Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés 
:: Elfelejtettem a jelszavam!



Utolsó hozzászólások
Az utóbbi tíz üzenet
Carl Gustav Brändström

Kedd Dec. 17, 2019 1:52 pm
Quintus C. Dolabella

Vas. Jún. 11, 2017 10:20 pm
Maya Brändström

Szer. Május 24, 2017 8:29 pm
Quintus C. Dolabella

Hétf. Márc. 20, 2017 12:57 am
Jonah Benjamin Swanson

Kedd Szept. 06, 2016 10:21 pm
Maya Brändström

Csüt. Jún. 16, 2016 9:42 am
Cassandra

Vas. Ápr. 24, 2016 7:28 pm
Mammon

Csüt. Márc. 31, 2016 10:52 pm
Norah Sommers

Csüt. Márc. 31, 2016 10:11 pm
Lucretia Mantova

Csüt. Márc. 24, 2016 12:52 pm



Suttogó hangok
Üzenj másoknak • Ne hirdess!




Megosztás

 Norina & Lucas




Tárgy: Norina & Lucas   Vas. Nov. 03, 2013 1:11 am

Végre péntek. Egy fáradsággal teli hét végre lezárult. Nincs is jobb kikapcsolódás, mint hogy az éj leszálltával betérjen az ember egy éjszakai klubba. Hosszas válogatás után a Vogue Nightclub mellett dönt, egy pillanatra megáll a villódzó felirat előtt, majd belép az izgalmakat rejtő, zenétől hangos helységbe. Laza, világoskék farmert, és fehér, flitteres topot visel, fehér körömcipővel. Mivel egy barátnője sem ér rá, kénytelen egyedül beleugrani a kikapcsolódni vágyó fiatalok hullámzó tömegébe. "Végül is, itt az ideje, hogy ismerkedni kezdjek." Gondolja, nagy levegőt vesz és célirányosan a bárpulthoz indul. Rendel egy alkoholmentes koktélt, és leül egy székre, hogy bátorságot gyűjtsön a továbbiakhoz. Italát apránként iszogatva, szemügyre veszi a táncparketten tombolókat. "Csak sikerül valakivel összebarátkoznom." Biztatgatja magát, tekintetét körbe-körbe járatva a klubban. A füstgépből előtörő ködből elő-elő bukkannak kacarászó lánycsoportok, randizó szerelmesek, részeg, bőrdzsekis férfiak. Addig tétovázik, míg pohara teljesen kiürül, így végre elhatározza, hogy beáll táncolni. Lassan elindul a szivárványszínben pompázó parkett felé, szemével megfelelő partner után kutat, amelyre szinte rögtön rá is talál, egy három fiúból álló csapatban. Mind kék farmert, sötét színű pólót, és farmerdzsekit visel. Oda áll eléjük, bal kezével jobb csuklóját markolászva, és szégyenlősen, de a zene miatt hangosan felteszi a kérdést.
- Megengeditek, hogy csatlakozzak?
- Persze. Gyere csak! - Válaszolták a fiúk, szinte egyszerre. Az idő múlásával egyre jobban föloldódik a társaságban, mindnyájukkal felváltva táncol. Éppen vége van a számnak, és megállnak kifújni magukat, amikor az ajtóban megjelenik egy különös alak, aki Norina figyelmét azonnal felkelti. Szürke csőfarmer, és fekete ing van rajta, ami a nyakától a mellkasáig ki van gombolva. Átvágtat a termen, rendel egy italt, és várakozás közben a pultra támaszkodva vizslatja a vidám bulizókat. A lány végig őt nézi, majd szembesül azzal, hogy a férfi ezt viszonozza. Ebben a percben elindul a DJ új választása, és egyik partnere elkezdi hevesen pörgetni, de tánc közben sem feledkezik meg a figyelemre méltó idegenről, aki közben megkapta csodás színekben játszó koktélját. Bár ez nem vonja el figyelmét Norináról.


A hozzászólást Norina Collins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 29, 2014 4:01 pm-kor.

Norina Collins
Kiválasztott
Bite me, honey!

Norina Collins
animae scrinium est servitus

Play-by : Mischa Barton
Vonal1 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Faj : Kiválasztott
Posztok : 35
Kor : 16
Lakhely : USA - Portland
User neve : Tündiiii
Vonal2 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Családi állapot : Egyedülálló
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az állatokat és a növényeket.
Foglalkozás : Gimis diák.
Vonal3 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   Vas. Nov. 03, 2013 7:14 pm

