Cerberus & Norina

:: Seattle városa :: Egyéb helyszínek :: Városi könyvtár

Tárgy: Cerberus & Norina Kedd Okt. 07, 2014 4:52 pm

Kipp... Kopp... Kipp... Kopp... A vasalt cipősarkak koppannak a lépcsőkön, ahogy Cerberus lassan fellépked és körbepillant. Beleszagol a levegőbe, majd lassan, nagyon halványan elmosolyodik.
- Ugye tudod, hogy nem menekülhetsz? - kérdezi az üldözöttől. Már jó száz éve leszokott róla, hogy megjegyezze a nevüket. - Ugye tudod, hogy nincs kiút?
Valahonnan zihálás hallatszik. A Börtönőr fellép a szőnyegre és hangtalanul halad a könyvtár belseje felé.
Egyszer csak megtorpan, ahogy meghall egy aprócska hangot. Csak egy másodpercnyi vinnyogás, de neki ez épp elég. Lassan benyúl a zsebébe és a szájához emel egy szivart, majd megnyújtja. Hatalmasat szív bele, majd a tömény, hófehér füstöt kifújja és meglendíti bal karját.
A hosszú kabát ujja alól úgy vágódik elő a lánc mint egy áldozatára vetődő vipera. Keresztülrobban a könyvek között egy polcon majd még egyen, és rátekeredik a szökevény nyakára.
Cerberus rámarkol a láncra és hatalmasat ránt rajta. A menekülő démon keresztülrepül ott, ahol a lánc korábban áttörte a könyvek falát.
A Foglár a magasba emeli a lánccal az áldozatot és úgy nézi.
- Mondd csak... Ismersz, ugye? Ne válaszolj, tudom, hogy ismersz. Légy őszinte: Miért nem adtad fel amint megláttál? Mire jó a futás, a menekülés? Bárhová utánad tudok menni, és bárhol el tudlak kapni. Hogyhogy nem adtad még fel?
Lassan leengedi a földre a démont és a lánc visszacsúszik az alkarjába. Leveszi kalapját, leporolgatja, majd leteszi egy kis olvasóasztalra.
- Úgy döntöttem, hogy néha nekem is lehet jó. - Mondja, és teljes erejével lesújt a szökevény vállára. Csontok törését jelző hangos reccsenés hallatszik, ahogy válltőnél összezúzza a fogoly kulcscsontját és felkarcsontjának végét, ám a fogoly csak felszisszen.
- Na fene... - Mondja és elkezd körbesétálni a férfi körül. - Most egészen megleptél. Ritka akaraterőd van. De most nem vagyok jó kedvemben. Nem kapsz esélyt. Viszont a hangod nagyon megnyugtatna...
Mindeközben a jobb kezébe előcsúszik az élő lánc végén található recés sarlószerű hatalmas kampó. A Pokol Börtönőre lassan felemeli, miközben a démon szilánkosra tört vállára helyezi bal kezét. Közvetlenül a gerincre céloz. A démon ezúttal nem marad csendben...
- Na de kérlek... Ez egy könyvtár. - Mondja csendben, miközben áldozata összerogy. - Ne hangoskodj. Nem szabad. Nem gondoltam, hogy ilyen hangos leszel...

