találom magam, olyanban ahol aztán leginkább horrorfilmeket lehetne forgatni, megpillantok egy rozoga motelt, gondolkodás nélkül veszek ki egy szobát és vetődöm el az ágy közepén amikor felérek, azon morfondírozva, hogy milyen jó érzés messze lenni a gondoktól és attól, hogy bárki megmondja mit tehetek, Asmodeus itt fix, hogy nem bukkan rám.