Bekormányozza azúrkék Skyline-ját a night klub parkolójába. Tekintete fürkészőn siklik végig a bent álló, vegyes árkategóriájú autók tömött sorain. A metálfényű kasznik fémlemezein narancsos szikrákat pattogtatnak az utcai lámpákból alázúduló, pirkadatszín fénysugarak. Végre megpillant egy üres helyet, mire ajkain elégedett vigyor ömlik végig. Arra veszi az irányt, precízen illeszti be méregdrága járgányát a szomszédos, vérpiros Pontiac és a hófehér Mercedes közé. Beletapos a fékbe, kiveszi sebességből a váltót, majd elfordítja a kulcsot. Elnémul a dübörgő motor, masszasűrű csend robban fülébe. Kitárja a nehéz fémajtót, elhagyja a kényelmes, kagylóformájú bőrülést. Pillantását a szórakozóhely bejáratára szegezve megindul a duplaszárnyas ajtó előtt posztoló, tagbaszakadt kidobók felé. Jártában aktiválja kocsija riasztóját, majd felemelve jobbját fekete bőrdzsekiének belső zsebébe csúsztatja a slusszkulcsot. Mélyen leszívja tüdejébe az éjszaka alá szorult város benzingőzös, hűvös levegőjét, miközben a klub bejáratára ügyelő hústornyokat szemléli. A mandrókat két méter magas, színizom termettel, gerendaszéles vállakkal, fatörzsnyi karokkal áldotta meg a Mindenható. Nem mintha hupikék törpikének számítana az egy-kilencvenes magasságával és kisportolt alakjával, de a grafitszürke öltönyben feszítő óriások mellett még ő is cingár kiscserkésznek tűnik. Miután eleget időzött az ormótlan idomokon, tekintetét a gólemek arcára emeli. Noha még meglehetősen távol van a célszemélyektől vámpírlátásával gond nélkül képes feltérképezni vonásaikat. Mi tagadás, nem cirógatja meg szépérzékét a szeme elé táruló látvány. A fickók tar koponyáira színes fénymázat olvaszt a fejük felett villogó neonfelirat, előreugró homlokcsontjaik alatt kavicsszerű íriszek villognak, több helyütt eltört orruk karvalycsőr-szerűen meredezik ki arcukból, pengeszájuk lefelé ível, bőrükön kés-, vagy törött üvegcsonk véste sebhelyek húzódnak. Úgy festenek, mintha az arcukba robbant volna egy kukoricagránát. Ráadásul ketten vannak és baromi egyformák. Jóból is megárt a sok, nem hogy pocsékból. Cirka nyolcméternyi távolságra járhat a trolloktól, mikor orrát megcsapja a belőlük áradó, jellegzetes farkas szag. Szája felett megrándul egy izom érezve a szaglóhámján szárnyat bontó, ázott kutyaszaghoz hasonlatos aromát. Na, már csak ez hiányzott felhőtlen boldogságához. Csak remélni tudja, hogy a holdimádó óriások nem óhajtanak belékötni. Nem mintha nem szívesen kenné el a szájukat, de ma éjjel lazítani akar, nem pedig kakaskodni. Igazán rá fér a szórakozás, az utóbbi időben sorra kapta a megbízásokat, ráadásul egyik sem volt sétagalopp. Hiába, a fejvadászat egész vámpírt kívánó, kemény taposómalom. Szinte minden estéjét begerjedt hímektől és kéjsóvár nőstényektől zsúfolt lebujokban tölti. Bosszantó módon célpontjainak többsége szex-, és alkoholgőzös szórakozóhelyeken igyekszik szaftos artériákhoz jutni. Ami egyrészt valahol érthető, hiszen ő sem veti meg a részegségükben odaadóvá ajzott bigéket, másrészt viszont kifejezetten egyhangú és unalmas. Ha a préda folyton önként kínálja fel torkát a ragadozónak, végül megszűnik zsákmánynak lenni, odavész a vadászat izgalma. Ezen felül pedig sokkalta zamatosabb a hosszas küzdelemben alulmaradt áldozat adrenalintól édessé lett, lávaforró vére, mint a magát önként felajánló táplálék ereinek langy, íztelen leve.
Olyannyira elragadja belső eszmefuttatása, hogy már csak akkor zökken ki gondolataiból, mikor az aprólékosan megszemlélt vérfarkasok elé lép. Rezzenéstelenné rendezett vonásokkal, kifejezéstelen tekintettel méri végig a szabdalt képű gólemeket, s azok ugyanolyan pókerarccal viszonozzák közömbös pillantását. A jobb oldalon ácsorgó mandró még az ajtót is kitárja előtte. Nofene. Tehát ők sem kívánnak agancsot akasztani vele, ez pedig módfelett jó hír a számára. Így nem fog idő előtt összevéreződni és meggyűrődni a méregdrága inge. Kurtán biccent köszönésképpen, aztán elvonja tekintetét az ajtónállókról és fajtáját jellemző eleganciával átlépi a küszöböt. Nem adja le kabátját a ruhatáros pult mögött mosolygó, babaarcú, hollóhajú szépségnek. Megnyerő vigyort villant a madárkára, majd beveti magát a homály uralta, bíbor árnyalatokban pompázó belső helységben hullámzó embermasszába. Dobhártyáján ver ütemet a rejtett hangfalakból elődübörgő, gyors ritmusú zene, a parketten vonagló, vegyes fajú és ivarú párocskákat a mennyezetre szerelt stroboszkópokból időszakosan kilövellő, jégfehér és vérvörös fénycsóvák világítják meg. Orrában izzadtság-, alkohol-, füst-, és nemi hormonok illatának sajátos, kellemetlen elegye lüktet. Elzárja légútjait, érzékenyre hangolt szaglását rohadtul irritálja a klub áporodott, karcos lehelete. Szemfogravaló áldozatjelöltet keresve futtatja végig ragadozópillantását a vendégseregleten, miközben határozott léptekkel beljebb hatol a terembe. Íriszei megállapodnak az önfeledten táncoló, fiatal hímek által közrezárt, nyúlánk termetű lányon. Szemei résnyire szűkülnek. Figyelmét nem kerüli el a cicuska őt méregető, zavart pillantása. Ajkai sötét vigyorra húzódnak. Megjegyzi magának a kicsikét. A pulthoz sétál és frappánsan Bloody Mary-t rendel a hozzá lépő mixertől. Aki speciel egy fiatal mágus. Lövése nincs, hogy mit keres a magas, homokszőke, átható tekintetű fickó egy főként halandók látogatta klubban, ahelyett hogy a Boszorkány-völgyben kevergetné a bűvös főzeteit. Talán így igyekszik beolvadni az emberek közé. Bárhogy is, bízik benne, hogy a varázsmandró nem szándékozik extra hozzávalóval feltuningolni az italát. Miután leadta igényét a mágusnak, derekát a pult üveglapjának támasztva szembefordul a táncparkettel és megkeresi pillantásával az imént kinézett kiscsibét. Ezúttal behatóbban is szemügyre veszi a bájos jelenést. Hosszú, karcsú, feszes farmerbe bújtatott lábakon, fehér, kellemesen sokat sejtető anyaggal takart lapos hason, gusztusosan kereklő melleken, kecses hattyúnyakon siklanak végig jégkék íriszei. Aztán feljebb tekint, a lány mézszőke tincsek keretezte arcát veszi górcső alá. Sorra veszi a látottakat; a finom ívű szemöldököket, a bársonybőrbe vont, magas homlokot, a fitos orrot, a se nem feltűnően dús, se nem eltúlzottan vékony, festetlen ajkakat, a csinos állat. Miközben azon agyal, hogy pontosan mennyi idős is lehet a zsenge korú madárka, megérkezik a rendelése, és bár hosszú ujjait a hideg pohár köré zárva szájához emeli a vöröslő italt, mégsem kortyol belőle. Nem vodkával dúsított, jeges paradicsomlére vágyik. Sokkal inkább kíván forró, élettől lüktető, fémes aromájú, ifjonti vért. És ezt a mézhajú ereiből szándékozik kinyerni. Ekkor az egyik kapatos fickó megragadja a prédájául kinézett lány vékony karját és magához rántja őt. Dominic állkapcsa megfeszül, íriszei mélyén jégszikrák gyulladnak. Érzi, hogy agyára a düh vörös fellege ereszkedik. Leteszi a pultra az érintetlen italt, majd hosszú, feszes léptekkel szelve át a köztük lévő távolságot a párocskához vonul.
- Ereszd el. – mondja sötét fűszerezésű baritonján, miközben a zsákmányát markolászó fazon opálos lélektükreibe döfi nem sok jót ígérő, tövises pillantását.
- Ő az enyém. – teszi hozzá, majd ujjai bilincsébe zárja a lány másik karját és ellenmondást nem tűrő határozottsággal kiragadja őt az ittas fickó szorításából. Maga mögé rántja kis prédáját, majd mozdulatlanná merevedik. Orrába árad a mézhajú pórusaiból kipárolgó nektárédes illat, mire lángba borul szikkadónak érzett torka. Ínye megreccsen, ahogy nyúlni kezdenek agyarai, íriszeinek kékjét bekebelezi medrein túlfolyó pupillája. Hogy a retekbe nem szúrta ki eddig, hogy a kiscsibe egy kiválasztott?! Aztán azonnal magyarázatot is talál a kérdésére. Mivel nem vett levegőt azóta, hogy arcon nyalta a helységet kitöltő, különböző testnedvek, alkohol és füst alkotta, gyomorforgató szagvegyület. Akaratlanul is erősít ujjainak bilincsén a karcsú végtag körül, majd anélkül, hogy elengedné, szembefordul a lánnyal. Szurokszínűvé feketedett, szomjtól izzó pillantását a rá szegeződő, áfonyakék íriszekbe vési.
- Mi a frászt keres egy minden bizonnyal fiatalkorú kiválasztott egy éhes agyarasoktól hemzsegő helyen? Meg akarsz halni, szivi? – szűri összeszorított fogai közt, miközben azon fáradozik, hogy megerősítse önuralmának falait, mielőtt nyílt színen a hívogatóan illatozó, ambróziavérű nőcske torkára vetődik.