Vendég

Vendég

animae scrinium est servitus

Tárgy: Re: Cerberus & Norina Kedd Okt. 07, 2014 8:18 pm

Csak néhány felhő takarja el a kifli alakú, mosolygós Holdat, és fénylő társait az éjszakai égbolton. Az útmentén elhelyezett néhány fa ágairól tücsök, és kabóca éneke száll a sötétségbe burkolózott utcára. A könyvtár épülete baljósan dereng a lámpaoszlopok halvány fényében, amikor Norina az ajtaja elé ér. Egy emberi alak körvonalazódik ki a nagy réz sarokpántok mellett, és szívélyesen üdvözli a lányt.
- Örülök, hogy itt vagy. Fáradj be! – Alacsony, idős férfi, feje búbján ritkás, hófehér haj meredezik fölfelé rendezetlenül, orra tekintélyes méretű, szeme vizslató, szigorú, de jelleme alapvetően kedves. Ő a könyvtár igazgatója. Norina esti diákmunka ügyében kereste fel a minap, és pozitív visszajelzést kapott. Ma este ezért jött el. Miután az öregúr világot gyújt a tágas, könyvektől roskadozó polcokkal teli teremben, ismét a lányhoz fordul. – Máris elmondom, mi lesz a feladatod. Itt vannak ezek a könyvek. – Egy óriási kupacra mutat a földön, amiben mindenféle kötetek hevernek. – El kell rendezned őket téma, és ábécé szerint, majd rakd őket a polcokra.
- Rendben van, értettem. – válaszolja Norina, és miután megvitatnak néhány kisebb dolgot, az igazgató elhagyja a könyvtárat, és a lány nekilát a feladatának. A monoton munka magányos csendje kísérteties hangulatot hoz a helyiségbe. Egyszer csak egy éles csapódás üti meg a fülét. Felkapja a fejét, és ijedten körbenéz. Semmit, még egy árnyékot sem lát. Megnyugtatja magát, hogy csak a szél csapott be egy nyitva felejtett ablakot, és már térne is vissza feladatához, amikor egy újabb, tompább hangot hall. Úgy dönt, muszáj körül néznie, és elindul a könyvlabirintusban. Cipője halkan kopog a padlón, lélegzete egyre szaporább az izgatottságtól. Az egyik sarokban megmozdul valami. Nem látni mi, mert ott sötétség uralkodik, ezért vigyázva közelebb araszol. Arca eltorzul a rémülettől, és remegő kézzel hátrálni kezd, ahogy eljut a tudatáig a látvány. A démon előkúszik fekete homályból, és tüzes tekintettel mered Norinára. Íriszei korom feketén csillognak, és gyilkolási vágyról árulkodnak. A lánynak még épp marad ideje bevetni erejét, mielőtt a pokollény rávetné magát. A könyvtár hajópadlóját kis, zöld indák törik át, és magas falat képeznek kettejük között, míg elfut. Hiába rohan úgy, ahogy a lába bírja, nem éri el az ajtót, mert a teremtmény játszi könnyedséggel ugorja át a falat, és terem közvetlenül előtte. Kaján vigyorral a képén méregeti Norinát, aztán rátámad. A lány hiába próbál küzdeni, a démon jelentősen erősebb nála. Sok vért veszít a harc közben, de mégis sikerül annyira távol tartania, hogy ne tudja megölni egyetlen csapással. Elterül a földön, szédül, a látása homályos. A lény fölé magasodik, és készül megadni a kegyelemdöfést, azonban valami megzavarja. Fölkapja a fejét, minden érzékszervével feszülten figyel, majd átugrik Norina feje fölött, kilövi az összes lámpát, és eltűnik a polcok között. A lány megkönnyebbül, de nem hagyja nyugodni, hogy a pokollény esetleg megijedt valamitől. Biztonságérzetére hallgatva nagy nehezen bevonszolja magát az egyik szekrény mögé és onnan figyel. Nem kell sokat várnia, hogy megtudja, mi okozta támadója magatartásának hirtelen változását. Mély hang hallatszik kintről, és egy félelmetes kisugárzással rendelkező férfi lépi át a küszöböt. Valami furcsa vinnyogás szerűség jön a könyvek mögül, mire az alak megáll. Egy halványan derengő szivar elszívása közben, bal karjával előre csap, és egy hosszú lánc tűnik elő kabátujjából. Norina lélegzet vissza fojtva figyeli a hátborzongató jelenetet. Minden olyan gyorsan történik, és olyan földöntúli látvány, hogy alig képes felfogni. Ahogy a sötét férfi lecsap az ormótlan fegyverével, és felhangzik a démon vér fagyasztó üvöltése, az ő ajkait is elhagyja egy sikoly.

A hozzászólást Norina Collins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 08, 2014 7:00 pm-kor.

Kiválasztott

Bite me, honey!

Norina Collins

animae scrinium est servitus

Play-by : Mischa Barton

Vonal1 :

Faj : Kiválasztott

Posztok : 35

Kor : 16

Lakhely : USA - Portland

User neve : Tündiiii

Vonal2 :

Családi állapot : Egyedülálló

Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az állatokat és a növényeket.

Foglalkozás : Gimis diák.