Anonymous
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   Vas. Nov. 03, 2013 10:38 pm

Ahogy partnere lágyan fogja kezét, és pörgeti, észreveszi, hogy a különös férfi elindul feléjük. Leteszi poharát, amiből látszólag semmit nem ivott, magabiztos léptekkel közeledik, tekintete furcsán izzik. Pár pillanat múlva már előttük áll és fenyegető, de mégis Norina számára kellemes hangon szól párjához. Egy erős, határozott mozdulattal megragadja, és maga mögé rántja, ami ellen táncpartnere nem igen tesz. Szorítása kemény, fájdalmas. Kis egérnek érzi magát egy leopárd mancsai közt emellett a pasi mellett, aki, megfordul, és most egyenesen a szemébe néz. Több mint egy fejjel fölé magasodik, tekintete egyenesen az agyáig hatol. Van valami álomszerű benne, amit nem igazán ért. A férfi megszólal sejtelmes hangján, és mikor befejezi, megáll a lányban az ütő. Végigfut elméjén az „agyarasok” kifejezés, és máris tudja, hogy mit akar jelenteni. Visszhangoznak a fejében a hallottak, érzi, hogy retteg. Csuklója egyre jobban fáj az erős ujjak alatt. Nem válaszol neki, csak egyetlen szót kiállt bele a sűrű levegőbe.                                                             – Eressz! – És ahogy elhagyja, ez ajkait-hatalmasat ránt karján, remélve, hogy kiszabadul a vámpír szorításából.  Ő, mivel nem számított ekkora ellenállásra, valóban lazít a bilincsen. Szabad, de a lendülettől a mocskos földre zuhan. Villámgyorsan feltápászkodik, és remegő lábbakkal futásnak ered. Eddigi fogva tartója most lángoló tekintettel a nyomába ered, miközben mindenki döbbenten bámulja a jelenetet. Norina megpróbál mindent, amit csak lehet akadályként használni, de közben cikázó gondolatait próbálja rendezni.”Vámpír? Hallottam már róluk, de sohasem gondoltam, hogy egyszer én leszek a préda.” Nem érti miért, de ösztönösen a női mosdó felé veszi az irányt, beront az ajtón, s megpróbál kimászni az ablakon. A levegő fojtogatóan bűzös, minden csupa mocsok, de most semmi sem foglalkoztatja, csak az, hogy életben maradjon. A férfi is belép az ajtón, nem törődve az illemmel. Ajkai kaján mosolyra húzódnak, ami még jobban megrémíti a lányt. Végre kivergődik az ablakon, de mivel az elég magasan van, jó nagyot koppan a fekete betonon. Lélegzete szapora, úgy érzi, nem kap levegőt. A félelem kezd úrrá lenni rajta, gyomra összeszorul. Még sohasem volt ehhez hasonló helyzetben, csak kitartása az, ami megmentheti az életét. Föláll, de az eséstől nagyon is megfájdult a karja, így egy-két könnyet elejtve bár, de ismét nekiiramodik. A vécé ablaka egy, a klub melletti sötét sikátorra nyílik, ezen fut tovább. Hátra-hátra nézeget, de nem igen látja üldözőjét. Annak ellenére, hogy szemei elől eltűnt, tovább szalad, ,mert érzései azt súgják, még mindig veszélyben forog.

Norina Collins
Kiválasztott
Bite me, honey!

Norina Collins
animae scrinium est servitus

Play-by : Mischa Barton
Vonal1 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Faj : Kiválasztott
Posztok : 35
Kor : 16
Lakhely : USA - Portland
User neve : Tündiiii
Vonal2 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Családi állapot : Egyedülálló
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az állatokat és a növényeket.
Foglalkozás : Gimis diák.
Vonal3 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   Kedd Júl. 29, 2014 4:31 pm

Noha számított arra, hogy a lány rosszul fog reagálni kéretlen mentőakciójára, azért ilyen erős ellenállásra nem készült fel. Érthető, hogy a minden jel szerint végtelenül tapasztalatlan és túlontúl ifjú virágszál szabadulni vágyik a fogságából, elvégre nem csak hogy idegen a számára, de még vámpír is. Azaz épp annak a fajnak a képviselője, aki nem csak, hogy tápláléknak, de ínycsiklandozó desszertnek tartja a kiválasztottak ereinek egyedülállóan aromás, mézédes nedűjét. Ráadásul érzi, ahogy égő íriszeibe izzó, fekete parázsként vetül ki a torkát emésztő szomjúság, a gyomrát faldosó véréhség. Nem csoda hát, ha a kicsike úgy retteg tőle, ahogy antilop az őt becserkésző, villogó szemű oroszlántól. Sőt, ha jobban utánagondol, a hasonlat nem is áll messze a valóságtól. Elvégre ő a ragadozó, a lány pedig a prédája. Azonban most, nem áll szándékában a szőkeség nyakának ugrani, annak ellenére, hogy testének minden egyes, tikkadó sejtje a kis kiválasztott ereiben csörgedező nektár után sóvárog. A lány bőre alól felszivárgó, mézes tejszín illatot érezve már-már összefutna a nyál a szájában, ha ugyan ez lehetséges volna. Ám jelenlegi állapotában mindez lehetetlen. Ugyanis ízlelőszervét és nyelvét napszítta sivataggá perzseli a szomjúság. Ínye megreccsen, húsába éles, ismerős fájdalom nyilall, ahogy kihegyesedő agyarai nyúlni kezdenek. Tudata mélyére zárt, szunnyadó démona éledezni látszik. A lányból áradó, észbontó illat a rém orrába szivárog, hogy aztán elektromos impulzushoz hasonlatos ingerületté formálódva végigcikázzon gerincén. Dominic tudja jól, féken kell tartania démoni énjét, nem eresztheti szabadjára, itt és most, semmiképpen. Túl sok a szemtanú és nagyon valószínű, hogy halálosztók lesnek áldozatra a vendégek közé vegyülve. Rohadtul nem hiányzik egy UV-lövedék a homloka közepébe.
Olyannyira lefoglalják gondolatai, hogy már csak akkor eszmél fel merengéséből, mikor a mézvérű lány, kihasználva figyelmének pillanatnyi lanyhultát, kitépi magát szorításából és a lendület erejétől egyensúlyát vesztve a hamuszürke kővel burkolt, kilöttyintett italtól ragacsos padlóra zuhan. Még reagálni sincs módja, a kis gazella máris felpattan a földről és futásnak ered. Összevont szemöldökökkel, ránc barázdálta homlokkal árván üreslő ujjaira mered, melyek között az imént még ott raboskodott szemfogra való foglyának vékony csuklója. Aztán felkapja fejét és a tovairamodó szőkeség után ereszti komor pillantását. A karcsú alak után örvénylő, hosszú, bézs-szőke tincsek közé színes szikrákat fonnak a plafonra erősített lámpákból alálövellő, piros, zöld és kék fénycsóvák. Csupán néhány másodpercig figyeli tétlenül a zsákmány mozgását, majd mielőtt a lányt magába nyelhetné a zene ütemére hullámzó, humanoid massza, utána ered. Szándékosan nem vált vámpír-sebességre, hiszen még mindig nem szándékozik felhívni magára a vadászok figyelmét.
El kell ismernie, a szöszi nem csak hogy gyors, de találékony is. Üres székeket, alkoholmámortól dezorientált, kótyagos halandókat lök elé futtában, csak hogy hátráltassa őt. Emberfeletti reflexeinek hála, könnyedén elkerüli az élő és élettelen akadályokat egyaránt, miközben rendületlenül fúrja magát előre a tömegen. Prédáját üldözve alkalma nyílik hosszabban megszemlélni a kicsike adottságait hátulnézetből. Figyelmét nem kerülik el sem a kecses gazellalábak, sem a formás, feszes fenék gusztusosan domborodó izomgömbjei, sem a keskeny hát csontjainak pólón átrajzolódó, finom vonalai, sem pedig az aranyló hajzuhatag fel-felvillanó, fényes tincsei. Nem kell lángésznek lennie ahhoz, hogy tudja, hova tart a szőke ciklon. Nem ő az első, akit üldözni kénytelen, fejvadászként szerzett már némi tapasztalatot a témában. A hajszolt vad, kizárásos alapon, mindig a hátsó kijárat, avagy a mellékhelységek felé veszi az irányt. A vészkijárat kevésbé esélyes, mivel többnyire zárva tartják, esetleg izomkolosszussá gyúrt, marcona biztonsági emberek őrzik. Ezért tehát, az esetek nyolcvan százalékában, a nyúlcipőt öltött, bizakodó szökevények a mosdót lövik be célpontnak, abban a reményben, hogy ott találnak könnyen nyitható, megfelelő méretű ablakot, amin kislisszolhatnak. A kiválasztott sem tesz másként; a tánctérről nyíló, mellékhelységekhez vezető folyosó homályába veti magát, Dominic pedig nem rest követni őt. Cipőjének talpa nem ver neszt a kátrányfekete kövezeten, ellentétben a Gazellalábú topánjával. A csinos lábbeli magasított sarka hangos, ütemes kopogásokat hallatva ütődik a padlóhoz a lány futólépei nyomán. A szőkeség hamar eléri úti célját, azaz a női mosdót, melynek bíbor ajtaját egy életéért futó őz hisztérikus sietségével löki be, hogy aztán szinte bezuhanjon rajta. Hallja a kicsike zaklatott szívének heves dobbanásait, érzi stressz-hormonoktól fűtött testének édesen forró kipárolgását, száguldó vérének mézes illatát. Széles, sötét vigyort enged ajkaira, miközben kényelmes tempóban Miss Préda után lép. Figyelmen kívül hagyja, hogy éppen a női mosdó küszöbét lépi át, elvégre nem ez lesz élete első illemszabályt sértő kihágása. Nem veszteget időt arra, hogy felmérje, hányan tartózkodnak odabent, sőt még a helység berendezését sem méri fel, sürgősebb tennivalója lévén. Tekintete célirányosan az ablakon kinyomakodó, karcsú alak hátára szegeződik. A nyílászáró mérete, keskenysége okán, épphogy csak arra alkalmas, hogy a nádszálvékony kiválasztott átpréselje magát rajta. Neki a kis híján két méteres termetével és széles vállaival fikarcnyi esélye sincs az ablakon való távozásra. Egy pillanat erejéig megkísérti a gondolat, hogy futni hagyja Miss Menekülőt, had fusson a kicsike ahogy csak a formás virgácsai bírják, árkon-bokron át egészen hazáig, de aztán orrát újfent megcsapja a lány ambrózia-illata, mely egy kósza széllökés hátán érkezik el hozzá. A szaglóhámját felszaggató, szomjlobbantó aroma ismét kínzó éhséget gyújt torkába. Démona immár végérvényesen tudatára ébred árnyas cellája mélyén, és nem egyebet követel, mint a szőkeség hamvas bőre alatt futó vér bíborszínű, mézes cseppjeit.