Vonal3 :

Tárgy: Re: Cerberus & Norina Kedd Okt. 07, 2014 8:47 pm

A lány sikolyát meghallva egy pillanatra összehúzza szemöldökét, majd félre fordítja a fejét. Különös. Megveregeti a sebesült, deréktól lefelé lebénult démon vállát.
- Ne menj sehova... Ha most meglépnél, az elég gerinctelen húzás lenne. Érted... Gerinctelen... Mert átvágtam a csigolyáidat. Na mindegy. - Feladja, hogy a szökevényből reakciót váltson ki.
Felegyenesedik és újra beleszív szivarjába, miközben elindul a korábban hallott sikoly forrása felé.
Dúdolni kezd egy gyerekdalt miközben teljes némaságban sorban nyitogatja a szekrényeket. Végül elér a megfelelő szekrényhez, melyről már tudja, hogy ott kell lennie a sikoly forrásának.
Először udvariasan kopog, majd leguggol a szekrény elé és csendben megszólal.
- Tudom, hogy itt vagy! De nem kell aggódnod. Nem foglak bántani. Viszont szeretném, ha előbújnál, kicsi pókocska. Szeretném látni, ki az, aki munkámat megtekintette.
Ezzel lassan felegyenesedik. Nem tudja eldönteni, mihez kezdjen a lánnyal. Nem öl csak úgy meg senkit, pláne nem embereket. Nem mintha bűntudata lenne utána, de képességeit nem ezért kapta a Pokol Hercegétől. De nem biztos, hogy jó ötlet lenne életben hagyni egy szemtanút. Bár ki tudja... Attól függ, hogyan viszonyul majd hozzá a lány.
Végül benyúl elgondolkodva újra odahajol a szekrényhez, és előhozakodik egy mondattal, amiről feltételezi, hogy a halandóknál olyasmi, ami kedvességet és szeretetet áraszt.
- Van nálam cukorka, ha kérsz.
Míg várakozik, elővesz egy fehér vászonzsebkendőt és elkezdi letörölgetni a vért a különös kampó formájú fegyverről.

Vendég

Vendég

animae scrinium est servitus

Tárgy: Re: Cerberus & Norina Szer. Okt. 08, 2014 6:58 pm

A látvány önmagában is borzasztó, de ezek a gunyoros szavak, és az élvezet, ami kiül az arcára hátborzongató hatást keltenek. Ő is egy démon, erre hamar rájön. Közeledő léptei úgy csengenek fülében, mint az egyre közelebb becsapódó ágyúgolyók robaja. Visszafojtott lélegzettel hallgatja, ahogy bekopog, és beszélni kezd hozzá. Minden egyes szó kígyóméregként marja minden porcikáját, hiába tűnnek kedvesnek. Még az utolsó megjegyzésén sem tud mosolyogni, pedig már rég nem tett fel neki senki ilyen kérdést. Körülbelül 6 éves kora óta. Fogalma sincs, mit tegyen. Már tudja, hogy itt van. Nem tehet úgy, mintha nem lenne a szekrényben. Vagy ő nyitja ki az ajtót, vagy a pokollény tépi fel, aminek ismeretlen, de veszélyes következményei lehetnek. Sebei fájnak, és a végtagjai elzsibbadtak, képtelen lenne harcolni. Bár valószínűleg nem is lenne semmi esélye. Nagyot nyel, és végül elhatározza, hogy lépni fog. Ráteszi tenyerét az ajtóra, és lassan kinyitja azt. A fölé magasodó alak közelségétől megborzong. Most jobb rálátása nyílik arcára. Tekintélyt, hatalmat, és mérhetetlen önbizalmat olvas le az egyébként békésnek látszó, idős vonásokról. A kisugárzása most még jobban maga alá temeti, és észre veszi, hogy keze remegni kezdett. A kezében lévő fegyvert szinte észre sem veszi. A férfi messze rémisztőbb, mint a furcsa sarló. Tétován kimászik rejtekhelyéről, de mivel fölállni nincs ereje, a földön helyet foglalva várja, mit tesz az árny.

Kiválasztott

Bite me, honey!

Norina Collins

animae scrinium est servitus

Play-by : Mischa Barton

Vonal1 :

Faj : Kiválasztott

Posztok : 35

Kor : 16

Lakhely : USA - Portland

User neve : Tündiiii

Vonal2 :

Családi állapot : Egyedülálló

Különleges képesség : Képes vagyok irányítani az állatokat és a növényeket.

Foglalkozás : Gimis diák.

Vonal3 :

Tárgy: Re: Cerberus & Norina

Ajánlott tartalom

animae scrinium est servitus

Cerberus & Norina

1 / 1 oldal