Az ablak tehát kilőve, marad a hátsó kijárat. Utolsó pillantást vet a nyílásban eltűnő aranyló hajzuhatagra, s annak madárcsontú gazdájára, majd sarkon fordul és a mosdót elhagyva, a zölden világító EXIT feliratú táblával ellátott ajtó felé lendül. Nehezítő tényező, hogy a kijárat előtt, ahogy arra előzőleg már számított is, egy gyanúsan domborodó, földet seprő bőrkabátot viselő, barátságtalan küllemű gólem ácsorog. A figura csaknem olyan magas, mint ő, válla gerenda, több helyütt heggel csúfított arcát marcona kifejezés uralja és minden jel szerint nagy kaliberű fegyvert rejteget öltözéke alatt. Dominic úgy határoz, beveti képességét a nagyobb hatékonyság érdekében. Egyébként sincs ideje hosszasan ököltusázni az ajtónállóval, elvégre minden egyes elvesztegetett másodperc növeli a Gazellalábú előnyét. Előhívja hát klónozó erejét és megkettőzi önmagát. Finom, áramütéshez hasonlatos bizsergés fut végig rajta, mikor testéből kiválik hasonmása. Az ellenség kis létszámára való tekintettel megelégszik egyetlen klónnal is. Gondolatátvitel útján ellátja másik énjét a megfelelő instrukciókkal, aztán egymás nyomában a küszöb előtt szobrozó kolosszus elé illannak. A szabdalt képű fickó rájuk villantja szürke, kőszerű szemeit, hol egyiküket, hol másikukat tisztelve meg szúrós pillantásával, majd egyformaságukat látva, értetlensége jeléül összevonja szemöldökeit. A vonásait uraló zordságot döbbenet váltja fel, mire megrándul egy izom a szája felett. Pengevékony ajkai elnyílnak, ám az nem adatik meg nekik, hogy szavak gördüljenek le róluk, mivel Dominic hasonmása vihargyors mozdulattal előreszúrja öklét, mely az célszemély gyomorszájába csapódva kétrét görnyeszti elszenvedőjét. Klónjával egyszerre vigyorodnak el az offenzíva sikerességét látva, végül összenézve, elégedetten egymásra kacsintanak. Mielőtt még le is pacsiznának, a gólem feleszmél kókadt állapotából, és orvul elrugaszkodva a földtől, görnyedt testtartásban támadójára veti magát. A derékon kapott, meglepett hasonmás lesodródik a lábáról, azonban nem jön zavarba az események váratlan fordulatától. Zuhantában behajlítja lábait és mire hanyatt vágódva padlót fog, már le is rúgja magáról ellenfelét. Az pedig röppályára állva, egy igazán bravúros ív leírása után, elfojtott nyekkenés kíséretében, arccal a szemközti falhoz kenődik. Ám őt sem ejtették a fejére, nem hiába bízták rá a hátsó kijárat védelmét. Az előbbi ütközéstől enyhébben szédelegve, kissé koordinálatlanul ugyan, de máris a hóna alatt dudorodó fegyver után csápol.
- Ne hagyd életben. – utasítja Dominic a klónját, miközben vállal feszülve neki az útját álló, nehéz falapnak, kitöri keretéből azt és végre a szabadba robban. Sötét téglafalak közé zárt, szűkös, kivilágítatlan sikátorban találja magát. Ragadozó módjára az emberi és állati vizelet szúrós-ammóniás szagától, valamint a nem messze álló kukákból áradó, gyomorforgató bűztől terhes levegőbe szagol. Nem jelent problémát beazonosítania a kis szökevény helyzetét annak egyedi illatmintája alapján. Miként a szagot fogott vadászkutyák, ő is képes felkutatni áldozatát akár még hátszélben is. Sőt, vérszívóként még az állatokénál is sokkalta élesebb érzékszerveket birtokol. Nincs is más dolga, mint követni a kicsike illatanyagát, és mivel itt már nem kell elővigyázatoskodnia (elvégre kikerült a riszáló embermasszába vegyült vadászok látóköréből), vámpírsebességre kapcsolva illanhat végig a klubot övező utcarendszer labirintusán. Ekképpen cselekedve, cirka három másodperc alatt illatozó kis prédája mögött terem. Egyik lábát a lány elé lökve elgáncsolja őt, majd a kicsike előrebukását megelőzendő, mézszínű fürtjei közé markol és magához rántja a zakatoló szívű, karcsú teremtést. A kiválasztott háta nekicsapódik izmossá edzett, márványkemény mellkasának.
- Nem emlékszem rá, hogy engedélyt adtam volna a távozásra, Mézhajú. – morogja visszafojtott indulatoktól vibráló baritonján, lejjebb hajolva a lány füléhez. A következő pillanatban taszít egyet bájos kis foglyán, mire az háttal a szemközti falhoz csapódik. Arra azért ügyel, hogy ne vigyen túlságosan sok erőt a mozdulatba, elvégre nem szabad elfelejtenie, hogy törékeny gerlicével van dolga, akinek egyelőre nem kívánja összezúzni a szárnyait. Na persze, ha a kicsike megkísérli kicselezni, hogy utána tovább kergetőzzenek az éjszakában, könnyen változtathat a hozzáállásán. Nem tartozik a Világ legagresszívebb vámpírjai közé, de koránt sem lehetetlen felmérgelni. Az pedig sosem vezet jóra, ha bepöccen és önuralmát elvesztve, útjára engedi tombolni vágyó démonát...
Mielőtt a Gazellalábú újfent kereket oldhatna, utána lép, majd tenyereit a lány feje mellett a falra helyezi, ekképpen zárva be testével a riadt teremtést.
- Próbáltam kedves lenni. Nem jött be. Akkor hát próbálkozzunk mással. – szűri fogai között, miközben vérszomjtól elfeketedett íriszeit végigjáratja foglya félelmet tükröző, bájos vonásain. Miután alaposan kinézelődte magát és elméjébe véste a szőkeség arcának részleteit, elemeli jobbját a faltól és kezét a lány nyakához vezeti. Lassan, alig érintve a bársonyos, eleven bőrt, végighúzza hosszú, fagyos ujjait a kecses nyak külső oldalán. Hamar rátalál a sebesen lüktető ütőérre, ahol megtorpan egy pillanatra. Sötét parázzsal izzó tekintete a selyembőrbe csomagolt, kivételes csemegét rejtő carotis halványkék, lágyan kirajzolódó vonalára szegeződik.
- Ha adhatok egy tanácsot így harapás előtt, Kedvesem. Sose fuss ragadozó elől, mert feléleszted a vadászösztönét. – morogja éhségtől torz, érces hangon, majd kezével félresöpri az útban tekergőző, fényes tincseket és a lány nyakára hajol. Először csupán jeges ajkaival simít végig a forrón pulzáló ér felett, majd ugyane mozdulatot megismétli deres nyelvével is, kiélvezve a csábítóan illatozó, ruganyos bőr selymes érintését és melegét. A következő pillanatban elmeríti hegyessé nyurgult szemfogait a feszes, elven húsban, miközben testével szorosan a falhoz préseli nektárvérű zsákmányát.

Anonymous
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   Kedd Júl. 29, 2014 4:33 pm






Rémülete még erősebbé válik, amikor a férfi megragadja, és erősen a falhoz löki. Gerince nagyot puffan a csupasz téglákon, feje hátracsapódik, és koppanva érkezik a falra, azonban nincs ideje apró fájdalmaival foglalkoznia, mert a vámpír viharos gyorsasággal előtte terem. Lélegzete szaporább lesz, gyomrában görcs képződik, ahogy egyre közelebb lép hozzá. Belenéz a lángoló, kárörvendő szemekbe, és átfut rajta a hideg. Minden porcikája beleremeg, ahogy a jéghideg ujjak elidőznek a nyakán, majd félresöprik haját. Halálfélelem kezd úrrá lenni rajta, tagjai megmerevednek, szája és torka kezd kiszáradni. A férfi egy pillanat alatt belevájja szemfogait, és félelme mindent fölülmúló rettegésbe csap át. A fájdalom kisugárzik szinte egész testébe, levegővételét megnehezíti támadója, aki testével a falhoz nyomja. Érzi, ahogy vére távozik ütőeréből, hall minden egyes kortyot. Már egy kicsit kezd szédülni a vérveszteség miatt, tudja, hogy cselekednie kell. Egyetlen mentőövét kiválasztotti képességei nyújthatják neki, és ezt nem is habozik bevetni. Amennyire tőle telik, és amennyire sérült karja engedi, tenyereit a föld felé fordítja, és koncentrálásba kezd. A kátyúkkal tarkított aszfaltból kis, zöld indák kezdenek fölfelé törni a vámpír körül. Gyorsan növekednek, körülfonják annak bokáit, vállait, és torkát, és fás szárat létrehozva foglyul ejtik őt. Norina reméli, hogy ezzel meg tudta fékezni az éhes vérszívót, vagy legalább van ideje összeszedni magát, és tovább menekülni. Most már tisztán látja, hogy rossz napot választott a disco béli kikapcsolódásra.


Norina Collins
Kiválasztott
Bite me, honey!

Norina Collins
animae scrinium est servitus

Play-by : Mischa Barton
Vonal1 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Faj : Kiválasztott
Posztok : 35
Kor : 16
Lakhely : USA - Portland
User neve : Tündiiii
Vonal2 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Családi állapot : Egyedülálló
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az állatokat és a növényeket.
Foglalkozás : Gimis diák.
Vonal3 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   Szer. Aug. 06, 2014 3:47 pm

Felmordul érezve a szájába áradó, forró, selymes vért, melynek mézédes aromája szikrázva bont szirmot ízlelőbimbóin. A kiválasztott ereinek nektárja balzsamként csurog végig lángokban álló, szikkadó nyelőcsövén, egyszerre hoz enyhülést és ébreszt még mohóbb szomjat izzó torkában. Nagy kortyokban nyeli az éltető nedűt, az ifjonti testből rabolt életesszenciát, az ő holt szöveteit elevenné hevítő, folyékony aranyat. Érzékeli, ahogy falánk nyeldeklésének közepette néhány meleg mézcsepp araszol tova állán, tűzösvényt szántva deres bőrébe. E különleges, édes vér nagy kincs manapság, elvégre napról napra rohamosan fogyatkozik a kiválasztottak létszáma. A fajt a kihalás szélére sodorta a vámpírok mohósága és az agyarasokra vadászó emberek megszállottsága. A kiválasztottak csábítóan illatozó, bársonyos, nektáros életnedve az, ami egyedülállóvá emeli, és végül pusztulásba taszítja a vámpírcsemegének számító fajt. Az emberek szemrebbenés nélkül éhes ragadozók elé vetik, csaléteknek használják őket. Ha pedig a szeretteikkel zsarolt kiválasztottak fellázadnak ellenük, nemes egyszerűséggel kalitkába zárják, csapra verik őket és orvosi kísérleteket végeznek rajtuk. Lefejtik kincset érő vérüket, hogy eszközként használják a vérszívók ellen vívott háborúban, miközben megpróbálnak rájönni, hogyan nyerhetnék ki szervezetükből azokat a speciális géneket, amik képességeiket rejtik. Igen ritka a szőkeséghez hasonló, szabadon grasszáló példány, egyszóval nagy szerencséje van. Fortuna a kegyeibe fogadta, hiszen az ajkai alatt nyöszörgő lány nem hogy ízletes, de még hamvasan üde és felettébb szemrevaló is.
Nem hagyja kárba veszni a szökevény mézcseppeket. Kihúzza agyarait a bársonyos, buján illatozó bőrből, hogy lenyalhassa saját álláról a földre pottyanni készülő, bíbor nektárgyöngyöket.
A következő pillanatban átvillan elméjén a kérdés, mely eddig csupán tudata hátsó, homály burkolta szegletében kaparászott alig hallhatóan: vajon mi lehet a lány képessége?
A fejében megfogalmazódó kérdés nem marad megválaszolatlanul, ugyanis halk nesz kúszik hallójárataiba és dermesztik mozdulatlanná izmait. Nem kell sokáig fülelnie, hogy rájöjjön, honnan származik a puhán surrogó zörej, ugyanis az egyre hangosabbá erősödik és immár kétséget sem hagy afelől, hogy melyik irányban kell keresnie annak forrását. A suhogó-nyikorgó hang irányába, azaz a föld felé kapja pillantását. Vérvörössé lobbant íriszei elé olyan látvány tárul, melyhez hosszú létre során még egyszer sem volt „szerencséje.” Jókora, szénfekete bakancsai körül harsányzöld növényhajtások fúrják magukat a felszínre, majd egyre vaskosabbá hízva felkúsznak cipőire, bokái köré tekerednek, végül lábszáraira, combjaira araszolnak. A jelenség olyan gyorsan megy végbe, hogy reagálni sincs módja, nem hogy ellentámadásba lendülhetne. Mire észbe kap már felsőtestét, karjait, sőt nyakát is fássá keményedett, szürkésbarna kéreggel bevont indák béklyózzák.
- Mi a pokol?! – hörren indulatoktól fűtötten, szoruló torokkal, karmazsin lángokkal égő pillantását egyenesen a felharapott nyakú szőkeség búzavirágkék, rémült tekintetébe fúrva.
- Máglyára való boszorkány. – recsegi ráspolyos hangon, miközben megfeszíti acélossá edzett kar-, és mellizmait abban a reményben, hogy képes lesz belülről szétpattintani a testére zárult kéregbörtönt. Azonban hiába feszül neki teljes erejével az indacellának, az túlságosan is keménynek bizonyul, mintha nem is növényi rostból, hanem egyenesen titániumból volna.
Természetesen aranyvérű prédja nem várja meg, hogy miként boldogul a köré keményedett fakalitkával, hanem kezét felsebzett nyakához kapva, tenyerét illatos-mézes vért patakzó sebére szorítva, futásnak ered.
Lucas résnyire szűkült szemekkel, dühtől marcangoltan figyeli, ahogy csemegéje kecses gazellalábain egyre távolodik tőle. Úgy határoz, nem próbálkozik tovább izomerővel széttörni a rárögzült indákat, ehelyett mozgósítja különleges képességét és két klónt, akik segítségére lehetnek szorult helyzetében. Hasonmásai a semmiből teremnek elő, akárha levegőből manifesztálódott, fizikai testet öltött szellemalakok volnának. Először csupán halovány körvonalaik sejlenek elő, majd egyre határozottabb formát vesznek fel, végül masszív alakokká szilárdulnak. A folyamat néhány másodperc alatt végbemegy, azonban e rövid idő is túl sok előnyhöz juttatja menekülő zsákmányát. Nem bajlódik szavak formálásával, ehelyett telepatikus úton sugározza a két klón elméjébe parancsát, mire azok szó nélkül hozzálátnak kiszabadításához. Két kézzel markolják meg a köré fonódott faindákat, hogy aztán lefejtsék testéről őket. Hangos roppanások kíséretében töredeznek le róla a kéregcella kanyargós, göbös, durva felületű rácsai. Amint lemállanak róla a növényi részek, egyetlen gondolattal eltünteti hasonmásait és a kereket oldott szőkeség után veti magát. Klónjai úgy távoznak, ahogy jöttek: kísértetként foszlanak semmivé, láthatatlan erő morzsolja parányi molekulákká testüket.
Lucas eközben megpillantja a lámpaoszlopok alatt suhanó lány körvonalait és messziről világító hajzuhatagát. Az aranyló fürtök vadul örvénylenek a szökevény nyomában, az utcára záporozó narancsos fény rézszikrákat szitál a szél kavarta tincsek közé.
És amikor már szinte a markában érzi a kicsikét, hiszen szélvészgyors tempójának hála immár csupán húszméternyi távolság feszül a kiválasztott és közte, valaki orvul lecsap a zsákmányára. Magas, robosztus alkatú, félhosszú hajú férfi. Orrát vérfarkasokra jellemző, ázott kutya-szag rohanja le. A tagbaszakadt pasas észleli közeledtét, így miközben gerenda vállára dobja az elorozott, rémülten felsikkantó lányt, felé villantja izzó pillantását. Skarlátvörösen parázsló íriszek kapaszkodnak egymásba. Kurva élet! Egy kibaszott Elfajzott!

Anonymous
Vendég

Vendég
animae scrinium est servitus

Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   Szomb. Szept. 20, 2014 1:40 am

Terve sikerén felizgulva azonnal futásnak ered. Semmi egyéb nem lebeg a szeme előtt, csak az, hogy minél előbb megmeneküljön ebből a halálos kelepcéből. Amilyen gyorsan csak tudja, úgy emeli egyik lábát a másik után a repedezett, hepehupás betonon, remélve, hogy tud elég előnyt szerezni, azonban még mindig le van gyengülve az elvesztett vér miatt. Kicsit szédül, de még ezt is elnyomja a testében lüktető adrenalin, amit halálfélelme kölcsönzött neki. Az utcalámpák gyér fénye nem ad elég világot ahhoz, hogy biztosan haladhasson, és néha meg-megbotlik a cipője elé kerülő szemétben. Egyaránt érzi, és hallja, amint reccsen a fakéreg, és a földre hullnak a növény darabjai. Ez csak egyet jelenthet, mégpedig, hogy üldözője kiszabadult béklyóiból, és máris a nyomában van. Fogalma sincs, mit csináljon, mérhetetlenül tehetetlennek érzi magát, és csak szalad tovább. Mikor már azt hiszi, utoléri őt a vámpír, hihetetlen, és rémisztő dolog történik. Előtte terem egy nagydarab, számára ismeretlen lény, és egy mozdulattal ormótlan vállára dobja. Egy-két külső jegye kutya, vagy esetleg farkas szerű. Karjait, és lábait sprőd szőrzet borítja, feje meg van nyúlva, fogai inkább agyaraknak látszanak, és egész testét förtelmes bűz lengi körül. Szélsebesen haladnak egyre távolabb a club-tól, majd a sikátortól. Egyszer-kétszer megpróbálja erejét latba vetni, és kiszabadulni a vaskos karok közül, de sebességük miatt képtelen a növényeket bevetni, az állatok közül pedig egy se tudna rajta segíteni. Reménytelennek látja, azonban mégis megpróbál könyörögni, hátha tud valamire jutni. Keservesen kiáltja a szavakat egymás után, de hiába, a teremtmény mintha meg sem hallaná. A város szélére érnek, itt a lény egy pillanatig hezitál, majd újra elindul. Egy elhagyatott részen vágnak keresztül, és egy régi csatornának tűnő alagút előtt kötnek ki. A lény szintén villám gyorsan beiramodik a nyíláson, és egyre mélyebbre hatol a förtelmes csőrendszerben. Minden rozsdás, moszatos, vagy felismerhetetlen trutyival van borítva, és a szag még rosszabb, mint magának a teremtménynek a szaga. Egy tágasabb elágazás szerűségben megáll, és a fal mellett a földhöz vágja Norinát, nem kímélve őt. A lányt ismét marni kezdi a rettegés, és a rémület. A vámpír férfi esetében legalább nagyjából tudta, mire számíthat, de mivel ezt a fajt nem ismeri, halvány fogalma sincs arról, hogy mi várhat rá a karmai közt.

Norina Collins
Kiválasztott
Bite me, honey!

Norina Collins
animae scrinium est servitus

Play-by : Mischa Barton
Vonal1 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Faj : Kiválasztott
Posztok : 35
Kor : 16
Lakhely : USA - Portland
User neve : Tündiiii
Vonal2 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Családi állapot : Egyedülálló
Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az állatokat és a növényeket.
Foglalkozás : Gimis diák.
Vonal3 : Norina & Lucas 3rZvgf4
Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down



Tárgy: Re: Norina & Lucas   



Ajánlott tartalom
animae scrinium est servitus

Norina & Lucas Empty
Vissza az elejére Go down
 
Norina & Lucas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Cerberus & Norina
» All I Want For Christmas Is You || Lucas & Hailey
» Sweet dreams - Lucas&Mia
» Lucas & Natasha avagy a vadászlány és a vérszívó bácsi

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ώ IMMORTALIS.OSCULUM :: Washington state
A játéktér legfontosabb városai
 :: Seattle városa :: Bárok & Klubok :: The Vogue Nightclub
-